Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet - Júlia látogatása után pár nappal -
You're out, darling

Mostanra ment át az engedélyeztetés, hogy egyáltalán betehesse a lábát a fegyintézetbe, azt is szigorú ellenőrzések mellett. A bejáratnál strázsáló dementoroktől még így is kiverte a víz és talán, de csak talán megeshet, hogy belekapaszkodott az őr karjába, amikor elmentek mellettük. Undorító lények.
Az átvilágítás során természetesen abszolút együttműködő volt, nem mintha akadna ilyenkor más választása, ha szeretné látni a börtönbe visszacipelt férjét. Makulátlan a külseje, a fekete nadrágkosztümtől és a címlapra illő frizurától, sminktől egészen kilóg a bányának álcázott börtön mindennapjaiból. Pedig csak ismeri a ráosztott szerepet: hiába gyászolsz, hiába fáj, hiába ordítanál, Machay ÉS Krise vagy egy személyben, tehát a tökéletesség a minimum.
Az adminisztráció is viszonylag gyorsan lezajlik, hogy aztán bekísérjék a viszonylag nagy, kettéosztott helyiségbe, egyik oldalán ő, a másikon pedig már a bentlakók része van. Olyan egyenes és kifogástalan a testtartása, ahogy az elvárható tőle az asztal rá eső oldalán leülve. Az más kérdés, hogy a gyomra konkrétan szaltózik és mindjárt ide hány az idegtől, de úrinő ezt nem reklámozza. Elég a sápadt arcára nézni, hogy azért érthető legyen, nincs jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854960#post854960][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.22. 19:43[/b][/url]

Will
- Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet - Júlia látogatása után pár nappal -
You're out, darling

Mostanra ment át az engedélyeztetés, hogy egyáltalán betehesse a lábát a fegyintézetbe, azt is szigorú ellenőrzések mellett. A bejáratnál strázsáló dementoroktől még így is kiverte a víz és talán, de csak talán megeshet, hogy belekapaszkodott az őr karjába, amikor elmentek mellettük. Undorító lények.
Az átvilágítás során természetesen abszolút együttműködő volt, nem mintha akadna ilyenkor más választása, ha szeretné látni a börtönbe visszacipelt férjét. Makulátlan a külseje, a fekete nadrágkosztümtől és a címlapra illő frizurától, sminktől egészen kilóg a bányának álcázott börtön mindennapjaiból. Pedig csak ismeri a ráosztott szerepet: hiába gyászolsz, hiába fáj, hiába ordítanál, Machay ÉS Krise vagy egy személyben, tehát a tökéletesség a minimum.
Az adminisztráció is viszonylag gyorsan lezajlik, hogy aztán bekísérjék a viszonylag nagy, kettéosztott helyiségbe, egyik oldalán ő, a másikon pedig már a bentlakók része van. Olyan egyenes és kifogástalan a testtartása, ahogy az elvárható tőle az asztal rá eső oldalán leülve. Az más kérdés, hogy a gyomra konkrétan szaltózik és mindjárt ide hány az idegtől, de úrinő ezt nem reklámozza. Elég a sápadt arcára nézni, hogy azért érthető legyen, nincs jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854961#post854961][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:47[/b][/url]

Irritáltan ropogtatja az ujjait. Szakadozottan mély levegőt vesz, de szótlanul követi az előtte lépdelő férfit a hosszú, bézsszín folyosón. A kellemes közérzetüket és a mentális egészségüket óvó elvarázsolt - és ezáltal rácsok nélküli -, keskeny ablakokon át ugyanaz a derűsen semleges napfény tűz be, mint mindig. Idebent semmi sem változik. A csöndben ütemesen visszhangoznak a lépteik.
Úgy érzi, mindjárt elhányja magát. Tegnap délután érkezett az üzenet: ma ismét látogatója érkezik, a gyomra akkor fordult egyet először, amikor elolvasta a nevet. Részben a bő egy héttel ezelőtti iktatása óta ő az, akivel beszélni akar. Akivel beszélnie kell. Azonban azt nem tudja, a kétszárnyú ajtón túl mi várja majd, ez pedig az éjszaka legnagyobb részében ébren tartotta őt.
Megáll, hagyja, hogy a férfi kinyissa az ajtót előtte. A nyomában, leszegett fejjel lép be és a kőlapokat nézve követi őt. Körülöttük, a teremben hallja a halk beszélgetést a teremben elszórtan álló, megkopott asztalok két oldalán ülő látogatók és a kanárisárga egyenruhába öltöztetett fegyencek között. Akkor pillant föl, amikor megállnak, azonban csak akkor néz ténylegesen a nőre, amikor leül vele szemben.
Itt nincsenek láncok, rácsok, bilincsek. Az erőszakossága nem követeli meg, másrészt a készenlétben álló mágia diszkréten védelmet nyújt mindkettejüknek. Köszönésre nyitja a száját, azonban az halk motyogássá korcsosul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854962#post854962][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.22. 19:47[/b][/url]

Szabályosan facsarodik még egyet mind a gyomra, mind a szíve a mellkasában talán a kételytől, talán a reménytől, már ő maga sem tudja. Egy hét elég arra, hogy a belészúrt fullánkból áradó méreg elkezdje megfertőzni a gondolatait, vagy épp kilökje a szervezete mint idegen testet. Össze van zavarodva, mégsincs igazán senki, akinek ezt elmondhatná. Magában kell rendbe tennie vagy így, vagy úgy a dolgokat, de az világos, hogy találkoznia kellett Willel, hogy ez megtörténhessen.
Mégis így látni őt, ebben a sárga hacukában egyszerre dühítő, hiszen ő mégis csak a férje, és elszomorító. Maga sem tudja, hova pakolja az első benyomásait. A bizonytalan köszönés után kattan benne át valami végre: nem te leszel most az elesett fél, Adél, hanem ő. A szerepeitek felcserélődtek. Szusszant egyet és Willtől érthetőbben, de szintén vékony hangon viszonozza a köszönést.
- Hogy bírod? - Egy egészen ártatlan kérdés, valami, hogy elinditson egy folyamatot, reakciót, akármit. - Volt bent nálad az ügyvéd, igaz? - Arról mélységesen hallgat, hogy már ő is találkozott vele és feltett szándéka nem engedni senkinek, hogy itthagyják megrohadni Willt. Ha bűnös is, legyen annak ő a megítélője.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854963#post854963][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:47[/b][/url]

Összekulcsolt kezeit fölteszi az asztalra maga előtt. Az arcán nem látszik különösebb meggyötörtség vagy bántalmazás nyoma, nincsenek drámai zúzódások, sötéten éktelenkedő karikák a szeme alatt.  Csak az élénk sárga egyenruha változtatja egészségtelenül szürkévé a bőrét.
Megvonja a vállát és félrepillant az ajtó felé, amerről érkezett. Persze, hogy volt nála az ügyvéd, addig nem is volt hajlandó megszólalni, mielőtt vele nem beszélt.
   -  Sajnálom, Adél. Mindent. De te sem hiheted el ezt az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854964#post854964][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.22. 19:49[/b][/url]

Sajnálom, Adél. Egy leheletnyivel összébb húzódnak a szemei. Akarva-akaratlan fut át az agyán a gondolat: aki nem bűnös, nem kér bocsánatot azonnal. Aztán azzal a lendülettel arrébb is tolja a gondolatot az agya egy másik sarkába, hogy reflektáljon a helyzetükre: azt sajnálja Will, hogy ilyen helyzetbe kerültek? Ésszerű volna. Élő poligráfként figyeli a férje minden mozdulatát ebben a pillanatban, úgy boncolgatja minden szavát is.
- Ki fogsz jönni innen. Nem hagyom, hogy itt maradj. - Abszolút nyugodt, magabiztos hangszínt üt meg, az arca rezzenéstelen, kifejezéstelen. Csak közli a puszta eltökéltségét, de arra szándékosan nem mond semmit, elhiszi-e vagy sem a történteket. Nem tudna minden kétséget kizáróan azonnal válaszolni, hogy hisz Willnek, mert látta azokat a jegyzeteket, a fogakat, a koponyákat, a dossziéban a gyerekek képeit, és mindezek több, mint felzaklatták. Megreccsentették a bizalmát, de nem a paranoid ragaszkodását. Azt lehet, erősítették is.
- Az aurorok feltúrtak mindent. Lezártuk a házat, jelenleg otthon vagyok a szüleimnél. A nagyanyádnak azonnal szóltam, hogy intézkedhessen. - Látszik rajta, hogy végre elbizonytalanodik, folytassa-e, de aztán újból belenéz Will szemébe.
- Tényleg nem hagylak itt. Jóban-rosszban. Megígértem. - Azt persze nem, hogy nem próbálja meg manipulálni a férjét puszta szavakkal, reményt kelteni benne és majd akkor eldönteni, mi legyen velük, ha fény derül az igazságra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854965#post854965][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:49[/b][/url]

Adél nem felel arra vonatkozóan, hogy elhiszi-e a vádakat, ez pedig probléma. Nem tudhatja minden részletét annak, mi történik odakint és, hogy az aurorok minek a nyomán döntöttek úgy, hogy első sorban őt veszik letartóztatásba azt azonban igen, hogy Adél kulcsszereplője a nyomozásnak. Bármi történik vele, az nagy részben azon múlik, a felesége mit mond róla és hogyan viseli magát a továbbiakban.
Szíve szerint felállna és megrázná: akkor ne csak itt ülj, hanem mondd meg nekik, hogy nem bántottalak téged. Ehelyett azonban csak az arcizmai rándulnak meg és az ujjai feszülnek egymásnak az asztalon.
   -  Nem. Csináltam. Semmit. - Egymás után, nyomatékosan ejti ki a szavakat, kissé előre dőlve a székében. Az ügyvédje megígértette vele, hogy bármi történik, nem beszél Adéllal az ügy részleteiről beszélni. Azonban neki egy kurva jogász tényleg ne mondja meg, hogy mit csináljon. - Nem tudom, hogy mit mondtál nekik, de nem én voltam. Fogalmam sincs, mi történt Noah-val, de az egészhez semmi közöm. Meg a cuccoknak sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854966#post854966][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.22. 19:50[/b][/url]

Felüti a fejét benne egy régóta nem látott kisördög, vidáman kukkant a külvilágra ki, főleg Will feszült arckifejezésére. Ez az az énje, aki élvezi, ha a férje feszült és kutyaszorítóban érzi magát, amikor a tücsök ciripelése is elpattintaná azt a bizonyos húrt nála. Hátradől a széken most már csak azért sem nézve sem a kezére, sem az asztallapra, sehova máshova, csak Willre.
- Tudom, hogy nem te voltál, másként meg se látogatnálak. Azt hittem, ez már nyilvánvaló. Ha nem hinnék az ártatlanságodban, én magam dörömbölnék az aurorparancsnokság ajtaján, hogy életfogytiglant kapj. - Jeges arckifejezést ölt egy pillanatra a szavak komolyságát tükrözve. Egy ribanc, ahogy azt nagyon sokszor megállapította róla Will, ráadásul sokszor rosszindulatú, kekec és furkálódó. Most azonban hagyja újból ellágyulni az arcát - kívülről. Belül még mindig emészti a kétség.
- Most koncentrálj arra, hogy a lehető leginkább együttműködj az ügyvéddel. - És itt szándékszik rádobni a bombát Willre, mert kell, hogy lássa a reakcióját. A szülei már elkezdtek szervezkedni ez ügyben. - Ugyanis anyám és apám elindítják a válást. Ha nem kerülsz ki innen elég gyorsan, visszajutunk a kezdőponthoz. Azt pedig nem akarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854967#post854967][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:51[/b][/url]

Miközben beszél, végig a lány tekintetét keresi. Szeretné felnyitni a koponyáját és belelátni az agyába, hogy lássa, mit gondol és mennyit hisz el abból, amit mond neki. Ő sem hiheti el, hogy szándékosan bántotta volna a fiát… igaz?
Képes lett volna rá. Az elején gondolt is ilyesmire.
Előfordulhat, hogy megvoltak az eszközei és a legelején többször eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha.
De nem tette meg.
Az egyik keze ujjai ökölbe görbülnek az asztalon, a másikkal átfogja őket, ezzel vezetve le a feszültségét. Adél azt mondja, hisz neki, miért is ne tenné, de akkor ő miért van még itt? Vallott ellene? Ha pedig igen, akkor mit csinál most vele szemben? Azért jött, hogy mondjon neki valamit?
   -  Hogyan?
A homloka ráncba szalad, ő pedig megütközve hátrahőköl a székében.
   -  Mi köze van ennek az anyádnak és az apádnak? Mégis mi ez az egész, Adél? - A hangja megemelkedik, mire az ajtónál álló őrök egyike tesz egy lépést feléjük. - Te direkt csináltad ezt, ugye? - halkul el ismét, a szeme pedig vádlón összeszűkül. - Így akarsz megszabadulni tőlem, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854968#post854968][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.22. 19:52[/b][/url]

Mit is látna odabent? Dühöt, csillapíthatatlan vágyat, szarkazmust a helyzet iránt, de mindezeken messze túlmutatóan gyászt, fájdalmat, keserűséget, ürességet és magányt. Nem akar egyedül maradni, Will nélkül, Noah nélkül, és őszintén szeretné, ha vége lenne ennek az egész, nyamvadt rémálomnak egyszer és mindenkorra, de ez még csak a kezdet.
Kifejezéstelen marad az arca még akkor is, mikor láthatóan Will ideges lesz a hírektől. Lehunyja a szemét egy másodpercre, megmozgatja a nyaki izmait körkörös mozdulatokkal, csak azután nyitja ki ismét a szemeit és néz rá újból Willre.
- Ez egy várható következmény volt. Letartóztattak téged, a szüleim pedig ezt nem fogják tudni csak úgy elviselni. Miért, a nagyanyád szerinted épp min dolgozik? Megpróbál téged újból kiszedni innen. - Idegesen szusszant egyet. Valószínűleg Will is tud már a toxikológia eredményéről, és minekutána neki is elmondta az ügyvéd, hogy az egész ügyről egy szót se beszéljenek, nem fog belemenni a tényekbe, hogy Will kézenfekvő elsőszámú gyanúsított ebben az ügyben, ne csodálkozzon itt jobbra-balra, hogy ráakaszkodtak.
- Nem csináltam semmit, és főleg nem akarok megszabadulni tőled. Ne légy csőlátású. Megtehetném, hogy most azonnal felállok és örökre búcsút intek neked, helyette viszont itt vagyok. Mikor tanulod meg végre, hogy a kicsinyes vádaskodásaid leperegnek rólam és kettőnk között sokkal mélyebb ettől a dolog már? - Némileg idegesen villantja az egy pillanatra vörösbe átforduló szemeit a férjére. Haragos. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnik is el a káprázatszerű változás. Kontrollálja magát.
- Te kövesd az ügyvéd tanácsait. Kint akarlak látni innen záros határidőn belül… és tudni akarom, mi lett a fiunkkal. Ez már nem arról szól, hogy én nem tudtam őt épségben kihordani, hanem, hogy elvették őt tőlünk. Érted? A miénk lehetett volna, de valaki elvette tőlünk azt, aki a miénk volt. - Közelebb hajol a biztonsági zónához, szinte sziszegéssé fajulnak a vérmes szavai.
- Ne várd, hogy ezt elviseljem szó nélkül. Úgy hogy szedd össze magad, és gyere innen ki sürgősen… vagy a végén még tényleg elválunk. - Szándékosan hagyja nyitva az esélyt látván, mennyire felpaprikázta másodpercek alatt azzal Willt. Szeretné, ha valami motiválná az együttműködésre és hagyná a francba végre az apátiáját és a puffogó, pöfékelésszerű dühkitöréseit, amik semmire sem jók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854969#post854969][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:52[/b][/url]

Egy pillanat alatt fogja el a düh. Ha Adél emiatt jött most idáig, hogy a szemébe nézzen, kinevesse és közölje vele, hogy elhagyja, ő biztos benne, hogy ő feláll és megfojtja a lányt. És nem fogja érdekelni, hogy az őröknek kell leszednie majd róla, ha tényleg ezért látogatta meg, akkor nem hagyja, hogy egy darabban kisétáljon innen.
Az ingerültség azonban, amilyen gyorsan fellángolt, olyan gyorsan hunyt is ki benne. A vállizmai ismét ellazulnak, szusszanva hátradől a székén, mire az őr is visszalép a eredeti helyére az ajtóban.
   -  Az biztos, hogy én nem írok alá semmit.
Az orra alatt mormogja a szavakat, leginkább csak magának. Őszintén, jelenleg a legkisebb baja is nagyobb volt annál, mint hogy ezt is ráborítsák. Elvesztette a fiát, majd a szabadságát, most pedig ezzel is ki akarják rántani a szőnyeget alóla?
   -  Ez a nap tényleg egyre jobb és jobb lesz.
Ismét visszakönyököl az asztalra a lánnyal szemben.
   -  Az ügyvéd azt mondta, kivisz innen. Valahogy. Fogalmam sincs, hogy. Nem csináltam Noah-val semmit. Ez az egész nevetséges. Biztos vagyok benne, hogy Selwynnek az anyja baszott el valamit. Vagy Selwyn. Szándékosan. Én megmondtam, hogy valami nincs rendben egyikkel sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854970#post854970][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.22. 19:53[/b][/url]

Csak a fél szemöldöke felvonásával jutalmazza a morgást, aminek a fele érthetetlen, a másik meg nonszensz. Mi biztos? Mintha egy gyerekkel próbálna zöld ágra vergődni. Egy potenciális gyilkos gyerekkel. Ennek gondolatára megint semlegesebbé válik az arckifejezése, és hátradől újból a széken.
- Agathát ellenőrzik, de az orvosi műhiba itt aligha áll fenn. A jelen körülmények nem arra utalnak. - Megráng az arca a hirtelen támadt dühtől, ahogy lenéz az asztallapra. Mérgezés, ez volt a toxikológia eredménye. Nem tudta, hogy a szülei ragaszkodtak a boncoláshoz és lám, milyen hasznos lépés volt. Másként még mindig önmagát marcangolná a vetélésért. Persze most is hasonló a helyzet, őrlődik eleget, de a haragja és a keserűsége már megosztott az ismeretlen (vagy épp ismerős) tettes és önmaga között.
- Más: Júliának tartozol egy köszönömmel. Segített takarítani, mert sok szemetet hagytál hátra. - Figyelmeztetően villan a tekintete. Valószínűleg Will elsőre nem fogja érteni, mire céloz, vagy ki tudja, talán igen. Ha előbbi, akkor úgyis tovább magyaráz majd neki, s ezzel felfedi, hogy ő is látott jó néhány dolgot, amit nem kellett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854971#post854971][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:53[/b][/url]

A jelenlegi helyzetében nem esik nehezére bárkit a busz elé lökni, akit talál. Agatha és Seth pedig a legkézenfekvőbb erre. Az előbbi regisztráltan is adott be dolgokat Adélnak, az utóbbi csak ott sündörög körülötte. A kihallgatásán is kihangsúlyozta ezt, hozzátéve, hogy mindkettő töltött elég időt Adéllal ahhoz, hogy ártó szert keverjen a lány teájába.
Legalább is ezzel a gondolattal higgasztja le magát és inti csendre a, főleg éjszakánként a fejében suttogó balsejtelmet: mi van, William, ha tényleg te mérgezted meg őt?
A lányt terhessége alatt, különösen a vége felé rendszeresen hallgattatta el nyugtatóval. Pár csepp az esti üdítőbe, hogy Adél ellazuljon, kezelhetővé és szerethetővé váljon. Sosem adott neki eleget ahhoz, hogy bárkinek feltűnjön vagy, hogy a számítása alapján kárt tegyen a gyerekben. Azonban nem ez lenne az első alkalma, hogy elvéti a matekot. Ez pedig gond. Majdnem annyira, mint a tény, hogy tudta nélkül begyógyszerezni bárkit, bűncselekmény.
Az ujjait nézi maga előtt. Júlia említésére pillant fel és halkítja le a hangját.
   -  Tudom. Volt itt. Mondtam neki, hogy szabaduljon meg mindentől. De neked nem kell aggódnod emiatt, Noah-hoz semmi közük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854972#post854972][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.22. 19:55[/b][/url]

Rezzenéstelen tekintettel állja a férje pillantását, akár várva valamiféle érdemi reakciót, noha tudja, ez lehetetlen úgy, hogy Will nem beszélhet minderről, ha nem akarják még nagyobb bajba keverni. Valahogy a válasza nem nyugtatja meg, sőt…
- És te elhiszed, hogy tényleg úgy fog cselekedni, ahogy kérted? Mert én nem úgy ismerem Júliát… - A paranoiája egy működő jelenség, belevágja az ideget időről időre, hogy ne nyugodhasson csak úgy.
- Mindig elfelejtik, mennyire hamar eltörik egy gyerek, főleg egy kisbaba… - Maga elé suttogja a szavakat, mintha bármin is változtatna, ami történt. Végül hagyja megkeményedni a vonásait, szinte szigorúan ránézni a másikra. - Kihozlak. És ennek lesznek feltételei.
Jelezvén, hogy ideje indulnia, feláll az asztaltól. Nem tudja, ezen a ponton mit mondhatna még, csak abban biztos, hogy ezután változtatnak a játékszabályokon. Eddig mindent is megengedett Willnek, és most elég nagy slamasztikában ülnek, ha pedig kitudódik, hogy Will hibája Noah halála… azt nem biztos, hogy a szabadulása után túléli.
- Az, hogy szabadulsz, csak a kezdet lesz. Még dolgunk van azzal is, aki a gyerekünk haláláról tehet. Rács mögött akarom látni, ez a minimum. - Nincs ebben semmi takargatnivaló, még csak irracionális fenyegetésnek sem lehet nevezni. Szándékosan beszél olyasmiről, amit az igazságszolgáltatás elérhet és el is fog megfelelő nyomozás mellett. Az más kérdés, hogy megbotolhat még a rendszer és ‘véletlenül’ eltűnhet az igazi gyilkos egy temetőben a föld alá süllyesztve, kihűlt hullával egy szép téli napon. De ez legyen a jövő zenéje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854973#post854973][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:56[/b][/url]

Nem. Ő sem hiszi el, hogy Júlia kidobná a cuccokat csak azért, mert ő azt mondta neki. Ha nem feszítené meg az izmait, reszketni kezdene az elfojtott, tehetetlen feszültségtől. A két lány odakint olyan, mint két, labilis bomba amik bármikor konspirálhatni kezdenek ellene. Mi van, ha Júlia könnyelműen olyanokat avat be a holmik létezésébe, akiket nem kellene? Hiába állítja az ügyvéd, hogy minden rendben lesz, ő tudja, hogy az a kettő véletlenül is beleszarhat a rántottájába.
   -  Máris mész? - A szemével követi a felálló lány mozdulatát, az arcán pedig őszinte riadalom árnyéka fut át. - Kérlek, csak tíz percet maradj még. Vagy ötöt. Csak mondd el, hogy hogy vagy. Vagy nem tudom. Csak maradj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854974#post854974][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.22. 19:56[/b][/url]

Látszik, ahogy melegség költözik a szemeibe a mérhetetlen fájdalom mellett. Az arca átveszi ezt a megtört lágyságot, visszaereszkedik a székre.
- Rosszul. Nem vagy velem, egyedül ébredek egy rideg házban… Hiányzol. - Nemes egyszerűséggel ejti ki az utolsó szót, rájátszás nélkül, a puszta tényt. Most már annyi indirekt támasza sincs Will passzív személyében, mint eddig. Hiába nem volt részese a gyászuknak és tagad, amikor csak tud, és egy borzasztóan nehéz eset, mára az élete része. Kellemetlen és nehéz nélküle, csak hát… mi van, ha egy gyilkos után vágyakozik?
- Szeretném, ha már kint lennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854975#post854975][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:57[/b][/url]

Nem akar visszamenni. Ha Adél most feláll innen és távozik azon az ajtón, neki is mennie kell. A börtön mellőzi a hideg embertelenséget, amire a hely neve alapján számítana az ember, a cellák azonban puritánul berendezettek és ingerszegények. A napja kétharmadát kénytelen csak egyedül tölteni, az ideje maradék részében szabadon közlekedhet a közösségi tereken, ez azonban nem segít sokat: gyűlöli a bezártságot. A puszta tudata annak, hogy egy hegy mélyén vannak, elég hozzá, hogy hányingert kapjon.
Adél azonban visszaül. Ő az asztalon könyökölve az egymásra fektetett karjaira hajtja a fejét és onnan pillant fel a lányra. Egy pillanatra behunyja a szemét.
   -  Nézd a jó oldalát. Mindig azt szeretted volna, hogy hagyjam abba az ivást. - A szája szélére kesernyés, erőltetett mosoly rezzen. Felhunyorog a lányra. - Na meséld el, miről maradtam le Instán.