Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- egy héttel a 'mégsem válunk' után, Machay Genetikai Kutatóintézet -
The more preggo, the more beautiful

Egy héttel ez előtt Will időt kért az apjától a válással kapcsolatban. Ugyan Ilya először nem értette, de úgy tűnt, valamennyire elégedett a válasszal, főleg, hogy Willtől származott. Azóta nem változott semmi az alapfelállásukat illetően: még mindig otthon lakik, Will még mindig Bogolyfalván, de az eseményeket követően eljutott legalább abba a furán letargikus, de tiszta elmeállapotba, hogy gondolkodni kezdjen a helyzetén, és hogy milyen eszközei vannak ennek jobbá tételéhez. Nyilvánvalóan egyelőre nem szabadulhat a kényszerházasság köteleiből, efelől Will megnyugtatta egyetlen merész húzással. Ez viszont nem zárja ki annak lehetőségét, hogy megpróbálja a helyzetét elviselhetőbbé tenni, és ennek egyik komponense maga az apa. Elkezdett megint smsezni vele nettó semmiségekről, mint például, hogy szörnyen utálja a gyömbérteát, és olyan szívesen keverné valamivel, hogy jobb íze legyen, de a citromfű nem sokat segített ezen, a mentára pedig allergiás. Egy része csak unaloműz, másik része odafigyel rá, hogy Willt bevonja az egész folyamatba. Érdeke, hogy a bilincsei kulcsőre idővel megenyhüljön és optimális esetben magától elengedje, de tagadhatatlan, hogy a kisördög is munkálkodott benne, és direkt idegesítette a férjét szösszenetekkel.
Hasonló kisördög-húzás volt a mai kis döntése is: jöjjön csak be a férje is a vizsgálatra, és mivel Willben volt már némi alapozás, botor módon belement. Ő pedig nagyon céltudatosan megszorongatta a férfi ujjait a vizsgálat közben, csak hogy érezze a törődést. Sosem mondta, hogy nem lesz komisz ismét, főleg, hogy... Nos, ez egy másik téma.
Azóta már kijöttek a gyógyítótól, és bebocsátást nyertek az egyik szabad laborba. Ilya ajándéka Willnek, egy kis 'randalírozás', mióta kitudódott, hogy úton van a kis Krise-Machay örökös. Will előjoga lett elvégezni az apasági tesztet.
Ő maga széles, ellágyult mosollyal futtatja végig a gondosan manikűrözött körmei hegyét a fotón: az egész nem több egy fekete-fehér kis pacánál, de ott van. A gyerekük.
- Szóvaaal... Mit kell csinálnom majd? - Le nem venné a szemeit a kis képről, de a hangja tele van vidámsággal és érzéssel. Visszazökkent egy olyan, euforikus állapotba az alapvető depressziójából, amiben hosszú hetek óta nem járt. Lehet valami a férje jóslatában: ugyan elveszített egyet, de a második érkezése felülírja a gyászt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846506#post846506][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.16. 22:06[/b][/url]

Will
- egy héttel a 'mégsem válunk' után, Machay Genetikai Kutatóintézet -
The more preggo, the more beautiful

Egy héttel ez előtt Will időt kért az apjától a válással kapcsolatban. Ugyan Ilya először nem értette, de úgy tűnt, valamennyire elégedett a válasszal, főleg, hogy Willtől származott. Azóta nem változott semmi az alapfelállásukat illetően: még mindig otthon lakik, Will még mindig Bogolyfalván, de az eseményeket követően eljutott legalább abba a furán letargikus, de tiszta elmeállapotba, hogy gondolkodni kezdjen a helyzetén, és hogy milyen eszközei vannak ennek jobbá tételéhez. Nyilvánvalóan egyelőre nem szabadulhat a kényszerházasság köteleiből, efelől Will megnyugtatta egyetlen merész húzással. Ez viszont nem zárja ki annak lehetőségét, hogy megpróbálja a helyzetét elviselhetőbbé tenni, és ennek egyik komponense maga az apa. Elkezdett megint smsezni vele nettó semmiségekről, mint például, hogy szörnyen utálja a gyömbérteát, és olyan szívesen keverné valamivel, hogy jobb íze legyen, de a citromfű nem sokat segített ezen, a mentára pedig allergiás. Egy része csak unaloműz, másik része odafigyel rá, hogy Willt bevonja az egész folyamatba. Érdeke, hogy a bilincsei kulcsőre idővel megenyhüljön és optimális esetben magától elengedje, de tagadhatatlan, hogy a kisördög is munkálkodott benne, és direkt idegesítette a férjét szösszenetekkel.
Hasonló kisördög-húzás volt a mai kis döntése is: jöjjön csak be a férje is a vizsgálatra, és mivel Willben volt már némi alapozás, botor módon belement. Ő pedig nagyon céltudatosan megszorongatta a férfi ujjait a vizsgálat közben, csak hogy érezze a törődést. Sosem mondta, hogy nem lesz komisz ismét, főleg, hogy... Nos, ez egy másik téma.
Azóta már kijöttek a gyógyítótól, és bebocsátást nyertek az egyik szabad laborba. Ilya ajándéka Willnek, egy kis 'randalírozás', mióta kitudódott, hogy úton van a kis Krise-Machay örökös. Will előjoga lett elvégezni az apasági tesztet.
Ő maga széles, ellágyult mosollyal futtatja végig a gondosan manikűrözött körmei hegyét a fotón: az egész nem több egy fekete-fehér kis pacánál, de ott van. A gyerekük.
- Szóvaaal... Mit kell csinálnom majd? - Le nem venné a szemeit a kis képről, de a hangja tele van vidámsággal és érzéssel. Visszazökkent egy olyan, euforikus állapotba az alapvető depressziójából, amiben hosszú hetek óta nem járt. Lehet valami a férje jóslatában: ugyan elveszített egyet, de a második érkezése felülírja a gyászt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846510#post846510][b]William Martin Krise - 2022.05.16. 22:57[/b][/url]

Lehajolva sorra húzogatja ki a lakkozott szekrénysor fiókjait. Apró üvegfiolák csörrennek meg, alacsony tálcára rámolt érszorítók, mellettük kiporciózott vattapamacsok. Az alig kisujjnyi fiolák közé markol, amennyi a tenyerébe akad, a farmerja zsebébe süllyeszti. Aztát tolja vissza a fiókot és emelkedik fel, hogy a feje melletti, üvegezett szekrény ajtaját is kitárja.
Nem akart idejönni. Nem akarta a lány kezét szorongatni, hogy könnyektől ködös tekintettel tapadjon a monitorra és nem akart hálásan köszönetet rebegni a gyógyító nőnek, amikor az verbálisan is megerősítette azt, amit ő onnan, két és fél méter távolságból is tisztán látott már: egy darab élő embrió. Erre a produkcióra, legnagyobb szerencséjére Adél ma reggeli, parancsba is beillő kérése már nem terjedt ki, így azt tette, amiben már otthonosabban mozog: csöndben maradt és nézelődött, hogy a saját kíváncsiságát kielégítse. Ilya ajándéka a példás magaviseletéért őszintén meglepte: megkérdezte a vejét, lenne-e kedve az apasági vizsgálatot elvégezni a rendelkezésére álló laborban. Más lehet, hogy a szemöldökét vonogatta volna a felajánlásra, ő azonban rögtön ráharapott. Persze, hogy megcsinálja.
   -  Látod ezeket? - hitetlenkedve fordítja oldala a fejét, hogy a mögötte ülő lány a perifériás látása peremére kerüljön. A kezei a szekrényajtókon pihennek, az éles fényű neonlámpák fényében pedig megcsillannak a katonás sorrendbe állított, fém eszközök a polcokon - Ha ezekkel dolgozhattunk volna...
Nem igazán a lánynak beszél, inkább magának. Ha nem egy venezuelai pincében keverték volna ki az utolsó pár főzet prototípusait, lehet... lehet, Belpengard még mindig élne. A düh halovány szikrája rázkódik végig rajza, megszorítja a kilincseket, végül azonban csak visszacsukja az ajtót. A zsebébe nyúl, visszalép a kis asztalhoz, ami mellett a lány is ül, a fiolák közül kettőt letesz elé.
   -  Neked egyelőre semmit.
Ismét hátat fordít, elsétál a két szárnyú, jókora hűtőszekrényig, amit az érkezésük után elsőként talált meg. Ismét azt tárja ki, a szemét polcról polcra futtatva szólal meg:
   -  Feldobottnak tűnsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846511#post846511][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.16. 23:12[/b][/url]

Átirányítja a tekintetét Will félig felé fordított arcára, de a férje nem neki beszél, nem őt látja nyilvánvalóan. Fogalma sincs, mit mondhatna erre: tud arról, hogy a nagyapja odalett egy kísérlet során, de nem járt utána még mindig, mi a pontos háttértörténet. Valahol ez így megülepedett benne elhatározásként, hogy csak akkor fog többet megtudni Willről, ha az magától mesél, amíg még együtt vannak. Így, hogy konkrét elhatározások és tervek szaladgálnak a fejében az érzelmeivel összetűzésben, valamilyen szinten könnyebb kezelnie a helyzetet, másfelől sokkal nehezebb. Még mindig fullasztó a férje jelenléte, és nehéz megállnia a kényszert, hogy odabújjon hozzá, és mindent megtegyen, hogy magához láncolja.
- ... a nagyapád talán még mindig élne. És lehet, hogy már te is egy elismert kutató lennél, akit világszerte ünnepelnek az eredményei kapcsán. - Szusszant egyet és feláll, hogy felzárkózzon Will mellé, tartva a fél lépés távolságot azért. - Még mindig nem hívott át ide, az intézetbe? Legalább volna hozzáférésed a laborhoz. - Próbál együttérző lenni, hiszen az is segít Willt jó hangulatban tartani huzamosabb ideig. A lenyúlt fiolákra nem szólt amúgy sem semmit, nem az ő dolga, és végül csak visszaül a helyére, a két kis lötty elé kerülésével egyazon időben.
- Ezek mik? - Mintha mindenről tudni akarna, minden iránt érdeklődne. Óvatosabb most, hogy kiderült, valóban terhes és ráadásul kifacsartan normális családi helyzetbe várhatják a kisbabát a mostaniak alapján.
- Mhm... Már hat hete velem van. Örülök neki, hogy nem hagyott még itt. - Melankolikussá vékonyodik a mosolya, de érthető. Szonjának nem jutott volna ennyi idő, ha korán észreveszik a betegségét. Csendben reméli, hogy ha a közös gyerekükkel valami baj van, azt Will időben kiszúrja. Az apja engedékenysége nyomán lehet, a férjének nagyobb rálátása lesz a terhességére, és felderítheti a gyerekük egészségi állapotát is, legalábbis ezt reméli.
- És te? Hogy éled meg, hogy nyolc hónap és apa leszel? - Mintha Will felesége nem is ő volna, olyan könnyedséggel beszél a terhességéről. Mintha tényleg csak barátok lennének, ugyanabban a helyzetben éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846512#post846512][b]William Martin Krise - 2022.05.16. 23:32[/b][/url]

Nem válaszol a túlságosan pontos megállapításra. Vajon Belphengard engedte volna, hogy ebbe a kényelmetlen helyzetbe kerüljön, amibe most találta magát? Kizárt - ő mindig óvta az aranyvérű behatástól, ha pedig a munkáját is elismerték volna, az ő nagyanyja sem gyakorolhatott volna nyomást rá a házassággal.  Még az sem kizárt, megtalálták volna a szert, amit keresnek. Hány ártatlan élet menekült volna meg a kezeik közt, hány elveszett apró kis lélek...
Üresen pislog bele a hűtőszekrény fényébe. Megrázza a fejét. Ilya hallgatása súlyos büntetés. Ismét hátrapillant a válla fölött.
   -  Az? Egyelőre csak forrásvíz.
Maga előtt kihúz egy fehér, rácsos kosárkát, kihúz belőle egy keskeny üvegcsét, leolvassa a feliratát, majd visszateszi a helyére. Ezt még kétszer megismétli, mire megtalálja azt, amit keres. A karcsú fiolát a tenyerébe fogva, a vállával löki vissza a hűtőajtót, visszatér a lányhoz, hogy az asztal sarkánál álló székre dobja le magát.
   -  Még két perc és kiderül, az leszek-e egyáltalán - válaszol, a hangsúlya azonban nem cinikus vagy bántó, azonban képtelen máshogy kikerülni az egyenes válaszadást. Mert az megkövetelné, hogy magába nézzen és elmeditáljon az érzésein, amik egyelőre... nem biztos benne, hogy vannak.
Az évek és az átélt tapasztalatok sterilizálták számára a témát. Egy embrió nem ember, hanem egy üveg aljába összegyűjthető zselégombóc számára, a csecsemő pedig onnantól él, ha felsír az anyja karjai közt.
A hűtőből kivett üveg műanyag kupakját némi szenvedés árán, két kézzel kínlódva szedi le. Élénk narancssárga tartalma a pereméig löttyen, de végül nem folyik ki. Leteszi a másik két fiola mellé.
   -  De őszinte leszek. Kicsit... mindig vártam rá, hogy egyszer megtörténik majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846513#post846513][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.16. 23:52[/b][/url]

A hallgatás sokszor többet mond minden szónál. Már csak abból sem gondolja, hogy ennél tovább fog jutni a pajzson keresztül, hogy Will még csak vissza sem fordul felé, hogy reakciót mutasson. Nem üti hát tovább a vasat; lehet, hogy hasonló gondolatok járnak a fejükben: ha nem alakul így az életük, ahogy, akkor Will nem itt lenne, ő pedig nem vált volna Mrs. Krise-szá.
Magába a folyamatba nem kommentál bele, helyette egy számára sokkal érdekesebb kérdést kezd feszegetni, ami rávilágíthat a férje hirtelen jött ellenállására.
- Már régebben is említettél valami hasonlót... hogy családot akarsz. - Bár akkor épp Amália szalonjában vágtak egymáshoz válogatott, undorító sértéseket dühükben, de a lényeget vissza tudná idézni most is sebészi pontossággal. Will legtöbb, lenyomatot is hagyott mondatát kívülről el tudja mondani újra és újra.
- Hát, ha sikerül, akkor ő lesz az első gyereked. - Visszatér az arcára a lágy mosoly, a könnyedség a hangjába, miközben a tekintete végig az általa olyannyira imádott, vékony ujjak mozgását követi. - Még egy perc? - Fejével az egész kis kirakodó vásár felé bök jelezvén, az eredményre gondol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846514#post846514][b]William Martin Krise - 2022.05.17. 00:09[/b][/url]

Összeszorított szájjal bólint először, miközben egymás után lepattintja a két tiszta vizes üvegcse kupakját is. Nem titkolta sosem a legőszintébb vágyát: ismét családban élni. Nem érti azokat, akik a függetlenségüket hajkurásszák, hiszen ki lenne annyira ostoba és önpusztító, hogy magányosan éljen?
Leejti a kezeit, megtapogatja a zsebeit, a jobb oldaliba nyúl bele és két műanyagba fóliába csomagolt infúziós tűt szór az asztalra kettejük közé.
   - Tudod, én sosem voltam sem a család, sem a házasság, sem semmi ilyesmi ellen - nem néz a lányra, csak kihúzza az asztal egyik fiókját, hogy egy üveg tálcányi vattapamacsot tegyen az asztal lapjára - Azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar fog jönni, mondjuk. És nem is nekem hamar, hanem neked. Add a kezed. A balt.
Az asztalra fekteti a kezét, tenyérrel felfelé, hogy a lány beletehesse az övét.
   -  És erre ne vegyél annyira mérget. Amilyen fiesták voltak Mexikóban... - válaszol bújkáló mosollyal, valamelyest csökkentve a helyzetük tapintható kínosságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846515#post846515][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.17. 00:42[/b][/url]

- Mindig engem hangsúlyozol ki, hogy túl fiatal vagyok... - Előre nyújtja a kezét, egyenesen belehelyezve Will kinyújtottjába. A tűvel elég bizalmatlanul szemez, mert hajlamos az ájulásra, de már eldöntötte, hogy nem fog odanézni. Amíg abban a tartó izében, csomagolásban van a tű, nincs nagy baj, minden másra meg ott van a férje arca, szavai; majd azokra koncentrál. - ... de ha negyvenévesen vállalnék gyereket, veszélyeztetett lennék, és ugyanúgy nem tudnék többet egy csecsemő felneveléséről, mint most. Az egyetlen dolog, ami más volna, az élettapasztalatom, de amit sosem próbáltam előtte, az ugyanúgy homályos marad. Szóval... - Nagyjából ezt már megbeszélte önmagával, hogy csak emiatt nem akar visszafordulni, de nem ez a valós indoka. Ha elmondaná, hogy mennyire megkönnyebbült pár hete a pozitív terhességi teszt tényének feldolgozása után, bizonyára őrültnek néznék. Egyszerűen egyre többet és egyre kétségbeesettebben gondolt Szonjára, akár ébren volt, akár gyógyszer hatása alatt, akár álmodott, és most ezzel az új élettel végre elterelheti a gondolatait és ráfókuszálhat csak az új baba érkezésére.
- Pft. - Nem állja meg, még a mosolya is vigyorrá szélesedik. - Ha pár év múlva megjelennek a fiaid és a lányaid, elég elfoglalt mostohává fognak tenni. Nem biztos, hogy erre felkészültem. - Kihallatszik, hogy nem veszi komolyan, de tény, ami tény, ha random gyerekek bukkannának fel Willt apjuknak megnevezve, nem venné félvállról a dolgot. A saját gyereküket is érintené ez a tény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846526#post846526][b]William Martin Krise - 2022.05.17. 14:32[/b][/url]

   -  Sosem arról van szó, hogy kételkednék benne, hogy nem tudsz gondoskodni egy csecsemőről. Az olyasmi jön magától és azért vagyunk ott mindannyian, hogy segítsünk. Mert ne hidd, hogy a nagyanyámat távol tudnád tartani a bölcsőtől, úgysem bírná ki.
Tenyérrel felfelé fordított kezével lazán átfogja a lány csuklóját, hogy mozdulatlanul tartsa az asztalon. A vattapamacsok után nyúl, amik látványra hétköznapiak. Ahogy azonban a lány gyűrűsujja begyéhez nyom egyet közülük, bár érzésre száraz, az szinte azonnal elhűl és elzsibbad - De ha negyvenéves lennél, akkor már legalább éltél volna egy kicsit. Még fél éve se vagy nagykorú, ilyenkor az ember még csak nem is ismeri magát. Én speciel szembeköpném azt, aki ennyi idősen voltam, és őszintén örülök, hogy annak a Williamnek egyetlen döntését sem kell magammal cipelnem most.
Miközben beszél, felemeli az egyik becsomagolt tűt, egy pillanatra elhallgatva a fogával feltépi a borítását, a műanyaggal fedett végével pedig a mutató és hüvelykujja közé csippenti azt.
   -  Csak tudod, az az aggasztó, hogy ugyanúgy nézel most rám, mint anyám a képeken - lesüti a szemét, ezzel pedig határozottan megszúrja a lány ujjhelyét. A zsibbadás miatt ő ebből semmit sem érezhet, csak azt, hogy William azzal a kezével, amivel eddig a csuklóját tartotta, most az ujjára fog, hogy az egyik forrásvízzel töltött üvegcse szájához emelje.
A dagadt vércsepp elkeveredik a vízben. Ugyanazt a vattát, amivel az előbb megtörölte a lány ujját, most a sebhez nyomja - az pedig, mintha semmi sem történt volna, fájdalom nélkül összeforr az érintés alatt.
   -  És én nem vagyok biztos benne, hogy kész vagyok rá, hogy ugyanazt végigcsináljam, mint apa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846527#post846527][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.17. 15:28[/b][/url]

Elfontorodik Madlen említésére. Hasonló foghúzásos szenvedésre számít majd az anyja részéről, de talán Galinától is. Viszont teljesen biztos benne, hogy nem fogja átadni a gyeplőt a vén satrafáknak.
- Nevelni mi fogjuk, szeretni és törődni vele úgyszintén. Nem fogom elviselni, hogy az ő életét is megbélyegezzék, mint a miénket. - Indulatos és szenvedélyes szavak hagyják el a száját a jó témaválasztás miatt, így az elzsibbadó ujjára, de még a szúrás érzetének hiányára sem figyel fel. Will teljesen nyugodtan dolgozhat a kezével.
- De értem, mire gondolsz... Viszont azzal dolgozok, amim van. És nem leszek az a bezárkózott, megsavanyodott ember, aki mindent beáldoz, és csak szüli a gyerekeket. Családot akarok. És jövőt. Elszakadni a Machay-körből, azt csinálni, amit szeretek, és agyonkényeztetni a fiam vagy a lányom. Megfojt, hogy az apám zsinóron rángat, és nem akarom ezt a leszakadást örök időkig húzni, de közben, ha adott a lehetőség... érted. Nem akarom őt elengedni magamtól. Többet egyet sem. - Talán sosem nyíltak meg ennyire egymásnak, mint most, egy apasági teszt felett görnyedve, amikor a közösnjövő kényszeredett ténye a tét.
- Hogy nézek rád? - Kissé ertetlenül dönti oldalra a fejét még jobban kihangsúlyozva a szörnyen ordító fiatalságát. Valóban, az arca egy tizenhat éves gyereké; még akkor is így fog kinézni, mikor a gyermeke már majdnem hasonló korú lesz. Vajon hányan fogják a nővérének nézni az anyja helyett?
- Figyelj... Én mondtam neked, hogy nem kötelezlek semmire. - Csendes a hangja, sőt most már, hogy észreveszi, hogy végzett Will a vérvétellel, van alkalma megnyomogatni az ujjbegyét, hogy ellenőrizze, tényleg eltűnt-e a seb? Semmit sem érzett az egészből.
- De... Örülni örülnék, ha törődnél vele. Nem kell engem elviselj, meg szeress, de őt... Szeretném, ha megpróbálnád szeretni. Saját tapasztalat, hogy az egyik legszörnyűbb érzés, ha levegő vagy a saját apád számára. Egy kolonc. Nem akarom, hogy ő valaha is ezt érezze. - Úgy beszél, mintha biztos Will lenne a gyereke apja, pedig ez még csak most fog kiderülni biztosra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846528#post846528][b]William Martin Krise - 2022.05.17. 16:30[/b][/url]

Csak hallgatja a lányt, miközben matat és nincs oka arra, hogy ne higgye el a szavait. Pontosabban, nem kételkedik abban, hogy Adél is elhiszi, amit mond. Ugyanazzal a vattával dörzsöli meg a saját gyűrűsujját, azt óvatosan eltartva tépi fel a tű párjának csomagolását, majd böki meg a saját bőrét is.
   -  És ezt az egészet tényleg te akarod, vagy a családod nevelte beléd, hogy addig nem leszel teljes és boldog, amíg nem leszel anya?
Őszintén néz föl rá, oda sem figyelve nyúl a másik fiola után, hogy a saját vérét is belecsöppentse. A víz csak halványan válik rózsaszínné. Az üres zacskókat a tenyerébe gyűri és az asztal alatti szemetesbe dobja.
   -  Nem tudom, hogy a nőknek különben hogy jön ez. Nem kötelezlek semmire. - összeszedi a tűket maga elől és az asztalon a fal mellé tolt, élénk sárga műanyag dobozba dobja - Mintha csak a ti jogotok lenne eldönteni, hogy ki vehet részt a gyereke életlben és ki nem. Nem tudom, nektek hogy esne, ha én tagadnék be és mondanám azt, hogy tough luck, kisajátítom magamnak, kéthetente hétvégén esetleg láthatod, ha még szóba áll veled.
Miközben beszél, a kezébe veszi az élénk narancssárga folyadékot tartalmazó üveget is, az ujjai közt döntögeti, hogy felkeverje azt. A hangjából valamelyest, mintha... sértődöttség csengene ki. Mert ez az igazság. Függetlenül attól, mit érez, milyen kapcsolatban áll a lánnyal és, hogy reflexből elutasítóan reagált a tó partján, Adél feltételezése őszintén bántja őt. A hüvelykujjával befogja a fiola száját, egyszer-kétszer fejte állítja a kezében, majd a vízzel elkevert vérbe folyatja a tartalmát, Mindkét fiolába nagyjából annak a felét.
   -  Csak ne lovalld még magad bele semmibe túlságosan, Cielito - az üres fiolát a szemetesbe ejti. Majd az asztalra könyökölve megtámasztja az állát az összekulcsolt ujjain - Mennyire jó a szemed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846530#post846530][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.17. 17:29[/b][/url]

Nem érkezik azonnal válasz. Kifejezetten elgondolkodó arcot vág, míg Will a saját ujját is érzésteleníti. Ő következetesen nem pillant oda, nehogy rosszul legyen.
- Elhangzott az, hogy kötelességeim vannak, amiknek része, hogy legyen gyerekem. De nem ez adta a végső lökést. - Kifejezetten megrágja a szavakat, nagyon óvatosan járja körül a témát, mint újabban minden érzékeny kérdést. - Amikor szembesültem azzal, hogy Szonján nem lehet segíteni... hogy a szüleim ebben soha nem támogattak volna, beledöngölt a földbe. Ellentmondásos volt, mert beteg volt a kislányom, és úgy már nem kellett volna. Selejtként tekintettek rá. Tudom, - Megelőzően feltartja az egyik tenyerét, hogy megállítson egy esetleges közbevágást, bár nem ez jellemző Willre. - hogy akkor nem volt szerencsém, és nem rajtam múlott, de... És igen, képtelenség lett volna felnevelnem őt, belerokkant volna mindenki, velem az élen. De akkor is egy pofon volt, hogy minden szinten ismét elutasítottak. Akkor... tól kezdett megformálódni bennem a gondolat, hogy ha ismét teherbe esnék, nem vetetem el. És ő lesz a családom, esetleg az apja is, ha úgy alakulnak a körülmények. Az eredeti családom névleges, vagy inkább üzleti. Biztoa vagyok benne, hogy behajtják még rajtam a saját életem árát, és késznek kell lennem, ha eljön ez a momentum. Addig pedig minél jobban kitolni, időt nyerni. - Felszakad belőle egy sóhaj a végére. Túl sokat beszél, be kellene fognia néha, de úgy érzi, ha enged a kérdéseknek, javíthat valamicskét a két hét alatt visszaromlott kapcsolatukon.
Bár úgy tűnik, hogy Willt nem olyan egyszerű kiengesztelni, és a sértettsége forrása maga az... elszakítás? Más esetben kinevetné, hogy ne legyen gyermeteg, de most elmarad a jókedv.
- Will... Szereted szándékosan átértelmezni, amit mondok, ugye? Lefordítom akkor egyszerűre: nem eltiltásról beszéltem, soha nem is akartam ilyesmit. Azt mondtam, nem nyomok le a torkodon semmit. Szabad választás, érted? Emlékeztesselek rá, hogy Jean-Paul Szonjával együtt vágott ki az életéből? Nem mindenki várja az életében ezt a pillanatot, sőt, van akit teljesen kifordít önmagából. Te vagy ennek a másik véglete: hajlandó vagy velem házas maradni úgy hogy megvetsz. Nem mindenki gondolkodik úgy mint te. - A hangja nem megrovó, de elég fejcsóválósra sikeredett. Valahogy mindig sikerül elbeszélniük eg,más mellett.
Közben a férje is készen van a maga részével, úgy hogy ő is közelebb húzódik az üvegcsékhez.
- Van mit javítani rajta, de ennyi még rendben lesz. - Motyogva függeszti a tekintetét a két fiolába, melyekben lassan kavarog az anyag, keverednek egymással a komponensek. Hosszú másodpercek telnek el, mire a vízzel kevert vér és a narancsszín oldat összefolynak eggyé, és a két fiola tartalma felveszi ugyanazt a jellegzetes, halványzöld árnyalatot, a kettejük szeme színének érdekes egyvelegét. Nincs árnyalatkülönbség, ugyanolyan a két üvegcsében található eredmény.
Hosszasan pihenteti a tekintetét az üvegcséken, míg végül felnéz Willre.
- Azt hiszem, ez... elég egyértelmű. - Hirtelen olyan valóságos lett az egész. Ők, a gyerek, de főleg ők és a jelenlegi hekyzetük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846538#post846538][b]William Martin Krise - 2022.05.18. 02:10[/b][/url]

Az állát a kezein nyugtatja, a könyökén támaszkodva egy ideig a fiolákat nézi, ahogyan a lány is közelebb húzódik az asztalhoz, már őt.
Adélnak nincs oka rá, hogy hazudjon neki, amiket pedig elmond nem csak szomorú, hanem valahol mélyen fájdalmasan ismerős. Különös, ahogy gyökeresen különböző embereket összeránt a kollektíven megtapasztalt gyász és a magánytól való beteges rettegés. Megérti, amit a lány mond; vagy inkább azt, amiket nem mond ki, de ott tükröződik a szemében, miközben az üvegeket figyeli.
Érti, hogy mindketten ugyanazt a délibábot kergetik. Családot akarnak, vagy valakit, aki feltétel nélkül rájuk van utalva és sosem hagyhatja el őket. És az már nem számít, ki lesz ez a személy: csak legyen, mert a kétségbeesés lassan felzabálja mindkettőjüket.
Lejjebb billenti az állát az ujjain, hogy a figyelmét a lányról a fiolákra fordítsa. Halvány takonyzöld. Vagy megkönnyebbülést vagy csalódottságot kellene éreznie, de nem lepi meg az eredmény, így ezek elmaradnak. Csak egy kósza suttogás manifesztálódik valahol az agya legmélyén:
Hozzád tartozik és senki sem veheti el tőled.
   -  Hát akkor... - leereszti a karjait, megköszörüli a torkát, hátrébb húzódik a székével. Előkotorja a zsebéből a telefonját, egy képet készít a két üvegről - Ennek elégnek kell lennie a nagyanyámnak is.
Ismét a zsebébe süllyeszti a telefont. Fel kellene állnia, hiszen végeztek, a mozdulat azonban elmarad. Tudja, hogy mondania kellene valamit - érzi, hogy tartozik ezzel, de a gondolatok, amik máskor annyira sürgetőn ordibálnak a fejében, most konokul csendben maradnak. Így hát csak...
   -  Van kedved megenni valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846547#post846547][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.18. 13:44[/b][/url]

Még mindig kissé kábán ücsörög és a fiolákra mered továbbra is annak ellenére, hogy érti, mit jelent az eredmény: tényleg Willtől van a gyerek. Rémesen valóságos lett az egész hirtelen.
Mielőtt válaszolhatna, egy asszisztens dugja be a fejét, hogy megkérdezze, végeztek-e és regisztrálhatja-e az eredményt? Ilya és az ő gondosan figyelő szemei.
Végül csak egy rövid 'Igen'-nel felel és feltápászkodik, hogy elindulhassanak.

Harminc perccel és egy hányásnyi szünettel később már vidáman iszogatja a narancslevét, amibe megint csak gyömbért kért, még ha utálja is, mint a bűnt. Legalább a narancs elveszi a dolog élét.
A siófoki napsütésben kár lett volna nem kiülni az egyik mozgalmas teraszra, és ott elfogyasztani az ebédjüket a nagy izgalomra.
- Szóval... Hogyan tovább? - Nem is annyira a mikéntre irányul a burkolt kérdése, bizonytalansága, inkább kettejükre. A babával kapcsolatban elég sok támpontja van, mi legyen, mit kell tennie, de kettejük okán egyelőre csak a felhalmozódott problémákkal van tisztában és saját maga sarokba szorított helyzetével. Most, hogy Will épp nem ridegen és kimérten közli, hogy marad gyerekestől vagy megy gyerek nélkül, érdemesnek és elérkezettnek látta az időt rákérdezni finoman, mi jár a férje fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846549#post846549][b]William Martin Krise - 2022.05.18. 19:42[/b][/url]

Az ujjai a borospohár nyakán nyugszanak amíg a tányérjára fektetett étlapot böngészi. A teraszon családok és párok beszélgetnek körülöttük, ők a teraszos kerthelyiség legtávolabbi, kétszemélyes asztalánál kaptak helyet, közvetlenül az alacsony korlát és az azon túl imbolygó muskátlibokrok szomszédságában.
   -  Ezt én is kérdezhetném tőled - válaszol a szemét az étlapon tartva. Nem éhes igazán, különösen a felesége negyed órával korábbi, teljesen random rosszullétét követően, amit bár nem kellett végigasszisztálnia, elvette az étvágyát. Így biztonsági játékosként az italokat vette sorra elsőnek, mivel pedig reflexből a lánynak is rendelt, már két pohár álldogál vele szemben az abroszon.
   -  Vissza akarsz költözni? Mármint idővel gondolom mindenképp, de ha Hévíz már fojtogat, még mindig ott van a ház.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846555#post846555][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.18. 23:04[/b][/url]

A két borospoharat őszintén szólva betudta Will alkoholproblémájának. Biztos nem rendelne neki mikor terhes, igaz? Cserébe ő viszont határozottan éhes most, hogy lett hely a gyomrában, - ismét - úgy hogy szemrebbenés nélkül rendelte be a májgombóclevest. Utálja a májat.
Will ajánlatára hosszan hallgat. Hirtelen és meglepő, bár logikus, ha azt veszi alapul, hogy épp a Krise család legújabb tagja nő benne.
- Gondolod, hogy ezúttal működne? - A (talán) várható bizonytalanság helyett óvatos mérlegelés látszik az arcán, és hallatszik a hangjában. Még emlékszik a verekedésre, qmi elvette a jogát a házukban éléstől.
- Meg aztán... - Ott van Júlia, de nem mondja ki hangosan, nem is utal rá. Maga sem tudja még, hogyan, de valami változni kezdett nagyjából a lrgutolsó veszekedésük... nem, Will válási szándékának bejelentése óta. Nem tudja, ők hárman hányadán állnak, és végképp nem akar asszisztálni Júlia és Will kapcsolatához.
- De igen, nagyon jó lenne elköltözni. És a babaszoba pont kapóra jönne, majd lassan elkezdhetnénk átalakítani. Vagy az kell neked továbbra is raktárnak? - Végre felpillant Willre, közben a pincér lerakja elé a májgombóclevest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846558#post846558][b]William Martin Krise - 2022.05.18. 23:42[/b][/url]

Felemeli az egyik poharat, egy bizonytalan vállhúzással, behunyt szemmel válaszol a kérdésre. Nem tudhatják, hogy működni fog-e, de működnie kell. Nincs más választásuk, ahogy ezt eddig sugallta is a lánynak; ha meg akarja tartani a gyerekét, akkor ezzel bilincsbe is veri magát mellette. A pincér közeledtére felpillant, becsukja és félreteszi az étlapot, majd hátradőlve várja meg, hogy mindketten megkapják, amit rendeltek. Ő egy tál bordát kap borsmártással.
   -  Nem akarlak bántani, de gyerekszobát festeni még elég korai. Majd úgy... pár hónap múlva, rendben?
Hozzá képest szokatlanul óvatosan és tapintattal közelíti meg a megjegyzést. Látott már nőket összetörni, miután botor módon idő előtt elnevezték a magzatjukat, ő pedig akkor és ott eldöntötte, hogy számára a saját gyereke addig nem számít majd élőnek, amíg mondjuk iskolába nem megy. Kell a picsának a fájdalom.
   -  De ez az egész meg fog változtatni most egy két dolgot. És akkor kéne beszélnünk, mert szerintem én sem voltam elég egyértelmű - étvágytalanul a kezébe veszi a villát, hogy pedig ne kelljen a lányra néznie, a borda karamellizált felületét kezdi kapargatni vele - Nem akarlak leláncolni örökre. Megkértél rá, hogy váljak el tőled, amint lehet, és benne is vagyok, csak nem most. Majd ha a gyerek már nagyobb lesz annyira, hogy el lehessen szakítani az anyjától valamennyi időre, akkor szétköltözhetünk, én csak annyit akarok, hogy egy országban lakjon velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846560#post846560][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.18. 23:56[/b][/url]

- Persze. Még bőven ráérünk. - Lazán megvonja a vállát. Igazából tényleg ráérnek, a baba még két hónapos sincs, és rengeteg egyéb dologgal lekötheti magát addig. Bőven tud majd szervezkedni nagy hassal is, ebben valamiért biztos.
Már-már belekanalazna a levesbe, amikor meghallja. 'El lehessen szakítani az anyjától.' A következő pillanatban gluggyanva esik vissza a kanál a minőségi ételbe, némileg az asztalterítőre is fröccsen. Émelyeg a gyomra.
- Mit mondtál? - Remeg a hangja a félelem és az idegesség keveserékétől. - Te el akarod őt szakítani tőlem? - Nem bírja uralni a szemszínét: azonnal átfordulnak az íriszei vörösbe, de a testtartása és a hangja még mindig meglepően nyugodtak.
- What are you saying, Will? What the hell am I in your mind? An incubator to get our child and then throw me away, erase me from their life? What is wrong with you? - Hadarva vált át a férje anyanyelvére, hogy lássa, jól érti-e a szándékait? Hátha csak a magyar volt túl kacifántos a férfinek ezúttal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846562#post846562][b]William Martin Krise - 2022.05.19. 00:13[/b][/url]

A kanál csattanására a porcelánon emeli fel a fejét. Eddig morózusan zárkózott arckifejezése őszinte megütközésbe vált. Válaszra nyitja a száját, hogy rövidre zárja a vitájukat: elszakítani addig, amíg nála van és ő is időt tölt ele. Felpillantva azonban vérvörös íriszekbe bámul bele, ez pedig emlékezteti a keserű valóságukra.
   -  Don't you tell me you see me for anything else but a donor to have a child with and get rid of your family. If you want to be a hypocrite, very well be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846563#post846563][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 00:25[/b][/url]

Érzi beszűkülni a világot maga körül, ezzel egyidőben pedig megemelkedni a vérnyomását a válasz hallatán. Nem változott semmi. Will sakkban tartja, és már a babát is el akarja tőle venni, amilyen gyorsan csak engedi a biológia és a pszichológia.
- Don't YOU see me as a tool, better? You have no idea, what I want, what I wish for, and don't want to believe anything. You're just a scared little boy, afraid to lose anything, aren't you? - Nem is regisztrálta, mikor emelkedett fel az asztaltól, hogy úgy nézzen Willre. Páran már elkezdtek feléjük pillantgatni.
Remeg az állkapcsa, most már a dühtől. Annyirq beszűkült a gondolkodása, hogy a verbális döfés valóságtartalmáról például fogalma sincs.
- Now let me tell you something. I don't want a divorce anymore. I WILL be your wife, and you WILL be my husband, until one of us dies first, William Krise. You don't get to separate me from my child. If you want them, you'll have to suck it up and live with me in an unhappy marriage forever. Remember this: I won't ever sign the divorce papers. Never! We'll be a big, perhaps unhappy family. But hey, we'll be together at least, won't we. - Keserű félmosoly virágzik fel a szája sarkában. Fortyog benne a düh.
- Don't you ever hope you'll escape me, or take our child with you. I will remain till you damn sure die one day. Just keeping my promise made to you on the day of our wedding. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846565#post846565][b]William Martin Krise - 2022.05.19. 00:48[/b][/url]

Adél felemelkedik vele szemben, ő ezzel egyidőben hátradől a székén, hogy keményen farkasszemet nézzen vele. Érzi a tarkóján a pillantásokat, ő azonban a két összeszűkülő pupillára koncentrál és a lány szavaira. A szárnypróbálgató sértés lepereg róla, azonban az, amivel Adél tovább fűzi a mondatait, már nem.
Összefonja a karjait maga előtt, a fém karkötő belenyomódik az alkarja bőrébe.
   -  Who's going to die first, I wonder.
Kevésbé burkolt fenyegetés, csak hogy a lány is emlékezzen rá, hol a helye és mégis kivel beszél. Nem hiszi, hogy bántaná a lányt... súlyosabban, különösen most. Azonban mindketten tudhatják, hogy megvan az eszköze hozzá, hogy megtegye.
   -  See? You are all nice and mellow until you get what you want, then turn back into the egotistic, repulsive little roach you are. Nobody wants to take your child, you simpleton. Now sit your ass down.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846566#post846566][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 01:01[/b][/url]

Elhúzza a száját, szemében a hónapok óta nem látott lenézéssel. Teljesen átmegy sarokba szorított vadállatba pusztán a lehetőségtől, hogy elveszítheti a gyerekét.
- Don't make it a competition. It would be a shame if you won it too fast, wouldn't it? - Will alkoholizmusával erre konkrét esély is van, napról napra lassan növekvő ráadásul.
- I'm all nice and mellow until some asshole wants to put me in a shiny cage for their own, similarily egotistic purposes. The pot calling the kettle black, have some shame at least. - Az a dac, az a tenyérvizsergető, irritáló lázadás, az állandó ellentmondás. Mindet megvillantja főleg, hogy végre Will sem regulázza magát olyan kényelmetlenül.
- Just lost my apetite, so no, thank you. And moving back to you? Forget it for now. Get it in your head, honey: the moment you try to take this baby from me, ever, I will make sure to make you regret, even if you make me melt into a puddle with a single damn potion. I don't care. You're not my owner, our owner, time to finally get the message. - Szedelőzkődni kezd, összeszedni a táskáját, fizetni, noha nem evett végül semmit. Igazság szerint a düh miatt teljesen elvesztette a fókuszt, mi több, olyasmibe lovallta bele magát, amit félig rémképként képzelt maga elé, dd amint meghallotta az elszakítás szót, elborult az agya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846567#post846567][b]William Martin Krise - 2022.05.19. 01:13[/b][/url]

A pohara után nyúl ismét, a keze azonban láthatóan megremeg. Az állkapcsát szorítva emeli meg a bort, tüntetőleg már nem néz a lányra, így nem látja a gusztustalan gőgöt, ami visszaül az arcára és ami miatt bármikor kedve lenne a plázs betonján zsírkrétázni a hófehér kis arcával.
   - And it's also time for you to get the message, Cielito - a borospohárral a kezében nyomatékosan a szedelőzködő lány hasa felé bök - I could take it whenever I bloody please and no one would be the wiser. So consider it my anniversary gift that I let you keep it. Take care now. And fuck off.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846568#post846568][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 01:24[/b][/url]

- I'm not the one who desperately blackmailed the other into remaining married, correct? - Végre mindent összeszedett, úgy néz ismét Willre, végre üres, kifejezéstelen arccal.
- I will cherish this baby, and keep you updated. We're cool until you don't try something stupid. Take care, ... especially because of your nasty drinking habit. - Lehet, mégis el kellene tűnnie, amilyen gyorsan csak lehet.
Gondolataiba merülve fizet végül, és távozik a sűrűn rátapadó tekintetek kereszttüzétől, és a susmusoktól kísértve.