Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Fázik, éjszaka van és éktelenül türelmetlen. Eleve napok óta stresszes a gyűrű miatt, bár az anyja azt mondta, eloltja majd ő ezt a tüzet, csak előtte még üvöltött vele egy sort a felelőtlenségéért és a fékezhetetlen nyelvéért. Mi van, ha az a nő - legyen akárki is- tényleg egy Krise? Mi van, ha nem blöffölt, és Adél most rúgott fel egy remek házassági lehetőséget? Magda magán kívül volt a haragtól, és hosszú idő óta ismét migrénes fejfájás kezdte kínozni azon a délutánon. Adél, az ő kis ketyegő óra lánya, aki bármely pillanatban előzetes bejelentés nélkül képes felrobbanni, másszor pedig úgy viselkedik, mint aki a legtisztább elméjű emberek egyike. Egyelőre fogalma sem volt az anyjának, hogy fogja elvarrni ezt a megbokrosodott szálat.
Ő maga nem aggódott ennyire: egyrészt dacból, mert csakazértsem, másrészt ő számított volna már aznap egy kulturált levélre, amiben felbontják az esküvőt, ha Madlenhez visszakerült a gyűrű. Semmi ilyen nem történt, így hát maradt, hogy körömrágva várja a végzet beteljesülését, ami eddig a napig sakkban tartja.
Will kellemesen későn futott be, és titkon reméli, nagyon hamar fog távozni, az udvariassági körök után mondjuk. Az úgy feljavítaná az amúgy pocsék hangulatát. Már a ruháiban sem bízhat ugyanis, a mellei zavaróan érzékenyek és egy leheletnyivel szűkebbé vált a melltartója. Kezd nagyon elege lenni az egész gyerek-témából. Megszabadul egy problémától, most meg jön több más!
A birtok ma tele van rokonokkal és családi barátokkal - Ily egy kisebb karácsonyi partyt rendezett, főleg a genetikai kutatóintézet elnökségi testületének tagjait, és a szűk családi kört meginvitálva, de így is cirka ötven főre rúg a résztvevők száma, plusz a személyzet. A hátsó kert már sötétbe borult, az idő morózus. Ónos esőt ígértek mára, inkább töltené bent az idejét a melengető kandalló közelében, mint idekint a kabátjába burkolózva, és még így is fázva.
- Will, miért rángattál ki ide? Nem beszélhettünk volna odabent? - Kifejezetten grumpy és látványosan húzza a száját, miközben összébb próbálja húzni magán a kabátot, vagy ha lehet, eggyé válni a szövettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841222#post841222][b]Machay Adél - 2021.12.29. 01:48[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841226#post841226][b]William Martin Krise - 2021.12.29. 02:18[/b][/url]

Mint az elégedett macskafélék, hunyja lejjebb a szemeit, határozottan élvezi ezt a kényelmes, könnyed játszadozást. Sosem esett nehezére a súlytalan flört, bárkiről legyen szó, és most sem érzi ezt sokkal többnek. A rumtól kótyagos fejjel sem a szavain, a tettein, de a tekintetén sincs szűrő, a fantáziája pedig szintén lefüggönyözött szobákban kalandozik már, ahol csak az előtte imbolygó, sápadt test váltott alakot. A tekintete a lány torkáról a szemeire kúsznak, amik nem zöldnek, hanem sötétbarnának tűnnek a tűz narancssárga fényénél.
Nemsokára úgyis a tied lesz mindez.
Adél érintése a csuklóján nem érinti váratlanul, az azonban, hogy felemeli a kezét, igen. A másik könyöke megroggyan kissé, ő megszédülve löki el magát a szőnyeg szálaitól, hogy előrébb dőlve levegye a súlyát a karjáról. ELólőször cseppet értetlenül, de érdeklődve nézi Adél mozdulatát: a keze a fehér bőrre siklik, a pánt, majd a ruha alá.
Csak vedd el, ami neked jár.
A tenyere a csípőjére vándorol, a felbontott cipzár vonalán végigsimítva a bőrt, erőlködés nélkül húzza az ölébe a lányt. Az arca és alakja egészen mély árnyékba borul előtte így, nem látja, csak érzi őt; ujjai ismét végigbotladoznak az oldala mentén, a nyakán, egészen az arcéléig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841227#post841227][b]Machay Adél - 2021.12.29. 03:01[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841240#post841240][b]William Martin Krise - 2021.12.29. 14:10[/b][/url]

Nehezére esne követni az eseményeket, ha egyáltalán megpróbálkozna ezzel. Adél árnyakba boruló arcát látja maga előtt, a hosszú haját, ahogy az a vállaira hullik, az ajkait, de semmi mást. A tenyere térképezi fel a lány bőrét, a gerince vonalát, ahol a teste már megszabadult a szövettől, majd csúszik lejjebb a csípője mentén a combjára. A csók meglepően agresszív, jóval követelőzőbb, mint amire a lánytól számított, ő belevigyorodik, de belemegy a játékába. Az ujjai a combja bőrébe markolnak, majd csúsznak feljebb a ruha alatt.
Az agya azonban zsibbad, a mozdulatokban pedig megbújik egy felismerhető, türelmetlen vehemencia - és mégis, óhatatlanul beleszédül, ahányszor kinyitja a szemét. A csók rumízű. Ő pedig...
Ő pedig mélységesen részeg.
A mozdulata megáll, eltávolodik a lánytól, bár a keze ugyanúgy a combján marad, óhatatlan közelségben a teste forróságához. Fölsandít rá, zavarodott félmosollyal.
   -  Bocs. Can't. Én nagyon... be vagyok baszva azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841248#post841248][b]Machay Adél - 2021.12.29. 15:50[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A teste két bizonyos pontja jóval érzékenyebb a megszokottnál mostanában, így elég csak Will mellkasához érnie velük, hogy a nyomás egy halk nyöszörgést csempésszen a türelmetlen csókjukba. Vibrál a testük, már ő is biztos benne, hogy a legjobb úton halad egy kellemes éjszaka felé, a combjába markoló ujjak erre ékes bizonyítékot szolgáltatnak, ámde...
Bocs. Can't. Én nagyon... be vagyok baszva azt hiszem.
Talán még soha nem ült ennyire elképedve egy férfi ölében. Ennyire leforrázottan. Persze az meg sem járja az agyát, hogy nem kellett volna agyonitatnia Willt, ez részletkérdés marad. De, hogy ilyen... így... így utasítsák vissza.
A szája pengevékonyra préselődik össze, ő is elhúzódik a férfitől, most már dühtől lángoló arccal, de ezt az árnyjáték valószínűleg tompítja valamelyest. Aztán ismét változik az arckifejezése, miközben felegyenesedik még mindig Will teste fölött állva terpeszben. A pántokat a helyükre igazítja, a cipzárt felhúzza. Az arcára visszaköltözik a jól ismert, hideg kimértsége.
- Használhatatlan. - Kimondhatatlanul megalázott és dühös. Vissza sem néz, úgy masíroz ki a nappaliból.
Odakint a közelben készenlétben álló inasnak kiadja az instrukciókat: kísérje fel Mr. Krise-t egy előkészített vendégszobába. Az anyja már előzőleg meghagyta, hogy az Adél szobája melletti vendégszobát készítsék elő, így az inas csak udvariasan meghajol és biztosítja, hogy felkíséri a vendéget, gondoskodik róla. Adél nem várja meg, hogy a részeg vőlegényét felsegítsék a lépcsőkön; felviharzik és bevágja maga mögött a szobája ajtaját.
Odabent egy banshee-t megszégyenítő sikításba és üvöltésbe kezd a berendezés módszeres pusztításával együtt. Esélyesen, míg Willt felsegítik a földről (ha igényli, ha nem, akkor jótáll az az inas magáért), felkísérik és segédkeznek bármilyen releváns kérésében, ő a szobája kisebb bútordarabjait és a teljes ágyneműjét már puszta kézzel tönkretette, és most a romokon ülve marja a saját arcát dühében. Soha de soha nem alázták még így meg.
Az egyetlen dolog, ami magához téríti, az a rátörő, agresszív hányinger. Elmúlt a bájital hatása. Futólépésben rohan be a mosdójába és tölt ott jó néhány percet undorító öklendezések közepette. Legalább a hányás kissé magához téríti, hogy mire visszamegy a szobájába, legyen lélekjelenléte mindent visszavarázsolni az eredeti állapotába, a szétszakadt párnákat, ágyneműket, éjjeliszekrényen található kellékeket, dísztárgyakat, stb, mindent, és nemsokára eltenni magát holnapra. Az biztos, hogy egy ideig nem szeretné látni Will arcát ezután az egész után.