Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

A második emeleti folyosón van egy egészalakos, aranyozott tükör a bal oldali szárnyban. Gyerekként egy egész órán át képes volt nézegetni a tükörképét, vadászni minden egyes kilógó részletet kritikus szemekkel, és eltüntetni azokat. A nagyanyja imádta- Galina kedvtelve nézegette, hogy a pöttöm unokája milyen odaadással viseltet az örökölt szépsége iránt.
Most, közel tíz évvel később már korántsem olyan hibákat keres az arcán, mint régen. Látnia kell, muszáj megbizonyosodnia róla, hogy az apjától kapott tegnapi pofonnak nem maradt semmi nyoma. De nem, hibátlan, minden teljesen tökéletes. A sminkje, a ruhája (egy fekete zakó, krémszínű blúz, feszes szövetnadrág és magassarkú csizma), az ékszerei, a frizurája, mindene makulátlan.
Összerezzen, ahogy észreveszi a mögötte álló nagyanyját- ki tudja, mióta állt ott Galina. A tükörben egymásra pillantanak, de egyikük sem szól egy szót sem. A nagyanyja hidegen, elmarasztalóan tekint rá, nyoma sincs a régi elégedettségnek. Ő nem kevesebb hidegséggel és formalitással tűri a pásztázó pillantást. Mindketten megfordulnak, és együtt sétálnak le a hallba Ilya és Magda mellé.
Ideje elkezdeni a komédia következő felvonását, a hivatalos eljegyzési találkozót. Tudja, hogy a szülei sürgetik már magát az esküvőt is mostantól. Azt is tudja, hogy a nagyanyja osztozik a véleményükön és folyamatosan tárgyal Madlen Krise-szal a háttérben. A két boszorka a saját érdekeit nézi, de arra őszintén kíváncsi lenne, hogyan próbálja Galina megmagyarázni a sürgetés okát? De ez nem az ő dolga; neki csak bájosan kell mosolyognia és tökéletesen kinéznie- mint mindig.
A steward ebben a pillanatban jelenti be a Krise-szekció érkeztét. A kötelező udvariassági körök után Galina mindenkit az ebédlőbe invitál, hogy elkezdhessék a kötelező jellegű családi programot. Igazából ez a része abszolút forgatókönyvszerűen zajlik, Willt és Adélt egymás mellé ültetik, Adél baljára Galina ül, Galina mellett Madlen foglal helyet, Ilya és Magda természetesen egymást szórakoztatják elsősorban, és persze a többieket, de mindent összevetve a papírformának tökéletesen eleget tesz mind a menüsor, mind a társaság.
Már a desszertnél járnak, és Adél külön büszke magára, hogy a hányinger elkerülte, bár az arca a gondos festés alatt továbbra is holtfehér. Az apja szó szerint lenyomott egy fiolányi bájitalt a torkán a reggel, hogy nehogy most hányjon össze mindent, egy ilyen fontos pillanatban. Galina elégedetten méri végig időről időre Willt, és leplezetlenül vált egy-két suttogásba fajuló szót Madlennel a jó ízlés határain belül. A leendő ara pedig már most fáradt az egész cirkusztól, Will hallhat néhány keresetlen sóhajt tőle jól álcázva egy-egy korty vagy falat előtt.
- Örülök, hogy elszántad magad, William. Mi is ebben a korban mentünk férjhez a nagyanyáddal, ez a legalkalmasabb időpont rá. - Mindannyian tudják, hogy ezek csak üres dicsérő szavak az űr kitöltése érdekében. Adél hűen játssza a szerepét és egy hangyányit Will felé dől időről időre, mintha máris a szerelmes fruska életérzése sütne le róla, aki megütötte a főnyereményt.
- Jobban nem is alakulhatott volna, Nagymama. - Noha Galina szeme jegesen villan az unokájára, az arca abszolút tökéletes mosolyba fordul át, ahogy egyetértően bólint, tekintetét visszakormányozva a fiatal vőlegényre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840276#post840276][b]Machay Adél - 2021.12.16. 15:07[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

A második emeleti folyosón van egy egészalakos, aranyozott tükör a bal oldali szárnyban. Gyerekként egy egész órán át képes volt nézegetni a tükörképét, vadászni minden egyes kilógó részletet kritikus szemekkel, és eltüntetni azokat. A nagyanyja imádta- Galina kedvtelve nézegette, hogy a pöttöm unokája milyen odaadással viseltet az örökölt szépsége iránt.
Most, közel tíz évvel később már korántsem olyan hibákat keres az arcán, mint régen. Látnia kell, muszáj megbizonyosodnia róla, hogy az apjától kapott tegnapi pofonnak nem maradt semmi nyoma. De nem, hibátlan, minden teljesen tökéletes. A sminkje, a ruhája (egy fekete zakó, krémszínű blúz, feszes szövetnadrág és magassarkú csizma), az ékszerei, a frizurája, mindene makulátlan.
Összerezzen, ahogy észreveszi a mögötte álló nagyanyját- ki tudja, mióta állt ott Galina. A tükörben egymásra pillantanak, de egyikük sem szól egy szót sem. A nagyanyja hidegen, elmarasztalóan tekint rá, nyoma sincs a régi elégedettségnek. Ő nem kevesebb hidegséggel és formalitással tűri a pásztázó pillantást. Mindketten megfordulnak, és együtt sétálnak le a hallba Ilya és Magda mellé.
Ideje elkezdeni a komédia következő felvonását, a hivatalos eljegyzési találkozót. Tudja, hogy a szülei sürgetik már magát az esküvőt is mostantól. Azt is tudja, hogy a nagyanyja osztozik a véleményükön és folyamatosan tárgyal Madlen Krise-szal a háttérben. A két boszorka a saját érdekeit nézi, de arra őszintén kíváncsi lenne, hogyan próbálja Galina megmagyarázni a sürgetés okát? De ez nem az ő dolga; neki csak bájosan kell mosolyognia és tökéletesen kinéznie- mint mindig.
A steward ebben a pillanatban jelenti be a Krise-szekció érkeztét. A kötelező udvariassági körök után Galina mindenkit az ebédlőbe invitál, hogy elkezdhessék a kötelező jellegű családi programot. Igazából ez a része abszolút forgatókönyvszerűen zajlik, Willt és Adélt egymás mellé ültetik, Adél baljára Galina ül, Galina mellett Madlen foglal helyet, Ilya és Magda természetesen egymást szórakoztatják elsősorban, és persze a többieket, de mindent összevetve a papírformának tökéletesen eleget tesz mind a menüsor, mind a társaság.
Már a desszertnél járnak, és Adél külön büszke magára, hogy a hányinger elkerülte, bár az arca a gondos festés alatt továbbra is holtfehér. Az apja szó szerint lenyomott egy fiolányi bájitalt a torkán a reggel, hogy nehogy most hányjon össze mindent, egy ilyen fontos pillanatban. Galina elégedetten méri végig időről időre Willt, és leplezetlenül vált egy-két suttogásba fajuló szót Madlennel a jó ízlés határain belül. A leendő ara pedig már most fáradt az egész cirkusztól, Will hallhat néhány keresetlen sóhajt tőle jól álcázva egy-egy korty vagy falat előtt.
- Örülök, hogy elszántad magad, William. Mi is ebben a korban mentünk férjhez a nagyanyáddal, ez a legalkalmasabb időpont rá. - Mindannyian tudják, hogy ezek csak üres dicsérő szavak az űr kitöltése érdekében. Adél hűen játssza a szerepét és egy hangyányit Will felé dől időről időre, mintha máris a szerelmes fruska életérzése sütne le róla, aki megütötte a főnyereményt.
- Jobban nem is alakulhatott volna, Nagymama. - Noha Galina szeme jegesen villan az unokájára, az arca abszolút tökéletes mosolyba fordul át, ahogy egyetértően bólint, tekintetét visszakormányozva a fiatal vőlegényre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840277#post840277][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 16:51[/b][/url]

A rózsaszín, rumos mignont étvágytalanul piszkálja meg az ezüsttel futtatott címeres villával. Elkalandozva figyeli a tányérja előtt álló, érintetlen pezsgőspohárban felfelé szállingózó buborékokat. Halk beszélgetés moraja veszi körül, a drága étkészlet kongásai, ez csak fehér hangként jut el hozzá. Oldalra pillant a lányra.
Az elmúlt két napban nemigen gondolt rá. Ha fel is ötlött benne, a gondolatot jótékonyan másba fojtotta: leginkább Júliába, ha kéznél volt. A találkozó óta nem érzi a fekete fellegeket a feje fölött, a házasság ötletének terhe is kevésbé nyomja a vállát, még csak különösebben nem is ideges. A hazafelé úton Petre készségesen megnyugtatta afelől, hogy egy gyűrű lényegében semmi kötöttséget nem jeleni, ő már csak tudja, William pedig teljesen feleslegesen aggódik. Az eljegyzés előtt pedig bőven lesz alkalmatok megismerni egymást, ha pedig nem akarod, még csak össze sem kell költöznötök. Az egész egyszerű, ámbár kötelező formalitás.
A tekintete röviden elidőzik Adél ásványvizén. A megszólításra fordul vissza szeme ismét a Machay asszony felé. Az én anyámat ennél jóval fiatalabban csinálták fel és kötözték aranyvérű béklyóba, mondaná, nagyanyja kutató pillantását azonban folyamatosan érzi magán. Az agya mélyéről előkeresi az apja diplomatikus, tapintatos viselkedésének legpontosabb imitációját.
   -  Biztos vagyok benne, minden úgy a legjobb, ahogy azt a család eltervezte - válaszol az üres frázissal. Ha ennek vége, ne felejtse el rummal kiöblíteni a száját, hogy kimossa belőle az aranyvérű fecsegés szarízét - De minden úgy lesz, ahogy Adél akarja. És akkor, amikor ő akarja - folytatja gondolkodás nélkül a sorokkal, amiket Madlen a szájába rágott korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840279#post840279][b]Machay Adél - 2021.12.16. 17:14[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok -

Kedve volna fájdalmasan felnyögni Will utolsó mondatára, mert gyakorlatilag ezzel ráhárul minden. Ezzel szemben a mosolya töretlen marad, annak kell maradnia, hogy túlélje ezt az egész tortúrát. Sajnos azonban a családja figyelmét sem kerülte el ez az apró kis részlet. Ugyan az apja nem tekint rá, Ilya minden vágya, hogy a lányát mihamarabb férjhez adja egy megfelelő társhoz, nem egy mocskos sárvérű tanárhoz, Magda pedig sejti, amit sejt Galinával együtt. Az ő érdekeik szerint Adél akarja csak minél hamarabb ezt az esküvőt.
Hagyja az ujjait rácsusszanni Will nagyobb, férfias kezére, finoman, kellemesen. Még meg is cirógatja az ismeretlen bőrt, mintha máris olyan sokat jelentene neki.
- Talán nem is kell olyan sokat várnunk... Annyira szeretném már Nagymama esküvői ruháját és diadémját viselni. - Nyomatékosan megtoldja egy jól irányzott kuncogással is, miközben hagyja a bizsergő, langyos-kellemes mágiát cseppenként kiáramlani a testéből, hogy még gyönyörűbbé fesse az természetellenesen szőke tincseit, még zöldebbé tegye az amúgy is vibrálóan gyönyörű íriszeit, és még teltebbé, csókolnivalóvá az ajkait. Gonosz kis dög, meg van róla győződve, ha Will rátolta ezt a felelősséget, ő is játszadozhat kedvére, és egy picit magába bolondíthatja őt.
- Megtiszteltetés lesz csatlakozni a Krise családhoz, Madlen. - Ha eddig nem is volt hányingere, gondolatban már öklendezik. Muszáj az öregasszony kedvében járni, ezt Magda kikötötte, és ha azt szeretné, hogy Willnek is könnyű dolga legyen, hogy utána tökéletesen készségesen váljanak el, jó, ha a nagyanyjával megfelelő viszonyt ápol már most. Persze a csitris-szerelmes pillantásait most is Willre sózza, mintha valami csodálatos dolgot látna és érezne ezen a halálosan unalmas ebéden. Igazából rá sem akar nézni az alkoholra vagy a macaronra, mignonra, semmire, nehogy a bájital hatását felülírva a gyomra újabb hadjáratba fogjon. Will arcától legalább nincs hányingere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840280#post840280][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 17:45[/b][/url]

Ő mossa kezeit: ahogy pedig Petre biztosította, valójában teljes passzivitást vállalhat az eseményekben. A tárgyalásokat a család magja és rangidős tagjai, a konkrét szervezést pedig a nők fogják végezni, neki pedig semmi más dolga nincs, mint időben megjelenni, tenni, amire kérik, aláírni a papírokat és hazamenni. Elméletben legalább is így képzeli el mindezt, semmivel sem komplikáltabbnak, mintha egy házat vagy autót írnának a nevére. William személy szerint nem rendelkezik sem kimagasló vagyonnal, sem pedig olyan pozícióval, ami tovább bonyolítaná a szituációt, vagy pedig a jelenlétét követelné.
Az érintésre elsőre összerezzen; a nem várt gesztus és a bőr puha érintése megbillenti az imitációt, az arcára majdnem nyíltan ellenséges fintor bukik, de épp, hogy egy figyelmetlen pillanatra. Azonban nem mozdul. Onnan, ahol a lány a kezéhez ér, bizsergés indul; olyasmi, ami fel sem tűnik neki, ha nem koncentrál rá, egy csöppnyi meleg, de annyira megnyugtató érzés.
   -  Gyorsan akarod? Komolyan?
Amikor a kérdés először megszületett, csodálkozó, már-már megrökönyödött volt: tényleg sietni szeretnél, Adél? Azonban akkor, amikor kimondja, ennek épp szikrája sem tűnik ki a hangjából.  A kezét tenyérrel fölfelé fordítva összekulcsolja az ujjaikat, nem kell gondolkodnia rajta, a gesztus magától jön és annyira természetes.
   -  Nekem teljesen mindegy, tényleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840281#post840281][b]Machay Adél - 2021.12.16. 18:38[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Egész egyszerűen nem fogja elfogadni, hogy rákenjék a teljes felelősséget, bár jobban belegondolva ez voltaképp az ő hasznára válik, ő diktálja a tempót innentől fogva. Minél hamarabb ráveszi Willt a házasságra, annál hamarabb tud eltűnni a színről, és röpke három évet kibírni, míg elválnak, úgy hogy majd a tényleges szerelmével élhet, igazán megugorható kompromisszumnak tűnik.
- Miért is ne? - Angyali mosollyal fordul vissza Willhez. Kérdezhetné azt is: neked talán nem sürgős, hogy ne kelljen többé a nagyanyád lába nyomát csókolgasd? Vagy nem akarsz újból tisztára mosott állampolgárként járni-kelni? Akkor mit húznád az időt? Ehelyett összefonja az ujjait Willéivel és hagyja a kellemes mágiát áramlani kettejük között a maga gyenge visszafogottságával. Ha Galina eleresztené a saját fegyvertárát, a kis Adél próbálkozásai gyenge füsteregetéseknek tűnnének a nagyanyja erdőtüze mellett, de Will pillanatnyi ellazítására bőven megteszi a negyedvélasága is.
- Szavadon foglak ám. - A nevetése a már jól ismert kellemes, csilingelő, talán egy leheletnyi gonoszkodás is szorult bele. - Akkor már igazán kihasználhatjuk a születésnapom is, ami jövő hónapban lesz. Mit szólsz? - Noha Willt kérdezi, valójában a két nagymama az igazi érintett ebben. Ha ők áldásukat adják rá (és Galina részéről teljesen biztosan bele fog menni, hogy szabaduljanak Adéltól és a sárvérű szeretőjétől), akkor tényleg nincs más hátra, mint Andrássy grófnőnek egy kisebb szívrohamot okozni, hogy az új esztendőt rögtön egy esküvővel indíthatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840283#post840283][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 19:29[/b][/url]

Taktikai hibát vét - ezt ő is felismeri, amikor összekulcsolt ujjaikról fölpillant a lány zöld szemébe. Ismeri a származását, pontosan tudja, hogy negyedrészt véla, ahogy azt is, hogy ebben a szobában ezzel együtt talán még mindig a legkevésbé veszélyes. Általánosságban, ha egy mágus felkészülten találkozik vélával, képesnek kell lennie arra, hogy megacélozva magát ellenálljon a bűbájnak, legalább is a lény ne csavarja azonnal az ujjai közé. Ő sem folyik hát el, ám érzi az agyára telepedő ködöt, hallja a duruzsoló gondolatait, amik egyelőre nem agresszívan, de nyomatékosan kérlelik őt. Ha szeretné, még könnyedén lezárhatná magáról a bűbájt és ellen tudna állni Adél manipulációinak is - ám a fizikai vonzalommal akkor sem tudna szembeszállni.
Van egyfajta otthonos melegség Adél mosolyában, abban, ahogy oldalra billenti a fejét. Szép, nagyon szép - ezt nem tagadhatja senki. Általánosságban véve azonban egyáltalán nem lenne az esete ez a kifinomult, tiszta báj. Ő szereti, ha életszaguk van - ha mérgezőek, cinikusak, ha küzdenek és elutasítanak, ha nyomot hagynak a bőrén és nem zavara őket, ha ő nyomot hagy rajtuk. Adél annyira, túlságosan...
Adél nem Júlia. És mégis.
   -  Talán egy hónap egy kicsit korai, nem? Mármint... - szaporán pislogni kezd, elfordítja a fejét - Adél, velem jönnél egy pillanatra? Csak... ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840284#post840284][b]Machay Adél - 2021.12.16. 19:44[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Szinte érzi, ahogy hízik az egója- Will szemeibe nézni egyenlő egy talánnyal most. Vajon besétál a csapdába? Vajon tényleg lágyabbá váltak az arcvonásai egy csöppet, vagy ő is színészkedik? Immunis a vélamágiára? Nem, aligha, emlékszik még arra a későn elkapott tekintetre az esküvőről, a meztelen vállát ért, nem pofátlan, de érezhető pillantásra. A tekintete egyenes utat keres Will szemeibe, látni akarja a bűbájossága hatását. Hiszen gyönyörűnek lenni számára alap, és az ezzel járó hódolat természetes. Jár neki, hogy ez a férfi is térdre vesse magát előtte, és könyörögjön, hogy a vonzó lábai közé bebocsátást nyerjen egy nap.
A pillanat elszáll, a szeme rebegése jelzi, hogy ő is kizökkent egy kissé, de a mosolyát sikerül megőriznie.
- Hát persze. - Feláll az asztaltól, elindul Willt követve, de Galina mellett elmenve még megáll a két nagyi mellett. - Bocsássatok meg egy pillanatra. -
A hallba érve még visszanéz az étkező ajtaja felé, amaz félig nyitva áll mögöttük, így nem engedi el még Will kezét, csak a belső kert felé indul el, viszont odakint már azonnal elereszti, mintha megégették volna.
- Szóval? Mi a probléma? - Egy csapásra változik a hanghordozása- hideggé, egykedvűvé, majdhogynem unottá tompul, s ahogy visszafordul, hogy Willre nézzen, az arca pontosan ugyanezt tükrözi vissza. A kezeit összefonja maga előtt a mellkasán, és jó két lépés távolsággal arrébb megy Willtől, hogy mindkettejük személyes tere fellélegezhessen végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840286#post840286][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 20:06[/b][/url]

Ahogy feláll az asztaltól, egyetlen kényelmetlen pillantást vetve az őt fürkésző nagyanyjára, még maga sem tudja mit akar. Kiszakadni a kísérők közül, kilépni innen, csak egy pillanatra négyszemközt maradni a lánnyal, ami mellett órák óta ül már, de valójában pár másodpercnél tovább sosem nézett rá. Azt sem tudná megmondani, mit visel, vagy felidézni a szeme színét. Jelenleg az agyában csak meztelenül létezik, tépett, összekócolódott hajjal, meggyalázva és magára hagyva, egészen...
Levegőt.
Csak egy kósza szemvillanás, a meleg bizsergés pedig alábbhagy, a szobába vetülő, decemberi napfény is kevésbé fényes már, a tenyerébe simuló kéz pedig hűvösebb, mint pillanatokkal ezelőtt. Hallja, hogy Adél szót intéz az idősek felé, ekkor érezheti az enyhe, de türelmetlen rántást, azt, hogy az ujjak jobban a kezére szorítanak és azt, hogy ez kevésbé finomkodó, mint azelőtt.
Az előtér kong a lépteik alatt, ő nem néz Adélra, az ajtót egy lökéssel nyitja ki maguk előtt, majd hagyja, hogy a kéz kiszakadjon az övéből. Adél megáll, ő is szembefordul fele.
   -  Ez meg mégis mi volt, mi? - fojtott hangon, de érezhető ingerültséggel lép közelebb hozzá, nem törődve azzal, hogy a lány imént teret adott neki - Te még egyszer nem. Ezt nem. Velem nem, megértetted? - elpillant az ajtó felé, majd vissza - Tudom mi vagy, de ezt nem fogod használni rajtam, remélem kurva világos voltam most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840287#post840287][b]Machay Adél - 2021.12.16. 20:49[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Undorító vigyor ül az arcára, az a fajta, ütnivaló típusú, ami a legtöbb, épeszű emberből azonnal kihozza a 'Tűnj a közelemből' reakciót. Ha már ilyen szemérmetlenül fenyegetik, igazán semmi oka türtőztetni magát. Egyébként a veszélyérzete sem túl fejlett, ha provokálva érzi magát, mint most.
- Különben? - Csak egy pillanatra ér a kezével Will csuklójához, ha ki tudja használni a meglepetés erejét. A bizsergető meleg ismét ott buzog az érintésében, a buja vonzalom lágyan simogatja Will minden érzékét, amit csak el tud érni. Aztán az érintés és a vele járó láz is eltűnik, amint az ujjai elválnak Will bőrétől. - Vésd az eszedbe: azt teszek, amit akarok, akkor, amikor akarom. Ha képtelen vagy gyors és hatékony lenni, valahogy buzdítanom kell azt a hezitáló fejed, hogy cselekedj. Ne húzd vissza egyikünk ügyét sem. Azt hittem már megbeszéltük, hogy ez csak papírforma, és kooperálni fogunk. Ehelyett itt totojázol és próbálsz mindent elodázni. Vagy talán meggondoltad magad és igazi házasságot akarsz? -  A csúfos-élces nevetés végre felfedi az igazi arca egy darabkáját: gunyoros, hatalmaskodásra vágyó, gyerekes, féktelen, talán szívtelen is. És mindeközben tüneményes szépség, akinek még a decemberi napfény is hódolva nyalogatja végig a haja minden szálát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840289#post840289][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 21:35[/b][/url]

Különben. Ne feszítsd a húrt.
Nem táplál különösen heves érzelmeket felé, épp ahogy nem szereti, ugyanúgy nem is gyűlölheti ennyi idő felszínes ismeretsége után. Valójában teljesen semleges, csak a villanásnyi dühöt érzi, nem hevesebbet annál, mintha egy járókelő leöntötte volna kávéval. Adél ezzel szemben nyomban kiengedi a maga kis fejletlen macskakarmait felé.
Az érintés váratlanul éri, nincs ideje elrántani a kezét előle. Mintha kígyó marta volna, a lány mágiája úgy áramlik belé a bőrén át, a stabilitása érezhetően meginog. A köd leereszkedik, a tekintete pedig, ami eddig állta Adél farkasszemét, az akjaira fordul. Csak érj hozzám, szinte kérleli őt, az arckifejezésének szigorú éle is meglágyul. Majd mintha mi sem történt volna - a meleg elmúlik. A csípős, decemberi délután a zakó alatt a bőrébe mar. A napfény a szemébe tűz, azon át hunyorog a lányra, bele az öntelt mód vigyorgó arcba.
A felkarját ragadja meg, azzal fordítja irányba és rántja magával, hogy a bejárat közeléből továbbindul a kertben.
   -  Mi lenne akkor, ha egy minimálisan, de egy hangyafasznyit kevésbé lennél átlátszó te és a kedves nagyanyád - sziszegi úgy, hogy hátrapillant a válla fölött, biztosan egyedül vannak-e. Az ujjai addig nem eresztenek a szorításból, amíg úgy érzi, hogy kellő távolságba került bármitől, aminek füle van a téli, sápadt rózsabokrok között - Madlen nem ostoba és, hogy felvilágosítsalak, én sem vagyok az. Szóval, ha nem akarod, hogy visszamenjek, odaálljak az apád elé és közöljem vele, hogy nem kérek belőled, akkor nem fogsz felidegesíteni. De itt is hagyhatlak a szarban, amit magadnak kevertél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840291#post840291][b]Machay Adél - 2021.12.16. 21:59[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Egy másodpercre valóban közelebb hajol Will arcához, csalogat, incselkedik. A csöppnyi megingás kényezteti a hiúságát, míg az ujjai mérges kis kígyókként cirógatják a védtelen csuklót. Aztán visszavált az elviselhetetlen, csitri stílusába. Mintha csak könyörögne érte, hogy egy jó nagy pofont kapjon. Ha verést nem is érdemel, a karját érő szorításra akarva-akaratlanul felszisszen, de túl dacos ahhoz, hogy kommentálni kezdjen. A felszegett álla, a cinikus félmosolya és a büszke tekintete ódákat zeng helyette, miközben Will beljebb rángatja a belső kertben.
- Nem tudom, miről beszélsz. - A hűvössége eleinte annak szól, hogy blöfföt szimatol a levegőben. Ugyan mégis honnan veszi, hogy... Aztán lassacskán lefagy az arcáról az önteltség, helyét átveszi valami állatias, a vélákra emlékeztető torzság. Nem is konkrét torzulás, inkább az arca olyan vérszomjas, kicsinyes gyűlöletbe torzul, mint egy sarokba szorított állaté, aki átkozza a percet is, hogy összeakadt a gyilkosával. A szemei mintha átfordulának vörösbe a kellemes zöld helyett- nem tud tűzgömböket lőni, de a negyedvére benne is kiütközik, ha ideges, haragszik, és fenyegetve érzi magát.
Will szavai láthatóan rohadt mélyre behatolnak a bőre alá, megtelepszenek az agyában, szinte elszívják a tüdejéből az oxigént. Itt valóban ő van nagyobb bajban, hiszen Willnek már tökéletesen mindegy, börtönviselt, ennél lejjebb nehezen süllyedhet, hacsak nem szándékosan tesz érte. De ő? Ha az apja megtudja... Egészen biztosan ő maga kaparja ki a gyermekét a méhéből.
Hosszú másodpercekig egy szót sem szól; szinte megbabonázottan mered Willre- az arca vadsága mit sem csillapodik. Végül egy mély levegővétellel, és egy hatalmas nyeléssel kényszeríti magát, hogy lenyugodjon, és megpróbálja kiráncigálni a karjait a vasmarkok béklyójából.
- Tedd te is a te részed, és legyünk ezen túl minél hamarabb. Nem fogok a nyakadon lógni, előtted mutatkozni, csak a válási papírok aláírásakor. Ami pedig a származásomat illeti... - Itt kiegyenesedik, már ha Will hajlandó volt elengedni, és fennkölten hátradobja az előrelógó haját, mint egy igazi, orrát fennhordó kisasszony. - ... nyugodj meg, nem fogom még egyszer rád pazarolni. - Végre a szemei is visszaváltanak a megszokott zöldjükbe, de mégis... mégis... most, hogy hagyta előbukkanni a rondaságát, nehéz nem elvonatkoztatni a másságától már. Egy negyedvéla, aki idő előtt lenyelte a legyet, és most pengeélen táncol a társadalom oltárán.
- Visszamehetünk végre mosolyogni, vagy szeretnél még leckéztetni egy ideig teljesen felesleges dolgok miatt? - A cinizmusa azért mit sem kopott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840292#post840292][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 22:32[/b][/url]

Nem egészen blöfföl, de nem is mond igazat.
A gyanú még a találkozón, Adél simulékony és beletörődő viselkedésével ébredt föl benne. Pár váltott szón kívül nem ismerte a lányt, de őszintén meglepte az a céltudatos és hűvös számítás, amivel tizenhét éves kora ellenére a jelenlétét kezelte. Nem számított drámára, könnyekre vagy jelenetre, de arra sem, hogy Adél félrevonva őt nyomban szövetségre lép vele. Először lenyűgözte, mennyire felnőtt és okos a lány, nem érez, helyette taktikázik, ahogy elvárható.
A hazafelé úton Petre azonban néhány félvállról vett megjegyzéssel vetette el a kétkedés magját benne. Mindig olyan heves és meggondolatlan kislány volt. Az anyja nem rég, váratlanul szakította el Franciaországból. Nem tudta és még mindig nem tudja pontosan, mi húzódhat meg a háttérben, azonban William nem ostoba: a rideg, odavetett pillantások, a kapkodás, az, hogy Madlennel és vele úgy bánnak, mintha aranyat szarnának reggelente. Valami... nincs egészen rendben.
Nem tudja, micsoda. A családot elnézve gyanítja, hogy egy nem megfelelő kapcsolatból rántották ki a lányt. Netalán azon rántotta fel magát az anyja, hogy már nem szűz - amit sosem értett és ennek a firtatását meglehetősen undorító szokásnak is érezte.
A lány arcát figyeli, és bár továbbra sem tudja, mibe tenyerelt bele, egyértelmű, hogy annak a közepébe nyúlt. Anélkül, hogy az arckifejezése elbizonytalanodna, állja a pillantását, az eltorzult arc látványát; ehhez hozzászokott.
   -  Ezt megbeszéltük. Akkor, nincs más hátra.
Kelletlenül a zakója belső zsebébe nyúl. A dobozt a tenyerére fekteti, a lány felé nyújtja.
   -  Most pedig higgyék, hogy minden rendben van. De ne játszd túl, mindenki tudja, hogy nem vagy szerelmes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840293#post840293][b]Machay Adél - 2021.12.16. 23:08[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Remekül bedől akkor a blöffnek. Noha nem mondja ki, hogy "Igen, igazad van, William, térdre borulok, mert terhes vagyok, de nem a te gyermekeddel.', azért tapintható a feszültség, ő is tudja, hogy sokat engedett most látni magából. Talán többet, mint kellene.
A szája pengevékonyra préselődik össze. Sakkban tartva érzi magát, a gyerekét, a jövőjét, az anyagi helyzetét, mindenét. Az egója, a büszkesége mind mind az ellen szól, hogy fejet hajtson Will fenyegetésének. A rációja az, ami megmenti végül, és emlékezteti, nem szabad elhamarkodott, ostoba döntéseket hoznia.
Végül is lenyugszanak a kedélyek, ő is megregulázza a zabolátlan haragot és dacot a szívében, de a doboz nem kicsit készteti újabb megrökönyödésre. Megint csak túl kézzel fogható az egész. Csak egy-két másodperce van rá, hogy úrrá legyen a döbbenetén, Will milyen felkészülten érkezett, aztán hagyja, hogy az újabb, fensőbbséges mosoly szétterüljön az arcán, és ő maga visszaszokjon a dáma szerepkörébe. Kecsesen kinyújtja a kezét Will felé.
- Ha megtennéd... - Csitri.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840295#post840295][b]William Martin Krise - 2021.12.16. 23:25[/b][/url]

Ha csöppet is romantikusabb lélek lenne, most így, a tenyerén a dobozzal eltűnődhetne rajta, hogy ezt mennyivel másképp képzelte el. Fiatalabban ő is telve volt a dicső jövő képeivel, azzal, hogy majd egyszer talál valakit, aki kiegészíti majd, utána pedig holtomiglan, holtodiglan. Azonban nincs sem megvilágosodás, sem orgonaillat, sem pedig harangszó. Csak a rózsák imbolyognak feléjük a sápatag napfényben, ő pedig ahelyett az izgatott várakozás helyett pedig, amit elképzelt, csak arra gondol, fázik.
Nem volt választása nem felkészülten érkezni, erre kifejezett és szilárd utasítást kapott, az aktus menetrendjével együtt. Ebéd után elhívod magaddal, odaadod neki, utána a szivarszobában találkozol Adél apjával, négyszemközt. Ebben nem, hogy neki, másnak sincs igazán választása, a protokoll és a szokások kötik a kezét. Ha szerelemből venné el, az eljegyzés lépéseit akkor sem hagyhatná ki, mignonostól, pezsgőstől, szivarszobástól. Talán egyszer ő lesz az, aki egy hasonló fiatalt whiskyvel kínál majd odafönn és valaki más oldalán Adél, aki megregulázza a rakoncátlankodó lányát.
   -  Végülis.
Ezen semmi sem fog múlni. Kinyitja a dobozt, a gyűrűt az egyik tenyerébe pottyantja belőle, mielőtt visszacsúsztatná a zsebébe. Az ékszer még langyos a saját testmelegétől; anélkül húzza a lány ujjára, hogy felpillantana a szemébe.
   -  Akkor csináljuk végig. Na gyere.
Kötelességtudóan fogja meg a kezét ismét, már gyengédebben, mint ahogy idefelé rángatta. A rózsák bánatosan néznek utánuk, a becsukódó ajtón túl pedig hamarosan útjukat a pezsgősüveg pukkanása és lelkes nevetgélés jelzi.