Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Meglehet sokan felelőtlennek tartják. Talán őrültnek is nézik. Azonban kérdem én, ki volna képes ennyi veszteséget ép ésszel és józan ítélőképességgel viselni? Akadna akár egy olyan ember is, aki nem roppanna össze, ha a Sors ekkora terheket vetne vállaira? Ekkora felelősséget tenne a szívére? Életek fonalai vannak kezei közt, melyeket hite szerint kötelessége úgy fonni, akár a Nornák. A lányáét, a szüleiét, Hegéét és persze a sajátját. Ezért jött el ma ide, a Hűség városába, Sopronba, ezen a nyár végi esős napon. Imolát a nagyszülők gondjaira bízva, nekik azt mondva, hogy egy oknyomozás miatt kell egy napra elutaznia. Hazudott nekik, mert ha elmondta volna, miért teszi, akkor minden mást is el kellett volna mondania, az elejétől. Ezt pedig nem teheti, s talán soha sem fogja beavatni őket és megosztani velük az igazságot. Viszont megóvhatja őket, annak egyik lehetséges kimenetelétől. A maga módján. Magassarkúja határozottan koppan az irodába vezető folyosó padlapján. Megállva az ajtó előtt még hősnőnk vesz egy mély lélegzetet, kopott marhabőr táskájában kitapintja az iratokat, amiket hozott, hogy azután egy erőteljesebb, de udvarias kopogással kérjen bebocsátást az ügyvédhez. Utánanézett. Megbízható és munkájában legalább olyan elhivatott, mint Elektra a saját területén. Ez igen szimpatikus tényező számára. Olyan jogi képviselőt keresett, aki ember maradt a talár és paróka alatt. Olyat, akire rábízhatja mindenét, s biztos lehet abban is, hogy amennyiben eljön az ideje, kérései szerint cselekszik majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836501#post836501][b]Rothstein Elektra - 2021.09.02. 10:14[/b][/url]

Meglehet sokan felelőtlennek tartják. Talán őrültnek is nézik. Azonban kérdem én, ki volna képes ennyi veszteséget ép ésszel és józan ítélőképességgel viselni? Akadna akár egy olyan ember is, aki nem roppanna össze, ha a Sors ekkora terheket vetne vállaira? Ekkora felelősséget tenne a szívére? Életek fonalai vannak kezei közt, melyeket hite szerint kötelessége úgy fonni, akár a Nornák. A lányáét, a szüleiét, Hegéét és persze a sajátját. Ezért jött el ma ide, a Hűség városába, Sopronba, ezen a nyár végi esős napon. Imolát a nagyszülők gondjaira bízva, nekik azt mondva, hogy egy oknyomozás miatt kell egy napra elutaznia. Hazudott nekik, mert ha elmondta volna, miért teszi, akkor minden mást is el kellett volna mondania, az elejétől. Ezt pedig nem teheti, s talán soha sem fogja beavatni őket és megosztani velük az igazságot. Viszont megóvhatja őket, annak egyik lehetséges kimenetelétől. A maga módján. Magassarkúja határozottan koppan az irodába vezető folyosó padlapján. Megállva az ajtó előtt még hősnőnk vesz egy mély lélegzetet, kopott marhabőr táskájában kitapintja az iratokat, amiket hozott, hogy azután egy erőteljesebb, de udvarias kopogással kérjen bebocsátást az ügyvédhez. Utánanézett. Megbízható és munkájában legalább olyan elhivatott, mint Elektra a saját területén. Ez igen szimpatikus tényező számára. Olyan jogi képviselőt keresett, aki ember maradt a talár és paróka alatt. Olyat, akire rábízhatja mindenét, s biztos lehet abban is, hogy amennyiben eljön az ideje, kérései szerint cselekszik majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836562#post836562][b]dr. Reece Laines - 2021.09.04. 15:13[/b][/url]

A borongós idő nem segít sokat az alapvetően igen kedves és megértő hangulatomon. A bélyeget nyomja rám is, ahogy oldalra fordítom fejemet és kipillantok a halom akta felett, amiknek a nagy része csak rám vár. Vera a legnagyobb türelmet statuálja, mégha nem is lett kimondva hangosan, mégis mennyire elfáradtam a héten. Lehunyt szemekkel szusszanok egy hangosat, a papírpohárért nyúlok, amiben a már kihűlt kávé áll egy pár órája, ahogy a behozott ebédem is érintetlenül hever a papírzacskóban. Aprót kortyolok belőle hidegsége ellenére, minimálisan mozdul felső ajkam. Egyértelműen nem az igazi. Hátradőlök, a bőr nyikordul meg alattam hangosan, fejemet fordítom lassan az ajtó felé, amikor meghallom a magas sarkú koppanását. Vera széles mosollyal nyit be, hogy közölje a remek hírt: az utolsó mai ügyfél van az ajtó előtt.
Viszonzom a mosolyt, a papírpoharat teszem az asztalra, majd állok fel. Vera visszasiet az asztalához, míg én a bejárati ajtóhoz sétálok. Alapszabály, hogyha új ügyfelet fogadunk, én nyitom ki az ajtót. Túl kétes emberek is vannak az ügyfél körünkben ahhoz, hogy Verára merjem bízni a várható ügyfeleket, így elbűvölő mosolyt varázsolva arcomra nyomom le a kilincset.
- Üdvözlöm - lépek el az ajtóból, hogy a nő beljebb léphessen - amíg megcselekszi, megrebbenő szemöldökkel figyelem meg arcának vonásait: szép -, becsukva utána az ajtót fordulok felé, hogy jobb kezemet nyújthassam. - Reece Laines. Kérem, fáradjon beljebb - óvatos mozdulattal simítok hátára, míg másik kezem nyúl ki előre, hogy a saját irodám felé mutathassak. Ha a nő elindul, követem, az ajtóban torpanok meg, bólogatok Verának párat a holnapi megbeszéléssel kapcsolatban, majd lépek az irodába, becsukom magunk után az ajtót, és foglalok helyet. Kezemet nyújtom ki lezserem az előttem lévő szék felé, amolyan jelzésként. - Miben lehetek a segítségére?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836568#post836568][b]Rothstein Elektra - 2021.09.04. 15:51[/b][/url]

Kedves mosollyal fogadják, melyre tükör neuronjainak hála ő is egy hasonló ajakgörbével és közvetlen utána egy udvarias köszönéssel felel. Szereti az esős időt, melyhez szép emlékei fűződnek, így kedve, céljának komolysága ellenére jónak mondható. Ellép a férfi mellett, majd megáll nem messze az ajtótól és bevárja. Jobbját nyújtva viszonozza a kézfogást. - Rothstein Elektra. Köszönöm, hogy fogad - mutatkozik be és hagyja, hogy az ügyvéd bevezesse irodájába. Mindketten elfoglalják a helyüket egy asztal két oldalán, mint tárgyaló felek, majd dr. Laines megszólal, s felteszi az első és legevidensebb kérdést. Miben segíthet? - Nos, szeretném módosíttatni önnel a végrendeletemet - ejti ki őszinte komolysággal a szavakat Elektra, majd csendbe burkolózva, beszélgető társa arcán tartva pillantását, várja a szimpatikus úriember további kérdéseit. Mert bizonyára lesznek, hiszen egy korabeli nő nem sűrűn írat efféle testamentumot. Hősnőnk felkészült rájuk. Összeszedett és kompetens személy benyomását kelti, aki felelőssége teljes tudatában van és cselekvőképességének méltó birtokosa. Sötét szemei nyugalmáról és megfontoltságáról árulkodnak. Tiszták a szándékai. Tudja mit szeretne, s már csupán arra van szüksége, hogy mindezt a törvény keretein belülre helyezhessék. Éjszakákat töltött azzal, hogy mindent előkészítsen. Megírt három levelet, melyek mellé egy-egy emlékekkel telt kis fiolát mellékelt. Régi szokás szerint megszentelt két obulus érmét, s azokhoz egy negyedik, nagy fiolát rakott, melybe mondhatni lénye esszenciáját, legfontosabb emlékeit zárta. Biztonságban szeretné tudni mindezt. Tudván, hogy azok, akiknek szánja őket, megkapják azokat, amikor eljön az ideje. Saját maga pedig akképp nyugodhat, ha úgy hozná a Sors, ahogyan azt már elég rég óta szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836571#post836571][b]dr. Reece Laines - 2021.09.04. 16:52[/b][/url]

Sokan kerestek már meg különös kérésekkel. Tussoljak el igenis büntetendő cselekvéseiket, mossam tisztára a nevüket bármilyen eszközzel, keressem meg a kiskapukat, amik segíthetnek, hogy olyan makulátlanul éljék tovább az életüket, mint eddig tették. Rengetegen megkérdőjelezhetnék, hogy mégis miért dolgozok olyan embereknek, akiknek a nevükhöz igen kétes ügyek kapcsolódhatnak, de: ügyvéd vagyok. A dolgom az, hogy akik megkeresnek, azoknak segítsek. Bármi áron. Éppen ennek köszönhetően marad ugyanaz a mosoly ajkaimon, mikor Elektra közli, hogy mégis miért keresett fel. Lepődjön meg mindenki, de egyetlen kérdés merül fel bennem csupán, és azok között nincs a miért. Nem szükséges tudnom az okokat.
- Értem - bólintok egy aprót, miközben hátra dőlök. - Elhozta magával az eredeti példányt? - egyetlen kérdés, mindenféle hátsó szándék nélkül. Több kérdésem merülne fel, ha azzal jönne ide, hogy esetlegesen valami borzalmas dolgot tett, aminek súlyos következményei lehetnek, ha sürgősen nem teszünk valamit, de erről nincs szó. Így a felesleges körök elkerülése érdekében azonnal a lényegre térek, hiszen nem szándékom tovább itt tartani a nőt, mint az szükséges lenne. Anyagilag sem érné meg. Várok, amíg vagy előkerül az okirat, vagy nem, azonban ettől függetlenül szólalok meg ismét.
- Szükséges lesz átbeszélnünk a végrendelet minden pontját, hogy biztosan azok kerüljenek módosításra, amelyeket Ön szeretné - bólintok ismét egy aprót, jobb kezem mozdul, a papírpoharat fogom ujjaim közé, aprót kortyolok. - Az elkészítési idejéről annak függvényében tudok beszélni, hogy mennyi mindent kíván módosítani - közlöm a legszükségesebb információkat. Barnáimat várakozóan, mégis teljes türelemmel emelem a nőre, és tisztában vagyok vele, hogy kisugárzásom és tekintetem is a bizalmat, és valami megmagyarázhatatlanul nagy nyugalmat áraszt magából. Többre aligha van szükségem ebben a helyzetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836583#post836583][b]Rothstein Elektra - 2021.09.05. 09:50[/b][/url]

Annak idején, amikor belépett a laphoz az volt az egyik kitétele a munkaszerződésének, hogy legyen végrendelete. Fiatal, bohó és vakmerő lévén nem vette túl komolyan, így tessék-lássék módon készíttetett egyet. Hozzáállása gyökeresen megváltozott, miután a férjét és a fiát elveszítette. Rájött, az élet oly múlandó, akár egy szempillantás. Módosíttatta tehát és mindenét lányára hagyta, akivel még csak várandós volt. - Természetesen - húzza tehát elő egy biccentés kíséretében a dokumentumot, majd letéve az asztal lapjára, kecses mozdulattal a férfi elé tolja a kopott irattartót. Ezután ismét belenyúl táskájába, hogy minden mást is kiszedjen és maga elé sorakoztasson, mondhatni katonás elvágólagossággal. - Rendben - biccent ismét - Értem - folytatja az igenlést, hogy azután hagyja az ügyvédet átolvasni az eredeti végrendeletet. Szimpatikus számára ez a célorientált viselkedés. Közben körbe pillant az irodában. Tekintete végig siklik a helyiségen. Nem keres semmit, nem várt sem mást, sem többet annál, mint amit lát a férfi szűk környezetében. A papírpoharat észre véve vonja csak össze szemöldökét egy pillanatra. Egy bögréje csak akadhatna. Vagy csak ő olyan elvetemült csupor függő, hogy mindenhol van egy sajátja. Otthonában, szüleinél, sőt a rádióban is tart egy külön bejáratút, amit senki más nem használhat. Az meg megint más tészta, hogy összesen mennyit halmozott fel belőlük eddigi élete során. Egy konyhaszekrény azokkal van tele, amiket összegyűjtött. Nem szólal meg, azután sem, hogy tekintet visszavándorol dr. Lainesre. Kivárja, míg a férfi szól hozzá. Nem szeretne kapkodónak tűnni. Mindennek sora van és hősnőnk azon szeretne haladni úgy, ahogyan az ügyvéd vezeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837135#post837135][b]dr. Reece Laines - 2021.09.21. 12:09[/b][/url]

Halvány mosollyal ajkaimon húzom magam elé a dokumentumot. Szavaim kellemesen töltik meg a helyiséget, igyekszem elmondani a legfontosabbnak vélt információkat, majd a helyeselés után futtatom át barnáimat a sorokon. A lapok jellegzetes hangja tölti meg az irodát pár percig csupán, hiszen nem fogom itt átolvasni az egészet, ha már együtt is végig megyünk rajta. Felső ajkamat húzom fel néhány mondatnál, látszik, hogy nem az ügyvédi hivatásba tartozik a végrendelet készítés, de ha már felkeresnek minket vele, illene megcsinálni rendesen, nemde?
- Ahogy látom a főbb pontok benne vannak - fel sem pillantva nyúlok ki a pennáért, hogy a pergamen fölött tartva azt szedjem össze a gondolataimat. Pillanatok múltán pillantok fel csupán. Elkapom a nő tekintetét, de nem szólalok meg egyelőre. Egy ember életében minden lényegesnek mondható pont benne van, minden olyan dologról rendelkeznek, amely fontosabb lehet a nő életében - nyilvánvalóan, hiszen nem véletlen került bele már az eredeti dokumentumba is. Halkat szusszanva teszem a helyére a pennát.
- Kötelességemnek érzem tájékoztatni az anyagiakról, mielőtt nagyon belemerülünk, hiába köztudott az árlistám - ami nagyon sokaknak nem tetszik. - A tanácsadáson minden megkezdett óra 2 galleon és 5 sarló, a sürgős, soron kívüli konzultáció 3 galleon, a munkadíjamról pedig külön megállapodást írhatunk, amennyiben nem szeretné, ha óraszámba mérném - állam alatt kulcsolom össze ujjaimat. - Ha elfogadja az óraszámot, megállapodás írására nincs szükség, mindössze egy meghatalmazást írunk a biztonság kedvéért, bár alapesetben ez sem lenne szükséges - fúrom barnáimat Elektra tekintetében, mert a legtöbben ilyenkor szoktak felállni és kisétálni, habár van egy olyan érzésem, hogy ez a nőnél nem fenyeget. Kellemetlennek tartom a legtöbb ügyfelemet, mégsem véletlenül az ügyfeleim, mikor a munkámat mindig az általam megszabott árban honorálják, ami persze annyit jelent, hogy az összes elém kerülő ügyben a maximumot nyújtom. Valamit valamiért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837189#post837189][b]Rothstein Elektra - 2021.09.22. 06:56[/b][/url]

Nem egy bulvárkirálynő, de nem is éhező zugfirkász. Mivel jó ideje adogatja el tényfeltáró cikkeit nagyobb lapoknak, mert az Edictum hasábjainak túl felkavaróak és felnőtt tartalmúak lennének, így jut némi plusz pénzhez. A keresett összeget pedig ügyesen forgatva meg is takarította. A felhalmozott tőkéből fel akarta újítani Imola és a saját szobáját és egy új sütő sem ártott volna, de várhat velük még egy kicsit. Ezért mondhatni szeme sem rebben a díjazásra. Kis fejszámolás után az egy összegű fizetést választja. Nem lesz az idő fogja. Ezt közli kellemes orgánumán, egy lágy mosoly kíséretében. Ezután csend borul rájuk. Nem az a kellemetlen fajta, mégis zavarja. - Több dolgot is szeretnék megváltoztatni. Ezen felül az ön irányába is volnának kéréseim - helyezi előrébb testsúlyát és így a férfi felé dőlve elé tolja elsőnek a kis fiolákat és borítékokat, majd a nagyot és az ahhoz tartozót. Pokoli nehéz volt megírnia a búcsúleveleit, ám a borítékokon ennek nyoma sincs. Jellegzetes kézírásával az "Imola", az "Apa és Anya" és a "Petrovics Karsa", valamint a " Végakarat" szavak állnak a tiszta fehér borítékokon. Mind más és más színnel szerepelnek. Lányáé kék, szüleié zöld, míg Hegéé vörös betűkkel hírdeti kinek is szólnak a benne álló mondatok. Az utolsót, a legnagyobbat pedi feketével címezte meg hősnőnk, s ugyanezt a színkódolást alkalmazta, az emlékeit tartalmazó üvegcséken. Rothstein Elektra ugyan az utóbbi hónapokban jellemét tekintve talán kifordulni látszott önmagából, azonban még mindig rendkívül alapos és körültekintő. Elméjét meglehet eltorzította a többszöri gyász, ám személyiségének logikus része azért épségben maradt annyira, hogy tudja mit kell tennie szerettei érdekében. Még mindig érzi kiben bízhat. Tanult tudása sem került zárt ajtók mögé, így sötét, beszédes szemei még mindig tisztán látják az apró jeleket. Érzékeny fülei kihallják a szavak mögöttes tartalmát. Nem csalhatatlan egyik sem persze, ám alapot adnak számára az értékítéletekhez. Tudja, jó helyen lesznek titkai a vele szemben ülő kezei között. Távol Bogolyfalvától, mégis elég közel ahhoz, hogy ha őt bármi éri, az ügyvéd azonnal cselekedhessen, kérése szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837194#post837194][b]dr. Reece Laines - 2021.09.22. 13:01[/b][/url]

Aprót bólintok a kijelentésre. Pennámat ragadom kézbe, a papírlapra írom fel az eddig felmerült költséget, mint egy megkezdett óra, hogy a végén tudjuk megbízásba foglalni Elektrával. Nem áll szándékomban - és soha nem is állt - alaptalanul nagyobb összeget elkérni az ügyfelektől, így ezt alapul véve véltem a legjobb döntésnek tisztázni a költségeket. Belátom, hogy az áraim nem feltétlen pénztárca barátok, azonban én tisztában vagyok azzal, hogy a munka, amit kiadok a kezemből, az kifogástalan.
- Rendben. Ebben az esetben kezdjük a kérésekkel, majd rátérhetünk a változtatásokra, azok valószínűleg több időt fognak igénybe venni - mosolyodom el kedvesen. Barnáim pillantanak a nő arcáról az asztalra, ahogy a fiolák és a négy darab, gondosan megcímzett boríték kerül elém. A mosolyom lankadatlan ugyan, szkeptikusságom nem ül ki arcomra, de már igen-igen sok kérdést felvet az ilyesfajta előkészület. Valószínűleg a nő szerencséjének tudható be, hogy éppen rám esett a választás, mert a diszkréciót igen nagyra értékelem az ügyfelekkel való kapcsolatomban. Ők sem tudnak rólam többet, mint kellene, és amíg nem érdekem, addig én sem ártom bele magam mélyebben a dolgokba. A probléma az, hogy a legtöbbször érdekem, így csak remélni tudnom, hogy az előttem ülő nő nem került olyan helyzetbe, ami indokolná azt, hogy kicsit utána szaglásszak, esetlegesen jobban beleártsam magam az ügyeibe, mint az valóban feltétlenül szükséges lenne. Ki gondolná, hogy egy végrendelet ennyire összetett is lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837197#post837197][b]Rothstein Elektra - 2021.09.22. 13:52[/b][/url]

Pénzen vett bizalom. Valami ilyesmi van most kialakulóban kettejük között. Hősnőnk tisztességgel megfizeti az árát annak, hogy élete titkai biztonságban legyenek, s csak akkor lássanak napvilágot, ha ő maga többé azt, már biztosan nem láthatja. - Renedben - biccent a férfi szavaira, miközben sajátjait szedi és fűzi sorba fejben, akár egy gyöngysort. - Az első és legfontosabb kérésem a diszkréció. Ezeket a leveleket és emlékfiolákat, csak halálom minden kétséget kizáró tényének tudatában juttassa el a címzettekhez. A lányomhoz, a szüleimhez és a bogolyfalvi Mágustanoda egyik házának, az Eridonnak másod vezetőjéhez. Személyesen - mutat vékony ujjaival végig a három kisebb pakkon, majd folytatja - Az újságírás veszélyes hivatás, s mint olyan, hatalmas felelősséggel jár, ha az ember komolyan veszi. Ezért is írnak első munkanapjuk előtt végrendeletet a szakmabeliek - magyarázza őszinte hangon, s arcáról is ez az igazmondás olvasható le, szemei tisztán csillannak - Szeretném ha a szívemnek kedves emberek tudnák, hogy bár az életemet az igazság feltárásának szenteltem, amikor pennát ragadtam, ők számomra a legfontosabbak a világon. Sorsukról gondoskodom, még akkor is, ha már fizikailag nem lehetek mellettük - ahogyan beszél hallatszik szavaiból az a valódi és mély kötődés, ami átjárja a levelek sorait, melyekben ugyanezt, személyre szabva leírta - Ebben pedig az áll, hogy milyen sorsot szánok magamnak azután, hogy elhagyom az élők világát. A testem, azt szeretném, ha a férjem és a fiam mellett nyugodna, míg az emlékeim kerüljenek annak a személynek a közelébe, akit élete végéig szerettem - simítja vékony ujjait lágyan a fiolára, melybe az összes olyan pillanatot betett, melyet fel volt képes idézni, és Hegéhez kapcsolódik. Ott kavarog ezüst szálak tengereként megannyi élmény, tett, mozdulat és beszélgetés emléke. Öröm és bánat, mosoly és könny, szenvedés és szenvedély. Egy közös élet minden titka. Ezután Elektra teljesen elcsendesedik. Vállán szavai súlyát tartva ül az ügyvéddel átellenbrn, melyek alig láthatóan rogynak meg terhük alatt. Testamentuma elmondattatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837795#post837795][b]dr. Reece Laines - 2021.10.06. 21:00[/b][/url]

Lesütöm tekintetem, elnéző mosoly kerül ajkaimra, ahogy hallgatom az első kérést. Már-már sértésnek is felfoghatnám, de ha fontosnak tartja tisztázni a nyilvánvalót, nem szólalok fel ellene. Felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat, ahogy hallgatom a nőt. Aprókat bólintok megerősítésképpen, hogy minden szava világos, a folytatás is mindössze egy bólintást eredményez tőlem. Tehát újságíró. És ezek szerint vagy valami sokkal nagyobba vágta a fejszéjét, mint kellett volna, vagy csupán sokkal elővigyázatosabb, mint az indokolt lenne. Hallgatom a nőt, aki képes az életét feláldozni a hivatásáért, még ha ez azt is jelenti, hogy elhagyja azokat, akik a legfontosabbak neki. Így is lehet élni tulajdonképpen ezt az élet nevű dolgot. Pillanatnyi csend telepszik ránk, a szavak lebegnek kettőnk között, míg várok pár másodpercet. Meghagyom a nőnek az időt, hogy a fiolába csempészett emlékek tömkelegében vesszen el kicsit, mielőtt megszólalnék.
- A titkai biztonságban vannak nálam, Elektra. Megteszem, amit kér tőlem a lehető legdiszkrétebben - felelem nyugodt hangszínnel. - Felkeresem az Ön által leírt személyeket, amint eljön az ideje - erősítem meg a nő szavait. Soha nem kaphat az ember elég visszajelzést attól az embertől, akire éppenséggel a legnagyobb kéréseit bízta pár másodperccel ezelőtt. Halvány mosolyom ékesíti arcomat ugyanúgy, amolyan biztonságérzetet szeretnék sugározni a nő felé, ámbár lehet nem érek vele sokat.
- Nem rabolnám tovább az idejét, mint amennyire szükséges, így amondó vagyok, hogy térjünk a továbbiakra - engedem lejjebb kezemet, a pennáért nyúlva húzok egy vonalat az eddig felmerült költségek alá, majd pillantok ismét Elektrára. - A módosítások… - mosolyodom el biztatóan felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=838208#post838208][b]Rothstein Elektra - 2021.10.17. 10:53[/b][/url]

Megnyugtató a tudat, hogy azt látja viszont a férfin, amit várt. Megértést és őszinteséget. Amikor utána olvasott és megnézte a képeket, amiket talált, már akkor azt érzete, hogy jó helyen lesz nála végakarata. Arcolvasóként vizsgálta vonásait, aztán egyszerű, aggódó-gyarló nőként. Mindkét énje helyeselte döntését. Visszamosolyog tehát a férfira és egy mély sóhajt követően kissé kihúzva magát válaszol a kérdésre. Elmondja, hogy annyi a változás a meglévő iratban az előbbi kéréseken túl, hogy lányát Rothstein-Viczyán Imola Elenát nem a szülei, hanem Petrovics Karsa, az ő esetleges halála esetén jogutódja felügyeletére kívánja bízni, amennyiben idő előtt távozna az élők sorából. Igen, azt szeretné, ha gyermekét az nevelné, akit valahol a szíve mélyén mindig és örökké szeretni fog és akiben, mindannak ellenére megbízik, ami kettejükkel történt. Mert tudja, hogy ki lesz Karsából, ha egyszer okafogyottá válik szerepe. Hegedüsh Marcellként támad fel majd hamvaiból, akár egy igazi főnix. Tele tűzzel, erővel és élettel, melyet már nem fognak megosztani. Mielőtt ez az őrület elkezdődött, hősnők titkon arra vágyott, hogy ők hárman egy család legyenek. Félte és kívánta ezt az állapotot, mégsem tudott csak most, a pub mögött lemondani róla. Emlékszik rá, mondhatni tűpontosan, hogy lánya még meg is rajzolta őket úgy, mintha azok volnának. Család. Vajon megvan még az a gyermekien egyszerű, mégis hatalmas és mély tartalommal rendelkező alkotás. Talán ott van a férfi házában? Elektra szentül hiszi, hogy igen. Hege biztosan nem dobta volna ki, hacsak Rudolf meg nem tette helyette. Zsófiáról sem tudna ilyet elképzelni, de a szerelmes emberek néha őrült dolgokra képesek, hogy kiszemeltjük elméjében csak ők legyenek. Megrebben tekintete, míg vele szemben az ügyvédje jegyzetel. Miért kellett ennek az egésznek így lennie? Akárha dominók dőltek volna sorra romba, úgy omlott össze életük. Kezdődött mindez Prágával. Az volt az első pettyes kocka, ami buktatta a többit, egymás után, megállíthatatlanul. Míg végül semmi sem maradt, csupán romok. Megtört lelkek, fájóan keserédes emlékek és nyomvonalukról letért emberi sorsok. Tehát valójában mindegy is már megvan-e még a rajz vagy sem, hiszen elváltak útjaik. Gondolataiból a kedves jogi képviselő vezeti vissza az itt és mostba, akitől néhány mondat és egy kézfogás kíséretében, hálával a szívében végül elköszön. Visszaindul Sporonból, hogy ismét új életet kezdjen Remény és Hege nélkül.