Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Őszintén megmondva nem gondoltam, hogy Reece komolyan fogja venni a vacsorás dolgot. Személy szerint poénnak szántam félig meddig, úgy illett a szituációba. De igen, volt egy olyan része is a dolognak, hogy szerettem volna még találkozni vele. Semmi hátsó szándékom nincs, nem szeretnék vele se összejönni, se megfektettetni magam. Egyszerűen csak jól szórakoztunk abba a buliba, s örülnék, ha ebből egy haverság vagy ne adj Isten barátság alakulna ki. Ezek szerint az érzés vagy kölcsönös volt, vagy túlságosan is jól nevelt, de most éppen egy Pécs egyik utcáján sétálok egy étterem felé. Az az egy kikötésem volt, hogy ne a faluba találkozzunk, ami már város, hanem távol tőle. Ennek egy egyszerű oka van: nem akarom, hogy apa megtudja, hogy kivel töltöm a mai estét. Félreértések elkerülése végett, nem Reecevel van a gond, szimplán frusztrál a gondolat.  Majd ha valaki komoly lesz és megérdemli, hogy bemutassam, majd akkor arra is sor fog kerülni, de ez szerintem majd sok-sok év múlva lesz. Kicsit szolidabban, mint a buliban, de azért nem szakadt farmerban és kinyúlt pólóban sétálok a megbeszélt helyszín felé. Kicsit izgulok, bár lövésem sincs, hogy miért. Azért ez egy teljesen más szituáció, mint az egyetemi buli. Az ablakon bekukkantok, de nem látom sehol, így arra jutok, hogy megvárom idekinn. Nincs is annál cikibb, mint mikor egy nő egyedül ül az asztalnál és rágcsálja a kenyér csücskét miközben vár. Aztán a pasi nem jön el. A nő legurít egy üveg bort, megeszi a kenyeret, majd távozik. Sőt, ha sóher, akkor csak csapvizet kér. Jesszus, lehet túl sok romantikus filmet néztem az elmúlt időben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=828922#post828922][b]Nádassy Norina Iza - 2021.04.05. 16:47[/b][/url]

Őszintén megmondva nem gondoltam, hogy Reece komolyan fogja venni a vacsorás dolgot. Személy szerint poénnak szántam félig meddig, úgy illett a szituációba. De igen, volt egy olyan része is a dolognak, hogy szerettem volna még találkozni vele. Semmi hátsó szándékom nincs, nem szeretnék vele se összejönni, se megfektettetni magam. Egyszerűen csak jól szórakoztunk abba a buliba, s örülnék, ha ebből egy haverság vagy ne adj Isten barátság alakulna ki. Ezek szerint az érzés vagy kölcsönös volt, vagy túlságosan is jól nevelt, de most éppen egy Pécs egyik utcáján sétálok egy étterem felé. Az az egy kikötésem volt, hogy ne a faluba találkozzunk, ami már város, hanem távol tőle. Ennek egy egyszerű oka van: nem akarom, hogy apa megtudja, hogy kivel töltöm a mai estét. Félreértések elkerülése végett, nem Reecevel van a gond, szimplán frusztrál a gondolat.  Majd ha valaki komoly lesz és megérdemli, hogy bemutassam, majd akkor arra is sor fog kerülni, de ez szerintem majd sok-sok év múlva lesz. Kicsit szolidabban, mint a buliban, de azért nem szakadt farmerban és kinyúlt pólóban sétálok a megbeszélt helyszín felé. Kicsit izgulok, bár lövésem sincs, hogy miért. Azért ez egy teljesen más szituáció, mint az egyetemi buli. Az ablakon bekukkantok, de nem látom sehol, így arra jutok, hogy megvárom idekinn. Nincs is annál cikibb, mint mikor egy nő egyedül ül az asztalnál és rágcsálja a kenyér csücskét miközben vár. Aztán a pasi nem jön el. A nő legurít egy üveg bort, megeszi a kenyeret, majd távozik. Sőt, ha sóher, akkor csak csapvizet kér. Jesszus, lehet túl sok romantikus filmet néztem az elmúlt időben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829083#post829083][b]dr. Reece Laines - 2021.04.06. 17:18[/b][/url]

Franc sem tudja, hogy komolyan gondolta-e egyébként akkor és itt az egészet, azonban ez engem egyáltalán nem tántorított el attól, hogy megkeressem, megbeszéljem vele a részleteket, majd közöljem Reinával, hogy randi cuccot kell keresnünk. Ennyi volt. A lány úgy rontott be a gardróbba, mint annak a rendje, ki sem robbantottam onnan addig, amíg meg nem találta a tökéletes szerelést, amiben - szerinte - megjelenhetek egy randevún. Nem mondtam el kivel és miért, semmit nem mondtam neki, hiszen még én sem tudom, hogy mégis hogyan kellene hozzáállnom ehhez az egészhez.
Egyetlen kikötést kaptam tőle: ne a városban. Vállat vonva tettem eleget a kérésének, és nem is kellett sokáig gondolkodnom azon, hogy hol találkozzunk. Logikusnak tűnt, ha már Pécsen futottunk össze először, és egyetemre is oda jár, akkor a legegyszerűbb a városban. A Bagolyvár tökéletes döntésnek bizonyul, talán még túlzásnak is hathat majd a lánynak, mint első randi, de Reina kikötötte: adjam meg a módját. Mosolyogva intézem az asztalfoglalást, és amíg a nő intézi a többit, barnáim vándorolnak karórámra. Már biztosan megérkezett, így miután biztosítottam a nőt, hogy megfelel az asztal a teraszon - hiszen gyönyörű a kilátás onnan a városra - futólépésben mászom meg a lépcsőket, hogy kitárjam az ajtót.
- Esetleg, ha a partnere nem érkezett meg időben, szívesen helyettesíteném - mosolyodom el szemtelenül Norina felé. Amint rám pillant szólalok meg újra. - Szia, remélem nem várattalak meg nagyon. Elintéztem az asztalunkat - lépek kijjebb, hogy közelebb léphessek hozzá, majd mérjem végig. - Egész jól nézel ki - mosolyomból lesz vigyor, majd nevetek fel halkan, hogy az ajtót kitárva engedjem magam elé. Ideje lenne elkezdeni rendesen ezt a randit is. Amint Norina belép előttem követem, majd óvatosan hátára teszem kezemet, hogy a terasz felé irányítsam, miközben ellépek mögüle, hogy széles mosollyal fogjak kezet egy ismerőssel, intsek egy másiknak, mosolyogjak a harmadikra. Lehet mégsem volt jó ötlet, de a teraszon sokkalta nyugodtabb minden, ahol az asztalunk vár teljes pompájában. Mosolyogva mutatok végig rajta, majd húzom ki neki a széket, hogy végül én is helyet foglaljak. - Kielégítettem az igényeidet? Legalább minimálisan? - bár nem tűnik sekélyesnek a nő, de soha nem árt, ha húzhatom kicsit az agyát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829100#post829100][b]Nádassy Norina Iza - 2021.04.06. 18:23[/b][/url]

Az életben számtalan olyan dolog történik, amire az ember lánya nem tud felkészülni. Pontosan ilyen volt az is, amikor megismerkedtem egy sráccal egy egyetemi buliban. Mondjuk ebben csak az a meglepő, hogy a pasi nem volt részeg, lehetett vele két értelmes szót váltani, ráadásul nem szerepelt a tervei között a szex – legalábbis nem tudok róla. Számtalan fiú barátom van, akiket imádok és imádom, hogy mekkorákat lehet velük hülyéskedni, hogy minden marhaságban benne vannak és nem félnek attól, hogy tönkremegy a manikűrjük. Talán részben a fiú haverok iránti pozitív dolgok miatt dobtam fel neki a labdát, hogy vacsizzunk együtt. Őszintén megmondva nem tartom magam egy buta kis fruskának, melyet eddigi teljesítményeim és eredményeim is mutatnak. Szükségét érzem annak, hogy olyan emberekkel is építsek kapcsolatot, akikkel komolyabb témákról is lehet kommunikálni. Ő ilyennek tűnik. Azonban mellette vicces és szerencsére érti is poént. Jesszus!
Megcsípem magam, hogy térjek már vissza a Földre. Marhára nem lenne vicces, ha most olyan szintekig magasztalnám, hogy belezúgjak. Bár az is eléggé imponáló, hogy hova hozott vacsorázni, mivel egy igen nívós és híres helyet választott. Korábban még sosem jártam itt, így izgatottan toporogtam az étterem bejárata előtt. Fejemet forgatom, hol befelé, hol abba az irányba ahonnan érkezhet. Egyszer csak nyílik az ajtó, s meghallom a hangját.
- Sajnos felültetett életem párja, szóóóval… -  széles mosollyal fordulok felé, majd annyi csúszik ki a számon mikor meglátom, hogy „nabasszus”. Végig mérem Reecet, majd lepillantok magamra. Nem vagyok szakadt, de nem is kisestélyit húztam, pedig ő öltönyben feszít előttem. Rémült tekintettel pillantok fel rá, de végül lenyelem a kellemetlen érzést és mosolyogva folytatom. - Te sem nézel ki pocsékul! - hát most csak nem fogom hülyére dicsérni, még akkor sem, ha az első gondolatom a hű volt. - Szuper, akkor menjünk beljebb. - válaszolok neki, majd beljebb lépek az ajtón. Érzem, ahogy kezét a hátamra teszi, s ettől akarva akaratlanul kissé végigfut rajtam egy kellemes bizsergés. A pillanat nem tart sokáig, mivel hamar el is enged, mivel akad itt néhány ismerőse. Mosolyogva és biccentve üdvözlöm a számomra idegen illetőket, de jó nevelést kaptam, így tudom, mit illik. Hamarosan az étterem teraszán találom magam, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elém, fél pillanatra el is veszek benne, de ekkor hallom, hogy Reece kihúzza a széket, így helyet foglalok.
- Hát most erre mit is mondjak? Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból még teljesítened kell, egy harmadik szempontból pedig… - nem fejezem be a mondatot, helyette inkább egy huncut mosoly fut végig arcomon. A fantáziájára bízom a befejezést. Kissé feszengek, nincs bennem pár koktél és feles, így a buliban megismert lazaságom most valahol jó mélyen elnyomva található. Leveszem a kabátom és a szék háttámlájára helyezem, s közben a pincér is megérkezik a borlappal és az étlappal. Elveszem, megköszönöm, majd mikor távozik Reecere pillantok.
- Egyébként megleptél. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy komolyan vettél, így mikor megkerestél leestem az ágyamról. Ne kérdezd, hogy... - kissé felkuncogok, s lesütöm szemeimet fél pillanatra. - Mondjuk az nem derült ki, hogy ezt minek köszönhetem. Kötelességből vagy…? - nem fogom a szájába adni a szavakat, szenvedjen kicsit ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829196#post829196][b]dr. Reece Laines - 2021.04.07. 12:54[/b][/url]

Ha az ember randira készül, akaratlan lesz izgatott. Fogalmam sincs miért, de egyfajta izgalom bennem is van, még akkor is, ha egyelőre nem tudom hogy álljak ehhez az egészhez. Izgatott vagyok, kicsit fenntartásokkal vagyok az egész felé, erre, amikor meglát annyit mondd, hogy na basszus. Azért erre senki nem számít, amikor a randi kezdetén meglátja a partnerét, de kezdeti megszeppenésem után halkan engedem ki a nevetést. Rendben, felfogom egy bóknak, hogy utána ne is legyek rest bókolni neki, amit végül nem egy na basszussal viszonoz, hanem szavakba is önti. Amint túllépünk a “kötelező” körökön, kedvesen tessékelem beljebb, mert reményeim szerint nem a hely előtt szeretnénk eltölteni az elkövetkezendő pár órát. Féloldalas mosollyal lépkedem Norina mögött, mindössze egyetlen kézfogásnyi időre hagyom magára, amíg egy ügyfelemet kellően köszöntöm. Eleinte túlzásnak éreztem a Reina által kiválasztott szettet, azonban kicsit tovább latolgattam magamban a dolgokat és rájöttem: fontos a megjelenés, ha olyan helyre megyek, ahol napi szinten fordulnak meg ügyfeleim, így olykor én is.
Mosolyogva ülök le Norinával szemben, majd veszem el a pincértől a bor- és étlapot, hogy az előzőt azonnal fel is csapjam. Végül bele sem kukkantok, csak leteszem kinyitva magam elé, felkönyökölök rá, ahogy hallgatom Norinát egyre szélesedő mosollyal ajkaimon. Mit ne mondjak, egyelőre úgy tűnik nem szégyellős. - Meg kell hagyni, elég sok szempontnak kell megfelelni, hogy valaki lenyűgözzön - de nem vagyok rest ahhoz, hogy viszonozzam a sokat sejtető mosolyt. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára randin, talán még tinédzser éveimben utoljára, ami meg nem is nevezhető igazán annak, hiszen Maximilian szervezte le az aranyvérű lánnyal. Lényegében azt sem tudom, hogy mit csinálok, mert sosem volt olyan, hogy velem meghívassák magukat, vagy én jussak el odáig, hogy elhívjam őket, mindig megakadtam az egyéjszakásoknál. Nem mondom, hogy ez változni fog, de semminek nem vagyok az elrontója.
- Esetleg nem is gondoltad komolyan? Ez elég sok mindent megváltoztat. Van egy gyorsétterem nem messze innen, gyalog nagyjából huszonöt perc, élvezheted addig a város látványát - vigyorodom el szemtelenül, miközben jobbra libben hüvelykujjam, ahol nagyjából a gyorsétterem helyezkedik el alattunk. - Mit mondhatnék? Tele vagyok meglepetésekkel - igazítom meg felsőbbségesen ingem gallérját, hogy tizedmásodpercekkel később üljek rendesen és mosolyogjak a nőre. - Vagy? - sandítok fel a borlapból Norinára. - Én nem fogom helyetted befejezni a mondatot - vigyorodom el, majd kezdem el fürkészni újra a lehetőségeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829207#post829207][b]Nádassy Norina Iza - 2021.04.07. 14:39[/b][/url]

Őszintén szólva nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára randin. Szinte minden pasival való találkozásom vagy az egyik barátommal vagy az egyik rokonommal volt. Komolyan nem tudom, egyszerűen fel se tudom idézni. Azta. Azért erre nem leszek most büszke, mivel ennyi idős fejemre, ha nem is menyasszonynak kellene lennem, de egy tartós kapcsolat nem ártana. Hát igen, ez van akkor, amikor az ember lánya karriert akar és nem családot. Szóval mivel nem sok tapasztalatom van, így nem tudok mit kezdeni most ezzel a szituval. Reece helyes, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jön be. Emellett okos, vagyis gondolom, ha el tudott végezni egy jogot, akkor nem hülye. Azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ez sem egy buli szituáció, ahol szabadon, önfeledten és kissé ittasan hülyéskedünk. Szóval gáz vagyok, de marhára be vagyok feszülve, nem tudok mit kezdeni se vele, se magammal, s ez eléggé nyilvánvaló. Nem kell egy Einsteinnek lennie, hogy lássa rajtam, mi zajlik éppen a fejemben. Sajnos sosem voltam jó az érzelmeim és gondolataim leplezésében, így akaratom ellenére vagyok egy nyitott könyv legtöbbször. Próbálok minél higgadtabban és lazábban válaszolni neki, hogy azért annyira ne lássa mennyire küszködök a szituációval. Szerencsére ő rutinosabbnak tűnik, sokkalta jobban kezeli a helyzetet és ő ugyan olyan, mint azon a bizonyos bulin, csak elegánsabb kivitelben. Felnevetek a válaszát hallva.
- Azért nem tartozom a nagy elvárású nők közé. Egy pasiban mindössze amit keresek azaz, hogy helyes, kedves, vicces, okos legyen, emellett értékelem azt is, ha ki van tömve a pénztárcája. – teljes komolysággal adom elő a kis előadásomat, közben pedig reménykedem, hogy nem fog komolyan venni. Végül nem bírom, és ismét elnevetem magam, miközben beletúrok hajamba. Lazulj, lazulj, lazulj. Végül is semmi tétje nincs a mai estének, akkor mi a fenének izgulok rajta ennyire? Nem tudok mit elrontani, mivel nincs mit elrontanom. Ez csak egy „baráti” vacsora… nem?! Egy mély sóhaj szakad ki belőlem akaratom ellenére. A következő kérdését hallva eléggé zavarba jövök. Érzem, hogy arcom enyhén elpirul, de nem leszek azért rákvörös. Beharapom alsó ajkam, s újra a borlapra pillantok, majd kisebb hatásszünet után Reecere.
- Igazság szerint nem… lehet… nem tudom?! - elkezdek nevetni a szenvedésemen, s ettől érzem, hogy a merevség kezd eltűnni belőlem. – Akkor jó ötletnek tűnt. Szimpatikus voltál, gondoltam összefuthatnánk még, aztán a bevitt alkohol mennyiségével nőtt a bátorságom is, így végül ezzel hoztam a tudtodra. Mint mondtam megleptél, amikor elhívtál, mivel nem számítottam erre. - egyik kezemmel az ablak irányába mutatok, s kissé körbe is tekintek az étterembe, ezzel jelezve, hogy az erre ezt akarja takarni. - Szerinted ezzel most megijesztettél? - utalok itt a gyorsétteremre. Kissé előre dőlök és megtámaszkodom az asztalon, majd kérdő és közben huncut tekintettel nézem őt. Aztán újra elnevetem magam, amikor közli, hogy nem fejezi be helyettem. Hátradőlök a széken, összefonom karjaimat, majd széles mosollyal megcsóválom fejem.
- Oké. Akkor kötelességből vagy bejövök vagy egyéb indíttatásból? - kérdő tekintettel, oldalra biccentett fejjel figyelem, miközben „sunyin” mosolygok rá a „bajszom alatt”.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829257#post829257][b]dr. Reece Laines - 2021.04.08. 16:15[/b][/url]

Tisztában vagyok azzal - mondjuk nem is nehéz, miután közölte velem az első beszélgetésünk alkalmával -, hogy nem nézek ki rosszul, sőt. Azonban ez sosem szállt az agyamba, az teljesen távol állna tőlem, és az, hogy tisztában is vagyok az adottságaimmal, soha nem volt kétélű penge. Azonban az már komolyan zavarba ejtő, hogy Norina mennyire feszült, mert lerí róla. Van szemem, előszeretettel is használom, így igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, hogy ne érezze magát kellemetlenül, lényegében csak magamat adom, de nem könnyíti meg, amikor hangjából sugárzik a feszültség. Mégis kedves mosollyal ajkaimon, teljes figyelmemet neki szentelve hallgatom szavait.
- Szóval ezek a nem nagy elvárások? Akkor milyenek a nagyok? - vigyorodom el szemtelenül. Igen, még mindig tartom, hogy egyáltalán nem sekélyes, így levettem a pénzre irányuló poént, bár éppenséggel annak a kritériumnak is megfelelnék, ahogy a felsorolásból - a visszajelzések alapján - az összesnek szintén. Vigyorom szélesedik, míg Norina felnevet, figyelmemet nem kerüli el, hogy hajába túr. Fejemet ingatom meg aprón a mozdulatsorra, hogy mosolyom ismét vigyorrá váljon. Tenyerembe támasztom arcomat, ahogy a feltett kérdésre próbálja megtalálni a választ, de csak bizonytalanságot kapok tőle.
- Nem baj - mosolyodom el. - Majd kiderül, hogy komolyan gondoltad-e - hangom kedvesen cseng, nem szeretném vele azt éreztetni, hogy én most bármit is sürgetnék, vagy a vacsora után az a minimum, hogy szétteszi nekem a lábát a mosdóban, miközben én sem nagyon tudom mi folyik most itt, mindössze sodródom az árral. - Jobbnak látom tisztázni, hogy elsődlegesen te hívtál el engem. Én csak pontosítottam - szélesen vigyorodom el felé ismét, hogy egy mosollyá szelídüljön. - Engem nem zavar, hogy elhívtál, végül is… a gyerekkel még ráérünk, azt beszéltük, ha emlékeim nem csalnak - nevetek fel halkan. Feltett szándékom oldani a feszültséget, ami a nőben van, talán már oldódott is egy keveset, de nem mondanám az igazinak egyelőre. - Kötve hiszem, azonban én szeretem megadni a dolgok módját, még ha nem is elvárás - kacsintok rá, hogy barnáim essenek vissza a borlapra és mindössze felsandítva közöljem vele álláspontomat arra, hogy megijesztette-e a gyorsétterem avagy sem. Nevetésére pillantok fel ismét, fél kezembe veszem a borlapot, hogy az asztalra eresszem lezser mozdulattal, azonban még mindig tartva azt, ahogy hátradől.
- Ennyire fontos ez? - biccentem oldalra kicsit fejemet, ahogy ő, csak én a másik oldalra, miközben fürkészem arcát egy könnyed mosollyal. - A folyosós köszöngetéseket leszámítva ez a második, hogy találkozunk. Nem fogok szerelmet vallani, ha erre irányult a kérdés - nevetek fel halkan, majd pillantok az asztalunkhoz lépő pincérre.
- Norina? - pillantok vacsora partneremre, hogy adja le az italrendelést ő, majd amint megtörténik csukom össze a borlapot és nyújtom a jól ismert pincérnek, miközben megszólalok. - A szokásos vörösborból, kérlek, mellé egy mentes víz. Köszönöm - adom át neki a borlapot, majd fordulok vissza Norina felé mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829262#post829262][b]Nádassy Norina Iza - 2021.04.08. 17:40[/b][/url]

Az elvárásaimhoz kapcsolódó kérdése után felnevetek, s nevetésem tovább fokozódik, mikor fejben folytatom a felsorolást. Kezemet szám elé kapom, s próbálom elharapni a további nevetést. A fejben felsorolt további kritériumok már nem tűrnek nyomdapapírt. Egy sokat sejtető arckifejezéssel, egy félig felvont szemöldökkel és egy gyors, rajta végig futtatott lefelé fordított tekintettel reagálok erre. Meglátjuk, hogy mennyire piszkos a fantáziája. A randi komolyságára adott válaszát hallva megemelkedik szemöldököm, s kérdő illetve meglepett arckifejezés ül ki arcomra egy rövidke pillanat erejéig. De annyira nyugodtan és higgadtan reagál mindenre, hogy ezzel engem is lassan de biztosan kezd megnyugtatni. Ezt az irányt tovább erősíti a nevetés és kuncogás mely azóta jelen van, mióta leültünk s elkezdtünk beszélgetni. Érzem, ahogy az adrenalin szintem csökken, s már nem zúg a fülem se. Mikor közli velem, hogy én hívtam meg őt, akkor kiszalad számon egy naaaa, s újra jóízűen felnevetek
- Mondjuk igazad van, én dobtam fel a labdát, de te voltál aki lecsapta.- válaszolok neki, s arcomon folyamatosan ott a mosoly, mely ingázik a szelíd, a huncut és a sokat sejtető között. Nem semmi, hogy egy ember hányféleképpen tud mosolyogni, s ezzel mennyi információt képes átadni tudat alatt a másiknak. A gyerekes szösszenetre csak felkuncogok, s biccentek egyet, ezzel jelezve, hogy jól emlékszik. Ahogy a beszélgetésünk halad előre szemmel láthatóan kezdek én is engedni a merevségből. Elvárás. Az embereknek annyi elvárásuk van, de minek? Ezt sosem fogom megérteni. Nyilván ezzel, hogy ide hozott adott egy komolyabb vonalat a találkozásunknak. Lehet, pont emiatt vagyok izgatott. Lehet, ha a gyorsétterembe visz egy jó kis burgerre, akkor fele ennyire lennék karót nyelt.  
Befejezem a kérdést, amit ő nem tett meg helyettem, s a kérdésre kérdéssel válaszol. Már éppen nyitnám szóra a számat, amikor folytatja, így nem vágok közbe. Elnevetem magam, de közben kissé kellemetlenül is érzem magam.
- Pedig vártam a randi végén a 200 karátos gyémánt gyűrűt. - közlöm vele továbbra is nevetve, majd megköszörülöm torkomat, s folytatom mosolyogva. - Tudod nem nagyon szoktam „randizni”. Egyáltalán ezt nevezhetjük annak? - kérdem tőle egy kérdő tekintet kíséretében. - Nem tudom mennyire tűnt fel, de marhára zavarban vagyok, nem tudom, hogyan kellene hozzád állnom. Igazából nem tudom, hogy mi az elvárás, hogyan kellene viszonyulnom hozzád, mit kellene tennem. Komolynak kell lennem? Flörtölnöm kellene? Hozhatom a buliban megismert Norinát? - mereven a szemeibe tekintve közlöm vele azt, ami bennem van, s amin már egy jó ideje kattogok. Úgy érzem magam, mintha valami kislány lennék, pedig basszus már 25 vagyok. Ekkor érkezik meg a pincét, akire felpillantok, majd a velem szembe ülő férfire, ezzel jelezve, hogy kérjen ő, én addig megálmodom. Mikor leadja a rendelést, akkor újra a pincérre tekintek, s közlöm vele, hogy ugyan ezt kérem én is. Mikor távozik előre dőlök, karjaimmal megtámaszkodom az asztalon. Már éppen szóra nyitnám ajkaim, amikor egy ismeretlen férfihang töri meg a rövid csendet. Egy idősödő férfi lép oda randi partneremhez, s nyújt neki kezet, majd mintha én ott sem lennék, kezd bele a marha fontos mondandójába. Rosszalló tekintettel pillantok hátára – mivel ezt mutatja felém-, majd igen feltűnően köszörülöm meg torkom, végül átnyúlok az asztalon, s elég félreérthetetlenül fonom össze ujjaimat Reece ujjaival, hátha ettől észreveszi magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829266#post829266][b]dr. Reece Laines - 2021.04.08. 19:07[/b][/url]

Reina szerint az egyik legnagyobb erényem, és legjobb tulajdonságom, hogy minden helyzetben meg tudom őrizni a nyugodtságomat. Ez akkor jön a legjobban, amikor pasikról beszél nekem, amikor fontos ügyfeleket várok, és bármennyire is izgulok a végkimenetel miatt: nem mutatom. Ennek több oka is van. Úgy gondolom, hogy azért, mert én izgulok valamin, a másiknak még nem kell, márpedig, ha ügyvédként mutatom ki izgatottságomat, akkor annak nem lehet jó vége, így az évek során tökéletesre fejlesztettem a képességemet, melynek hála elhiszik az emberek, hogy nyugodt vagyok. És bár most sincs ez másképp, hiszen valóban az vagyok, mégis van bennem egy alap izgalom. Főleg, hogyha így mér végig, ráadásul nem is diszkréten teszi, ami csak mosolyom szélesedését eredményezi. Semmi mást. Túl sok minden volt abban a mosolyban, hogy több időt szenteljek neki annál, minthogy elfogadom: megtörtént.
- Akkor legközelebb a levegőben hagyom, ha ennyire rám akarod kenni - nevetek fel halkan, majd forgatom meg szemeimet látványosan, hogy egyértelmű legyen mennyire nem jön be ez az oda-vissza dolog. Remélem érezhető volt a szarkazmus. Itt ülhetnénk napestig, dobálva egymásnak a labdát, valószínűleg akkor sem vergődnénk zöldágra azzal, hogy ki hívott el végső soron kit. Nem mintha számítana. Plusz szerencsére az emlékeim tényleg nem csalnak, így nem kell holnaputánra apukává avanzsálódnom, ami azért igencsak megkönnyebbüléssel tölt el, ahogy az is, hogy üsse kő, de megfelel ez az étterem is a gyors helyett. Folyamatos mosollyal ajkaimon hallgatom, majd fejemet csóválva nevetek fel.
- Nem adunk lejjebb, mi? - mérsékelem nevetésemet, hiszen folytatja, én pedig tényleg minden figyelmemet a nőnek szentelem. Barnáim fürkészik arcát, miközben beszél, aprót bólintok minden szavánál, hogy tudja, még nem vesztett el. - Részemről - vonom meg vállamat kicsit, ahogy választ adok a kérdésre, majd hallgatom tovább. Elgondolkodva dőlök hátra a széken, ujjaim dobolnak az asztalon párszor, majd állnak meg azonnal. - Te tényleg ennyi kérdéssel a fejedben ültél eddig itt? Nem semmi - mosolyodom el kedvesen. - Mi lenne akkor, ha ezeket mind elengednéd, és csak élveznéd az estét? Szerintem annyira nem bonyolult dolog ez, mint amennyire tartasz tőle - lágyan csengő hangom csúszik be kettőnk közé, és bár határozott vagyok, mégsem sértő. Soha nem ültem le enni valakivel ennyi kérdéssel a fejemben, mindegy, hogy az éppen komolyra is fordulhatott volna, vagy egyszerűen ügyfél ült velem szemben. Folytatnám, amikor berobban a pincér, így felpillantok rá, leadjuk a rendelést, és haladnék tovább még az előző gondolatmenet vonalán, amikor vezetéknevem csendül fel. Apró mosolyt küldök Norina felé, majd komolyodom el azonnal, ahogy a férfi odaér. Felállva fogok vele kezet, kisugárzásom tizedmásodpercek alatt változik meg, miközben a férfi szavaira figyelek, hiszen ügyvéd vagyok. Neki mindig és mindenhol. Bólogatva hallgatom, miközben kezemet eresztem vissza az asztalra, hogy lesandítsak rá, amikor megérzem rajta az érintést. Önuralmam olyankor a legmagasabb, amikor ügyfél van velem szemben, így gond nélkül fogom vissza a mosolyomat, amikor a férfi végre lepillant. Tovább beszél, türelmesen várom meg a végét, miközben bocsánatkérően szorítok rá a nő ujjaira, ahogy lesandítok rá, végül vissza ügyfelemre. - Remekül hangzik, alig várom az ismételt közös munkát, azonban, ha most megbocsátasz, nem éppen a megfelelő időben találtál meg - határozott, mégis tisztelettudó hangot ütök meg, ahogy fordítom fejemet Norina felé, a férfi követi fejem irányát, majd mintha az előbb nem nézett volna a nőre szeppen meg. Képmutató fasz. Sűrű bocsánatkérések közepette fogunk kezet ismét, majd távozik. Pár pillanatig nézem a hátát, majd ülök vissza, hogy hajamba túrjak és ismét az eddigi Reece-ként üljek Norina előtt. - Bocs - mosolyodom el bocsánatkérően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829274#post829274][b]Nádassy Norina Iza - 2021.04.08. 20:50[/b][/url]

A szemforgatás eléggé egyértelművé teszi, hogy így is kettővel több szót fecséreltünk erre, mint amennyit kellett volna. Nagy eséllyel még órákon keresztül tudnánk egymásnak dobálni a labdát, ami kellemes csalódás. Eddigi pályafutásom alatt sok esetben tapasztaltam, hogy a pasi azt sem tudja, hogy én mit is makogok neki, Reece pedig csuklóból reagál mindenre. Mondjuk itt nyomós ok lehet az, hogy általában buliban jött oda hozzám pasi, aki már a világát nem tudta, s Norina helyett sokszor voltam Nóra, Nina, Nara és még Niki is, ami cseppet sem passzol a Norinához. Na mindegy! A buliban alkotott első benyomásom helytállónak minősült Reeceről, s egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez akár egy hosszú barátság kezdete is lehet. Egy kisebb szófosás jön rám, s ami eddig a fejemben volt, most hangosan meg is születik, s ki is mondom. Nem biztos, hogy jó ötlet, de sajnos ilyen típus vagyok, nem bírom sokáig magamban tartani, ami kikívánkozik, vagy ami nyomja a lelkem. Hallom a kérdést, miszerint nem adom lejjebb, amire mosolyom szélesedik egy-két fokkal, de nem reagálok rá, hanem csak mondom tovább. Egy pontban állok meg fél pillanatra, mikor is megtudom, hogy akkor ez most egy randi. Merthogy, ha részéről az, akkor részemről is az, és akkor ezt végre tisztáztuk. Ahogy rázúdítom a mondandómat érzem, hogy megkönnyebbülök, s a kérdését hallva hangosan felnevetek. Lehajtom fejem, s próbálom visszafogni magam, kisebb nagyobb sikerrel, hiszen itt viselkedni kell. Itt nem sírhatom könnyesre magam, s visíthatok fel egy-egy olyan megjegyzésnél vagy mozzanatnál. Mikor más csak fel-felkuncogok, akkor tekintek rá újra, enyhén bekönnyezett szemmel.
- Hát nem vagyok egy egyszerű teremtés… - mosolyogva vonom meg vállam, majd folytatom. - Nos én élvezem az estét, múltkor is tök jól szórakoztam veled, vagy inkább rajtad a koleszos buliban. Tényleg a csaj nem keresett azóta? Szerintem egy hatalmas lehetőséget szalasztottál el, tuti ő volt álmaid nője. - újból huncut tekintettel pillogok rá, miközben arcomon egy széles mosoly terül el.
A pincér felveszi a rendelést, majd távozik, s még mielőtt folytathattuk volna befut egy férfi. Majdnem kicsúszik a számon egy hú, mikor saját szememmel látom az éles váltást. Az eddigi kedves, szelíd és cuki srác hirtelen egy komoly, megfontolt és kimért férfi lett egy szempillantás alatt. A dühöm mellett, egy enyhe bizsergés is befigyel. Bírom, ha egy férfi férfias, s ő most eléggé az. Még az sem zökkenti ki a szerepéből, amikor ujjaink összefonódnak. Lepillant kezeinkre, majd folytatja tovább a lelkes bólogatást. A másik férfi bezzeg nem veszi a lapot. Elengedem az erőlködést, de Reece kezét továbbra sem engedem el, hátha leesik a másiknak, hogy zavaró tényező. Érzem, ahogy Reece kicsit rászorít ujjaimra, amire én rámosolygok, de ő lehet ebből semmit nem érzékel. Aztán végre megtörténik a csoda és a férfi távozik.
- Ugyan, semmi gond. Meg kell szoknom, ha én leszek a gyermekeid anyja. Akkor muszáj lesz majd ügyvédfeleségnek lennem, aki eltűri ezeket. - egy kacér tekintettel és mosollyal közlöm vele. Ekkor érkezik meg a pincér a borral, melyet megfelelően szervíroz is nekünk. Mikor távozik akkor felemelem a poharat, kissé meglötyögtetem a bort, majd az orromhoz emelem. Szeretem a borokat, s bármilyen meglepő érdekelnek is.
- Ha jól sejtem, akkor egy testes, erőteljes ízű vörösre számíthatok…? - kékjeimet Reecere emelem, s várom a megerősítést, mivel szinte biztos vagyok benne.  Ha megkapom a választ belekortyolok a borba, s kicsit megmozgatom a számban is, hogy jobban érződjön az íze. Csukott szemmel nyelem le az első kortyot, s arcomra valami furcsa kifejezés ül ki. Mikor visszatérek a valóságba, akkor újra beszélgetőpartneremre tekintek, s folytatom immár teljes nyugalommal az eszmecserét.
- Nos, akkor azt tudom, hogy ügyvéd vagy, nem bírod a rámenős szőkéket, de ezen kívül semmit. Mit érdemes tudni még rólad?- próbálok valami vonalon elindulni, hogy azért többet is megtudjak róla azon kívül amit felsoroltam, s amit még fejben hozzátettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=830300#post830300][b]dr. Reece Laines - 2021.04.25. 20:01[/b][/url]

Elképzelni nem tudom, hogy eddig mégis hogy tartotta magában ezeket. Bennem is felmerült a kérdés legelőször, amikor a buliban meghívatta magát, hogy akkor ez valóban randi-e, vagy csak a koktélok hatására tört fel belőle, és komolytalan, de végül is rá kellett jönnöm: a tényen nem változtat. Elhangzott, én pedig nem is voltam rest eleget tenni a kérésnek, de hogy ilyen szinten gondolkodjam el az egészen, totális időpocsékolásnak vélem. Mert nem mindegy? Ha randi, akkor legyen az, ha nem, akkor nem, de ez sem változtat semmin azon, hogy akkor és ott is jól éreztük magunkat, és éppenséggel most sem panaszkodhatom a társaságra, azon kívül, hogy Norina zavara egyértelmű. Éppen reagálnék is arra, hogy mit élvez, mert még a szőkét is bedobja nekem, aminek hatására lesz széles vigyor arcomon, de pofátlan módon zavarnak meg minket. Igyekszem a lehető leggyorsabban lezavarni az egészet, hogy egy bocsánatkérés mellett üljek vissza Norinával szembe, kezét elengedve. Természetesen. Mosolyogva, végül felnevetve fogadom a választ. Ügyvéd feleség, mi?
- Ha megbocsátasz, még kicsit visszatérnék az előző témára - kapom el Norina tekintetét, amiben lehetetlen észrevenni a játékosságot. Ahhoz képest, hogy mégis mennyire zavarban volt az elején, most mégis van ideje flörtölgetni. Avagy ez valami olyan játék, amihez én kevés vagyok? - Szóval csak élvezd, és ne gondold túl. Ha randi, ha nem, akkor is lehet jó. A csaj pedig megtalált megint - ingatom meg fejemet nem tetszően, de egyelőre nem mondok többet, mert a pincér lép asztalunkhoz. A poharat azonnal kezembe fogva mosolygok szélesen Norinára. A kérdésre bólintok egy aprót, majd várom meg, hogy kortyoljon, így én is megcselekszem, majd vigyorodom el szélesen. - Látom a borokkal nem lesz gond, ha ügyvéd feleség leszel - lögybölöm meg a pohárban a vöröset, majd teszem az asztalra mosolyogva. Érezhetően lett nyugodtabb a nő, ami engem elégedettséggel tölt el, bármennyire nem értem, mégis mire fel volt benne ekkora idegeskedés. Nyugodtan és türelemmel hallgatom a rövidke summázást, ami engem takar, majd nevetek fel a végén.
- Remek az ízlésem, ha a borokat nézzük - kacsintok rá szemtelenül. - Nem tudom mit mondhatnék, mert gondolom nem az önéletrajzomat szeretnéd hallani - kortyolok még egy aprót. Annál rosszabb nincs, mint amikor a randipartnered a születésétől fogva áll neki ecsetelni az életét. - Londonból költöztem ide nemrég a húgommal, aki a Bagolykőben tanul. Igen, ott is születtünk mindketten - tisztázom le gyorsan kedves mosollyal. - Remélem tudod, hogy én még annyit sem tudok rólad, mint te rólam. A nevedet is azért tudom, mert a jövendőbelimnek mutatkoztál be - rebben meg szemöldököm. - Ezen igazán változtathatnánk - pillantok komoly arccal, de jelentőségteljesen Norinára, hiszen így van, és részemről ez egyáltalán nem helyénvaló. - Kezdjük az elején. Mit tanulsz az egyetemen? - mert még ezt sem tudom. Mindenről beszélgettünk abban a buliban, csak éppen olyanokról nem, amiknek köszönhetően jobban megismerhettük volna a másikat. Kevesebb alkohollal talán sikeresen abszolváljuk az ismerkedős fázist.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=830406#post830406][b]Nádassy Norina Iza - 2021.04.27. 10:19[/b][/url]

Furcsa mód egyáltalán nem zavar, vagyis inkább nem hoz zavarba, hogy ujjaink kissé összekulcsolódnak. Igaz, én kezdeményeztem a dolgot, s nagy eséllyel ha ez fordítva történt volna, akkor most lehet kissé zavarban lennék. Ez az egész viselkedés a részemről azért is furcsa – még magamnak is – mert egyébként rengeteg fiú barátom van, akiknek a közelsége sosem zavart. Teljes lelki nyugalommal tudtam, s tudok leülni velük sörözni, hülyéskedni, komolyabb témákról, szerelmi problémájukról beszélgetni, s nem egyszer húztam ki őket kellemetlen szituból, mint múltkor Reecet is. De ez más, nem tudom miért, de más. Pedig mindegyik srác marha helyes, marha sok lány volt már marha féltékeny rám, s küldtek el a női mosdóba a nem mondom hova. Reece elengedi a kezem, ami részben tök oké, mert nyilván nem fogunk egész este kéz a kézben ülni, merthogy mégis mire fel, de mellette olyan kellemes érzés volt. Visszakanyarodunk a korábbi témához, s mikor megtudom, hogy a csaj újra előbukkant, akkor felnevetek.
-Neeeeeee! Hát mit akart a drága? Mesélj! Mindent IS tudni akarok! Találkoztatok? Jó volt? Meddig jutottatok?- kíváncsiságtól csillogó szemmel dőlök előre, s fürkészem arcát. Nyilván az utolsó kérdéseimet nem gondoltam komolyan, s meg fogok lepődni, ha igenlő választ kapok, de akkor magamnak ástam a gödröt. Választ nem kapok, mert akkor lép oda a pincér hozzánk, s szervírozza a borokat. Még mielőtt belekortyolnék, azért még az előző témához kapcsolódóan kicsúszik belőlem egy kérdés. - De ha ez randi, akkor a végén meg is fogsz csókolni?- huncut tekintettel és mellé huncut mosollyal pillantok rá, majd a bor vizsgálata közben, s az első korty alatt is végig Reece szemeibe fúrom kékjeimet. Végül lehunyom szemem, amikor megérzem a bor kellemes ízét. Széles mosollyal nézek rá, mikor felhozza ő is az ügyvéd feleséges dolgot. Azt hittem, hogy szelektív a hallása, de ezek szerint mégsem. Kicsit más irányba terelem a beszélgetést, mivel jó lenne picivel több információt tudni a velem szemben ülőről. Mikor azzal kezdi, hogy remek az ízlése, már ami a borokat illeti, újfent felkacagok. Na és még szerény is! Mikor az önéletrajzát említi, akkor enyhén megcsóválom a fejem, mivel pont akkor kortyoltam bele újra a borba. Érdeklődve hallgatom amit mesél, s igazából annyira nem lep meg, hogy nem Magyarországról származik. - Anglia nagyon szép, személy szerint bármikor el tudnék ott ütni pár napot.- reagálok neki. Mikor visszakérdez, akkor arckifejezése kissé másképp fest, mint eddig. Mintha sokkal komolyabb lenne, vagy nem is tudom beazonosítani. Ennek ellenére én elmosolyodom azon, hogy ő a nevemet is csak azért tudja, mert másnak bemutatkoztam az ő jelenlétében. - Tudod azt szokták mondani, hogy a pasik bírják a titokzatos nőket… - bohókáson vonom meg vállamat, iszom egy kortyot, majd a poharat leteszem azt asztalra. Kissé előre dőlök, egyik kezemmel a pohárral szórakozom, másikkal megtámaszkodom az asztalon. - Elsőéves vagyok jelenleg varázslénykezelés és kutatás szakon. De mostanában eléggé gondolkodom a váltáson, vagy még egy szak felvételén. Érdekelne a varázslénygyógyító is, de nehéz döntés.- beszéd közben végig rá nézek, majd tekintetem a pohár felé fordítom, s úgy folytatom tovább. Jobb átesni a kellemetlen részeken, mielőtt ő kérdez rá. - Édesapámmal élek, anyukám évekkel ezelőtt elhunyt. - keserédes mosollyal pillantok rá újra, s kisebb hatásszünetet tartok, hogy feldolgozza az elhangzottat. - Mit szeretnél még tudni? Olyan sablon dolgokkal tudok szolgálni, mint, hogy évekig versenyeztem, imádom az extrém sportokat, illetve több olyan vágyam van, melyek nem feltétlen fognak megvalósulni. Annyira nem vagyok érdekes, inkább átlagos.-  szelíd mosoly ül arcomon. - Neked mik a vágyaid? Mik a céljaid?- kérdem tőle, mivel úgy gondolom, ez egy igen jó téma, s sok mindent el is tud dönteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=830902#post830902][b]dr. Reece Laines - 2021.05.05. 16:42[/b][/url]

Norina nevetése késztet egy széles mosolyra, ahogy hajamba túrok. Oké, egyébként a csaj nem csak egyszer talált meg azóta, de komolyan értékelem a kitartását, lehet a végén még a derekamat is beadom neki, hogy legalább kicsit meglegyen a lehetősége annak, hogy kiábrándul. Ami egyenlő a lehetetlennel, de amondó vagyok, előbb vagy utóbb mindent meg kell próbálni. - Nos… - ingatom fejemet, majd fordítom a plafon felé, ahogy elgondolkodom, miközben jobb kezem ujjai dobolnak párat az asztalon. - Először előadáson kért tollat, rá pár napra ismét elhívott kajálni, majd közölte, ha az sok, akkor egy kávé beleférne-e? - idézem vissza az ominózus esetet. - Szóval a kávéig jutottunk, amit még mindig nem ejtettünk meg, bár ez az én saram - húzom el számat, majd biccentem előre fejemet, hogy elkapjam Norina tekintetét széles mosollyal ajkaimon, amiből halk nevetés lesz. Kedvelem, hogy nem teketóriázik, a szemkontaktust nem megszakítva válaszolok végül a feltett kérdésre. - Meglátjuk megérdemled-e - viszonzom a mosolyt, ami az ő ajkán is ékeskedik, majd kortyolok aprót a borból, mielőtt mesélni kezdenék azokról a dolgokról, amik egyáltalán nem érdekesek, de igazat kell adnom Norinának abban, hogy valahol el kell kezdeni az ismeretséget. És egyelőre, mindegy hányszor találkoztunk, a nevünkön aligha tudtunk egymásról mást, úgyhogy egy infómorzsát elejtve terelem el azonnal magamról a szót a nőre, aki pedig készségesen válaszol.
- Igazán érdekes szakot választottál. Miért pont ez? Mármint biztos van valami különösebb oka, hogy a varázslények irányába orientálódsz - kortyolok aprót poharamból le sem véve a nőről tekintetem. Meg-megrebbenő szemöldökkel hallgatom tovább, meglepően mélyen megy bele a dolgokba, talán olyat is elmondd, amit nem feltétlen lenne szükséges, vagy nem is akarna, azonban már mindegy. Halvány mosollyal arcomon figyelek, barnáimat le sem veszem arcáról, még akkor sem, amikor lesüti a tekintetét és jön a feketeleves. Nem szólok közbe, türelmesen várom meg, amíg ismét rám néz, hogy válaszolhassak. - Részvétem - billentem előre fejemet lehunyt szemekkel, majd figyelek rá ismét. Egy szülő elvesztése soha nem egyszerű, és a legnagyobb szomorúságunkra tudok vele valóban együtt érezni. Rosszallóan csóválom meg fejemet, mert őszintén szólva igencsak értékelem, hogy Norina nem hagyja, hogy a szomorú információ okán lelaposodjon a beszélgetés. Halkan nevetek fel egy apró korty után. - Az átlagos nem mindig unalmas - mosolyodom el szélesen. - Versenyeztél? Ez igazán jól hangzik. Milyen sportágban? - kérdezek vissza azonnal. - Vágyak és célok? Az egyiket megcselekedtem már, ügyvéd vagyok, a másik még folyamatban van. Negyedéves vagyok pedagógián, de sikerült bejutnom a Bagolykőbe, mint gyakorlótanár, így csak remélem, hogy amint végzek, rendesen is oktathatok - billegtetem fejemet kicsit. Kiiszom az utolsó kortyot, végül intve a pincérnek pillantok Norinára, hogy rendeljen még valamit, ha szeretne az evés előtt. Kinyitva csúsztatom a nő elé az étlapot, hiszen én ugyanazt fogom kérni, mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=830976#post830976][b]Nádassy Norina Iza - 2021.05.06. 13:05[/b][/url]

Mosolyogva hallgatom, ahogy vázolja milyen formában próbálkozott be nála a csaj, közben csóválom a fejem. Hát be kell vallanom, hogy lassan fel fogok nézni a szőke, hosszú combú cicababára. Nekem lehet nem lenne ehhez merszem, vagy nem is mersz, hanem én kicsivel többre tartom magam. Van az a szituáció, amikor oda mennék én is egy sráchoz, nem erről van szó. Igaz, ez csak nagyon ritkán fordult elő, általában valamilyen fesztiválon, alkohol befolyásoltsága alatt. Szóval nem vagyok én sem egy szent, meg ha nagyon akarok, akkor tudok én is olyan lány lenni. De őszintén szólva nem akarok. Sose süllyednék ilyen mélyre, hogy fussak egy srác után. Igaz, Reece nem küldte el aznap este, sőt beszélgetésbe elegyedett vele, tehát azt sugallta felé, hogy benne van a dologban. De annyira nem lehetett vak a szöszi, hogy ne vegye észre az SOS feliratot a homlokán?! Pedig annyira átlátszó volt a szitu. Jesszus! Na de mindegy, bennem van önbecsülés, benne nincs. -Na és mikor lesz a nagy esemény?- kérdem, s itt a kávézásra gondolok. Félreértés ne essék, nem szurkolok én a csajnak, de ha már ott voltam a bimbózó románc kezdetén, akkor már érdekel a folytatás. Na meg azt se felejtsük el, hogy most velem szemben ül Reece, s nekem nem kellett erőszakot alkalmaznom.  A csókra kapott választ hallva felnevetek. Tetszik. Frappáns. Tekintetét nem eresztve támasztom meg kezemmel államat, majd kissé oldalra biccentett fejjel folytatom. - Na és mit kell tenni ahhoz, hogy valaki kiérdemelje azt a csókot?- huncut tekintet továbbra is megmarad. Félreértés ne essék, én tökéletesen elleszek úgyis, ha csók nélkül zárul az este. Mindenféle elvárás nélkül jöttem, nem elsődleges célom, hogy én találjak magamnak valakit. Eddig is tök jól elvoltam egyedül, s ezután is nagy eséllyel jól elleszek. Ettől függetlenül nem fogok kihagyni egy lehetőséget. Na meg valljuk be, nem minden nap esik az ember ölébe, egy helyes jogász pasi. Bevallom, az, hogy okos, eléggé imponál számomra. Sokkal előrébb tartom az értelmet, mint azt, hogy minden nő a lábai előtt heverjen, mert annyira helyes. Az ő esetében azonban mindkettő megvan.  
Meglepő mód tovább érdeklődik a tanulmányaim után. Azt hittem ez csak ilyen kötelező kör volt, induljunk el valahonnan, ha már egy egyetemi buliban ismerkedtünk meg. Ismerkedtünk meg…ja, megtudtam róla nagyjából kettő, azaz kettő darab információt. Komoly ismeretség. - Hát már gyerekkorom óta nagyon vonzottak az állatok és a különleges lények. Aztán ez idősebb koromra is megmaradt, így adta magát a dolog. De imádom, még ha néha bele is akarok halni. Emellett pedig nyilván sokat nyom a latba, hogy édesanyám is állatokkal foglalkozott. Fiatal korában egy sárkányrezervátumban dolgozott.- mosolyogva mesélem neki. A részvétnyilvánításra csak biccentek egyet, ezzel megköszönve. Korábban nem tudtam ennyire könnyedén beszélni erről. Kiskoromban jó ideig be voltam fordulva, még pszichológushoz is jártam, de erről nem beszélek. Ez az én sötét kis titkom. Szerencsére ki tudtam mászni a gödörből, s ma már teljesen jó vagyok. Lehet részben a régi rossz emlékek miatt gyártom magamnak folyamatosan elfoglaltságot, akár a tanulást tekintve, akár a hétköznapjaimat. Bájos mosoly jelenik meg arcomon, mikor közli, hogy az átlagos nem mindig unalmas. Lehet nem annak szánta, de úgy döntöttem, hogy bóknak veszem, s elkönyvelem magamban, hogy nem tart unalmasnak. Még ha nem is így gondolta, attól nekem jól esik ezt hinni. - Lovagoltam, vagyis még mindig, csak már nem verseny szinten.- megvonom vállam, s inkább újra vissza dobom neki a labdát, melyre készségesen válaszol is. Ügyvéd, tanár. Nagyon tetszik, hogy vannak és voltak célja, melyekért tett illetve tesz. Bírom, ha valaki ambiciózus és elszánt, küzd azért, amit szeretne. Hajaj, ennek nem lesz jó vége így… Miközben meséli én végig aprókat biccentek, közben pedig kortyolok a boromba, mely lassan el is fogy. - Az én időmben is lehetett volna pár ilyen helyes tanár… Mit fogsz tanítani? Jogot? Egyébként, hány éves is vagy Reece? - na igen, most érzem úgy, hogy megérkezett a nem görcsös Norina. Az elém csúsztatott étlapot gyorsan futom végig. Igazából zavarba vagyok, mert nagy eséllyel nem fogja hagyni, hogy én fizessek, én pedig emiatt nem tudom mit is rendelhetek. Végül egy közép kategóriásnak tűnő étel fogja meg a fantáziám. - Én egy pankó morzsába forgatott szűzpecsenyét kérek snidlinges burgonyapürével és házi majonézes káposztával. Te mit eszel? Ebből is van valami bevett és megszokott, mint a borból?- kérdem, majd becsukom az étlapot és az asztal szélére, magam mellé helyezem. - Minden randidat ide szervezed és így próbáld meg levenni a csajokat az lábukról?- kérdem széles mosollyal, s ezzel az ismeretségekre és a „szokásos” dolgokra célzok. Na és persze ha szemfüles, akkor kihallhatja belőle, hogy én végül randivá avanzsáltam ezt az estét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=831267#post831267][b]dr. Reece Laines - 2021.05.13. 20:59[/b][/url]

- Miután itt végeztem veled, megyek hozzá - bólintok egyet komolyan, pedig szavaim egyáltalán nem azok. Nagyon, de nagyon érdekel Norina reakciója, még ha kissé gonosznak is érzem magam, de nem bírom ki, halkan nevetek fel. - Vicceltem. Fogalmam sincs, azt mondta, majd keres és egyeztetünk - nemtörődöm stílusban vonom meg vállaimat, ami teljesen meg is állja a helyét, mert valóban nem érdekel különösebben a dolog. Egy kávé még nem a világ vége, ahogy a bulin is kedvességből bocsátkoztam bele a beszélgetésbe. Nem gondoltam volna, hogy a vége az lesz, hogy a közös életünket tervezi a lány, bár meg kell hagyni, hogy egész imponáló, hogy ennyire megfogtam. Bizonyos kereteken belül.
- Hm… - dobolok párat ujjaimmal az asztalon. Nagyon elgondolkodtató kérdés. - Fogalmam sincs, őszintén szólva, de gondolom majd kiderül - mosolyodom el féloldalasan Norinára. Mi abban az izgalmas, ha mindent leszögezünk az elején? Eszembe sem jutott, hogy esetleg csókkal kellene majd elköszönnöm a randi végén, de most, hogy így mondja: akkor így illene? Jó kérdés, mi? Nem voltam még igazi randin, valahogy nekem nem fekszenek ezek a dolgok, ahogy szerelmes sem voltam még soha, és az alkalmi partnereim pedig aligha várják el, hogy gyertyafényes vacsorára hordozgassam őket kétnaponta. Amiért már majdnem hálás is vagyok, mert nem tenném meg. Legalább ebbe nem szükséges mélyebben belemennem, mert nagyobb lelkesedéssel érdeklődöm a tanulmányai iránt, mintsem más iránt. Mosolyogva, itt-ott aprót bólintva hallgatom szavait.
- Mindig különösnek tartottam az ilyesfajta kapcsolatot egy hivatás és egy ember között - mutatok végig rajta mosolyogva. - Szép dolog, hogy édesanyád is szerepet játszik abban, miben szeretnél elhelyezkedni - nem bánom, hogy én nem mondhatom el ezt magamról. Patriciának mindegy volt mindig is, hogy a gyermekei mivel foglalkoznak, amíg boldogan teszik azt és nem elhúzott szájjal, Maximiliannak pedig csak dagadt a mellkasa a végén, mikor felvételt nyertem a jogi egyetemre. Nem mintha mára bármelyik is számítana. Folyamatos mosoly virít ajkaimon Norina felé, bármennyire is meglepett, hogy az első komolyabb alkalommal beledob édesanyja elvesztésébe. Nem tudhatom mikor történt az eset, talán túl régen ahhoz, hogy még mindig a múlt árnyékában éljen, vagy csak olyasfajta lány, aki szereti ezeket a dolgokat letisztázni az elején. Bármelyik is áll fenn, értékelem az őszinteségét. Utolsó kortyot iszom ki a pohárból, majd elismerően bólintok egyet. Versenyszerűen lovagolni sem egyszerű dolog. Halkan nevetek fel a megállapításon. - Szóval ilyen helyes tanárok? Ezek szerint helyesnek tartasz? - rebben meg felfelé jobb szemöldököm kérdőn, miközben ajkaim szegletében bujkál egy mosoly, ahogy arcát fürkészem. - Igen. Mágusjog a tárgyam, és huszonnyolc - válaszolok meg gyorsan minden kérdést, mielőtt a pincér lépne hozzánk és leadnám a szokásos rendelésemet. Türelmesen várom meg, amíg Norina rendel, azt is, amíg a pincér tölti újra poharainkat. Őszintén nevetek fel.
- Van. Mindig a séf ajánlatát kérem, amikor idejövök - ingatom meg fejem, mert ez igencsak sok mindent elárul. Legfőképpen azt, hogy igenis gyakran fordulok meg itt. Az ismételt kérdésre áll meg kezem a levegőben, ahogy szemtelen mosoly kerül ajkaimra. - Hivatalosan is randi, vettem - kortyolok végül. - És nem. Általában munka miatt járok ide, mivel Pécsen is van fiókirodám. Egy idő után feltűnt, hogy az ügyfeleim sokkal beszédesebbek lesznek ilyesmi környezetben, mint az irodában, így előszeretettel hordom őket ide - kortyolok ismét, majd teszem vissza a poharat az asztalra. - Te dolgozol valahol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=832470#post832470][b]Nádassy Norina Iza - 2021.06.08. 14:18[/b][/url]

Mikor közli velem, hogy innen megy a csajhoz, első pillanatban kissé megrökönyödöm. Arcomon is átfut egy kérdő pillantás, s már nyitnám is szóra szám, hogy közöljem vele, biztos csak szórakozik velem. De ekkor beelőz, s megnyugtat, hogy csak viccelt. Egy kisebb grimasz fut végig arcomon, amikor folytatja, s megemlíti, hogy majd még egyeztetniük kell a kis találkozójukról. Már a buliban sem volt szimpatikus a lány, szerintem cseppet sem illenek össze, így nem feltétlen tartom jó ötletnek a randevút. Vagy legyen is az bármi… Félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny vagy ilyesmi, mindössze úgy vélem, ők ketten nem lennének jó parti. A kissé zavarba ejtő kérdésem nem hozza Reecet zavarba, ami tetszik. Féloldalas mosolyára az én mosolyom is tovább szélesedik. - Hát majd meglátjuk, hogy mit üzen a „szíííívünk”…-- kissé felnevetek, mert azét valljuk be, egy vacsora után az a dobogó izé semmit nem fog üzenni. Ilyen esetekben sokkal lejjebb kell keresni az üzenet feladóját. Úgy csípőtájék alatt, és két láb között.
Reece lelkesen érdeklődik utánam, melyben vélek felfedezni némi hárítást is, de inkább nem foglalkozok ezzel. Én ugyan olyan lelkesen mesélek, ő pedig szépen reflektál a dolgokra. Válaszára, miszerint szép dolog, hogy édesanyám is szerepet játszik a döntésemben, csak egy keserédes, gyengéd mosoly jelenik meg arcomon. Egyben szép, de egyben olykor fájdalmas is. - Na de kanyarodjunk vissza rád. Miért pont a jog és a tanári szerep? Valahogy nem tudnám egyiket sem elképzelni hozzád így ránézésre. - megvonom finoman vállaim - Egyébként tényleg ennyire a munka a mindened? Semmi más olyan célod és vágyad nincs, amire azt mondod, hogy addig nem halhatsz meg, ameddig ez meg ez nem történik meg?- kissé oldalra biccentett fejjel pillogok rá, arcom egész komoly, tekintetemből kíváncsiság sugárzik. Igazán érdekelne, hogy milyen is a nem ügyvéd per tanár Reece, hanem a fiatal srác Reece.
Szemmel láthatóan tetszik neki a kijelentésem, mely a helyes tanárokról szólt, s melyben burkoltan benne van, hogy őt sem piszkálnám arrább, ha úgy alakulna. - Hát, ha nem így lenne, akkor most nem ülnénk itt… Te bárkivel elmész randizni? Nincs azért egy bizonyos mérce? - sokat sejtető mosollyal válaszolok, hasonlóval, mint ahogy ő néz rám. - De képzeld, még fokozni is tudom... úgy gondolom, hogy a kémia is működik köztünk. De vétózz meg, ha te nem így látod.- egy olyan pillantással nézek rá, ahogy az együtt töltött idő alatt még nem tettem. Arcom komoly, szám szegletében egy halovány, huncutkás mosoly, s tekintetemből mindent is ki tud olvasni. De mindez szertefoszlik, ahogy a pincér odalép hozzánk. Bájos mosollyal adom le a rendelésem, majd kérdést intézek a velem szembe ülő férfihez. Ő készségesen leadja a rendelését, majd mesél az itteni ismeretségéről, illetve a bevett ételek és italok „történetéről”. Azonnal veszi a lapot a randis dolog kapcsán, s nem fest úgy, hogy annyira ellenezné. - Milyen szörnyű dolgod van neked, hogy ilyen helyekre kell járnod… Nehogy megsajnáljalak. - széles mosoly ül ki arcomra, majd belekortyolok a borba. - Hát alkalmiba szoktam nyaranta odahaza. Felszolgálás, pultozás, gyerekfelvigyázás. Előző nyáron korrepetáltam a Bagolyköveseket LLG-ből.- Nem egy túl nagy karrier, de szerencsére apa támogat a suliban, s ezt úgy próbálja, hogy nem kell dolgoznom, hanem csak a tanulásra kell koncentrálnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=832910#post832910][b]dr. Reece Laines - 2021.06.22. 13:12[/b][/url]

Élvezem a reakciót, amit a válaszom vált ki Norinából, de ez az én arcomra nem ül ki. Még időben közlöm, hogy egyetlen szavam sem volt komoly, mielőtt átránt magához az asztalon keresztül, és felesleges drámát szülünk az egyik legkedvesebb éttermemben. Nem rágódok annyit ezen a kávézáson valószínűleg, mint Norina, mert semmit nem jelent. Egy kávéba még nem haltam bele eddig sem, pedig volt pár különös alkalom, és el tudok vonatkoztatni a lány különös megnyilvánulásaitól. Ki tudja? Talán van egy nem furcsa oldala is, amit nem mutat meg mindenkinek. Halkan nevetek fel Norina szavaira, majd határozottan bólogatok rá párat. Hogyne, a szívünk majd megmondja.
- Már gyermekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy segíteni szeretnék másoknak, és a jog ad erre egy törvényes alapot - mosolyodom el féloldalasan, mert ha már ismét visszakanyarodtunk hozzám, ami nem feltétlen tetszik, akkor válaszoljak rendesen. Félig rendesen, mert félő, hogy az igazságot nem most fogja megtudni az előttem ülő. - A tanárság pedig amolyan ráadás, hogy átadhassam a tudásom a fiataloknak, hogy megtudják, vannak jogaik. Az évek során rengeteg olyan esettel találkoztam, amikor ez kérdéses volt - kortyolok aprót a borból, majd hümmentek, ahogy a következő kérdés jut el tudatomig. - A húgom boldogsága a munkámnál is fontosabb. Ha ő megtalálja a boldogságot, akkor tényleg örömmel halnék már meg. Egyelőre nem tervezem, túl fiatal és fess vagyok a halálhoz - vigyorodom el szemtelenül Norinára, barnáimban csillan meg a játékosság, ahogy arcát fürkészem, hiszen az ő szájából hangzott el, hogy helyes vagyok, én pedig úgy élek vissza ezzel mostantól, ahogy nem szégyellem. Sok mindent nem szégyellek, úgyhogy lehet ezt a kijelentést nem gondolta át a nő, de már késő bánat.
- Nálad ezek szerint van mérce, és ahogy eddig észrevettem, kimaxolom - vigyorodom el ismét. - Nem szoktam randizni. Szerintem ez az első, ami hivatalosan is annak nevezhető - vonom meg vállaimat lezseren, kiiszom az utolsó kortyot a pohárból, majd teszem az asztal közepe tájékára. A pohárról villannak barnáim Norinára, vigyoromból lesz egy mosoly, szemöldököm rebben meg, miközben hátradőlök a széken, kezemet az asztalon hagyva. A rendelésen hamar túllépve esnek vissza barnáim a nőre, ugyanazzal a mosollyal, ahogy előtte tettem. - Sosem bízod a véletlenre a pasizást? A mindent a másik arcába taktika kicsit ijesztő lehet egyeseknek, nem gondolod? - aligha tartozom az egyesek közé, de élvezem húzni a másik agyát, miközben barnáimban csillan meg valami különös. - Maradjunk annyiban, hogy nincs mit megvétóznom, de ha nem bánod, a vacsora végeztével nem doblak fel a WC-ben a mosdókagyló mellé - villantom meg szemtelen és gátlástalan vigyoromat a másikra, majd hallgatom figyelmesen, hogy merrefelé és mit szokott elvállalni, mint munka.
- Sok mindenben megállod a helyed ezek szerint. Dicséretre méltó - aprón mozdulva dőlök hátra még jobban, hogy a pincér tehesse le elénk az ételt. Megvárom, míg újratölti a poharunkat, majd távozik, barnáim villannak Norinára. - Jó étvágyat.