Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Igen hamar túl tudom tenni magam a rúdon ficánkoló Arion látképen, ahogy a tökéletes ötletem elindult, majd formálódott még kicsit, végül kiteljesedett. Csak egy szemforgatással és egy nőies legyintéssel reagálom le, mert tényleg tök jó motivációs tréner lennék szerintem. Bár lehet erről Belián például máshogy vélekedne, mert amikor átjön a gyógynövénytannal, hogy kezdjünk már vele valamit, szuggerálom pár másodpercig a könyvet, mint aki ért hozzá, végül bedobom a kávé ötletét, az nem éppen motiválás, ugye? De hé, a kávét mindig elfogadja, boldog lesz tőle, kicsit leülünk dumálni, aztán mehet haza, hogy harminc perc múlva jöjjön vissza, mert nálam felejtette a könyvét. Merlinre, de szeretem azt a srácot.
Szkeptikus pillantást engedek meg magamnak Arion felé, mielőtt válaszolnék, immár az étteremtől messzebb. - Feladom, hogy olyan estét csináljak neked, amit sosem felejtesz - kacsintok rá, mielőtt felnevetnék. - Nagyon bejön, hogy én okozok neked meglepetést - nos, kár lenne tagadni, de eddig, bármikor is találkoztunk, általában ő lepett meg engem, és éppenséggel az mindegy, hogy mivel. Valamikor azzal, hogy egyszerűen megjelent nálam, azzal, hogy megszólal a hátam mögött, a telefonomat meg eldobom a kezemből, azzal, hogy gentlemant játszik és odaadja a kabátját egy hűvösebb éjszakán. Igen. Arion tele van meglepetésekkel, de most az én kezemben van a gyeplő és úgy szeretném kihasználni, hogy soha ne felejtse el. Valószínűleg nem is fogja megtenni, mert amilyen elmebeteg vagyok, tutira megjegyzi, vagy már csak azért is, mert én csináltam.
Alsó ajkamra harapva figyelem, ahogy rágyújt, majd jön a kérdés, hogy hogyan oldjuk meg, miközben ő blázol. Komolyan most kell rágyújtani? Merlinre, örüljön, hogy nem nyomom el a homlokán, pedig... de nem. Érett és felnőtt nő vagyok, aki nem akad ki ilyeneken, bármennyire is megtenném. Gondolkodás nélkül támasztom meg csípőmet Arion oldalán, hogy lehajoljak és a magassarkú cipőt csatoljam le a lábamról. Nyelvem hegyét is kinyújtva koncentrálok, majd amikor mindkettő lekerül, elégedetten szusszanva pillantok fel Arionra jelentőségteljesen. Lehajtom fejemet, ahogy közelebb húz magához, szinte zavarban vagyok, miközben felsandítok rá, akaratlan tűrök hátra egy tincset fülem mögé, halovány mosoly játszik ajkamon.
- Összeszedek mindent, te menj a ponthoz, ott találkozunk - hangom halk, szinte már egércincogáshoz hasonlít, ahogy ellépek tőle óvatosan, majd a cipőt lerakva a földre kezdek el gyorsabban sétálni, mint egy normális ember. Az első sarok után tör ki belőlem a halk nevetés, mert eddig kibírtam, és nagyon remélem, hogy simán bevette. Fordult a kocka, Arion, és nagyon ki fogom használni. Megszedve lépteimet veszek két üveg bort, egy kedves bácsitól két szelet pizzát, majd a legboldogabban mosolyogva trappolok vissza Arionhoz.
- Tök cuki volt a bácsi, ingyen kaptam a pizzát. Mennyire édes, nem? - csillogó barnáimat emelem Arionra, majd lépek beljebb a sikátorba, türelmes pillantásomat emelem rá, majd nemes egyszerűséggel ölelem át és mondom ki az úti célt. Az üres parton engedem el végül és fordulok a víz felé, hogy kissé elnyílt ajkakkal figyeljem a nyugodt vizet.
- Remélem hoztál fürdőruhát Arion, különben lehet tényleg vetkőznöd kell majd - vállam felett villantok egy szemtelen mosolyt hátrafelé, a szatyrot rakom le a partra, majd légies léptekkel indulok a víz felé, ami a homokot mossa halkan. Könnyedén sétálok bele, arcomra nem ül ki semmi, végül Arion felé fordulok, így hátrafelé sétálva a vízben integetek neki. - Gyere már! Nagyon jó a víz! - azzal a lendülettel dőlök el hátra és kezdek el úszni beljebb és beljebb, miközben valahogy a rám tapadt ruhát eszkábálom le magamról. - Ha nagyon kint akarsz maradni, akkor erre vigyázhatnál! - dobom kijjebb a ruhát nevetve, hogy végül ismét felfeküdjek a vízre és a legfeketébb eget figyeljem, amit eddig valaha láttam, a legtöbb csillaggal. Csodálatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817395#post817395][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.09.21. 20:48[/b][/url]

Igen hamar túl tudom tenni magam a rúdon ficánkoló Arion látképen, ahogy a tökéletes ötletem elindult, majd formálódott még kicsit, végül kiteljesedett. Csak egy szemforgatással és egy nőies legyintéssel reagálom le, mert tényleg tök jó motivációs tréner lennék szerintem. Bár lehet erről Belián például máshogy vélekedne, mert amikor átjön a gyógynövénytannal, hogy kezdjünk már vele valamit, szuggerálom pár másodpercig a könyvet, mint aki ért hozzá, végül bedobom a kávé ötletét, az nem éppen motiválás, ugye? De hé, a kávét mindig elfogadja, boldog lesz tőle, kicsit leülünk dumálni, aztán mehet haza, hogy harminc perc múlva jöjjön vissza, mert nálam felejtette a könyvét. Merlinre, de szeretem azt a srácot.
Szkeptikus pillantást engedek meg magamnak Arion felé, mielőtt válaszolnék, immár az étteremtől messzebb. - Feladom, hogy olyan estét csináljak neked, amit sosem felejtesz - kacsintok rá, mielőtt felnevetnék. - Nagyon bejön, hogy én okozok neked meglepetést - nos, kár lenne tagadni, de eddig, bármikor is találkoztunk, általában ő lepett meg engem, és éppenséggel az mindegy, hogy mivel. Valamikor azzal, hogy egyszerűen megjelent nálam, azzal, hogy megszólal a hátam mögött, a telefonomat meg eldobom a kezemből, azzal, hogy gentlemant játszik és odaadja a kabátját egy hűvösebb éjszakán. Igen. Arion tele van meglepetésekkel, de most az én kezemben van a gyeplő és úgy szeretném kihasználni, hogy soha ne felejtse el. Valószínűleg nem is fogja megtenni, mert amilyen elmebeteg vagyok, tutira megjegyzi, vagy már csak azért is, mert én csináltam.
Alsó ajkamra harapva figyelem, ahogy rágyújt, majd jön a kérdés, hogy hogyan oldjuk meg, miközben ő blázol. Komolyan most kell rágyújtani? Merlinre, örüljön, hogy nem nyomom el a homlokán, pedig... de nem. Érett és felnőtt nő vagyok, aki nem akad ki ilyeneken, bármennyire is megtenném. Gondolkodás nélkül támasztom meg csípőmet Arion oldalán, hogy lehajoljak és a magassarkú cipőt csatoljam le a lábamról. Nyelvem hegyét is kinyújtva koncentrálok, majd amikor mindkettő lekerül, elégedetten szusszanva pillantok fel Arionra jelentőségteljesen. Lehajtom fejemet, ahogy közelebb húz magához, szinte zavarban vagyok, miközben felsandítok rá, akaratlan tűrök hátra egy tincset fülem mögé, halovány mosoly játszik ajkamon.
- Összeszedek mindent, te menj a ponthoz, ott találkozunk - hangom halk, szinte már egércincogáshoz hasonlít, ahogy ellépek tőle óvatosan, majd a cipőt lerakva a földre kezdek el gyorsabban sétálni, mint egy normális ember. Az első sarok után tör ki belőlem a halk nevetés, mert eddig kibírtam, és nagyon remélem, hogy simán bevette. Fordult a kocka, Arion, és nagyon ki fogom használni. Megszedve lépteimet veszek két üveg bort, egy kedves bácsitól két szelet pizzát, majd a legboldogabban mosolyogva trappolok vissza Arionhoz.
- Tök cuki volt a bácsi, ingyen kaptam a pizzát. Mennyire édes, nem? - csillogó barnáimat emelem Arionra, majd lépek beljebb a sikátorba, türelmes pillantásomat emelem rá, majd nemes egyszerűséggel ölelem át és mondom ki az úti célt. Az üres parton engedem el végül és fordulok a víz felé, hogy kissé elnyílt ajkakkal figyeljem a nyugodt vizet.
- Remélem hoztál fürdőruhát Arion, különben lehet tényleg vetkőznöd kell majd - vállam felett villantok egy szemtelen mosolyt hátrafelé, a szatyrot rakom le a partra, majd légies léptekkel indulok a víz felé, ami a homokot mossa halkan. Könnyedén sétálok bele, arcomra nem ül ki semmi, végül Arion felé fordulok, így hátrafelé sétálva a vízben integetek neki. - Gyere már! Nagyon jó a víz! - azzal a lendülettel dőlök el hátra és kezdek el úszni beljebb és beljebb, miközben valahogy a rám tapadt ruhát eszkábálom le magamról. - Ha nagyon kint akarsz maradni, akkor erre vigyázhatnál! - dobom kijjebb a ruhát nevetve, hogy végül ismét felfeküdjek a vízre és a legfeketébb eget figyeljem, amit eddig valaha láttam, a legtöbb csillaggal. Csodálatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817414#post817414][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.21. 23:07[/b][/url]

- Miért adod fel? Lehet, hogy ez a mai lesz az – von vállat, ki tudja, sosem lehet tudni, az, hogy miért, már más tészta, lehet az kellemes, kellemetlen, mindegyik végére fel kell készülni és igen, lehet, hogy nem lesz kellemes, nem lesz vidám, de most, legyen optimista, a jobbik végletre készül. Aztán lehet, hogy kicibálja valahova, aztán jön a cunami és mehet egyedül haza.
- Ó, hát még nekem mennyire. Szeretem a meglepetéseket – noha nem dobozba zárva, inkább így, igazából nem kell nőnek se lenni, bármilyen formában és szituációban lehet, csak most, ma, erre ékelődött ki jobban. Eddig leginkább ő kapta meg ezt, most fordul a kocka? Ki tudja, már ennek is itt volt az ideje, aztán majd minden megy tovább, mint eddig. Mert ez ilyen. Egyszer közelebb, máskor távolabb. De neki kellene összeszednie magát, hogy ne rontson el minden alkalmat. Nem rajta múlik, ahogy igazából kijön az egész szituáció. Áll elébe, még ha vakon is, lehet jobb lett volna csak a vacsora és semmi több, de most már aztán végképp mindegy, nem, mintha ő arról lenne híres, hogy fél és retteg. Nem, talán nem is tud, izgulni is másképp, inkább kíváncsi, sokszor ebből adódóan türelmetlen. Most nem, még nem, vagy nem is fog. Kiderül. Hagyja, hogy levegye a cipőt, amit sosem ért, minek veszik fel, ha ennyire kényelmetlen. Jó, érti, az egész része, azé, hogy tökéletesnek látszódjon, de szerinte mindennek van határa. Vágott már ki tökéletesnek mutató cipőt a kukába, mert széttörte a lábát és nem volt hajlandó többet felvenni. De a nők szeretik kínozni magukat, az biztos, neki is van olyan cipője, erre mérget is venne, amiben csak ülni lehet.
- Ám legyen, akkor rád bízom – hallani hangjában és látja arcán is, hogy kicsit zavarba jött, ahogy maga mellé húzta, pedig, őszintén, nem volt ebben semmi különös, sőt. Egyszerű mozdulat, kellemes, nem rángatta, csak finoman terelte, végül pedig igen közel került hozzá. De innen elengedve néz utána és végül slattyog a ponthoz, ha már ez a dolga, addig is, van ideje elpöfékelni a bagót. Az órára pillant, az este még gyerekcipőben jár, a nő pedig egyhamar meg is fordul, az ellátmánnyal együtt. Nem hallotta a nevetést, mert annyira nincs szuperhallása, továbbra sem tudja, hogy mi a francot akar ezzel az egésszel.
- Ja. Édes, meg valószínűleg most kanos. Egy egészet kaptál volna, ha tovább cukizol vele – vigyorog rá, hogy nem csak azért kapta, mert megköszönte, de mindegy is, hiszen megvan, nem kell ezer helyre menni másik szeletért. A bagót már rég eldobta, így követi a másikat a pontra, majd ahogy átöleli, úgy kerül keze a derekára, hogy aztán egy pillanat múlva totál máshol legyenek. Körbenézve sehol a város, sehol semmi beton, csak víz. Ó. Meglepve engedi el és néz a Balaton vize felé, amit, hát most lát először. Nem tudja, hogy mennyire messzire hozta el, hogy őszinte legyen.
- Ez hol a francban van? – így jár, aki csak városokat jár, bár hallott a balatoni éjszakai életről, de ki nem próbálta. Hát még a fürdést. – Mivel vacsorára készültem, nemigen van nálam fürdőruha – és amúgy se nagyon van neki. Ami kell egy kényelmes áztatáshoz, az van otthon, abba meg meztelen is beleülhet, szóval nem aggódott ezen sosem. Mire azonban kitalálná, hogy hoz vagy valami, már indul is befelé a másik. Hogy mi?
- Te most komolyan? – ez szabad tér, nem medence. Ez más. Hogy finnyás-e? Nagyon. Nem, nem akarna bemenni, de mivel, ahogy említette, jó motivációs tréner, hamar megérkezik az újabb adag. Amint a ruha a parton köt ki, úgy van vele, miért ne? Ki kéne használni? És ekkor érzi meg a veszélyt. Ó, igen. De belemegy. Sietősen ledobálja magáról a ruhadarabokat és végül lassan indul befelé.
- Ez neked jó? Hideg… - már megint csak kritizál, ahogy egyre feljebb éri, egész teste libabőrös, ahogy közeledik a nő felé. Aztán, ahogy odaér, ugyan még nem merítkezett meg, de fölé hajolva takarja el egy kissé az eget.
- Hát ez mondhatni aljas, de egész kellemes terv. Miket nem tudsz. És nem, nem fogom őrizni a ruhádat. Itt vagyok – pofátlanul futtatja végig rajta tekintetét, majd sóhajt. Ha ő lebeg, saját magát lassan ereszti a vízbe, káromkodik egy sort, végül pedig már valóban nem olyan rettenet. De mégis. – Megint csillagokat lesünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817448#post817448][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.09.22. 15:29[/b][/url]

Elhúzom számat a kérdésre, mert tudom, hogy ő sem gondolja komolyan, hiszen soha nem volt ez az étteremben randizós fajta. Igazából nem is az, hogy étteremben, hanem önmagában a randizással van itt a probléma valószínűleg, mert ki nem nézem belőle, hogy bárkit is elvinne valahova randi címszó alatt. De ugye, ezt nem az én tisztem eldönteni, nem is ítélkezhetek felette, hiszen milyen ember lennék, amikor én aztán végképp nem járok sehova. Beliánnal és önmagammal szoktam randizni leginkább, meg néha Teóval, ha hajlandó kilépni a burokból, amit az az elviselhetetlen nő fújt köré. Az meg csak a hab a tortán, hogy tudom mennyivel jobban fogja kedvelni a hirtelen jött ötletemet, szóval nem is vagyok rest neki indulni megvalósítani, mert most bizony, akár szereti a meglepetéseket, akár nem, én vagyok a porondon, hogy valóban meglepjem. Eddig csak ő tette meg, mikor hogy éppen, de ezt az alkalmat úgy ragadom meg most, hogy soha nem is akarom elengedni. Ráadásul, mivel őnagysága még rá is gyújt, így egyedül intézek el mindent, hogy haladjunk is, de be kell látnom, hogy elég hamar lelomboz.
Tök kedves volt a bácsi, hogy ingyen adta a pizzaszeleteket, ő meg komolyan arra asszociál, hogy csak a külsőm miatt? Milyen hímsoviniszta megnyilvánulás ez? Éppen szólásra nyitnám a számat, hogy valami csípős megjegyzést tegyek, de végül csak mosolyogva rázom meg a fejem, hogy inkább haladjunk amerre kell, mert már nagyon bennem van a bugi, és érezni akarom a hűvös vizet magam körül. És mivel ugye nem a türelmemről vagyok híres, főleg nem ilyen esetekben, pillanatokon belül már a Balaton vizében sétálok hátra fele, őszintén nevetve Arion kérdésén.
- Ez kérlek Siófok - tárom szét karjaimat drámaian, mintha a legnagyobb sötétben látni vélhet bármit is, amit éppen mutogatok neki, de ne törődjünk vele. Az sokkal fontosabb, hogy invitálásomra ugyan biztosan nem tenné be a lábát egy tóba, de a felé hajított ruha éppen elengedő bátorságot és lendületet ad ahhoz, hogy kissé kapkodva ugyan, de leszedje magáról a ruhát, majd kövessen a vízbe, aminek felületén lebegek könnyedén már.
- Hogy neked állandóan van valami bajod - forgatom meg szemeimet halkan nevetve, miközben barnáimmal követem a sziluettet, ahogy végül fölém hajol. Mosolyogva hallgatom, amennyire engedi a lebegés, még bólintok is párat neki, hogy minden szavára figyelek. Hangosan nevetek fel végül, egyáltalán nem jövök zavarba attól, hogy Arion végig mér, mert van egy titkom. A testre simuló, pánt nélküli body mindig is a kedvenceim közé tartozott, ha kissé kihívóbb ruhát húztam fel, és most sincs ez másképp. Minden porcikám tökéletesen van eltakarva, az más kérdés, hogy a sötétben nem feltétlen látszik a vékony anyag. Gonoszkásan mosolyodom el.
- Óóó, drága Arion. Szívemet melengeted, hogy tetszenek a terveim, még ha aljasnak is gondolod őket - és még ki tudja mit hoz a jövő? Mert ha most ennyire érzem a meglepetés erejét magamnál, simán benne van, hogy később sem leszek rest kihasználni az ilyen helyzeteket. Na meg az sem utolsó szempont, hogy nem feltétlen a megfontolt döntéseimről vagyok híres, így lehet párszor Teót kell majd ismét hívnom, hogy legyen már szíves eljönni értem, mert gebasz van és kellene egy fuvar. Volt már rá példa, nem is egyszer. Maximum kétszer, de esetleg háromszor. Esküszöm, hogy nem többször.
- Nagyon úgy tűnik. A régi szép emlékekre - bólintok egy aprót. - Hozhattál volna be bort. Meg egy pizzát is, mert enni elfelejtettem - drámaian nagyot sóhajtok, hogy Arion átérezhesse a fájdalmamat. Tényleg elfelejtettem. A fenébe már!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817512#post817512][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.22. 23:26[/b][/url]

Nem hiszi, hát miért hinné. Nagyon is jól ismeri, hogy rettentő kritikus ízléssel áldotta meg a Pokol, hogy aztán ezt kamatoztassa mindennel is. Egy éttermi vacsora valóban csak egy lett volna a különös, de még elmegy esetek közé, de ahogy ő tovább tervez és másképp igyekszik folytatni, befejezni, azért ad reményt arra, hogy itt nem csak a villák csörgése és a desszert kérdése lesz a fő fogás. A spontán dolgok sokkal jobbak, vallotta ezt akkor, amikor több ideje volt tenni is, nem mintha panaszkodva, le van kötve a figyelme eléggé és elég jól, hogy ne kelljen panaszkodnia, de megteszi, mert nem minden kellemes és szép, főleg ő, ha belelendül és olyat kell tennie. De a panasz mögött is ő van, aki cselekszi, akinek ez megfelel, és akinek ez az este a furcsábbak közé tartozik, mert a normálisabb élet igencsak messze van tőle. Persze, ezt a nő nem tudja, vagy csak sejti és erre utalnak azok a megjegyzései, hogy elcseszi. El, mert a normál reakciók, amik a testi vágyak kielégítésén alapuló pillanatokon túl történik, szokatlanabbak számára, így úgymond, nem az, hogy tapasztalatlan, hanem inkább elkopott. Vagy tényleg sosem tanulta meg, mert aki örökké felszínes és felszínesen élt meg minden ilyesmit, azt aztán tapogatózhat a sötétben, vagy csak simán igazat annak, hogy elcseszi.
- Ne nézz így. A világ már csak ilyen – vigyorog rá, mert na, lehet mindent naivan felfogni, nem sok dolog mozgatja jobban a kerekeket mint a pénz, vagy hát, a testiség. Sok nő mesélhetne, hogy miért van ott, ahol, de erről szó nem esik többet, higgye akkor csak, hogy kedves bácsi volt, aki csak úgy osztogatja a pizzát mindenkinek, mert olyan sok van neki. De a nyakát rá, hogy ha ő is ott van, még felárat is tol rá. És akkor sehol a kedvesség, meg végül maga a város sem, mert hirtelen kerül a tó partjára, érzi meg a szelet, ami vízközelben jellegzetes, csak a megszokott sós illat marad el, helyette kicsit halszagú, kicsit meg a hínár kavar bele. Könnyű így találgatni, hogy az országon belül maradtak, de hogy hol, azt ő nem tudja. Először jár itt, tudja, hogy vannak tavak, amik fürdésre alkalmasak, de ha bárki arra gondol, hogy ő épp a tömött strandon jár a fürdőnadrágjában, napszemüvegben, kezében egy lángossal és épp elhűlve nézi a túl sokat mutató öregasszonyokat, vagy az alpári családot, ott menten hal meg röhögésben. És még ő maga is, mert lehetetlen. Szóval megint egy jó pont, mert éjjel hozta, amikor maximum egy-két illegális horgász bújik meg a nádasban valahol.
- Ó, hogy az – néz körbe megint. – Azt vágom, hogy van itt bulinegyed – mert azok, akik az éjszakai életben mozognak és ismerősek neki, emlegették, hogy nyaranta itt van jobban élet, ide járnak. De mivel ő korántsem terítő már semmiben sem, annyiban is maradt a dolog, most se indul meg, hanem bámul utána, majd a kidobott holmira, hogy aztán ez hozza meg a lendületet arra, hogy kipróbálja ezt a tavat. Rohadt hideg, az alja sem kellemesen iszapos, igen, most van baja, mégis megy. Micsoda hős.
- Ez nem is igaz. Eddig semmi sem volt. De lefagyok, olyan hideg – még didereg is, mindjárt kéri, hogy melegítse fel, de lehetőleg ne úgy, hogy felgyújtja. Közelebb érve látja a turpisságot, vagyis sejti, eléget mutat így is, hogy nézze és megnézze, aztán végül engedi el, hogy nem hitte, hogy ilyen könnyen fogja meglesni, mivé is cseperedett. Magán hagyott ő is egy alsót, de lehet, hogy mindent kellett volna. Aztán ahogy telik az idő, úgy szokja meg lába a dolgot, szóval lehet igaza van és bírható, de be nem fogja vallani.
- Bármikor megteszem. Eddig sem volt tiltott dolog igazából, csak nem sikerült. De egyelőre mindegy is. Most tetszik. Ha meg valóban aljas, majd meglátjuk, mi lesz belőle – von vállat, kicsit lejjebb ereszkedve, egyelőre elengedi a gondolatot, hogy beterítse egy adag vízzel, mert az gyerekes. Nyújtózik végül, nemigen fekszik fel a víz tetejére, neki itt még elég alacsony, de felpillantva rázza meg a fejét. A nosztalgia.
- Szép emlékek? Igen? – vigyorodik el, ahogy visszanéz felé, majd azonnal forgatja is a szemeit. – Persze, mi vagyok én, pincér? Ki tudsz menni érte. Várj, segítek – azzal odalépve nyúl alá és kapja ölbe, mint valami pihét. Szemét mosollyal emeli meg úgy, mint aki máris menten kész arrébb dobni őt, bele a vízbe, de egyelőre tartja.
- Vagy tudod használni a lábaid? – vigyorog le rá, majd lendít egy apróbbat, végül röhögve engedi le, vissza a vízbe, és hátrébb lépkedve merül bele nyakig. Ó, tudja, hogy ezt nem ússza meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817595#post817595][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.09.25. 14:53[/b][/url]

Máshol legyen a világ ilyen, mert komolyan nem akarom elhinni, hogy rögtön arra kell gondolni, csak azért kaptam ingyen, mert éppen feldobott volna az asztalra. Rendben, nem mondom, benne van a pakliban, hogy egy perverz volt a bácsi, de akkor is, miért kell rögtön erre gondolni? Biztos vagyok abban, hogy Belián egyetértene velem, és most azonnal fel is hívnám telefonon, ha nem éppen a Balaton hűsítő vize keringene körbe végtagjaim körül, hogy ne csak testemet, de kicsit agyamat is lehűtse. Lehet nem gondoltam át eléggé, mert azért egy pasit felhívni, hogy adjon nekem igazat abban, ez mégis mennyire hímsoviniszta megnyilvánulás, lehet nem kifizetődő ötlet, de... mindegy, mert úgysem tudom megtenni, figyelemmel arra, hogy egyre beljebb és beljebb haladok. Mintha a csillagok közé is be tudnék nyúlni a sötétségben, olyan békés minden.
Elmosolyodva bólintok egyet, mintha láthatná, de nem most kezdek el majd gondolkodni, ráérek erre később, hogy igen, itt bizony pöpec bulinegyed is van. Emlékszem, még megboldogult fiatalkoromban mennyit jártam ide, mintha muszáj lett volna, és mintha annyira különbözne a pesti szórakozóhelyektől bármelyik is, ami itt van. Pedig egyáltalán nem, sőt talán még borzalmasabbak is az itt lévőek, mert olyan sok ember van mindig, alig lehet levegőt kapni. Nem panaszkodom, akkor imádtam, és semmi pénzért nem cserélném el azokat az estéket, amikor például Teó alsónadrágban szaladt be a tömegbe azzal, hogy miközben aludt, ellopták a ruháit, valaki nem látta-e őket? Egyébként pedig csak megint kretén volt és elvesztett egy fogadást, de én nagyon élveztem. És ez a lényeg, mert az nem fontos, hogy utána két rendőr vitte be közszemérem sértés vádjával, de végül csak kiengedték. Merlinre, de jó is volt!
- Túl fogod élni, hogy a pélód még kisebb lesz, mint amekkora alapvetően, nem? Úgysem látja senki - szemtelenül vigyorgok fel rá, ha nem lenne ennyire sötét, talán még a játékos csillogást is láthatná szemeimben, mert én mondom nektek, ez az este eddig nem is alakulhatna jobban. Van borom, van pizzám, Arion egy tóban fürdik és az ég olyan csillagos, szinte elvakítanak a fényükkel. Ráadásul még meg is dicsér, hát mi folyik ma itt, kérem? Mosolyom egy pillanatra sem lankad, hülye lennék nem élvezni a helyzetet, ahogy dicsérget és leesik neki, hogy nem is olyan rossz a víz és lejjebb ereszkedve hagyja, hogy őt is körbeölelje. Ha így haladunk mondjuk, akkor itt őszülök meg, mire belekerül.
- Nem szoktam aljaskodni, de ezzel így ötleteket adsz, azt tudod, ugye? Plusz minek kellene azt? Így is biztos vagyok abban, hogy azt hitted, meztelen vagyok, azért jöttél be végül ilyen gyorsan - nevetek fel halkan. - Szóval 1:0 ide - bólintok egy határozottat, miközben mosolyom csak szélesedik, félszemem nyitom ki, ahogy visszakérdez, végül vállat vonok. Kinek mi a szép, de bármennyire is megvetettem a történtek után, az az este igenis szép volt.
- Igen. Nem voltál a kedvencem utána, de az az este örök emlék. Szerettem - vallom be őszintén, hiszen ennyi év után már aligha van jelentősége bármelyikünknek is. - Nem, csak gondolt... - halk sikkantásom, majd bőven hangosabb nevetésem szakítja meg a mondatot, ahogy felemel és a víz hirtelen eltűnik alólam. Nevetve karolom át mindkét kezemmel nyakát, arcomat nyomom vállának, erősen szorítom, hogy lehetőségeim szerint, ne a vízben kössek ki, mert nem emlékszem, hogy vízálló sminket kentem-e fel a randi előtt. Felemelem fejemet válláról, ahogy elhangzik a kérdés, éppen válaszolnék, amikor kissé meglendít, nevetve kapaszkodom még erősebben, majd még annál is jobban, ahogy leszeretne tenni. - Sajnos nem tudom őket használni, úgyhogy mostantól cipelned kell mindenhova - bólintok egy határozottat, majd hátamat kissé ívbe feszítve, drámaian teszem halántékomra kézfejemet, miközben alóla sandítok fel Arionra szemtelenül mosolyogva. - Kivéve a csajaidhoz, oda nem akarok menni, de egyébként mindenhova - pontosítom mondandómat egy bólintás mellett, majd folytatom drámai szusszanásaimat, végül megelégelve kulcsolom össze tarkójánál ujjaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817663#post817663][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.26. 13:08[/b][/url]

Fogalma sincs, hogy ezzel a hellyel mi volt amúgy a célja, tökéletesen megszokta már, hogy nem lehet és nem tud kiigazodni azon, ami a fejében jár és ahogy cselekszik. Ez még mindig a jobbik eset, mert se a bort, se a kajás szatyrot nem vágta hozzá, amelytől lehet hogy mégis idegbe jött volna és akkor tessék, lehetne beszélni arról, hogy el van cseszve az este. Most mégsem, hiszen még a vízig is elmerészkedik, tőle szokatlan módon és bár nem élvezi így elsőre, elvégre nem egy fűtött medence, vagy jakuzzi, legalább tényleg egyedül vannak és senkinek nem kell végignéznie a bénázását, ahogy próbálkozik és morog, mint valami bolhás eb. Bár a hely kihalt érzése nem épp az ő szájíze, ritkán és más esetben keresi a csendes helyeket, most ettől eltekint, csak a vizet szidja és azt, hogy benne sétálva újra és újra a hideg rázza. Legalább nem fröcsköli le, akkor lehet, hangosabb lenne, így viszont csak, felhorkant, szemeit forgatva.
- Még kisebb, hogyne. Így is pont jó lesz, ne aggódj, az a legkevesebb gondom most – túl fogja élni, mint mindent, az utolsó dolog volt mégis arra gondolni, mi van épp a lába között, mikor minden más tagja fagy le éppen, majd enged fel, ahogy megszokja a közeget, amibe került. Nem merült még el teljesen, talán nem is fog, elég ez most, nem fogja bemutatni úszótehetségét, ráérősen mozog és néz a másik felé, már amennyit lát innen, mert a partról ideszűrődő fényeken kívül nincs is már, amely segítene. Ez valahol jó, mert ilyenkor lehet bármit tenni, másrészt rossz, mert könnyű elveszíteni a tájékozódást. Bár nem mentek annyira messze a parttól, kellő távol, bár rálátni a cuccaikra így sem tud. Ha valaki erre várt, tudná vinni a szajrét, bár akkor lenne egy-két szava hozzá. És ökle, az arcába. De nem, nem mozdul rá a paranoiára, a tolvajok most a bulinegyedben simogatnak zsebeket. Lehet, hogy ha megunja a fürdést, elcsábítja oda, kíváncsi lett rá az idáig szűrődő zenéből. Hangos, annyi biztos.
- Dehogy adok ötleteket. Nem játszom magam ellen – így nem. Ötletek, nem kell attól félni, hogy nem talál ki semmit sem és azok nélkül marad. Sőt. – Minek, minek. Mindig kell valami, nem? – kicsit beljebb meríti magát, nyakát ráérősen forgatja át, apró, halk roppanásokat hallat kissé, majd visszavezeti rá tekintetét. Amolyan, „lehet, benne van a pakliban” vigyor és vállvonással reagál rá közvetlen. – Félig, legalább. Ezt bevallom. A meztelen fürdőzés lehetősége minden iszonyt legyőz, hiába az 1:0 meg bármi – nincs mit ezen szégyellni, ő férfi, a másik pedig nő, és bár hiába nyit ő mindenfelé, a nők felé húz jobban, ez nem vitás. Lehet nem válogat, de attól még szemei vannak és igen, ebben volt némi aljasság, de már nem mond erre semmit, mert valahol sejthető volt, hogy nem adja ilyen könnyen. Emlékszik rá, hogy nem akar játékszer lenni, ezáltal jön az, hogy nem lesz semmi formában könnyen megkapható. Se így, se látványnak.
- És most se vagyok a kedvenced. Ejj, ejj, nagyon elcsesztem ott – szerette. Persze hogy, mert szinte ő maga is totál más volt, még ha utána újra önmaga. Látta rajta, hogy szerette a pillanatot, amely nem sokáig tartott, ma pedig csak egy közös pont. Inkább hagyja a nosztalgiát, ha már ennyire szórakozni akar, akkor tessék, megkapja. A sikításba vegyül a röhögése, ahogy kikapja a vízből és karajiban tartja, készen arra, hogy eldobja a habok közé vissza, ahol eddig lebegett. De már a nő is csak nevet, kapaszkodik belé, szinte préseli magát hozzá, biztos, ami biztos alapon így végül valóban dob rajta, de csak hogy kényelmesebb legyen mind a kettejüknek.
- Mit gondoltál? Ne használj ilyen nagy szavakat – vigyorog le rá, ahogy fogja, de egyelőre nem nagyon indul semerre, csak pár lépést halad, oldalra, se be, se ki. Szemeit megforgatva néz a lábakra, mert hiába tenné le, azt sem engedi. Csak kapaszkodik.
- Nem tűnnek használhatatlannak. De akkor most ki akarsz menni inni? Eddig pancsolni akartál – mintha gond lenne, hogy lépni kell bármerre. – Még ha lennének. Független férfi vagyok, nem háremtartó – mert igaz, akivel van valami, az megesik, majd elmúlik. Semmi komolyabb. - Merre mennél ma még, tündérke?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817671#post817671][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.09.26. 17:38[/b][/url]

Méghogy a legkevesebb gond, hogyne. Hangosabban nevetek fel, mert a fene sem gondolta volna, hogy tényleg ennyire ki fog akadni a víz hűvösségén. Pedig esténként esküszöm, hogy melegebb a víz, mint napközben és olyan kellemesen öleli körbe az embert, hogy ki sem akar menni. Valahogy én is mindig így vagyok az éjszakai fürdőzésekkel, főleg, ha társaságom is van hozzá. Utoljára Teóval csináltuk ezt, még évekkel ezelőtt, azóta pedig a nő a mindene, aki úgy siklott bele az életébe, mint valami utolsó féreg. Nem baj, most frissítem az emléket egy Arionnal, aki komolyan hisztizik a víz miatt, de büszkeséget érzek, amiért egyáltalán bejött a vízbe és nem a partról kiabálva kommunikál velem. Az neccesebb lenne, mintha csak fel kellene rá pillantanom, hogy szinte lássam magam előtt elkékült ajkait. Kis túlzással, mert ennyire valóban nem hideg a víz, de feldob a hisztije, olyan, mint egy kisfiú, akinek soha nem jó semmi, mert elkényeztették és most a gonosz és csúnya nagynénire van bízva, akinél mindent szabad, de az sem jó. Szörnyű világot élünk.
- Melletted csak valami lehet Arion - forgatom meg szemeimet, miközben játékos mosoly játszik ajkaimon. Mellette aligha unatkozik az ember, meglepetést is tud okozni, igazából folyamatosan azt okoz csak, és biztos vagyok abban, hogy ez külön képessége, hacsak nem végzett el valami titkos képzést; hogyan lepjünk meg embereket állandóan cím alatt. Mondjuk ahhoz érdektelenebbnek és lustábbnak ismertem meg, mint aki elvégezne egy ilyet, de ki tudja? Lehet ezzel is meglepne. És látod? Vissza is tértünk oda, hogy tele van meglepetésekkel. - Büszke vagyok rád, amiért bevallod, hogy maga a női test mivolta csalogatott be egy halas, hínáros és iszapos tóba, ami ráadásul még büdös is kissé - nyomom meg a halas, hínáros és iszapos szavakat direkt annyira, hogy érezhető legyen, mégis miben sétálgat éppen, a mi drága Arionunk. Bár ha alapvetően undorodik tőle, akkor nem tudom milyen indittatásból jött be végül, hiszen itt aligha történt volna köztünk bármi is. A félreértések elkerülése végett nem vagyok semminek az elrontója, de őt, a kezdeti hisztiből kiindulva nem tudom elképzelni egy ilyen közegben szexelni, plusz ugye, még az elején sikerült letisztáznunk, hogy velem azt nem fogja csinálni, mint a többi nővel az életében. Nem bizony!
- Ki mondta, hogy nem vagy? - vigyorodom el szemtelenül. - Szerethető vagy, Arion, csak valamivel mindig el kell rontanod, nehogy az emberek meglássák, igenis ember vagy te is, nem pedig egy érzelemmentes faszfej - mert minden másodpercre emlékszem abból az estéből, és az az Arion, aki akkor volt, nem az, aki utána. Valami változott benne, és ha megveszek sem fogom tudni micsoda, de nincs is hozzá közöm. Ilyen lett, a kapcsolatunk sem változott az évek során, kivéve, hogy szemtelenül kap ki a vízből, amit hangosan nevetve fogadok. Még drámázni is van időm karjai között, miközben ő dob rajtam egyet, mert esélye sincs bedobni a vízbe, meg hogy kényelmesebb legyen.
- Inni is szeretnék, és nem tűnnek, pedig azok, esküszöm. Látod? Nem is mozdulnak - összeszűkült szemekkel figyelem lábaimat, mintha erősen koncentrálnék arra, hogy megmozduljanak, de semmi nem történik. - Pedig egy hárem nagyon menő lenne. Mondjuk más nemzetiségű nőkkel és minden napra van valami új - még egy erőteljesen bólintok is mellé, hogy szavaim megkapják a kellően határozott hátteret, és hogy mennyire komolyan gondolom őket. Tényleg menő lenne, de eddig is tart ezen gondolatok körül forgó agyam, mert kérdésére akaratlan csillannak fel barnáim, majd bal kezemmel elengedve tarkóját, jobbal erősebben, de még nem fájdalmasan szorítok rá, hogy szembe fordulhassak vele, lábaimmal kulcsolom át azonnal derekát, nehogy leessek. - Csak előre! - emelem meg hangom, ökölbe szorított kezemet nyújtom az ég felé, amikor leesik a tantusz. - Ja, igen, neked előre, nem nekem, csak kellett a hatás - vonom meg vállamat, majd kezemet hátrafesztíve mutatom továbbra is az előrét Arionnak, ha esetleg nem tudná. - De úúú, mégis mit kellene csinálnunk? Berángattalak a Balatonba, van borom és pizzám, igazából ez egy nagyon jó este eddig. Menjünk el vidámparkba! - kissé eltávolodom Ariontól, hogy arcára tudjak nézni egy széles mosoly és gyermekien csillogó barnáim kíséretében, amik tökéletesen takarják a tündérke megszólítás miatti zavaromat. Sötétben amúgy sem látszik a pír az arcomon, szóval mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817710#post817710][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.27. 00:49[/b][/url]

Legalább ezt is elmondhatja, a nő meg az asszonysutyorgóban – mert ilyen akkor is létezik, ha nem -, hogy rávette és bár hangot adott ellene, főleg közben, de valóban megtette. Még  a hétköznapi dolgokban sem az átlagos vonalat viszi, minden, ami kényelmes, csillog, nem pedig fodrozódik, ahogy előre halad benne és hideg, mert amikor a víz hideg, egyszerűen melegebbre cseréli a kádban. Itt nem fog pöccintésre semmi sem menni, így vagy megszokja, vagy vert hadseregként vonul vissza és szárad meg odakint, de a feladás még ebben az abszolút helyzetben sem lehetséges, hiszen hogyan is merülhetne fel, aki örökké azt hiszi, hogy győztes.
- De ez így szép. Sosem unatkozni – vagy micsoda. Nem mindig jó az a valami, de el kell most ettől tekinteni, mert javában nem a rosszban sántikál, iszapban, ahogy érzi, hogy a lába megint beljebb süpped és kihúzva azt, egy biztosabb pontra helyezi. Legalább a mélységtől nem tart, elég magas ahhoz, hogy ami a nőnek már-már kritikus lenne, abban ő még kellően kényelmesen nézelődik, nem mintha nem tudna valamelyest úszni, mert igazából nem nagyon tud, annyi a tudománya, hogy nem merül el és ha nagyon akarja, ki tudna odáig vergődni, ahonnan már sétálni kell. Nemigen mozdulnak beljebb, így ezt nem kell most kamatoztatnia. Ismét inkább lustán nyújtózik egyet, majd ereszti le karjait és figyel rá ismét.
- Bármely férfit be tudná csalni, de igen, nem tagadom – nem húzza ki magát, ellenben piszkosul szemtelen vigyort villant felé, már amennyi látszik abból, majd tűnik is el, hogy megrázza a fejét. – Nem, ezekre inkább nem is akarok figyelni. Elhoztál a koszos vízbe, hát szép – nem mintha nem lett volna már rosszabb, de ebbe nem is megy bele. Igen, valahogy sejti, hogy most direkt emelte ki, mennyire kellemes hely ez a tó és tiszta, meg bármi egyéb, és direkt nem adja meg azt, hogy ő itt most aztán olyan nyavalygásba és finnyáskodásba kezdene, hogy abból nem szedi ki semmi sem. Nem. Fintorgott befele jövet a szagra, mindenre, elég is volt.
- Senki, csak sejtem – von vállat, mert a dolgok hozzávágása, meg az érzékenyebb lelkek eddigi nyilatkozatai nem épp kedvenccé emelték őt, noha, nem is volt nagyon kérdés és kitétel sem, hogy az legyen. – Azért ne is túlozzunk. Én, mint szerethető? Hogyan? – szeretni lehet sokféleképpen, tény. Egy pillanat, pár óra, napok a viszonzatlan szerelemben és a többi. De hogy ezekre tényleg nem segít az, ahogy viselkedik. Szemét is forgatja jelenleg. – Sose mondtam, hogy nincsenek érzelmeim. Csak nem olyan, mint az átlag. Vagy látják, vagy nem, de nem rontom el. Ilyen vagyok – mert nemigen fogja felfogni, hogy vele bármi rossz van, bármi hibás, ha eddig jó volt, elfogadható és nem kellett több. Minek foglalkozna azzal, ki látja meg, ha nem szokása szomorúnak lenni, az örömöt meg nem kell titkolni. A harag felé viszont, nos, azt lehet senki se akarja látni inkább. Elengedi a dolgot, hiszen holnapra nem ő lesz a romantikus szerető és a lábaira bámul.
- De ha megcsiklandozom a talpad, rögtön fog. De rendben, szimuláljon a beteg – dob ismét rajta egy aprót, majd jóízűen nevet.
- A jó ég őrizzen annyi nőtől egyszerre az életemben. Kellene a fenének, plusz nem is jó mindenhonnan válogatni – mert nem minden tetszi az ő ízlésének, de egy akkora háremmel, meg nem török szultán ő, hogy ilyesmiket műveljen. Van, amikor sok napig amúgy se megy, keres egyet sem, vagy bármi. – Jaj mit művelsz – tartja, engedi, hogy mocorogni kezdjen, közben igyekszik nem eldőlni, de most jól jön, hogy az iszapba süllyedt a lábfeje, stabilabb. Ahogy végül elhelyezkedik, egy „ez most komoly?” pillantással figyeli, ahogy kiált és végül, ahogy kiadja az iramot. A fürdésből úgyis elég volt, hát meg is indul, nem kell neki kétszer mondani amúgy sem. Hosszú léptei lassabbak, de így sem kell sok, hogy végül kicsit neccesen, de kiegyensúlyozzon a partra vele, megállva a ruháik mellett.
- Ideértünk, hölgyem. Most már menni fog? – pillant le a lábaira, sőt, még combját finoman meg is paskolja, jelezve, hogy vajon működik-e annyira, hogy ettől leugorjon.
- Vidámpark? Oda sose járok – nem azért, mert nem vidám, hanem mert… nem. – Előbb együnk, aztán kitaláljuk. Itt az a bulis negyed is, az is elég vidám, nem? – azzal, ha leszállt ha nem, ő leül. Utóbbi esetben így kénytelen a másik kicsit az ölében ücsörögni, de ha eddig nem bánta.
- Amúgy se nagyon van ebben a retkes országban, akkor már láttam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817712#post817712][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.09.27. 09:59[/b][/url]

Vadul bólogatok, hiszen igaza van. Mellette sosem lehet unatkozni. Ő az az ember, akinek ha a közelébe kerülsz valami biztosan történik, és mindegy, hogy jó-e az a dolog vagy rossz. A lényeg, hogy történjen, és mellette nem is rest megtörténni a minden is, mert mintha bevonzaná ezeket. Nem csoda hát, hogy lehetetlen a közelében unatkozni, még akkor is, hogyha csak egy egyszerű vacsorára indulunk, bár ha őszinték lennénk, akkor ez én aprócska fejemből pattant ki valamiért, nem pedig ő lepett meg engem. Lényegtelen, itt vagyunk, hisztizhet a víz miatt, amit sokkalta jobban élvezek, mint amit ki is mutatok, és valóban jól érzem magam. Fene sem gondolta volna, amikor elindultam otthonról, hogy ez lesz a vége, ráadásul mindezt Arionnal. Az élet tele van meglepetésekkel. Főleg mellette.
Mosolyogva figyelem arcának körvonalait, mivel ugye csak azt látom. Nagyon előttem van arca, miközben beszél a tó vizéről, szinte magam előtt látom az undort, ahogy kiejti a szavakat ajkain. - Ugyan, annyira nem rossz - mert biztos vagyok abban, hogy a nyomatékkal ellátott szavaim célt értek, és arról még nem is volt szó, hogy milyen emberi végtermékek kerültek már ebbe a tóba. Vagy maga az ember, mint végtermék, hiszen találtak már errefelé hullákat, talán magában a tóban is volt, ki tudja? De, csak hogy lássa mennyire aranyos vagyok, nem fejtegetem tovább a témát, egyszerűen elengedem.
- Úgy, ahogy a többi ember - nevetek fel halkan, még kezeimet is kitárom kicsit, de azonnal folytatom mondandómat. - Te is tudod, hogy ez nem igaz. Ha valami jó, akkor, mintha direkt csinálnád, szinte már rögtön azon kezd el pörögni az agyad, hogy ez mennyire furcsa és kellemetlen. Várod a pillanatot, amikor végre a másik utánad dobhatja a cipőjét, nehogy meglássa azt, amit valamiért rejtegetsz mindenki elől - de én nem akarom és nem is tudom elfogadni azt, hogy ő valóban ilyen. Benne van a pakliban, hogy tévedek - sőt… -, és valóban ilyen, de amíg ez nem nyer bizonyosságot, addig igenis keresni fogom a kiskapukat, hogy megcáfolhassam őt magát. Mert mást aligha kellene. Mindenki elfogadja ilyennek, mindössze valamiért én vagyok olyan, hogy nekem tudnom kell az igazságot. Mindentől elvonatkoztatva is.
- Aaaaazt nem szabad! Az csalás! - kerekednek ki szemeim azonnal, pedig már csak a gondolatra kell elkezdenem nevetni, minek eredményeképpen kuncogok fel halkan. - Oké, akkor csak három nő, az még belefér? - teszem fel a kérdést, miközben akrobatikus mozdulattal kerülünk szembe egymással, le sem esek, és rögtön mutatom Arionnak az utat, hogy uccu neki, menjünk előre. Legnagyobb megdöbbenésemre indulunk meg valóban, és még abba az irányba is, ami Arionnak az előre, nem nekem, így lábaim kicsit erősebben kulcsolódnak a férfi dereka köré, amíg kiérünk. A kérdésre rázom meg a fejem, mert eddig fel sem tűnt, hogy mennyire fázok valójában, így Arion nyakához csúsztatom arcomat, amíg ő kényelembe helyezi magát, lábaimat kissé felhúzva várom, hogy földet érjen, majd azokat leengedve, meg sem mozdulok.
- Nagyon hideg van - lehelem szavaimat nyakába. - Te meg meleg vagy, szóval amíg eldöntjük merre tovább, addig melegen tarthatsz - közelebb araszolok hozzá, mintha ez még lehetséges lenne, erősebben préselem magamat hozzá, ahogy a lágy szellőt érzem meg bőrömön. Libabőrös leszek mindenhol, csoda, hogy fogaim nem koccannak össze, vagy még nem kékültem el teljesen. - Felőlem mehetünk oda is. Úgyis innék valami színes koktélt, még jól is esne, de előtte… - tényleg a legkisebb eltávolodással igyekszem megkaparintani a szatyrot, amiből a már kissé kihűlt pizza szeleteket turkálom ki. Az egyiket Arion felé nyújtom, míg a másikba már bele is harapok. A falat lenyelése után emelem fel fejemet, hogy a férfire nézhessek. - Remélem érzed mennyire különleges vagy, amiért vettem neked pizzát - jelentőségteljesen nézek rá, és a parton, ahol már fény is van, még láthatja is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=819959#post819959][b]Weiss Arion Ruben - 2020.10.24. 17:07[/b][/url]

Vajon melyik az eredeti? Melyik az, amelyiket nem kell játszani, mert zsigerből jön? Az a legjobb, hogy talán maga sem tudja, annyira hozzászokott ehhez. Itt, vele, levetkőzött minden olyasmit, amelytől valóban félhetne, talán ezért is nyers, ezért is ennyire szélsőséges, mert nincsenek határok, vagy épp vannak és aközött kell mozogni, érvényesülni. Ő nem tudja behatárolni és nem is akarja, mennyire ment le az eredetihez, hiszen akit anno ismert is valaki volt a sok közül, most viszont? Majd kiderül, ha egyáltalán tippelni akar. Annyi biztos, ez a könnyed, laza, még ha viharos is – amiről nem csak ő tehet, de a másiknak sincs egyszerű személyisége, valljuk be -, de amolyan lazítás. Amikor semmit sem kell erőltetni, mert röhöghet gyomorból, vagy épp ha felhúzza, akkor az. Mikor mi.
- Annyira. Végül is, lehetne mocsár is – von vállat, mert rosszabb mindig van, a tengerek nagy részében több a szemét lassan, mint a víz, lehet itt akkor dicsérni, hogy legalább nem palackok és zacskók között lebeg, de nem, nem is érdekli, csak elviseli, mintha muszáj lenne. Pedig senki nem erőltette, hogy bejöjjön, jó, csak egy gondolat, de annak ugye, mint tudjuk, mindegy.
- De nem vagyok a többi, messze sem – nem az, hogy nem akar átlagos lenni, mert tényleg nem, de nem is nagyon tudna. Ő már úgy van bekötve, hogy nem tud és nem is nagyon engedi a világ, amelyben mozog. Folytatja persze, és bár sötét van, nem láthatja, szemöldöke emelkedik meg kissé, majd horkant is mellé egyet.
- Miért ne lenne igaz? – mert komolyan érdekli, honnan vesz ilyet. – De nem pörög ilyesmin. Tény, hogy furcsa, mert nos… nem szoktam azokban a közegekben megélni ilyet. Csak azért fura, mert nem ismerem, de nem várok cipődobálást. Van egy véleményem, ami általában belőled ilyet vált ki, te meg azt nem tudod elfogadni – vigyorog egy sort, mert na, felhúzta, felhúzza és akkor majd robban. Ezt már mindenki ismeri. Ezt már tudják. – Nem rejtegetek semmit – zárja ezzel az egészet, a témát, mielőtt belemerülne és akkor olyasmi jön ki, amit nemigen akar. Inkább tereli el a figyelmet, kapja fel, mint a pihét és tartja meg, egyelőre még a vízben ácsorogva.
- Semmi csalás nem tilos – nem engedi el azonban, hogy lába felé nyúljon, csak igazít rajta, még az kéne, hogy addig ficánkol, míg ki nem fordul a karajiból, lerúgná a veséjét és hasonlók, senkinek nem lenne kellemes. – Három sincs, de tudod mit? Belefér – halad kifelé, majd kilépkedve érzi lábain, hogy mennyire hűs már az éjszakai levegőt, de mivel különösebben nem merítette meg magát, így nem olyan vészes, sőt, alig fázik, ahogy kicsit elrendezi lábait ültében, úgy múlik el lassan a hidegrázás. Hátán érzi a kellemes levegőt, illetve, a neki préselődő, vizes, hűs testet, amire viszont megborzong. Feje mozdul kissé oldalirányba, ahogy lehelete fut végig nyakán, úgy szusszan egy aprót és bólint végül.
- Csak annak van hideg, aki fürdött – bár rajta is meg-megterem a libabőr, kevésbé érzi magát hidegben, annál inkább kellemes, a nappali hőfok után. – De rendben, legyen így – karolja át lazán a derekát, másikkal pedig támaszkodik. Röpke gondolat, hogy ha már itt vannak, akkor miért ne? Hallott eleget róla, csábító meg is nézni azt, arca pedig felderül, amint bele is megy. Remek.
- Ott táncolhatsz is, hogy felmelegedj. Akkor ezt meg is beszéltük – engedi el a derekát, hogy elvéve a pizzát, beleharapva nyammogjon rajta. Oké, jól esik, mert mivel a vacsora meghiúsult, nem sok minden volt a gyomrában és kezdte már érezni is. Már csak a borral kell kezdeni valamit, mert nyitót nem hozott magával.
- Ó, kitüntetve érzem magam, köszönöm. És még finom is – nem is nagyon húzza tovább, hamar el is tűnik az a szelet, pedig egyáltalán nem fal. Sőt. – És a bor? Mivel nyitjuk ki? – igaz, nincsenek itt, mehetne mágia is, de hátha gondolkodott és meglepi, hogy valahova elrejtette a nyitót. Addig hátradőlve fekszik el, hagyja, hogy a nő üljön rajta, ő pedig feje alá pakolt karjára támasztva magát, a csillagok felé les. Ironikus, hogy megint vele van arra ideje, hogy az eget figyelje. Rá is pillant, ahogy ott ül és eszik, tekintete marad rajta. Az ég tudja, mire gondol most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=820022#post820022][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.10.25. 13:21[/b][/url]

Lehet nem most kellene eljönnie annak a pillanatnak, hogy meggyőzzem, bármennyire is ostobának tudok tűnni, egyáltalán nem vagyok az. Szeretem meglepni az embereket, mert amikor már azt hiszik, hogy milyen könnyen manipulálható vagyok, hirtelen kimutatom fogam fehérjét. Higgyenek ostobának, nem érdekel különösebben, így csak még inkább élvezem azt, amikor kiderül nem vagyok az. De Arion más. Ő valamiért nem néz annak, még akkor sem, ha azt mutatom mennyire az vagyok, hanem tartja magát a megbeszéltekhez. Amit az elején megbeszéltünk. Nem leszek a játékszere, valahogy mégis mindig egymás mellett kötünk ki. Tudni akarom, mit rejteget, vagy ha nem is rejteget semmit, akkor a bizonyosságot, hogy tévedtem. Halkan nevetek fel, ahogy eltávolodva tőle, immár a parton fúrom barnáimat tengerszín kékjeibe. Nem csoda, hogy ennyi nő veszi körbe, amikor ezekben az íriszekben el lehet veszni. Ha hagyod nekik, kedvesem. Számító mosoly kerül fel ajkaimra.
- Nem rejtegetsz semmit - hajolok kissé közelebb, ugyanazzal a mosollyal, de végül csupán bólintok egyet. Elfogadom. Nincs rejtegetnivalója, plusz baszki! Ha lenne is, mégis mi a fészkes fene közöm lenne hozzá? Ebbe ennyire mélyen még nem is mentem bele, mert valahogy a kíváncsiságom kerekedett felül a józan eszemen. Ráadásul Arionnal kapcsolatos. Miért érdekelne engem ennyire? Felszisszenek, alsó ajkamat beharapom, ahogy elfordítom róla a fejemet és inkább a pizza megszerzésével állok neki foglalatoskodni. Olyan dolgokat megtudni róla, amiket nem tudtam akkor sem, és nem tudhatok most sem. Tényleg erre vágynék? De miért? Hiszen, ha akkor nem tudhattam, akkor most sem tudhatom, és nem is érdekel, ugye? Miért érdekelne?
- Bánhatod is, hogy te nem tetted. Tök jó volt a víz, csak… mindegy - fújom fel durcásan arcomat, mert igaza van. Ő tökre nem fázik, míg belőlem a lélek is mindjárt kiszalad annyira nem akarom, és amikor megérzem derekamon kezét, szemeim kissé kikerekednek. Annyi a mázlim, hogy ő ezt tökre nem láthatja, mert éppen a háta mögé nézelődök, miközben arcomba tömöm a pizzát, ami most sokkalta nagyobb felüdülés, mint eddig gondoltam volna. Csendben eszem meg a pizzámat, csak a tánc gondolatától felforr a vérem. Olyan régen eresztettem ki a gőzt, hogy idejét sem tudom, hiszen a srácokkal mindig kerítőnőset kell játszanom, míg Arionnal… míg Arion vigyázna rám? Elképzelhető lenne? Barnáim villannak a borra, ahogy felmerül a kérdés, mégis mivel tervezem kinyitni. Remek a kérdés. Megszeppenve hagyom, hogy hátra dőljön és az eget nézze. Barnáim időznek el arcán, és mintha ismét ugyanott lennék, csak már felnőttként, nem pedig olyan szerelemre vágyó tiniként, amit soha nem kaphatok meg. A gondolatra nevetek fel hangosan.
- Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy így visszacsattansz az életembe, és én képes leszek tárt karokkal fogadni téged. Évek teltek el, de mintha tényleg semmit nem változtál volna… - hajolok közel arcához, ám ahelyett, hogy bármi megkérdőjelezhetőt tennék, pedig most mindenre képes lennék, kicsit talán beütött az a pár kortynyi bor is, egyszerűen lejjebb csúszok és mellkasára fektetem fejemet. - Ha megint el kell menned… megígéred, hogy szólsz előtte és nem csak eltűnsz? - nem pillantok fel, meg sem mozdulok. Csak fekszem mellkasán, hallgatom szívverését és igyekszem elhinni, hogy valóban okkal szakadt el akkor tőlünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=820305#post820305][b]Weiss Arion Ruben - 2020.10.28. 23:18[/b][/url]

A nők játéka ez, bármily meglepő, nem először lát olyat, amikor valaki szándékosan játszik valamit, majd amikor a legváratlanabb pillanat jön el, akkor vált egy olyat, hogy mindenki pislog. Ennek ékes példája Kimoriah, aki mint valami komikus kismadár, úgy lengi körbe az embereket, pörög, néha túlságosan is, bizonyára nem csak egy embert örvendeztet meg ezzel a viselkedésével és ki hogyan fogadja és válaszol rá, már jó kérdés. Lehet, hogy nem a legjobban teszi, amiért következik a dobálózás a vita, veszekedés, ki tudja mi, de ő így tud. Persze, van mozgalmas fele, van olyan fele, amely jobban pörög, általában nem is tiszta, de nem jellemző, hogy a nőhöz hasonló habitus uralkodna el rajta. Az ellentétek.
- Pontosan – figyeli, ahogy közelebb ér, de maga sem tesz semmit, csupán ajkai húzódnak vigyorra. Vannak. Mint mindenkinek, aki csak él, aki csak létezik, csak a mértékük más vagy épp komolyságuk. Neki az élete nagy része az, amit már eleve mibenléte miatt is illik rejtegetni, mert utána már nem vitázna, inkább menekülne, úgymond. Arra meg nincs szükség, hiszen, a nőre vajmi kevés veszélyt jelent létezése, sőt. Inkább békés, mint az, ami jellemzi, ami pedig, meglepő. Még magának is. Ahogy szisszen, úgy néz rá kérdőn, hogy mégis mi az, ami fáj, vagy amire rájött, de egyelőre nem foglalkozik a nő ezzel, hiszen a pizza fontosabb.
- Nem bánom, jó nekem így, otthon meg van kádam – von vállat, hogy ha nagyon pancsolni akar, akkor keres valami fürdőt, ahogy termálvíz van, vagy olyan, amiben nem halak vacsoráznak és miegymás. Nem finnyás, inkább kényelmes. – Nekem kicsit lefagyott tőle a lábam, szóval, csak neked volt jó. Miért is mindegy? – de ezt már vigyorogva teszi fel, mert látja a felfújt arcát és azt, hogy lassan kékülnek majd el ajkai is mindjárt, mert annyira vacog. Kinyúl oldalra, hogy aztán felkapva a zakót, egyszeriben a nő hátára terítse. – Ennek mindegy, ha vizes, majd megszárad – nem tervezi felvenni, bőven jó idő van az inghez, ha pedig mulatnak később, már bőven. Így már aztán végképp van idő megenni azt a szeletet, lehetne kettő is, de majd talál valamit a sétányon. Eldőlve helyezkedik el végül, mint akinek csak emészteni kellene időt hagyni, így kapja el néha a rászegező tekintetet. Nem kérdez, nem vigyorog, csak figyeli, engedi el, majd végül csak szemöldöke ívelődik felfelé, amint nevetni kezd a másik. Csendben hallgatja végig és egy halovány mosolyt enged meg rá.
- Erre én sem gondoltam – mert valóban nem. Amikor jönni kellett, gyűlölte a pillanatot, a helyzetet, mindent, nem azt kereste, ki lesz ismerős és hogyan. Nagyon nem. Kellemes meglepetés volt tudni, hogy ő él itt, olyan, akit ismer. Az, hogy játéknak indult, de végül kikérte magának, már más kérdés. – A tárt karokat kicsit túlzásnak érzem. Nem öleltél meg – biggyeszti le ajkait, mint egy gyerek, aki nem kapta meg a csokoládét, pedig meg lett neki ígérve. Aztán engedi el, pillant vissza az ég felé és sóhajt egyet. Nem változott, az az álca nem, amit ismer. Minden más igen. Nem nehéz erről hallgatni, nincs kényszere beszélni, mintha lelkét sosem nyomná semmi. Pedig, szökő-évente… ki tudja, megejtené-e. Csak nincs kinek. – Sokkal jóképűbb lettem, ez változott – bólogat, már amennyire ebben a helyzetben lehet és lepillant rá, ahogy elfekszi rajta. Derekán pihenő ujjai aprókat moccanva simítnak bőrén, mintha nyugtatni akarná, hogy ne most kezdjen el ezen aggódni. Végül, mégsem röhögi ki, a beálló csend az idő a válasz előtti hatásszünetre.
- Szólni fogok, igen. Arról is, mennyire végérvényesen megyek el – mintha kissé más, őszintébb hangnemben ülne meg közöttük ez a mondat, de csak egy pillanat. Mintha ott sem lett volna. – Akkor, megyünk táncolni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=820357#post820357][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.10.29. 19:59[/b][/url]

Az összes reakcióm a pontosan szavára annyi, hogy elhúzom számat. Mert nem rejteget semmit. Mindenki rejteget valamit, bár én most nem tudok egyetlen példát sem mondani, mert majdnem minden barátom számára nyitott könyv vagyok, valamint az idegenek előtt is maximum mérsékelem a személyiségemet, de a fő jellemzőim így is megmaradnak. Viszont Arion teljesen más. Ő úgy önmaga, hogy közben mégis más. Van ennek egyáltalán értelme így? Nem hiszem, mégsem tudom máshogy megfogalmazni. Arion úgy kiismerhetetlen, ahogy van, soha nem tudom mi lehet a következő lépése, mikor fogja fel a poént valóban poénnak, és mikor sértődik meg rajta, mint egy kisfiú. Soha nem tudhatom mit mondhatok vagy tehetek úgy, hogy neki jó legyen, bár meg kell hagyni, nem is akarom tudni, mert úgysem azt tenném. Ez elég nagy paradoxon egyébként.
Megrázom a fejemet, mert az is mindegy, hogy miért mindegy. Igyekszem arra koncentrálni, hogy annak érdekében, hogy ne harapjam le a saját nyelvem mérsékeljem a vacogásom. Tény, hogy nem annyira vészes, mert Arion valóban melegít, csak... kikerekednek a szemeim, ahogy megérzem a zakó kellemes érintését szinte csupasz hátamon. Óvatosan fordítom mellkasáról fejemet felfelé, halvány, őszinte mosoly kerül fel ajkaimra. Kissé közelebb kuckozóm a férfi testéhez, mintha ennél természetesebb nem is lenne a világon, pedig erről tényleg vitatkozhatnánk, alsó ajkamba harapva fordítom vissza fejemet. Belül most rettenetesen boldog vagyok, amiért tud ilyen is lenni, de ezt kifelé nem mutatom. Olyan kellemes így, nem szeretném elrontani a hevességemmel. Ezt most nem.
- Nem is foglak ölelgetni, amikor nem érdemled meg. Ráadásul, ha emlékeim nem csalnak, akkor is csak a fenekemet bámultad - nevetek fel halkan az emlékre. Évek óta az volt az első találkozásunk, és akkor is képes volt a fenekemet bámulni, komolyan, mintha csak pár órára ugrott volna el valamit elintézni. De nem. Itt évekről beszélünk, amiktől akaratlan nő gombóc a torkomban. Visszagondolva, annyira nem viselt meg akkor az, hogy eltűnt egy szó nélkül, de most valahogy, már felnőtt fejjel, lehet nehezebben viselném. Különös lenne, ha egyik napról a másikra nem jelenne meg, hogy rossz kedve van, éhes, utálja a világot. Jó, utóbbit soha nem mondta, de vannak olyan napok, amikor komolyan olyan feje van, mintha a világ összes fájdalma rajta lenne. És akkor a legemberibb. Tudom, ez nagyon rosszul hangzik, de így van. A megállapítására kuncogok fel, de végül csak bólogatok vele, mert a téma már túl kényessé vált, és úgy bukik ki belőlem életem legőszintébb kérése felé, hogy esélyem sincs felfogni a szavak jelentését. A kérdés után harapom be alsó ajkam, hunyom le szemeimet és leginkább a legapróbbra akarnám összehúzni magam, mert tudom, hogy most jön az a rész, amikor nagyon ki leszek nevetve, amiért szentimentális lettem. De nem, aminek hatására pattannak ki a szemeim és ülök fel azonnal, hogy a szemébe tudjak nézni. A második kérdést akarva hagyom figyelmen kívül.
- Szavadon foglak Weiss - mosolyodom el, majd hajolok egyre közelebb és közelebb hozzá, míg ajkainkat csak pár milliméter választja el egymástól. Lehunyom szemeimet, de nem mozdulok, és fogalmam sincs miért akarnám megtenni, azonban a pillanat őszintesége valamiért arra kényszerít, hogy olyat tegyek, amit megbánhatok. Végül nagyot szusszanok, amely sóhaj Arion ajkaira érkezik, felegyenesedem és felállok. Magamra kapom ruhámat, szemtelen mosollyal pillantok le rá.
- Táncoljunk - a szemetet szedem össze, amíg Arion saját magával teszi ugyanezt, majd ha készen áll, vele az oldalamon vágódok be a siófoki éjszakába, hogy szó szerint hajnalig táncoljak. A másnap borzalmas lesz, tudom, de nem érdekelt, amíg a táncparkettről, tettetett szexiséggel pillanthattam vállam felett Arionra, hogy végül az egészet elnevessem, és húzzam magammal táncolni. Életem egyik legszebb estéje volt.