Leendő feleségem, a (bos)Zorka

- Válassz, a jobb, vagy a bal kezem kell - széles vigyorral közelíti meg a nőt, háta mögött tartva két kezét. Mindkettőben egy zacskót tartogat, de a tartalma más. Az egyikben az állatok etetéséhez vásárolt falatok vannak, a másikban karamellás mogyoró. Nyilván utóbbit kettejüknek hozta, ő maga odáig van ezért az édességért. Ha Zorkának nem is fog tetszeni, majd Orion elpusztítja, nem lesz ezzel semmiféle probléma.
Úgy két órája lézengenek az állatkertben, a jó időre való tekintettel sokan családostól használják ki a hétvégét itt. Piknikeznek, andalognak, a gyerekeket fogócskában fárasztják le. Ők pedig beszélgetnek, megismerik egymást, mert ez az első alkalom, hogy nem csak futólag találkoznak. Eljutottak erre a pontra is, a férfi egy igazi randit kért tőle és mivel itt vannak, nagy a valószínűsége, hogy igent mondott.
- Melyik a kedvenc állatod? Rajtam kívül - érdeklődve pillant rá miközben kivesz egy darabot a mogyoróból. Megtorpan egy pillanatra, feldobja és bekapja, most valami hihetetlenül büszke magára a mutatvány miatt. Olyan, mint egy betanított fóka, akinek az orrán kell egyensúlyoznia a labdát és megtapsolhatja magát érte.

Leendő feleségem, a (bos)Zorka

- Válassz, a jobb, vagy a bal kezem kell - széles vigyorral közelíti meg a nőt, háta mögött tartva két kezét. Mindkettőben egy zacskót tartogat, de a tartalma más. Az egyikben az állatok etetéséhez vásárolt falatok vannak, a másikban karamellás mogyoró. Nyilván utóbbit kettejüknek hozta, ő maga odáig van ezért az édességért. Ha Zorkának nem is fog tetszeni, majd Orion elpusztítja, nem lesz ezzel semmiféle probléma.
Úgy két órája lézengenek az állatkertben, a jó időre való tekintettel sokan családostól használják ki a hétvégét itt. Piknikeznek, andalognak, a gyerekeket fogócskában fárasztják le. Ők pedig beszélgetnek, megismerik egymást, mert ez az első alkalom, hogy nem csak futólag találkoznak. Eljutottak erre a pontra is, a férfi egy igazi randit kért tőle és mivel itt vannak, nagy a valószínűsége, hogy igent mondott.
- Melyik a kedvenc állatod? Rajtam kívül - érdeklődve pillant rá miközben kivesz egy darabot a mogyoróból. Megtorpan egy pillanatra, feldobja és bekapja, most valami hihetetlenül büszke magára a mutatvány miatt. Olyan, mint egy betanított fóka, akinek az orrán kell egyensúlyoznia a labdát és megtapsolhatja magát érte.

Leendő feleségem, a (bos)Zorka

Felhorkant a világot is romba döntő poénra, amit Zorka úgy ad elő, hogy még el is hiszi, tényleg az volt. Azért mosolyog a nőre, csak mert a mosolygásra erre készteti és felé nyújtja a bal kezében levő zacskót. Abban vannak a mogyorók, ráhibázott.
- Hagyj nekem is, nincs kedvem visszafordulni - figyelmezteti, hogy nem fogja hagyni, hogy egyedül tömje magába az összes finomságot. Hát na, lehet irigynek nevezni, de egy férfi pocakja nem játék.
- Persze, persze, Tóbiás mindenek felett. Fogadok, Pumpkin lekörözné - csak azért is hencegni akar a macskájával, a vörös bundással, mert miért ne? A zsiráfokkal csak-csak kiegyezik, a kutya-macska párbajban viszont egyértelműen a nyávogós nyeri a versenyt.
Lassan követi, s hümmögésbe kezd, mert sorra kell vennie, milyen állatok is laknak az állatkertekben. Az összeset imádja, mégis a legtöbb időt a nagymacskák kifutói előtt szereti eltölteni.
- A hópárduc. Macskás bácsi vagyok - széttárja karjait, hát ez van, ez az ő nagy hibája. Sok nő nem bír megbirkózni ezzel a ténnyel, de talán Zorkának menni fog. Idő közben Orion az állatoknak szánt tápból önt valamennyit a tenyerébe és felemeli az egyik zsiráf orrához. Vigyorogva fogadja a hatalmas, nyálas nyelvét.

Orion

- Pumpkin fülét farkát behúzva menekülne.. - előle is és Tóbiás elől os, ez nem kérdés. Hát két macska nem fér meg egy helyen, nem? Kutya meg macska szintén nem.. El van ez az egész átkozva, az egyszer biztos.
- Igen tudom, szereted a vadmacskákat - forgatja meg a szemeit, majd a fölé hajoló zsizsinek szenteli figyelmét egy kis időre, amíg ad neki enni.
- Megmondom őszintén először nem tetszett annyira a dolog, hogy idehozol.. De be kell látnom, hogy telitalálat volt - pillant a másikra egy félszeg mosollyal az arcán. Nem, nem várt éttermet, meg ilyeneket, de egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy mi a fenét kezdenek majd itt magukkal. Erre tessék. Egyetlen egy percet sem unatkozott eddig.
 

Leendő feleségem, a (bos)Zorka

- Két kutyatestvére van, nem féltem - még legyint is mellé. Pumpkin az ő gyereke, kismacskaként fogadta örökbe és azóta is imádják egymást, na meg Hyperion két kutyáját. Bátor egy állat az, nem félne Tóbiástól, de az biztos, hogy ha választania kellene, biztos a macska mellett adná le a voksát.
Igen, szereti a macskákat, a nagyokat is, de hogy ez miért jár szemforgatással és ilyen hangnemmel, azt nem érti. Már megint...nők. Néha vesz egy nagy levegőt, mint most is és ráhagyja a másik nemre, nem tesz fel felesleges kérdéseket azért, hogy még jobban belemerüljenek a témába, amiből aztán olyan szálak szövődnek, hogy ember legyen a talpán, aki helyre tudja rakni.
Csak az egyik kezével foglalkozik a zsiráfokkal, a másikkal ellopja a mogyorós zacskót Zorkától. Egyet a zsiráfnak, egyet a papának. Jó ízűen ropogtatja és mosolyog.
- Hát ennek örülök. Legközelebb a rezervátumba viszlek likvidálni - nagyon vigyorog, mert elképzeli, amint a szöszit beengedik a sárkányok közé. Ott mondjuk játszhatna hős lovagosdit, ahogy a tündérmesékben szokás. Na jó, nem kalandozik el, egyébként sem lehetne ezt megcsinálni, nem is beszélve arról, hogy még szóba sem jött a második randi.
- Lefotózhatlak velük? - kérdése közben tenyerét a nadrágjába törli és előveszi a mobilját.

//folytatás RT-ben//