Leendő feleségem, a (bos)Zorka

- Válassz, a jobb, vagy a bal kezem kell - széles vigyorral közelíti meg a nőt, háta mögött tartva két kezét. Mindkettőben egy zacskót tartogat, de a tartalma más. Az egyikben az állatok etetéséhez vásárolt falatok vannak, a másikban karamellás mogyoró. Nyilván utóbbit kettejüknek hozta, ő maga odáig van ezért az édességért. Ha Zorkának nem is fog tetszeni, majd Orion elpusztítja, nem lesz ezzel semmiféle probléma.
Úgy két órája lézengenek az állatkertben, a jó időre való tekintettel sokan családostól használják ki a hétvégét itt. Piknikeznek, andalognak, a gyerekeket fogócskában fárasztják le. Ők pedig beszélgetnek, megismerik egymást, mert ez az első alkalom, hogy nem csak futólag találkoznak. Eljutottak erre a pontra is, a férfi egy igazi randit kért tőle és mivel itt vannak, nagy a valószínűsége, hogy igent mondott.
- Melyik a kedvenc állatod? Rajtam kívül - érdeklődve pillant rá miközben kivesz egy darabot a mogyoróból. Megtorpan egy pillanatra, feldobja és bekapja, most valami hihetetlenül büszke magára a mutatvány miatt. Olyan, mint egy betanított fóka, akinek az orrán kell egyensúlyoznia a labdát és megtapsolhatja magát érte.

Leendő feleségem, a (bos)Zorka

Felhorkant a világot is romba döntő poénra, amit Zorka úgy ad elő, hogy még el is hiszi, tényleg az volt. Azért mosolyog a nőre, csak mert a mosolygásra erre készteti és felé nyújtja a bal kezében levő zacskót. Abban vannak a mogyorók, ráhibázott.
- Hagyj nekem is, nincs kedvem visszafordulni - figyelmezteti, hogy nem fogja hagyni, hogy egyedül tömje magába az összes finomságot. Hát na, lehet irigynek nevezni, de egy férfi pocakja nem játék.
- Persze, persze, Tóbiás mindenek felett. Fogadok, Pumpkin lekörözné - csak azért is hencegni akar a macskájával, a vörös bundással, mert miért ne? A zsiráfokkal csak-csak kiegyezik, a kutya-macska párbajban viszont egyértelműen a nyávogós nyeri a versenyt.
Lassan követi, s hümmögésbe kezd, mert sorra kell vennie, milyen állatok is laknak az állatkertekben. Az összeset imádja, mégis a legtöbb időt a nagymacskák kifutói előtt szereti eltölteni.
- A hópárduc. Macskás bácsi vagyok - széttárja karjait, hát ez van, ez az ő nagy hibája. Sok nő nem bír megbirkózni ezzel a ténnyel, de talán Zorkának menni fog. Idő közben Orion az állatoknak szánt tápból önt valamennyit a tenyerébe és felemeli az egyik zsiráf orrához. Vigyorogva fogadja a hatalmas, nyálas nyelvét.

Leendő feleségem, a (bos)Zorka

- Két kutyatestvére van, nem féltem - még legyint is mellé. Pumpkin az ő gyereke, kismacskaként fogadta örökbe és azóta is imádják egymást, na meg Hyperion két kutyáját. Bátor egy állat az, nem félne Tóbiástól, de az biztos, hogy ha választania kellene, biztos a macska mellett adná le a voksát.
Igen, szereti a macskákat, a nagyokat is, de hogy ez miért jár szemforgatással és ilyen hangnemmel, azt nem érti. Már megint...nők. Néha vesz egy nagy levegőt, mint most is és ráhagyja a másik nemre, nem tesz fel felesleges kérdéseket azért, hogy még jobban belemerüljenek a témába, amiből aztán olyan szálak szövődnek, hogy ember legyen a talpán, aki helyre tudja rakni.
Csak az egyik kezével foglalkozik a zsiráfokkal, a másikkal ellopja a mogyorós zacskót Zorkától. Egyet a zsiráfnak, egyet a papának. Jó ízűen ropogtatja és mosolyog.
- Hát ennek örülök. Legközelebb a rezervátumba viszlek likvidálni - nagyon vigyorog, mert elképzeli, amint a szöszit beengedik a sárkányok közé. Ott mondjuk játszhatna hős lovagosdit, ahogy a tündérmesékben szokás. Na jó, nem kalandozik el, egyébként sem lehetne ezt megcsinálni, nem is beszélve arról, hogy még szóba sem jött a második randi.
- Lefotózhatlak velük? - kérdése közben tenyerét a nadrágjába törli és előveszi a mobilját.

//folytatás RT-ben//