Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Aki még nem látta Maxot rosszban sántikálni, nem tudhatja, milyen profi tud lenni az ember az élet különböző területein. Ilyen például a méregkeverés, mások hajának ellopása, vagy éppen lakások és számzárak feltörése. Egy kis por a kaputelefonra és cshu, Maxy már ütötte is be a mocskos mancsú néni kapukódját. Igyekezett minél gyorsabban végezni a dolgokkal, nem szerette volna, ha Keve a saját lakásában... találja magát. Mert hogy ide már úgy érkezett, mint egyes lengyelek. Át is vedlett gyorsan, olyan tipikusan laza szerkóba, még a haját is buherálta kicsit, hogy olyan hanyag legyen az összkép. Aztán összeszórta a nő cuccait egy szatyorba és maga után hagyta a lakást, rosszalló grimasszal az arcán.
Utálta, hogy éppen mára kellett rakniuk azt a bizonyos fesztivált. Sok volt az ember és nyomasztónak érezte, amire készült, így igyekezett minél gyorsabban lavírozni a tömegben... főleg, miután meglátta Levendulát és mellette vélhetően a lakótársát. Ő még nem akar meghalni. Neki még dolga van ma!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719179#post719179][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 01:15[/b][/url]

Aki még nem látta Maxot rosszban sántikálni, nem tudhatja, milyen profi tud lenni az ember az élet különböző területein. Ilyen például a méregkeverés, mások hajának ellopása, vagy éppen lakások és számzárak feltörése. Egy kis por a kaputelefonra és cshu, Maxy már ütötte is be a mocskos mancsú néni kapukódját. Igyekezett minél gyorsabban végezni a dolgokkal, nem szerette volna, ha Keve a saját lakásában... találja magát. Mert hogy ide már úgy érkezett, mint egyes lengyelek. Át is vedlett gyorsan, olyan tipikusan laza szerkóba, még a haját is buherálta kicsit, hogy olyan hanyag legyen az összkép. Aztán összeszórta a nő cuccait egy szatyorba és maga után hagyta a lakást, rosszalló grimasszal az arcán.
Utálta, hogy éppen mára kellett rakniuk azt a bizonyos fesztivált. Sok volt az ember és nyomasztónak érezte, amire készült, így igyekezett minél gyorsabban lavírozni a tömegben... főleg, miután meglátta Levendulát és mellette vélhetően a lakótársát. Ő még nem akar meghalni. Neki még dolga van ma!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719236#post719236][b]Maja Bojarska - 2018.04.02. 13:15[/b][/url]

Nagyon-nagyon-nagyon kellemetlen volt, ahogy át kellett magam préselni a tömegen, meg még a pocira is vigyázni, meg arra is, hogy gyors legyek. Rendesen olyan volt, mint ahogy a kommandósoknak kell működni. Pedig nekem csak nagyon kellett már pisilnem, szóval Lewy szépen bement nyuszikat simogatni Klaraval, anyuék meg fotózgattak meg össze és vissza vásároltak olyan dolgokat, amihez a pinduri még hozzá se tud szagolni, ez még nekem is értelmetlen volt. Persze, kóstoltattam már vele nutellát mondjuk, csak picikét, de ettől még nem fog egy szatyor csokinyulat és tojást megenni.
Nagyot sóhajtva törölgettem a megmosott, vizes kacsóim, ahogy a tömeget nézegettem, merre is van az én ohanám. Éppen kiszúrtam Levendula ronda táskáját - persze neki nagyon megdicsértem, hogy mennyire aranyos, mert amúgy az, meg örülök, ha neki tetszik, ettől még a színe olyan, mint a libakaki - és el is indultam felé, amikor egy nagyon ismerős tetoválásra lettem figyelmes. Kis vinnyogással vetettem magam lesből Kevura, jól megszorítva őt. Bár mintha nagyobb lett volna, de ezzel nem foglalkoztam.
- Sziiiiiiiiia, jaj de jó, azt hittem már elmentél. Hol vannak a picik? Még nem hoztad el őket? Nyuszit simizni se? - támadtam le egyből a kérdésekkel őt, miközben nézelődtem, hátha meglátom a kislányom meg az apucit, de egyelőre nem szúrta ki. Biztos nagyon bejöttek a nyuszik, nekem is be szoktak és akkor ott ragadok. Ú, mi ez a jó illat. Jaj…
- Most mész Gracehez is? Otthon lesznek a gyerekei? Tényleg, azóta megtörtént…? - kérdeztem kíváncsian közel is hajolva. Tudom, hogy nem volt akkora titok, de megkért, hogy ne reklámozzam még Lewynek se. Pedig ez tök cuki, szerintem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719250#post719250][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 13:55[/b][/url]

Maxi mint egy kommandós óvakodott, még a fejét is leszedte, hogy ha lehet, minél kevesebb embernek szúrjon szemet. Nem volt kedve magyarázkodni olyan embereknek, akiket mondjuk Keve ismer, de ő nem, így próbálta elkerülni Levendulát is, aki éppen valami padkán állt, mert jóval magasabb volt, mint amilyenre Maxi emlékezett. Nem is figyelt eléggé a lába elé, így sikerült Maja karjai közé futnia, aki azonnal meg is ölelte, gondolva, hogy a haverjához van szerencséje. Már a másikhoz.
- Sziiiia csajszi! Öm, nem, még be kellett ugranom pár cuccomért, amit itt hagytam, de kellenek. Még az anyjuknál vannak, most megyek értük. Talán majd holnap - ingatta meg egy kicsi a fejét, igyekezett olyan Kevés hangnemben beszélni, ami többé kevésbé sikerült is neki. Nem ez volt a feladat nehezebb része, ha már a lakásba is sikerült betörnie, akkor nem Maja fogja kétségbe ejteni. Vagy talán mégis.
- Oda indulok éppen. Nem tudom, nem kérdeztem, de gondolom. Húsvét van. Mi történt meg? - hirtelen kissé megzavarodott, nem tudta, hogy mi lehet olyan borzasztó, hogy Maja még a tömegben is halkabbra fogta a hangját. Kissé hunyorítós, értetlen fejet vágott, olyat, mint amit Keve szokott, ha be van állva és ő a majdnemkapcsolatáról kérdezgette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719260#post719260][b]Maja Bojarska - 2018.04.02. 14:16[/b][/url]

Nem mindig vagyok olyan ügyes, mint szeretnék, így két néni mellett átjutni se volt egyszerű. Előbb megjegyezték, hogy szerintük nem szoktam fésülködni - ami hazugság, bár nem vittem túlzásba, mert fájt volna -, majd a lábamra tolta az egyik a gurulós kis izéját, de még így is én éreztem magam kellemetlenül, pedig nem tettem semmi rosszat, nem is értettem. De ehelyett kiszúrtam a Kevut, akit hamar a karjaim közé is zártam, jól meg is szorongatva. Nem mindig szerette, ha ennyire örülök neki, legalábbis eleinte, mikor ő még nagyon nagyfiúsat játszott én meg kisebb voltam, meg lehet nem is szívesen mutatkozott velem vagy nem tudom. Mindegy is, pár éve már nincsenek ilyen gondok.
- És csak egy szatyor? Azt hittem megint a sporttáskádat viszed - néztem kicsit furán a kezében lifegő csomagra, de aztán csak megvontam a vállam. Lehet már vannak saját holmii korábbról a volt levitásnál és nem is kell más. - De azt mondtad holnap nem apus nap van, mert Kiváéknál lesz valami ebéd, most mégsem?
Lehet én bonyolítom túl, elég tanácstalanul toltam fel a buksimra a napszemüveget, de meg is bántam, túl világos van és jaj az egész. A figyelmem meg kicsit elnyelték az illatok, már kétszer megkerültük a nénit, aki gesztenyét árul, de egyszer se mertem szólni, mert… csak tudom mi lesz, én meg nyomkodhatom sorban állva a sárga szörnyis módon a kezeim. Pedig…
- Iiigen, jön a nyuszi. Most elfelejtettem hozni, mert azt hittem már nem futunk össze, de csináltam Milánnak meg Miminek kis csomagot, majd elviszed nekik? - érdeklődtem meg, aztán kicsit el is hallgattam. Nem tudtam, hogy tényleg nem érti, nem emlékszik vagy valami baja van-e velem. Utóbbi elég rosszul esne.
- Tudod, az apus dolog… hogy a kislány úgy hívott téged, mikor Grace nem hallotta…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719286#post719286][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 15:12[/b][/url]

Alaposan megszorongatta a lassan már pocisodó exnavinés, kifejezve az örömét, amit Max viszonzott is, még ha furcsa is volt neki. Nem szokott ő senkivel nagyon ölelkezni, Majának is járt a két puszi a találkozóknál, de nem szorongatták agyon egymást. Viszont lebukni sem akart ilyen nagyon hamar, szóval valahogy átmenetet kellett találnia.
- Nem megyek hosszú időre, nem kell a sporttáska - ingatta meg gyorsan a fejét Max, felvésve az okos kis fejébe, hogy lassan meg kéne érdeklődni, mennyi időt is tölt ott Keve, amit neki esetleg úgy ad el, hogy Lengyelországban volt. Mert sporttáskáról mindig elfelejtett valahogy szólni. - De, csak úgy gondoltam, hogy majd visszaugrom velük reggel,mielőtt még hazavinném őket. Annyi időm biztos lesz. Ha nem, majd csinálok.
Maja a szemüvegét feltolva értetlenkedett, amit Max szeretett volna gyorsan lezárni, mielőtt olyasmi kerül szóba, amiről nincs infója, vagy amit nem tud kimagyarázni, miért ezt meg azt mondta.
- Persze, szívesen, majd valamelyik nap beugrom érte, csak szóljál rám, el ne felejtsem! - pillantott körbe Max, mert hát, nem hiányzott hogy összeveszejtse ilyesmin Maját meg Kevét, jobb lesz, ha a lány azt hiszi, be volt állva, vagy ilyesmi és nem rémlik neki. Tudta, hogy úgyis kapni fog, ha ennek egyszer vége.
Aztán Max homlokán az a bizonyos ér elkezdett volna lüktetni, ha éppen nem teljesen más személy bőrében tartózkodik. A kislány apunak hívta Kevét, az a kis görény meg elsumákolta.
- Jaj, nem, dehogy fordult elő. Még csak az hiányzik! Nincs kedvem veszekedni miatta. Lewy is veled van? - nézett körbe látványosan, mint aki még most sem akarja, hogy a lengyel megtudja. Lehet, hogy megfojtja az exnavinést, ha egyszer a keze közé kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719397#post719397][b]Maja Bojarska - 2018.04.02. 19:45[/b][/url]

Még mindig elég kényelmes volt ölelgetni bárkit, azért el kell teljen egy kis idő, hogy furán kelljen legóznom a pocim miatt, így nem is aggódtam. Inkább hamar megérdeklődtem tőle ahelyett, hogy ezen tovább agyalnék, mi is a helyzet. A válasza furi volt, de csak kicsit sajnálva, hogy felhoztam a földre pillogtam, aztán vissza rá egy halk „aha” kíséretében. Nem igazán értettem a dolgot, persze, nekem főleg Grace az, aki mesél, vele szoktam jobban beszélni, mert Keve nem egy nagy mesélős kettejükről. Pedig a Kevin egy jó dolog.
- Mondjuk igazad van, de ne hagyjátok ki, van egy csoooomó nyuszi, szerintem Lewy is már bement a brekivel. Nem köszönsz neki? Pont emlegettünk a reggel - magyaráztam tovább, ahogy a cuccaim rendezgettem magam körül egy kicsit. Ekkor jutott eszembe a két pindur csomagocskája a kosaraikban, mert van nekik, nálunk is, szóval meg is említettem, és nagyokat bólintottam.
- Jó, majd megírom üziben, mint a többit. Valami baj van? - kérdeztem rá a nagy nézelődésére, Keve nem szokott törődni semmivel, csak úgy van. Az se zavarja ha nézik, meg néha az idegeneknek is köszön poénból, szereti, ha zavartan néznek most ő ki volt. Mondjuk ettől én is tökre zavarban lennék, nem tudom mi jó benne.
- Ezt nem értem, azt mondtad te is, mint én, inkább téged, mint ilyen uuundi fiúkat - teljesen összezavart, és rendesen el kellett gondolkozzak, de úgy emlékeztem, hogy nem szomorúan vagy mérgesen mesélte, csak furi volt neki. - Ahham, szóljak neki? Várjál - már fordultam is meg, hogy megkeressem a férjecskét a tekintetemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719419#post719419][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 20:50[/b][/url]

Maja annyira nem örült a sporttáska hiányának, mert ugye, Maxival ellentétben ő igenis drukkolt azért, hogy összejöjjenek. Tolta a supportot, meg az ábrákat is, már akkor, mikor a többiek még csak legyintettek, hogy majd biztosan elmúlik ez az egész.
- Emlegettetek? Miért? - kúszott fel Maxi szemöldöke, miközben erőst elgondolkozott Keve furcsa hóbortjain, mint a piercingek, meg a tetoválások. Nem értette, hogy miért szerette, már magát a folyamatot, mikor készült, a irkái lényegét már elmagyarázta egyszer a Teamben. De a pc sem jónak sem kényelmesnek nem tűnt, Max nem élte volna.
- Okés, szuper. Baj? Mi gond lenne? Minden király - biccentett egyet, vonva a vállán, de csak lazán. Pont ezért nem akart ő korábban találkozni senkivel az ilyen alkalom során.
- Undi fiúkat? Nem rémlik, de ja... - szusszant fel, mert próbált lenyugodni. Undi fiúk, aha... Majd Keve lesz az apjuk, aha. Szuper, nem is tudta, mi hiányzott még a boldogságához. Addig a pillanatig, míg Maja el nem kezdte keresni a tekintetével Lewyt. Mert hogy itt szíve szerint, nem vallásos létére vetett volna egy keresztet és futásnak ered. - Jaj, nem, nem érek rá, szivi, mennem kell, mert már várnak a gyerekek. Jó legyél, üdvözlöm Lewyt!
Még gyors puszit is nyomott Maja arcára, majd eltűnt a tömegben, méghozzá igen nagy sebességgel. Ha Bojarski ezt megtudja, ki fogja herélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719478#post719478][b]Maja Bojarska - 2018.04.03. 12:37[/b][/url]

Én kicsit mindenki előtt szerettem a boldogság kutatásában topogni, ami leginkább a kis ábráimon tűnt ki. Aztán ma olyan extraboldogságosan indult a reggel, és ennek nem az utazás volt az oka. Pedig jönnek még a nagyiék is ebédre, aminek legalább ennyire szoktam örülni! Az indokom ennél sokkal másabb volt, tegnap ugyanis kaptam egy nagy papírt, amit Luca csinált, Valentinról és Liv néniről, akiknek így lett ábrája. Úgy megörültem, hogy most már ő is hisz ezekben, meg annyi pipa volt rajta hogy a nagy ugrálásba még be is szúrt az oldalam, de erről inkább csendesen tereltem, nem hiányzott a leintés az örömről.
- Csak eszembe jutottál - vigyorogtam rá, tudom, hogy ő se szereti, ha sokat emlegetem a pipáimat, így hallgattam addig, még nem nézgetett körül furin. - Hát csak érdekesen nézelődsz, keresel valakit? Feltartalak?
Egy pillanatra én is körbeforogtam, de senki olyat nem láttam, akit mindketten ismerünk és esetleg rá várhat, szóval viszonylag hamar fel is adtam ennek lehetőségét. Legfeljebb kijavít, ha mégis van ilyen emberkécske. Az undi fiús dologra csak sóhajtottam egy nagyot, kezdtem feladni, hogy bárki megértse ebben a bandában, amit mondani szeretnék. Pedig Keve szokta, néha nevetgél rajta, de figyel rám, bár Lewyhez képest alig…
- Szi… mi? - teljes sokkban kérdeztem vissza, a puszit követően meg álltam ott lefagyva, időm se volt reagálni, úgy lépett le a tanúm, mintha kergetnék. Hatalmasakat pislogva és éhesen megálltam a gesztenyésnél és vettem vagy két ilyen papírral, meg a kóstoló karamellából is vettem magamhoz, ingyen volt és jó dolog, aztán nagyon rémült fejjel megkerestem az aput és a brekim.
De nyuszó, Ő azt mondta nekem szivi!