Soha nem voltam az a nyomulós fajta, s a látszat ellenére nem voltam egy menő srác, egy olyan típus, aki bármikor akaszthat az ujjára egy csajt. Először Olíviáról sem akartam elhinni azt, hogy tetszhetek neki, sokáig azt gondoltam, hogy csak egy terv része  vagyok, és talán csak szórakozik velem, az utóbbi időben ez a gondolat azonban megdőlni látszott.
S most, hogy újra kezdeményezett, nem tudtam megállni, hogy ne éljek a helyzettel, vágytam a folytatásra, arra hogy csókoljam az ajkait, s hogy még közelebb kerüljek hozzá, úgy, mint az álmomban. Na igen, jó kis álom volt, csak mi ketten voltunk, mint itt, igaz az a mezőn volt, ez meg egy szoba volt fotelokkal, meg néhány könyvvel, bútorral.
Ha a józan eszemre hallgatok, akkor fel kellett volna pattannom vele a földről, és jól lecseszni, amiért akkora hülye volt, hogy az ablakba mászott. A józan eszem most viszont nem funkcionált, helyette a vonzalom vette át a hatalmat a testem felett, ráadásul az ajtó is zárva volt, így még csak attól sem kellett félnem, hogy valaki majd ránk nyit.
Csókoltam, hagytam hogy magával húzzon, majd összenéztünk, s ajkaimra kiült egy kis játékos vigyor, hisz éreztem, hogy ő is akarja. Neki is állt a pólóm levételének, amiben annyira nem tűnt ügyesnek, de hát én sem voltam túl gyakorlott, mégis, sietve próbáltam megszabadulni a felsőmtől, így magam is a segítségére voltam. Aztán újra megcsókoltam, s figyeltem, hogyan csúsztatja le vállairól azokat a pántokat. Iszonyat dögös volt a pillanat, meg ő is.
El is kalandozott a pillantásom, sóvárogva fürkésztem, miközben tenyereim a hátsóján pihentek.
- Én már igen, egyszer - vallottam be, bár talán rosszul fejeztem ki magam, hisz azért az több is volt, mint egy, de csupán egy lánnyal. Kezdtem azt érezni, hogy talán nem kéne annyit beszélnem, mielőtt elveszne a varázs, így inkább rámosolyogtam, tenyereimet feljebb csúsztattam a hátán, majd fölé hajolva, ajkaimmal vándoroltam végig a dombok mezsgyéjén. Közben, ha engedte, gyengéden fordítottam át magamról a földre, s kihúzva háta alól a kezeimet, megtámaszkodtam a földön, hogy fölé hajolva tovább kényeztethessem csókjaimmal a bőrét. Míg csókoltam, jobbom combján indult vándorútra.
Aztán visszatértem a ruhájához, azt próbáltam lejjebb tornázni róla, s annak mentén egyre lejjebb haladtam a csókjaimmal, hogy elérjem hasának vonalát. Onnan azért felpillantottam, hogy tetszik-e neki a vándorösvény tanfolyam, s ha a szemeiből úgy ítéltem meg, hogy minden okés, akkor apró csókokkal hintettem bőrét, miközben tenyereimmel a combjain simítottam végig, hogy ezután visszakússzak ajkaihoz egy újabb csókra.
A nadrágom ekkor már igen csak szorított, s ha netán Olívia kíváncsiskodott, ki is szúrhatta magának a buckalakót, mely csók közben a combnyának nyomódott. - Biztos akarod? - kérdeztem csók közben, s tenyerem ekkor már meglelte combjai rejtekét. Pechemre nem vettem észre, hogy a mobilom a földön hevert, s ráadásul a legnemvártabb pillanatban vad csörgésbe kezdett.
- Ajhh ne, várj kinyomom... ne moccanj - mondtam mosolyogva, miközben nyújtóztam a készülék után, de pechemre reflexből akartam cselekedni, s nem vettem észre, hogy a kikapcsolás helyett vonalba engedem a hívófelet, ráadásul kihangosítva.
- Nahát, milyen meglepetés Lucas! Azt hittem, csak sms-ezünk, de örülök, hogy felvetted. Arra gondoltam, hogy megbocsájtom a múltkorit, és talizhatnánk hétvégén a színház előtt, a hülye nővéremről meg majd gondoskodok.