A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=660038#post660038][b]Varga Nóra - 2017.02.14. 22:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=662939#post662939][b]Varga Nóra - 2017.02.26. 18:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=668697#post668697][b]Varga Nóra - 2017.03.19. 11:48[/b][/url]

Szegény Zoli teljesen megijed, de nincs igazán oka rá, mert semmi bajom. Nagyot sóhajtok, közben a vörösségem kezd eltűnni, és lenyugszom.
- Nem, dehogy, szerencsére pont úgy estem, hogy semmim nem fáj, nyugi. - Mosolygok rá biztatóan, és mikor mellém ül, már minden rendben. Egy pár pillanatnyi kínos csend után végül megszólalok, hogy visszahozzam az eredeti jó hangulatot.
- És milyen könyvet olvastál, amikor megszakítottalak? Mert úgy tűnik, nagyon ott ragadtál a történetben. - Rámosolygok a szemébe nézve, ahol még mindig kis aggódást látok. Nem is hittem volna, hogy ilyen féltő típus. Bár ahogy eddig megismertem, nem is gondoltam másra. Türelmesen hallgatom, közben megnyalom a szám szélét, jól jönne a kis testmozgás után valami innivaló.
- Nincs valami üdítőd vagy vized esetleg, kissé szomjas lettem itt a nagy csatában, amiben amúgy simán legyőztelek volna. - Játékos pillantásomat fúrom szemeibe, hisz tényleg minden esélyem megvolt a győzelemre, csak persze, hogy elbénázom ezt is, mint minden mást. Jó vele tölteni az időt, az egyszer biztos, ilyen jó délutánom még nem volt itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=682000#post682000][b]Varga Nóra - 2017.05.20. 11:35[/b][/url]

Végre megkönnyebbül kicsit, és mosolyog is. Tényleg jól vagyok, nem tudom, mit aggódott. De úgy tűnik, ő ilyen védelmező meg aggódós típus, legalábbis ez jött le eddig.
- De jó, a krimiket én is szeretem, Agatha Christie könyveit szoktam olvasni, ha krimire vágyom. Velem is előfordul, hogy nagyon magával ragad a sztori, olyankor fel se állok a könyv mellől, csak ha nagyon muszáj. - Közben Zoli keres nekem valami innivalót, aztán át is nyújtja a palackot. Ahogy kiveszi, könyv is a padlóra esik, de előbb elveszem az üveget, és jó adagot iszok az ízesített vízből. Egy kicsi azért marad az alján, úgy a harmada. A könyvet felteszi az asztalra, én pedig visszacsavarom a kupakot, majd visszaadom az üveget. Ezután a kezembe veszem a könyvet, majd elolvasom a címét.
- Sherlock Holmes visszatér. Hmm, novelláskötet. A novellákat esetleg jobban szereted, vagy csak ez akadt a kezedben a könyvtárban? - Rápillantok, és a könyvet kezdem lapozgatni. Csak a főbb címeket olvasom el, de máris megtetszett. Majd a könyvtárban keresek ilyen könyvet, úgyis rég volt a kezemben krimi. Bár még azokkal se végeztem, amiket otthonról hoztam. Nem baj, egyszer úgyis a könyvlistám végére érek. Vagy talán mégsem, mert mindig van olyan, amit szeretnék, de sehol se találom, vagy most adták ki, de még nem jutott el a könyvtárakba. Volt már, hogy egy könyvért bejártam az egész várost. Mondjuk megérte, nagyon tetszett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=690579#post690579][b]Varga Nóra - 2017.07.15. 11:04[/b][/url]

De jó, Zoli is olvasott Christie-től. Kissé elmosolyodom a gondolatra, így legalább lesz közös témánk.
- Azt még nem olvastam, de majd kiveszem. - Holnap úgyis megyek a könyvtárba, bár már jó pár könyvet kivettem. Nem baj, még egy már nem számít.
Közben felém fordítja a könyvet, hogy jobban megnézhessem. A borító egyszerű, gondolom elég régi kiadás.
- Ó, azt megköszönném. Rég olvastam novellákat - rámosolygok, közben pedig elveszem tőle a könyvet. Előveszem talárom zsebéből a telefonomat, és látom, hogy nagyon elszaladt az idő. Kissé elhúzom a számat, majd Zoli szemébe nézek.
- Basszus, már ennyi az idő? Bocsi, de vissza kell mennem a szobámba, a végén még elkapnak a prefektusok. Köszi a könyvet és a beszélgetést, remélem még találkozunk! - Gyorsan összeszedem a cuccaimat, és indulok is vissza a szobámba. Még kicsit össze kell pakolnom, aztán megyek is aludni. Hosszú volt ez a nap.