A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=645904#post645904][b]Kaisch Ráhel - 2016.12.07. 10:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=662878#post662878][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.26. 16:09[/b][/url]

Annyira nem hatott meg, amit délután a fejemhez vágtak. Az ütőm is meglett, most meg már a hasam is teli, így jegyzeteimmel együtt indulok el valami nyugis helyet keresni, még van pár vizsgám, amit rövid úton le kéne tudni, hogy élvezhessek valamennyit a szünetből. Azért némivel nehezebbnek hittem őket, így nem is tudom mire vélni mások parázását. Jó, én egész évben tanultam mellette, és nem csak az utolsó pillanatban jutott mindez eszembe.
Az északi torony felé veszem az irányt, a csillagvizsgálót élből kerülöm, azt a helyet ugyanis már Kolosnak felfedtem, a végén meg már nem lesz hol elbújnom. A kezemben egy papírpohár, kortyolok is a kávéból, pedig ha ezt Zója látná... de kell, szerintem biztos, hogy ezt tőlük vettem át, az egész család függő, csak engem nem hagynak még inni.
Azt se mondjuk, hogy mi ez a kihaltság, alig kószál valaki a folyosókon, bár... vasárnap van, meg ha jól sejtem, hazautazós hétvége is. Vállat vonok, aztán befordulok egy újabb folyosóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=662892#post662892][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.26. 16:41[/b][/url]

Pedig nem szoktak ám rólam így leperegni a dolgok, most is csak azért, mert tudtam, hogy azt én idéztem elő. Bocsánatot akkor sem fogok kérni, mert ha ő nem néz hülyének, ez az egész meg se történik.
De túllépek rajta, vagyis nagyon igyekszem, és most csak a következő vizsgámra gondolok, vagyis előbb arra, hogy találjak magamnak egy nyugis helyet.  Ma még járőröznöm se kell, ami külön öröm, mert az utóbbi időben már egyre fárasztóbb volt.
- Ezt nem hiszem el - nyögök fel, mikor benyitva az ajtón, pontosan vele találom szembe magam. Mégsem vágok egyből hátraarcot, mereven tekintek rá, s most önként csukom be magam mögött. Nem félek, dühös vagyok rá, de úgy gondolom, ha akkor ott nem bántott, most sem fog már.
A szoba pedig valami miatt ugyanolyan marad, még a zongoraszó is nagyon tetszik.
Megunva aztán a téblábolást a szoba másik felébe költözök be, szétszórva gyorsan magam körül a dolgaim - mintha el tudnám barikádozni magam -, lehuppanva a padlóra, mert valamiért tanulni ott szeretek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=662916#post662916][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.26. 17:09[/b][/url]

Nem akartam vele találkozni, főleg azért sem lovagoltam annyira témán, mert valahol mélyen reménykedtem abban, hogy megint felszívódik a közelemből. Viszont ha a sors nem akar lezárni valamit, nem is fog, ami még inkább dühítő, tényleg mintha egy rajtam túlnövő erő akarna rendelkezni az életemről. Akárhányszor akarom kijátszani, mindig csak baj van belőle.
Mindenesetre nem szólok hozzá, a saját dolgaim közé menekülök, mert nincs szükségem még egy veszekedésre, én azokat nem viselem túl jól, mindig letörik belőlem egy darab. A zene meg még meg is nyugtat, valamiért tényleg nagyon tetszik, egy pillanatra még a szemem is lehunyom.
A kérdést hallva pedig kisebb tucat gúnyosabbnál, gúnyosabb válasz jut eszembe.
- Számmisztika... én ezt nem értem... - halkan beszélek, leküzdve mindent, amivel a makacsságom, meg a gyerekességem csillogtathatnám meg újfent.
- Sajnálom... semmi közöm hozzád - az ajkamba harapva pislogok rá, persze csak pár perc néma csend után, mert annyi idő nekem kell, hogy legyőzzem a dacot, és beismerjem magamnak is, hogy nekem kell bocsánatot kérni.
- Igazából, akkor se rohantam volna ám sehová, sose teregetem ki mások szennyeseit, de nehezen viselem, ha hülyének néznek - ez pedig még igaz is. Megszoktam már, hogy a körülöttem lévők képesek nagyjából felnőttként kezelni, de itt a suliban... itt még mindig csak egy gólya vagyok. Van, mikor örülök ennek, de sokszor nagyon utálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=662932#post662932][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.26. 18:14[/b][/url]

Ennyi tellett tőlem, bocsánatot kértem, még igazat is adtam neki valamilyen szinten. Erre még ő tetézi, és ezen már a szoba nyugalma se segít. Tudja egyáltalán, már csak az mennyire nehéz, hogy be kell ismerni, elcsesztem valamit? Miért, miért kell még tetézni, mikor simán le lehetne tudni egy okéval, és tovább lépni.
- Erre gondolhattál volna azelőtt is, mielőtt megcsillogtattad, mire vagy képes. Pont az ijedt tekintetektől félsz. Mit gondolsz, én mit érzek? Félek tőled, tartok attól, hogy azzal az erővel, amivel megmentettél, kárt is tudsz bennem tenni. Ennek tetejében pedig most vallottad be, hogy valami tényleg nem okés veled. Tudod, mi van? Ha lebuktatod magad, vállald a következményeket, vagy legközelebb csináld okosan, és ne másokat hibáztass azért, mert elcseszted. Azt az ajtót, ki is lehetett volna robbantani, ami max egy hét bünti, a doboz miatt meg jöhettél volna hozzám a gyengélkedőre, akkor még kedveltelek is volna. Ha már van valami sötét titkod, légy annyira önző, hogy valóban tartsd meg magadnak, akkor megspórolod ezeket a köröket - végig a szemébe nézve osztom meg a személyes véleményem, aztán elhasalva a padlón szentelem újra figyelmem annak, maiért itt vagyok. Részemről befejezettnek tekintem ezt, mert félő, még jobban elharapózódna. Láttam rajta is az előbb, hogy nehezen tartja magában, belőlem meg ki is hozza, én meg képtelen vagyok uralkodni magamon.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=662962#post662962][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.26. 19:17[/b][/url]

Nos igen, bármennyire is érett vagyok, a kamaszkorral egyszerűen nem tudok mit kezdeni, sem a vele járó hangulatingadozásokkal. Zója megnyugtatott, hogy ezen felesleges tépelődnöm, mert biológiai alapú bigyó, csak imádkozhatok, hogy hamar túlesek ezen, meg hogy ez mindenkivel megtörténik, az a nem normális, hogy nem. A felnőttek viszont ezt már elfelejtik, így nem csoda, ha kiakadnak, mikor szembekerülnek egy hormontúltengéses tinivel, vagy épp velem.
- Ne mondd, hogy nincs, képes vagy úgy felhúzni, ahogy még apám se tud - közlöm vele a vitathatatlan tényt.
- Pedig tőle most kaptam pisilős babát a szülinapomra... megjegyzem, hat évesen hisztiztem érte - forgatom meg a szemem, mert igen, minden alkalommal el fogom ezt mesélni, csak, hogy megtudják, Bercel apaként megbukott. Ja hát ez még a legkisebb gond vele igazából, de nem hiszem, hogy most van itt az ideje, csak úgy kivesézni. Igen, a szoba színének változását is a magaménak tudom be, hisz legalább annyira dühös vagyok, mint ő.
- És a gyorsaság? Nem vagy élsportoló, de még ha az lennél sem tudnál ilyen reflexekkel előállni... - szegezem neki a második kérdést, kihívóan emelve meg a szemöldököm. Láthatóan most van vallatható állapotban, de a nyakam ráteszem, ha Alec, vagy Farkas itt lenne, nekik ez sokkal jobban menne. Még csak napszemcsi sincs nálam, hogy NCIS-est játszak.
- Egyébként a feléről se tudsz. Aszociális személyiségzavarom van. És belöktek egy csomó ember közé, a félelem mellé került egy csomó komplexus, amit  a nagy számmal, vagy az érthetetlen távolságtartásommal kompenzálok. Kamasz vagyok, ezért tök labilis is... de Zója szerint ez még mindig kezelhető, és idővel elmúlik. Ja igen, egyébként nálam a pszichológus 0-24-ben játszik, mert nála lakom, hamarosan meg már a lánya is leszek, mert apám nem tud jó apa lenni, sőt apa se... - ha már ő elmondott valamit, én is vallhatok színt, mert ez így fair. A vállam persze megvonom, mert ezek mégsem eget rengető problémák, nem olyasmik, amiket sajnálni kell, az életemre viszont rendesen rányomják a bélyeget.
- Ha van nálad gumicukor, lehetünk jóban - teszem hozzá, halkan motyogva, mert az mégis mennyire gáz lenne, hogy kezdjük tiszta lappal, vagy hasonló szövegek? Azok sablonosak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=663066#post663066][b]Mácsai Ráhel - 2017.02.26. 22:10[/b][/url]

- Az ilyen, nem szülő - rázom meg a fejem, mert ha valamit, akkor ezt teljesen át tudom érezni. De én tettem azért, hogy ne nyomódjon rám teljesen bélyeg emiatt, és még most is életem egyik legjobb döntésének tartom.
- Mert nem viselkedsz úgy... ezt bonyi lenne megmagyarázni, ne is kérd, a lényeg, hogy tudom - sóhajtok fel, mert tényleg nem tudnám szavakba önteni azok viselkedését.
És kifakadok, vagy olyasmi. Jobbára csak választ adok a ki nem mondott kérdésekre. Nem várok sem szánakozást, sem hasonlót, sőt szerintem ki is akadnék, ha így lenne. Egyedül azt szeretném, hogy értse meg, nem feltétlenül szólt ellene minden, a kapcsolataim többsége is hasonló nehézségekkel indul, épp csak nem mindenki orrára kötöm, hogy miért. Amit tett, az viszont akkor sem hagy nyugodni, ismerem magam annyira, hogy tudjam, nem is fogok leállni, míg ki nem derítem, az pedig neki nem biztos, hogy kellemes lesz.
- Akkor légyszi hozz - ártatlan mosolyt küldök felé, egyedül szemeim villannak meg kihívóan, még a fejem is oldalra döntöm, és igazából felettébb ártatlannak hatok. A Zójával együtt töltött idő alkalmával, azért akarva- akaratlan ellestem tőle egyesmást, sőt... ha nem lennék biztos abban, hogy nem, simán azt hinném, hogy ténylegesen ő az anyám, sokszor annyira hasonlítunk már. Cseppet sem bánom egyébként, ha valakire hasonlítani kell, akkor az legyen ő, vagy Franci.
- A békásat nem szeretem, meg a gilisztásat se, azon kívül bármi jöhet - kezeimmel megtámaszkodok a hátam mögött, magamon hagyva azt a mosolyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=663223#post663223][b]Mácsai Ráhel - 2017.02.27. 16:51[/b][/url]

- Szinte csak azokat ismerek. Apám kviddicstehetség kutató, amíg nem lett balesete pedig az egyik bajnok csapatban játszott, nagyon sokáig, és lett egy csomó haverja... jobbára mellettük nőttem fel - vonok vállat, nem tartom ezt akkora nagy dolognak.
- Például Sebastian Sieger... azt az ütőt, amit kerestem, tőle kaptam - nem hiszem, hogy sokat mondana neki a név, bár Sebi szekere rendesen beindult, manapság mindenhol ott a neve, aminek én egyébként nagyon örülök, és büszke is vagyok rá.
A tény viszont még mindig nem hagy nyugodni, bár már kezd egyre inkább alábbhagyni az érdeklődésem, mikor egyre jobban látom rajta, hogy úgyse húzok ki belőle igazából semmit.
Gumicukorért már csak azért is elküldöm, mert azt szeretem. Meglepődök picit, mikor tényleg elmegy érte, nekem jöhet a pizzás is, azzal is elvagyok, noha nem tartozik az imádom kategóriába.
- Köszönöm - veszem el tőle hálás mosollyal, aztán gondolva egyet, odaülök mellé, közénk helyezve a zacsit, elvégre, ha már hozott, akkor egyen belőle ő is.
- Miért vagy kedves? Én nem tudnék így viselkedni valakivel, akitől a falra mászok... - pislogok rá, mert a cselekedetei, meg a tény, hogy nem vagyok a szíve csücske, nem függ épp össze. Még a homlokom is ráncolom, de ezt sehogy nem sikerül megfejtenem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=676801#post676801][b]Mácsai Ráhel - 2017.04.23. 16:29[/b][/url]

- Pakuami? - pislogok rá lassan, lévén én ezt a szót még kiejteni sem tudom, nem hogy fogalmam lenne arról, mi is az.
De aztán hamar megtörik a jég, mikor még gumicukrot is hoz nekem. Igen, pontosan azok után, hogy úgy viselkedtem vele, így megint bezsebelek némi bűntudatot, és megpróbálom jóvá tenni a történteket. Elvégre nem vagyok olyan, vagyis nagyon szeretnék nem olyan lenni, egyszerűen néha csak úgy jön magától. És megijesztett, de már ott tartok, hogy a míg nem bánt, addig nem érdekel.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne - sóhajtok mosolyogva, mert az még rendben van, hogy én belátom a dolgokat, de a kastélyban rengetegen vannak, akik erre nem képesek.
- Abban a pillanatban igen. Valami megmagyarázhatatlan bizé lekerül rólam... - biccentek komolyan, elvégre miért hazudjak neki? Be is kapok még egy cukrot, mielőtt folytatnám.
- ... de aztán hamar megbánom, és bűntudatom lesz, mert mást okolok valamiért, amiről még én magam se tudom, mi az - mert igen, ez is hozzátartozik. Én nem is tudom elképzelni, más hogy bír el a lelkiismeretével, nekem nem megy... mindig az győz.
Még beszélgetünk kicsit, míg ki nem ürül a zacskó, aztán mindenki megy a saját dolgára.