A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

Szomorúan csücsült a szobában, amit nem is olyan régen fedezett fel, egy tanítás utáni szép, szabad délutánon.
Sajnos a hőn szeretett kártyáiból csupán tizenötnek sikerült a nyomára bukkannia, de ő mind a háromszázat ismét a dobozában akarta tudni. Olyan szorgosan gyűjtögette, és nem akadt egy szál értelmes ötlete sem, hogyan is tűnhettek el szőrén-szálán a kis pimaszok.
Vagy talán nem is ők voltak a pimaszok? Meglehet, hogy valaki ellopta volna őket, hogy így szórakozzon rajta? Áh, kizárt.
Legalább tizenötöt megtalált, az is több a semminél.
Kökény vele tartott a vadászatra, most is ott pihent a lány vállán, bár már nehezebben fért el, nőtt a kis szeretetgombóc, mióta ide kerültek a Bagolykőbe.
Nyugis, halk zene szólt, hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy Brahms, vagy Bach, neki úgy kb. egyre ment, ki a szerző, csak jó legyen a zene.
A kedvenc csemegéjéből, szeletelt almából már bespájzolt, kicsit besurrant a konyhára, hogy szerezzen egy uzsonnás táskányit. Kedvjavítónak még egy kis csokit is kapott a kedvenc manójától, akinek a nevét már zsinórban ötödszörre felejtette le, épp ezért hívta magában Csokinak. Ő mindig megkínálta Ramit csokival, ha rossz kedve volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=686409#post686409][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.19. 21:44[/b][/url]

Szomorúan csücsült a szobában, amit nem is olyan régen fedezett fel, egy tanítás utáni szép, szabad délutánon.
Sajnos a hőn szeretett kártyáiból csupán tizenötnek sikerült a nyomára bukkannia, de ő mind a háromszázat ismét a dobozában akarta tudni. Olyan szorgosan gyűjtögette, és nem akadt egy szál értelmes ötlete sem, hogyan is tűnhettek el szőrén-szálán a kis pimaszok.
Vagy talán nem is ők voltak a pimaszok? Meglehet, hogy valaki ellopta volna őket, hogy így szórakozzon rajta? Áh, kizárt.
Legalább tizenötöt megtalált, az is több a semminél.
Kökény vele tartott a vadászatra, most is ott pihent a lány vállán, bár már nehezebben fért el, nőtt a kis szeretetgombóc, mióta ide kerültek a Bagolykőbe.
Nyugis, halk zene szólt, hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy Brahms, vagy Bach, neki úgy kb. egyre ment, ki a szerző, csak jó legyen a zene.
A kedvenc csemegéjéből, szeletelt almából már bespájzolt, kicsit besurrant a konyhára, hogy szerezzen egy uzsonnás táskányit. Kedvjavítónak még egy kis csokit is kapott a kedvenc manójától, akinek a nevét már zsinórban ötödszörre felejtette le, épp ezért hívta magában Csokinak. Ő mindig megkínálta Ramit csokival, ha rossz kedve volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687027#post687027][b]Vörös Laura - 2017.06.23. 16:11[/b][/url]

Rami

Nyugalomra egyáltalán nincs szükségem, csak egy csendes helyre, ahol tudok kicsit elmélkedni. A szobámban nyüzsi van, semmi egyéb, magamra meg nincs úgy egy cseppnyi hangulatom sem. Hiányzik Lili, annak ellenére, hogy találkozom vele nap, mint nap, de nem beszélgetünk. Ő is el van, én meg egy kicsit beszorulva a négy fal közé, amin most változtatok, szóval felkerekedem, és indulok is kifele onnan.
Egy csomó olyan hely van még a kastélyban, ahol nem jártam, hát épp itt az ideje felfedezni, hogy mit lehet még csinálni a tanuláson, a tavacskában fürdésen, és minden egyében kívül, úgyhogy a célom egyelőre ismeretlen, csak vándorlok.
Egyik terem a másik után, a társalgó, a nagyterem, a csarnok, a tanári, a torony, de egyik sem nyeri most el a tetszésem, pedig sok helyen nincs egy lélek sem.
- Szia.
Ahogy benyitottam az egyik szobába, tudtam, hogy nekem ez fog kelleni. Bár nem lettem így egyedül, azért hátha nem fog kidobni innen. Még látásból ismertem is, valamelyik óráról vagy a folyosóról vagy nem is tudom, de nem volt teljesen ismeretlen. A neve viszont nem rémlett. Abban sosem voltam jó.
Beléptem, nem kérdeztem, leülhetek-e, de a gondolataim már így is cikáztak az agyam egyik falától a másikig, És ahol elfoglaltam a helyem, körülöttem minden felvette azt a színt, ami a legjobban esett a szememnek. Mindenhol halvány kék és zöld árnyalatok, néhol világos naranccsal, rózsaszínnel. Tökéletes...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687078#post687078][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.23. 22:44[/b][/url]

A belépőre felfigyelt, ugyanis a szoba hangulata nem ugyanaz volt. A csokoládés aroma eltűnt, a zene váltott, és a színek is mások lettek.
Fel is kapta a fejét, hogy lássa, ki csöppent oda mellé. Ismerős volt neki is a lány, de így hirtelen a neve nem ugrott be, kevés elsőst ismert, eddig csak Lora és Bíboranna voltak az ismerősi pakkban.
– Szia! Ö… ismerlek, de a neved hirtelen nem jut eszembe, csak az, hogy közös óráink vannak, és Levitás vagy – kérte a leányzót, könyörgő boci szemekkel pillogva rá. A névmemóriája arc-összeköttetéssel körülbelül egy aranyhaléval vetekedett, ha nem sűrűn botlott bele bizonyos személyekbe, márpedig olyan egyedekből elég sok akadt széles-e planétán.
– Gyere, csüccs le. Én Juhász Ramóna Zita vagyok, úgy hívsz, ahogy akarsz, szinte már mindenre hallgatok – invitálta, közben bátorítva a kék „vendéget”. – Kérsz csokit?
Még szép, hogy megkínálta abból, ami neki is örömet okozott, és egyből jobb kedvre derítette, szerinte a másikra is ráfért egy kis egészséges kedvjavítás.
Kisebb, pár perces késéssel esett le neki, hogy tulajdonképpen mégis csak tudja, hogy kicsoda a csajszi, sok közös órájuk volt, ÁTV-ről emlékezett rá.
 – Jé, te vagy Laura, a Vörös, aki kék is – vigyorgott a felismeréstől boldogan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687147#post687147][b]Vörös Laura - 2017.06.24. 17:23[/b][/url]

Nagyon jól összefoglalja a helyzetet, és azt, amit én is gondolok, csak nekem nincs elég merszem, hogy ezt közöljem vele. Mondjuk nem is értem, miért, mert ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, akinek a névmemóriája úgy pocsék, ahogy van, na meg egyszerre szereztünk elsősként, az első héten már új ismerősöket, akiknek a neve néha egybefolyik.
Rami, merthogy így hívják, mintha megérezné, amire meg akartam kérni, és már darálja is a nevét. A fülemig érő mosoly mindent kifejez, nem beszélve a nagy, mély levegőről, amit lassan, olyan megnyugvóan fújok ki a számon keresztül, hogy a vállaim olyanok, mintha ezer mérföldet süllyednének.
- Csokit nem, de ha lenne nálad egy pohár limonádé, annak nagyon örülnék, de gondolom nincs, úgyhogy mindegy is, megleszek, köszönöm.
A szám jár, mintha muszáj lenne neki, és nekem kellene róla tennem, hogy szerezzek magamnak üdítőt, akármennyi időt is fogok itt eltölteni. Még a nevemre is rájön, kérdeznem sem kell, de jól van ez így, azt az icipici tényt leszámítva, hogy megint csak saját magamat tudom azoknak az oldalán tudni, akik nem könnyen tanulnak neveket, már ami a társaikat illeti, merthogy a tananyag szinte rögtön megragad.
- Te pedig piros, ha igazam van.
Vigyorgok rá, mert ez azon kívül, hogy elég általános jellemzés, plusz mindig van rajtam valami kék, azért nem nehéz kitalálni, főleg, ha az ember lánya mindenhez, amihez hozzákezd, lelkiismeretesen, és eredménnyel elvégzi.
- Nem tudod, mi van Lilivel?
Kicsit váratlan a kérdésem, ami rá irányul, de istenemre mondom, ha tőle nem, hát mástól facsarok ki információt róla. Mostanában nem ír, nem válaszol, semmi ilyesmi, és igen. Hiányzik. Nagyon. Ha pedig ennek enyhítésében esetleg Rami tud segíteni, akkor hozzá fordulok, persze csak valami szívességért cserébe...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687216#post687216][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.25. 13:25[/b][/url]

Úgy tűnt, erre a helyre mindkettejüknek szüksége volt ma. A Csoki manótól kapott édesség kicsit helyrerázta a kedvét, és az újonnan felfedezett ismerős évfolyamtársa is.
 – Sajnos nincs, de ha gondolod, lemehetünk a konyhába, ha elrendeztem a kártyáimat. Sajnos mind a háromszáz eltűnt, és csak tizenötöt találtam meg – panaszolta bánatosan, ajkait lebiggyesztette.
– És te? Neked mi vágta taccsra a napod? – érdeklődött, ha már ebben a szobában úgysem lehet nagyon titkolózni a másik előtt.
 – Igen, és ha jól emlékszem, te ülsz mellettem Átváltoztatástanon – kedvelte a levitásokat, különösen azóta, hogy első napján véletlenül eltévesztette a házasztalt, aztán beült a kékek közé. Senkit sem zavart, hiszen nem küldték el, csak a szedelőzködésnél jöttek rá azok az újdonsült barátnők, hogy ő nem egészen jó helyre ült.
 – Melyik Lilivel? Sok van az iskolában, egy csöppecske pontosítást kérnék – pillantott rá nagy boci-szemekkel.
Szívesen segített ő, ha tudott, főleg akkor, ha olyan kedve volt hozzá,
 és szimpatikusnak találta az illetőt, de hát egy kéknek miért ne segítene?
 A Lili névvel viszont sikerült Laurának kifognia a szöszkén, fogalma sem volt így első blikkre, hogy kit is takar az emlegetett megszólítás.
- Szereted a csokibékát, vagy azokból a kártyákat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687971#post687971][b]Vörös Laura - 2017.07.01. 13:05[/b][/url]

- Nem olyan fontos, tényleg. Jól elvagyok.
Nem is értem, miért csinál belőle ekkora ügyet, de hát az ő dolg, nem az enyém. A kártyák mondjuk jól lefoglalják a kapacitását, de ami rosszabb, hogy nem tudom, mit is kellene keresnem.
- Milyen kártyákat gyűjtesz? Mit kell keresni?
Ha mást nem, akkor ott vagyok én plusz két kéznek, ami ilyenkor nagyon sokat jelenthet. Meg egyébként is szeretek mindenkinek segíteni, ha van rá lehetőségem, és mivel a szabadidőm jelenleg az egész napra eltart, így bátran merek bármit vállalni, ami nem jár sok trutyival, tehát nem mocsárban vagy hasonló hlyen kell keresgélni, a többi meg megoldható.
- Nem vágta taccsra semmi sem. Csak el akartam kicsit vonulni a nyüzsi elől, mert olyan voltam már, mint egy bevásárlótáska, amit telepakoltak cuccal, és mindjárt leszakad a füle. Ki kellett ürítenem egy kicsit, és pont megfelel rá ez a hely.
Nem fecsérlek erre több szót, nem is kell, inkább Lilin gondolkodom, mert nagyon régen nem talákoztam vele, talán utoljára az évnyitó után, amikor kimentünk a kapuba, és annyi minden elújságolnivalója volt. Minden nap eszembe jut, lassan minden órában is, mert hiányzik. De az, hogy csak nekem egyértelmű, hogy kire is gondolok, kicsit kizökkent. Ez jó.
- Révay. Vagy ahogy ezelőtt ismerhetted névről Esterházy. Ő ül mellettem szinte minden közös óránkon, de igen, az átváltoztatástant ő nem vette fel, úgyhogy nagyon esélyes, hogy ott a tiéd a bal oldalam.
Bár emlékezni nem emlékszem pontosan, mert sosem a társaim kötik le a figyelmem, hanem a tananyag. Szeretek tanulni, és azátváltoztatástan pont olyan tárgy, amire az állatokkal a későbbiekben szükségem lesz, úgyhogy jó, ha odafigyelek, akárcsak bűbájtanon, LLG-n, és még néhány tárgyon.
- Nem eszek csokit. Nem szeretem az ízét sem. A mostaniak olyan borzalmasak. Ha csokiszerű, akkor inkább kakaót iszom, esetleg nagyon ritkán, évente egyszer-kétszer eszem két falat csokit, de csak azt, amit anya csinál otthon. A bátyám gyűjti őket, demostanában nem igen gyarapodott a készlete, mert mindig rssz fát tesz a tűzre. Úgy 4-5 éve folyamatosan.
Rakom hozzá, mintha természetes lenne, mint a levegővétel, és érzem, hogy ez már túl sok is így egyszerre, amit kiadok magamból, úgyhogy a számon ezután cipzár, egy szót sem szólok feleslegesen.
El is tart egy ideig, amíg a köztünk lévő csend megtörik, és a csoda az, hogy mindezt én töröm meg. Furcsa egy dolog, de igaz.
- Rami. Megvan neked a két héttel ezelőtti átváltoztatástan óra vázlata? Más dolgok foglaltak le aznap délelőtt, és nem igen tudtam odafigyelni, de a színváltoztató igék kimaradt félig a jegyzeteimből. Léééégyszi!
Nézek fel rá bociszemekkel, és nagyon remélem, hogy neki megvan. Lili nem jár velem oda, mással meg nem igen beszélek, és bár eddig Ramival sem, most, ezután a két mondat után azt hiszem, talán segítene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=688189#post688189][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.07.03. 12:14[/b][/url]

- Oh. Pedig a limonádé jó dolog, szuper ízlésed van – vállat von a szabadkozásra, Laura tudja, az ő dolga, hogy valóban olyan szomjas-e. – A csokibékás csomagolásából gyűjtöm a kártyákat, volt már háromszáz darabom, erre eltűnt. Híres varázslók és boszorkányok vannak rajta, róluk adatok, eddig tizenöt lett meg a nap során.
Ah, nagyon tudott volna örülni egy szárnysegédnek, egyedül sokkal rosszabb volt keresgélni őket, és így azért szórakoztatóbb a dolog, amikor az ember a saját eltűnt dolgai után kutat. Ha van társaság, kevésbé kétségbeejtő az eset, pláne, ha egy okos levitás az a társ a kincskeresésben.
- Hupszi, az nem túl jó. Mit szólsz egy kis kártyakeresős kalandhoz? Majdnem olyan, mint a kalózos kincskeresés, hátha az is segít kicsit lenyugodni. Szerintem klassz móka lenne neked is – javasolja, mert hát a szórakozás az neki mindig is bevált, sőt, szinte végig játszotta eddig az életet, ha túl komolyan venné, valószínűleg ő is olyan lenne, mint egy túlterhelt bevásárlótáska. Vagy még rosszabb.
- Á, Révay! Így már megvan. Ó, nem is tudtam, hogy korábban Esterházy volt a vezetékneve, wow, ez érdekes - most, hogy már a leányzó vezetékneve is megkerült, könnyebb volt arcot társítani hozzá. – Sajnos nem láttam én se sűrűn, csak órákon, de ott meg nem szabad beszélgetni. Mágiatörin meg alszom, nem érdekel, unalmas tárgy. Kakaó? Az szuper, szeretem. Anélkül nálam nem kezdődhet el egy reggel.
- Színváltoztató igék? Persze, simán. Mit szólnál hozzá, hogyha a klubban lemásolnám neked külön lapra, és utána bagolyban átküldeném neked? – szívesen segített ő, háztól függetlenül is, sokkal mókásabb tanulni, ha van hozzá valaki, aki egy fokkal lelkesebb, és átlendít a lustasági holtponton, és nem hagyja, hogy lankadjon a figyelmünk.
Raminak pont erre volt szüksége, és a levitásból nem hiányzott a lelkesedés, és a bociszemek igencsak meggyőzték.
- Levitásokat amúgy is bírom, nem zavartak el, amikor véletlenül az első nap a ti asztalotokhoz ültem le. Az vicces volt, csak vacsora után küldtek vissza a többiekhez – mesélte lelkesen. Élvezte, hogy ilyen könnyedén alakított ki kapcsolatokat más házak diákjaival is, és nem igazán zavarta, hogy a másik máshova tartozott, ha megvolt a közös téma, amiről lehetett csacsogni.