A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

kinézet

Hamarosan vizsgaidőszak, és több, mint valószínű, hogy idén is bukik. Utálta a magániskolát, ahonnan egy - szerencsés vagy szerencsétlen, relatív - véletlennek köszönhetően a Bagolykőre jöhetett. De most már kezdi úgy érezni, hogy itt sincs maradása. Miatta veszítették el a kviddicskupát (igaz, miatta is kerültek ilyen közel hozzá, de ezt Manó hajlamos elfelejteni), és mióta tavaly év elején beíratták negyedik évfolyamba, azóta onnan sem sikerült mozdulnia. Semennyit nem fejlődött, sőt, inkább hülyült a pálcás varázslás terén. Egyetlen sikerélménye az elemi mágia, ami viszont csak idén indult be végre. Talán ez az egy, ami itt marasztalja, még ha harmadszorra is kell járnia a negyedik évfolyamot.
Gyakorolnia kéne, de lelkileg kimerült, képtelen pálcát fogni, nem látja értelmét. Talán az új pálca... majd azzal. Ha valaha elkészül.
Szendrei Ella a műtermében alszik. Ma reggel botlott másodszorra az alvó kupacba. És ki tudja, hányszor csövezett nála úgy, hogy Manó észre sem vette? Kezdi dühíteni a dolog, de túl jól nevelt ahhoz, hogy felébresztette volna a lányt. Ott hagyta Ellát macskaszerű sunkijával, Ecsettel, és inkább duzzogva felvonult a kastélyba. Az északi szárnybeli egyik toronyszobába jött, itt kényelmes, és a fények is szuperek egy kis fotózáshoz.
Ahogy belép, nem az tárul a szeme elé, amit várt. Bent nagyon halk, szomorkás zene szól, mintegy kísérője rossz hangulatának. Az ablak előtt a múltkor látott hosszú, puha pad a sok párnával már nem úgy néz ki, mint akkor. Most a párnák sokkal díszesebbek és élénkebb színűek, és amolyan fészket rakott valaki belőlük az ablak alá. Legalább két személy elfér a hívogató párnakupacban, de ha összehúzzák magukat, hárman is ellehetnek. Manó azonban egyedül jött. Vékony teste alig foglal helyet, ahogy a kellemes környezet miatt egy kis megkönnyebbüléssel lehuppan a jobb oldali ölelő karba. Táskáját maga elé teszi, és kipakolja, amit hozott. Arcfestékek. Elvileg, valamelyest folyékonyak lévén, elemi mágiával is meg tudná változtatni a színeket, de a festék sűrűsége miatt ez kicsit nehéz. Úgy döntött ezért, nem teszi fel művészetét esetleges mágikus sikertelenségére: a fő és mellékszíneket, feketét, fehéret hozott. Az árnyalatokat pedig majd bevállalja ő maga.
Tükör, ecset, fényképezőgép is előkerül, oldaltáskáját pedig valahová maga mögé teszi, a párnákon túlra. Rövid ideig nézi a palettát, mihez volna kedve. A piroshoz nyúl, azt ken szeme alá. Nagy műgonddal, ecsettel formálja a pacát szeme alatt, a tükörben ellenőrzi munkáját. Amikor készen van, rövid időre megáll, és erős koncentrációval élénk rózsaszínné változtatja a pirosat. További percek telnek el, arcán színét változtatja a festék, mikor végre tényleg azt az árnyalatot kapja, amit keresett.
Egy utolsó, kihívó pillantás a tükörbe, majd felkapja a fényképezőgépet. Feje fölé emeli, belenéz, megválasztja arckifejezését, és katt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=612655#post612655][b]Regős Manó - 2016.08.15. 12:07[/b][/url]

kinézet

Hamarosan vizsgaidőszak, és több, mint valószínű, hogy idén is bukik. Utálta a magániskolát, ahonnan egy - szerencsés vagy szerencsétlen, relatív - véletlennek köszönhetően a Bagolykőre jöhetett. De most már kezdi úgy érezni, hogy itt sincs maradása. Miatta veszítették el a kviddicskupát (igaz, miatta is kerültek ilyen közel hozzá, de ezt Manó hajlamos elfelejteni), és mióta tavaly év elején beíratták negyedik évfolyamba, azóta onnan sem sikerült mozdulnia. Semennyit nem fejlődött, sőt, inkább hülyült a pálcás varázslás terén. Egyetlen sikerélménye az elemi mágia, ami viszont csak idén indult be végre. Talán ez az egy, ami itt marasztalja, még ha harmadszorra is kell járnia a negyedik évfolyamot.
Gyakorolnia kéne, de lelkileg kimerült, képtelen pálcát fogni, nem látja értelmét. Talán az új pálca... majd azzal. Ha valaha elkészül.
Szendrei Ella a műtermében alszik. Ma reggel botlott másodszorra az alvó kupacba. És ki tudja, hányszor csövezett nála úgy, hogy Manó észre sem vette? Kezdi dühíteni a dolog, de túl jól nevelt ahhoz, hogy felébresztette volna a lányt. Ott hagyta Ellát macskaszerű sunkijával, Ecsettel, és inkább duzzogva felvonult a kastélyba. Az északi szárnybeli egyik toronyszobába jött, itt kényelmes, és a fények is szuperek egy kis fotózáshoz.
Ahogy belép, nem az tárul a szeme elé, amit várt. Bent nagyon halk, szomorkás zene szól, mintegy kísérője rossz hangulatának. Az ablak előtt a múltkor látott hosszú, puha pad a sok párnával már nem úgy néz ki, mint akkor. Most a párnák sokkal díszesebbek és élénkebb színűek, és amolyan fészket rakott valaki belőlük az ablak alá. Legalább két személy elfér a hívogató párnakupacban, de ha összehúzzák magukat, hárman is ellehetnek. Manó azonban egyedül jött. Vékony teste alig foglal helyet, ahogy a kellemes környezet miatt egy kis megkönnyebbüléssel lehuppan a jobb oldali ölelő karba. Táskáját maga elé teszi, és kipakolja, amit hozott. Arcfestékek. Elvileg, valamelyest folyékonyak lévén, elemi mágiával is meg tudná változtatni a színeket, de a festék sűrűsége miatt ez kicsit nehéz. Úgy döntött ezért, nem teszi fel művészetét esetleges mágikus sikertelenségére: a fő és mellékszíneket, feketét, fehéret hozott. Az árnyalatokat pedig majd bevállalja ő maga.
Tükör, ecset, fényképezőgép is előkerül, oldaltáskáját pedig valahová maga mögé teszi, a párnákon túlra. Rövid ideig nézi a palettát, mihez volna kedve. A piroshoz nyúl, azt ken szeme alá. Nagy műgonddal, ecsettel formálja a pacát szeme alatt, a tükörben ellenőrzi munkáját. Amikor készen van, rövid időre megáll, és erős koncentrációval élénk rózsaszínné változtatja a pirosat. További percek telnek el, arcán színét változtatja a festék, mikor végre tényleg azt az árnyalatot kapja, amit keresett.
Egy utolsó, kihívó pillantás a tükörbe, majd felkapja a fényképezőgépet. Feje fölé emeli, belenéz, megválasztja arckifejezését, és katt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=612674#post612674][b]Glenn Grim - 2016.08.15. 14:29[/b][/url]

Ismét sikerült eltévednie. Tudja, már biztos is benne Glenn, ahogy a lépcsőket koptatja felfelé kapaszkodva. De ha már rossz toronyba tévedt a Levita klubhelyisége helyett, legalább megnézi, mi van itt, hátha később még jól jön a tudás. Még az akváriumot sem találta meg, pedig mindennap, az órák után más irányba indult el felfedezőútra.
Van itt minden: Csillagvizsgáló, ahonnan az éjszakai eget nézheti (de most, nappal valahogy nem kimondottan vonzó), bagolyház, ahonnan levelet küldhetne, ha volna kinek, és persze több zárt ajtó is, köztük az házvezető-helyettes szobáját rejtő is. Utóbbiban persze nem volt dolga, reméli ez egyelőre így is marad. Tapasztalatai alapján ritka dolog, hogy egy tanárt a saját szobájában felkeresni kellemes élmény lenne.
Végül is talál egy ajtót, ami semmi ilyet nem ígér látszólag, és még zárva sincs. A környezet pedig több, mint kellemes: megnyugtató színek és fények, és a legtöbb közösségi helyre jellemző nyüzsgés sem kíséri. Csupán egyvalaki van odabent. Egy különös, fehér hajú srác.
Glenn beljebb lép, és finoman beteszi maga mögött az ajtót.
   - Bocsánat, remélem nem zavarok - szólal meg.
Közben jobban is szemügyre veszi a másikat, és jellegzetes külsejéről végül fel is ismeri évfolyamtársát. Manó az, vagy ahogy Glenn tudja mondani "Men-oh".
   - Csak nem selfie-t készítesz? - kérdi érdeklődve, és nem állja meg, hogy ne okoskodjon egy keveset. - Tudtad, hogy nem épp mai találmány? Valamikor az 1830-as években készített egy Robert Cornelius nevű fazon magáról képet, bár az 1970-es évekig nem lett túlzottan elterjedt dolog, tekintve, hogy kevesek engedhették meg maguknak, hogy fényképezőgépük legyen.
Miközben magyaráz, beljebb sétál, körbekémlel. Tetszik neki a hely, olvasáshoz is épp megfelelő, de akár arra is, hogy az embert na zargassák, miközben épp magáról készít képeket. Glenn meg is torpan, és Manó felé fordul, mert bár megkérdezte, hogy nem zavar-e, a választ nem igazán várta meg, és még ha a másik azt is mondta, hogy nem zavar, megeshet, hogy csak udvariasságból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=612747#post612747][b]Regős Manó - 2016.08.16. 04:23[/b][/url]

kinézet

Megnézi, mennyire sikerült a legutolsó képen eltalálnia a szöget, majd újra felemeli a kamerát. Ekkor lesz figyelmes a koccanó hangra. Tudatában annak, hogy színes festékkel könnyek vannak a szeme alá mázolva, odakapja a fejét az ajtóhoz.
Érzi a helyzet kínosságát, de a jövevény - Glenn Grim, az új fiú - olyan természetességgel kezeli a helyzetet, hogy azzal azt a megnyugtató jelzést közvetíti Manónak is: teljesen rendben van, amit csinál.
Hogy a látványnak a művészeti értékét fogta meg Glenn is, arról következő szavai tudósítanak. Manó a kezdeti meglepetésen, hogy folyékony angolsággal beszélnek hozzá, igyekszik magát túltenni, de így csak utólag jut el az első mondatok értelme agyába.
- Oh, wow - viszonozza a tartalmas szavakat. Rég használta angoltudását, de hamarosan még megköszöni volt iskolájának, hogy az üzleti életben is fontos nyelvet már az első években a tanulók fejébe verték. Kicsit keresi a szavakat, de ahogy visszaszokik a helyzetbe, egyre jobban belejön a fogalmazásba.
- Nem tudtam. - Saját butaságát nem fejtegeti azonban. Nem árulja el, hogy ha valaki megkérdezte volna, ki és mikor találta fel a selfie-t, azt mondaná, csinos lányok a 21. században, és a kacsaszájjal való pózolással együtt terjedt el. Jaj, nem is.
- Én egy nőről hallottam, Vivian Maierről, aki a kilencszázas években fotózott, és sosem csinált pénzt a képeiből, csak halála után derült ki, hogy fantasztikus utcai fotós. A pillanat megörökítése érdekelte, nem maguk a képek. Szerintem ez fantasztikus.
Oké, a változatosabb szóhasználatos még dolgoznia kell. Kicsit sok lett a "fantasztikusból" így a végére.
- És te honnan tudsz ilyeneket? Szoktál te is selfie-ket készíteni? Vagy érdekel a fotózás? - szép volna, ha kiderülne, közös hobbijuk van a rejtélyes angol fiúval. Mit is tud róla? Nagyjából semmit. Mivel nem beszéli a nyelvet, órákon ritkán szólítják fel, és - legalábbis a Levita-Navine közös órákon a háztársaival sem látja sokat beszélgetni. Valószínűleg birkózik a tanár szavaival, de az is lehet - hiszen szfinx-gyermek -, hogy imád tanulni, ezért issza az órán elhangzókat. A különleges arcra, szép vágású szemekre Manó rápillantott olykor suttyomban első (jó)néhány közös órájukon, onnan tudja ezeket. Most más megvilágításban látja az idegent: halántékától orcájáig húzódó kék mintával. A fehér hajú elmerül a képzeletében, így elfelejti levenni a tekintetét róla

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=612888#post612888][b]Glenn Grim - 2016.08.17. 12:38[/b][/url]

Viszonylag hamar megnéz magának mindent Glenn, sosem tölt sok időt ilyesmivel, gyorsan elraktározza tudata, mi merre, hány méter, és még kicsodálkoznia magát is van ideje. A talány, az érdekesség rövid úton lekorlátozódik évfolyamtársára, aki épp művészkedik valamit.
Felé lépdel Glenn, szavain tűnődik.
   - Azt hiszem, hallottam róla - mondja, de nem biztos a dolgában, és inkább az foglalkoztatja, Manó mi a manót csinál. Van nála festék, egy része már az arcán is ráadásul.
   - Nem, dehogy, még fényképezőgépem sincs - rázza meg fejét. Azt nem teszi hozzá, ami átfut a fején, hogy tuképp csak néhány ruhája van, és könyve. Egy zsáknyi holmi mindössze.
Nem akarja zavarba hozni a másikat azzal, hogy túl hosszasan tanulmányozza őt, és kellékeit, ezért úgy tesz, mintha még nézelődne a szobában, miközben letelepszik egy közeli ülőalkalmatosságra.
   - Egy ideig egy fotószalon mellett laktam, még Németországban - meséli magyarázatképpen. - Akadt pár elunt könyv ott, amire rátehettem a kezem.
Visszafordulva Manó felé azt veszi észre, hogy a srác nagyon nézi őt, egész pontosan arcát tanulmányozza. Glenn szemöldöke kissé ráncba szalad, és megdörzsöli bőrét az álla fölött.
   - Van valami az arcomon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=612908#post612908][b]Regős Manó - 2016.08.17. 16:57[/b][/url]

kinézet

Sajnos a Regős és a Grim fiú mégsem fognak fényképezős projektekbe csapni, nem közös ez a hobbi, ahogy Manó sejtette. De az is érdekes kérdést vet fel, ahonnan Glenn az előbbi információit szerezte a fotózásról.
- Nem Angliából jöttél? - a fehér hajú fejében kicsit összekavarodnak a dolgok, amiket a most már vele szemben, a párnafészek túl oldalán, néhány karnyújtásnyi távolságban ülőről tud. Rögtön versenyre is kel arca a rajta található festék rózsaszínjével: nagyon kínos olyan dolgokat felvetni a másiknak, amelyekről nem is beszéltek, csak mástól hallott róluk. Úgy értesült ugyanis, hogy Glenn egy régen ide járt diák rokona, és azt is mondták, honnan valósiak, de az nem Németország volt. Na mindegy, nem részletezi a másiknak azt a katyvaszt, amit róla pletykálnak. Inkább meghallgatja az igazi történetet. Ha az angol fiúnak van kedve elmondani.
A kínos szavai miatti pír akkor halványodik orcájáról, amikor már abba van belemerülve, hogyan kanyarítaná a kék festéket Glenn arccsontján keresztül az álláig. Elkalandozott.
- Jaj, nem, nem - fél kezével integetve, hadarva szabadkozik, amikor évfolyamtársa finoman jelzi, túl sokáig bámulta már.
Mondhatta volna azt, hogy igen, van valami az arcán, Glenn letörli azt a semmit, Manó megnyugtatja, hogy most már minden rendben, és akkor nem kellett volna belemennie abba, hogy...
- Csak elképzeltem, hogy mutatnál kékben. - Ez az, Manó, csinálj úgy, mintha magabiztos fotóművész lennél. - Újabban rákaptam a testfestésre. Arcokat fotózok.
Mutatóujjával a saját szeme alatti, megmerevedett vízeséshez hasonlító, szinte világító rózsaszín pacára mutat. Sűrű pislogása pedig jelzi, egyáltalán nem olyan magabiztos fotóművész, mint ahogy most megpróbálja magát eladni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=614852#post614852][b]Glenn Grim - 2016.08.30. 19:49[/b][/url]

Kicsit meghökken Glenn, mikor Manó afelől érdeklődik, nem-e az esős szigetországból jött, mert ezek szerint valóban keringenek őróla pletykák. Ilyen ez, ha csendben megpróbál valaki háttérben maradni: épp ellenkezőleg sül el a dolog, és felhívja magára a figyelmet. Persze nem akárkik figyelmét. De a navinését láthatólag igen.
Egy pillanatra bele is zavarodik a válaszba.
    - Nem. Vagyis de, eredetileg. Ott születtem, és éltem sokáig, de az utóbbi években nem jártam otthon.
Nem akar tartózkodónak tűnni, vagy neadjisten bunkónak, mégse mond erről többet, és reméli, Manó nem is firtatja tovább. A srác úgy tűnik zavarba is jön előbbi kérdésétől, úgyhogy Glenn lazán egymásra teszi lábait, és tenyerén megtámaszkodva hátradől kissé, és tovább nézelődik, hogy oldja a kínosnak tűnő helyzetet. Így a másik kedvére nézegetheti tovább, vagy elrejtheti zavarát, ha még van neki. Glenn egyiket se bánta.
Ráadásul érdekelte is évfolyamtársa ténykedése, kíváncsi lett a képeire.
   - A sötét hajam miatt szinte bármilyen szín jól mutat rajtam. Legalábbis egyszer ezt mondták nekem.
Visszafordítja érdeklődését Manó felé, és leplezetlenül megnézi magának a srác mázolmányát az arcán.
   - Jó, lehet, hogy ez nem mutatna. Maradjunk a kéknél.
Egyszerű kíváncsiság kavarog fel benne, nem lát semmi kivetnivalót az ilyen művészetben, noha saját magától biztos nem jutna eszébe. Most azonban készséggel fordítja úgy arcát, hogy kipingálhassák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=614888#post614888][b]Regős Manó - 2016.08.30. 21:53[/b][/url]

kinézet

Manó nehezen tudja elképzelni, hogy csettintésre más országba költözzön (bár ha idén sem sikerülnek a vizsgái, apja elől talán csak oda menekülhet), Glenn viszont úgy tűnik, egy igazi világjáró. A fotóst érdekelné, merre járt még a másik, de az gyorsan elvágja a történetet, kevés információt hagyva Manóra. A fehér hajúba rengeteg udvariasságot neveltek, nem firtatja tovább a dolgot.
Egy kis csend áll be közöttük, de Glenn úgy tűnik, kényelmesen érzi magát a helyzetben, így Manó sem izgatja magát ezen. Amúgy is mással foglalkozik: az angol srácot fixírozza, míg rajta nem kapják.
A dolog - Manó ezen belül nagyon meglepődik - jól sül el. Túlzott, mikor azt állította, testfestéssel foglalkozik, mivel saját magán kívül másra még nem emelt festéket. Nem mert ezzel senkinek előállni. Most bevillan neki a két Fülöp tesó, ők biztos vevők lettek volna a dologra...
No, de vissza a jelenbe! Glenn az arcát tartja felé, Manó két fenékkel közelebb ül, törökülésben helyezkedik párnakanapéjukon. Ecsetét a kék festékbe mártja, már az ecseten világosít kicsit a színén, és meghúzza az első néhány hideg vonást önkéntese arcán.
Hamarosan már ujjaival is a levitás képébe mászik, teljesen elmerül a festegetésben. Ha Glenn olykor felvet egy témát, arra válaszol - milyen zökkenőmentesen megy a csevegés angolul is! -, de a figyelme nagy részét akkor is munkájának szenteli. Mire végez a hangsúlyos arccsontot követő néhol játszva kacskaringós, néhol kissé erőszakossá vaduló mintával, tenyere csupa kék, ő pedig teljesen elvesztette az időérzékét.
- Gyönyörű az arcod - jelenti ki a fiúnak, és fel sem fogva, mit mondott az imént, maga mögé nyúl. Keze rögtön megtalálva kameráját, s azt szeme elé tartva kattintja el újra és újra, különböző szögekből. Néha ujjaival mozdít egy kicsit az állon, mintha Glenn csak egy próbababa volna. Ezen még dolgoznia kell.