Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

- Hát higgye már el tanárnő, hogy nem én voltam! - Valami idióta randalírozott itt a folyosón, betört egy ablak, végiömlött a padlón valami Julcsi számára beazonosíthatatlan trutyi és egy kevéssé kedves üzenetet hagytak a falon. Julcsi nem szent. Ezt tudjuk. Szereti a csínyeket, ezt is tudjuk. Az is világos, hogy néha érdekes módon próbálja meg megtalálni a saját művészi hangját és ezért csinál olyan performanszokat, amik mások számára olykor érthetetlenek. De ez az értelmetlen károkozás és óvodás módon való falfestegetés nem az ő műfaja. Nincs benne semmiféle művészi érték, csak a pusztítás vágya és mélyen felháborítja, hogy most megpróbálják rákenni ezt az egészet, csak mert épp erre talált járni. Igazságtalannak érzi ezt az egészet, főleg hogy tudja, hogy mivel az elkövetők már rég messzejárnak, ő pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy bűnbaknak használják. - De komolyan. Én nem szoktam hazudni. Ha én csináltam volna ezt az őrültséget, akkor megmondanám, ha olyan hülye lennék, hogy totálisan lebuknék. De én csak a tanulószobából jövök. Komolyan, kérdezzen meg bárkit tanárnő, többen is látták, hogy öt perccel ezelőttig ott ücsörögtem - fonja össze durcásan karjait mellkasa előtt. Nem akar büntibe kerülni már megint, főleg nem más hülyesége miatt. Nem viszi el a balhét senki helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=869372#post869372][b]Ingelheim Júlia - 2023.11.13. 08:42[/b][/url]

- Hát higgye már el tanárnő, hogy nem én voltam! - Valami idióta randalírozott itt a folyosón, betört egy ablak, végiömlött a padlón valami Julcsi számára beazonosíthatatlan trutyi és egy kevéssé kedves üzenetet hagytak a falon. Julcsi nem szent. Ezt tudjuk. Szereti a csínyeket, ezt is tudjuk. Az is világos, hogy néha érdekes módon próbálja meg megtalálni a saját művészi hangját és ezért csinál olyan performanszokat, amik mások számára olykor érthetetlenek. De ez az értelmetlen károkozás és óvodás módon való falfestegetés nem az ő műfaja. Nincs benne semmiféle művészi érték, csak a pusztítás vágya és mélyen felháborítja, hogy most megpróbálják rákenni ezt az egészet, csak mert épp erre talált járni. Igazságtalannak érzi ezt az egészet, főleg hogy tudja, hogy mivel az elkövetők már rég messzejárnak, ő pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy bűnbaknak használják. - De komolyan. Én nem szoktam hazudni. Ha én csináltam volna ezt az őrültséget, akkor megmondanám, ha olyan hülye lennék, hogy totálisan lebuknék. De én csak a tanulószobából jövök. Komolyan, kérdezzen meg bárkit tanárnő, többen is látták, hogy öt perccel ezelőttig ott ücsörögtem - fonja össze durcásan karjait mellkasa előtt. Nem akar büntibe kerülni már megint, főleg nem más hülyesége miatt. Nem viszi el a balhét senki helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=869373#post869373][b]Gergelyfi László - 2023.11.13. 13:54[/b][/url]

Ezt az időszakot nagyon utálom. Amikor muszáj beülnöm tanulni, mert különben lemaradok a tananyag egymásra épülő részéről. Hiába lett tök jó az egész vizsgaidőszak - itt tényleg le a kalappal előttem, vagy a tanárok lágy szíve előtt -, a bájitaltannal tovább szenvedek. Még akkor is, ha az első tételmondatom itt nem állja meg a helyét, hogy egymásra épül a tananyag. Legalábbis nem teljesen. Nyilván vannak olyan alapanyagok, amelyek feldolgozását már tanulta az ember, de az összekeverés művészete már egy új dolog. Szóval muszáj volt - és kész - beülni a tanulószobába nekem is, mint sokan másoknak. Igaz, ők lehet, hogy többet szoktak itt lenni, mint én, mert engem csak akkor vesz rá Merlin fenyegető szelleme a tanulásra máshol, mint a szobám, ha ott túl nagy a nyüzsgés. Dominikék valami nagyon fontos dologra készülnek fel valami csajokkal kapcsolatban, ami most engem nem tudott érdekelni, mert ha nem lesz kész a házim bájitalból, a tanár meg fog fingatni most már. De mára már zúg a fejem a sok ilyen levéltől, meg olyan főzettől - jól megtanultam, mi? - szóval el is húzok vissza a toronyba, hátha a srácok is abbahagyták már az egészet. Meg van még egy könyvtári könyvem is, amit vissza kéne vinni, ha már lejár a kölcsönzési idő és miattam nem gyűrődtek tovább a lapok. Érdemes volt kivenni, az biztos.
A vigadófreskó folyosón látom meg Julcsit, ahogy egy szigorú szemű tanárral vitatkozik valamin, épp akkor csípem el az utolsó mondatait, amikor elhaladnék mellettük. Megtorpanok, hiába néz rám a tanerő úgy, hogy nekem attól el kéne húznom, minél messzebbre, annál kisebb a büntetés valószínűsége.
- Elnézést professzor, igazolom Julcsit. Én is éppen onnan jövök és láttam őt nemrégen ott.
- Mennyire nemrégen, Gergelyfi úr?
- Hát, mivel tanulni voltam ott, nem éppen figyeltem fel mindenre, hogy mi történik, de Julcsi egy tíz perce még biztosan ott ült szomorú szemekkel valami fekete borítós könyv felett... - próbálom nézni, hogy van-e valami a lánynál, de egyelőre nem látok semmit, igaz, nem igazán akarok feltűnést kelteni. Remélem ennyi elég lesz a tanerőnek ahhoz, hogy Julcsi ne kerüljön bajba... nos, miért is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=869673#post869673][b]Ingelheim Júlia - 2023.11.27. 08:51[/b][/url]

Kezd beletörődni rossz sorsába, hogy márpedig itt őt meg fogják büntetni. Nem úgy néz ki a kedves professzor asszony, mint akinél beválik az igazság. Életében egyszer akar igazán őszinte lenni, és akkor sem válik be. Ezek után végülis minek mondjon igazat?
Szúrós szemmel méregeti még egy darabig a tanárnő, mielőtt ítéletet hozna. Erre azonban nincs ideje, mert megjelenik Laca, mint hős dalia, és megpróbálja kivágni a helyzetből. Nem tudja, hogy tényleg látta-e a tanulószobában, mert ő ugyan nem látta a fiút - bár tegyük hozzá, hogy nem igazán nézett körbe, csak leült az első helyre, amit meglátott, aztán pedig mélyen belemerült olvasnivalójába. Mindenesetre, ha csak az alibijét akarja igazolni és kamuzik a kedvéért, akkor most jön eggyel neki a vörös.
A fekete borítós könyv említésére nyugszik meg igazán. Előhúz a szatyrából egy kötetet, aminek a borítója ugyan inkább sötétkék, mintsem fekete, de messziről simán elmegy. - Látja tanárnő? Igazat mondunk. - És úgy tűnik, ez valóban elég ahhoz, hogy meggyőzzék. Durcás képpel int, hogy távozhatnak, azonban ezt nem várja meg, inkább ő veszi az irányt valószínűleg a tanáriszoba felé.
- Nem tudom, hogy tényleg láttál, vagy csak úgy döntöttél, ma hőst játszol, mindenesetre köszi! Anyuék tuti nem lettek volna elragadtatva, ha már megint büntetőmunkára kellett volna menjek. Főleg, hogy ez tényleg nem ez én művem - mutat kissé felháborodottan a káoszra, ami még mindig ott hever előttük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=869897#post869897][b]Gergelyfi László - 2023.12.12. 15:30[/b][/url]

Tényleg kötelességemnek éreztem megmenteni őt, ha már a múltkor olyan jól kihúzott a csávából. Azóta nem is igen láttam, pedig feltűnő jelenség Julcsi. Amúgy a tanárnőtől még én is félek egy kicsit, pedig nem vagyok már kezdő BK-s, mégis vannak itt olyan tanerők, akikkel elég pont órán is találkozni.
- Igen, igazat! - erősítem meg a szöszke álláspontját, mert ha már ketten mondjuk, akkor az mindenképpen igaz. még magyarázatot is fűzök az egészhez, ő pedig elő is veszi a könyvet.
- Jó, nem fekete, de sötétkék - vonok vállat merészen, mintha mindegy lenne. Igaz az is, hogy nem biztos, hogy jól láttam, nem bámultam meg a tarkabarka ruhás lányt annyira, hogy olyan messziről még lássam is, hogy pont milyen színű a könyve. Mindenesetre sikerül meggyőzni őt és amikor elfordul és ellép már pár méterre egy jókorát sóhajtok.
- Láttalak hát! Sosem hazudnék, ha nem így lett volna - kacsintok Julcsira, majd széles mosollyal nevetgélek. - Megint? Te ilyen renitens egyed vagy Julcsi? - kuncogok tovább, majd ránézek a könyvre. - Na mesélj, mi van még veled? És akkor most már kvittek vagyunk? - érdeklődök, de amúgy nem érdekel, nem azért csináltam. Csak jó fej vagyok sokszor, még ha nem is mindenki értékeli. - Amúgy meg máskor meg ne lássak ilyet! - mondom a tanárnő hangján, amennyire sikerül, természetesen kuncogva. Jó kis nap a mai is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=870376#post870376][b]Ingelheim Júlia - 2023.12.26. 11:06[/b][/url]

-Hát persze, sosem hazudnál. - Még a szemeit is megforgatja vigyora mellé, hogy lássa, ő is tudja mi merre hány méter. Ez már önmagában egy hazugság minden ember szájából, aki kimondja. Mert minden ember hazudik, ez a színtiszta szomorú igazság. Az ember élete egy nagyon hosszú hazugság, onnantól hogy létezik a Mikulás odáig, hogy nem ő követett el valamilyen bűncselekményt.
- Nem renitens, csak... eridonos. - Ez a kedvenc kitérő válasza. Tényleg nem gondolja magát olyan szörnyen rossznak, de tudja, hogy azért a magatartási példamutatás versenyén nem érne el valami kiemelkedő helyezést. De nem is lenne sosem célja, mert akkor sajnos egészen biztosan olyan unalmas és begyöpösödött lenne, mint néhányan a kék toronyban. Rémesek. - Azt ne mondd, hogy te sosem követsz el semmiféle apró csintalanságot. - Azért azon meglepődne, de úgy tényleg.
- Kvittek kvittek. Nem kell aggódnod hogy, „egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit” - idézi a mugli filmvilág egyik legnagyobb klasszikusát. Az apukájával gyerekként számtalan ilyen nagyhatású mugli mozit megnézett. - De amúgy meg semmise nincsen. Csak úgy vagyok. Téged zaklat még a kis barátnőnk? - Azóta nem informálódott az ügyben, mert a csajos úgy megorrolt rá, hogy szóba se áll vele. Kellemeset a hasznossal, mondják.
- Hallod ez rendes ijesztő volt. Hogy csinálod? - Tényleg érdekli a titka, mert ez vagy olyan magas fokú színészi képességet sejtet, ami elképesztő kitartást és hosszas tanulást igényel, vagy valamilyen képességet. Tudnia kell mi az igazság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=870533#post870533][b]Gergelyfi László - 2023.12.27. 15:14[/b][/url]

Csak vállat vonok a kijelentésére, nyilvánvaló, hogy simán hazudnék bármikor. De most úgy jött ki, hogy nincs rá semmi okom. Egyébként is nem az a lényeg, hogy megmentettem a formás fenekét? Dehogynem!
- Ez egy nagyon jó válasz volt - kuncogok, végül is így is lehet értelmezni a házunkra jellemző vonásokat. Persze mindent ki lehet forgatni és színezni is. - Jó, nem mondom - még jó, hogy csinálok "csintalanságokat", de szépen hívja Julcsi a büntetőmunkát érő cselekedeteket. Szerencsére csak ritkán bukok le, mondjuk olyan sokszor nem is kisértem meg a szerencsémet, hogy a trófeaterem törzsvendége legyek. Mármint a tisztogatása miatt.
- Pedig nyugodtan, szívesen segítek. Legyen szó tényleges dologról, vagy "apró csintalanságról" - a macskakörmöket persze mutatom is, jó szokásomhoz híven. közben próbálom figyelni a mozdulatait, ami tényleg kezd néha idegőrlő lenni, amikor eszembe jut, hogy miért csinálom. Mint például most is.
- Nem jött oda azóta, ami azt illetti senki más sem. Most vagy elhitte, hogy tényleg járunk, vagy közben rájött és mindenkit elüldöz a közelemből. Nem igazán lennék meglepve azon se - fintorgok kicsit. - Még a végén hiányozni fog a közeledése - nevetek fel keserédesen. Nem mintha nagyon vágynék bárkire is, de ki tudja, hogyha valaki venné a jeleket, illetve én is venném más jeleit mi alakulhatna ki? Már azt sem tudom, hogy menő-e vagy sem, ha van valakid, illetve gáz-e ha nincs. De most kitől kérdezném meg? Olyantól, akinek van, vagy akinek nincs? Biztosan más lenne a végkövetkeztetésük. De, hogy ne legyen ilyen uncsi a beszélgetésünk, inkább megviccelem kicsit, és bejön. Mármint a hangutánzás neki.
- Évek óta tanulom a hangutánzást. Hallottál már a Mágikus Ikrekről? - nézek rá, mert már azért elég híres apám cége ehhez, hogy legalább halljanak róla. - Téged is tudlak nagyjából - ejtem ki a szavakat Julcsi hangján... úgy nagyjából. Mivel kétszer beszéltünk eddig, igazán nem sikerül túl profin, de azért első hallásra szerintem megteszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=870539#post870539][b]Ingelheim Júlia - 2023.12.27. 16:14[/b][/url]

- Tudod, ez egy idézet volt a... hagyjuk is - legyint inkább, mert eszébe jut, hogy közel sem olyan biztos, hogy mindenki ismeri a mugli kultúra ilyen ikonikus alkotásait, mert nyilván nem egyforma családból érkeznek ide mind. - De néha vannak jó ajánlataim, szóval még bármi elképzelhető. De csak ha nem félsz a büntitől persze. - Mert ezek a jó ajánlatok általában a nagy balhéval és közepes mértékű lebukási kockázattal járnak. Na meg persze akkor már hosszú és uncsi büntetőmunkával.
- Bocs, ha tönkretettem az összes esélyed valami jó fogásra - neveti el magát. Ez legyen a legnagyobb baja, oldja meg egyedül. - De ha szeretnéd elhitetem vele, hogy csak félreértett mindent és minden vágyad, hogy felszedd - folytatja vigyorogva.
- Őszintén szólva, így hirtelen nem rémlik. A szüleim révén otthonosabban mozgok a mugli világban. - Ilyen ez, ha életed nagy részét varázstalanok között töltöd, mert a szüleid a mágiamentes életmódot választják. - Hagyd abba, tényleg para vagy - csóválja a fejét vigyorogva, mert azért annak ellenére, hogy elképesztően furcsa a fiú szájából visszahallani a hangját, elég mókás dolog is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=870541#post870541][b]Gergelyfi László - 2023.12.27. 16:28[/b][/url]

Csak bólintok, mert biztos vagyok benne, hogy nem ismerem azt, amiből idézett. Persze, ha a "hogyan viselkedj természetesen, amikor te vagy a középpontban" c. nagyszerű remekből lett volna az idézete, mindjárt más lenne. Azt tudom kívülről, de nem hiszem, hogy az ilyen "szakkönyvekben" lennének menő idézetek, vagy bármilyenek, amiket úgy általában tudnak a normális varázslók és boszorkák.
- Csak szólj, és megyek. Úgyis elég sokat unatkozom - ez persze korántsem igaz, de egy izgis kalandban simán benne vagyok. Persze nem tudhatom, hogy Julinak mennyire bevállalósak az ilyen dolgai, de ha már kimentettük egymást és tetszik nekem a habitusa, már miért is maradnék ki egy jó mókából? Együtt nevetek a barátnőjén vele, de gyorsan rövidre zárom ám ezt a témát.
- Nem-nem, meg ne próbáld! Különben bosszúból beajánlanak valakinek, aki nem fog hagyni élni - viccelődök, mert úgysem tenném meg, de valahogy nyomatékosítanom kellett, hogy a korábbi kijelentéseimet is csak viccnek szántam. Félig. Mármint a barátnőjét egyáltalán nem szeretném jelenleg megismerni. Talán ha már csak egyszemélyes lesz a lista és én leszek az. Na, majd akkor, esetleg érdekel.
- Ó, értem, hát semmi gond. Majd adok egy prospektust, de a lényeg, hogy embereket utánzunk, vagyis... átvesszük a szerepüket, hogy ne ők legyenek veszélyben. Ez egy szolgáltatás és egyre népszerűbb a gazdag ügyfelek között. Természetesen csak metamorfok alkotják a céget. Hát, nagyjából ennyi - vonok vállat, majd még egy kis bemutatót tartok neki önmagából, ami természetesen tetszik neki, annak ellenére, hogy nem ezt mutatja pontosan. Már ezeket a jeleket is észreveszem, tényleg para. - Jól van na, amúgy attól félek, hogy egyszer nem fogok emlékezni a saját hangomra... na az lenne az igazi para! -nevetgélek, majd utat mutatok, hogy induljunk el valamerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=870642#post870642][b]Ingelheim Júlia - 2023.12.28. 12:17[/b][/url]

- Csodállak, hogy van időd unatkozni. - Ő azért ezt nem jelentené így ki, mert mostanában, mióta erőt vett magán és elkezdett a tanulásra is koncentrálni, azóta ezzel azért elég jól eltölti a szabadidejét. Mellette ott a művészeti, és néha megpróbál időt szakítani az egyéb hobbijaira is. Ha lehetne, akkor egy napja inkább harminchat órából állna, csak hogy mindenre és mindenkire tudjon időt szakítani, amire szeretne.
- Ne tedd, szegény lehet tönkre menne benne. Én valószínű rosszabb vagyok, mint bárki, akit ismersz - válaszol angyali mosollyal. Rettenetesen idegesítő tud lenni, ha akar. Tudja hozni a tudálékost, a hisztist, a csöndest, attól függően épp melyiket kell. Utánozhatatlanul jól tud affektálni, amivel a legtöbb embert könnyű magától messzire kergetni.
- És ez nem... törvényellenes vagy ilyesmi? - vonja össze szemöldökét értetlenül. - Mármint biztos nem, csak érted. Azért elég fura ez az egész. Én nem szeretném, hogy valaki átvegye a helyem. Akkor elveszíteném egy kicsit önmagam is. - Mély filozófiai beszélgetés felé sodródnak, amibe valószínűleg egyikük sem szeretne igazán belekeveredni. Julcsiban azonban ez az egész dolog ellenérzéseket kelt.
- Na az mondjuk tényleg. De gondolom azért amíg nem ebből élsz, annyira nem fenyeget ez a veszély. - Közben azért megindul a mutatott irányba, mert ő is érzi, hogy lassan ideje eltűnniük a tetthelyről, mielőtt valaki más esetleg a kettejük nyakába akasztja a balhét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=872649#post872649][b]Gergelyfi László - 2024.01.24. 11:52[/b][/url]

- Ez az, igen, csodálj! - vigyorgok rá, még egy kicsit illegetem is magam, nem túl férfiasan, de legalább lehet rajta röhögni. Egyébiránt lehet, hogy kicsit eltúloztam az unatkozást, mert azért a professzorok nem nagyon hagynak élni minket. Mégis akadnak olyan napok, amikor nincs kedvem semmihez.
- Rosszabb lennél? miből gondolod? Mert nem vagy olyan, mint a legtöbb lány? - kíváncsi arccal nézek rá, nem tudom, hogy miért lenne rosszabb másoknál. talán furcsább, mert nem úgy viselkedik, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de nem látom úgy, hogy túllépne bizonyos határokat, amik már ténylegesen nem tetszenének. Az, hogy vannak olyan szokásai, dolgai, amik másoknak nincsenek, még nem biztos, hogy rosszabb lenne bárkinél. Például ott van a sokat emlegetett Diaboli, na nála biztos nem rosszabb. Mondjuk ő fiú, tehát máris előnnyel indul a szemben Julcsi.
- Ha az lenne, akkor nem épített volna rá fel nyilvános céget az apám - kuncogok.  Nem nagyon ismerek olyan törvényt, ami ezt tiltaná, illetve egyáltalán nem ismerek ilyet. - Hú ez már túl mély, hogy ezt megértsem. Általában gazdagok veszik igénybe, ha éppen féltik az életüket, vagy mondjuk nem akarják, hogy megtudja a férje-felesége, hogy éppen hol van. Már érted, na - vörösödök el picit, mert tényleg van néhány hóbortos gazdag, aki így próbál alibit csinálni magának. - Persze ez az egész csak feltételezés egy fiatal srác részéről - tárom szét mosolyogva a kezeimet, mert ugye tudok dolgokat, de biztosan nem fogok konkrétumokat mondani a súlyos titoktartás miatt.
- Na igen, talán nem fenyeget a veszély - mondom ki Julcsi hangján, de aztán csak elnevetem magam, miközben elindulunk nem ott lenni. Nem kéne ott lennünk, még a végén azt hiszik, hogy nem mondtunk igazat, pedig igen.
- És te mit csinálsz, amikor nem unatkozol és nem tanulsz? Kviddics érdekel? - azért illik megkérdezni, mielőtt visszakérdez és áradozni fogok egy unalmas témáról. Azt azért csak nem kéne. Közben a folyosón vigadnak a képek, ahogy szokták, de biztosan szellőztettek már, mert az általános borszag most nem érződik. - Azért nekik nem olyan rossz, vidámak mindig - mutatok egy éppen keringőző festménypárra, akik pár pillant múlva beleborulnak a tömegbe, felborítva a zenekart is. Nevetni kezdek, ahogy a felháborodás-hullám elindul, de szinte pár másodperccel később helyreáll a rend. Ezért is jó ez a folyosó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=873391#post873391][b]Ingelheim Júlia - 2024.02.08. 14:57[/b][/url]

Kénytelen szemtől szembe arcon röhögni a fiút, mert ezt egyszerűen nem lehet megállni anélkül. Mint egy rossz ripacs, igen, épp olyan. Sokkal találkozott már, legnagyobb sajnálatára.
- Ja nem. Ez sosem érdekelt. Egyszerűen csak rettenetesen idegesítő tudok lenni, ha akarok. - Elégedett vigyor kúszik arcára belegondolván, hány embert sikerült már az idegösszeroppanás szélére kergetnie. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy soha nem volt kétége afelől, hogy jó-e ő így, elég lesz-e bármikor a maga furcsa, bohém módján, de szerencsére a szülei és a rendkívül támogató barátai hamar kirángatták a klasszikus kamaszkori önértékelési válság mély gödréből.
- Mindig sejtettem hogy akinek túl sok pénze van, már nem tudja mire költse - csóválja a fejét. Nem éltek rosszul, de a színházi szakma azért nem a legjobban fizetők egyike a közhiedelemmel ellentétben. Így aztán neki sosem kellett azon gondolkodnia, hogy mit kezdhetne annyi felesleges pénzzel, amennyiből a gazdag emberek ilyen szolgáltatásokat vesznek igénybe.
- Tanulok - neveti el magát. - A hétvégimet általában a művészetiben töltöm. De egyébként színházba járok. Drámákat olvasok. Vagy írok. Vagy rendezek. Eszek, főzök, szeretnék utazni, de ahhoz csóró vagyok, szeretek zenét hallgatni, néha kísérletezem a dalszövegírással, aztán szeretek turkálókba járni, meg nem is tudom.... ilyenek. A kviddics valahogy nem mozgat meg. - Pedig alapvetően a mugli sportokat kedveli, az apukájával szívesen néz olykor kézilabdát, vízilabdát, atlétikát és egyebeket, de ez a seprűn röpködés nem annyira az ő világa.
- Nem gondolom, hogy olyan jó lenne mindig csak vidámnak lenni. - Elég érzelemcentrikus ember, számára a mélységek ugyanolyan fontosak, mint a magasságok. Valahol ebben látja a színház igazi lényegét is, hogy ne csak kiváltson, de el is gondolkodtasson bizonyos érzelmekről. Az olyan darabokat szereti igazán, amik napokig, hetekig vele maradnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=873683#post873683][b]Gergelyfi László - 2024.02.13. 19:51[/b][/url]

Együtt nevetni jó! Az sem zavar, ha én vagyok a nevetés célpontja, ha az nem gúnyolódás jelleggel épül fel. Ketten nevetünk "csodálatosságamon", ami lássuk be, hogy egy jó eredmény.
- Jó, már csak az a kérdés, hogy szándékosan vagy idegesítő, vagy nem? Szerencsére még nem tapasztaltam felőled ilyet, de mivel én kevésbé ismerlek... remélem jó fejnek tartasz és nem használod ellenem ezt a fegyvered! - nyelvet öltök rá, mert ez csak amolyan tinis szurkálódás, egyáltalán nem gondolom komolyan. Amúgy sem vagyok még olyan nagy varázsló, hogy bárkivel ilyet tehessek, és egyelőre nem is áll szándékomban.
- Ó, dehogynem. Rengetegen vesztegetik el a pénzüket. Inkább költenék a Mágikus Ikrekre - kuncogok, mert láttam már nagyon sok tönkremenő gazdag családot. Meg apa is mesélt már sok ilyet ebédnél, persze nem ellenőriztem le sosem a valóságtartalmát, de egy jó levesnél miért is tenné ezt a fater? Na, ugye, semmi értelme nem lenne. Szinte lesápad az agyam, ahogy felsorolja, hogy mi mindent szeret csinálni szabadidejében. Azért ez durva és irigylem is, hogy ennyi mindent meg tud csinálni, én általában örülök, ha élek. Meg egy kis kviddics.
- Wow, te aztán sokoldalú lány vagy! Van nálad valami, amit te írtál? Tökre felpiszkáltál ezzel - mármint jó értelemben indította be a kíváncsiságomat persze. Valós érdeklődéssel fúrom a tekintetem az övébe - mármint az ő szemeibe, nem a derékövébe, haha - és várom a csodát, hogy pont van nála egy ilyen. Imádnám, de tényleg! - Én nagyon szeretem! Az béna? - fintorgok kicsit, mert nem  gondoltam, hogy ennyire nem tetszik valakinek. Igaz, nem mondta, hogy utálja, inkább úgy képzelem, hogy hidegen hagyja. Bár ettől meg kiráz a hideg.
- Mármint szeretsz sírni, meg rosszul lenni? Jó, hát furán néznék ki állandó vigyorral ez igaz, de valahogy nem a sok pozitívum a jó? - érdeklődöm, miközben odébb megyünk, hogy még csak véletlenül se lássa a tanerő, hogy nem spontán kimenekítettem Julcsit a karmai közül. Egyébként tetszik, hogy kicsit máshogy gondolkodik, mint a legtöbben, amibe szerintem én is beletartozok. Gáz, hogy klisés vagyok, mi?
- Mi a kedvenc darabod? - kíváncsi vagyok, hogy mi fogja meg őt, aki tök más típus, mint én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=874412#post874412][b]Ingelheim Júlia - 2024.03.07. 16:29[/b][/url]

- Többségében igen, szándékosan. De van akit csak úgy a létezésem is idegesít. - Ezt már embere és ingerküszöbe válogatja, ami azt illeti. Van akinek már  a megjelenése is túl sok, és azok általában nem várják meg, hogy megszólaljon. - Még meglátjuk - kacsint rá cinkosan, mert sosem ígér olyat, amihez nem tudja biztosan tartani magát. És az közel sem biztos, hogy Laca egyszer sem lesz olyan személy az életében, aki a pokolra kíván majd.
- Nem hordom magamnál általában az összes írásom. Sőt, leginkább egyet sem. - Igazából füllent, csomó jegyzete van a telefonjában félkész jelenetekről, de nem szeretné megmutatni őket, mint ahogy senkinek sem szereti megmutatni őket. Ez az ő privát, biztonságos tere és ha egyszer ennyire kitárulkozik valakinek az nagyon biztos lehet benne, hogy bekerült a belső körbe. - Béna? Ja nem, igazából a dolgod, hogy mit szeretsz, ha boldoggá tesz, akkor király. - Ki lenne ő, hogy csak úgy ítéletet mondhatna arról, hogy mi béna és mi nem? Persze, néha még így is megteszi, de azért igyekszik nem túl gyakran így cselekedni.
- Hát, ez szerintem nem ilyen egyszerű. Néha nagyon is jó kiadni magadból mindent egy jó sírással és nem elfojtani magadban ezeket az érzéket. Szóval ja, asszem mondhatjuk, hogy én szeretek szomorú is lenni. - Olyankor felébred a benne élő lírikus és egész szép szövegeket hoz világra.
- Ezt elég nehéz meghatározni. Attól függ milyen műfajban, melyik szerzőtől, melyik színházban... nem tudnék egy kimondott kedvencet választani. - Minden ás téren is utál kedvenceket választani, de ez különösen egy olyan terület, ahol ki van zárva, hogy valaha sikerülne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=876737#post876737][b]Gergelyfi László - 2024.04.10. 10:34[/b][/url]

- Akkor ezt vehetem megtiszteltetésnek? - fricskázok egy kicsit, mert nekem amúgy semmi bajom vele. Nem tudom milyen lenne, ha ténylegesen idegesítene, de alapjáraton én nem úgy állok hozzá, ahogy legtöbben. Mármint ez nem csak rá van kihegyezve így, mindenkinek megadom az esélyt, hogy bizonyítson milyen fából van faragva. De a mai nap már jó, megúszta, hogy büntetőmunkára menjen jogosulatlanul. Tökre megmentő vagyok!
- Ó, az kár, pedig érdekelt volna. Mondott már ilyet neked fiú? - azt vettem észre, hogy azért a kultúra iránti érdeklődés inkább a lányok sajátja. Nekünk marad a kultúrát eljátszó lányok nézése. De ez érthető is ebben a korban szerintem. Amúgy engem érdekel néhány darab, bár magamtól biztosan nem mentem volna színházba, ha a szüleim nem tették volna kötelező jellegűvé. Sosem vallanám be, hogy annyira azért nem voltak ezek borzalmasak, mint, ahogy mondtam és akaratoskodtam ellene anno. Sőt volt néhány, ami kifejezetten tetszett. Bár a kviddics témája kissé lehervaszt, hogy őt nem érdekli. Nem nagyon tudom felfogni, hogy valakinek miért nem tetszik, akár egy kicsit is, aztán meg persze én példálózok ezzel, amikor másnak meg a színház tetszik, vagy az átváltoztatástan. csak, hogy két egymáshoz közel álló sportot említsek.
- Hát, én nem szeretek - csücsörítek be oldalra az ajkaimmal, miközben értetlenkedve állok előtte. Tényleg nem egy átlagos lány, ettől függetlenül értem a mondanivalója lényegét. De, hogy emiatt szeret szomorú lenni... az már nekem sok.
- Akkor te tényleg sokmindent szerethetsz! - komolyan mondom tetszik nekem ez a csajszi. Talán különc, de van benne valami őszinte báj, amivel simán bárki szívébe belophatja magát. Az enyémbe simán sikerült, pedig igazán sokmindent nem is mondott.
- Na, de most megyek, és ha kell egyébként máskor is megmentelek. Majd meghívhatsz valamire - intek neki és vigyorgó fejjel indulok vissza az Eridon körletébe. Ha másra nem is volt jó ez a mai nap, csak megerősített abban, hogy Julcsi egy értékes csaj. És még tetszik is.