Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

A szfinx portréjához igyekezett egy kaotikus SVK óra után. Inezt kapta aznap párnak és az nem kifejezés, hogy megizzasztotta. Lehet nem kellett volna annyi mindent a fejéhez vágnia legutóbb. Érezte már a nap vége felé, hogy kezd szédülni, amiről Zalán már pontosan tudta, hogy minek az előjele. Eután semmi másra nem vágyott, csak egy kis nyugalomra, de a harsogó festmények rendesen próbára tették a türelmét. Régen szeretett velük beszélgetni. De azóta sokminden megváltozott.
 Most ha akart volna sem lett volna képes sokáig ezen a folyosón maradni, a hangzavar kaotikus volt. Az utat alsós diákok egy csoportja állta el, Zalán pedig elkeseredett kísérletet tett arra, hogy átvágjon rajtuk. Minél előbb, ha lehetséges, mert már érezte a jól ismert, hűvös levegő illatát az orrában.
 Valaki meglökte hátulról, ami arra kényszerítette őt, hogy a falhoz lapuljon és inkább utat engedjen a többieknek. Arcáról sütött, hogy önuralmat próbál épp magára erőltetni, de szemében már megcsillant a riadalom, hisz volt egy olyan érzése, hogy már hiába próbálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=862943#post862943][b]Hollósi Zalán - 2023.04.15. 18:53[/b][/url]

A szfinx portréjához igyekezett egy kaotikus SVK óra után. Inezt kapta aznap párnak és az nem kifejezés, hogy megizzasztotta. Lehet nem kellett volna annyi mindent a fejéhez vágnia legutóbb. Érezte már a nap vége felé, hogy kezd szédülni, amiről Zalán már pontosan tudta, hogy minek az előjele. Eután semmi másra nem vágyott, csak egy kis nyugalomra, de a harsogó festmények rendesen próbára tették a türelmét. Régen szeretett velük beszélgetni. De azóta sokminden megváltozott.
 Most ha akart volna sem lett volna képes sokáig ezen a folyosón maradni, a hangzavar kaotikus volt. Az utat alsós diákok egy csoportja állta el, Zalán pedig elkeseredett kísérletet tett arra, hogy átvágjon rajtuk. Minél előbb, ha lehetséges, mert már érezte a jól ismert, hűvös levegő illatát az orrában.
 Valaki meglökte hátulról, ami arra kényszerítette őt, hogy a falhoz lapuljon és inkább utat engedjen a többieknek. Arcáról sütött, hogy önuralmat próbál épp magára erőltetni, de szemében már megcsillant a riadalom, hisz volt egy olyan érzése, hogy már hiába próbálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863001#post863001][b]Theodore Julias Ebony - 2023.04.16. 11:48[/b][/url]

Épp a tanulószoba felé igyekszem, hogy a könyvtárból frissen kivett könyveimet nyugalomban, lehetőség szerint kis társaságban tudjam elkezdeni; senkinek semmi köze ugyanis ahhoz, hogy milyen témában olvasok, és véletlenül sem akarom, hogy spirituálisnak nézzenek, vagy neadjisten sejtsenek valamit. Így hát ezekkel a könyvekkel a táskám rejtekében haladok a második emelet felé, miközben azon gondolkozom, hogy tudnék az első szabad hétvége előtt lemenni az iskola mellett fekvő városba.
Az órák után egészen frekventált ez a folyosó, hiszen a Levita ház lakói most térnek vissza körletükbe. Előttem épp egy nagyobb csoport halad, én pedig a nyomukban igyekszem utat törni.
Csupán fél szemem akad megy egy srácon, akit a falhoz lapítanak, ahogy az akaratosabbak utukra mennek. Már el is terelődne róla a tekintetem, ám ösztönösen pillantok vissza, mielőtt még én magam regisztrálnám, hogy valami furcsa rajta. Egész sápadtnak tűnik, kezei pedig remegnek... egyre jobban. Némi tétovaság fedezhető fel mozdulataimban, ahogy vele szemben én is oldalra húzódom, hogy a haladást ne akadályozzam, s úgy teszek, mintha csak táskám pántját igazgatnám a vállamon... A srác rosszul lesz?
Egyre inkább remegnek a kezei; a köztünk elhaladó fejek igencsak akadályozzák a látóterem. Aztán észreveszem, ahogy szemei nagy hirtelenséggel, természetellenesen fókuszt vesztenek, tekintete kiüresedik, s pupillái kitágulnak...
Egyetlen másodperc kell, hogy mozduljak, mert amit látok, az pontosan olyan, mint amit én is tapasztalok, és szinte érzem a zsigereimben, hogy pár pillanat múlva eszméletét vesztve fog a padlóra hullani. Természetesen előfordulhatna, hogy abszolút félreértelmezem ezeket az apró jeleket, de ez ezekben a másodpercekben eszembe sem jut.
Két vállánál fogom meg, ahogy egy beugró részhez húzom, kikerülve a forgalmat és remélhetőleg a kíváncsi tekinteteket is. Pálcám már a kezemben, hogy egy bűbáj segítéségével tompítsam a landolást, hiszen mind tudjuk, hogy nem bírnám el a srácot. Tényleg azt látom, amit gondolok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863006#post863006][b]Hollósi Zalán - 2023.04.16. 13:19[/b][/url]

 Túl hamar érte el, még nem szabadna. Erőtlen sóhaj hagyta el ajkait, mintha minden lélekjelenlét azzal távozott volna a testéből. Észre sem vette, hogy elrángatják, addigra már más képek voltak a szeme előtt, a valóság pedig tomba zajként vert visszhangot a fejében.
 Feje csuklott hátra és rogytak össze a térdei, hisz már nem volt uralma az izmai felett.
 - Interveno momentum - motyogta önkívületében, ahogy már azt szokása volt, noha a látomásban ezt sírva kiabálta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863011#post863011][b]Theodore Julias Ebony - 2023.04.16. 13:42[/b][/url]

Nem úgy tűnik, mintha a levitás srác észrevette volna, hogy hozzáérek, vagy hogy berántom valahova. Tényleg nincs magánál. Most kívülről látom, milyen az, mikor üveges tekintettel engednek el valaki izmai. Feje hátrabukik, tagjai elernyednek.
- Interveno momentum.
Mintha egymás visszhangjai lennénk, hangzik el a varázsige ugyanabban a pillanatban mindkettőnk szájából, halkan. Szemeim nagyra nyílnak, ahogy az ismeretlen tompítva, de a földön végzi, s azonnal le is guggolok mellé. Ekkor szembesülök vele, hogy fogalmam sincs, kívülről mit kell ezzel kezdeni, mivel velem még sosem volt ott senki, amikor ez megtörtént.
- Nyugalom - motyogom kicsit sem meggyőzötten, aggódó-feszült tekintettel, ahogy megfogom egyik vállát, majd igyekszem kitámasztani a fejét, hogy ne fulladhasson meg. Vajon neki meddig fog tartani? És miért nem vérzik az orra, mint nekem szokott? Lehet, hogy félreértem, és azonnal gyógyítóért kellene kiáltanom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863083#post863083][b]Hollósi Zalán - 2023.04.16. 23:45[/b][/url]

Idegen hangokat hall, ami érthető kéne, hogy legyen, de ez túl közel volt hozzá. Nem lesz ez így jó. Tudta, hogy idő kérdése, de nem hallott egy ideje Altea felől és a gyógyítók sem hajkurászták megveszekedetten, azt hitte, maradt még egy kis ideje, mielőtt ismét a gyengélkedőn kötne ki.
 Nem volt ideje ezen elmélkedni, gondolatai a látomás jelenébe terelték, szívébe markolt a félelem a zuhanástól. Nem működött a varázslat. Sosem működik...
 Teste rándult a zuhanástól, ahogy az lenni szokott. Sosem fogja megszokni, minden alkalom úgy érződik, mintha az először törné össze magát. Gyorsan kezdi kapkodni a levegőt, majd a fájdalomtól behunyt szeme pattant fel egyszerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863085#post863085][b]Theodore Julias Ebony - 2023.04.17. 00:01[/b][/url]

Mikor teste összerándul, én is érzem gyomromban a szorongató érzést. Szólnom kellett volna, amint összeesett. Nem vérzik az orra, de még mindig remeg, még mindig nem lát. Szólnom kellene...
- Hahó, ébresztő, elég lesz - fogom meg kicsit erősebben a vállát, s bár nem kezdem el rázni az idegent, mégis igyekszem valahogy észhez téríteni. Igaz, ha én... ha valaki engem látna így, és megpróbála felkelteni, nem állnék jót magamért.
Ám az idegen szemei végre felpattannak, és már most látom, hogy tekintete teljesen más, mint az imént. Fellélegzek. Magánál van.
- Hé, jól vagy? - Kérdem, lazítva a fogásomat vállán. - Egyben vagy? Lélegezz - emlékeztetem, ahogy finoman a fejét is elengedem, mert már nem kell attól félnem, hogy véletlen elharapja a saját nyelvét, vagy bármi ilyesmi.
Nem, magamat is meglepve nem támadom le rögtön a kérdéseimmel. Amíg nem lélegzik normálisan, addig úgysem tudna válaszolni rájuk, nem igaz? Előbb el kell érnem, hogy megnyugodjon, ha egyáltalán nyugtatásra van szüksége...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863086#post863086][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 00:14[/b][/url]

Tekintetét kapkodta körbe, igyekezett felmérni, hol van éppen. Pár diákot látott feltorlódni a beugró szélénél, ahogy pislognak rá, de nem látott köztük ismerős arcot. Ahogy azt sem tudta beazonosítani, aki közvetlenül beszélt hozzá.
 Beszélni akart, rákezdeni a szokásos mantrájára, hogy minden rendben van, csak kell egy kis idő neki, de most csak simán befogta és hallgatott a kapott utasításra. Próbálta folyamatosan lassítani a légzését és ahogy ez bekövetkezett, a kíváncsiskodó diákok is megunták a műsort, majd fejüket összedugva álltak tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863087#post863087][b]Theodore Julias Ebony - 2023.04.17. 00:23[/b][/url]

A srác néma maradt, és én annyira az ő állapotára figyelek, hogy fel sem tűnnek a kíváncsiskodó tekintetek, melyek végül érdektelenül fordulnak el rólunk. A zsibongás nem túl jó alapzaj, ha tényleg az történt vele, amit gondolok.
- Nyugalom, rendben vagy. Itt vagy - mondom, bár nem olyan aggódó, vagy féltő hangsúllyal, mint ahogy az ebben a helyzetben bármilyen normális embertől elvárható lenne. Kék szemeim a srácét kutatják. - Minden oké.
Konkrétan meg fogok halni, ha nem lesz hamar beszámítható a srác. Még mindig feszült az arckifejezésem, és a gyomrom görcse sem látszik oldódni. Tudni akarom, jól látom-e, amit látok. Óvatosan érek a vállához, mert nem tudom, hogy viseli az érintést, én nyugtatónak szánom ezt a testi kontaktust. Addig nem akarom elkezdeni faggatni, amíg nem szól hozzám legalább egy értelmes szót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863088#post863088][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 00:29[/b][/url]

Hevesen bólint minden szavára, jelezve, hogy hallja őt. Kicsit sem érezte okénak a helyzetet, de az már kezdte megtanulni, hogy a legtöbbet kell kihoznia a helyzetéből; ami most nem a hisztis tiltakozás és az elutasító magatartás, hanem hogy észhez térjen és minél előbb képes legyen lábra állni.
 - Oké - ismételte mindezek ellenére erőtlenül. Feszélyezte az érintés, de őszintén? Mi nem feszélyezte ott, a folyosó padlóján? A feje felett lógó portrék a szokásosnál hangosabban sápítoztak, lepillantva rá, egymás keretéből ki-be járkálva, hogy jobb rálátásuk legyen az eseményekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863092#post863092][b]Theodore Julias Ebony - 2023.04.17. 00:49[/b][/url]

Lassanként talán azért feltűnik számomra is, hogy nem éppen a legjobb helyen vagyunk. Egy röpke körbepillantással érzékelem a fokozódó zavart, ha más nem, a portrék körében. Ez itt nem lesz jó, el kell tűnnünk innen, ha beszéltetni akarom róla. Nem hiányzik, hogy a fél világon végigmenjen az információ. Bár...
- Szédülsz még, igaz? - Kérdem, ismét körbekémlelve. - Disaudio. - Szórom körénk a bűbájt, hogy legalább a környezetünk ne hallhassa, amiről beszélni fogunk. Ha egyszer végre eljutunk odáig.
Miért nem vérzik az orra?! Nekem legalább egy-két csepp mindig lefolyik, mikor rohamom van.
Táskámból előveszek egy üveg vizet, lerakom magunk mellé.
- Ha jól leszel annyira, hogy felülj, igyál majd egy kortyot.
Nem zavartatom magam: az eszembe sem jut, hogy fogalma sincs, ki vagyok, mit csinálok itt. Ez nekem most eléggé elhanyagolható is, ezek az apró részletek, hogy bemutatkozás, például. Ráérünk, ha a lényegi információ már végre mindkettőnk birtokában lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863094#post863094][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 01:12[/b][/url]

Homloka szaladt ráncba a kérdés hallatán. Ezt nem értette. Nem tudta egyszerűen hova tenni. Ki ez a gyerek?
 - Honnan tudod, hogy... - kedett volna bele, de az inkantáció félbeszakította őt. A hangok eltompultak, ekkor furakodott Zalán orrába minden olyan illat, amit a látomás miatt elmulasztott tapasztalni. Valami szédítően édes és... kávé illata.
 Az ingerek megakasztották egy pillanatra az amúgy is kaotikus gondolatmenetét. Nyelt egyet, mielőtt újra nekiveselkedett a kérdésnek.
 - Honnan tudsz a szédülésről?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863102#post863102][b]Theodore Julias Ebony - 2023.04.17. 10:07[/b][/url]

Végre képes értelmes mondatokat összerakni, s azokkal gondolatokat kifejezni; magához tért a holtidőből. Ha a sejtéseim igazak, most ért vissza a jelenbe. Ez nagyjából nekem is ugyanennyi időt vesz igénybe. Az első képpel már nem, ott szinte csak pár másodpercre van szükségem, ha nem erős roham formájában tör rám.
Kérdésére ismét ráterelődik a tekintetem. Most kell okosnak lenni, nem elsietni, nem húzni magam csapdába, mert ha nincs igazam a levitással kapcsolatban, nem akarom elárulni magam. Továbbra is igyekszem titokban tartani, ám még sosem láttam ilyet máson, sosem láttam hozzám hasonló szerzetet.
- Láttam már ilyet korábban - mondom magabiztosan, miközben a vizesüvegért nyúlok. Magamon láttam. Mikor egyszer már éreztem az őszi hideget a bőrömön, direkt raktam ki a fényképezőgépem az asztalomra, s rögzítettem vele a rohamot, hogy tudjam, mit látnának a diáktársaim, ha előttük is megtörténne. Fel kellett készülnöm a kérdésekre.
- Elájulni bármitől el lehet, de a szemeid... mintha teljesen máshol jártál volna. Jól gondolom, igaz? - Igyekszem finom utalással a tudtára adni, hogy értem, mi történt. Tekintetem ráfüggesztem, miközben lecsavarom az üveg kupakját. Ha nemleges választ ad, talán életem legnagyobb csalódása várt ma rám csupán ezen a folyosón. De túl sok a véletlen egybeesés ahhoz, hogy így legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863123#post863123][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 11:41[/b][/url]

Az első mondatra tiltakozón rázta a fejét. Biztos volt benne, hogy ilyesmit nem láthatott. Hiszen még ő sem hitte el évekig, hogy ilyen bárkivel megtörténhet.
 Ajkai nyíltak el, de válasz nem jött ki rajta. Túl sokan tudják már íg is, vadidegennek esze ágában nem lenne erről nyilatkozni, főleg ha fennáll az esélye, hogy a másik csak hasraütésszerűen találgat. Segélykérően pillantott körbe, de Kornélnak nyomát sem látta. Tekintetét fúrta a másikéba, mintha abból bármit ki tudna olvasni, de azok a szemek túl ridegnek tűntek neki - mindazok ellenére, ahogy kezelték a rohamát.
 Bizonytalan, akadozó bólintás volt a válasz, de ennél többet nem sikerült kicsikarnia egyelőre magából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863125#post863125][b]Theodore Julias Ebony - 2023.04.17. 11:56[/b][/url]

A srácot sikerült meglepnem, ám én is legalább annyira vagyok döbbent, mint ő, még ha ez nem is látszik rajtam. Mikor bólint, szemeim nagyobbra nyílnak, feszes vállaim hirtelen engednek el, ahogy beigazolódik a gyanúm. Nem véletlen, tényleg ide kellett jönnöm ebbe az eszeveszett iskolába.
- Merlinre, ezt nem hiszem el - motyogom magam elé, s lassan meg is rázom a fejem. Itt csázkál a folyosón valaki, aki hozzám hasonló, és csak úgy belébotlok. Az új látomásom akkor jelenik meg, mikor megérintem az iskola szórólapját. Nem lehet véletlen.
- Theodore vagyok - mutatkozom be végre. - Menjünk egy nyugodtabb helyre, ha magadhoz tértél. Nem akarok erről itt, nyilvánosan beszélni, de van mit mondanom. - Még a Disaudio ellenére sem lenne tanácsos itt folytatnunk nagy eszmecseréket ezekről a dolgokról, a falnak is füle van.
A másik jóval magasabb és izmosabb nálam, de esküszöm, hogy elrángatom, ha magától nem akar részt venni a társalgásban, bár a meglepettsége még kapóra jöhet, hogy olyan dolgokra is rávehető legyen, melyekbe normál estben nem egyezne bele. Fordított helyzetben én sem bíznék benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863127#post863127][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 12:29[/b][/url]

Ő nem hiszi el? És Zalán erre mit mondjon?
 Hangos sóhaj szakadt fel belőle, bár nem azért mert megkönnyebbült. Elfogyott az oxigén, amiért a döbbenettől visszatartotta a lélegzetét. Hátát a falnak vetette, egy darabig csak csendben meredt a másikra, hogy próbálja megfejteni.
 - Zalán - jött a kurta bemutatkozás végül. Meglepetések sorozata érte ezután is, hiszen nem zúdították nyakon kérdésekkel és úgy tűnt, nem is ez Theodore elsődleges terve. - Még nem megy. Nem tudok felállni - motyogta szégyenkezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863129#post863129][b]Theodore Julias Ebony - 2023.04.17. 12:42[/b][/url]

- Zalán. Örülök - mondom, bár kezet nem nyújtok neki, épp elég baja van most a formalitások nélkül is, s őszintén, eszembe sem jut ilyesmit tenni.
Még feküdnie kell egy kicsit, erre bólintok, ahogy tudomásul veszem. Nem egyszer zúgtam már a földre, mikor túl akartam erőltetni a hirtelen talpraugrást, így nem hibáztatom, csak azt kívánom, bár lenne egy időnyerőm, amivel 15 perccel későbbre tudok ugrani, hogy végre halljam, mit fog nekem mondani. Ha mond egyáltalán bármit.
- Jó, persze. Semmi baj - mondom neki, majd körülnézek. - Suvickus. - Megtisztítom magam alatt a követ, s le is ülök mellé törökülésben. Nem szándékozok ugyanis lelépni, van időnk, és az biztos, hogy tőle többet fogok megtudni, mint a könyveimből a táskámban.
- Lélegezz mélyeket, hunyd le a szemed nyugodtan. Az... segít. Néha. - Igaz, nem sokat; ilyenkor csak bizonyos idő után tudok felállni én is. Csak telne gyorsabban...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=863151#post863151][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 13:33[/b][/url]

Ha ez a módja annak, hogy minél hamarabb elszabaduljon innen, ám legyen. Megint a légzésére próbált koncentrálni, de a szemét csak lassan merte lehunyni, mert rettegett attól, hogy szemhéja fátylán túl megint visszaköszönnek a rémképek. Még mindig kényelmetlenül érezte magát, de a gyakorlat egyértelműen segített abban, hogy kitisztuljon a feje. Persze az is nagyban közrejátszott, hogy most nem harapta el a nyelvét, habár a vér ízét még így is érezte a nyelve alatt. De nem volt ott semmi. Tudta jól. Csak egy érzés. A fájdalom sem igazi, nem szabad, hogy az legyen még.
 Ujjai rezdültek, ahogy behunyt szemmel kísérletezett, mennyire tudja mozgásra bírni a végtagjait.