Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

Merlin szent szakállára, ez a kastély hatalmas és pontosan olyan, mint egy labirintus. Már háromszor, ha nem négyszer körbejárta az egész épületet a Nagyterem után kutatva, ami pár jártasabb diák szerint valami elsőn van. Első emeleten? És melyiken? Keleti, nyugati, északi vagy déli szárny? És ugyan melyik melyik? Adhattak volna valamiféle térképet a kiscsikó pack-be, éppen csak olyan gyorstalpalót - nem baj, ha a tantermeket nem találja meg, de éhen azért ne haljon már szerencsétlen.
Egy pillanatra megtorpant a víg kedélyű freskók folyosójának elején. Már járt itt korábban, mi több, még meg is kérdezett egy vicces kedvű betyárbajuszos ürgét két ostorcsattintás és pálinka között, hogy merre is kellene indulnia. Balra el, oszt' ottan jobbra! - hangzott az utasítás, ő pedig naivan követte is, mit sem törődve a háta mögött felhangzó kegyetlen röhögéssel. Hallott pletykákat a kastélybeli életről, a rellonosok és a portrék rosszindulatáról, de álmában sem gondolta volna, hogy már az első napján belefut egy ilyen heccbe. Kinek ártott ő? Vagy ez amolyan beavatási szertartás?
- Kisasszonka, he'! Mög tetszett találni, amit kerestt? - hatalmas vigyorral a képén fogadta ismét az ismeretlen ismerős, de ő ezt a gesztust nem igazán tudta viszonozni. Szája egy vastag vonallá préselődött, szemei összeszűkültek és úgy bámult vissza a parasztra.
 - Cseppet sem vicces, Uram, remélem tudja - hangja sértődötten csengett. Nem szereti, ha szórakoznak vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=662306#post662306][b]Vitay Blanka - 2017.02.25. 12:44[/b][/url]

Merlin szent szakállára, ez a kastély hatalmas és pontosan olyan, mint egy labirintus. Már háromszor, ha nem négyszer körbejárta az egész épületet a Nagyterem után kutatva, ami pár jártasabb diák szerint valami elsőn van. Első emeleten? És melyiken? Keleti, nyugati, északi vagy déli szárny? És ugyan melyik melyik? Adhattak volna valamiféle térképet a kiscsikó pack-be, éppen csak olyan gyorstalpalót - nem baj, ha a tantermeket nem találja meg, de éhen azért ne haljon már szerencsétlen.
Egy pillanatra megtorpant a víg kedélyű freskók folyosójának elején. Már járt itt korábban, mi több, még meg is kérdezett egy vicces kedvű betyárbajuszos ürgét két ostorcsattintás és pálinka között, hogy merre is kellene indulnia. Balra el, oszt' ottan jobbra! - hangzott az utasítás, ő pedig naivan követte is, mit sem törődve a háta mögött felhangzó kegyetlen röhögéssel. Hallott pletykákat a kastélybeli életről, a rellonosok és a portrék rosszindulatáról, de álmában sem gondolta volna, hogy már az első napján belefut egy ilyen heccbe. Kinek ártott ő? Vagy ez amolyan beavatási szertartás?
- Kisasszonka, he'! Mög tetszett találni, amit kerestt? - hatalmas vigyorral a képén fogadta ismét az ismeretlen ismerős, de ő ezt a gesztust nem igazán tudta viszonozni. Szája egy vastag vonallá préselődött, szemei összeszűkültek és úgy bámult vissza a parasztra.
 - Cseppet sem vicces, Uram, remélem tudja - hangja sértődötten csengett. Nem szereti, ha szórakoznak vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=662789#post662789][b]Tóth Lola - 2017.02.26. 11:01[/b][/url]

Szóval nagyban járom az őrjáratom, mert senki nem mondta ám, hogy csak éjszaka lehet szabályt szegni. Már nem nekem, hanem másnak, én azért vagyok itt, hogy rendet tartsak, vagy mi. Ja. Szóval nagyban járom a számomra kijelölt folyosókat, kezemben egy notesszel meg egy pennával, a taláromon ott díszeleg a jelvényem is, mert másképp nem büntethetnék. És ha egyszer büntetni kell, akkor büntetni kell, bizony. Éppen csak befordulok a sarkon, és ugyan meg kell torpannom, hogy ne gyalogoljak bele a valakibe. Pedig már nagyon belejöttem ebbe a zombiféle gyalogolásba. De végre történik valami!, és erre fel is csillannak a szemeim.
- Probléma van talán? - vállam nekitámasztom a falnak, ahogy a kislányra nézek, majd a derék huszárra, majd megint a kislányra. Egyelőre nem állok elő a szokásos "nevet, házat" dologgal, mert még semmi nem bizonyítja, hogy a fiatalabbik bűnös lenne. Ahogy pedig ismerem ezeket a festményeket, valószínűleg nem is vele van a baj.
- Lola, eridon - átpasszolom a másik kezembe a pennát, úgy nyújtom jobbom a leányzó felé. Ha mégis ki kell rá szabnom valamit, legalább annyit tudjon, hogy ki tette meg, meg, hogy kit kell keresnie. A festmények már úgyis tudják, ki vagyok, annyiszor volt már itten baj, nem csak most, hanem a kastély keretei közt leélt négy évemet is tekintve, hogy még egy könyv is kevés lenne nekik, ha le kéne írni őket.