Ricsi

Egy pillanatig tétovázott, aztán lassan bólintott; végül is az érthető, ha Ricsi azt a sémát igyekszik követni, hogy sorban elmondják ki mit gondol. Az egyetértéshez ugyan Sebby szerint ez a legtöbb esetben édeskevés, de legalább világos.
Az már mélyebben elgondolkodtatta, hogy úgy tűnt, Ricsi teljes mértékben elsiklott afelett, hogy ő megpróbálta finoman közölni, hogy az ajánlott szakemberhez, aki a tesztet végezte, vissza kell járnia. Nem volt benne biztos, hogy vajon ő hibázta el valahol, vagy ennyire nem volt egyértelmű, esetleg a másik megint csak óvatoskodni próbál, de jelenleg nem volt hozzá elég jól, hogy ebbe belemenjen és rákérdezzen direktben. Amúgy sem akaródzott kerek perec kimondania, hogy “figyelj már, ASD-m van”.
Ricsi közben tovább is lépett a kérdéséhez, és a telefonra utalást legalább tényleg nem kellett túlmagyarázni, mert ő maga is egy rémes kütyüként gondolt rá. A végén elhangzó megjegyzés viszont elérte, hogy néhány másodpercig döbbenten pislogjon Ricsire, aztán egyszerűen elnevette magát.
- Hát… kösz? - felelt enyhe fejcsóválás mellett. - Ez egy egészen újfajta dicséret volt - nyugtázta, majd mikor csillapodott a nevetés, várakozóan Ricsire pillantott. Most még folytatni tervezi vajon a csevejt, vagy útra szeretne kelni?

Ricsi

Nem felelt, csak megvonta a vállát; ezt most betudta Ricsinél szakmai ártalomnak, de nem szeretett volna belemenni, hogy mennyit és mennyire szokott fájni a feje, mert biztos, hogy egyrészt megpróbálták volna elzavarni orvoshoz, ahogy Seth is tette, másrészt nem volt szüksége a mai nap még egy kioktatásra.
- Meglesz - bólintott azért a záróakkordra, majd búcsút intett a másiknak. Innen már csak az volt hátra, hogy szigorúan zárórát hirdessen, majd miután kulcsra zárta a bejáratot felvonult a lakásba, bezárta a balkon ajtót, amit nyitva felejtett Ricsi miatt, aztán kissé dideregve előkeresett egy pokrócot, hogy bebugyolálja magát. Már épp leült volna bekuckózni, mikor felrémlett benne a másik figyelmeztetése, és végül még lefőzött egy teát is, de ezen a ponton már teljesen kimerült, úgyhogy alig, hogy kiitta a bögrét, jótékony álomba szenderült a kanapén, a doromboló Sherlock társaságában.