Ronald Little- Leah

Ahogy közeledek az erdő felé, hogy közelebbről is láthassam miért is lehet tiltott terület hirtelen egy nagy és őreg fát veszek észre. Mivel még jóval az erdő elött van, így közelebb megyek hozzá, hogy megnézzem. A fa hatalmas tőrzse körűl lépcső vezet fel a lombok közé. Követem hát, de amint kibukkan a fejem az alsó lombkorona mögül fenséges látvány tárul a szemem elé. Egy nagyon öreg fából eszkábált faház, magán az öreg fán. Félve lépek a kicsiny tornácra, ami mögött épp csak akkora ajtó nyillik, hogy meghajolva lehessen bebújni.
Félve bár, de biztos léptekkel lépek be a lakba. Nem tűnik elhanyagoltnak, de épp lakottnak sem. Sok nagyszerű holmi közűl egy lila babzsák vonja magára a figyelmemet. Elég kényelmesnek és tisztának tűnik, hát kipróbálom.
Nem tudom mennyi ideje lehettem már itt, de furcsa neszre ebredtem. Mintha valaki óvatosan közeledne a lombkorona rejtekében lapuló rejtehhely felé.

Ronald Little- Leah

Ahogy közeledek az erdő felé, hogy közelebbről is láthassam miért is lehet tiltott terület hirtelen egy nagy és őreg fát veszek észre. Mivel még jóval az erdő elött van, így közelebb megyek hozzá, hogy megnézzem. A fa hatalmas tőrzse körűl lépcső vezet fel a lombok közé. Követem hát, de amint kibukkan a fejem az alsó lombkorona mögül fenséges látvány tárul a szemem elé. Egy nagyon öreg fából eszkábált faház, magán az öreg fán. Félve lépek a kicsiny tornácra, ami mögött épp csak akkora ajtó nyillik, hogy meghajolva lehessen bebújni.
Félve bár, de biztos léptekkel lépek be a lakba. Nem tűnik elhanyagoltnak, de épp lakottnak sem. Sok nagyszerű holmi közűl egy lila babzsák vonja magára a figyelmemet. Elég kényelmesnek és tisztának tűnik, hát kipróbálom.
Nem tudom mennyi ideje lehettem már itt, de furcsa neszre ebredtem. Mintha valaki óvatosan közeledne a lombkorona rejtekében lapuló rejtehhely felé.

Roland


Mint már annyiszor, amikor magányra vágyom, vagy csak máshol van kedvem tanulni, lemegyek a faházhoz, amit pár éve fedeztem fel.
Így tettem ma is. Gondoltam lenézek, kicsit eltöltöm lent az időmet.
Ahogy a fához értem, észrevettem, hogy valaki van fent a faházban. Hogy miből? A lépcsőfokok friss sárnyommal voltak bevonva.....
Halkan közeledtem, ki tudja, lehet egy szökött varázsló van fent. Kezemben pálcámmal, szabad kezemmel eltolom a lombokat felettem. Már a faház ajtaja elé érek, amikor nesz üti meg a fülem. Hát észrevették a közeledtem.
Hát akkor hajrá...
- Capitulatus!
Ahogy kimondtam a varázslatot, már láttam, hogy felesleges óvatosság volt.
Csak egy elsős Levitás, akit minap láttam a Mugliismeret órán volt a faházban.
Arcán meglepetés és megrökönyödés ült ki.

Ronald Little-Leah


Hallottam, hogy jön valaki, de nem gondoltam arra, hogy veszélyben lennék, itt az iskola területén belül. Ennek ellenére felálltam a puffból, hogy ne szétterülve várjam a jövevényt.
Meglepetésemre az ajtón bevágódott egy test, majd elhangzott egy varázsszó is. A pálcám kirepült a talárom zsebéből, majd koppanva ért padlót.
Biztos bamba képet vághattam, mert a támadóm arcán tükröződött a meglepetés is.
Ezt a fiút felismertem. Mellettem ült a tegnapi összevont órán.
Ha jól emlékszem ötödikes.
- Jól rám ijesztettél! megvesztél?- kérdeztem támadómat.
Biztos mindig ezt csinálja szegény!

Roland



Na nézd csak, hogy kinyílt a csipája....
- Mit keresel itt?- kérdezem támadólag.
- Ez az én rejtekhelyem már évek óta! Hogy mertél feljönni?
Persze inkább csak a szégyenem palástoltam tetetett dühömmel. Miért nem voltam óvatosabb? Persze nem lett a srácnak semmi baja, de akkor is!
- Amúgy jól vagy? Mi már találkoztunk, ha jól emlékszem, mi is a neved?
Közben leülök egy fotelba. Majd jelzem felé, Ő is tegyen így. Hoztam magammal töklevet, dobok felé egy üveggel. Kinyitom a magamét és nagyot kortyolok belőle.