Ronald Little- Leah

Ahogy közeledek az erdő felé, hogy közelebbről is láthassam miért is lehet tiltott terület hirtelen egy nagy és őreg fát veszek észre. Mivel még jóval az erdő elött van, így közelebb megyek hozzá, hogy megnézzem. A fa hatalmas tőrzse körűl lépcső vezet fel a lombok közé. Követem hát, de amint kibukkan a fejem az alsó lombkorona mögül fenséges látvány tárul a szemem elé. Egy nagyon öreg fából eszkábált faház, magán az öreg fán. Félve lépek a kicsiny tornácra, ami mögött épp csak akkora ajtó nyillik, hogy meghajolva lehessen bebújni.
Félve bár, de biztos léptekkel lépek be a lakba. Nem tűnik elhanyagoltnak, de épp lakottnak sem. Sok nagyszerű holmi közűl egy lila babzsák vonja magára a figyelmemet. Elég kényelmesnek és tisztának tűnik, hát kipróbálom.
Nem tudom mennyi ideje lehettem már itt, de furcsa neszre ebredtem. Mintha valaki óvatosan közeledne a lombkorona rejtekében lapuló rejtehhely felé.

Ronald Little-Leah


Hallottam, hogy jön valaki, de nem gondoltam arra, hogy veszélyben lennék, itt az iskola területén belül. Ennek ellenére felálltam a puffból, hogy ne szétterülve várjam a jövevényt.
Meglepetésemre az ajtón bevágódott egy test, majd elhangzott egy varázsszó is. A pálcám kirepült a talárom zsebéből, majd koppanva ért padlót.
Biztos bamba képet vághattam, mert a támadóm arcán tükröződött a meglepetés is.
Ezt a fiút felismertem. Mellettem ült a tegnapi összevont órán.
Ha jól emlékszem ötödikes.
- Jól rám ijesztettél! megvesztél?- kérdeztem támadómat.
Biztos mindig ezt csinálja szegény!