Roland


Mint már annyiszor, amikor magányra vágyom, vagy csak máshol van kedvem tanulni, lemegyek a faházhoz, amit pár éve fedeztem fel.
Így tettem ma is. Gondoltam lenézek, kicsit eltöltöm lent az időmet.
Ahogy a fához értem, észrevettem, hogy valaki van fent a faházban. Hogy miből? A lépcsőfokok friss sárnyommal voltak bevonva.....
Halkan közeledtem, ki tudja, lehet egy szökött varázsló van fent. Kezemben pálcámmal, szabad kezemmel eltolom a lombokat felettem. Már a faház ajtaja elé érek, amikor nesz üti meg a fülem. Hát észrevették a közeledtem.
Hát akkor hajrá...
- Capitulatus!
Ahogy kimondtam a varázslatot, már láttam, hogy felesleges óvatosság volt.
Csak egy elsős Levitás, akit minap láttam a Mugliismeret órán volt a faházban.
Arcán meglepetés és megrökönyödés ült ki.

Roland



Na nézd csak, hogy kinyílt a csipája....
- Mit keresel itt?- kérdezem támadólag.
- Ez az én rejtekhelyem már évek óta! Hogy mertél feljönni?
Persze inkább csak a szégyenem palástoltam tetetett dühömmel. Miért nem voltam óvatosabb? Persze nem lett a srácnak semmi baja, de akkor is!
- Amúgy jól vagy? Mi már találkoztunk, ha jól emlékszem, mi is a neved?
Közben leülök egy fotelba. Majd jelzem felé, Ő is tegyen így. Hoztam magammal töklevet, dobok felé egy üveggel. Kinyitom a magamét és nagyot kortyolok belőle.