Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Maga sem tudja már, milyen rég nem járt a stégen. Utoljára három éve töltött itt egy kis időt, mielőtt elhagyta volna az országot, hogy megkeresse édesanyját. Három hosszú évig volt távol, így mikor végre idejét látta a visszatérésnek, útja először természetesen legjobb barátnőjéhez vezetett. Fel kellett vennie a kapcsolatot Gwennel, iszonyatosan hiányzott neki a lány és az, hogy valakivel megbeszélhessen mindent, ami addig történt vele. Gwen mindig is egy biztos pont volt az életében, aki ott volt számára, akire bármikor számíthatott, akihez akkor is mehetett, ha csak beszélgetni szeretett volna valakivel. Gwen az első igazi barátnője és ez talán így marad életük végéig. Őt nyilvánvalóan meglátogatta az első pár napot követően, hogy ismét az országba érkezett, majd elkezdett utazgatni. Túl sok mindenről maradt le és Magyarország ugyanolyan szép, mint bármely más hely. Igazán kár lett volna, ha nem lát semmit ebből az országból.
Bogolyfalvára ezúttal mégsem Gwen hozta vissza. Aaron küldött neki levelet, amiben találkozót kért tőle. A férfit azóta nem látta, hogy pár hónapja ott hagyta a közös lakásukat és visszaköltözött Budanekeresdre. Aaron tudta, hogy mi az oka a kiköltözésének, ahogy azzal is tisztában volt, hogy mi történik azután, ahogy a lány megtalálja, amiért kiutazott. Alíz nem szó nélkül hagyta ott a lakásukat, Aaron mégsem tartott vele rögtön. Nem tudta, hogy meddig marad kint Csehországban, vagy hogy egyáltalán Magyarországra jön-e haza, ha egyszer hazajön. A legutóbb kapott levél szerint viszont Aaron Bogolyfalván van, vagy legalábbis a közelben, ugyanis a stégre invitálta a lányt. Természetesen épp ezért üldögél most itt, meztelen lábait a hűs vízbe lógatva. Percek óta elmélyülten bámulja a sima víztükröt, halkan dúdolgat és közben ide-oda dülöngél, így várja a hónapok óta nem látott barátját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716867#post716867][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 00:49[/b][/url]

Maga sem tudja már, milyen rég nem járt a stégen. Utoljára három éve töltött itt egy kis időt, mielőtt elhagyta volna az országot, hogy megkeresse édesanyját. Három hosszú évig volt távol, így mikor végre idejét látta a visszatérésnek, útja először természetesen legjobb barátnőjéhez vezetett. Fel kellett vennie a kapcsolatot Gwennel, iszonyatosan hiányzott neki a lány és az, hogy valakivel megbeszélhessen mindent, ami addig történt vele. Gwen mindig is egy biztos pont volt az életében, aki ott volt számára, akire bármikor számíthatott, akihez akkor is mehetett, ha csak beszélgetni szeretett volna valakivel. Gwen az első igazi barátnője és ez talán így marad életük végéig. Őt nyilvánvalóan meglátogatta az első pár napot követően, hogy ismét az országba érkezett, majd elkezdett utazgatni. Túl sok mindenről maradt le és Magyarország ugyanolyan szép, mint bármely más hely. Igazán kár lett volna, ha nem lát semmit ebből az országból.
Bogolyfalvára ezúttal mégsem Gwen hozta vissza. Aaron küldött neki levelet, amiben találkozót kért tőle. A férfit azóta nem látta, hogy pár hónapja ott hagyta a közös lakásukat és visszaköltözött Budanekeresdre. Aaron tudta, hogy mi az oka a kiköltözésének, ahogy azzal is tisztában volt, hogy mi történik azután, ahogy a lány megtalálja, amiért kiutazott. Alíz nem szó nélkül hagyta ott a lakásukat, Aaron mégsem tartott vele rögtön. Nem tudta, hogy meddig marad kint Csehországban, vagy hogy egyáltalán Magyarországra jön-e haza, ha egyszer hazajön. A legutóbb kapott levél szerint viszont Aaron Bogolyfalván van, vagy legalábbis a közelben, ugyanis a stégre invitálta a lányt. Természetesen épp ezért üldögél most itt, meztelen lábait a hűs vízbe lógatva. Percek óta elmélyülten bámulja a sima víztükröt, halkan dúdolgat és közben ide-oda dülöngél, így várja a hónapok óta nem látott barátját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716874#post716874][b]Aaron E. Blake - 2018.03.17. 12:45[/b][/url]

Mikor elment, nem gondolta volna, hogy visszajön, azt meg pláne nem, hogy megpróbál letelepedni a környéken, de a szerelem sok mindenre képes, és úgy látszik vannak dolgok, amik még Aaronre is hatnak. Már ide is költözött, nagyrészt be is rendezkedett, és néhány napja arra is rájött, hogy így nem tud tovább élni. Mármint nem a hellyel vagy a letelepedéssel van a gond: egyszerűen nem ért a kutyákhoz. A macskákkal ellentétben ezek a jószágok teljesen hidegen hagyják, érthetetlen is számára, hogy barátnője miért rá hagyta Töpszlit. Nem, nem ez a kutya neve, de Aaron mindig is így hívta - fogalma sincs róla hogyan is nevezik valójában -, és az eb hagyta neki, úgyhogy... Töpszli lett.
Az még nem is lenne baj, hogy nem tudja hogyan bánjon vele, de Sheza ki nem állhatja, és folyamatosan terrorizálja a nyomorú állatot. Márpedig Aaron hercegnőjének akarata a legfontosabb dolog a házban, legalábbis addig, míg barátnője is ide nem költözik, ergo a kutyának mennie kell.
A férfi éppen a karjaiban cipeli a stég felé, ahol nem, nem fogja belefojtani a tóba, bár nem mondom, hogy nem gondolt rá, helyette egy vörös hajzuhatagot keres a tekintetével. Alízt megpillantva gonoszan elvigyorodik, ahogy felrémlik előtte, milyen pompásan egyszerű lenne beletaszítani a lányt a vízbe.
Végül csak mögé áll, és ennyit mond:
 - Leszel a szülinapi ajándékom? Hoztam szalagot is.
Valóban van nála egy kék színű, masniban végződő selyemszalagos hajpánt, bár az a bizonyos nap már legalább két hete volt, de ne akadjunk fenn a részleteken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716885#post716885][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 14:10[/b][/url]

Ha nagyon őszinte akar lenni, akkor bizony be kell vallania, hogy hiányzik neki Aaron. Három évig éltek együtt, az alatt pedig nagyon sokat megtudott róla. Még olyan dolgokat is, amiket talán a másik nem is akart volna a tudtára adni, de akaratlanul sikerült neki; ez történik akkor, ha együtt laksz valakivel. Hiányzik neki Aaron; hiányzott neki akkor is, mikor visszaköltözött és egy üres lakásba kellett hazamennie, mikor nem volt kihez fordulnia, ha valami történt vele. Nem volt ott Aaron édes kiscicája, akivel talán gyorsabban megtalálta a közös hangot, mint a gazdájával. A volt navinés egy biztos pontot jelentett az életében, amit elvesztett abban a pillanatban, hogy hónapokkal ezelőtt kilépett csomagjaival közös lakásuk ajtaján. Aaron még akkor is hiányozna neki, ha egész végig egy komplett idiótaként viselkedett volna vele.
De Aaron most itt van, visszajött, láthatja, beszélhet vele, a nyakába ugorhat és addig ölelheti, míg az kényelmetlenné nem válik a férfi számára. Az ismerős hangra ösztönösen mosolyodik el, ahogy pedig meghallja, hogy köszönés helyett mivel kezdi Aaron, akaratlanul is elneveti magát. Könnyedén pattan fel eddigi helyéről és megfordulva már simán a férfi nyakába vetné magát, ha nem lenne ott a kezei között az az édes kiskutya. Szemei kikerekednek, lassan pislog először az állatra, majd kérdőn pillant fel annak gazdájára, mert itt most egy kis segítséget szeretne kérni.
- Mi ez a hirtelen váltás? Hol van Sheza? Ugye nem... - halt meg, folytatódna a mondat, ha lenne mersze így feltenni a kérdését. De nincs, így csak közelebb lép a pároshoz, hogy megsimogassa a kutyust, már ha az engedi neki, ugyan kicsit bizonytalanul nyúl felé. Semmit nem ért ebből, de ha Aaron azért hívta ide, hogy most elmondja neki, Sheza elpusztult az alatt a néhány hónap alatt, amíg külön voltak, azt nem biztos, hogy szeretné hallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716891#post716891][b]Aaron E. Blake - 2018.03.17. 14:37[/b][/url]

Alíz az első ember, akivel Aaron szívesen élt együtt, és bár a lány már rég nem olyan kis naiv ártatlanka, mint első találkozásukkor - remélhetőleg nem Aaronnek köszönhetően -, az alatt a három év alatt, míg a férfi nagyjából hozzá járt haza, ő vált az első igazi családjává is.
Most is jól esik neki, hogy láthatja, bár ezt szavakkal biztosan nem fogja az orrára kötni, de úgy gondolja a lánynak erre nincs is szüksége. Ismerik annyira a másikat, hogy ne kelljen körbeudvarolniuk egymást, hogy tudják mit éreznek most, hogy ennyi idő után viszontláthatják egymást.
Aaron bár felkészült arra, hogy hamarosan egy Alíz fog lógni a nyakában, ez a kutya miatt nem következik be. A férfi hirtelen nem is tudja, hogy ennek örül-e vagy sem. Megszokta a lány érzelemnyilvánításait, de azt nem fogja bevallani, hogy jól is esik neki. A simogatást viszont elirigyli tőle, úgyhogy szabad kezével felügyeskedi a lány hajára a hozott szalagot, és közben suttyomban meg is cirógatja a tincseket.
 - Őhercegnősége otthon van, és ki nem állhatja Töpszlit - emeli meg kicsit a kutyát, hogy egyértelmű legyen, rá gondol. - Ezért egy ideiglenes helyet keresek neki. Gondoltam nálad jó kezekben lesz.
Nem kertel, sőt már adja is át a lánynak az ebet, ő már eleget hurcolászta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716987#post716987][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 22:54[/b][/url]

Bármire számított, csak a férfi kezében lévő félig alvó kutyára nem. Őszintén nem nézte volna ki belőle, hogy legyen bármilyen háziállata Shezán kívül, akit egyébként nagy szeretettel gondoz minden nap. Nem egyszer megfordult már Alíz fejében, hogy kicsit úgy viselkedik, mintha a macska a lánya lenne. Eléggé abszurd  gondolat, mégsem tudott valami másra gondolni, míg párszor megállt a napi teendőit végezvén, hogy nézze a párost. Aaron gondoskodása megmelengette a szívét, mert ez olyas valami volt, amit nem látott már nagyon rég óta. Most viszont olyan könnyedén passzolja át neki szegény kiskutyát, mintha semmi rossz érzése nem lenne ezzel kapcsolatban. Kissé meglepetten fogadja először a fejére csúsztatott hajpántot, majd a most már éber kutyust, aki rögtön fészkelődni is kezd, ahogy átkerül hozzá.
- Az összes barátod és ismerősöd közül pont én jutottam eszedbe, hogy majd jól rám bízol egy kutyát? A kutyádat? - kétkedve teszi fel a kérdéseit, amire még a választ sem várja meg, csak folytatja. - Ugyan, ha látni akartál, igazán hagyhattad volna ezt az egész kutyás dolgot. Nem kell állandóan játszani ezt az érzelemmentes taplót, mikor mindketten tudjuk, hogy nem vagy az. Naa, nyugodtan kimondhatod, hiányoztam, én is hiányoltalak - mosolyodik el végül, jobb könyökével kicsit meglökve a másik kezét. A kutyus továbbra sem érzi valami jól magát a karjai között, így az elkövetkezendő perceket azzal kell töltenie, hogy valahogy megpróbálja kicsit megnyugtatni az állatot.
- Mennyi időre akartad lepasszolni szegényt? Kérlek, mondd, hogy tényleg ideiglenes helyet keresel neki és ez nem csak valami olcsó hazugság volt, hogy soha többé ne lásd őt. Mármint, nézd már meg, milyen aranyos - ezzel pedig egy mozdulattal fel is emeli az állatot és Aaron arcába nyomja, mire Töpszlinek sem kell több és ismét kapálózni kezd. Ezúttal viszont már célpontja is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=717055#post717055][b]Aaron E. Blake - 2018.03.18. 02:49[/b][/url]

- Nem az én kutyám, de jah. Olyannak nézel ki, akinek pont egy kutya hiányzik az életéből. Amúgy meg te tudod a legjobban, hogy nem nagyon vannak barátaim, az ereklyekutató ismerőseimre meg, akik munkából kifolyólag hetekre eltűnnek, pont nem hagyom ezt a szerencsétlent.
Int még az eb felé, de félig-meddig lemondóan. Alíz többi mondanivalójára egy szemforgatással felel. Először úgy gondolja elég is lesz ennyi. Nem fog itt nyálasan hiányoztam-hiányoztál-ot játszani.
 - Igazad van, hiányoztál, ezért szereztem egy kutyát, amit rád sózhatok, csak azért, hogy vethessek rád egy pillantást - a hangja szkeptikus és gúnyos, mint általában, de a tekintete mosolyog. Persze, hogy hiányzott neki a lány. Ő a napfény az életében.
 - Nem tudom - vonja meg a vállát, elvégre a kutya már nem az ő kezében van, most már csak fel kell vennie a nyúlcipőt, de közben lép is egyet hátra, nehogy Alíz felé nyújtós mozdulata csak egy csel legyen, amivel vissza akarja adni Töpszlit. - Pár hét, max egy hónap. A gazdája majd ide költözik, és neki bizonyára szüksége lesz rá.
Abba még nem gondolt bele, hogy a nő mit fog szólni ahhoz, hogy csak így lepasszolta az ebet, de minderre ráér majd akkor gondolni, ha barátnője már eláll és kérdőn felhúzza a szemöldökét.
 - Shezának a nyomába se ér - jelenti ki büszke macskatulajként, miközben lekicsinyelve méri végig a kutyát. - De persze, amúgy aranyos kis izé - legyint rá, hogy a lánynak is igaza legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=717967#post717967][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.24. 15:56[/b][/url]

Értetlenül ráncolja a homlokát Aaron magyarázatát követően, majd fejét az immáron kezei között ficánkoló kiskutya felé fordítja. Valóban úgy néz ki, mint akinek már csak egy kutya hiányzik az életéből, aki majd feldobja unalmas napjait, miközben körülbelül egy percet sem tölt otthon, hanem épp lelkesen felfedezi Magyarországot.
- Jaj, hát... Tudod elég lett volna, ha csak felhívsz - mosolyogva ingatja a fejét, de továbbra is húzza a férfi agyát. Természetesen tudja, hogy hiányzott neki, mert hát Aaron is eszébe jutott néha - néha! -, míg épp valamelyik nagyobb várost járta végig egyedül.
- Jó, de akkor miért nem a gazdájának viszed vissza? - értetlenül pillant fel ismét a férfi szemeit keresve. Kezeivel ennek ellenére kissé szorosabban fogja az állat testét, mintha a kérdésére kapott válasz miatt elvesztené a kis szőrcsomót, akit ismer úgy három perce. Az állat végül is Aaronhoz tartozik valamilyen szinten, így nyilván meg fogja tartani, amíg csak kell, előtte viszont fel kell tennie néhány kérdést.
Aaron válaszára egy lekicsinylő pillantással reagál, majd a kutyussal az ölében törökülésben letelepszik a stég szélére. Óvatosan helyezi az állatot a lábai közé, mintha attól félne, hogy a következő pillanatban az hirtelen felébred és belebucskázik a vízbe.
- Ugye tudod, hogy ezzel még nem úsztad meg? Nem láttalak hónapok óta, úgyhogy most ide szépen leülsz és elmesélsz mindent, különben rajtad marad a kutya - szigorú pillantást vet a férfire, ahogy kiejti száján a szavakat, majd fejével a maga mellett lévő szabad hely felé int a stégen és türelmesen megvárja, hogy Aaron helyet foglaljon mellette. - Hogyhogy visszajöttél az országba? Azt hittem jól elvoltál kint is... Na, nem mintha panaszkodnék, csak érted, fura ismét itt látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724264#post724264][b]Aaron E. Blake - 2018.05.29. 01:56[/b][/url]

Bár Alíz értetlenül tekint rá, Aaron tudja, hogy a cuki pofi már rég ellopta a lány szívét, úgyhogy inkább azon kellene aggódnia hogyan szerzi vissza tőle, mikor az a bizonyos hölgy beállít, és keresni kezdi kedvenc szőrös barátját.
 - Ezek a modern gyerekek - mondja öregesen reszketeggé változtatott hangon fejrázva. - Már nem is találkoznak egymással, folyton csak üzengetnek. Meg amúgy is - vált vissza normál hangra -, te élőben sokkal nagyobb élmény vagy.
Ezt dicséretnek szánja, hiszen őszintén örül a lánynak. Aki éppen arra kíváncsi, hogy az ebet miért nem postázta vissza, ha neki úgyse kell. A kérdésre válaszul először csak gúnyosan felröhög, aztán azért szavakkal is elmagyarázza a dolog lényegét:
 - Mert szerinte elbírok egy olyan felelősségteljes feladattal, mint a kutyatartás. De nem. Amúgy meg éppen költözik, pakol, hurcolászik, Töpszli csak láb alatt lenne. De ezt nem akarja bevallani neki, mert megsértené a kis vakarcs hatalmas lelkét, úgyhogy inkább úgy tesz, mintha engem vizsgáztatna.
És milyen sok mindent el is mond a férfiről, hogy az első adandó alkalommal lazán lepasszolja a feladatot. Na, de Aarontől úgy igazán ez is várható. Persze Alíz is nagyon jól ismeri őt, és mindig sokkal ügyesebben bánt vele, mint bárki más. Az újdonsült tanár úr most is szót fogad a vörösnek, és letelepedik a stég szélére a lány mellé háttal a víznek. Lábait kinyújtja, kezeivel maga mögött támaszkodik le.
 - Sosem tudtam megmaradni sokáig egy helyen - vonja meg a vállát, és talán el is intézné ennyivel, ha nem Alíz kérdezné. - Találtam valakit, aki miatt talán érdemes mégis megpróbálnom. Aztán lehet, hogy két hónap múlva már csak a nyomaimat találod erre, mert ha kell, gyorsan tudok iszkolni.
Ennyi, kész. Egy kis megnyílás, némi őszinteség, és már zárkózik is vissza a gunyoros álarc mögé.
 - És te? Megvolt a barátnőddel a nagy összeborulás és egymásra találás?
Aaron emlékszik a szőkére, de csak nagy vonalakban. Az biztos, hogy a lány sose bírta őt, na, nem mintha adott volna neki okot rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724320#post724320][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.05.29. 21:55[/b][/url]

Ő élőben sokkal nagyobb élmény. Mindjárt elpirul.
- Ezt eddig is tudtuk - mondatához hozzátoldana még egy drámai haj hátradobást is, de a kezében pihegő kutyus ebben egy kicsikét megakadályozza. Egyébként, ahogy most jobban megnézi ezt a töpszli állatot, tulajdonképpen tényleg el tudna vele tölteni egy-két éjszakát. Vagy többet. Ez majd még természetesen függ a kutyus viselkedésétől a nap további részében.
- Kutyát tartani majdnem ugyanaz, mint macskát. Annyi a különbség, hogy őket sétálni is vinned kell. Igazából nem kell hozzá nagy tehetség vagy ész, már nem bántásból mondom - sietve teszi még hozzá, amolyan megnyugtatásként, mert igazából nem tartja Aaront butának. Kettejük közül nyilván a férfinak van több esze, több éves utazás és megkomolyodás ide vagy oda.
- Ez a te bajod, látod? - vet egy pillantást az ölében valószínűleg már alvó kutyára, majd a férfi felé fordul. Pár pillanat hatásszünetet tart, ameddig tanulmányozza még egy kicsit az arcát, elvégre több évig nem látta ezt a csodálatos arcot, valamikor pedig be kell pótolnia az elmaradott időt. - Folyton ilyen negatívan gondolkozol. Most komolyan semmi nem ragadt rád abból a sok pozitivitásból, amíg velem laktál? Miért mondod, hogy két hónap múlva akár megint távol lehetnél innen, csak mert nem jött össze egy kapcsolatod? Nem szabad így gondolkoznod. Néha igenis azt kell mondanod, hogy de, ez sikerülni fog, vagy hogy ez meg fog maradni, ez tartós lesz, az meg jó és boldog leszek. Hidd el, Aaron, te is lehetsz boldog, nem kell mindig mindenhonnan rohannod. Vagy menekülnöd, amelyik szimpatikusabb.
Egy apró vállvonással fejezi be a monológját, aminek körülbelül a fele jut majd el a férfi tudatáig, vagy ha esetleg minden, akkor csak egy részét fogja majd figyelembe venni. Aaron ilyen szinten javíthatatlan, Alíz mégis mindig készségesen a segítségére siet, legyen szó bármiről. Ha ilyen szövegeket kell lenyomnia, hát legyen.
- Meg, persze, sírtam is rendesen - nevetve gondol vissza az emlékre, amely akkor nem volt egészen ennyire vicces, ám annál örömtelibb. Hiányzott neki a barátnője és hiányzott neki Aaron is. Ahogy pedig visszakapta mind a kettőt, a férfi már rögtön arról kezd el beszélni, hogy ez csak átmeneti időszak és hamarosan lehet megint elhagyja az országot. Vagy a kontinenst. - Ti amúgy találkoztatok egymással? Nem is tudom már. Szerintem Gwen nem bírt téged. Vagy csak jól játszotta, hogy de.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724586#post724586][b]Aaron E. Blake - 2018.05.31. 21:54[/b][/url]

- Persze hogy - vigyorodik el a lány magabiztosságán, hogy aztán végighallgassa a dorgálásnak hangzó, bár valószínűleg nem annak szánt szavakat.
 - Á, tudom én. Már vártam is mikor hozod elő észbeli hiányosságaimat, a tehetségtelenségemről már nem is beszélve - sóhajt drámaian, és úgy néz a vörös nőszemélyre, mintha teljesen a lelkébe taposott volna. - De azért reméltem, hogy van benned némi tapintat. Most mélységesen csalódtam benned
- teszi a szívére a kezét, még némileg el is fordul.
Azért a valódi szidásra mégiscsak visszatekint a lányra. Van baja elég, és igaza van Alíznak, szeret menekülni. Ha valami hirtelen komollyá válik, ő felkapja a nyúlcipőt. Nem tehet róla, nem hisz a csodákban. Márpedig az, hogy őt szeresse valaki, felér egy valódi csodával.
 - Jobb érzés, ha rosszra számítasz és mégis jó lesz, mintha vársz valami csodálatosra, de végül pofára esel - válaszol kivételesen komolyan a lánynak. - Az tudod fájdalmas, és még az orrod is betörhet. Hát nem néznék ki borzalmasan törött orral? - folytatja aztán elkerekedő szemekkel, megjátszott felháborodva.
És el is tereli a témát Alízra, aki szerencsére kapható a váltásra.
 - Fogalmam sincs, hogy nektek nőknek miért kell mindenen sírnotok - rázza meg a fejét értetlenkedve. - Jah, szerintem se bír. Pedig nekem a néha a neve se jut eszembe. Eskü nem tudom mivel húztam fel - vonja meg végül a vállát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724774#post724774][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.06.02. 19:12[/b][/url]

- Ha már kezd eltűnni belőlem a tapintatosság, az csakis a te hibád lehet. Elvégre veled éltem éveken keresztül - csalódottan húzza el a száját, tekintetével Aaronét keresve, hogy ezek után még a vállait is megránthassa hozzá. Igazán nem esik nehezére ilyet játszani a férfival, az meg még inkább könnyebben megy neki, hogy kioktassa őt. Egyszerűen imád felette anyáskodni, és bár ez túlzottan idegesítővé válik egy idő után, neki fel sem tűnik, hogy néha meddig képes elmenni. Számára ez csak baráti tanácsadás, semmi több.
- Jó, de nem feltétlenül kell pofára esned. Megkaphatod azt a csodálatos dolgot, ha teszel érte egy kicsit, és te nem vagy se egy lusta, se rossz ember, úgyhogy csak össze kéne szedned magad egy kicsit, aztán minden rendben lenne, hidd el - bizakodva még egy mosolyt is megereszt, hogy ezzel is növelje Aaron életkedvét, vagy bizalmát, vagy a reményeit, igazából mindegy is, hogy mit. Szeretné, ha végre a férfi is boldog lenne és nem mindig a dolgok végét várná, majd rögtön le is lépne, ahogy az bekövetkezik.
Gwen említésére jól láthatóan felvidul és ki is zökken ebből a depresszív társalgásból a boldogságról. Mosolyogva kezdi ecsetelni az egyesülésük történetét, arca ki is pirul a nagy mesélésben. Mindent elmond a férfinak, a kétségeitől kezdve az ajtón való bekopogáson át a már házban történő beszélgetésig. Aaron válaszára is csak akkor reagál, ahogy ő ezt mind elmondta neki, és csak azután néz rá ismét, amint már kap levegőt.
- Egyébként nem tudom, hogy miért nem bírt. Lehet tudta, hogy el fogsz rabolni - mosolyodik el, holott ilyesmiről igazából szó sincsen. Inkább fordítva lenne, Alíz rabolta el a volt navinést. - Pedig csak rád kell nézni, hát ki ne imádná ezt a csodás embert? Olyan szép pofid van - álmodozva sóhajt, erre pedig végszóként az eddig az ölében alvó kutyus is felébred. Előbb csak mocorogni kezd, majd egy nagy ásítás után kimászik a lány öléből, felfedezőútra indulva.
- Olyan aranyos, hát tényleg nem értem hogy vagy képes tőle megválni. Értem én, hogy ott van Sheza meg minden, de csak nézz rá. Majdnem olyan édes, mint te vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724867#post724867][b]Aaron E. Blake - 2018.06.03. 20:30[/b][/url]

- Jó tanítvány vagy, csak így tovább - vigyorodik el félretéve a megjátszott világfájdalmat. Gondolatban még átfut azon, hogy hogyan lehet az, hogy időnként felbukkan mellette egy-egy nő, aki az életéből mindig hiányzó anyaszerepet betölti, és őt ez sose zavarja. Pedig a saját anyjától kirázza a hideg. Először Bia, aztán Rachel a cégnél és most Alíz. Vajon a megmentendő kisfiút látják benne? Az elég nagy csalódás lenne. Olyan gyámoltalannak tűnik, hogy azt hiszik gondoskodásra szorul? Vagy csak ezekben a nőkben teng túl az anyáskodós hajlam. Igen, biztos ez lesz. Dönti el végül, és gondolataitól sötétre színeződő írisze újra felhőtlen kékre vált.
Közben félig-meddig lemarad Alíz motiváló szövegéről, de a "minden rendben lenne" szlogenből és a mosolyból nagyjából leszűri, miről is lehetett szó. Válaszul kedveskedőn összeborzolja a lány vörös fürtjeit, s mikor visszahúzza a kezét, finoman megsimogatja a feje búbját. Alíz mindig is aranyos lány volt, de a szavai nem elegek ahhoz, hogy az Aaronben mélyben benne lévő sötétséget kiűzzék. Talán soha senki nem lesz rá képes. Aaron nem is akarja, hogy bárki megtegye, mert ez az árny a része, és nélküle nem lenne önmaga.
Figyelmesen szemléli a lányt, miközben ő elmeséli, hogyan is találtak újra egymásra a barátnőjével.
 - Nem kell a nyalizás királylány. Tudjuk, hogy tökéletes vagyok, erre kár is szót pocsékolni - emeli fel állát büszkén a férfi.
A kutya mozgolódására odatekint, de aztán fordul is el tőle. Egyáltalán nem érdekli az eb.
 - De csak majdnem, ez a lényeg. Sheza pedig túlszárnyal mindkettőnket, és, ha az én királynőm azt mondja, hogy a kutyának mennie kell, akkor az úgy is lesz - bólint komolyan a férfi, aki rendes macskarabszolgához méltón teljesíti az úrnő parancsait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=726266#post726266][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.06.23. 23:43[/b][/url]

Aaron dicséretére nem túl szerényen meghajol, ajkai halvány mosolyra húzódnak. Jó néha így csak leülni és beszélgetni vele, vagy ami a kedvence, leülni a tévé elé és nézni a rosszabbnál rosszabb reklámokat, majd csak egymásra nézni, amolyan „most mit néztünk” tekintettel. Sokszor szavak sem kellenek hozzá, hogy megbeszéljék, melyik volt a legrosszabb, amit valaha láttak. Mert volt egy pár, és nem, nem volt könnyű dönteni köztük.
Az együttlétük – mármint nem romantikus értelemben – alatt volt szerencséje jobban megismerni Aaront, és most már bátran kijelentheti, hogy igenis sok mindent tud a férfiról. Tudja, hogy milyen nyomott tud lenni néha, és ilyenkor (meg úgy mindig) nehezen viseli, ha Alíz önkényesen leülteti, hogy adhasson neki egy lelkesítő beszédet. Nem nagyon szokott figyelni, ahogy most sem teszi, ez viszont sosem tántorította el a lányt attól, hogy ne folytassa ezeket a rögtönzött felvidításnak szolgáló monológokat. Szereti Aaront és jót akar neki, még ha ezt a férfi nem is érzékeli - vagy csak nem vesz tudomást róla.
- Ugh, és nagyképű is. Nem tudom hogyan szedted össze a barátnődet, de szeretnék vele váltani pár szót – fintorog is egy sort, majd vet egy lenéző pillantást a férfira. – El sem hiszem, hogy ezt kiejtetted a szádon. Meg akarsz rontani, vagy mi? Ennél is jobban, mármint – javítja ki saját magát gyorsan egy szemforgatás kíséretében. Aaronnal lakni három évig… Azért ragad az emberre egy s más. Kár, hogy fordítva ez nem működött valami miatt.
- Örülök, hogy legalább Sheza megmaradt olyan, amilyen. Egyébként, ha már itt tartunk, azt hittem legalább őt is elhozod. Ő jobban hiányzott, mint a te tökéletes arcod. Meg mindened.
Alíz imádta Shezát. Az a macska volt az abszolút kedvence, míg együtt éltek a férfival, és talán a macskának sem volt olyan közömbös a lány. Legalábbis reméljük, mert más összetörné szegény Alíz szívét.
- De amúgy mesélhetnél már a barátnődről, akinek ilyen édes kutyája van. Komolyan, hogy sikerült felszedned? Melyik kevésbé rossz szöveged dobtad be a sok közül?