Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre úszkálhassunk kicsit Majával a stégnél, ugyanis rettentő hőség volt. Gyönyörű, verőfényes nyári délutánunk volt, az órákat végigszenvedtük a talárunkban, amely egyáltalán nem hiányzott ebben a rendkívüli hőségben, és már alig vártuk, hogy ledobhassuk magunkról az egyenruhát. Az órákon is nehezemre esett odafigyelni, valahogy nehezen fogott az agyam ebben a forróságban. A másik ok, amiért vártam ezt a délutánt az az volt, hogy megbeszéltem Majával, hogy jósolni fogok neki, úgyhogy magammal hoztam a Tarot kártyapaklimat is. Egy sortban és egy csőtopban vágtam neki az útnak, én értem oda először. Elég nagy kihaltság volt, pedig azt hittem, hogy tele lesz a hely emberekkel, mivel ebben a hőségben csakis vízközelben tudtam magamat elképzelni, de ezek szerint a többiek máshogyan ütötték el az idejüket. Magammal hoztam a világoskék színű plédemet is, amelyet rögtön le is terítettem a fűbe, amint megérkeztem. Miután fürdőruhára vetkőztem, megnéztem a víz hőmérsékletét, és miután belemártottam a lábam, elégedetten vettem tudomásul, hogy tökéletes hőfokú. A kártyapaklit kivettem a tatyómból, majd a plédre helyeztem, már csak Maja hiányzott, de tudtam, hogy kicsit később fog ideérni, mert már jelezte felém. Kíváncsi voltam, hogy milyen jóslat jön majd ki neki a kártyából, bár izgultam, hogy mindent jól fogok-e majd csinálni, ezért sokat gyakoroltam előtte. Amíg a barátnőmre vártam, addig kényelembe helyeztem magam a pléden és a kék eget bámultam a napszemüvegemen keresztül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696243#post696243][b]Széplaki Alíz - 2017.08.14. 20:52[/b][/url]

- Én sem értem ezt, hogy miért jó ez nekik, hiszen ezzel saját magukat mérgezik - feleltem a lánynak komoran. Sose értettem azokat, akik másoknak ártottak és az okozott nekik örömöt, bár az csakis a saját szegénységi bizonyítványuknak volt betudható. Szerencsére azért vannak jó emberek is, őket kell megbecsülni - tettem hozzá biztatóan.
- Remélem, hogy úgy lesz, ahogyan mondod.
Tulajdonképpen mindketten rászolgáltunk a boldogságra, de én nem voltam ilyen bizakodó a jövőmmel kapcsolatban. Persze azért reméltem a legjobbakat, de egyelőre nem volt túl derűs a jövőképem.
- Igen, nem egyszerű ez az egész. De Timi szerintem tiszteletben fogja tartani a döntésemet. Az pedig csak rajta áll, hogy beköltözik-e majd a faluba, én viszont mindenképp itt szeretnék maradni. Örülök, hogy megtaláltam itt a helyem, úgy érzem, hogy ezen a helyen új életet tudok kezdeni - fejtettem ki a gondolataim a lánynak, majd néztem egy nagyot, amikor is közölte, hogy mostanság nem beszél az anyukájával, de nem akartam jobban firtatni ezt a dolgot. Úgy voltam vele, hogy ha majd szeretne mesélni róla, akkor úgyis előhozakodik a témával, ha pedig úgy látja jónak, hogy inkább magában tartja, akkor azt is megértem.
- Mit szólsz, ha most elindulunk és elmegyünk fagyizni? - kérdeztem a lánytól, miközben felálltam a plédről és elkezdtem lassan készülődni. Úgy éreztem, hogy kistrandoltam magam és egyelőre kibeszéltük a fontosabb dolgokat, aztán út közben folytatjuk majd a társalgást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696244#post696244][b]Maja Bojarska - 2017.08.14. 21:08[/b][/url]

Kettőnk közül belém egy kicsit több szorult a pozitivitásból éppen, ami számomra furcsa volt, de a helyzetet egészében nézve nem. Hasonlóan láttuk a dolgokat, észrevettük a világ napos és árnyékos oldalát is, de éppen nem tudtam volna megmondani hol mozgunk. Lehet a határmezőn feküdtünk az eget bámulva, és egyelőre nem tudtuk merre is guruljunk. Nem biztos, hogy ez baj, hiszen meglepetések is lehetnek jók. Reméltem. Együtt bíztunk igazából, ahogy hallottam. Különös, hogy itt vagyunk fiatal felnőttekként, és néha tényleg több rosszat tudunk a saját életünkből felhozni, mint egy jóval idősebbéből. Nem tűnik így annyira fairnek az élettől, de abból kell gazdálkodni, ami jutott.
- Biztos így lesz, eddig is támogatott téged, nem hinném, hogy ebben ne tenné. Lehet neki se lesz egyszerű, de majd olyan döntést hoz úgy is, amihez lehet alkalmazkodni - mondtam biztatóan, kicsit el is felejtkezve a saját nyűgömről ezen a téren. Azt hiszem még igazán fel se fogtam annak a súlyát, hogy veszekedtünk anyával, de nem is szerettem volna törődni vele. Inkább homokba dugnám a fejem és várnék, még odafent minden a helyére kerül. De ez sajnos érzem, hogy nem fog megtörténni. Ebben kell a legjobbat megtalálni. Aztán majd kiderül.
- Ez szuperül hangzik, jól esne. Menjünk...
Figyeltem, ahogy Alíz felkel, én is így tettem. Összeszedelődzködtem, felvettem a ruhám a bikinire, aztán megvártam, hogy a szöszi is hasonlóan tegyen még a plédem is a táskámra került.
Elég gyorsan meglettünk vele, majd még beszélgetve kicsit indultunk a Fő utcza felé, hogy egy fagyi enyhítse a még mindig meleg idő okozta kiszáradásunkat.