Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta. Czettner L. Zora munkája
|
|
|
|
Ricsi
Borús szombat reggelre ébredt. Nem igazán volt kedve semmihez sem, de péntek este eldöntötte, hogy le megy a faluba bevásárolni ezt-azt. Így aztán nem sok kedvvel ugyan, de felöltözött, haját kivételesen össze fonta, hogy ha elkezd fúni a szél, akkor ne fújja az arcába, és elindult a faluba.
Az egész délelőttöt a különböző boltok bejárásával töltötte, majd végül meglátogatta a könyves boltot is, és meglepte magát egy újabb regénnyel. Úgy volt vele, hogyha már lejött a faluba, akkor keres egy csendes helyet, ahol neki állhat olvasni s ne zavarja senki és semmi.
Úgy félóra bolyongás után talált rá a tóra és a stégre. Tökéletesen alkalmasnak nyilvánította a helyet, és időközben még a nap is kisütött. Leült a stégre, táskáját maga mellé rakta, és belemerült a olvasásba. Órákon keresztül ült, és falta az oldalakat. Csak akkor kapott észbe, mikor már kezdett egyre sötétebb lenni, és a végére ért a könyvnek is. Felállt és megmozgatta a sok egy helyben üléstől elgémberedett tagjait, majd vissza ült, és csodálta még egy kicsit a tavat. Nem tervezett sokáig maradni, de kíváncsi volt, milyen a tó, ha teljesen besötétedik.
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
|
Írta: 2016. november 5. 09:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=634577#post634577][b]Vitéz Rebeka - 2016.11.05. 09:27[/b][/url] RicsiBorús szombat reggelre ébredt. Nem igazán volt kedve semmihez sem, de péntek este eldöntötte, hogy le megy a faluba bevásárolni ezt-azt. Így aztán nem sok kedvvel ugyan, de felöltözött, haját kivételesen össze fonta, hogy ha elkezd fúni a szél, akkor ne fújja az arcába, és elindult a faluba. Az egész délelőttöt a különböző boltok bejárásával töltötte, majd végül meglátogatta a könyves boltot is, és meglepte magát egy újabb regénnyel. Úgy volt vele, hogyha már lejött a faluba, akkor keres egy csendes helyet, ahol neki állhat olvasni s ne zavarja senki és semmi. Úgy félóra bolyongás után talált rá a tóra és a stégre. Tökéletesen alkalmasnak nyilvánította a helyet, és időközben még a nap is kisütött. Leült a stégre, táskáját maga mellé rakta, és belemerült a olvasásba. Órákon keresztül ült, és falta az oldalakat. Csak akkor kapott észbe, mikor már kezdett egyre sötétebb lenni, és a végére ért a könyvnek is. Felállt és megmozgatta a sok egy helyben üléstől elgémberedett tagjait, majd vissza ült, és csodálta még egy kicsit a tavat. Nem tervezett sokáig maradni, de kíváncsi volt, milyen a tó, ha teljesen besötétedik.
|
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV
Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
|
|
Írta: 2016. november 23. 23:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=641739#post641739][b]Vadász Csenger Richárd - 2016.11.23. 23:53[/b][/url] Rebi Amint lement a nap éreztem, hogy testem bizseregni kezd. Minden egyes porcikámban mintha pezsgőtabletták ezrei lettek volna beletömködve, melyek a víz hatására olvadozni kezdtek. És a bőr, ami eddig megvédett a hidegtől gyengévé és emberivé vállt. Pajzsból megtépett papírrá. Éreztem, ahogy a belőlem áradó fény egyre erősebbé vállt, lehunytam szemem, összeszorítottam fogam és hagytam, hogy a varázslat tegye, amit tennie kellett. Nem volt különösebben fájdalmas az átalakulás és azt gondolná a sellő fia, hogy a hosszú évek alatt az ilyen semmiségeket meg lehetett szokni mégsem szerettem ezeket a pillanatokat. Pláne az ősz beállta után, mikor emberi testem olyan érzékennyé vállt, mint a nebáncsvirág, s a tó is lehűlt, beadva derekát a haldokló időjárásnak.
Kidugtam szőke fejem a habok közül s jó alaposan megráztam, hogy elűzzek minden cseppet onnan, melyek rácsimpaszkodott maradást követelve, de hiába volt meg minden igyekezetem, a jeges szél, ami átszáguldott a tavon mégis belemart fejbőrömbe, jót nevetve szerencsétlenségemen.
Morcosan indultam ki a part felé, körülöttem hullámzott a víz, egyre csak sekélyebb és sekélyebb lett. Kezeimet összefontam testem körül, fogaimat összeszorítottam, hogy ne vacogjanak. A táskám, benne a kikészített meleg gúnyával csupán néhány lépésnyire voltak, a pub pedig, kályhával és vért forraló italokkal talán tíz perc járásra, ezekkel a tényekkel vigasztaltam magam és lassan kékké fagyott testem.
Körülbelül a hasam tájékáig érhetett a víz, mikor szemem kiszúrt valamit. Általában óvatos szoktam lenni, körbekémlelni mielőtt előbújok, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések se engem, se a parton tartózkodót, most mégis figyelmetlen voltam, s ennek meg is lett az ára. Nem messze tőlem ugyanis ott üldögélt egy lányka. Arcát elfedték az árnyékok, de lehetetlennek tartottam, hogy a fénycsóvát, vagy engem ne látott volna meg.
Megálltam, bár mindegyik testrészem követelte a mielőbbi kirohanást ebből a fagyos löttyből és zavartan hátrasimítottam nedves tincseim.
- Hát ez....kínos - sóhajtottam fel, semmi egyéb reakciót nem tudva kicsikarni magamból. Pedig lassan már ehhez is kezdhettem volna hozzászokni, hogy fű és fa, erdő és madár, élő és halott tudni fog arról, hogy mi is vagyok.
|
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
|
Írta: 2016. november 24. 18:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=641909#post641909][b]Vitéz Rebeka - 2016.11.24. 18:25[/b][/url] RicsiMindenhol csend honolt, és merengve bámulta a tájat. Gondolatai ezer meg egy -féle irányba száguldoztak, és mindenféle témát körbejártak. Az eszébe se jutott, hogy esetleg a sokáig való elmaradása büntetést vonhat maga után, de éppen fontosabbnak tartotta, hogy minden apró részletet megfigyeljen. Egy ideje már csak bambult maga elé, és elmerengett az élet nagy dolgain, mikor is valami elkezdett fényleni. Odakapta fejét, de meg nem tudta volna mondani, mi árasztja el a tó környékét fénnyel. A világosság egyre csak erősödött, így kénytelen volt más felé nézni, de szeme sarkából azért még mindig figyelt. Nemsokára egy emberi alak, egész konkrétan egy férfi alakja bontakozott ki a fényárból, és elkezdett a part felé közeledni. Úgy látszott, fel sem tűnt neki, hogy a kis vörös a parton ült, és felvont szemöldökkel, kérdő arckifejezéssel meredt rá. Még fejét is megrázta, mintha csak pár kósza vízcsepptől akart volna szabadulni. Úgy tűnt tényleg nem vette észre, egészen addig, míg viszonylag közel nem ért a parthoz, hiszen akkor megszólalt. - Hát öhm... ja. Ez elégé kínos. - mondta, mint egy megerősítés képen, bár erre nem igen volt szükség, de kissé zavarba jött. Hiszen nem mindennap lát az ember egy tóból kisétáló fiút. - Akarom én tudni, hogy mit kerestél a tóban? - tette fel a költői kérdést, amire a válasz egyértelműen nem volt. De néha előbb járt a szája, mint az esze, és visszaszívni pedig már semmit nem lehetett.
|
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV
Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
|
|
Írta: 2017. január 22. 16:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=656685#post656685][b]Vadász Csenger Richárd - 2017.01.22. 16:59[/b][/url] Rebi - Nem...nem hiszem... - ráztam fejem. Aztán csak néztem őt. Testemet kezdte nagyon lehűteni a hideg víz, de mégse sétálhattam ki onnan csak úgy. Ajkaim lassan lilába fordultak s minden szőrszálamat felállította a libabőr.
- Szóval...jó lenne ha most elfordulnál amíg tudod...kikecmergek innen- vakartam meg zavaromban tarkóm.
- Nem vagyok annyira szégyenlős típus, de tudod, olyan kis ártatlan a pofikád, az égiekért se akarnám lerombolni a szivárványszínű álomvilágodat... - Mosolyodtam el, kezemmel mutogatva, hogy tessen elfordulni és ha végre engedelmeskedett, akkor hamar meg is indultam kifelé, magamban hálaimák ezereit zengve, vacogó fogaimmal. Mikor bokáig értek már csak a hullámok kocogni kezdtem és azon méláztam közben, hogy talán holnap inkább a kádamban fogom átvészelni a nappalt. Vagy a raktárban egy lavórban. Karnyújtásnyira mindentől.
Körülbelül fél perc lehetett, míg elértem a fát, amelynek odújában ott csücsült a táskám és még ugyanennyi idő ahhoz,hogy magamra rángassak mindent.
- Rendben kész vagyok, kukucskálhatsz törpilla - húzom fel nyakig a dzsekim cipzárját és rakom zsebre kezeim.
|
|
|
|
|
