Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta. Czettner L. Zora munkája
|
|
|
Kicsit megrezzen, amikor Lars megszólal; már majdnem el is felejtette, hogy nincs egyedül. Hirtelen jó hangosnak tűnt az a pár szó, de ahogy ránéz a mellettük vidáman döglő, nyelvüket lógató négylábú bandára, nem tud nem egyetérteni. - Az már biztos. - mondja tömören, de jó sok érzést belesűrítve, és rákacsint a legközelebbi négylábúra, aki éberen figyeli, mit csinálnak az emberek. Mire gondolhat ilyenkor egy kutya? Itt fekszik, vigyázza a gazdit, és vagy azon töpreng, hogy nem jó színt választottak, vagy azon, hogy az emberek már megint valami fura ember-dolgot csinálnak, nincs mese, most várnom kell kicsit, amíg megint játszhatunk. Vagy valamire teljesen másra. Időnként úgy megnézné, mit gondolnak az állatok az emberekről. Mindjárt végeznek a csónakkal. Kár. Mindenesetre nagy buzgalommal fest addig, amíg van mit, ebbe pedig beletartozik a stég is, a saját ruhája is, egy csöppnyi festék erejéig a legközelebb fekvő kutya füle is. Csöpögtet ő lelkesen, elvégre szép ez a szín, megy ez sok mindenhez. Látod, már belemerült a munkába - ezek a bíbor festéknyomok lehetnének vércseppek is, nem...? Egy kiránduló jelentette be a rendőrségen, és most a csapatnyi nyomozó körbeveszi a csónak hűlt helyét, és töpreng. Sajnos a kis navinés képtelen elszakadni az unalomig ismert sorozatos paneloktól, de attól még kiválóan szórakozik. És még csak nem is ő a vezető nyomozó. Egyre szerényebb lesz a képzeletében is, látod.
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2016. október 30. 08:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=631781#post631781][b]Rozsos Annamária - 2016.10.30. 08:25[/b][/url] Kicsit megrezzen, amikor Lars megszólal; már majdnem el is felejtette, hogy nincs egyedül. Hirtelen jó hangosnak tűnt az a pár szó, de ahogy ránéz a mellettük vidáman döglő, nyelvüket lógató négylábú bandára, nem tud nem egyetérteni. - Az már biztos. - mondja tömören, de jó sok érzést belesűrítve, és rákacsint a legközelebbi négylábúra, aki éberen figyeli, mit csinálnak az emberek. Mire gondolhat ilyenkor egy kutya? Itt fekszik, vigyázza a gazdit, és vagy azon töpreng, hogy nem jó színt választottak, vagy azon, hogy az emberek már megint valami fura ember-dolgot csinálnak, nincs mese, most várnom kell kicsit, amíg megint játszhatunk. Vagy valamire teljesen másra. Időnként úgy megnézné, mit gondolnak az állatok az emberekről. Mindjárt végeznek a csónakkal. Kár. Mindenesetre nagy buzgalommal fest addig, amíg van mit, ebbe pedig beletartozik a stég is, a saját ruhája is, egy csöppnyi festék erejéig a legközelebb fekvő kutya füle is. Csöpögtet ő lelkesen, elvégre szép ez a szín, megy ez sok mindenhez. Látod, már belemerült a munkába - ezek a bíbor festéknyomok lehetnének vércseppek is, nem...? Egy kiránduló jelentette be a rendőrségen, és most a csapatnyi nyomozó körbeveszi a csónak hűlt helyét, és töpreng. Sajnos a kis navinés képtelen elszakadni az unalomig ismert sorozatos paneloktól, de attól még kiválóan szórakozik. És még csak nem is ő a vezető nyomozó. Egyre szerényebb lesz a képzeletében is, látod.
|
|
|
|
|
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV
Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
|
|
Írta: 2016. november 2. 17:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=633022#post633022][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.11.02. 17:42[/b][/url] Az emberek rendszerint túlzónak érzik a kutyák iránti kötődését. Hányszor kellett végighallgatnia a szülői ódát arról, hogy felelőtlenség hazahordani a tizedik kóbort is. Ha segítségre szoruló ebet lát, nem gondolkozik. Segít. Néha gazdát keres nekik, néha orvost. Legtöbbször nála kötnek ki. A családi farmon van is hely, étel is akad. A kunyhójában is megférnek. Velük a tű fokán is akár. Másfelől az emberiség többi tagja és közte ideálisan minimum két galaxis kéne legyen, hogy kényelmesen megférjenek.
Ha egy napig mindenki empata lehetne, többet soha nem csodálkoznának ezen a szokásán. A kutyák nyugalmat, játékosságot, hűséget sugároznak minden sejtjükkel. Minek terápia vagy gyógykezelés? A négylábúak társaságát receptre kéne írni.
Most sincs ez másként. Tobias mosolyogva nézi, amint Almaszósz és Müzli ugyanazt a faágat akarják odavinni a gazdájukhoz, amitől felváltva esnek át egymáson és a saját lábaikon. Végül az agresszívebb Almaszósz győz - Müzli a bot végét rágcsálva próbál azért részese maradni a bulinak. Tobias elveszi tőlük az ágat és a part fele hajítja, keresztül néhány alacsony sövényen. Egy szempillantás múlva mindkét állat eltűnik egy bokorban, társuk az emberek mellől bölcsen kimaradva a játékból, csak figyeli őket. Tobias újra visszatér a festegetéshez, már csak az utolsó vonások maradtak hátra. És persze a lényeg - a keresztelés.
- Mi legyen a neve? - az ecsetével a csónakra bök. A kutyák után az embernek lehet már egy hozzávetőleges fogalma arról, milyen zseniális névadó is ő. Bármilyen segítséget szívesen fogad. Nem akar semmi fellengzőset, hisz a csónak is olyan, amilyen. Kicsit rozoga, a festék kicsit egyenetlen, előtte még kicsit csíszolhatta volna, ha eszébe jut. De az övé. És ketten csinosították ki. Úgyhogy a szellemi értéke nagyobb, mint amennyit gondolhatnának ránézésre.
***
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2016. november 6. 17:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=635514#post635514][b]Rozsos Annamária - 2016.11.06. 17:37[/b][/url] És megoldotta az ügyet, nem is kérdés, ki ha ő nem. Lustán kétszer is átfesti az utolsó féltenyérnyi területet, és közben azon gondolkozik, mennyi papírmunkával is járhat egy ilyen rendőrségi ügy. Biztos sokkal. Ő meg szereti a papírmunkát. Megnyugtató, monoton - ami belerondít a levesbe, hogy úgy érzi, követ rágcsál, mert annak sincs több értelme, mint a papírmunkának, de megbízható és monoton. Mint ez a csónakfestés. Egy utolsó mozdulattal, amire oda se figyel, még egyszer összefestékpöttyöz mindent, majd elgondolkozva bámulja a kész csónakot. - Nem tudom. - szép csónak, kicsi, rozoga, hétköznapi. Sose gondolt arra, hogy lehetne vagy egyáltalán kellene neki egy, de ha egyszer mégis lesz, ilyent akar. Semmi flanc. Egyszerű, megbízható. - Fogalmam sincs. - mondja, hogy mondjon valamit, erre se figyel oda egy cseppet sem. Csendesen irigykedik, nem is, inkább csodálja Lars-ot. Millió kutya, saját kis csónak, végtelen nyugalom. Nem csoda, ha ki se bújik a saját kis csigaházából; ebből a csigaházból ő se bújna ki. - Kiisseli. - neveti el magát, mert a csónak szép piros színéből beugrott az a gyümölcszselé, amit egyszer egy összejövetelen evett. És még olyan is a hangzása, mint egy kislánynévé. Szereti a pudingot is, a nevét is, meg a csónakot is. - Igazán nem tudom. - rázza meg a fejét nagy tanácstalanul, de olyan szép az idő, most ilyesmin nem rontja el a kedvét. Leteszi végre az ecsetet a festékesdoboz mellé, mert már amúgy sincs minek lecsöpögni róla, csípőre teszi a két kezét, és elégedetten nézi a csónakot. - Azért elég szép lett.
|
|
|
|
|
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV
Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
|
|
Írta: 2016. november 8. 16:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=636693#post636693][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.11.08. 16:28[/b][/url] Ülnek egymás mellett a stégen és nézik a száradó csónakot, amely közöttük lebeg a deszkák fölött. Egy pálcaintéssel körbeforgatja, mindenhol leellenőrzi, hogy ne maradjon üres folt. Nincs. Nem hibátlan, közel sem, de messziről elég pofás.
A szeme sarkából végigméri a lányt. Csendes irigység, vágyódás. Idilli képet lát maga előtt, önmagát, kis életét, takaros, kényelmes, bezárt világát, amit a kis falkájával népesít be. Minden olyan… szürreális. Látja az életét, miközben tudja, hogy amit lát, csak részleges, ferde tükör. Persze, szép is volna, ha csak ennyiből állna az egész, ha nem sompolyognának árnyak a sarokban. A lány ezt nem látja, nincs is honnan. Az élete egy körbebástyázott kastély. Túl sok marad a képzelet számára. A tátongó réseket mindenki úgy tölti meg, ahogy szeretné. A navinés előtt csak ez a mostani kép van, és Tobias rájön, ez elég is. Miért kéne mindig látni a teljes képet? Talán egy kis időre ő is elfelejthetné. Csak a most és az itt számít. És ez a pillanat valóban egész kellemes.
Hagyja, hogy beleköltözzön a csontjaiba az érzés, az önkéntes ignorancia langymeleg vizében alámerülve. Az ajánlott név valahonnan ismerősen cseng. Nem tudja, pontosan mit jelent, de gyerekkorát juttatja eszébe. Nagyszüleit, náluk töltött téli reggeleket, édes illatokat. Olyasmi lehet, mint a rødgrød.
- Jó név - rábólint a választásra, pedig nem volt annyira komoly a felvetés. Őt mégis meggyőzte. Helyesnek, találónak érzi. Elővesz egy fekete festékes vödröt és egy vékonyabb ecsetet a táska mélyéről. Közelebb helyezkedik a térdein, hogy jobban hozzáférjen, s lassú vonásokkal, nyomtatott betűkkel felfesti a Kiisseli szót. Betűi szálkásak, nem a legszebb az írása, kicsit megvastagítja külön az s betűk hasait. Miután végzett a munkával, leül a lábaira és végigméri az alkotásukat. Magában hümmögve bólogat egy párat.
- Ha akarod, néha kiviheted egy körre - jegyzi meg vállvonogatva. Tudja, nem épp egy jacht-utazás a Floridai-öbölben, de ha kedve van hozzá… látta, hol tartja a csónakot, s hogyan tudja magához hívni. Gyakorlatilag bárki elviheti egy körre, de a lánynak mostantól engedélye is van rá, nem kell attól tartson, hogy rontást kap utána a nyakába.
***
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
|
Írta: 2016. november 15. 20:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=639449#post639449][b]Rozsos Annamária - 2016.11.15. 20:51[/b][/url] Eördögh Lars Tobias - Jaj, nem kell ám, csak úgy mondtam! - kiált fel gyorsan, mikor ténylegesen elfogadják a sete-suta névjavaslatát, de csak úgy dagad a mája a büszkeségtől, mikor látja, hogy Lars nekigyürkőzik a név festésének. Már egy csónakot is elnevezett. És festett is. Ki itt a jani, kérem szépen, kinek van még ilyen szép csónakja közösbe egy Lars kaliberű emberrel? A csónak menő, a névadás menő, Lars pedig nagyon furcsa egy teremtés, de ő kedveli. - Köszönöm szépen. - igazán rendes dolog így kölcsönadni, de ha jobban belegondol, egyedül a világért sem használná. A víz fura és alattomos dolog, hiába tud hellyel-közzel úszni, nem érzi magát biztonságban rajta. - De inkább egyszer majd ha ráérsz, és úgy gondolod, akkor elmehetnénk együtt csónakázni. Esetleg. - javasolja szelíden; nem akar tolakodó lenni, de az ötlet bizony nagyon tetszik neki. Larshoz nagyon illik a természet és a nyugalom, a kis navinés meg egy istenátka nyughatatlan izé; ketten együtt kihoznának egy rendes átlagot és egy megbízható, csendes délutánt a tavon, hm? - Köszönöm szépen a festést, de lassan ideje visszamennem. - mosolyog hálás-udvariasan a másikra, mert eszébe jut, hogy talán tényleg ideje lenne elindulnia. Fogalma sincs, mennyi lehet az idő, az elmélyült festésben elvesztette az időérzékét. És ahogy így végignéz magán, át is kéne öltöznie. Enyhe ázottkutya, erőteljesebb festékszaga van, és nagyon modern ízlése ezekkel a random piros pöttyökkel ruhaszerte. Minden esetleges sietség dacára azért sorban végigjárja a kutyákat, és megpaskolja mindegyik fejét, mert mindenkitől illik rendesen elbúcsúzni, pláne, ha az illető négylábú és nagyon tud farkat csóválni. - Szia. - búcsúzik el aztán egy kis bólintással festőpartnerétől, integet a kutyáknak, és egy kis sóhajjal elbúcsúzik a csónaktól is. De ha egyszer olyan szép.. na jó, annyira talán azért nem, de egy kis darabka otthonos nyugalom. Akármennyire is fiatal, időnként tudja becsülni az ilyesmit.
|
|
|
|
|
