Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=622288#post622288][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.09.26. 11:02[/b][/url]

Az utolsó vizsga is lejárt, még az eredmények nem érkeztek meg mind; ezt a köztes időt pihenéssel próbálja elütni. Hogyha sikerül a hoppanálás-vizsga, akkor egy ideig nem lesz alkalma. A vihar előtti csend. A viharra pedig ezúttal fel van készülve, sőt - talán várja is. A halálsoron várakozók beletörődött nyugalmával tölti meg triviális semmiségekkel napjait. Ma csónakot fest.
Tehát szükséges egy vödör festék és ecsetek. Továbbá kell egy kis étel, főleg a kutyáknak. Mindent bepakol a hátizsákjába, a ház előtt füttyent egyet és megindul a tó fele. Az ebfalka egymást letaposva trappol utána, boldog farokcsóválással és lobogó nyelvvel.
Már elmúltak a hosszú nappalok, amikor reggeltől estig kényelmesen úszhatott a tóban. Félig skandináv, úgyhogy tudja, milyen jegesmedvésen fürdőzni, de mégiscsak jobb egy kis távolságot meghagyni közte és a fogvacogtató víz között. Egy csónaknyi távolság pont elég is lesz. A tóban van és mégsincs. Élvezheti a víz által nyújtott nyugalmat és izolációt, és mégsem kell főzetekkel kúrálja magát utána hetekig. Ideális.
Kiérve a tópartra, felméri a terepet. Nem kihalt, de azért tömeg sincs. A kutyák berontanak a tóba, megzavarva a télire otthon maradó kacsák délutáni sziesztáját. Őket nem zavarja a hőmérséklet. Még. Tobias inkább a stégre sétál fel, ami alatt a csónakja van kikötve. Hogyha még nem lopta el senki. Kiérve a szélére, egy ismerőst pillant meg. Rögtön bevillannak a képek a labirintusból, meg a kastély különböző szegletéből, a Nagyteremből, a konyhából, mindenhonnan, ahol összefutottak. Biccentve köszön neki, aztán letérdel a stég szélére és megkapaszkodva ledugja a fejét, szétnéz. Még ott van. Kicsit hátrébb kötötte ki, hogy ne legyen annyira szem előtt, nem mintha egy begyűjtőbűbájjal nem lehetne odahívni. Pontosan ezt teszi ő is. A csónak odasíklik hozzá, ő meg leül a stég szélére s elkezd kipakolni. Megint elnéz a lány fele, nem fordulva egészen oda, de azért egyértelműen jelezve, hogy vele beszél. Számára legalábbis egyértelmű.
- Hogy érzel a kétkezi munka iránt? - nem akar ő senkit erőszakkal munkára fogni, de a lány pont úgy fest, mint aki szeretne magával valamit kezdeni. Valahogy egy kicsit úgy, mint Tobias. A munkaterápia pedig aranyat ér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=625579#post625579][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.10.05. 16:31[/b][/url]

Hatalmas ribillió van a vízben, a kacsák kétségbeesetten menekülnek támadóik elől, míg utóbbiak lógó nyelvvel és túllelkes kutyaúszással próbálják elkapni őket. Mikor már az egész kacsakolónia kiért a biztonságos túlpartra és onnan sziszegnek mérgesen az ebek felé, csak akkor indulnak ki azok a vízből a gazdájuk után. Mindhárman felcaplatnak a stégre, ott pedig nekifognak lerázni magukról a vizet. Szép igazságosan elosztják Tobias és Anna között, hogy egyik se maradjon ki a mókából.

Tobiast különösebben nem hatja meg, hogy kutyaszagú víz csöpög a hajából, komótosan kipakol maga mellé, az egyik ecsetet meg feltartja a lánynak.
- Én sem - ismeri el, bár nem érti, miért kéne ide akkora gyakorlat. Ha ronda lesz, kezdik előlről. Vagy úgy hagyják, úgysem indul vele csónak-szépségversenyre. Rá akarja pingálni a nevét, amit még nem talált ki. Minden hajónak kell név. Ez ugyan nem hajó, de úgy érzi, még egy csónakot is megilleti a keresztelés. A vízi életet élőknek saját kis társadalmuk van, ahol a járműveikhez emberi tulajdonságokat társítanak, tudják, hogy melyik lány és melyik fiú, türelmes-e vagy ingerlékeny, hóbortos-e vagy komoly. És nem mellesleg a hajó alapján különböztetik meg egymást a láthatáron. Már messziről látják, hogy ellenség vagy barát közeleg. Tobias még nem tart épp ott, hogy átszelje az Atlanti-óceánt, még legfeljebb a Balatonon tud előre-hátra koslatni, de majd egyszer. Addig pedig beéri a maga építette kis lélekvesztőjével.

A kutyák közben ismerkedésbe kezdenek, körbeszagolják a lányt, aztán lelkes farokcsóválással jelzik, hogy átment a vizsgájukon, csatlakozhat a négyfős bandájukhoz, ha úgy érzi. Ide-oda trappolnak a stégen, lellenőrzik a cölöpöket, a festéket, a táskát, Tobiast, Annát, aztán kezdik előlről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=628576#post628576][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.10.16. 14:16[/b][/url]

Érzi a lányból áradó nyugalmat, amit a kutyák jelenléte okoz. Összekeveredik a sajátjával és ebbe a kellemes, meleg, puha gondolat-takaróba burkolózik, mindkettejükre ráborítva, felhúzva az orrukig. Háborítlan festegetnek, kiknek semmi gondjuk a világon. Ez persze közel sincs így, de az illúzió is megteszi. Pár pillanatra kifeszül az idő, mint egy vászon, melyre a festő egy meghitt álomképet mázolt.

- Jobbak az embereknél - belemosolyog a nagy pingálásba, önmagának, maguknak, tekintetével egy pillanatra a mellettük elheveredő Winston fele biccentve. Ez csak amolyan "az évszázad ténye"-megállapítás, semmi univerzális releváció nincs benne. Ha hangulatromboló szeretne lenni, hozzátenné, hogy nem csak az embereknél, minden emberszerű lénynél, és egyébként nem csak a kutyák, hanem körülbelül minden állat, még azok is, amelyekről fóbiákat neveztek el és sikítva menekülnek előlük a gyengébb lélekjelenlétűek. Mind. Nincs bennük egy csepp előítélet vagy rosszindulat. Tiszták. Ha bántanak, önvédelemből vagy élelemszerzési céllal teszik. Nem használnak ki. Nincsenek elvárásaik. Nem hazudnak.

A nagy merengés közben a csónak kezd egy egységes bíbor külsőt ölteni. Varázslattal körülbelül tíz másodpercbe telt volna, de abban hol az öröm? Nem lenne ilyen kiváló alkalmuk nem-beszélgetni, csak ülni egymás mellett és körülbelül öt percenként mondani egy-két szót, amire aztán elhümmögnek egyetértően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=633022#post633022][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.11.02. 17:42[/b][/url]

Az emberek rendszerint túlzónak érzik a kutyák iránti kötődését. Hányszor kellett végighallgatnia a szülői ódát arról, hogy felelőtlenség hazahordani a tizedik kóbort is. Ha segítségre szoruló ebet lát, nem gondolkozik. Segít. Néha gazdát keres nekik, néha orvost. Legtöbbször nála kötnek ki. A családi farmon van is hely, étel is akad. A kunyhójában is megférnek. Velük a tű fokán is akár. Másfelől az emberiség többi tagja és közte ideálisan minimum két galaxis kéne legyen, hogy kényelmesen megférjenek.

Ha egy napig mindenki empata lehetne, többet soha nem csodálkoznának ezen a szokásán. A kutyák nyugalmat, játékosságot, hűséget sugároznak minden sejtjükkel. Minek terápia vagy gyógykezelés? A négylábúak társaságát receptre kéne írni.

Most sincs ez másként. Tobias mosolyogva nézi, amint Almaszósz és Müzli ugyanazt a faágat akarják odavinni a gazdájukhoz, amitől felváltva esnek át egymáson és a saját lábaikon. Végül az agresszívebb Almaszósz győz - Müzli a bot végét rágcsálva próbál azért részese maradni a bulinak. Tobias elveszi tőlük az ágat és a part fele hajítja, keresztül néhány alacsony sövényen. Egy szempillantás múlva mindkét állat eltűnik egy bokorban, társuk az emberek mellől bölcsen kimaradva a játékból, csak figyeli őket. Tobias újra visszatér a festegetéshez, már csak az utolsó vonások maradtak hátra. És persze a lényeg - a keresztelés.

- Mi legyen a neve? - az ecsetével a csónakra bök. A kutyák után az embernek lehet már egy hozzávetőleges fogalma arról, milyen zseniális névadó is ő. Bármilyen segítséget szívesen fogad. Nem akar semmi fellengzőset, hisz a csónak is olyan, amilyen. Kicsit rozoga, a festék kicsit egyenetlen, előtte még kicsit csíszolhatta volna, ha eszébe jut. De az övé. És ketten csinosították ki. Úgyhogy a szellemi értéke nagyobb, mint amennyit gondolhatnának ránézésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=636693#post636693][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.11.08. 16:28[/b][/url]

Ülnek egymás mellett a stégen és nézik a száradó csónakot, amely közöttük lebeg a deszkák fölött. Egy pálcaintéssel körbeforgatja, mindenhol leellenőrzi, hogy ne maradjon üres folt. Nincs. Nem hibátlan, közel sem, de messziről elég pofás.

A szeme sarkából végigméri a lányt. Csendes irigység, vágyódás. Idilli képet lát maga előtt, önmagát, kis életét, takaros, kényelmes, bezárt világát, amit a kis falkájával népesít be. Minden olyan… szürreális. Látja az életét, miközben tudja, hogy amit lát, csak részleges, ferde tükör. Persze, szép is volna, ha csak ennyiből állna az egész, ha nem sompolyognának árnyak a sarokban. A lány ezt nem látja, nincs is honnan. Az élete egy körbebástyázott kastély. Túl sok marad a képzelet számára. A tátongó réseket mindenki úgy tölti meg, ahogy szeretné. A navinés előtt csak ez a mostani kép van, és Tobias rájön, ez elég is. Miért kéne mindig látni a teljes képet? Talán egy kis időre ő is elfelejthetné. Csak a most és az itt számít. És ez a pillanat valóban egész kellemes.

Hagyja, hogy beleköltözzön a csontjaiba az érzés, az önkéntes ignorancia langymeleg vizében alámerülve. Az ajánlott név valahonnan ismerősen cseng. Nem tudja, pontosan mit jelent, de gyerekkorát juttatja eszébe. Nagyszüleit, náluk töltött téli reggeleket, édes illatokat. Olyasmi lehet, mint a rødgrød.
- Jó név - rábólint a választásra, pedig nem volt annyira komoly a felvetés. Őt mégis meggyőzte. Helyesnek, találónak érzi. Elővesz egy fekete festékes vödröt és egy vékonyabb ecsetet a táska mélyéről. Közelebb helyezkedik a térdein, hogy jobban hozzáférjen, s lassú vonásokkal, nyomtatott betűkkel felfesti a Kiisseli szót. Betűi szálkásak, nem a legszebb az írása, kicsit megvastagítja külön az s betűk hasait. Miután végzett a munkával, leül a lábaira és végigméri az alkotásukat. Magában hümmögve bólogat egy párat.
- Ha akarod, néha kiviheted egy körre - jegyzi meg vállvonogatva. Tudja, nem épp egy jacht-utazás a Floridai-öbölben, de ha kedve van hozzá… látta, hol tartja a csónakot, s hogyan tudja magához hívni. Gyakorlatilag bárki elviheti egy körre, de a lánynak mostantól engedélye is van rá, nem kell attól tartson, hogy rontást kap utána a nyakába.