Itt az álmodók beszélgethetnek egymással kötetlenül.




OFF törvénykönyv
-melynek betartása teljes mértékben önkéntes jellegű-

Az OFF-ölés
1. § (1) Gondatlanságból elkövetett OFF-ölés vádjában bűnösnek találtatik az a személy, akinek posztjára -gördülékeny társalgásfolyam esetén- 15 percnél tovább nem érkezik semmiféle válasz és ezzel befagyasztja a témát. Büntetése: Az OFF-offolási sarc (későbbiekben OOS) végrehajtása, jelesül módosítania kell a hozzászólást, amivel a bűncselekményt elkövette, megdicsérve benne az előtte utoljára írt illetőt
(2) Ha az elkövető úgy fagyasztja be az OFFot, hogy éppen elköszön, akkor mentesül a büntetés alól.

Példák az OOS alkalmazására:
Egy aktív csevegés közben szünet állt be, eltelik 15 perc s a mienk az utolsó poszt...
(Az előttünk írók természetesen az OOS-ben megnevezettek.)

Adam Kensington:
bocs, hogy befagyasztottam az offot.
nagyon jóképű vagy, Wolgi

Wolgast Bellafonte:
Sajnálom, hogy megöltem a hangulatot.
Igazán lehengerlő a stílusa, Mr. Coltrane

Keith Coltrane:
Elnézést kérek a fagyhalálért.
Egyszerűen fantasztikusak a képei, Mr Kensington!

Az Éjfélünnep
2. § (1) Az Éjfélünnepen bárki részt vehet.
(2) Mindazok, akik gyakori 00:00-ás jelenlétükkel, kitartó éjféli jókívánságaikkal ápolják ezt a szép hagyományt, méltónak találtathatnak az éjféllovagi vagy éjféltündéri címre. Ezen rangok nem igényelhetőek és egyedül az Éjfélkirályok (az ünnep ősatyái) ítélhetik oda annak, aki szerintük kiérdemli.
Éjfélkirályok: Adam Kensington, Keith Coltrane és Wolgast Bellafonte
Éjfélherceg: Kováts Marcell
Éjféllovagok: Isaac Matthew Philips
Éjféltündérek: -

...

Wolgast Bellafonte - 2014.10.15. 22:11


Amúgy tényleg én miért nem nővők?

Kor, nem, genetika, betegség, sok dolog lehet.

Jeremy Claythorn - 2014.10.15. 22:13


Köszönöm, de szerintem a genetika...

Oh, értem!^^ Nekem mmár semmi nem fér oda. T__T *nagy bajban van, hogy hogyan fogja odaírni a legfontosabb szót*

Lotte White - 2014.10.15. 22:12

Lehet azért, mert nem tudod helyesen leírni ezt a szót  

Bocsi ^^''

Lotti, Gwen, ti majd jöttök a karácsonyi bálra? Decemberben lesz valamikor.

Hát nem tudom még

Hát menő lenne

Nekem azt mondták, hogy lehet elvisznek de ez lesz a karácsonyi akándékom. De mivel Viko is szervezi szeretnék elmenni.

Én nem tudom még Hol lenne?

Igazából én sem tudok még róla semmit, csak hogy mindenképp el akarok menni ^^

Na, az jó    *elkezd fésülködni*

Az én rövid hajamhoz nem kell fésű

*összeborzolja* Most már igen *ad a homlokára egy puszit*

Az én hajamhoz kell, hogy szép legyek

Kócos hajjal is szép vagy ^^

*bal kézzel egyszer beletúr a hajába, és visszaáll*
Jó minőségű hajam van, nem lehet tartósan összeborzolni

Amúgy mikor nem vagyok az

Bárcsak, az én hajam is ilyen lenne! *dörmög az orra alatt*

Ilyen haj csak egy van egy dimenzióban Én pedig lestoppoltam :3

*sóhajt* Egy jó magas fán volt mi?

Igazából nem

Tartsak meseestet? :3 Tegnap álmodtam ^^

Wolgi miket mondasz te Lottinak? *olyan cukik vagytok *-* XD*

Hát, drágám ^^ ha nem baj^^ nekem pár perc múlva húznom kell fürödni és aludni

Nagy kár :c

Akkor nincs közönség? Ne legyen meseest?

Én nem tudom meddig bírom. T_T Tarts estet és max reggel elolvasom.

Tőlem lehet de majd akkor holnap elolvasom

-=MESEEST WOLGIVAL=-


Az egész úgy kezdődött, hogy elaludtam.
Egy nagy, fehér elmegyógyintézet előtti parkban voltam valami zenész bandával, volt ott gitáros, basszusgitáros, dobos, és én voltam az énekes.
Éppen belekezdtünk volna a hangoskodásba, amikor kijött valaki, hogy nem szabad
és mi ott álltunk egészen éjfélig. Éjfélkor eleredt az eső, lámpák nem voltak, csak a hold világított át a felhőkön valahogy. Mezítláb voltunk, a hangszereket hátrahagyva megpróbáltunk elszökni. Átmásztunk a kerítésen, miközben egyre jobban esett az eső. Nyár volt. A kerítésen túl egy út volt, ami levezetett a hegyről, amin az elmegyógyintézet állt. Az út szélén magas fák, alattuk fű, amin csillogott a holdfény. Az aszfalt is úgy nézett ki, mint az égbolt, ahogy a halvány kis fénypöttyök felcsillantak rajta. És akkor futni kezdtünk az esőben lefelé, és éreztük, hogy szabadok vagyunk, aztán lemaradtam a többiektől, és egyedül futottam tovább. Nem is hiányoztak, boldogan futottam tovább, le a lejtős szerpentinen, a nagy csillogásban. És hirtelen váltás, nappal volt, ősz, és még mindig futottam, de kicsit sem voltam fáradt. Az utat lábszárközépig beterítették a falevelek, és a boldogságot felváltotta a vidámság. Az eső sem esett, de szárazak sem voltak még a levelek, olyanok voltak, mint amik ebben a pillanatban estek le és mind bíborvörös volt. Ahogy futottam köztük, kétoldalt felreppentek a magasba, és keringve hulltak vissza. És csak futottam lefelé vidáman, amikor váltás... Tél volt, a fák eltűntek, a leveleket felváltotta a térdig érő hó. Nem fáztam, melegen fel voltam öltözve, és akkor letértem az útról. Egy meredek lejtő volt oldalt, de teljesen sima, nem voltak bokrok vagy fák, vagy bukkanók, szóval hasra vágódtam, és siklottam lefelé. Ahogy visszanéztem, láttam, hogy ahol haladtam, a hó sáros lett, és előtűnt az elfedett talaj. Elkezdtem filozofálni a színekről, de akkor felébredtem.
Pedig aztán jött volna a tavasz...
A tavasz abból állt volna szerintem, így utángondolva, hogy leérek a domb aljára, ahol egy ösvény van, az ösvényt pedig cseresznyefák szegélyezik, és bokáig érő rózsaszín virágszirmokban ballagtam volna. De ezt már sosem tudom meg.

Vége ^^

De jó volt *-*

De szép álom. *-* Az enyémek sokkal betegebbek. XD

Én mindig romantikusat vagy horrort álmodom

A horror az jó.