Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emma

*A délutánt eltöltötte Runával, ha már másfél év után sikerült újra találkozniuk. Nem éppen volt az a filmekbe illő jelenet, ahogy ráakadt a könyvtárban a síró lányra, majd pedig szembetalálta magát némi hitetlenkedéssel, hogy mit is keres itt. Azóta is azon töri az agyát, most hogy segíthetne, mielőtt Runa teljesen kikészítené magát azzal az elképesztő döntésképtelenségével és annak minden következményeivel. Talán felajánlhatná, hogy tanuljanak együtt, nem mintha neki annyira jó feje lenne az egészhez, de szerencséje van azzal, hogy bár a memorizálással több munkája van, hamarabb összeáll neki a nagy egész. Majd ha találkoznak legközelebb, megkérdezhetné, hogy ehhez mit szól, csak addig fogalma sincs, mennyi időnek kell majd még eltelnie. Pillanatnyilag a nagy fejtörésen kívül az minden vágya, hogy szerezzen egy bögre meleg teát, mert kapar a torka, az pedig cseppet sem kellemes. Megfázhatott ma nagy felfedezőútja közepette valamelyik folyosón, vagy nem is tudja hol. Igyekszik végiggondolni, hol lehetett hidegebb, mint máshol, de semmi érdekes nem ugrik be most éppen, sőt az egész gondolatmenete megszakad, amikor a konyha elé érve éppen tüsszent is egy nagyot. Az öltözéke még mindig ugyanaz, mint amiben a reggel kimozdult a szobájából - farmer, teniszcipőm, fekete póló és sötétkék kapucnis felső, utóbbi zsebében pedig ott a zsebkendője, azt húzza elő és már fújja is az orrát, miközben könyökével ügyeskedi le valahogy a kilincset, hogy bejusson. Még töröl egyet az orrán, beteszi maga mögött az ajtót, és a következő pillanattal tátott szájjal néz szét. Valami elképesztő ez a konyha, és hamarosan máris egy manó ácsorog előtte.*
- Uramnak mit hozhatok? *hallja a manó szavait, de megszólalni is elfelejt hirtelen, ilyen fogadtatásra számított a legkevésbé.*
- Én... én csak... egy... egy csipkebogyó teát kérnék, ha van. Köszönöm. *nyögi ki végre nagy nehezen, majd nekitámaszkodik az asztalnak addig is és csak bámul körbe, hogy micsoda nagyszerű hely ez a konyha mégis. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emma

*Egyszerűen csak egy meleg teára van szüksége. Nem különösebben veszi figyelembe a portrékat a folyosón, mondjanak, amit akarnak, jobb, ha netán leszidják, de nem betegedik le, mintha napokig nyomná aztán az ágyat egy egyszerű megfázás miatt és nem tudna tanulni. Egyik nagynénje bájitalos, a másik gyógyító, így mindenféle szükséges gyógynövényről tud valamennyit, ami a megszokott kisebb-nagyobb egészségügyi gondokon segíthet. A csipkebogyó például most tökéletes lesz, némi méz kell még hozzá, meg egy alvás és holnapra már nem lesz semmi baja. A manó szívélyes érdeklődése kissé meglepi, nehezen nyögi ki, pontosan mit is szeretne, de valahogy sikerül, majd ámuldozik tovább ezen a konyhán, észre sem veszi, hogy valaki más is bejön, csak amikor hozzá szólnak. Jócskán meglepődve pislog a lányra, mintha most szállt volna le a falvédőről legalább.*
- Tessék? Hozzám beszélsz? Nem figyeltem... csak ez a konyha valami lenyűgöző... Axel vagyok, a Rellonból. És te? *kérdezi, érdeklődően pislogva a lányra. Fogalma sincs, mit mondott az előbb, annyira nem figyelt. Közben visszaér a manó egy nagy fehér bögrével, aminek az oldalára mintha tussal rajzolt volna valaki egy gyönyörű baglyot és felé tartja.*
- Tennél nekem egy kanál mézet is bele, ha szépen kérlek? *kérdezi meg reményteli pillantást vetve a manóra, aki a lelkes igenlést követően el is tűnik a teájával, hogy majd perceken belül ismét visszatérjen, és már egy kiskanál is díszeleg a bögrében. *
- Nagyon szépen köszönöm neked. *vigyorog a manóra hálásan és átveszi a bögrét, majd orra magasságába emelve bal tenyerére helyezve a csészét, jobbjával meg a fülét fogja a biztonság kedvéért és hunyorítva tanulmányozni is kezdi azt a bizonyos rajzot. Aprólékos munka, minden egyes részlet ki van dolgozva, ha színes lenne, azt hinné, menten elrepül. *
- Na és milyen a suli? Te is új vagy még itt?*kérdezi közben a lányt, mielőtt a bögrét leengedve megvakarja a tarkóját, hümmög egyet, majd belekortyol a teába. *
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emma

Bizony nem figyel elsőre, annyira elvan azzal, hogy ámul-bámul ezen a konyhán, de aztán mégis feleszmél. Mint kiderül tényleg hozzá szólt a lány, így bűnbánó tekintettel pillanatokon korrigálja a mulasztást, hiszen bemutatkozik, kezet nyújt, és ha a lány elfogadja, akkor nem túl erősen meg is rázza a kacsóját. Talán nem fognak rá megorrolni, miután még egy kézcsókot is kioszt a lánynak, amennyiben nem húzza el a kezét, amikor kissé megemeli azt és előre hajolva végrehajtja eme lovagias gesztust. Nem az a cél, hogy olvadjanak utána máris, csak reméli, hogy ezzel feledtetni tudja iménti figyelmetlenségét.*
- Nagyon örvendek, Emma. *teszi még hozzá visszafogottan vigyorodva el szavai alátámasztásaként, még mielőtt átvenné a bögre teát a manótól. A bögre oldalára festett bagoly leköti egy kis időre, de azért figyel a lány szavaira, főleg, ha már ő kérdezett. Bólogat, ennek jeleként, no meg azt is jelzi ezzel a gesztussal, hogy megértette. A gyomorkorgást hallja, de illemből úgy tesz, mintha ez nem így lenne, és nem szól egy szót sem, inkább csak leül kezében a bögréjével és újra belekortyol a teába. Biztosabb, ha itt issza meg, mert sajnos, amilyen szétszórt, még a végén nem kerülne ide vissza ez a gyönyörű fazekas műremek, ha kiviszi azon az ajtón.*
- Jó étvágyat. *szólal meg, amikor a lány nekilát enni, és már éppen ismét elmerengne, a változatosság kedvéért azon, hogy mennyi időt vehet igénybe egy ilyen rajz elkészítése, amikor a lány felteszi a kérdést, hogy új-e itt. *
- Öhh... *egy pillanatig mintha nem tudná, mit is mondjon, majd hirtelen bólint és végül szórakozott vigyor jelenik meg újra az arcán. *
- Aha. Két... három napja érkeztem pontosan. Elvesznék még az épületben, bár biztos nem annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik. A konyhát csak sikerült megtalálnom. Na és honnan jöttél? *kérdez vissza. Ezek olyan tipikus első beszélgetésre kitalált kérdések, de most jó, hogy vannak, nem ücsörög a lány mellett addig se csendben, a teájába bámulva, és gondolkodik azon, hogy mit is mondjon. Lassan kortyolgatja a meleg innivalót, ami jólesik a torkának, közben hol a csészébe bámul, hol felpillant a lányra figyelve a válaszára.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emma

*Sikerült zavarba hoznia Emmát, úgy tűnik neki. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a lánynak nem lehet túl megszokott egy ilyen gesztus, és ez alapján valószínűsíti, hogy emlékezni is inkább erre fog, mint arra, hogy az imént mennyire nem figyelt arra, hogy mit is mond neki Emma. Igazából túl sok figyelmet még ezután sem szentel neki, de azért nem is írja le. Tudja, hogy az első benyomás sokszor csalóka, ezért nem jelentheti ki most, hogy Emma nem érdekes számára. Pillanatnyilag jobban leköti a figyelmét az a szépen kidolgozott bagoly, érdekelné, ki készítette, mert teljesen más technikának tűnik, mint amit a nagybátyjánál például látott eddig. A bagoly alapos tanulmányozása ellenére mégis a lányra pillant néha, és bólogatva jelzi, hogy hallja, sőt érti is, amit Emma mond. Amint megjön a manó a süteménnyel, jó étvágyat kíván és még alaposabban szemügyre veszi a baglyot pár pillanatra ahelyett, hogy a lányt bámulná, ahogy falatozik. Szeme sarkából tekintget csupán felé, így nagyjából sejti, mikor van az a pont, amikor a kérdésére talán még választ is kaphat és tovább folytathatják ezt a számára meglehetősen döcögősnek tűnő beszélgetést. El is hangzik a kérdése, viszont olyan választ kap, amitől hirtelenjében félrenyeli az utolsó kortyok egyikét teájából és köhögni kezd tőle. Beletelik pár percbe, mire sikerül abbahagynia, aztán töröl egyet a szemén. Az a cigányútra tévedt korty szépen megkínozta hirtelenjében. Vesz egy nagy levegőt, majd kérdőn néz Emmára.*
- Bocsánat. Félrenyeltem. Emma... Biztos, hogy ezt akartad mondani? Mármint ugye tudod, hogy ez egyfajta szitok? Igazából sokkal inkább arra voltam kíváncsi, hogy honnan származol, a vér... szóval az úgyis olyan mindegy. Nem az szabja meg, hogy mire vagy képes. *jelenti ki, és a végére tanácstalanul beletúr a hajába. Fogalma sincs, mit mondhatna még, vagy kellene mondania, annyira meglepte ez a kijelentés. Az emberek tapasztalata szerint nem igazán használják magukra a kifejezést, és mellékesen ő sem szokta, annyira nem dagad a melle az aranyvértől, ami az ereiben csörgedez.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emma

*Megrázza a fejét a lány válaszára és a szavába vág. Ha valami egyébről, kevésbé komoly kérdésről lenne szó, hát most még talán el is nevette volna magát, így azonban igyekszik a félreértést korrigálni. *
- Nem titok, hanem szitok. Ennyire csak nem beszélek érthetetlenül. Vagy mégis? Sárvérűnek csak akkor nevezi az ember a másikat, ha vérig szeretné sérteni. Viszont mondhatod például azt, hogy mugliivadék. Az pár fokkal semlegesebb kifejezés. *jegyzi meg Emma mondandóját félbeszakítva nagyon is határozottan, sőt, mintha egy szemernyit most kioktatni akarná a lányt, bár egyszerűen csak nem érti, miért használja magára ezt a pejoratív töltetű kifejezést. Meglepődött már eléggé azon is, hogy ezt csak úgy kimondta a lány az imént, majd kisebb félreértés lett abból, amit ő válaszolt, de a kérdés már hab a tortán, és az egész tetejéről a cseresznye sem várat magára sokat. Tényleg elképedve bámul Emmára pár pillanat leforgása alatt és alig tud szóhoz jutni.*
- Most mondtam, hogy hogy gondolom. Figyeltél egyáltalán, Emma? És meg se fordult a fejemben, hogy hülyének tartsalak, én csak nem értem az egészet. Megkérdeztem, honnan jöttél, erre közölted, hogy sárvérű vagy. Ez egy abszolút sértő szó, ami szerintem teljesen fölösleges bárki szótárába. Aranyvérű vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy bármivel is több lennék nálad, mert a te szüleid nem varázslók. Nekem egyszerűen nem téma, legalábbis nem így, világos? Van egy varázsképtelen nagybátyám. Esetleg el kellene kerülnöm, mert nem tud varázsolni? Áh, hagyjuk... nem az én bajom, ha gyakorlatilag te is lenézed magad. Ccch... azért esetleg nem kérsz bocsánatot, hogy véletlenül varázsolni is tudsz? *a végére már nem túl kedves hirtelenjében, részben azért, mert megugrott az adrenalinszintje, részben meg azért, mert sosem értette soha, mire ez a nagy felhajtás a vérrel kapcsolatban, amikor gyakorlatilag sehol nem számít, kivéve, hogy egyesek máját tudja dagasztani. Vesz egy nagy levegőt, aztán ingerülten kifújja és az asztalra támaszkodik. Mindjárt kiderül, Emma megsértődött-e most ezen vagy nem, és elrohan-e vagy marad még. *
- Szentséges szalamandra... áhh...  *felhördül a végére ujjait a hajába fúrva egy ideges mozdulattal. Ez nem az az alkalom, amikor esetleg bocsánatot kér a kirohanásért, ha kér egyáltalán, mert részéről nagyon is igaznak érzi minden szavát és helyénvalónak. Hogy Emmával mi a helyzet, az már más kérdés, egyelőre azonban csak az utolsó kortynyi teáját issza meg, aztán még bámul maga elé, gondolatban visszajátszva az egész beszélgetést, mielőtt búcsút venne egyelőre a konyhától ki tudja milyen hosszú időintervallum erejéig. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Fräulein Rohr

A konyhába indult, de valahogy itt kötött ki. A vicc az egészben az, hogy fogalma sincs, hogyan. Talán csak túlságosan elgondolkodott és nem jó helyen fordult volna be? Meglehet. Végül is ő csak tette egyik lábát a másik után szépen a folyosó padlójára. Nemrégiben már nem a legkellemesebb módon kitapasztalta, hogy teniszcipőben rohanáshoz nem a legmegfelelőbb ez a talaj, ugyanis egy félresikerült megállási kísérlet eredményeként beleszaladt egy angyal öklébe és napokig gyönyörű a kék és zöld különböző árnyalataiban pompázott az orra meg a homloka a szeme között. Mostanra már ennek a találkozásnak csak az emlékeiben van nyoma, de egy újabbat elkerülne, így sétál. Pontosabban sétálna, ha nem zökkentené ki eddigi gondolatmenetéből az az éktelen ricsaj, ami megcsapja a fülét. Körbenéz meglepetten, majd behunyja a szemét, kinyitja, de nincs itt semmi változás. Ennyire mélyen aludna? Mert hogy ez nem a konyha, az biztos. Vagy lecsapták volna? Esetleg tudtán kívül beszívott? Ha ez utóbbi ilyen állapotot eredményez, akkor a továbbiakban biztos, hogy messzire elkerüli még a gondolatát is annak, hogy valaha is kipróbáljon bármilyen hallucinációt okozó füstölni valót.
- Eltévedtél, hős lovag? Ha Csipkerózsikát keresnéd, ő nincs itt, de én se bánnám, ha visszahoznál a... hjaj... - ezzel látszólag ájultan omlik vissza karszékébe egy termetes dáma, szempillái alól reménykedve ki-kipislogva, hogy hátha meghallgatásra találnak szavai. Pechjére, nem különösebben, csak egy kérdő nézést érdemel ki, mert Axel épp azt se érti, hogy került ide, nem azt, hogy mit csacsog a parókás hölgyemény magas, szinte fülsértő hangján ebben az egyébként is nagy hangzavarban.
- Elnézést, én csak a konyhába indultam.- szólal meg, de még ő maga is alig hallja a hangját. Több se kell viszont a nőszemélynek, a kérdőn felhúzott szemöldök nem nyerhette meg a tetszését, felpattan és máris visítva mutogat a fiúra.
- El akart csábítani a szemtelenje. Hallják? Megbámult... - sápítozik, mire a szemközti kötögető nagymama megáll a szemek szaporításával, szemüvege fölött csúnyán pillant a sivalkodó festmény-hősnőre.
- Hallgass már el, Cristine. Mindenki ismeri az erkölcseidet, nem kell itt műsort rendezni. Különben is, félrecsúszott a parókád. Na ez egy ideig lefoglalja, amilyen hiú. Lionel, maga meg hallgattassa már el azt a kutyát, mert a végén még meg találom mérgezni. - kiabál át a szomszéd képhez is, ha már abbahagyta a kötést egy pillanatra, ahol éppen kutya nyüszít. És ez még csak egy töredéke az egésznek, ami itt zajlik. Egy pillanatig még a száját is tátva felejti ez a meglepődött szőke herceg-alapanyag a körülötte zajló történésektől, de egyre zavaróbb lesz a zaj. Fülére szorítja a kezét és elkezd kihátrálni a folyosóról. Biztos van a dolognak vicces oldala is, ha kijut innen, csak megleli, de pillanatnyilag egy füldugó kellene, vagy valami hasonló, mert ez a káosz itt már sok a jóból hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tavasztündér

Úgy keveredett ide, hogy észre sem vette, hol van, amíg fel nem rázta az a nagy zsivaj, ami itt van, és mintha még ez nem lett volna elég, pont egy képnek kell belekötnie. A jó csak annyi az egészben, hogy így kevés az esélye, hogy esetleg rátámadnak ráadásnak, mégis első dolga menekülőre fogni és megpróbál kihátrálni a folyosóról, talán megússza ép bőrrel. Már majdnem ki is ér, amikor először is virágesőbe sikerül gabalyodnia, aztán meg kiderül, hogy korai volt azt hinni, hogy megléphet csak úgy innen. Még arra sem marad ideje, hogy feleszméljen a képek okozta sokkból és rájöjjön, honnan szakadt a nyakába ennyi virág, valaki túlkiabálja a festményeket. Ehhez kell ám tüdő, talán más körülmények között meg is tapsolná a teljesítményt, de most nem az a helyzet áll fenn. Megállni is alig tud a lábán, olyan hirtelen ugrik a hátára valaki, kisebb szívritmuszavart okozva a felbukkanásával is, az jóval lassabban jut el az agyáig, hogy a nyakában lógó hölgyemény úgy gondolja, lónak tekinti őt és menjenek világgá, legalábbis valami ilyesmit szűr le belőle. Na itt álljon már meg a menet. Lehámozza a leányzót magáról pillanatok alatt, és már mondana is valami nagyon szépet, hogy legközelebb jobb lenne megnézni, kinek ugrik a nyakába, de aztán mégse mond semmit. Csak pislog meglepetten az előtte álló lányra, aki tündérnek van öltözve, vagy az is lehet, hogy tényleg az? Ez a folyosó valami elképesztő, lehet, hogy ő is az egymást túlharsogni akaró portrék valamelyikéről szökött? Megvakarja zavartan a tarkóját, és kérdőn pislog a lányra.
- Biztos, hogy nem kevertél össze valakivel? - érdeklődik, mert nagy a gyanúja, hogy igen, és addig is, amíg választ kap, körbejárja a lányt, sőt meg is bökdösi ujja hegyével a vállát, hogy bizony nem illúzió-e vagy valami hasonló. A végére már inkább kíváncsi, nem mintha nagyon morcos lett volna korábban, inkább csak értetlenül bámult az eseményekre. Megáll a lány előtt, ha megkerülte, és állát tenyerében megtámasztva végigpislog rajta.
- Te mindig így ismerkedsz? Lónak azért még sose néztek... de ha már egy tündért kaptam a nyakamba virágesőstől, merre is van az a végtelen? - és eddig bírta vigyorgás nélkül, meg lehet nyugodni, ő nem az a fajta rellonos, aki fogakat ver ki, vagy legalábbis nem sűrűn. Egyébként meg a kíváncsisága még nem jelenti azt, hogy teljesen elnyerte vöröske az érdeklődését, főleg nem a bizalmát, de egyelőre jó szórakozásnak ígérkezik kicsit a társaságát élvezni. Majd kiderül az is, hogy igaza van-e.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Vörös veszedelem.

A fiúcska csak majdnem száznyolcvan centi magas és időben is kinőtte kicsit azt a kort, amikor még megy a kicsinyítő képző, ráadásul meg annyira nem is masszív, mint valami szobor, mert a hirtelen lendülettől meginog ő is, még szerencse, hogy valami csoda folytán sikerült úgy előre lépnie bal lábbal, hogy nem esett hasra, hátán a lánnyal, mert annak az lett volna a vége, hogy odalapítják. Elég lett volna neki mára a képekkel való találkozás is, de úgy tűnik, Fortuna nem így gondolja. Megfordul, megnézni ki támadta meg, aztán elképed a látványon. Elsőre el sem tudja dönteni, hogy a tavasztündér valamelyik képről szabadult-e ide, vagy simán csak elnézte az úti célt, netán vicces kedvű diák. A feltételezésre szinte azonnal megrázza a fejét.
- Tudomásom szerint ez kizárt. Axel vagyok egyébként. Na és te? - kérdezi, miközben körbejárja a lányt, meg is bökdösi, csak úgy a miheztartás végett, aztán megáll ismét előtte. Pislog azért egy sort kérdőn megemelt szemöldökkel arra a szikrázó pálcára, szerencsére hamar eltűnik a képből, majd elismerően hümmög a vérnyúlra.
- Aztaaa, erre még nem is gondoltam. Nálam a procedúra simán egy egérrel működik. - vigyorodik el a végére. Na jó, azért nem szokta arra használni Izét, hogy az embereket ijesztgesse, de néha megesik, hogy megijednek tőle, főleg, ha kiszabadul a szobából. Mindjárt megmarkolják a csuklóját, lepislog, aztán vissza a lányra és megvonja a vállát.
- Én még térképpel a kezemben is képes vagyok eltévedni, de induljunk el egyenesen előre, aztán meglátjuk hol kötünk ki. - jelenti ki határozottan, de újabb meglepetés éri. Az óriásos se hangzik rosszul, csak közben a nyakába igyekeznek felmászni, aztán meg mégse, csak pislog szegény, hogy akkor most mi is van vagy lesz pontosan.
- Azt hittem, tavasztündér... és kívánjak... ööhh... szerintem tűnjünk el innen, de nagyon gyorsan, vagy tényleg baj lesz. - pislog hátra a háborgó képre, aki két szidó szó között az okozott kárt igyekszik felmérni. Ennyit a kívánságról, megragadja a lány csuklóját, aztán már húzza is legalább a sarokig.
- Ezek a képek mindig ennyire idegesítőek? - érdeklődik a sarkon túl, ahova már csak a zsivaj hallatszik el, és közben megvakarja a tarkóját, miután elengedte a lány csuklóját és nekidől a falnak.
- Na szóval akkor mi is lesz ma, Vöröske? Végtelent nézünk, óriást játszunk... bár lehet, inkább troll lenne... vagy mondjuk kezdetnek megteszi egy konyhalátogatás is? Még nem tökéletes a forrócsokim, de ha neked megy, javíthatsz rajta. - reménykedik benne, hogy a harmadik verzió lesz programra a nyerő, mert mégse akarna minden áron az igazgató előtt kötni ki, ha nem muszáj.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Vörös veszedelem. [előzmény]

Kissé értetlenül pislog, amikor az állát kezdik vizslatni, majd a kérdésre még egy leheletnyivel nagyobb szemeket mereszt, mint addig, aztán végre elvigyorodik és megrázza a fejét majdhogynem nevetve.
- Nem és remélem, nem is fog. Még csak az kéne, hogy összekeverjenek vele, aztán az én szakállamon himbálózzanak lelkesen a manók. - közli azon nyomban, és csak úgy a biztonság kedvéért megvakarja az állát. Nem, még véletlenül sem nő, vagyis hát éppen, hogy csak pelyhezni kezdett a szakálla, de az még csak holmi kezdemény és amilyen szőke, végképp nem feltűnő. Mindjárt be is mutatkoznak neki, sőt kezet rázhat, meg pálcát is.
- Szép nevek, és melyiket használod? Hm... mondjuk innen nézve a Leo pont illene, amilyen szép vörös sörényed van. Ööhh... ugye nem akarsz megharapni véletlenül sem? - ártatlan képet vágva pislog a lányra, mintha semmi olyat nem mondott volna, amin most vérig lehetne sértődni, bár az arckifejezéséből azért lehet ám látni, hogy cseppet sem sértésnek szánta ő a dolgokat. Legfeljebb csak túl őszinte, aztán ami az eszébe jut, azt ki is mondja. A végén egyszer valaki kékeszöldre veri ezért.
- Vakondok? Nem láttam még az utcán? Miért, te már igen? Mitől olyan ijesztő?- érdeklődik, ha már felhozódott, mi lehet ijesztőbb az egérnél, aztán mivel az egyik kép véletlenül kissé megpörkölődik és zsémbelni kezd, a következő pillanatban már húzza is a lányt magával a sarokig, ahol eltűnhetnek a morgós festmények elől. Meg is rázza azonnal a fejét a kérdésekre.
- Azt hiszem, meg, de baj csak akkor lesz, ha emlékszik is ránk és tényleg elmegy az igazgatóhoz. A festmény megenni biztos nem fog, csak ugye a képrongálás tilos, még ha véletlen is volt...visszatartani... hogyan... Öhh... várj csak. Te miről is beszélsz? - na most bizonytalanodott el, tarkóját vakarva meg tanácstalansága jeléül, ugyanis kezd úgy tűnni, hogy ketten két malomban csépelnek és még véletlen sem ugyanarról beszélnek. Kérdőn pislog a lányra, jó lenne tudni, mi is a helyzet. Komikus az egész, azért elvigyorodik a lány jelentén, majd a végén vállat von.
- Nem tudom. Azt hiszem, teljesen másról beszéltünk. Tessék? - megint sikerült meglepni, mert hirtelen jön be a képbe a bátyj, pislog párat, majd végül elvigyorodik és vállat von.
- Ühümm. Az meglehet egész könnyen. - jegyzi meg, és ellöki magát a faltól, ha már konyhát említett, meg forrócsokit. Még kidugva az orrát a fal mentén visszapislog a folyosóra, aztán megrázza a fejét, mintha kirázta volna a hideg.
- Brrr... nekem egyelőre iszonyúan hangosak, meg ijesztőnek tűnnek, de te tudod.- jegyzi meg, majd rábólogat arra, hogy energia kell, és mehetnek is a konyhába, eredetileg úgyis oda indult. Messzire szerencsére nincs, odaérve előre engedi a lányt, majd szétnéz és máris alapanyagok után kezd kutakodni.
- Fahéjjal vagy mentával szereted jobban? Esetleg próbálkozzunk meg a chilissel? - kérdezősködik, miközben vigyorogva begyűjt egy edényt az ital legyártásához, majd megkongatja az aljához ütve a fakanalat. Két manó is csúnyán néz rá, úgyhogy bocsánatkérő vigyorral pislog máris feléjük, háta mögé rejtve gyorsan a bűntett eszközeit.
- Hupsz, bocsánat... szóval, fussunk neki. - mondja vigyorogva, és már a tűzhelyre is teszi az edényt, aztán jöhetnek a hozzávalók, ahogy azt Runától tanulta, és lehet kevergetni az alapot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

kékek. (vagy ez már rózsaszín?)

Kell egy forrócsoki. Vagy inkább egy kávéra volna szüksége ebben a korai időpontban? Mindjárt dél van, az igaz, de attól még neki ebben a pillanatban relatíve korai az időpont figyelembe véve, hogy hajnalig írta azt a rúnatan szorgalmit, miután végre sikerült levelet váltani az egyik otthoni rúnamágussal és úgymond meginterjúvolni, és még mindig nincs kész az egész, legalábbis nem úgy néz ki, ahogy szeretné. Erre most mindenképpen inni kell valamit, és talán a tökéletes választás a forrócsoki és a kávé ötvözése lenne. Elkészítené ő is, ha nem akarna leragadni a szeme, így végül inkább egy manót kér meg szépen rá, hogy készítsen neki egy erős kávét nyakon öntve forrócsokival, addig meg szerez egy szelet kenyeret és rá némi vajat meg meggylekvárt, megelőzendő a gyomortáji fájdalmat, ami újabban folyton előveszi, ha éhgyomorra issza a kávét. Éppen sikerül elpusztítani a nagylelkűen reggelinek kinevezett lekváros kenyeret, mire kész lesz az innivaló is. Épp az orra elé teszi le a manó, és még mályvacukrot is kap hozzá. Remek, remek. Megköszöni és mielőtt nekilátna, első dolga a bögrét megnézni. Mindig nagyon szép bögrében kapja a teát is, a csokit is, de még a kávét is, amiket szeret közelebbről megszemlélni. Ez sem kevésbé szép, mint minden eddigi - fehér, az oldalán bagollyal, amit valaki ügyesen talán tollheggyel rajzolt oda. Nagyon emlékezteti néhány tusrajzra, amit otthon látott még Nate bácsikájánál, bár erről Annie még mindig többet tudna mondani, mint ő, hiszen a húga az, aki a vizuális művészetekben jeleskedik. No lám, ennek a bagolynak még árnyéka is van valami halvány szürkével rajzolva, festve. Határozottan imádja ezeket a bögréket most már, el is határozta, hogy a legközelebbi születésnapjára, névnapra, karácsonyra, húsvétra, mindegy melyik ünnepre kell neki egy ilyen ajándékba. Most pedig jöhet a csokis-kávé, amibe belekortyol, aztán egyik pillanatról a másikra azt is eldönti, hogy ezt bizony a klubhelyiségben fogja elpusztítani a Salemi boszorkányüldözésről szóló könyv mellett. Jó kis délutáni program lesz, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Cukikommandó

Manó készíti el végül az innivalóját, hiába tervezte el, hogy na majd nekigyürkőzik és elintézi ő, de nem is baj, legalább addig reggelizik, no meg ismét olyen csodaszép baglyos bögrében kapja a csokis-kávét, mint általában. Muszáj megmutatnia Annie-nek ezt a baglyot, ha visszaér a rellon körletébe. Már menne is, amikor elözönli a konyhát néhány lány, és az egyik szőkeség azonnal le is támadja egy eldöntendő kérdéssel. Mit is egyen reggelire? Mi köze van neki ehhez? Szerinte az égvilágon semmi, de mégiscsak hárman vannak, és ki tudja, lehet, hogy ha nem válaszol, menten ronda, görög mondákból ismert hárpiákká változnak és nem fogják békén hagyni. Jobbnak látja, ha mond valamit.
- És ha mindkettőt ennél? - teszi fel a kérdést, hiszen honnan tudja ő, hogy melyik inkább a kedvence a szőkeségnek, meg miért is döntene helyette? Ami még jobb azonban, Keiko is becsöppen, bár észre se vette, hogy ő is itt van, amíg le nem ült mellé egy borzasztóan rózsaszín karkötőt ajánlgatva.
- Szép, de talán a húgomhoz inkább illene. Kétlem, hogy az anyai jó tanács, miszerint jó melegen öltözni, erre vonatkozna. - húzza el a száját. Ha van szín, amit nem bír, akkor az a rózsaszín, minden egyes árnyalatával, talán azért is, mert Annie-nek szokása mindenfélét rózsaszínre mázolni vagy varázsolni a szobájában. Egy egyszerű trullus-szal vagy egy ecsettel és némi festékkel olyan elképesztő átalakításokat képes véghezvinni a húga, hogy néha még az álla is leesik. Kreatív lány, az egyszer biztos, főleg, ha arról van szó, hogyan nyúzza a bátyja idegeit. Hirtelen meg mintha hárman is a nyomdokaiban igyekeznének sertepertélni ebben a percben, legalábbis az az érzése támad. Már várja, hogy mikor lesz megint rózsaszín a haja hirtelen, vagy történik valami hasonló csoda, főleg, hogy feltápászkodik, mert szándékában állna menni, már ugye, ha hagynák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Cukikommandó

Már menne is a konyhából vissza a klubhelyiségünkbe tovább tanulmányozni a Salemi boszorkányper történetét, de egy egész lánycsapat szorítja gyakorlatilag sarokba. Abból kiindulva, hogy Keiko is itt van, tuti levitások, és vagy évről évre rosszabbak cukiság szempontjából, vagy az ő tűrőképessége kezd fogyatkozni ezzel a nyavalyával szemben. Ha rózsaszínnel traktálják, nem szokta nagyra értékelni, főleg, ha közben még az útját is megpróbálják elállni, pedig határozottan dolga lenne, és ennél mindenképpen jobb.
- Aha, úgy tervezem. Gondolj bele, micsoda szép hálaadási vacsora lenne belőled. Tábortűz fölött roston sütve még a vasárnapi szórakoztató műsor is meglenne a diákságnak, nem gondolod? - kérdezi, mert most aztán nincs kedve azon töprengeni, hogy a lánynak vajon palacsintát volna-e jobb enni, vagy gofrit reggelire, főleg, ha közben meg az a problémája, mint a lányok legalább 70 százalékának, nevezetesen, hogy elhízik. Akkor meg ne egyen édeset, probléma megoldva. Ráadásnak még Keiko is jön az elképesztően rózsaszín karkötővel, amitől kiveri a frász. Naná, hogy pont az nem hiányzik a csuklójáról. Persze. Szép is lenne. Az sem érdekli, ha megsértődnek, tényleg nincs türelme itt lenni éppenséggel, de valahogy a szőkeség meg közben folyamatosan elé billeg be, aztán meg a manók is megjelennek, és egyszerre képtelenségnek tűnik átjutnia az élő akadályon.
- Én cuki? - néz fel a harmadik lányra elkerekedő szemekkel, majd megrázza a fejét. Tiszta libabőr lesz még a gondolatától is a dolognak. Kedves, meglehetősen alkalmazkodó és simulékony, ha arról van szó, na de cuki? Ez röhejes lenne.
- Szó se lehet róla. Nem tudom, mi ütött belétek, de jobb dolgom is van, mint palacsintát sütögetni veletek és rózsaszín ékszereket magamra aggatni. Kösz, Keiko, Annie megkapja a karkötőt, ő tényleg szereti ezt a színt, csak nekem most már tényleg mennem kellene. Még egy rakat dolgom van ma. - jelenti ki, de Keiko van oly merész, hogy belé karoljon, és már húzza is, aminek az eredménye az lesz, hogy a meglepetés hatására a bögréje a földön landol, csörömpölés közepette, és a teljes tartalma elönti a padlót, szilánkokkal megszórva.
- Na ez aztán tényleg kellett. - morog cseppet sem kedvesen, mint valami barlangjából tél közepén kiráncigált medve, és a pálcáját igyekszik előszedni, mert szeretné még azt a bögrét egyben látni, és a kávét is jó lesz eltakarítani, és bár addig is el kell viselni a cukikommandót, nem szeretné így hagyni maga után a konyhát, hát nekilát egy jól irányzott bűbájjal helyrehozni a csészét, majd feltörölni néha innivalóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Natália

Beszélni kellene Annie-vel, és elmondani neki, mi is a helyzet Asa és köztem. Olyan rémesnek érzem ezt így, hogy folyton van valami idióta kifogásom, ha rákérdez, merre is megyek, mert nem akarom elmondani az igazat. Hirtelen két tűz között érzem magam ebben a helyzetben. Asa azt mondja, Annie-nek ehhez semmi köze, és őt akkor sem érdekelte, amikor a húgom évekkel ezelőtt utána rohangált. Elhiszem, el én, csak másfelől meg Annie a húgom, és rühellek titkolózni előtte főleg egy ilyen dolog kapcsán. Szeretném, ha tisztában lenne ő is ezzel, és nem valaki mástól tudná meg, aki esetleg rákérdez, hogy mi is a helyzet, vagy tudom is én. Azt se tudom, eddig miért nem mondtam el. Mert nehéz eldönteni, hogy nem akarom megbántani Anniet ezzel az egésszel? Vagy mert tartok tőle, hogy nem fogadja jól? Talán kicsit mindkettő, és minél tovább igyekszem titokban tartani, annál inkább haragudni fog amiatt is, azt hiszem. Áhh, nem jó ez így. Most azonnal beszélnem kell vele, ha kell, hát haragudjon egy-két napig, amíg lecseng ez az egész, és meg tudjuk beszélni, de nem akarok tovább hazudozni neki. A hirtelen megszülető elhatározás eredményeként még a lépéseim is sokkal határozottabbak lesznek pillanatokon belül, és mennék is egyenesen a Rellon körletébe megkeresni Annie-t és kitálalni neki mindent, amit csak elhallgattam eddig, a bejárati csarnok közepén azonban megtorpanok. Három bőrönd, még vagy két kis táska, ha jól számolok, és a közepén egy szőke hajzuhatag. Mintha már láttam volna ezt az árnyalatot, vagy az nem ez volt? Az egyetlen, amit messziről megismerek, az a húgomé, mert azt a tejfelszőke hajkoronát tizenöt éve látom minden nap, még jó, hogy megismerem. Másét meg? Aligha. Inkább hang alapján azonosítom be az embereket, és most az agyamban egy teljesen más gondolatmenet veszi kezdetét. Bőröndök. Szőke lány. Ismerős árnyalat. Csak nem Sári megy haza? Pont meg akartam keresni őt is, mert szeretném megtudni, hol is lehet azt a bigyuszt beszerezni, amiről beszéltünk, úgyhogy közelebb sétálok hozzá.
- Csak nem egy kis otthoni levegőre vágysz. Segítsek esetleg cipekedni, mert igazán szívesen, főleg, ha cserébe szerzel majd nekem azt a konfettit... tudod, a trolltaknyot. - mondom halkan a végét, mert mégse volna jó, ha sokan hallanák meg itt, hogy mit óhajtok beszerezni. Igaz, hogy csak egy újabb Annei elleni merénylet alapkelléke lenne, de akkor is. Közben már meg is emelem az egyik bőröndöt segítőkészen, és kíváncsi vagyok, mit is válaszol majd nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Natália

Elgondolkodva igyekszem visszajutni a körletünkbe, amikor észreveszem a lányt a bejárati csarnokban egy rakat csomag között, hát normális számomra, hogy segíteni igyekszem. Igaz, abban a percben rájövök, hogy nem az, akinek hittem, ahogy megszólal, mert a hang nem stimmel, de sebaj, attól még szívesen segítenék. Már persze, ha hagyná, hogy segítsek, de inkább elengedem a bőröndöt, csak ne kapkodjon sehová sem.
- Naaa... csak segíteni szeretnék. Nincs szükségem egy táskányi női ruhára, bár... jobban meggondolva, lehet, hogy a húgom értékelné, de ha nem egyezik a stílusotok... túl kockázatos, egyszóval meg se fordult a fejemben lenyúlni. Vagy nem is ruha van benne? - ismét a bőrönd után nyúlok, megemelem és elgondolkodva méregetem kicsit, majd megvonom a vállam és leteszem.
- Nem tűnik elég nehéznek, hogy könyvekkel legyen tele, úgyhogy ezt megúsztad. - jelentem ki komoly arcot vágva, aztán meg rávigyorgok, azért komolyan jobb, ha nem vesz most ebben a percben, tényleg nem nyúlnám le senki csomagját.
- Bocs, összekevertelek valakivel, akinek pont ilyen szép szőke haja van, csak felejtsd el, amit kérdeztem. - válaszolok, hiába érződik némi gúny a hangján, most nem zavartatom magam. Inkább jól elvagyok még mindig azzal a gondolattal, hogy azt hitte, elvinném a bőröndjét. Szórakoztatónak tűnik a szememben. Ha nem akar segítséget, akkor lazán zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és azon gondolkodom el, hová is indultam én pontosan, azon túl, hogy a körlet volt a cél, amikor hirtelen felém nyújtja a kezét és bemutatkozik.
- Miért ne érdekelne? - kérdezem, és kihúzva zsebemből a kezemet megfogom a kacsóját és megrázom a bemutatkozás örömére.
- Axel. - teszem hozzá a nevem is, majd a bőröndjeire pillantok. Nem kell hozzá semmilyen extra dedukciós képesség, hogy le tudjam vonni a következtetést, miszerint ha nem hazautazni készül, éppen most jött.
- Esetleg segíthetek valamiben, ha már éppen most vetődtem erre? Mielőtt meggyanúsítanál, hogy bármiféle hátsószándékom van, megsúgom, hogy prefektus vagyok, és tényleg nem eszlek meg... se kirabolni nem akarlak. - ajánlom fel a segítségem, és közben még a jelvényem is előszedem a zsebemből, mert nem hordom ám kitűzve még a faluban is, de tudj' a fene, jobb, ha az embernél van folyton.
- Nna, itt is van a jelvényem. - mutatom neki végül a rellon színeiben pompázó zöld és ezüst jelvényt, hogy alátámasszam a mondandómat, és ha megszemlélte, akkor kitűzöm a taláromra.
- Egyébként melyik ház diákja vagy? - kérdezem, miközben még a jelvénnyel babrálok, jó lenne tudni, merre is indítsam útnak, vagy kit keressek, hogy segítsen neki megtalálni a szobáját. Kíváncsian pillantok rá a válaszát várva, amint felkerült a jelvényem, majd ha elmondta, amit tudni szeretnék, és nem csap a kezemre, szándékomban áll lovagiasan segíteni a bőröndjeit cipelni, és mehetünk is valamelyik irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Semmi kedve három lányhoz, aki éppen nagyon idegesítő a rózsaszín felhőkön sétálós hangulatával. Fáradt, kellene a kávéja és az, hogy békén hagyják mindennel, nem csak a rózsaszínnel és a cuki mivoltukkal, hanem tényleg mindennel. Úgy tűnik, nem volt jó választás a konyha mára, éppen rosszkor van rossz helyen. Még a bögre is kiesik a kezéből, ahogy Keiko karon ragadja és láthat neki takarítani, ha nem akarja úgy hagyni a földön az innivalója maradékát. Szemöldökét ráncolva emeli fel a fejét a szőkeségre a kérdése hallatán, kezébe a már ép bögrét tartva, mert megpróbálta megnézni, nem maradt-e rajta valahol repedés, majd megvonja a vállát és megszólal.
- Azt nem szeretem, hogy éppen nem hagytok békén. Különben emlékszem rád, te vagy Runa egyik szobatársa. - jelenti ki, miután előre hajolva bemászott a lány aurájába, hogy megszemlélje, aztán ismét hátrahúzódik, leteszi a bögrét az asztalra, és szétnéz, nem hagyott-e valahol valamit, amit nem kellett volna. Na igen, a morzsákat az asztalon. Jobbjával ügyesen bal tenyerébe terelgeti őket, majd a legközelebbi szemetesben talál nekik megfelelő helyet, és megpróbál oldalazva kiiszkolni a lányok között.
- Ha megbocsátotok, még vár rám egy nagy adag tanulnivaló a mai napra. - közli, ám abban a percben elkapja az általa eddig még soha nem látott, gyanúja szerint keleti felmenőkkel rendelkező lány, és teljesen váratlanul egy puszit nyom az arcára. Grimaszt vágva dörzsöli meg az arcát, őt csak ne puszilgassa senki azt a pár embert kivéve, akinek hagyja, de ez a lány itt nincs közöttük. Szemöldökét összevonva csúnyán néz rá, majd Keiko-ra is.
- Persze, hogyne. Menjünk, és fonjuk be minden felmosó "sörényét", és ki ne hagyjatok a jóból, kérek pár rózsaszín gyöngyöt én is a hajamba. - újabb grimaszt engedélyez magának, jó sok cinizmussal fűszerezve, direkt azzal a szándékkal, hogy na majd most odavág őcukiságuknak, a következő pillanatban azonban mégis mosolyra húzódik a szája, maga sem érti, miért. Mintha teljesen más lenne a világ egyik percről a másikra, abszolút más a megvilágítás, úgyhogy szusszant egyet, teljesen elfelejti, mitől is volt annyira begorombulva az imént, majd végignéz a lányokon.
- Kér még valaki csokival nyakon öntött kávét? Vagy esetleg kakaót csinálhatok, mielőtt visszatérek a tanulnivalóm mellé? - kérdezi, és meglepően kedves, hirtelen váltva erre a verzióra mogorva énjéből. Talán jobb lett volna, ha inkább fejébe vernek egy csészét, vagy még inkább serpenyőt, ha már ott lóg úgyis minden kézügyben, de nem, puszilkodni kellett, tisztára, mint a hippik, aztán meg a végén kiderül, hogy ez is ragályos. Egykettőre kész Woodstock lesz itt, ha ez így megy tovább, és tessék, ő már dúdolgat is munka közben, nem is akármit. Beatles-ismerők azonnal kiszúrják, hogy ez bizony John Lennon Imagine-je, hangulathoz meg éppen tökéletes.