Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az élet néha bizarr fordulatokat vesz.
Minden bizonnyal jobban tűrné ezt az új, kékbeszabott szerencsétlenséget, ha még mindig ácsingózna a vezetőség dicséretére, sőt, fontolóra venné, hogy jó kapcsolatot alakítson ki. Azonban háta mögött összekulcsolt kezei és könnyed léptei olyan szintű aggresszív érdektelenségről tanúskodnak, amilyet csak kiábrándult tinik képesek. Másfél-két lépéssel Zalán előtt halad, mint a macskák, amik úgy ülnek le, hogy tökéletes rálátás nyíljon tüntető ignorálásukra. A gyakorlatias magyarázat, hogy így nem kell a fiút éreznie vagy maszkot hordania, és legalább a kastély ódon, furcsán otthonos szagát kiélvezheti.
Derekán halkan csilingel a chatelaine, amin sok apró, csecsebecsének tűnő holmi ringatózik láncokon. A ritmus gondolatainak aláfestőzenéje, amint azon töpreng, mivel tudná a másikat rávenni, hogy az összes mellé beosztott járőrözését cserélje el valaki mással.
Bár ki tudja? Lehet, csak sminkelnie kellene, aztán Zalán megint nem ismerné meg - és erre a gondolatra halkan felkuncog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Altea - aki inkább Kati, mellesleg - messze nem leli annyi élvezetét Zalán kínzásában, mint amekkora örömet annak teljes abszenciája okozna neki. Sajnos, az élet nem fenékig tejfel - ezt a hasonlatot is olyan találta ki, aki életében nem ivott semmi jót - szóval marad a seggembesavanyú arcú srác és az ábrándozás.
Az öreg festmények többnyire csak a felhalmozódott por, kosz és korom szagát adják, de a hideg kövek és falak nyirkos, hallgatagon ódon illata mellett alig érződik. Azzal szórakoztatja magát, hogy a képek hátterét fürkészi és elképzeli, milyen lenne ott állni benne. Az egyik szendergő portré kezéből kiesett a virág, s ha figyelmesen nézi, szinte érzi az angol rózsákat, a tölgyfa padlót, a keményítővel kezelt csipkét. Egy másik festményen tavaszi erdő látszik az ablakon át, s máris akad egy ehhez illő emléke, tavalyról, amikor valamelyik éjjel az északi toronyban kiállt a csillagvizsgálóba... Merengéséből az zavarja fel, hogy megszűnnek a mögötte csoszogó léptek, mire kelletlenül megfordul, hátrálva folytatva a sétát.
- Egyszerre lépni, lélegezni és pislogni nem tudsz?- veti fel lehetséges magyarázatként, mert Zalán arca olyan szintű összpontosítást tükrözött, ami szinte elképzelhetetlennek tűnt. Csak nem...gondolkodik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy morzsányi igazság volt abban, hogy erős ellenszenve a másik irányába től könnyűvé tette a gonosz megjegyzéseket; ugyanakkor Zalán meg se próbálkozott a megbékítésével.
- Micsoda kegyetlenség, úgy tenni, mintha idegenek lennénk!- teátrálisan a szája elé kapja a kezeit, aztán a fájdalomtól nagyra nyílt szemek fáradt unottsággal szűkülnek össze, amint ásít egyet. Ez csak kis részben szól a helyzetnek, de ha választania kell, megossza-e fáradtsága okát vagy Zalánra kenje... Az elviselhetőbb szó azonban olyan emléket idéz fel benne, amire a legkevésbé sem vágyott, s valami furcsa, sápadt kúszik az arcára. - Lehet, hogy a picsogás másnál beválik és rohan hozzád, hogy simogassa a hátad,- sziszegi halkan, közelebb sétálva és féloldalasan felnézve a srácra, háta mögött összefont karokkal, - de erős kísértést érzek, hogy kifejezzem egészséged iránti aggodalmam a házvezetőségek felé.- Nem várta, hogy bocsánatot kérjen tőle a gyengélkedős esetért a másik, ám minimum méltányolhatta volna a hallgatását. Főleg annak fényében, hogy Kati őzikeszemei egyébként is meglágyíthatták volna annyira a férfiszíveket, hogy egész évben Zalánhoz osszák be - a pillanat hevében ennyit simán beáldozott volna a nemlétező Edictumos hírnevéből.
Aztán megfordul, s újra felhangzik a csilingelés megszokottá váló üteme, amint elfele sétál, nyugalmat erőltetve magára.
- Annyit rinyálsz, mintha eső jönne... Ha a tintát is úgy taszítod, mint a józan észt, kénytelen leszek Pokeby*-t olvasni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Alapból szokása halkra fogni a hangját, ha feszült, de most szinte azt is hallani, amint forgatja a szemét.
- Morgana, irgalmazz! Álmomban sem feltételezném, hogy aggasztana az épségem!- vág vissza, mert ez a folyamatos nyafogás idegőrlő. Lehet, a maszkokon túl állandó jelleggel kénytelen lesz valami hangszűrőt vagy füldugót hordani magával, mert a verbális zajszmog migrénnel fenyegeti.
A következő válaszra aztán megtorpan, hogy hitetlenkedve hátranézzen, mint aki - mugli közhellyel élve - szellemet látott. Vagy minimum egy háromfejű, mutáns furkászt.  
- Merlin, láss csodát! Elvétve még téged is megszáll az értelem,- magát is meglepi, de Zalán válasza - annak minden igyekezete ellenére - leginkább megkönnyebbüléssel tölti el. A lelkiismerete kínzó, tengerzajhoz hasonló mormolása enyhül a tudattól, s ezzel felenged valami, amit eddig észrevétlenül szorongatott. Ha végre be lettek avatva a tanárok, többé nem terheli semmiféle felelősség a hallgatásért, ha a fiúnak baja esne és ő megelőzhette volna.
Ami sajna nem oldja meg Ebony problematikáját, amiről szívesen megfeledkezne, ha Zalán - pechjére - nem juttatná folyton eszébe. Tekintete keresni kezd valamit, amibe beleköthetne, megakadva a kavicson.
- Mi a retkes randalórt keres az nálad?- még a kérdés felénél se jár, amikor ott terem Zalán előtt és kikapja a kezéből a temető egyik suttogó-kövét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hallott már olyanról, hogy valaki temetőből lopott virágot vigyen a barátnőjének, de merőben új gondolat, hogy egyesek esetleg elhordják a köveket is és még nekik álljon feljebb, amikor rajtakapják őket. Mire azonban idáig ér fejben, a kezében tartott kavics újrakezdi a felvett üzenetet, mivel Zalán kapkodása mellett nem érkezik zsebre tenni. A halk, fáradt-szomorú szavak azonban lefagyasztják, mert kevés hangot ismer meg azonnal, akárhol az ember, de ez pont ilyen. A szeme szinte szikrát szór, amint odakapja a fejét.
- MI A...- csattan fel, hirtelen észbekapva kiabáló suttogássá halkítva a hangját az első két szó után, hasonló gyorsasággal rántva pálcát és hátrálva. Az arca tömény undor és düh, de a tekintetén más is átsuhan. Egyedül vannak egy folyosón, az éjszaka közepén, ami eddig azt jelentette, hogy van vele valaki. A Zalán mellkasára célzó pálcahegy azonban mást mond. - Most  megmagyarázod, mit keres nálad az anyám köve.- Nincs különben..., se fenyegetés, főleg, mert fél tőle, hogy minden további szóval azt kockáztatja, hogy elveszti a hangja felett az uralmat és sikítani fog. De minimum lekáromkodja a rámát ezekről a tetves portrékról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

El kellene tennie a követ, de mint valami elromlott lemez, ismétli magát  az üzenet és nem tudja nem hallgatni; mint valami rossz álomban, talán ha elég sokáig megy, rájön az egész értelmére.
Az álomszerű bizarrsághoz nagyban hozzájárul, hogy Hollósi vádolja meg őt esztelenséggel. Hisztérikus késztetést érez - egyrészt arra, hogy nevessen, másrészt arra, hogy macedón nadály-rontást küldjön rá.
- Azért, te trolltakonyagyú bujdokrém, mert hallom. A. Hangját.- A kavicsot minden egyes pontnál megrázza, nyomatékot adva a szavaknak a gesztussal, ha már a hangerőt minimumon kell tartania. - Magyarázatot, most.- Hallani, hogy ezt már a fogai közt szűri, mert az, hogy Zalán még utasítgatja, pattanásig feszíti a türelmét. És nem, esze ágában sincs leengedni a pálcát, semmi kedve olyan mugli módszerekkel kísérletezni, mint az ágyékon térdelés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az, amint a fiú hangnemet vált, megakasztja az eddigi gondolatai torlódását - valahol, mielőtt még a gyengélkedőn elkezdte volna kioktatni őt, tényleg aggódott Zalánért. Annyit elér, hogy KAti vesz néhány lassabb lélegzetet, s nem sürgeti.
- Rokon?- kérdezi, ha nem is megenyhülve, de elgondolkodva fürkészi a fiú vonásait. Az egyentalár megnehezíti, hogy látsszon, amikor valaki gyászol, bár a másik arcán eluralkodó zavar láttán már kétli, hogy erről lenne szó. A nem jogosít fel táján megfeszül a karja, ám... szégyenszemre érzi, hogy perceg benne valamiféle egyetértés.
- Abba belegondoltál, milyen kívülről látni, hogy valamilyen rohamot kapsz? A hülye titkolózásoddal és az ilyen húzásokkal,- gesztikulál a kezében tartott kaviccsal, talán kicsit védekezően. A legtöbb ember nincs felkészülve rá, hogy valaki a szeme láttára összeeshet és meghalhat, de az a pár pillanatnyi rémület erősen megmaradt benne. Életében nem félt annyira még. Aztán életében nem alázták még úgy meg, mint akkor.
Persze, azóta a gólyák elsősnek nézték, de ez sem tudta teljesen felülírni a gyengélkedős emléket.
Hosszan nézi Zalánt, aztán lassan, meggyőződés nélkül lejjebb engedi a pálcáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az őszinteséget méltányolja - bármilyen keserű szájízt hagy is, hogy pont Hollósitól kapja ezt meg. Legalább nem csak mondja, hogy beszéljenek. Amikor huszadjára is rákezd a kavics, gyorsan beejti a zsebébe, hogy elhallgattassa az anyját.
- Hát ez az!- frusztráltan az ég felé lendíti karjait, fejét rázva. - Honnan kellett volna tudnom, esetleg szívbeteg vagy-e? Vagy bárki másnak?- Elképzelheti, Merlin borogass, igen, pontosan ez történt! Egy pillanatra megint meghűl az ereiben a vér, amint felidéződik az a töredék idő, amíg átfutott a fején, hogy Zalán esetleg agyvérzést vagy szívrohamot kapott. Neki pedig fogalma sincs az elsősegélynyújtásról. Végigfut benne a remegés, amit azóta sikeresen transzmutált sértett haraggá.
- Kibaszottul nem az,- nevet hangtalanul, leszegve fejét egy pillanatra, hogy távolabb tartsa az emléket; sötéten arra gondol, Zalán elmehetne minisztériumi sajtósnak, mert ilyen kis finomkodó elkenését komoly problémáknak arrafelé szokás látni. Összefonja mellkasa előtt a karjai, aztán felnéz és szúrósra húzódó tekintettel néz vissza. Végül türelmetlenül ránt a vállán a szótlan kérdésre, mert mi a szurkcsókszarra vár még? Buksimire, habos kakaóval? Vagy írásbeli engedélyre? Esze ágában sincs közelebb engedni magához, ám -egyelőre- nem fenyegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Hát, hacsak időközben nem tanultad meg előre megérezni, valami alapvető útmutató hasznos lenne,- mutat rá, mert az év egy jelentős részét közös munkával fogják tölteni. Vagy legalábbis egy légtérben lesznek kénytelenek tartózkodni és igazán rossz fényt vetne Katira, ha udvariatlan módon pont az ő jelenlétében találna kimúlni Zalán.
- Helyes,- vágja rá, mert nem állhatja a mártírom pasikat. Aztán a következő pillanatban már szemet forgat, bár tény, kettőből két alkalommal valóban élt a módszerrel, csak hogy valamiféle fölényre tegyen szert. Tudja, hogy az emberek javát töri tőle a hidegfrász, míg egy kisebb rész röhejesnek találja, hogy krup módjára szimatot fog. Az orrnyergét masszírozza az ujjaival, összeszorítva a szemét, mert utólag... elillant a dolog felett érzett büszkesége.*
- Csak engedd el, jó? Utálom, ha beszólogatnak, de nem épp... kellemes időtöltés.- Különösen értékelné, ha nem emlékeztetnék rá, hogy még a védelmébe is vette Ebonyt, mikor a srácnak valszeg rohadtul semmi szüksége sem volt rá. Már akkor is motoszkált benne valami, ami most kristályosodik felismeréssé, amint felnéz Zalánra. Yup. Theodore elhitette vele, hogy gondja van Hollósival, de az is parasztvakítás volt.
- És? Mihez kezdesz most?- Kérdezi, lassan megindulva tovább, ezúttal kevésbé hagyva le a fiút.