Julián
Nem állítom, hogy kifejezetten ráfeküdtem erre a vizsgaidőszakra. Tudom, tudom, levitások szégyene vagyok, hogy nem hajtottam mindenből a kiválóra, de egy csomó minden annyira nem tud érdekelni, hogy nem volt kedvem órákig magolni egy vizsga kedvéért. Így is mindenből legalább elfogadhatóval átmentem, apuék büszkék lesznek rám, főleg azokra a tárgyaimra, amikből mégis sikerült egy-egy kiválót bezsebelnem. Olyan fura érzés hazamenni. Mármint nagyon hiányzik a farm, és még
jobban a családom, de kiszakadni a megszokott hétköznapokból... nem egyszerű. Biztosan ez érzelmi stressz váltja ki belőlem, hogy elindul egy dalkezdemény. Így szokott ez lenni, általában valami kellően nagy érzelmi változás motivál arra, hogy új dalokat írjak, de szerintem ez pontosan így van rendben. Ilyenkor aztán nincs mit tenni, gitár a hátra, notesz a kézbe, és irány keresni egy csendes helyet, ahol tudok dolgozni az új szerzeményen.
Nagyjából húsz percem van egyedül, ez arra elég, hogy kialakuljon a hozzávetőleges hangzásvilág. Gyors jelzésekkel vésem fel magamnak a formálódó akkormdenetet, mielőtt elkezdek a dallamvezetéssel szöszölni. Valamiért általában előbb születik meg a zene, mint a szöveg, aztán persze a dallamon finomítok még, hogy passzoljon majd a sorokhoz. Most ilyesmire nincs időm, mert kedves navinés barátom bukkan fel az ajtóban.
- Hát szia! - mosolygok fel rá. Annyira aranyos ez a srác, hogy majdnem bármikor képes jobb kedvre deríteni. - Köszönöm kérdésed, idén sem sikerült megbukni. Lehet, akkor megvertek volna a többiek, vagy nem tudom - vonom meg vigyorogva a vállam. - A legrosszabb is elfogadható, de nekem megfelel. Neked milyen volt az elmúlt pár hét?
jobban a családom, de kiszakadni a megszokott hétköznapokból... nem egyszerű. Biztosan ez érzelmi stressz váltja ki belőlem, hogy elindul egy dalkezdemény. Így szokott ez lenni, általában valami kellően nagy érzelmi változás motivál arra, hogy új dalokat írjak, de szerintem ez pontosan így van rendben. Ilyenkor aztán nincs mit tenni, gitár a hátra, notesz a kézbe, és irány keresni egy csendes helyet, ahol tudok dolgozni az új szerzeményen.
Nagyjából húsz percem van egyedül, ez arra elég, hogy kialakuljon a hozzávetőleges hangzásvilág. Gyors jelzésekkel vésem fel magamnak a formálódó akkormdenetet, mielőtt elkezdek a dallamvezetéssel szöszölni. Valamiért általában előbb születik meg a zene, mint a szöveg, aztán persze a dallamon finomítok még, hogy passzoljon majd a sorokhoz. Most ilyesmire nincs időm, mert kedves navinés barátom bukkan fel az ajtóban.
- Hát szia! - mosolygok fel rá. Annyira aranyos ez a srác, hogy majdnem bármikor képes jobb kedvre deríteni. - Köszönöm kérdésed, idén sem sikerült megbukni. Lehet, akkor megvertek volna a többiek, vagy nem tudom - vonom meg vigyorogva a vállam. - A legrosszabb is elfogadható, de nekem megfelel. Neked milyen volt az elmúlt pár hét?