Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=852285#post852285][b]Polaris Jomana - 2022.09.06. 15:37[/b][/url]

- Köszönöm, kelleni is fog, kicsit tartok tőle, hogy túlvállalom magam - nevettem el magam, az arcom a kezeim közé temetve, de azok után, amik idén lementek, jobban szerettem volna nonstop elfoglalt lenni, mint azon pörögni, hogy a magánéletemben semmi nem úgy alakul, ahogy szeretném.
- Jó, majd küldök neked fixen képeslapot. Az enyémek pont ott vannak, ide jöttem előlük - ingattam meg a fejem kis mosollyal. Nem teljesen helyes ez a kijelentés így, mert anyukám sokszor hiányzik, de apukám soha. Sosem volt jó viszonyunk, amin nem segített az sem, hogy vagyontárgyként kezelt, amit kedvére ad-vesz.
- Oh... Akkor azt hiszem, jó ez így, igen. Figyelj, sokszor nem fognak neked örülni az életben, és nem mindig tehetsz ellene semmit. Rám sokszor azért is furcsán néznek, mert más a bőröm színe - tártam szét a karjaim tanácstalanul. Nem értem, ez miért kéne negatív dolog legyen, de az itteniek nagyon is azt éreztették néha, hogy ejnye, fúj fúj. De arra lelkes voltam, hogy ő elhívja a szívszerelmét a bálra, amit nem is restelltem kimutatni. Eléggé meghökkent, de csak kinevettem kicsit.
- Hát nagyon ajánlom. Én szívesen drukkolok valami bokorból, vagy ilyesmi - jegyeztem meg vicceskedve, de igazából nem volt ebben semmi poén, halál komolyan megtettem volna. - Nekem is csak azok mennek, de még csak nem is jól. Ha nem jön össze Szofival, majd legalább jól szórakozunk. Rendben.
Szórakozottan figyeltem, ahogy pakolgatja a jegyzeteit, hagyva beállni a csendet, de én nem éreztem kínosnak egyáltalán.
- Hallod ezek a szerelmi ügyek annyira bonyolultak. Előbb ott volt Gracie, tök jól éreztük magunk a randin, de valahogy neeeem. Aztán volt ez a másik lány, akit nem tudtam kiverni a fejemből, most meg... Ahj. Voltam egy koncerten és... kínlódom, tudod? - volt rajtam a sor végül, hogy borítsam a bilit párkapcsolat témában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=852293#post852293][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.06. 20:31[/b][/url]

Csak legyintek arra, hogy túlvállalja magát, aminek hatására repül ki a penna a kezemből. Oldalasan hajolok ki, hogy elnézve Pol mellett nézzem végig, ahogy pörög a földön, majd vonjam meg a vállaimat. Na, mindegy. Így, hogy barátnőm itt van, már amúgy sem fogok tanulni. Kicsit megkönnyebbült érzés, miközben a gyomrom van görcsben. Furcsa dolog ez a vizsgapara.
- Nagyon jó. Akkor menjünk olyan helyre, ahol egyikünket sem találják meg, de mindkettőnknek jó - ingatom meg fejemet. Csak van olyan hely, ami mindkettőnknek megfelelhet. Nem is tudom. Hawaii? Ott meleg is van, pálmafák, kókuszdió - ami szerintem a legindokolatlanabb dolog a világon, de mindegy, megbarátkozom vele. Mi kellhet még?
- Azok csak simán bunkók. Én meg eddig sem tudtam mindenkinek megfelelni, úgyhogy kezdek hozzászokni. Őszintén... nem is akarok már megfelelni, azt sem akarom, hogy örüljenek nekem. Csak fogadják el a döntéseimet - még ha nem is tetszik nekik. Ami előfordulhat, mert eddig egyetlen döntésem sem tetszett nekik. Akkor mi lesz, ha közlöm, nem én fogom örökölni a házat? Hah, jó lesz, mi? A hivatalos örökös a bátyám, és csak azért, mert éppen hadakoznak egymással, még nem rakhatják ki a sorból. Nem tehetik.
- Akkor megbeszéltük. Jó lesz ez, én mondom! Ha más nem, tényleg nevetünk egymáson. Már azért megérte elmenni - nevetek fel jókedvűen és csúsztatok mindent a táskámba. Gondolnám, itt befejeztük az én történetemet, és éppen azért hagyom a csendet, hogyha esetleg Pol... itt is van. Pislákolva nézek rá, ajkaim nyílnak el minimálisan.
- Halványlila Pixie-szárny elképzelésem sincs arról, miről beszélsz. Azt hittem jól megvagytok Grace-szel. Milyen másik lány? És milyen koncert? - szalad ráncba szemöldököm, az információ sokktól szinte lefolyok a székről. Merlinre, ilyen régen beszélgettem Pollal? Borzasztó barát vagyok. - Avass be - dobom le a táskámat a földre, húzom ki neki a széket és dőlök előre, hogy minden figyelmem az övé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=852298#post852298][b]Polaris Jomana - 2022.09.06. 22:18[/b][/url]

- Jó. Az jól hangzik, de valami meleg helyre, ahol nem kell ennyi ruhát hordani, mert ez a talárosdi megöl engem - grimaszoltam. Annak idején az is furcsa volt, hogy több réteg ruha kell, meg mindened takarva van, akkor arról még nem is beszéltünk, mekkora sokk volt, hogy erre még egy talárt is felveszel. Rettenetes macera volt megszokni.
- Azt hiszem ez egy egészséges felfogás. Bár nem értem, hogy miért nem tudnak örülni itt az emberek a más boldogságának, de már én is kezdem megszokni - sóhajtottam fel teátrálisan, el is kényelmesedve most, hogy már nem voltak Kornél dolgai szana meg szét mindenfelé. Nekem az agyam nézett ki ugyanígy, de nem volt benne mód a rendrakásra.
Igazából nem hiszem, hogy Szofi nemet mondana a barátomnak, mert mégis ki lenne rá képes? Egy nagyon okos, aranyos fiú, aki oda meg vissza van érte. Hülye lenne  elutasítani. Ettől függetlenül el tudtam képzelni, hogy szerencsétlenkedünk a táncparketten, ha a dolgok mégsem úgy jönnek ki.
- Iiigen, meg leraboljuk a büfét és pletykálunk a tanárokról, hm? - nevettem vele, mert ez egy teljesen lehetséges jövőnek tűnik, elképzelhető, élhető. Aztán beállt a csend, amit végül én megtörtem a szófosásommal, arról, hogy bizony mennyi mindenbe kavartam bele magam az utóbbi időben. Láttam is az arcán a pillanatnyi sokkot.
- Hát. Igen, mint barátok, szerintem neki már azóta van is egy barátja... neeem esküdnék meg rá. Az csak egy futó dolog volt, arra gondoltam, hogy lehetne belőle valami, de aztán... berezeltem, szóval nem. Ő is itt tanul. Jaj, a koncert. Borkával voltam, tudod, a barátnőm, elmentünk a Lo Siento egyik koncertjére. Rockot játszanak és elég jók is... de hogy nekik a gitárosuk milyen gyönyörű egy ember. - Lassan csúsztam lejjebb ültömben, az arcom a kezeimbe temetve, mert hát, nem gondoltam, hogy nekem ez valaha elhagyja a számat. Már elég sokszor említettem, hogy én szerintem csak a lányokat kedvelem, ez az elmélet pedig most nagyon gyorsan megdőlni látszott. - Szóval most úgy össze vagyok zavarodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=852523#post852523][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.11. 16:36[/b][/url]

Hangosan nevetek fel. - Rendben, majd kitalálunk valamit - nevetgélek tovább fejcsóválva. Nem csoda, hogy nem tudott megbarátkozni vele. Először nekem is furcsa volt, hiszen nem tudom hány év magántanulóság után mindennap talárt hordani, amiben viszketett a nyakam... igazából kínzás volt, de talán én még a szerencsések közé sorolhatom magam, mert egész hamar megszoktam.
- Ez nem az, hogy nem örül neki, dehogyis. Csak óvni szeretné az unokahúgát, amit megértek. Teljesen. Mondom, lehet, hogy visszafele én még rosszabb lennék - vonom meg vállaimat. Igazából csak hálás lehetek Zalánnak, amiért a barátságunk megmaradt mindezek után és még hajlandó velem szóba állni.
- Benne vagyok! - vágom rá azonnal. Ha esetleg felsülök Szofival, amire igencsak nagy esélyt látok, és nem feltétlen Szofi hibájából, hanem mert simán ilyen vagyok, akkor Pollal a maximumot fogjuk kihozni abból az estéből. És őszintén, alig várom már, hogy megtörténjen, mert soha nem voltam még bálon. Egy, nem mertem elhívni soha senkit, kettő, nem éreztem magaménak az ilyen eseményeket - túl sok kiöltözős bálon kellett már részt vennem ahhoz, hogy ne kedveljem az ilyeneket, mikor tudatosult bennem, hogy lényegében ez a bál a mi végzőseink és a mi szórakoztatásunkra készül. Ott a helyem.
Ha ez még lehetséges, akkor egyre értetlenebbül pislogok Polra, miközben meséli a történetet. Mármint azt, ami addig történt, amíg nem volt alkalmunk beszélgetni. - Várj. Tehát Grace-szel nincs semmi, mert neki van barátja, a másik lánnyal sincs semmi, mert berezeltél, de közben van ez a gitáros srác, akibe meg fülig beleestél? - a személyekkel párhuzamosan tartom fel mindig plusz egy ujjamat, hogy tudom-e követni az eseményeket. - És akkor most ezzel a sráccal mi a helyzet? Jártok vagy ilyesmi? - dörzsölöm meg államat gondolkodóan, mintha hatalmas szakértője lennék a témának. Pedig elég csak rám nézni, hogy mindenki tudja ez mekkora hazugság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=853607#post853607][b]Polaris Jomana - 2022.09.30. 23:18[/b][/url]

- Valahol megértem, másfelől meg nem teljesen. Szerintem mindenki azt szeressen, akit akar... Mármint, ameddig az a valaki egy érett személy, aki tudja, mibe egyezik bele - tisztáztam le az álláspontomat. Én nem értem, hogy a fiúk miért csinálnak ebből ekkora ügyet. Szerintem többet kellene beszélgessenek és talán értenék is egymást.
- Jó. Még egyiken sem voltam, szóval... most már illene megnézni - vigyorogtam rá szélesen, el tudtam képzelni, hogy rengeteget nevetünk, meg hülyéskedünk az eseményen. Igazából talán pont ez lenne az, amire szükségem lenne az idei év után. Túúúl sok dráma volt benne az én ízlésemnek. Ahogy Kornél összefoglalta nekem az eseményeket, keskeny vonallá préseltem a számat, majd lassan bólogattam párat.
- Ja, lényegében ennyi történt. Borzasztóan hangzik - nevettem el magam fülig vörösen, a kezembe temetve az arcomat. Szerintem legjobb lenne, ha nem mutatkoznék most egy ideig nyilvánosan. - Nem, nem, dehogy. Mármint, egy tök népszerű zenekarban játszik, nem szorul rá egy olyan nyomira, mint én. Csak futólag ismerjük egymást.
Az ezt követő sóhajba a világ összes fájdalmát belesuvasztottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=858533#post858533][b]Hollósi Zalán - 2023.01.20. 19:59[/b][/url]

Nem akarta ezt az egészet. Az a kis megnyugvás, amit a tudat adhatott volna, hogy ismeri az okát, nem létezett. Soha nem létezett. Nem tudta, mivel érdemelte ezt ki és hogy miért történik.
 Egy üvegcsét szorongatott remegő kezében, de csak úgy, mint Benett bájitala esetében, ennek birtokában sem érezte már biztonságban magát. Ez megy, amióta hazajött a szünetről. Minden éjjel ujjai közt forgatta a fiolát és mérlegelte, melyik döntése fáj kevésbé. A nyugtalan álom vagy a rémkép, ami nappal kergetheti.
 Szakadozottan vett levegőt, ahogy elrugaszkodott az erkély korlátjától, majd az ajtóhoz ment és benézett a folyosóra. Semmit sem látott vagy hallot. Türelmetlenül hátrált vissza a külső falhoz, hátha a századik próbálkozásával sikeresen tud nyugalmat erőltetni magára. A csillagos égnek emelte a tekintetét, nyelt egyet. Igyekezett legalább a légzését lecsillapítani, amikor léptek zaját hallotta.
 Alapjáraton rettegnie kellett volna. Este volt és sosem származott jó abból, amikor összeakaszkodott olyankor mással a kastélyban. Most meg úgy kapaszkodott a lehetőségbe, mint az utolsó esélyébe. Megint kiforult a folyosóra, remélve, hogy Kornéliának igaza volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859029#post859029][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 22:27[/b][/url]

Még mindig nem tudtam, hogy álljak... mindenkihez. És ráadásul közeledett az év vége is. Az utolsó év végém. Kilátástalan voltam, bármennyire is úgy tűnt, hogy tudom mit csinálok. Éppen ezért ez az egyedül mászkálás még jobban is esett a kastélyban, mint hittem volna. Kiszabadulni a pokoli Gárgyán kúriából, és kicsit arra hallgatni, ami az agyamban van. Egyik gondolat kergette a másikat, aztán egyszer csak az egyik előttem állt. Teljes valójában.
Arcomról leolvasható volt a hitetlenkedés, ám ahogy egyre közeledtem az alakhoz, úgy keményedtek meg a vonások. Prefektus voltam. A kötelességemet végeztem.
- Zalán, ugye nem kell emlékeztetnem téged arra, hogy mikor van a lámpaoltás? Tudom, hogy nehezen alszol, de ez nem mentség arra, hogy éjszaka a folyosón kóricálj - jegyeztem meg fáradtan. Utáltam kerülgetni a témát. Gyűlöltem, amiért a fejünk fölött lógtak a kérdéseim, és még inkább, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni tőlük. Megláttam Zalánt, és azonnal eszembe jutott. Ott volt az összes vonásában, a fáradt tekintetében, a hanyag testtartásában. És nem segíthettem rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859035#post859035][b]Hollósi Zalán - 2023.01.29. 23:05[/b][/url]

A lány hangjától libabőr futott végig a karján és sóhaj szakadt fel belőle. Tudta, hogy ilyesmit fog mondani, de minden mondat, amit eltervezett válaszképp, darabokra szakadt az elméjében.
 - Autumn... - El akarta magyarázni a miérteket, még ha szétszórt is lesz, ám a hangja megcsuklott. Kezét a szájára tapasztotta, nehogy hangosan törjön elő belőle a kétségbeesés, szemét lehunyta, hogy visszatartsa a könnyeket. Muszáj volt elfordulnia.
Elszégyellte magát. Mégis mit képzelt magáról, hogy őt zaklatja ezzel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859037#post859037][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 23:20[/b][/url]

Szigorú tudtam lenni, ez tény. Magammal szemben, a húgommal szemben, és a barátaimmal szemben is. Mégse éreztem, hogy a szavaim megkövetelik Zalán cselekvését. Valami másnak kellett a háttérben lennie. Újabb rejtély. Valami, ami nyomja a lelkét, és hiába ajánlanám fel, hogy meghallgatom, biztos csak újabb falakba ütköznék. Mégis, az arcvonásaim egy pillanatra csak, de megszelídülnek, és ha a szívemre hallgatnék azonnal átkarolnám, hogy megnyugtassam.
- Zalán? - suttogom csak végül halkan az erkély csöndjébe. Félek kérdezni, félek válaszolni. Eltávolodtunk, ez látható, de talán én még annál is jobban. Addig ismételgettem magamban a mantrákat, hogy meggyőztem az elmémet, hogy aki előttem áll, sose fog bízni bennem eléggé. És most féltem ilyen sebezhetőnek látni. Megtört? Ennyire rossz a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859038#post859038][b]Hollósi Zalán - 2023.01.29. 23:29[/b][/url]

Járkálni kezdett. Mindig ezt csinálja. A lépések ólomsúlyúnak érződtek, akárcsak a beismerés, amit megért szavakba önteni.
 - Nem akartalak felzaklatni - préselte ki az ujjai közt. - És megbántani sem. Nem akarlak nyaggatni Autumn, nem szeretném, hogy dühös legyél rám, vagy hogy kényelmetlenül érezd magad miattam, én... úgy sajnálom.
 Felnézett a lányra, az íriszére kúszó viharfelhők reményvesztett cseppeket hintettek a tekintetére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859039#post859039][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 23:36[/b][/url]

Megfagyott az ereimben a vér, ahogy meghallottam Zalán halványkék hangját. Mintha nem is erről a világról jött volna, olyan más volt. Libabőrözni kezdett az arcom, mintha csak valami rosszat sejtene, és értetlenül, szinte bambán néztem a fiúra.
- Felzaklatni? - kérdeztem vissza halkan, inkább csak magamtól, mint Zalántól. Úgy tűnt ő valami egészen más gondolati síkon mozgott, mint én. Valami olyanról beszélt, amiről tudtam, hogy ott van, én is éreztem, de mégsem mertem gondolni rá. Nem beszélhet arról, mert az azt jelentené, hogy ennyi volt. Így vagy úgy, de valami rávenné, hogy beszéljen róla, és elég csak ránézni, hogy tudjam, nem azért, mert egyszeriben Csipkerózsika lett.
- Nem vagyok dühös. Majd... kitalálok valami könnyű büntetőmunkát, és el is felejtjük, hogy itt találtalak - válaszoltam inkább automatikusan hárítva. Közben kicsit közelebb sétáltam Zalánhoz, hátha engedi, hogy a vállára téve a kezem, megnyugtassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859040#post859040][b]Hollósi Zalán - 2023.01.29. 23:47[/b][/url]

Fejét rázta az eridonos magyarázatára, amíg megint a korláthoz hátrált, de számított rá, hogy kaotikusnak fog hatni a vallomása. Annyira el volt foglalva azzal, hogy erőt gyűjtsön egy újabb kísérlethez, valósággal villámcsapásként hatott rá az érintés. Tüdejébe szakadt a levegő tőle, arca eltorzult és úgy vonta magához a lányt, mintha ez lenne az utolsó nap, amikor láthatja őt. Remegett az egész teste, mert egész délután próbált talpon maradni és visszafogni a látomásokat. Végleg kimerült. Az a sok ígéret, amit magának és másoknak tett azzal, hogy kézben tartja a dolgokat... most már olyan nevetségesnek hatott az összes.
 - Elrontottam mindent. És nem érdemled, hogy ezek után a nyakadba borítsam... - mondta szakadozottan. - Önzőség az egész tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859041#post859041][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.30. 00:17[/b][/url]

Érintésemet újabb követte, ahogy tehetetlenül vontam magamhoz Zalánt. Egy pillanatig haboztam csak, míg vissza nem öleltem, és habár sokkal alacsonyabb és kisebb voltam tőle, mégis igyekeztem minél jobban körbeölelni.
- Shh... ne mondj ilyeneket, nincs olyan, amit nem tudnánk helyrehozni - csitítgattam, és jobbom ujjai nyugtatóan köröztek a fiú tarkójánál. Nem értettem. Fogalmam se volt róla, hogy mi történik, csak hogy ott kell lennem, és türelmesen várnom, hogy kibukjon. Vagy... legalábbis nagyon reméltem, hogy beválik. Summerrel ezt a játékot űztük évekig. Csak ott több volt hozzá a kiabálás.
Addig öleltem, amíg csak szüksége volt rá. Nem bontakoztam ki, nem kértem számon. Most az egyszer teljesen elvetettem minden gondolatot, és a szívemre hallgattam. A világ legnehezebb dolga volt, mégse tudtam figyelmen kívül hagyni. Zalán a barátom volt, és segítenem kellett neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859042#post859042][b]Hollósi Zalán - 2023.01.30. 00:26[/b][/url]

Szemét hunyta be olyan erősen, hogy a könnyek kiszabadultak. A lány nyakába temette az egész arcát, befogadta az illatát, de mintha most ez sem akart volna segíteni rajta. Szaporán vert a szíve, egyenetlen ütemben emelkedett és süllyedt a mellkasa. Úgy kapaszkodott Autumnba, mintha az tartaná vissza, hogy átessen a korláton.
 - Olyankor távolodtam, amikor... nem kellett volna és olyankor akarom, hogy itt legyél, amikor nem szabadna. Vagy amikor már késő. Mi ez, ha nem önzőség?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859066#post859066][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.30. 22:33[/b][/url]

Nem először láttam Zalánt megtörve. De úgy, hogy nem próbálta erősnek mutatni magát közben, soha ezelőtt. A szívem nagyot dobbant a fájdalomtól, és tehetetlennek éreztem magam. Nem volt szó, ami kellőképpen nyugtató lett volna, hiszen azt se tudtam igazán, hogy mi a baj. Könnyei a taláromra hulltak, reszketett a teste karjaim alatt, és próbáltam megérteni a szavai értelmét.
- Ez bizony makacsság, és kötődés - mondtam ki a diagnózist, bár az utóbbiba még én is beleremegtem. Egy pillanatra a maró bűntudat fogott el, hiszen pont ezt akartam elkerülni. Nem voltam és soha nem is leszek elég stabil, hogy valakinek én nyújtsak komfortot. - Azt is elmondod, hogy miért érzed, hogy szükséged van rám? - tereltem inkább vissza a témához, ám ha szerette volna, továbbra is szorosan magamhoz ölelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859070#post859070][b]Hollósi Zalán - 2023.01.31. 01:57[/b][/url]

Csendben próbálta befogadni Autumn jelenlétét, ez volt az egyetlen, amibe most kapaszkodni tudott.
 - Sajnálom - ismételte, de most már legalább egyértelmű lehetett a másiknak, mire értette. - Hogy megbonyolítottam a dolgokat.
 Görcsösen hajlottak ujjai, amikkel a lány talárjába markolt. Nem akarta elengedni, addig is takarni tudta az arcát előle.
 - Segítséget kértem. Ahogy mondtad. De... Csak rosszabb lett. Minden nappal egyre jobban... Autumn, ezek nem álmok - hangja az utolsó szónál megcsuklott. Rettegett a beismeréstől. Önmagának sem szerette volna bevallani. De muszáj. Félt, hogy ez az állapot, amiben most létezik, semmi ahhoz képest, ami várhat rá a későbbiekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859113#post859113][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.02. 00:23[/b][/url]

Egy pillanatra megmerevedett az összes izmom a hír hallatán. Egyrészt mert hálát adtam az égnek, hogy végre segítséget kért, másrészt mert rosszul éreztem magam, hogy igazam volt. És mert nem segített a helyzeten.
- Tudom, tudom, hogy nem - jelentettem ki világi nyugodtan. Ez nem a világ vége, és még csak nem is Zalán életének szégyenfoltja. Ez a beismerés egy olyan kaland kezdete, amit hiába akartam, nem lehetett az enyém. - Tudod, a jövendőmondás tanulható. Ha majd irányítod, nem látod majd ilyen tragikusnak, ígérem - simogattam tovább a tarkójánál a fiút.
- Elmondod, mit látsz? - kérdeztem félve egy pillanatnyi hezitálás után. Nem szerettem a nemleges válaszait, pedig elég sok volt belőle. Főleg ezt a témát illetőleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859114#post859114][b]Hollósi Zalán - 2023.02.02. 01:06[/b][/url]

Miért is ne tudná... Zalán volt az egyetlen aki nem volt hajlandó belátni hogy épeszű ember nem álmodik így. De ez így kimondva egy pillanatnyi megnyugvást adott neki, hiszen nem rettentette el Rue-t, noha tudta, hogy van neki elég baja nélküle is.
 Szerette volna, ha megállna kicsit az idő. Hogy összekaphassa a gondolatait. Hogy uralkodhasson magán végre. Hogy ne kelljen válaszolnia Rue utolsó kérdésére.
 Vállai hirtelenjében megrándultak. Elhúzódott a lánytól, hogy a szemébe nézhessen, de csak lassan találták meg őt az értelmes szavak. Arcán a kín vésett torz vonásokat, de hiába szégyellte a látványt, azt szerette volna, ha megértenék őt.
 - Ez minden, csak nem ajándék. Ha tehetném... Odaadnám bárkinek, aki örömét lelné benne, de ez... Miért nem tudok csak normális lenni? - szünetet tartott, bár a kérdés költői volt. - Vagy már az is luxusnak számított, hogy boldog gyerekkorom volt? Hogy átlagosnak mondhattam magam? Túl sokat kérek? - Bár keserűség is düh tombolt benne, Autumn ezt nem érzékelhette. Zalán hangja halk volt, már-már könyörgő és hogy legyen ereje végigmondani, a nyakához nyúlt, hogy elvegye onnan Autumn kezét. Óvatosan fonta rá reszkető ujjait, egy másodpercig elmélázott a látványon, de folytatnia kellett.
 - Szerintem már tudod, mi az. Amióta láttál úgy... Utána már sejtetted. Azért aggódsz értem, valahányszor repülni akarok. Igaz? - Mély levegőt vett, bár ide az sem lett volna elég. - Mert le fogok zuhanni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859123#post859123][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.03. 23:15[/b][/url]

Csöndben hallgattam. Nem volt más, mint egy fáradt gyermek, aki képtelen volt a pozitív oldalát látni a dolgoknak. Tudtam, hogy fáj neki beismerni, hogy amit lát, az a lehetséges jövő. Hogy afelé halad. És hiába csinál úgy, mintha nem lenne más, mint puszta rémálmok, most már itt volt az ideje, hogy komolyan vegye őket. Ennek a képességnek célja van. Az összes nyugtalan éjszakának oka van, méghozzá az, hogy megmentsék.
Lesütöttem a pillantásom, végigjárattam a lábaink közötti szűk folyosón, majd testtartását figyelve visszanéztem az arcára. A beismerés tükröződött rajtam, de meg kellett erősítenem szavakkal is.
- Sejtettem. Hosszú időt hagytál az eset boncolgatására - jegyeztem meg keserédes derűvel a hangomban. Hosszú hónapokig kutattam a varázslatokat, bújtam a könyveket, és találtam ki különböző stratégiákat, hogy mégis hogyan beszéljem le a repülésről. Nem vált be. Hiába volt nálam a tudás, mégsem tehettem semmit, és ez megőrjített. Olyannyira, hogy elkezdtem falat húzni közénk.
- Nem akarom, hogy bajod essen - szólaltam meg halkan, őszintén. A szél lassan fújt körülöttünk, mégse tudta arrébb sodorni a szavaimat. - Abbahagynád, ha kérnélek rá? - pillantottam a szemébe, előre tudva a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859135#post859135][b]Hollósi Zalán - 2023.02.04. 16:21[/b][/url]

Állkapcsa feszült meg, mintha a teste is próbálná visszatartani a választól. A hideg levegő mardosta a tüdejét, enyhe remegés futott át az egész testén.
 Ez egy nevetséges fricska volt a sorstól. Miért kényszerítik rá, hogy válasszon?
 - Mondjak le még erről is? - villantotta szomorú pillantását Autumnra. Óvatosan szorított a fogásán, amibe a lány kezeit zárta. - Ha azt mondod megint, hogy majd találok valami mást, ami boldoggá tesz, inkább most lökj le innen.
 A jegyei botrányosak voltak. Az érdeklődése, amivel fordult a világ felé, lassacskán alábbhagyott. A barátai törődtek vele, de úgy érezte, hogy ő maga cserbenhagyja őket, amikor szükségük lenne rá. Konrélia is megváltozott valami miatt. A közös világ, amiben Kornéllal létezett, kezd kettészakadni, ahogy felnőnek. Mi marad akkor a repülés nélkül? A lány, aki sosem fogja másnak látni, csak egy esetlen gyereknek. Na és persze a gyomorszorongató érzés mellette, mert fél, hogy nem tudja elrejteni, mennyire erősen él még benne a vonzalom Rue iránt.
 Fejét enyhén hátravetette, hogy visszanyelje a könnyeket.
 - Ha nem ülök seprűre, akkor a látomások fognak kicsinálni. Egyre rosszabb lesz. Ha nem csinálok semmit, a kimerültség lesz az oka, ha bájitalt szedek rá, akkor ébren kapnak el a rohamok. És utána... Sokáig megmarad az érzés, hogy én... hogy... - végigmutatott magán, de nem tudta kimondani, hogy a becsapódás fantomfájdalomként köszön vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859259#post859259][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.08. 23:39[/b][/url]

Még erről is. A szavak úgy bújtak a bőröm alá, mintha csak parázsló szenet tettek volna oda, és az egymásba fűződő ujjaink már sokkal kevésbé tűntek jó ötletnek, mint eleinte. A szorítást követően pedig reflexszerűen húztam el, hogy átöleljem magam, mintegy palástot képezve a szavaival mért csapások ellen. Tudtam, hogy nemleges választ kapok, és azt is, hogy önző dolog ilyeneket kérni. Mégis legszívesebben köteleztem volna rá, hogy abbahagyja az önrombolást.
- Honnan tudod, hogy egyre rosszabb lesz? Mi van, ha... ha nem ülsz seprűre, és megfékezed a baleset megtörténését? Mi van, ha soha többet nem repülsz, csak hogy... - visszanyeltem a szavaimat, és tehetetlenül a cipőm elejét néztem. Fájt, hogy nem tudtam segíteni. A probléma, amire nem tudtam a megoldást, pedig jelenleg mindennél jobban szerettem volna.
- Ha ugyanúgy tovább folytatod, amit csinálsz, akkor hiába próbál figyelmeztetni a képességed. Inkább arra kéne koncentrálnod, hogy megtanuld használni, és nem arra, amitől megpróbál megóvni - folytattam immár sokkal kimértebben, sokkal érzelem mentesebben. Féltem, hogy a szavaimat rossz néven veszi. Hogy ilyen sokáig tartott, hogy megbízzon bennem, és most újra eljátszom a lehetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859283#post859283][b]Hollósi Zalán - 2023.02.11. 00:01[/b][/url]

Szemét lesütötte, ahogy Autumn elhúzódott. Alig láthatóan bólintott egyet, jelezve, hogy megértette. Ennek a beszélgetésnek nem erről kéne szólnia. Igazából... egyik beszélgetésüknek sem. De legalább a lány közelsége megtette a hatását. Már nem kapkodta úgy a levegőt és nem szökött újra könny a szeme sarkából, amikor letörölte. Volt egy kis ideje tiszta - tisztább - fejjel gondolkodni.
 - Onnan, hogy szeptember óta nem ülthettem seprűre. És tényleg rosszabb lett. Ezt.. én nem tudom, hogyan kéne használni. Azt sem értem, miért vagyok ilyen, senki a családomból nem bírt még csak hasonlóval sem. És még csak... - szava akadt el, amikor egy gondolat hasított át az agyán. Végtére is miért akart Rue-val találkozni? Hogy vitatkozzanak ezen? Vagy hogy kisírhassa magát a vállán? Kornél megértőbb lett volna vele, szóval biztos nem ez volt az oka.
 - Oké - dörzsölte meg halántékát, majd kezét a szája elé csúsztatta, amíg gondolkodott. Autumn-ot nézte, de most kicsit másmilyennek hatott a tekintet. Ezernyi gondolat versengett egymással az elméjében azért, hogy a lány elé tárja őket. - Semmi mást nem szeretnék, mint azt, hogy igazad legyen. Tényleg. Ezt muszáj elhinned nekem. Csak még azon az abszurdumon sem tettem túl magamat, hogy ez... valóságos, nemhogy még irányítani is lehet esetleg - hangja még mindig zaklatott volt, de próbálta visszanyelni a sírást, ami megint készült eluralkodni rajta. - Pontosan tudod, hogy milyen hülye vagyok a jóslástanhoz. Mint ahogy minden máshoz, ami nem a repülés. - Szégyen sütött az arcáról, próbált kicsit elfordulni, de nem sok haszna volt. A hangszíne inkább lemondással vegyült és a kínnal, amit a ki nem mondott ígéret okozott: - De nem kell aggódnod. Nem akarok meghalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859900#post859900][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 16:46[/b][/url]

Csöndben hallgattam, és az agyamban a gondolatok újra életre keltek. Hónapok óta erre az áttörésre vártam, hogy végre ne legyen ott köztünk ez a gát. Most mégis úgy éreztem bármit mondok, annak nincs jelentősége. Lerágott csont, vagy épp valami butaság, amire már más is gondolt. Meg kellene oldanom egyáltalán? Vannak válaszaim?
- Hey, nem lesz semmi gond. Elhiszem - érintettem meg a vállát, miközben megpróbált elfordulni tőlem. Pontosan tudtam, hogy mit csinál, hogyan próbálja leplezni az érzelmeit. És hiába volt ebben a családunk nagyon rossz, mégis meg kellett próbálnom megnyugtatni. Erősebbnek mutatni magam, akinek legalább van valami terve. Winter helyébe képzelni magam.
- Majd segítek. Ahogy eddig is. Tudod, amennyire te rossz vagy benne, szerencsédre én annyira jó vagyok. Képesség ide vagy oda - vetettem egy huncut félmosolyt rá, hátha ezzel oldom a feszültséget, amit érez. - Itt vagyok én is, a tanárok is, megfejtjük. Így vagy úgy - jegyeztem meg bizakodón, és végigsimítva a karján szorítottam rá egy pillanatra a kezére, mielőtt elengedtem volna.
- Ezt örömmel hallom, mert akkor nem lenne kit megbüntetnem szabályszegésért - jegyeztem meg. - Különben sem teljesen értem, hogy miért most jöttél ezzel. Vagy... honnan tudtad, hogy járőr...Kori - sóhajtottam, ahogy rájöttem a kézenfekvő válaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859902#post859902][b]Hollósi Zalán - 2023.02.25. 17:17[/b][/url]

Sóhaj szakadt fel, valahányszor hozzáértek. Bólintott Rue mantrájára, bármit megadott volna most azért, hogy igaz legyen. El akarta hinni, hogy nem lesz semmi gond.
 - Azt hiszem, hogy Oláh tanár úr valahogyan tudta. Még mielőtt én felfogtam volna. De vele már nem tudok erről beszélni. - Viszonozta az ujjak szorítását, de ő is csak egy pillanatig. Aztán kezei elernyedtek, mintha minden addig felgyülemlő feszültség a testéből az elméjébe vándorolt volna.
 Komoly pillantással nézett le Autumnra, jelezve, hogy ő nem érzi helyénvalónak a viccet. Most nem. - Kornélia, igen - vallotta be halkan, aztán inkább a cipőjét kezdte el bámulni.
 - Nem akartam a vizsgák előtt a nyakadba borítani. De egyre rosszabb a helyzet. Majd... még ki kell gondolnom, mit akarok csinálni. És hogyan. De muszáj volt... Ezt kellett volna először elmondanom, nem pedig összezavarni téged abban a teremben. Sajnálom.
 Elhallgatott, hosszabb csend állt be. Vonakodva folytatta csak.
 - Megígérem, hogy nem repülök. Oké? - lehelte alig hallgatóan a kérdést. Végre sikerült összekaparnia magát most, hogy ez a titok kiszakadt belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859903#post859903][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 17:59[/b][/url]

Legszívesebben újra átöleltem volna. Hogy érezze nincs egyedül. Mondtam volna valami megnyugtatót, de képtelen voltam. Nem tudtam együtt érezni vele. És azt sem tudtam, hogyan kéne lereagálni, ha valaki ennyire őszinte velünk.
- Az nem csak... a terem nem csak a te hibád volt - szóltam zavartan, és idegesen megvakargattam a tarkómnál a hajat. Félrevezettem anélkül, hogy célom lett volna. De az igazság az, hogy ha arra a csókra gondolok, a gyomrom még mindig görcsbe rándul. Megmagyarázhatatlanul.
- Csak amíg ki nem találunk valamit. Tudom, hogy fontos neked a repülés. Ha.... ha megfejtjük a látomásod, akkor ki tudjuk találni, hogyan kerülheted el, hogy megtörténjen - próbálkoztam. Egyszerűnek hangzott, de tudtam, hogy ez bizony nem öt perc lesz. Komoly kutatómunka, de biztosan nem hagyom benne egyedül. Nem tehetem, még ha nem is feltétlenül tudom pontosan hányadán állunk. Talán épp itt az ideje a barátságunkat visszaterelni a régi mederbe. Túlzott érzelmi kötődések nélkül.
- Viszont el kell indulnunk a hálókörleted felé vissza - jegyeztem meg, mutatva felfele. Aztán ahogy lehoztam, ráfogtam az alkarjára, hogy félem forduljon.
- Köszönöm, hogy elmondtad - néztem mélyen a szemébe, hogy lássa mennyit jelent ez nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859907#post859907][b]Hollósi Zalán - 2023.02.25. 18:28[/b][/url]

 Enyhén rázott egyet a fején, jelezve, hogy Rue részét abból az esetből már régóta megbeszélték. Nem érdemes felhánytorgatni.
 Ránehezedett a lelkére a halál gondolata. Ennyire sosem érezte közel magához. Még akkor sem, amikor teljes sebességgel bukott a föld felé zuhanórepülésben. Persze, az apja példájából a baleset gondolatát sosem vetette el, de ez az érzés nyomasztóbb volt. Ellenkezést nem tűrő és végzetes. És csak egy karnyújtásnyira érezte magától.
 Az égre nézett és szárnyaszegett madárként hullajtott egy utolsó könnycseppet a legkedvesebb dolognak, amit talán többet soha nem érhet el.
 Megfeszült a karja, de nem mozdult még az unszolásra.
 - Maradhatunk még egy kicsit? Jól esik most a friss levegő - kérlelte a lányt keserűen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859913#post859913][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 19:35[/b][/url]

Egy pillanatig hezitáltam. Tudtam, hogy a feladatom az lenne, hogy kiosszam neki a büntetést, és visszakísérjem a hálókörletbe. Majd folytassam a túrát a kastélyban. Tudtam, hogy ha valamelyik prefektustársam meglát itt minket, nem csak az Edictum legközelebbi számában fog ez a kis találkozó egész más hátteret kapni, de ha a tanárok is felfigyelnek rá, a rangomat is elvehetik. Mégis mikor visszafordultam egy megértő mosollyal csak bólintottam.
- Persze - sétáltam a korláthoz, és nekidőlve a csillagokat kezdtem el vizslatni. Halkan néztem őket, felfedezve egy-egy képet. - Tudod mi az aszcendensed? Talán meg tudom mutatni - vetettem fel. Hónapokig vártam rá, hogy beszélhessünk a látomásairól, most mégsem éreztem, hogy szeretnék róla. Zalán is túl zaklatott volt, én meg felkészületlen. Így ahhoz fordultam, amit a legjobban ismertem. A csillagokhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861048#post861048][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.20. 18:25[/b][/url]

Szerencsésen sikerült befejeznem a vizsgaidőszakot, azt kell, hogy mondjam, jól teljesítettem. Nem zártak le mindenből kiváló érdemjeggyel, de nem is baj, nem törekszem a tökéletességre: odabent béke uralkodik bennem, a teljesítményemmel elégedett vagyok, sokat fejlődtem és összességében ez egy nagyszerű év volt! A zsebemben lapul a frissen megkapott bizonyítvány, amit jön is velem haza holnap Szalamandrára. Jó lesz végre egy kicsit otthon tölteni pár hetet a családommal, feltöltődhetek a Gyülekezet imaházában. Édesapám mindig annyira motiváló tud lenni, hihetetlen meglátása van a világról. Egy napon én is pont olyan prédikátor szeretnék lenni, mint Ő!
Én egy szerencsés ember vagyok, csodálatos családom van, egészséges vagyok és boldog, ettől több nem is kell.
Úgy döntöttem, hogy az enyhe tavaszi időre való tekintettel magamhoz veszek egy csésze jó meleg teát és az erkélyen fogyasztom el a körleten kívül. Mindig jó meghallgatni mások érzéseit, örömét, bánatát és az iskolai közös erkély kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy szocializálódjon az ember.
Útközben meglepően sokakkal találkozom, többen sietnek, hogy a ma esti vonathoz még kiérjenek a faluba.
Megúszom, hogy köztük lavírozva kiborítsam az aranyló nedűt, ahogy megérkezem az éppen rügyező erkélyhez.
- Mézga, hát szia! - Köszöntöm levitás barátom, ahogy megpillantom. Arcomon széles mosoly, őszinte örömmel tölti el a lelkem, hogy láthatom.
- Mi újság? Vizsgák? - Kérdem tömören. Még ma beszélünk róluk, de holnaptól tényleg a pihenésé a főszerep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861181#post861181][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.23. 08:28[/b][/url]

Nem állítom, hogy kifejezetten ráfeküdtem erre a vizsgaidőszakra. Tudom, tudom, levitások szégyene vagyok, hogy nem hajtottam mindenből a kiválóra, de egy csomó minden annyira nem tud érdekelni, hogy nem volt kedvem órákig magolni egy vizsga kedvéért. Így is mindenből legalább elfogadhatóval átmentem, apuék büszkék lesznek rám, főleg azokra a tárgyaimra, amikből mégis sikerült egy-egy kiválót bezsebelnem. Olyan fura érzés hazamenni. Mármint nagyon hiányzik a farm, és még
jobban a családom, de kiszakadni a megszokott hétköznapokból... nem egyszerű. Biztosan ez érzelmi stressz váltja ki belőlem, hogy elindul egy dalkezdemény. Így szokott ez lenni, általában valami kellően nagy érzelmi változás motivál arra, hogy új dalokat írjak, de szerintem ez pontosan így van rendben. Ilyenkor aztán nincs mit tenni, gitár a hátra, notesz a kézbe, és irány keresni egy csendes helyet, ahol tudok dolgozni az új szerzeményen.
Nagyjából húsz percem van egyedül, ez arra elég, hogy kialakuljon a hozzávetőleges hangzásvilág. Gyors jelzésekkel vésem fel magamnak a formálódó akkormdenetet, mielőtt elkezdek a dallamvezetéssel szöszölni. Valamiért általában előbb születik meg a zene, mint a szöveg, aztán persze a dallamon finomítok még, hogy passzoljon majd a sorokhoz. Most ilyesmire nincs időm, mert kedves navinés barátom bukkan fel az ajtóban.
- Hát szia! - mosolygok fel rá. Annyira aranyos ez a srác, hogy majdnem bármikor képes jobb kedvre deríteni. - Köszönöm kérdésed, idén sem sikerült megbukni. Lehet, akkor megvertek volna a többiek, vagy nem tudom - vonom meg vigyorogva a vállam. - A legrosszabb is elfogadható, de nekem megfelel. Neked milyen volt az elmúlt pár hét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861320#post861320][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.26. 00:26[/b][/url]

Én úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés volt ez az év, és mivel a maximumot hoztam ki magamból, ezért ennél jobb nem is lehetett volna. Persze, ha a tökéletességre törekszik az ember, akkor mindig van feljebb, de én nem gondolom, hogy ekkora nyomást kellene helyezni magára az embernek. Legyél a lehető legjobb önmagad, figyelj az igényeidre és arra, hogy milyen vagy másokkal, és a világ meghálálja. Egészen máshogyan fog sütni a nap, ha érzed, hogy megtölti a lelked és táplálkozol belőle.
Ezért is jöttem ki az erkélyre, hogy magamba szippantsam az utolsó napsugarakat, a friss tavaszi levegőt és szünet mindsettel induljak haza a családomhoz.
Mézga is bizonyosan hasonló okokból jött ki a gitárjával, egészen más ilyen miliőben írni, mint egy sötét szobában.
- Tetszik, amit az előbb játszottál. Mi volt az?- Kérdem érdeklődve pislogva. Remélem, hogy nem zavartam meg nagyon, figyelem a reakcióit. Hallottam már olyat, hogy valaki soknak tart, de nem tehetek róla, ez vagyok én. Azért persze próbálkozom, én tényleg.
- Örömmel hallom, gratulálok! - Felelem nevetve. Biztos voltam benne, hogy nem bukik meg, hiszen levitás. Nekem meggyőződésem, hogy ők képtelenek rá.
- A levitában szerintem rituális emberáldozat van azokra, akik rontják a tanulmányi átlagot. - Helyeslek bólogatva, majd megeresztek egy félmosolyt jelezvén, hogy ez a vicc helye volt.
- Én is kaptam egy elfogadhatót, de többnyire K-t és V-t. Én is teljesen elégedett vagyok, és örülök a szünetnek. - A legnagyobb dicsőségem, hogy megdicsérték az éneklő dementorokról szóló esszém SVK-ból.
- Holnap indulok haza Szentegyedre, nagyon várom már. Elmegyünk együtt a családdal a hegyekbe feltöltődni. - Magyarázom izgalommal a hangomban. Azok a legjobb programok, amikor csak mi négyen vagyunk és rengeteg időt töltünk együtt, miközben foglalkozunk a lelkünkkel és varázserőnkkel. Ezektől mindig jobban indul az új tanév, szinte kicserélve érzem magam.
- Neked mi a terv? - Érdeklődöm fejem kissé oldalra biccentve.