Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Már veszem a levegőt egy újabb elgyötört sóhajt hallatni, és azon tűnődöm, vajon túlzás volna-e szipogni kezdeni, de jó a füle a srácnak szerencsére, csak az agyával lehet valami gubanc. Talán lyukas neki, mit tudom én.
Rávetem pillantásomat, és megremeg az ajkam, mielőtt elfordítanám arcomat.
- Hogy mi? Semmi! - A legidegesítőbb válasz ez, amivel garantáltan az őrületbe lehet kergetni egy férfit, aki egyértelműen látja, hogy valami van, és az nem semmi. De készítsen csak elő egy feszítővasat, ha ki akarja belőlem szedni.
- Hagyj békén! - Meg ne próbáld!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ahha - egyik szemöldökét felvonja, de egyáltalán nem hiszi el Vanya szavait, látja a remegő ajkakat, de azt is csak addig, míg el nem fordítaná a szöszi az arcát. Aztán még mielőtt mondana bármit is, máris megkapja, hogy hagyja őt békén. Nofene, úgy tűnik, hogy nagyon harapós kedvében van a lány, ez azonnal feltűnik Noelnek. - Én vagyok a baj? - persze tudja jól, hogy nem jelent meg a hétvégére megbeszélt programon, de nem gondolta volna, hogy ez még ekkora gondot fog okozni. - Mert ha az a baj, hogy hétvégén nem mentem el,  azért bocs, csak közbejött valami. Nem tudtam neked üzenni - teszi még hozzá, hátha a lány végre újra rápillant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem kell kiszedje belőlem, mi a műbajom, mert azt kitalálja. De nem az zavart, hogy nem jött el, vagy nem szólt róla, hanem hogy tartozik egy bocsánatért esedezéssel. És úgy kell belőle kisajtolnom? Hát mi ütött ebbe!?
Továbbra se nézek felé, míg nem suttogok el egy vízfakasztó bűbájt. Gyorsan szemembe dörgölöm, megnedvesítve, és a sminkemet is elkenve, és úgy fordulok felé, "könnyáztatta" arccal.
- Tényleg? Az összes bagoly sztrájkol, mi? - kérdem remegő hangon, majd hajamat meglibbentve újra elfordulok. Ennyi idő alatt láthatta az elfojt szemfestéket. - Az meg az én hibám, hogy nem kérted el a számom!
Amúgy tényleg elkérhette volna, de most kapóra jön, hogy nem tette. Vajon mennyire igyekszik majd jóvá tenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ne már hogy emiatt sírsz - ennek nem örül, nem szereti, ha sírnak körülötte a lányok, mert az csak bajt jelent. Mondjuk egész pontosan azt sem érti, hogy Vanya miért sír a történtek miatt, ugyanis épp az előbb mondta el a szöszinek, hogy közbe jött neki valami más. - Nem sztrájkolnak, de szarul voltam. Baleset ért és a gyengélkedőn feküdtem, nem az volt az első gondolatom, hogy baglyot küldjek - lehet, hogy most egy kicsit nyers, de így gondolja.
- Bah, ne már - sóhajt egyet, miközben széttárja a kezeit. - Ezen már csak nem fogunk összeveszni. Add meg a számod most, tessék - előhúzza a telóját és odanyújtja Vanyának, hogy be tudja pötyögni a telefonkönyvbe, ahol már szerepel néhány leányzó neve, éppen pittyeg is, és Szilvitől jön egy üzenet, Noelt mondjuk nem érdekli.  - Na, mit szólnál, ha inkább most mennénk és betolnánk egy szenyát a konyhában? De ehetsz salátát is, ha fogyózol - ezt sem rosszból mondja, csak mostanában úgy vette észre, hogy az évfolyamtársai közül a lányoknál folyamatosan ez a téma, hogy ki mennyit fogyott az elmúlt napokban és ki milyen diétát követ. Úgy gondolja, hogy Vanya sem lehet különb, biztosan ő is ilyen hobbikat űz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mivel épp nem látja az arcom, megengedhetek magamnak egy mosolyt, mivel úgy hallom bevette, hogy sírok miatta. De aztán le is lohad hamar, mert nem egészen azt a reakciót kapom, amit elvárnék. Hol marad a bocsánatért esedezés? És miért csak kifogást kapok?
- És a következő napokban sem jutott eszedbe egyszer sem, amikor már jobban voltál - állapítom meg keserűre hangolva mondanivalóm, és igazság szerint különösen elégedett vagyok vele, mert még full jogos is. Túl könnyű dolgom van.
Megfordulok és elveszem tőle a telefonját, egy gyors mozdulattal eltüntetve az értesítést. Kissé összeszűkül a tekintetem, és most már őszinte kezd lenni a haragom. Hát ez tele van mindenféle ribik számával!
Elfordulok újból a mobillal és sorban kitörlök belőle mindenkit, aki lánynak tűnik, és nem az anyja, aztán bepötyögöm a sajátom, és lazán a hátam mögé hajítom - felé. Ha ügyes, simán elkaphatja.
Aztán megüti fülem az ajánlata, és olyan kerek szemekkel perdülök vissza felé, hogy egy teáscsésze szett kistányérjai megirigyelhetnék.
- Azt mondod, hogy fogynom kéne!? - sápítozom, és bár tudom, hogy tökéletes vagyok, valamiért előfordulhat, hogy Noelnek tévképzetei vannak, talán beverte a fejét a balesetekor, vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Nem nagyon jutott eszembe - vallja be teljesen őszintén, mert az első pár napban nagyon durván fájt a lába, elég sok fájdalomcsillapítót is szedett és nem is nagyon volt kedve semmihez sem. - De látom, hogy téged meg nem is érdekel, hogy mi volt, ennyi erővel ki is nyiffanhattam volna, nem gondolod? - Noel kicsit zokon is veszi, hogy semmi érdeklődés a hogyléte felől, pedig Vanya barátnője is hibás volt a dologban, és azt sem gondolja, hogy ne hallott volna szöszi a balesetről.  A telefont azért odaadja, mert a számra tényleg szüksége van, tulajdonképp tetszik neki a navinés, és szívesen elkísérte volna városnéző túrára, csak tényleg rosszul alakult a hétvégéje. Azt pedig csak feltételezni meri, hogy ez a sértődöttség csak valamiféle orosz szokás lehet, amit idővel majd levet magáról a szöszi. - Mi tart ennyi ideig? Ilyen hosszú a számod? - kérdi a háttérből, mert nem igazán látja azt, hogy Vanya törölné az üziket vagy a számokat. Már csak arra lesz figyelmes, hogy repül felé a telefon, amit csak nehezen tud elkapni, tekintve, hogy fél lábára még biceg is. - Te dög vagy! - jegyzi meg, hát nem is érti a lányt, ott a fagyizónál és a koncerten még imádni való volt, most meg mintha egy egész más oldalát látná. Persze ezt is be tudja a lányos hisztinek, és még utoljára megpróbálja kiengesztelni azzal, hogy elhívja a szöszit kajálni, ám úgy tűnik, hogy ez sem fog összejönni. - Hogy én?? Nem, dehogy! Tök jó alakod van! Csak nem tudom, mit akarsz enni, az évfolyamon tök sok csaj eszik salátát, gondoltam te is inkább olyasmiket szeretsz - nem sok lányt látott hamburgert vagy csirkecombot majszolni, netán oldalast szúrni fel a villára, így jogos volt a feltételezése. - Na most akkor mi lesz? Eszünk vagy nem? - kérdi, közben megnyitja a telefonkönyvet, hogy csekkolja a lány számát, de feltűnik neki, hogy minden más törlődött. - Mi a …te törölted a többi számot? Ez most komoly?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Miért is kéne érdekeljen, ha eszedbe se jutok!? - háborgok tovább. - Ha meg találtál volna halni, akkor elnézem, hogy még napokkal később se kérsz bocsánatot, de mert sántikálsz picit, na nem!
De azért csak megkapja a számom, és abszolút fair üzlet, hogy cserébe az összes többitől megszabadítom. Még a végén összezavarodna, hát olyan kis együgyű, bőven elég lesz neki rám koncentrálnia.
Kérdésére csak igenlően hümmögök. Már az Sz betűs neveknél tartok, ez a Szilvi is megy a levesbe, aki az előbb üzent neki valamit, de már sose tudjuk meg, mit.
Igazából kicsit meg is lep, mennyi számot kellett törölnöm, aki ilyen dumákat képes egy nőnek elsütni, hogy szerezte meg ennyinek? De ahogy nézegetem az arcát, arra jutok, hogy bizonyára a szép pofija lehet a magyarázat.
- Nem vagyok éhes - húzom fel az orrom.
Aztán látom, hogy nézegeti a telefont, és számolom a másodperceket, míg kiül arcára a felháborodás. Akkor aztán elkámpicsorodom, és a kezembe temetem az arcom.
- Most meg miért kiabálsz veleeem? - játszom el a rívást, miközben mások is felbukkannak a folyosón, és kíváncsian mustrálják a kialakuló jelenetet. Egy lány a fejét csóválva mutogat Noelre, és belesúg valamit a barátnője fülébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Nem azt mondtam, hogy Te nem jutottál az eszembe egyem a nyakadat - kezd a srác kiakadni a szöszin, nem is érti, hogy hová tűnt az a tanult, jófej csaj, a miniszter lánya, akivel olyan kellemes délutánt töltött el ott a Balaton mellett. Tuti, hogy a nővére keverhetett be neki valami bájlöttyöt, amitől a szöszi megcsavarodott és hisztis lett. Vagy talán csajos gondja van, a nővérei is szoktak hisztizni azokon a napokon. - De hát már mondtam, hogy sajnálom - sóhajtva rázza meg a fejét. - Ne haragudj, hogy nem voltam ott és nem üzentem, tényleg bunkóság na. De csak tudd, rád gondoltam, amikor éjszaka elaludtam a gyengélkedőn - ezt elmeséli, hátha ezzel legalább egy kis mosolyt varázsolhat a szöszke arcára. A dolgok azonban rosszra fordulnak, mert hogy Vanya töröl minden telefonszámot, legalábbis a női számokat, ez pedig kicsit fel is húzza Noelt és persze, hogy számon kéri a leányzót, aki viszont ezen el is kámpicsorodik.
- Merlin szakállára, nehogy megint sírni kezdj , na , ne olyan hangosan - próbálja csitítani, közelebb is lép hozzá. - Nem kiabálok. Csak nem értem, miért törölted ki a többi számot, köztük a nővéreimét is. Még csak nem is járunk, szóval nem értelek - pislog értetlenül a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Brazil szappanoperákban kéne szerepelnem, szerintem igazán sokra vihetném. Gazdagság, hírnév... na várjunk csak, hisz ezek már megvannak most is!
De az ő szavai sem maradnak hatás nélkül, nyomban lejjebb tekerem a hisztit, és még oda-oda is pillanatok Noelre. Szóval nem tud kiverni a fejéből!
- Ó, tényleg? - kérdem már-már áhítatosan, és két szipogás után már felköltözik arcomra mosolyom. - És milyen voltam a gondolataidban?
Kezd a helyzet a kedvemre változni, ám sajnos észreveszi, hogy mit műveltem a telefonjával, és olyan hangot üt meg, ami nagyon nincs ínyemre. Nem szeretem, ha számon kérnek, pláne, mikor csak szívességet tettem neki. Bár persze az igaz, hogy fel sem merült bennem, hogy talán nem az összes lányt fűzi, aki a névjegyzékében szerepel.
- Nahát, vannak nővéreid? - lépek el a korláttól, és szoknyám megpörgetve ellibbenek mellette, tekintetem rajta tartva a srácon. Tánclépésekben kezdek mellette körözni, megkerülöm, majd újból ellököm magam az erkélyt szegélyező fémtől. - Sok? És idősebbek, fiatalabbak nálad? Vagy is-is? Fiú testvéred nincs?
Kérdésekkel bombázom, és persze elragadó mosolyommal, előbbi hisztimnek se híre se hamva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

John Harris

Szükségem van egy kis nyugalomra, hogy végre legalább át tudjam gondolni, mit is kellene még megoldanom. Úgy érzem magam, mint egy borzasztóan elfoglalt és agyonterhelt anyuka, akinek még csak nem is egy vagy két gyereke van, hanem egy egész háznyi. Sosem fogynak el a kérdéseik és problémáik. Még a mosdóban is alig tudok egyedül maradni néha. Nem vagyok büszke rá, de ma már menekülök, mielőtt elfogyna a türelmem és esetleg valami olyan csúszna ki a számon, amit azonnal meg is bánnék. Szerencsésnek érzem magam, amiért egészen könnyen eltűnhetek az állati alakomban. Meghúzom magam egy ablakpárkányon, amikor megszólal a csengő, jelezve, hogy kezdetét veszi a következő óra, majd beveszem magam az erkély növényei közé. Felkapaszkodom az ajtókereten, majd egy magasan függő cserépben telepszem meg. Megkönnyebbülten sóhajtanék fel, ha tehetném, de helyette csak a már ismerős, de mégis mindig meglepő kattogó hang jön ki a torkomon. Homlokon kellene csapnom magam, hogy erre még mindig nem számítok, holott lassan tíz éve már annak is, hogy először átalakultam. Éppen csak nem használom ezt a formám olyan rendkívül gyakran, mint azt annak idején, még a tanulási folyamatot kezdve reméltem. Aurorként sincs különösebben nagy hasznom belőle még, amíg irodában tengetem főleg a napjaim, és itt is csak ez leginkább, hogy ha nem a gyakorlaton igyekszem gyorsabban és hatékonyabban követni a diákjaim, akkor legalább könnyedén elbújhatok egy kis időre. Még ha ismerik is az egyedi vonásom, amiről azonnal lehet tudni a figyelmes nézelődőnek, hogy minden bizonnyal én volnék ez a vöröses pofájú és farkú szürke mókus, hiszen ennél a fajnál a vörös szőrzet nem jellemző, akkor is könnyen meg tudok lépni. Tudom, hogy nem szép, néha azonban kell ennyi. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha egyszer saját gyerekem lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Návay Regina

Hóna alatt egy köteg pergamen, kezében tömött borítékok. Néhányat közülük már korábban felbontott, tartalmukat átfutotta, a többin azonban még ott vöröslik az érintetlen pecsét. Éjszaka tervezte felnyitni őket, az álom azonban még azelőtt elérte, hogy hozzájuk érhetett volna. Ott, a valaha volt legnagyobb íróasztalánál dőlt rá az Afrikából magával hozott, magukból meglepően erős bőrszagot árasztó könyvek tetejére, hogy álomtalan, üres óráknak adja át magát.

Gyakorlott mozdulattal teszi fel olvasószemüvegét, ahogy leül az egyik kis asztalhoz, és a diákok beadandóját oldalra téve, ujjai között a borítékokkal dől hátra a kényelmes székben. Jobb bokáját bal térdén támasztja meg, lábfeje ritmikusan mozog, miközben pálcájával a még bontatlan leveleket nyitja fel. Nem használ mágiát, csupán az égerfa hegyét. A boríték kinyílik, és az elsárgult levélpapírok mellől kicsúszik és fémesen csilingelő hanggal a földre esik egy valamikor mindent jelentő jelkép. John előredől, és a kövön táncoló gyűrűért nyúl. Azután levegőt szipogva visszadönti hátát a támlának, és maga elé emeli az aranykarikát. Csak nézi és mereng.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

John Harris

A felfüggesztett cserépben borostyán honol, megismerem a jellegzetes formájú, sötétzöld leveleit. Áthajlik a cserép szélén és lelóg a semmibe, a talaj felé nyújtózva. Mivel viszonylag magasan van, remek búvóhelynek tűnik átmenetileg, amíg magamra szánok pár percet, és nem kell válaszolnom kérdések hadára, nem kell megoldanom vagy éppen adminisztrálnom semmit. Sosem gondoltam volna, hogy erre fogom használni az animágiát, de most kifejezetten örülök, hogy erre is tudom használni. Összekuporodom, önfeledten élvezve, ahogy a tavaszi napsugarak a szürke bundámon landolnak, kellemesen melegítve azt, hosszú, bozontos és puha farkamat pedig magam alá húzom. Kis szőrcsomónak tűnhetek és aligha vesz észre bárki, ha éppen nem keres. Azt hiszem, el is alszom kicsit, bár fogalmam sincs mikor is le meg az álom, csak arra riadok fel, hogy hallom, ahogy papír hasad valahol. Hirtelen nem is tudom, melyik táján vagyok a világnak, otthon-e, vagy az iskolában, és ébren-e vagy esetleg még mindig álmodom. Lassan rakom össze a részleteket, kezdve onnan, hogy otthon még mindig nem él meg egy növény sem valami oknál fogva, még a kaktusz is megpróbált kihalni, így végső kétségbeesésemben még tavaly Bonnie-nak ajándékoztam mindent, és csak meglátogatom néha. A lánynál egyébként tökéletesen jól érzik magukat és virulnak, aminek örülök, még ha érzek is néha egy kis szomorúságot, hogy nekem ez valamiért nem jön össze, hiába próbálkozom. Még beletelik egy kis időbe, mire betájolom magam és tudom, mit is keresek itt, most azonban már a cserép pereme fölött átkukucskálva azt is látom, hogy nem vagyok egyedül. Ciki lenne emberi alakomba alkulni vissza most és megzavarni a kollégámat, miközben bizonyára azt hiszi, egyedül van, mókusként viszont nem tudok kijutni. Vagy mégis? Vajon Seth bűbájai visszarántanának engem is, ha megpróbálnék az erkélyről a korláton át távozni? Vagy animágusként át tudnám verni őket? Egyelőre várok még kicsit, és gondolkodom, mi is lenne jó megoldás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Igen - bólint, nem szeret magyarázkodni, ezért ez egy kicsit frusztrálja, de a mosolyt látva egy kicsit megkönnyebbül.  - Úriember ilyet nem részletez - neveti el magát, ennél többet nem is mond, de a jókedv is csak eddig tart, ugyanis Vanya minden nő számát törli a telefonjából. Persze, hogy ezen felhúzza magát és ez még a hangjából is érződik. - Vannak - vágja rá röviden, majd a mobilját egy fejrázzással csúsztatja a farzsebébe, már bánja hogy odaadta a lánynak. Most a kedve se jó emiatt, kicsit furának tartja a szőkét és nem is érti, hová tűnt az a jófej lány arról a koncertről. Már lemondóan lépne is tovább, amikor meglepően érdeklődni kezd a családja felől.
 - Nyolc és mind idősebb. Vannak fiúk is - felelni felel, de a szőke még érezheti, hogy Noel most azért jelen pillanatban nem szívleli őt annyira, bár látva azt a mosolyt és ezeket a pörgéseket, kezd egy kicsit megenyhülni irányába. - Miért érdekel? - na igen, ez is felmerül benne, hisz láthatóan az előbb, amikor épp azt mesélte, hogy lesérült, a lány még csak a hogyléte felől sem érdeklődött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Návay Regina

A két ujja közt tartott gyűrű noha számtalan emléket idézhetne fel benne, John nem az az ember, aki hagyja magát elveszni a múltban. Tudja, milyen jelentőséggel bír az adott pillanat, a jelenlét és a most megélése, éppen ezért alig-alig fordul elő vele, hogy sehova nem vezető ábrándozáson kapja magát. Gondolkodni persze szeret, az más. A történések mögötti összefüggéseket fontos megérteni, okulni belőlük, ám benneragadni valamiben, amin már nem változtathat? Nem, soha.

Ahogy finoman mozgatja, a gyűrűn élesen megcsillan a fény, és éppen ebben a pillanatban motoszkáló hangot hall. Kezét leengedi, tekintetével gyorsan körbejárja az erkélyt. Mikor kijött, úgy tűnt, egyedül van, most viszont ott bizsereg tarkóján az érzés, hogy valaki figyeli. Nem szereti az ilyesfajta meglepetéseket, még akkor sem, ha épp semmi rejtegetnivalója nincs. Az ékszer körül gondosan összezárnak ujjai, azt jobbnak látja még most tenyere melegébe bújtatni.

Egy ideig csendben figyel, és mikor barna tekintete két virágágyás között végül találkozik a tőle nem is túl messzire akasztott cserép széléről őt méregető mókussal, szája végtelenül kedves mosolyra húzódik.
- Merlinkém! - mondja egészen elolvadva, és érzi, hogy még a szíve is másként kezd verni. Nagyon rég nem találkozott már mókussal, pedig szörnyen kedveli őket, és a tapasztalat szerint az érzés többnyire kölcsönös szokott lenni. - Hát te hogy kerülsz ide? Várj egy kicsit, kérlek - dünnyögi az orra alatt, és a gyűrűt a nadrágzsebébe rejtve finomság után kezd kutatni. - Biztos, hogy van nálam valami keksz, vagy más vacak, mindig van. Tetszett az arany csillogása, hah? - emeli vissza pillantását közben az állatra. - Elhiszem, szerintem is van benne valami megfoghatatlan, ami ellen nem tehetünk, mert egyszerűen megbabonáz, de azt sajnos nem adhatom oda neked, mert el kell vele számolnom a családomnál. Ha nem így lenne, vihetnéd. A te fészkedben valószínűleg jobban mutatna, mint nálam. Hm, nézd, most csak ilyen... - maga elé emeli a kis csomagolást, és oldalra billenő fejjel, hunyorogva kezdi olvasni a rányomtatott szöveget. - Pisztácia töltelékkel ízesített piskótabékám van. Ez tetszene neked vajon? Mindjárt kiderül.
És a zacskó recsegve nyílik meg a férfi kezeiben, hogy az édesség illata egykettőre elérjen a virágcserépben hintázó mókushoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem is értem, mit durcáskodik még, hiszen megbocsájtottam neki, mosolygok és körbetáncolom, mit akarhat még? És azt is bevallotta, hogy nem tud kiverni a kis buksijából, szóval teljesen szükségtelen ez a közjáték. Hehe, mondom én.
- Naa, ennyi, csak vannak? - nyaggatom, nem törődve vele, hogy nyilvánvalóan dühös rám, amiért töröltem egy csomó névjegyet a telefonjából, de biztos van biztonsági másolata, szóval igazán nem értem a problémát. Plusz ha csak a nővérei száma kell, elég, ha az egyik felhívja, aztán a többiekért újra elkérheti, ha máshogy nem megy. Szóval biztosan csak játssza itt nekem a sértettet, ahogy előbb én tettem, de én legalább jó okkal hisztiztem. Az övé tök alaptalan és hát nem szépen mosolygok különben is?
- Nyolcaaaan? Nicsyevo sebye! - fejezem ki meglepettségem, jó nagy őzike szemeket meresztve hozzá. - Nekem csak egy nővérem és egy bátyám van. Te a rosszabbikkal találkoztál - nevetem el magam.
Hogy miért is érdekel? Nem is tudom. Hát szóba jött, és aranyos ez a srác, ha kicsit megbízhatatlan is. Megállok, és úgy döntök, ismét a korlátnak dőlve pillázok vissza rá.
- Tényleg megsérültél, vagy csak kitaláltad? Tudod, tudom ám, hogy elég gyorsan meg lehet gyógyulni a gyógyítók keze alatt. Csontot növesztenek egy éjszaka alatt, a forrasztás meg egy pillanat csupán. Elhagytad valamelyik végtagodat, vagy mi történt? Volt vér? - utolsó kérdésemre még fel is csillan a szemem, mint valami lelkes katasztrófaturistának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Aha - jegyzi meg még mindig csak úgy félvállról, mert ha őt felhúzzák, akkor azért idő kell ahhoz, hogy lenyugodjon és nem megy az csak úgy, egyik percről a másikra. Vanya mondjuk mindent bevet láthatóan, és mi tagadás, azért tetszik a srácnak az, hogy így mosolyog rá. - Jaja, nyolcan, igazán nagy család vagyunk - jegyzi meg, azon valamiért nem lepődik meg, hogy Vanyának csak két tesója van. - Tényleg? Tehát a nővérednél a bátyád sokkal jobb arc? - kíváncsian pillant a lányra, ha már ennyire belementek a tesótémába, kicsit mesélhetne a szőke a két másik oroszról. - Dehogy volt vér, szerencsére nem. Nem nyílt törés volt, csak kiment a bokám, de rohadtul fájt. Pihentetnem kellett - feleli, szóval nem olyan komoly, amibe belepusztult volna, de ahhoz igen, hogy azért kellett egy-két nap, mire elmúltak a fájdalmai, ráadásul még kicsit mindig biceg. - Amúgy meg mi van a nővéreddel? Már nem figyeltet? Mert legutóbb ott járt-kelt a nyomodban és az azért annyira nem tetszett - jegyzi meg, hát igen, nem szívesen lógna olyan csajjal, aki mellől bármikor rájuk ronthat egy nővér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nagy család? Az nem kifejezés! Anyu és Apu nagyon szerethetnek összebújni, ha ilyen sok gyerkőcöt kipotyogtattak. De ezt azért nem jegyzem meg neki, úri hölgy nem beszél ilyesmiről, még akkor sem, ha nem érintett a dologban.
Helyette inkább azon ügyködöm, hogy végre ne morcizzon nekem, és bár megdolgoztat rendesen, azért csak nem tud ellenállni. Senki se tud.
- Neem, a nővérem is full jó arc! Csak.. nem mindenkivel. Engem szeret - bólogatok a lényeget megállapítva. - Fredek meg szintén szuper bátyó, csak vele nem nagyon találom a közös hangot. Viszont nagyon komolyan veszi a legidősebb testvér szerepet.
Egy kissé felvonom a szemöldököm, de nem annyira, hogy nagyon összeráncolódjon a homlokom. Komolyan holmi megrándult bokával jön nekem? Ennyi? De most már mindegy, nem akarok újra belemenni a sértődött lány játékba, pedig megérdemelné.
- Áh nem, ő nem. Nyugi, itt nem fog a nyakunkra járni - biztosítom, és valahogy azt is megállom, hogy megint úgy tegyek, mintha állna mögötte két jól megtermett verőember.
- Amúgy elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy idehozatott. Tudod, Papa miatt. Nem volt túl boldog, és Zoya sose szokott szembemenni az akaratával.
És ezért hálásabb is lehetnék, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

John Harris

Nem szeretnék feltűnést kelteni, de mégis elég jó lehet a hallása vagy csak nekem nem volt evidens, mennyire hangosan is mocorgok pontosan, mert észrevesz. Na, Regina, ezt szépen megcsináltad. Pedig tényleg csak egy nyugodt félórát akartam, nem belecsöppenni az egyik kolléga délutáni önreflexiójába, vagy akármit is csinál éppen Harris. Most kellene nekirugaszkodni, és ugrani, mókusként ez úgyis teljességgel természetes dolog, ám még mindig nem tudom, hogy pontosan milyen bűbájokat is használt Seth, és nem pattanok-e vissza róla, mintha falnak mennék neki fejjel. Zavartan és ijedten pislogok kicsit, azt vizslatva, lenne-e bármilyen lehetőségem elszökni, anélkül, hogy leleplezném magam. Biztos meglepődne egyébként is, ha válaszolnék, hogy egyáltalán nem érdekel a csillogás, de még ételért sem ácsingózom, csak pihenni vágytam kicsit, az Eridonosok kérdéseitől és problémáitól távol, és őt sem állt szándékomban megzavarni, most viszont mennék vissza a dolgomra. Cikinek érzem viszont, hogy bevalljam, a diákjaim elől menekültem, ahelyett, hogy felnőtt módjára azt mondtam volna, hogy a fogadóóra nem csak irányadó, hanem akkor vagyok elérhető, tényleg nem kell a mosdóba is elkísérni, mint azt Nelli tette tegnap példának okáért. Megértem, hogy szegényt aggasztotta, hogy Jeremiás két hete nem harapott senkit sem bokán, de egy vízköpőről beszélünk. Kétlem, hogy depressziós lenne, és egyébként is, ha levinnénk az iskolapszichológushoz, biztosan csak kiröhögne. Egyébként is vannak ilyen időszakai annak a lénynek is, amikor nem foglalkoztatják annyira a diákok, főleg, ha senki nem bosszantja folyamatosan. Most azonban a saját döntéseim eredményeként itt ragadtam, Harris pedig már kutakodik is a zsebében őt idézve holmi vacak után, mert úgy tűnik, valamiért kedveli a mókusokat, de legalábbis szórakoztatónak talál most engem, a feltétlezhetően eltévedt szőrcsomót. Ha tudná, hogy mennyire nem így van. A piskóta illatára azért mégiscsak beleszaglászok a levegőbe. Az édeset mindig is szerettem, bármilyen alakomban. Megvesz mindjárt kilóra.