Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Átlagosnak indult a nap. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, elfogadod, hogy semmi nem történt - személy szerint, örülök is neki. Végre a hátam mögött tudhattam egy kellemes, eseménytelen napot: amíg fel nem röppent a hír, hogy valami eridonos akciózik. A következő pillanatban Zalán eltűnt, én meg lassú léptekkel - mert futni nem tudok, kösz - indultam a folyosó felé, amit megjelölt. Gondolataim között motoszkál, hogy mintha ezzel a folyosóval már lett volna probléma, ráadásul azok után, hogy ez a hír felröppent, Brightmore mosolyogva tartott órát a felsőbb évfolyamoknak. Valaki azt mondta, kedves volt.
Na, mindebből kiindulva, senki nem róhatja fel nekem, hogy mennyire félve közeledem a folyosó felé, ahonnan csak az üvöltözést hallom. Hol egy fiatalabb hangot, hol Kak-. Szentséges Merlin! Ez Kakasi taná-
És puff. Remek hír, hogy leesik ki fog véget vetni a remek szórakozásnak, de a rossz hír, hogy ennek a személynek a háta éppen beleékelődik a mellkasomba. Megszeppenve pislogok. A nő feje fölött nézem az eridonost, majd pislogok lefelé, hogy meglássam a fehér hajszálakat. Hangtalan tátogok, egyet hátrébb lépve, mintha csak mi sem történt volna fordulok sarkon, hogy olyan gyorsan hagyjam el a helyszínt, ahogy csak lehetőségem van rá.
Maradjunk annyiban, nincs rá sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mikor meghallom Kori hangját, már tudom, hogy nincs esélyem a menekülésre. Nyakamat behúzva torpanok meg és minderre jön Kakasi tanárnő hangja. Vállam felett fordulok hátra megszeppenve, és igyekezvén a legártatlanabb tekintetemet előszedni, de nincs esélyem: a bokámat ért ütögetés hatására a fájdalom felfelé kezd haladni, arcom eltorzul. Akaratlan támaszkodom Korira. Felemelem lábamat, aprókat dörzsölök a felületen, majd követve a néma utasítást állok meg ott, ahol Kakasi láthat.
- El ne engedj, mert összeesek az egész kastély előtt - sziszegem Korinak, hogy nehogy most próbáljon meg igazi eridonos lenni, mert elásom magam. - Doriánon már csak az segítene, ha három Baziliszkusz ugrik be látogatóba a kastélyba - próbálom nyomatékosítani, hogy esélye sincs az eridonosnak és azoknak sem, akik véletlen betoppantak most ide.
Kicsit helyezkedve emelem fel fejemet, tekintetem találkozik a lányéval, aki zavartan elfordul. Elmosolyodtam pedig, remélem nem vette magára, de nem tudom nem észrevenni a vörös éktelenséget az arcán. Intéssel próbálom felhívni magamra a figyelmét - azt elérem, hogy egy háztársam integessen vissza, akire értetlen nézek, majd legyintem le -, és ha sikerül kezemmel mutogatva igyekszem értésére adni, hogy valami nem jó ott a szájánál. Hüvelykujjammal törlöm meg a számat, majd mutatok rá, és eszembe sem jut, ez mennyire tiszteletlen, félreérthető és undorító is lehet külső szemmel, úgyhogy zavartalanul folytatom tovább az activity-t, hiszen nekem már úgyis mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Teddy ordít, én meg annyira el voltam foglalva a fájdalommal és azzal, hogy arrébb kotródjak, fel sem tűnik a Kori hajában landoló nyalóka.
- Veled mi a dementor történt? - pislogok a hajára értetlenül, miközben Teddy szabadítaná meg tőle. Értetlen nézek rá, amolyan miaterv? tekintettel, mert ez így biztos nem fog működni, úgyhogy fél kézzel nyúlok fel és húzom meg én is, majd vonom meg vállamat. - Majd valahogy kiszedjük - bólintok is, mert egyébként Kasza tanárnő nem rossz ötlet - még ha el is felejtem a tényt, hogy ő fodrászkodik is.
A kezemben tartom a nyalóka pálcikáját, mikor megérkezik a navinés, akire csak pislogok. Komolyan úgy nézünk ki, mint akin ő tud segíteni, amikor Kakasi lassan elveszik a káoszban? Itt mindenki maga a káosz, éppen ezért nem akarom tudni, hogy nézhetünk ki kívülről: és erre jön a másik deszka hang.
- Még csak te hiányoztál! - tárom ki fél karomat, amikor meglátom Zalánt, aki befarol, majd amint leesik neki a helyzet, nem éppen diszkrét módon szabadul meg az eszköztől. Mögé elnézve elismerő pillantással fogadom el, hogy ez megtörtént, és én semmit nem láttam. Fordulás közben találkozik tekintetem ismét Pankáéval, megint elmosolyodom, de most nem tartom tovább. Zalánra nézek. - Mind itt fogunk halni. Doriánnak nem megy valami jól a kimagyarázás, aminek eredményeképpen valószínűleg mi is szívni fogunk. Csak remélhetem, hogy nem maraton futás lesz a büntetésünk, ha már Kakasi tanárnő miatt ismét rokkant lettem - monológom végén kap tőlem Dorián egy értetlen nézést, hogy valami jobbal is előrukkolhatna, ha már megcsinálta magának a karriert. Minket is magával rántva, mint valami vú-lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Felsülök, hogy segítsek Korinak, pedig én minden tőlem telhetőt megtettem, és ennek tetejében még megállni sem tudok nagyjából a saját lábamon. Véletlen sem kellemetlen és szánalmas az egész iskola előtt. Dehogyis. Teljesen jót tesz a férfiúi büszkeségemnek meg hasonlók. Az kicsit javít a helyzetemen, amikor Jacob szó szerint beesik a tömeg közepére, de nem annyira, hogy ne érezzem magam kellemetlenül.
És minden fájdalmam ellenére van bennem annyi, hogy fejemet kapjam fel, amikor meghallom az egyik tanár szavait. Totál ledöbbenve követem végig, ahogy elhagyja a helyszínt az eridonossal. Zalánra nézek, majd Kakasira, aki a pontlevonások után osztja tovább az ukázt, kioszt pontot, majd mindenkit útjára enged.
Korira nézek, de mire szólhatnék, már Zalán tart és csak Kori hátát látom. Apróbbakat lépve támaszkodom rá, majd nézek körbe.
- Menjünk innen nagyon gyorsan - hajolok le én is, hogy felsegítsem Jacobot, majd, amikor úgy érzem már, hogy stabil, elengedem és remélhetőleg Zalán támogatásával minél előbb elhagyhatom a helyszínt. Ennyi kellemetlenség egy napra bőven elég volt.