Lassú léptekkel halad Lili mellett, arcán kínok-kínja ül. Még élesen él emlékezetében a tegnapelőtti korrepetálás, ahol Dominika a szokásosnál is jobban leteremtette, mi több, olyan terrorba rakta csoro Ervint, hogy azóta is PTSD-je van, ha tankönyvet lát - ami valljuk be, egy diák számára igencsak kellemetlen. Ma jött el a nap, hogy ki kell öntse a szívét: családja cseppet sem sajnálja, de talán egy kívülálló, egy érző női lélek majd igen.
- Nem viccelek, kiállhatatlan. Főleg azóta, hogy az Eridonba került és prefektus lett - hangjából meggyötörtség, fáradtság és teljes lehangoltság érződik. A legtöbben dühöngenének, toporzékolnának, őrjöngve vergődnének, nem úgy a fiú. Ő a megszokott sztoicizmussal és cinizmussal éli meg mindennapjait, ám nehezen, s egyre rosszabbul viseli hányattatott életének sanyarú perceit. Teljes mértékben lenyűgözetlen, s ha eddig utálta is a tanulást, na most már egyenesen gyűlöli. - Ha jót akarsz magadnak, egyszerűen csak kerüld el - szinte látni véli lelki szemei előtt, ahogy minden nem kitűnő diákot, akárha egy karám lenne, a könyvtárba terel Domca és szégyen szemre megalázza őket, miközben azzal a borzalmas tanítópálcával hadonászik és agyonüti mindahányat. Kirázza a hideg attól a hangtól.
- Komolyan, ha még egyszer megcsap azzal a pálcával, én feljelentem családon belüli erőszakért - fejét hátra hajtva, zsebre dugott kézzel lépdel tovább és ki tudja, talán megváltást remél a szöszke levitástól. Nem tudja, mikor lettek jóba, de jóba lettek, s ha már így alakult, ostromolja. De csak mértékletesen.
- Nem viccelek, kiállhatatlan. Főleg azóta, hogy az Eridonba került és prefektus lett - hangjából meggyötörtség, fáradtság és teljes lehangoltság érződik. A legtöbben dühöngenének, toporzékolnának, őrjöngve vergődnének, nem úgy a fiú. Ő a megszokott sztoicizmussal és cinizmussal éli meg mindennapjait, ám nehezen, s egyre rosszabbul viseli hányattatott életének sanyarú perceit. Teljes mértékben lenyűgözetlen, s ha eddig utálta is a tanulást, na most már egyenesen gyűlöli. - Ha jót akarsz magadnak, egyszerűen csak kerüld el - szinte látni véli lelki szemei előtt, ahogy minden nem kitűnő diákot, akárha egy karám lenne, a könyvtárba terel Domca és szégyen szemre megalázza őket, miközben azzal a borzalmas tanítópálcával hadonászik és agyonüti mindahányat. Kirázza a hideg attól a hangtól.
- Komolyan, ha még egyszer megcsap azzal a pálcával, én feljelentem családon belüli erőszakért - fejét hátra hajtva, zsebre dugott kézzel lépdel tovább és ki tudja, talán megváltást remél a szöszke levitástól. Nem tudja, mikor lettek jóba, de jóba lettek, s ha már így alakult, ostromolja. De csak mértékletesen.