Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kész csoda, hogy Kende képes volt rávenni, hogy szombat délelőtt maradjon bent vele. Egészen jól összehaverkodtak a smárolós eset után, és úgy volt vele, hogy végül is ennyit megtehet azért, hogy nyisson mások felé is, hogy ne csak Beliánt tarthassa számon, mint barátot.
Gondosan felkészült, haját két copfba fonta, magára öltötte kedvenc leggingsét illetve egy szűkebb fazonú, egészen egyszerű fekete felsőt. Meghökkentően nem is hasonlít, a szokásos önmagára így. Ahogy a tükörbe néz, mielőtt levágtázna a klubhelyiségben ő maga is megállapítja mindezt, dehogy ne lője le a poént egyből, magára kapja gyorsan az egyik legnagyobb pulóverét, ami majdnem a térdéig ér. Egyszerűen imádja az ilyeneket, igazán nem tehet róla.
Szóval összefutnak a klubhelyiségben, és együtt mennek le a teremig. Hazugság lenne azt állítani, hogy Haydenben nincs meg a szorongás, de már azt is tudja, hogy mivel fogja levezetni. Odabent lekapja magáról a pulcsit, így felfedve tökéletesen lapos és egyenes alakját. Sminket nem tett, úgyis csak leizzadná, így messziről világítanak arcán szeplői, ahogy végignéz magán ajkai elégedetlen fintorba torzulnak, de hamar rendezi vonásait. Rövid bemelegítésre invitálja Kendét, majd fejével vigyorogva a boxzsák felé int. Nincs nála a füzete, így muszáj lesz ismét a mutogatás ősi módszeréhez folyamodni.
Önkényesen úgy dönt, ő kezdi a püfölést. Régen ugyanis, a jégkorong mellett több sportot is kipróbált. Az apja nem szerette volna, ha leragad egy dolognál, így boxolt, úszott, focizott és röplabdázott is, rövidebb-hosszabb időszakokban. A boxot egészen szerette, de időhiány miatt abbahagyta, hogy az így felszabaduló idejét is a jégen tudja tölteni. Látszik rajta, hogy rutinos mozdulatokkal üt, majd rúg. Egész veszélyesnek és halálosnak látszik.
Ahogy befejezi a sorozatot lihegve vigyorog rá, lehúzza a kesztyűt, és egy elegáns mozdulattal Kendének dobja. Gyerünk Kende, most mutasd meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Biccentéssel és az ajkain bujkáló aprócska mosollyal köszöni meg. Szerinte is elég király. Muszáj volt megtanulnia, hogyan fonhatja meg magának úgy, hogy az elég szoros is maradjon, hiszen rengeteg időt töltött edzéssel, és minden más formában a rengeteg haja csak útban lett volna. Időbe telt kikísérletezni, míg rájött, melyik forma a legjobb, de nem bánta, hogy annyi időt szentelt ennek.
Fintorogva rázza a fejét vállkörzés közben, hogy ő ugyan biztos nem ment volna bele ebben. Ő, aki nem is olyan régen smárolt Kendével, just for fun. Lehet, hogy azt hangoztatja, hogy nem nyitott egyáltalán az ilyen spontán és lázadó dolgokra, pedig valószínűleg némi unszolásra ő is csatlakozott volna a buliba. Még jó, hogy nem volt ott.
Felvont szemöldökkel néz Kendére, hogy most mégis mit akar. Mert ha agyrázkódást vagy eggyel kevesebb fogat hát azt zsák nélkül is elintézi, csak szóljon. Felidéződik benne egykori edzője kedvenc mondata, miszerint "Ha jó technikával püfölöd a zsákot, nem leng túl a zsákod". Mindig igyekezett ehhez tartani magát. Mielőtt bevinni az első ütést megigazítja balján a kesztyű alatt feszülő bandázst. Az utolsó időkben már a hokiedzéseken is hordott kesztyűje alatt, mert az ízületei kezdtek elgyengülni. Na nem annyira, hogy még nem állhatna előtte jó tíz-tizenöt évnyi profi karrier. Szimplán nagyobb biztonságban érezte így a kezeit.
Aztán rávetődik a zsákra, mint egy vadászó tigris. Hirtelen üt, de pontosan. Kifordul magából, van benne valami ösztönös vadság, zöld szemében égő tűzből egyértelműen látszik, hogy nem tanácsos ilyenkor felbosszantani.
Kifújva magát elegánsan hajítja el a kesztyűket. Ő mindösszesen egyértelmű utalásnak szánja, hogy mi a következő pont a mai programtervben. Kende meg persze viccet csinál belőle, amit egy egyszerű, kissé flegma szemforgatással reagál le. Nincs több hozzáfűznivalója. Helyet foglal a földön, ő nem olyan vakmerő, hogy beálljon a fiú ütései mögé. Bár valószínű kapott már rosszabbat is, de inkább nem kísérti a sorsot.
Elismerően bólint párat, hogy nem is olyan rossz. Úgy tűnik, ellenfelére akadt. Határozottabb mozdulattal helyesel, hogy nem, nem ez az első alkalom. Bár szép lenne, ha kezdőként így ütne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Határozottan nem tetszik neki az a mosoly, de ennek akkor sem adna hangot, ha amúgy olyan beszédes lenne. Nem kell neki, hogy belerángassák a rosszba, a rossz mindig megtalálja egyedül is, segítség nélkül. Lásd, ezt a szituációt. Bár igaz, hogy ebbe valójában Kende keverte bele. Francba, oda a csodás elmélete.
Neki is határozottan jó a kedve, főleg miután minden felgyülemlett negatív energiát le tudja így vezetni. Az, hogy nem vigyorog harminckét foggal meg nem vevő a hülye poénokra nem jelenti azt, hogy rossz kedve lenne. Sőt, amikor látja hogy a szőke sem ma kezdte ezt a sport dolgot a hangulatgörbéje még inkább felfelé ível. Egyelőre nem igazán találta meg itt azt az embert, akivel osztozhatna ezen a szenvedélyen. A szobatársa aranyos lány, de ha elvinné futni ötszáz méter után vihetné a gyengélkedőre. Neki vagy kemény edzőpartner kell, vagy semmilyen, így eddig inkább ez utóbbit választotta, hogy senki ne legyen a terhére. Amúgy sem hozta össze a sors olyanokkal, akikkel nagyon jól kijött volna - Belián kivételével.
Majdnem ismét megforgatja a szemét a foggal levett kesztyű láttán. A nagymenő. A kérdésre viszont már vigyorogva, duplapacsival felel. Hivatalosan kick-boxolni járt, de volt az óra keretén belül egy másik edzővel rendes boksz is, szóval így mindkettő egyszerre. Jól járt vele amúgy, mert sokkal több mindent tudott így elsajátítani, mint aki csak az egyik, vagy csak a másik technikát tanulta.
Egyelőre nem nevez be egy második körre, ugyanott ül, ahol eddig. Érzelemmentes tekintettel figyeli, ahogy Kende megszabadul a pulcsijától, nem különösebben izgatja a póló alól kivillanó bőr látványa. Neki is vannak kockái, minek nézegesse másokét? Határozott bólintással jelez igent, hogy szívesen fogadja ha kiszolgálják. Neki csak jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A sport jelentett számára majdnem mindent. Egyszerre volt önkifejezés, figyelemelterelés, kikapcsolódás, röviden tehát az élet értelme és minden ami fontos. Ilyenkor csak ő volt és a mozgás, nem számított senki és semmi más. Mindig mikor lendületbe hozta magát valahogy sokkal jobban érzi magát, felvidul, javul a közérzete és kevésbé utálja magát és az embereket. Most is sokkal jobban érzi magát, a társaságtól eltekintve is. Olyan, mintha kisütött volna a nap, amit eddig sötét felhők takartak el előle. És még csak az elején tartanak! Mennyivel jobb lesz később, mikor már igazán belelendülnek majd.
Vigyorogva bólogat, hogy nagyon szívesen megmutatja majd, hogy hogy rúgja a zsákot. Régen csinálta már, elvégre eddig nem nagyon volt rá lehetősége. Attól nem fél, hogy sokat felejtett, mert ez számára olyan, mint biciklizés és a korcsolya. Hiába nem gyakorolja rendszeresen, a technikát egyszerűen nem felejti el soha.
Félrebiccentett fejjel figyeli, míg Kende válogat. Micsoda finnyásság kérem, még válogat is! Persze nem mindegy, hogy milyen hosszú a kötél az ember magasságához képest. Hay magassága nem kifejezetten átlagon kívül eső, sőt inkább tökéletesen átlagos. Bár szerinte Kende is átlagos magasságú, legalábbis medve méretű hokis haverjaihoz képest még alacsonynak is számít.
Fejével nemet int, jobban szeret csendben és koncentráltan dolgozni. Ha kint fut, akkor a természet hangjaira koncentrál, ha meg bent van, akkor nem tartja indokoltnak, hogy zenét hallgasson. Ösztönzőleg hat rá a saját zihálása és felgyorsuló szívverése, ilyenkor úgy érzi, hogy megéri még jobban és még keményebben hajtani.
Feltápászkodik, ujjai közé fonja a kötelet. Mikor is ugrált utoljára? Nagyjából ezer meg egy éve. Mert a saját kötelét Kanadában hagyta, aztán sosem volt még annyi ideje, energiája és kedve, hogy itt utánajárjon és szerezzen egy újat magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bólogat, hogy érti. Ha lenne nála papír elmondaná, hogy tőle legközelebb Kende nyugodtan hallgathatja a zenéjét, az, hogy ő nem referálja nem jelenti azt, hogy nem is viseli el, de mivel nincs, így meg kell várnia, hogy leközelebb olyan helyzetbe kerülnek hogy kicsit konkrétabban képes legyen kommunikálni. Így marad a fejcsóválás és bólogatás, meg az a néhány kézjel ami segíthet. Ez esetben mondjuk egyik sem alkalmas.
Nem tudja elképzelni, hogy valaki úszás közben is zenét hallgathatna. Hogyan? Bár biztos benne, hogy ezek az okos muglik már mindenféle csodakütyüt kitaláltak, és hogy már egy ilyet is terveztek. De ő maga azért nem kísértené a sorsot. Szeret úszni, épp azért, mert olyankor nem zavarja semmi. Csak ő van meg a víz. az egyik legnyugodtabb sportág, amit valaha próbált, valószínűleg azért, mert ezt nem űzte versenyszerűen.
Amint feláll hátrébb lép párat, hogy biztosan legyen elég hely. Tudja, hogy ezt Kende is megtette, de azért biztos ami biztos. Egyszer sikerült összeakadniuk egy másik lánnyal kötelezés közben és mindketten elég csúnyán megütötték magukat. A kérdésre bólint, hogy persze, csapathatják, aztán nekifog ő is. Harmincasával ugrál, négy sorozatban, közte nagyjából tizenöt másodperc szünetet tartva. Eddig is így csinálta, nem fog ezen változtatni. Ugrál, hajtja, nem ereszti, még akkor sem, mikor már a nyolcvanadiknál elege van és ott hagyná. Meg kell legyen az a százhúsz, mert eldöntötte, hogy meg lesz, és ezt akkor is teljesítenie kell, ha belehal. Ilyen tekintetben makacs mint az öszvér, magával szemben nagyon szigorú. Néha túl nagy elvárásai vannak magával szemben, amiket ha nem képes tejesíteni csalódik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mindketten ugrálnak, Róka néha félszemmel Kendére sandít, de nem számolja hogy a fiú hányat ugrik, ahogy az sem érdekli, hogy milyen kombinációkkal. Csak az foglalkoztatja, hogy ő megcsinálja, véghez vigye a kitűzött célt és ennyi. Ráér azután jópofizni, hogy az istenverte kötél visszakerül a helyére. Rendesen el van szokva az ilyen mértékű terheléstől, mert bár igyekszik rendszeresen edzeni, minden nap eljár futni és társai, de ennyire intenzíven legfeljebb akkor edz, ha ideges, vagy szomorú. Mert olyankor a mozgás a legjobb feledtető módszer, ha kiadja magából fizikálisan mindazt, ami a lelkét nyomja. Nem beszél, nem sír senkinek a vállán, hanem megcsinál inkább száz fekvőtámaszt, száz felülést és még kitudja hány és milyen féle gyakorlatot.
Összevont szemöldökkel pislog Kendére, hogy mi baja a lábaival, neki ez a mese kimaradt az életéből. Hogy is érthetné, mikor ő legfeljebb kanadai rajzfilmeken szocializálódhatott volna, ha lett volna tévéjük. De nem volt, ehelyett az anyukája mindig mesét olvasott neki, aztán mikor elfogytak a mesekönyvek akkor a saját könyvtárából olvasott, mindegy volt hogy Dickens, Tolsztoj vagy Hugo. Sajnos ő nem örökölte ezt a szenvedélyes könyvimádást, de ha otthon jár még mindig örömmel nézegeti azt, ami anyja könyvtárából megmaradt. Mert a nagy részét eladták, vagy eladományozták, csak azokat tartották meg apjával, amikről tudták, hogy különös helyet foglaltak el a nő szívében.
Helyeslően bólogat, hogy ideje egy röpke szünetnek. Szuszogva ül le a padlóra, nagyot húz kulacsából. Nem olyan amatőr, hogy víz nélkül menjen edzeni. Félrebillentett fejjel gondolkozik, hogy milyen sport van, amit szívesen kipróbált volna. Aztán kezével megpróbál elmutogatni egy rögbi labdát, meg ahogy eldobja. Az apja sosem engedte, hogy kipróbálja, amit nem értett, hogy akkor hokizni miért engedi. Nem sokkal agresszívabb sport a rögbi sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Helyeslően bólogat, hogy ez bizony amerikai focinak készült, halvány mosoly szökik arcára, hogy akkor ezek szerint felismerhetően sikerült a mutogatás és találgatás is. Nagyon más ilyen formához kötődő sportot nem ismer, és bízott abban, hogy Kende is képben van az ilyenekkel. Meglepi, hogy azt mondja, ő is kacérkodott a gondolattal, mert nem gondolná, hogy Magyarországon olyan kultúrája és népszerűsége lenne, hogy valóban kipróbálhatta volna valahol. Persze, hokicsapatok is vannak, tehát ez miért lenne kivétel. Tekintetében kíváncsiság csillan, mutatóujjával a fiú felé bök, ezzel visszadobva a kérdést a maga módján. Mert kíváncsi, hogy melyik sportot próbálta volna ki. Valami extrémre tippel, ilyen sziklamászás, vagy random ugrás, esetleg ejtőernyőzés. Ő ilyenekbe sosem fogna bele, egyrészről túl sok mindentől fél
Megértően bólogat, hogy persze érti őt, hogy nem keres kifogásokat, ez létező dolog, amire vigyáznia kell. Biztosan ő is odafigyelne, lehet még a sportot is abbahagyná, ha nem is teljesen de azért erősen visszavenne. Mert állandóan lesérül, de tényleg. Hol a bokája, hol a csuklója, hogy a fejét repeszti meg egy szerencsétlen eséssel. Így azért viszonylag könnyen és gyorsan gyógyul szerencsére, nem akarja átélni azt, hogy milyen az, ha nem így van esetleg. Jobb ez így, különben a fél életét a gyengélkedőn tölthetné.
Kérdőn billenti oldalra a fejét, hogy mi olyan furcsa, majd széles mosolyra húzódnak ajkai. Megrázza fejét, hogy nem zavarja, kérdezzen csak, ha akar, ha tud, válaszol szívesen. Persze nem biztos, hogy mindenre tud és akar is, de azért igyekszik. Bólint, hogy igen, ez valószínűleg épp így van, mert nem ő az első és biztosan nem is az utolsó, aki örökösen kérdezősködik jelenlétében. Elvégre vele így a legegyszerűbb kommunikálni, mert amúgy nem sok mindent lehet kihúzni belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Szétveti az ideg, mióta egy hete beszéltek a nagyteremben. Állandóan ott kaparászik az elméje mélyén a kisördög, hogy keresse meg, hogy beszéljék meg, tisztázzák le ezt az egészet. De nem, nem megy utána, nem hallgat ezekre a gondolatokra. Helyette inkább a létező legtöbb időt tölti idebent, egyedül, a fülében üvöltő zenével. A mozgás segít, hogy ne agyaljon állandóan butaságokon.
Lassan köztudottá válik, hogy ha Rókát keresi valaki, akkor célszerű egyből a terembe jönni, mert órák előtt, között és után, ebéd és vacsora helyett is itt kínozza magát. Persze, nem egész nap, de ez a hely vált a biztonságos menedékévé, ahová akár csak el is bújhat, ha kedve tartja.
Ma még egész kíméletes tempóban nyomja, mert tegnap rendkívül ügyesen maga alá fordította a bokáját, így meztelen lábszárára bokarögzítője kúszik fel. Kihagyja a futást, helyette alaposan melegít, és a boxzsákhoz lép. Lejjebb húzkodja rövidnadrágját és a Beliántól lopott pólóját, megszorítja kezein a bandázst, megigazgatja két kócos fonatát, ellenőrzi a cipőfűzöit és ezután indulhat a zene. Még nem veti rá magát a zsákra, így kesztyűt sem húz, egyelőre egy képzeletbeli ellenfél támadásait blokkolja és viszonozza. Legalább addig sem kattog, míg erre fókuszál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Van aki a meditációra esküszik, van aki az alvásra, van aki a zenére, ha nyugalmat keres. Elég furcsa ellentmondás, hogy a nyugalom állapotát akkor éli meg, amikor igazán aktív. Sokkal szívesebben korcsolyázna, küzdene a korongért a jégen, de be kell érnie azzal, amit a gép dobott.
Fülében a hetvenes, nyolcvanas évek legnagyobb slágerei szólnak, leginkább érzelmi okokból: ezt a listát az apukája rakta össze neki, hogy ha már személyesen nem is lehet vele minden nap, legalább így érezheti a szeretetét és a támogató jelenlétét. Persze, ha itt lenne, biztosan beleszólna, hogy magasabbra, erősebben, ívesebben, de ezzel együtt is imádná az összes vele töltött percet.
Épp egy rúgást próbál prezentálni, mikor látóterében feltűnik az ismerős sziluett, majd helyet foglal vele szemközt. Ennyi elég, hogy kizökkenjen, és egyensúlyát elveszítve köríves rúgás helyett egy egyenes orra esést mutasson be. Tompán puffan, de néhány másodperccel később már tápászkodik is fel. Elvégre nem az a típus, aki percekig a földön heverészik, még ha sérült bokája jelzi is, hogy nem kéne úgy kapkodni. Kirángatja a fülhallgatót füléből, szusszan egyet, és leül a földre, kellő távolságot tartva Árontól. - Igen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Legalább van benne annyi tapintat, hogy ne bámulja meg nyíltan bukását. Ez jó. Sokkal jobb, mintha aggodalmasan fölé hajolna, megpróbálná fölszedni a földről, vagy ilyesmi. Nincs szüksége erre az aggodalomra is, így is gyűlöli, hogy vannak, akiket minden percben nyugtalanít, hogy mi van vele. Nem szeret problémás lenni. Mélységesen gyűlöli, hogy ennyire szánalmas.
Ülnek, és nézik egymást. Kérdezett, és ha nem kap választ, hát ez van. Nem küzd a szavakért, felesleges lenne. Ismerős ez a közéjük feszülő csend, bár legutóbb, mikor így ültek egymással szemben kicsit kevesebb volt a feszültség a levegőben. Most szinte tapintani lehet a haragot, sűrűvé és fojtogatóvá válik tőle a levegő.
Kétségkívül meghökken egy pillanatra, mikor előkerül a vázlatfüzet. Sok mindenre fel volt készülve, de erre... erre nem. Igyekszik kontrollálni az arcára kiülő döbbenetet, és normális állapotba rendezni vonásait. Kétségkívül bosszantja a szituáció, de nem tesz ellene semmit. Inkább kikapcsolja a fülhallgatóból még mindig kiszivárgó zenét, hogy végleges és teljes legyen a csönd kettejük közt. Többet nem mozdul, nem szól, csak nézi a rajzolót. Csak a lassan véresre rágott ajkai árulják el, mennyire ideges valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A vibráló csend kezd megnyugodni. Egészen baártságossá, kényelmessé szelídül, már nincs benne az a fajta feszültség ami minden pillanatban azzal fenyegetne, hogy egymásnak esnek. Leglábbis a szó erőszakos értelmében. A másikról egyelőre jobb is, ha nem beszélünk.
Magán is érzi a csend változását, bár arckifejezése nem változik drasztikusan, izmai elernyednek, már nincs meg benne az az ugrásra kész merevség. Önkéntelenül kezd el hümmögni egy ismerős dallamot, valamikor, mikor észre sem veszi. Jobban esik úgy léteznie a zajtalan térben, hogy ők maguk mégiscsak generálnak valamiféle zajt. Vele szemben serceg a papíron a ceruza, viszonoznia kell hát ezt a bensőből fakadó hangot. Mindketten úgy ülnek most itt, hogy kivetítik egynásra életük egy fontos szegmensét. Halk dudorászás mellett ksézül a portré. Mindkettejükből van ebben valami, valami természetes és önkéntelen. És ez tetszik Rókának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Látja, hallja a változast. Csak futólag pillant a szembenülő arcára, hogy zöldjei utána ismét válla fölött elpillantva, a falon állapodjanak meg, mint eddig. Erőszakosan küzd azért, hogy vonásai továbbra is ugyanazzal a rezzenéstelen semlegességgel maradjanak mozdulatlanul, mint amire eddig is törekedett. Nem árulhatja el magát. Még nem. Foglalkozzon csak Áron a rajzával, a készülő portréval.
Néhány röpke pillantra úgy tűnik, sikerül visszatérniük az elmúlt percek állapotába. A vörös dudorászik, a férfi helyette papírra vetett képmására függeszti tekintetét. Ez jó.
Inkább jónak tűnik, míg meg nem érzi magán azt a pillantást. Tekintete úgy fonódik össze Áronéval, mintha muszáj lenne ráfüggesztenie szemét. Egészen megbabonázza az a vad vágyakozás, az az akarat, amelyet kiolvas a másik pillantásából. Az emlékek hirtelen törnek felszínre és lepik el elméje minden apró szegletét, képkockáról képkockára játszódik le benne az az éjszaka. Meg akarja ismételni.
Ennek ellenére mégsem moccan. Legalábbis nem ül közelebb, de testtartása megváltozik. Kibogozza törökülésbe hajtogatott lábait, maga elé nyújtva azokar, két kezével megtámaszkodik csípője mellett, felsőtestét megbillentve hátra. Nem szól, nem moccan, csak ül, vár, és néz. Tekintete többet mond minden szónál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mindketten ugyanazzal a feszült figyelemmel ülnek, mint a prédára lecsapni készülő vad. Hogy ma melyikük a vadász, és melyikük az áldozat, még nem dőlt el igazából. Megtehetné, hogy ő lép, hogy bekapcsolja a ragadozó üzemmódját, de a büszkeség és a gyávaság egyszerre tartja vissza ettől. Furcsa ez a kettősség benne, mert igazából még nem tudja, mi lenne jobb: ha végre összekapná magát, és erős független nőként megtenné az első lépést, vagy ha hagyja magát.
Fejében megvan a forgatókönyv, talán túl élénken is, minden apró mozdulatot lát maga előtt, amit véghez kellene vinnie. Ahelyett azonban, hogy tagjait mozgásra bírná, inkább csak mélyet sóhajt, hátha a mély levegővel szervezetébe juttatott oxigén segít majd tisztábban látni a helyzetet. Mint a pályán, itt is szüksége van tiszta fejre, jó stratégiára és hatékony munkára. Háromból hármat azonban nehéz megvalósítania, miközben így néznek rá.
Ismét helyezkedik, kezeit előrébb húzva előrébb dől, mintha így szeretne közelebb kerülni Áronhoz. Ez a néhány centi semmi ahhoz a távolsághoz képest, ami elválasztja őket, mégis, valahol el kell kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Megdöbbentően nyugodt. Idegesnek kellene lennie, veszélyben éreznie magát, ehelyett annyira természetes és ösztönös ez az egész kettejük közt, mintha mindig is így lett volna, és sosem szakadna meg. Kétségkívül összeköti őket valami, találkozásuk első pillanatában egyértelművé vált, hogy találkozniuk kellett, dolguk van egymással. Bele sem akar gondolni, mi lett volna, ha aznap nemet mond barátnője újabb idétlennek tűnő ötletére. Biztonságban érzi magát, hiába tudja, hogy veszélyes vizekre evezett, ahol megütheti a bokáját.
Ugyanazzal a kíváncsi, feszült várakozással teli, vággyal bélelt pillantással követi a mozdulatokat, mint amivel eddig tekintetébe kapaszkodott. Néhány másodpercre vissza is tér a lelkéig hatoló szúrós szempárhoz. Ahogy a fekete anyag a földre hullik, zöldjei elindulnak felfedezőútjukra. Nem kapkod, minden részletet alaposan megfigyel, be akarja fogadni az egész látványt. Villanásnyi emlékként felrémlik benne az alkalom, mikor kulcscsontja alatt feszülő farkasa készült, figyelmét azonban hamar visszairányítja a felette tornyosulóra, már-már kifejezéstelennek tűnő arcára pedig pimasz, elégedett mosoly költözik. Határozottan elégedett a látvánnyal.
Bár nem kért engedélyt semmihez, most mégis kap. Bal kezét felé nyújtja, így bár pontos szándékai nem világosak, az egyértelmű hogy szeretné közelebb érezni magához. Sokkal közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A helyszín minden, csak romantikusnak nem nevezhető, de az igazat megvallva Róka ábrándjaiban sosem szerepelt gyertyafény, baldachin vagy virágtenger. Ez a terem az,  ahol igazán otthon érzi magát, valahogy magától éretődőnek látszik, hogy élete ezen fontos fordulópontja itt következik be. Mert innen bármerre is halad tovább az útjuk, az biztos, hogy Hay élete gyökerestül meg fog változni.
Ahogy ujjaik összeérnek, eszébe jut mit mesélt Réka erről az érzésről. Pillangók a gyomorban, végigfutó bizsergés a gerinc mentén, a végtagokban, megmagyárzhatatlan izgatottság. Leírása tűpontosnak bizonyul, a lány testében eddig sosem tapasztalt reakciók mennek végbe. Annyira más, annyira újszerű, de legfőképpen annyira jó. Mintha tényleg így kellene lennie. Lehunyt szemmel adja át magát az érintés csodájának, teret adva Áronnak a szeplők csodálásához. Sosem gyönyörködtek még benne így, újabb tétel, amit felírhat az első dolgok listájára.
Ajkaik találkozása már ismerős érzésként üdvözli, mégis egészen más, mint az eddig tapasztaltak. Ha ilyenkor képes lenne gondolkozni, minden bizonyára felmerülne benne, hogy vajon minden alkalom ennyire más-e, de ezzel a gondolattal kénytelen lesz később foglalkozni, ha végre egyedül maradt és átrághatja, mi történt pontosan. Egyelőre megelégszik azzal, hogy kiélvezi a pillanatot, annak minden velejárójával együtt. Jobbjával továbbrais tartja magát, míg balkeze előbb a rellonos vállára, majd onnan a tarkójára csúszik. Tökéletesen kezdőnek és teljesen tapasztalatlannak érzi magát, így feladja a tudatosságot, és ösztönből cselekszik.