Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az elmúlt hónapokban Kati akarva-akaratlan memorizálta a katstély alaprajzát, emeletről-emeletre és termenként, részben a járőrözések miatt, de inkább azért, mert két év bezártság után hatalmasnak hatott a tér. A gyengélkedőt ezen a ponton álmából felébresztve, de akár vakon is megtalálja - most pedig pontosan erre van szüksége. Persze, egyszerűbb lenne, ha időben elindult volna, azonban az auráról sosem tudja, mennyivel előre jelzi a következő rohamot. Tanársegéd, és bár Helvey elnézi neki a hiányzásait, a telihold miatt nem akarta egyedül hagyni a vizsgaelőkészületekkel. Mire végzett az utolsó adag feladatlap sokszorosításával és gondoskodott az üvegház növényeiről, már alig látott a szeme előtt táncoló fekete foltoktól.
Lassan halad, mert időnként meg kell állnia - a lépcsőzéstől csak élesebben hasogat a feje, a szédülés miatt pedig folyton kapaszkodó vagy támaszték után tapogatózik. Összeszorítja a fogát, igyekezve számolni magában, de lélegzete meg-megremeg, amikor a fájdalom mintha a szemgödrébe fúródna. Kicsordul a könnye, ami megalázó, de legalább nincs itt senki, aki látná, még tartanak az órák. Vagyis senkinek se kellene lennie, azonban valahol mögötte az egyik sarkon épp bekanyakordik valaki, aki ordenáré módon káromkodik, valami furcsa zaj által kísérve. A temperamentuma lobot vet és legszívesebben kérdezés nélkül rontást küldene a fiúra, ha látná és ha nem hasítana hangjától belé a fájdalom. A falnak dől vállával, megpróbálva befogni a fülét és várja, hogy a másik elhúzzon innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Merlinre, halkabban!-* sziszegi, minden szónál összeránduló vonásokkal, amik eleve túl sápadtak az egészségeshez. Mintha izzadna is, homloka furcsán fényes. A saját hangját leginkább színpadi suttogás szintjén tartva. A lüktetés egy picit enyhül, ahogy nem érkeznek újabb hangok, ő pedig leereszti a kezeit. Kinyitja a szemét, hunyorogva, de őszintén szólva legfeljebb Zalán vállából és cipőjéből lát darabkákat, az arcát elfedik a fekete foltok. Inkább visszabújik a sötétbe, pedig indokolt lenne megkérdeznie, mit is keres eme szerencsétlen az órák alatt erre. Két lüktetés között nincs elég ideje, hogy gondolatokat formáljon.
- Migrén,- közli rekedtesen, kinyúlva a fal irányába, hogy eltolhassa magát tőle és folytassa útját a gyengélkedő felé. Talán egy fél folyosó választja el tőle, de aki a második emeletre tette, igazi szadista volt - az erőlködéstől bizonytalanok a mozdulatai. Segítséget viszont nem kér, mert... maszatos, torz arccal már attól elönti a szégyen, hogy egyáltalán látja valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az nem fenyeget, hogy bármit meglátna most, ami kisebb egy hegyi trollnál; mindazonáltal tisztán hallja a szitkozódást, a  hozzá tartozó lángok süvítését, aztán a motyogást és azt, ahogy sziszegve lehűl az imént felgyújtott akármi. Épp csak mentális kapacitása nincs foglalkozni a roppant evidens többszörös kihágással, amikor -érzetre- az egyik páncél pallosa állt a koponyájába.
A mondatra végképp nem reagál időben, ráadásul ha nyitva lenne is a szeme, akkor is ugyanúgy belesétálna a felé nyújtott karba. Ijedten csapdos, ahogy megtántorodik a váratlan akadály érzésétől, megpróbálva megkapaszkodni valamiben, akármiben, mielőtt elesne. Az arcán átvillanó, akaratlan is tág szemű rémület annak szól, mekkorát lendítene a vérnyomásán az elzúgás és milyen kibeb***ott fájdalmas lenne. A kapálózás közepette akaratlan megtapossa Zalán lábát, ami csak ront a helyzetén, úgyhogy minden erejével belecsimpaszkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az ijedtségtől pár pillanatra lefagy, de mielőtt még megnyugodhatna, figyelmeztetés nélkül a hóna alá nyúlnak. Felnyikkan, összerándulva, azonnal elengedi az eddig markolt ruha anyagát. A mormogást értenie sem kell, elég a hangsúly és az arca pillanatok alatt lesz mályvavörös. Nagyjából egy fél hajszál választja el attól, hogy úgy istenigazából sírva fakadjon. Az egyetlen mentsvára, hogy lehunyva tartja a szemét, mintha azzal megoldaná, hogy a másik se lássa őt.
- Mit művelsz?-* a fogai között szűri, remegős hangon, görcsösen kapaszkodva önérzetének maradék morzsájába. Küszködve, de kiegyenesedik, megpróbálva elfele mozdulni az ismeretlentől. Az adrenalin és a kétségbeesés ad annyi erőt, hogy biztosan álljon, bár legszívesebben inkább elszaladna.
- Szólj a gyógyítónak inkább,- utálja, hogy ilyen vékony a hangja, utálja, hogy lángol az arca, utálja ezt a srácot, utálja az egész világot. Miért most kell mindennek összeesküdnie ellene?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Pár méter, pár méter, hogy Morgana rogyassza rád az eget, hangosan persze egy szót sem szól, mert ezen a ponton a frusztrációtól is el tudná sírni magát. Már rég ott lenne, ha békén hagyják! Iszonyatosan vágyik rá, hogy bokán rúghassa, de lehet, beérné egy egészen icike-picike átkocskával, csak tehetne valamit azon túl, hogy összeszorítja a fogát. Az ajka jóformán eltűnik, úgy préseli össze, nehogy még egy hang kiszökjön.
Mire elérik az ajtót, a tenyere síkos az izzadtságtól és üvölteni tudna. Mindennél jobban reméli, hogy a gyógyító épp nem ment el valamerre, mert egy, kell a bájitala, kettő, szemtanúk híján lehet, hogy valami vállalhatatlant talál csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lerakják az ágyra és végre fellélegezhet, idegesen szoknyája szélébe törölve a kezét. A gyógyító az első pár szót követően Alti felé néz, a felismerés csaknem azonnali. Kezét felemelve jelzi Zalánnak, nem is kell folytatnia.*
- Minden rendben lesz, várj egy pillanatot itt. Kati, van szokatlan tüneted?-* a lányhoz lép, hogy mellé guggolva, csendesen megbeszélhessék a dolgokat és senkinek se kelljen felemelni a hangját közben. Néhány kérdéssel később a bájitalos szekrényhez lép, feloldva rajta a bűbájos zárat, hogy kimérje a főzetét és egy darab tiszta gézre öntse. Ezt adja oda, Kati pedig az arca elé szorítja, azon keresztül lélegezve.
- Nos, téged mi hozott ide?* fordul aztán a fiúhoz, mert ránézésre nyúzott, ráadásul még tartanak az órák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ha látná a másik meglepetését, alighanem teljes pörgésszámon forgatná a szemét - micsoda luxus is, ha az ember csak akkor megy gyógyítóhoz, ha az éves takony leteríti vagy valamijét eltöri, mert lelökték a seprűről. Természetesen ez kizárólag lökdösés eredménye lehet, véletlenül sem figyelmetlenség vagy bénázás okozta esés...
Ehelyett csak hallgatja a kapkodó beszédet, befelé elvigyorodva - szinte érzi a pillanatot, amikor a Kakasi tanárnő szónál a gyógyító szemöldöke megrándul. Öreg hiba.
- Ülj le ide a székre és tűrd fel a talárod ujját!-*Utasítja a Levitást, az asztal sarkán keverő kötszer pedig hirtelen felemeli a fejét. Mármint, a kötszer legvége kígyószerűen kiegyenesedik, mintha beleszaglászna a levegőbe, finom imbolygással követve a fiú mozdulatait. Ha megpróbál menekülni, hirtelen fogja kibontani tekervényeit, hogy kinyúlva mellkasa köré fonódjon és visszaterelje a kért helyre.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Valóban? Akkor gondolom, semmi kifogásod egy rutin vizsgálat ellen,- A gyógyító összefonja karjait, hangja pedig imitálja ugyanazt a magasságot, ahova Zaláné korcsolyázott fel, evidensen nem dőlve be a magyarázatnak. A kötszer, mint aki jól végezte dolgát, letekeredik a fiúról, aztán enyhén megrázza magát, nagy műgonddal rendezgetve vissza testét a kényelmes, laza tekervényekbe.
- Ne takarózz velem,- hallatszik az ágy felől, ahol Kati épp leereszti néhány pillanatra a gézt, hogy beszélni tudjon. A színe még mindig aggasztó, de a vonásai már nem olyan feszültek.- Hagyd, hogy végezze a munkáját,- az utolsó másodpercben nyeli vissza, hogy ne picsogj má', talán mert a beszédtől múlófélben lévő émelygése visszatér - a friss levegőtől intenzívebbé válik a torkában érzett kellemetlen íz. Szóval hallgat és lassú lélegzetekkel adagolja a gyógyszert, ahogy tanították, minden belélegzett adagot lent tartva, mielőtt kifújna.
- Köszönöm,- biccent a gyógyító, Zalánt méregetve, várva, szeretne-e még egy kicsit izmozni a készenlétben álló szalaggal vagy standupolni, esetleg hozzáláthat-e az elkerülhetetlenhez.*  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A gyógyító eridonosokon edzett türelmén nehéz kifogni egy kis potykaimperszonációval, különösebb reakció nélkül várja ki az együttműködést.
- Forgasd csak, hátha meglátod odabent a józanabbik eszed,-veregeti meg barátságosan Zalán vállát, amíg két roppant gyors mozdulattal rábűvöli a műszert, s lekönyökölteti az asztalra, a megfelelő magasságban. A mérő magától pumpál és sziszeg, halk pittyogásokkal jelezve a szívveréseket, s egy darabig csak ez a kettő hallatszik. A gyógyító figyeli a számokat, lefirkantva egy darab papírra.
- A nevedet, kérlek. Azt mondtad, szédülés? Fejfájás, orrvérzés vagy fülzúgás nem volt mostanában? Mennyit ittál ma?-*kérdezi aztán, miközben lecsatolja a karszalagot, s ha Zalánnak van már kartotékja, előkeresi; ha nincs, nyit egyet neki. Kati kíváncsian felemeli a fejét, ami lassan kezd ismét ember-forma lenni, s valamennyire kinyílnak barna őzikeszemei, hunyorogva nézi a kissé még homályos képet maga előtt.
- Maradj még ülve, jó? Szedsz bármilyen gyógyszert, bájitalt mostanság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A gyenge pókerarc egy lassú pislogást vált ki belőle, némán nyammog egyet. Már épp kérdezne, amikor a fiú tekintetét követve megkeményednek a vonásai, egy grimasszal szúrós pillantást vet a hallgatózó felé.
- Te ottan ne hegyezd a füled!-* hessegető pálcamozdulattal Kati orrára húzza a paraván függönyét, ami elzárja a hangokat az ágyak között. -Egy pillanatra se feledkezhet meg az ember,- mormogja halkan maga elé, - aztán rögtön kanyarfüle nő!
A kartotékba feljegyzi a mai látogatás eddigi adatait, számokkal és rövidítésekkel tűzdelt kurta mondatokban.
- Figyelj, Zalán, nem azért kérdezgetlek, mert bármivel gyanúsítalak. Nagyon magas lett a vérnyomásmérés és a pulzus, nem mindegy, hogy mitől és miként orvosolható. A válaszaid segítenek leszűkíteni,-* a magyarázat kissé fáradt tónusú - kétség kívül nem először kell ezeket a köröket lefutnia - ám barátságos.
- Úgy. Mielőtt hozok egy teát vagy főzetet... Mikor nem szedtél utoljára? Ebben a semmiben van esetleg ginkgo, cseregalagonya vagy johimbe?-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A szédülést szerinted mi okozta? Kakasi vakító szépsége?-*A gyógyító szemöldökei magasabbra kúsznak, amint újabb értékes időmorzsákat kell azzal töltenie, hogy Zalán vergődését nézi. Egy narglihajszálon múlik, hogy nem szólítja a fiút dr. Hollósinak, felidézve fiatalkori énjének hasonlóan elviselhetetlen szájalását.
- Kapsz egy teát, amit apránként megiszol. Várunk tizenöt-húsz percet, amíg megpróbálsz megnyugodni. Utána lemérem a vérnyomásod és ha helyreállt, elengedlek.-A vitatkozást ezzel be is fejezte, pár mozdulattal befejezi a szükséges előkészületeket, hogy aztán elmenjen lefőzni az italt. Visszatértekor Zalán kezébe adja a a bögrét, majd elhúzza a függönyt a lány elől, mielőtt távozna. Kati kíváncsian néz körbe, felmérve, miről maradhatott le. Megvárja, amíg a gyógyító hallótávon túl jár.
- Jó úton jársz, hogy megmérgeztesd magad,-* jegyzi meg, fokokkal jobban festve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nyaljá' tarlászt!-Csattan fel fojtott hangon, mert ezen a ponton maradék türelme is elpárolog a vádaskodás hallatán, de kiabálni több okból sem jó ötlet. Az ujjai elfehérednek a szorongatott géz körül. Ezzel a bunkóval szöget lehetne verni a falba, ha lenne legalább némi gerince. Ehhez képest még a gyógyítóra fúj, amiért nem volt hajlandó szó nélkül hagyni, hogy kárt tegyen magában.
- SENKI se fenyegetett, a saját hülyeségeden kívül! A bájitalok nemhogy egymással, de vitaminokkal is interakcióba léphetnek! Lehet, hogy te vagy az egyetlen Levitás, akinél az agykárosodás nem kockázat,- horkant méretéhez képest végtelenül irritáltan,- de attól még a nyakad kitörheted vagy hazavághatod az egészséged maradékát.-*Utólag valószínűleg szégyellni fogja ezt a kirohanást. Most azonban fájdalma és frusztrációja minden cseppjét rázúdítja arra, aki ürügyet adott neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A látása még nem az igazi, némi fáziskéssel regisztrálja a különös, erőlködő tartást, szétcsúszott arckifejezést. Azt szinte azonnal érzi, hogy baj van és enyhe pánik legyinti meg - ennyire beteg lenne a srác? Vagy ő csinált valami vadmágiát?
- Zalán!-*a hangja fele ijedtség, fele felszólítás. Merlin szakállára, ez most itt tényleg valami sztrókot vagy rohamot kap? Hirtelen - túl hirtelen - pattan fel, meg is roggyanva a mozdulatban, de odasiet a másikhoz. Nem tudja, mihez kapjon, csak kiveszi a megbillenő bögrét a forró itallal a fiú kezéből, ijedten szólongatva közben. Megérinti a másik homlokát, ledermedve, amint Zalán kitágult szemét látja. Egészen hátborzongató.
- Zalán! Hallasz? Jól vagy? Légyszi nenene,- az utolsó két szó egészen vékony és rémült, amint hideg kezét tördeli. Nem ért a pulzushoz meg az ilyenekhez, de még nem jutott odáig, hogy a gyógyítóért kiabáljon.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A görcsös erő, amivel a másik összeszorítja, talán harapja is az ajkait, szinte biztosan valami rossz jele. Fájdalom? Roham? Valami trauma? Hogy kell ilyenkor reagálni? A szíve a torkában dobog és az sem segít, amikor Zalán végre legalább levegő után kap. Egyik végletből a másikba, mozdulatlanságból zihálás és hirtelen hátradőlés.
- Nyuuuginyuginyugi,- hadarja, maga elé kapva kezeit, a világ legkevesbé megnyugtató hangján. Őrizzük a pánikot.*- A gyenguszon vagy. Asszem, rohamod volt.-*Továbbra is hadar, kezeivel nyomatékot adva a szavaknak, mint valami rossz kígyóbűvölő. A tekintete cikázik, mint aki nem tudja, a gyógyítót hívja előbb vagy Zalánról ne vegye le a tekintetét.
- Baszki, sajnálom!-*bukik ki aztán belőle.- Mi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A srác kissé dezorientáltnak tűnik - jó, ezen abszolút nem segít, ahogy ő viselkedik - de amint eszméletéhez tér, egyáltalán nem lát rajta megkönnyebbülést. Még mindig fájna? Meg se szólal, csak tátog, mint a potyka, aztán... ó, hát keresi a gyógyítót. Akkor viszonylag éber már, amit alátámaszt, hogy nem akar neki felelni.
- Igazad van, ehhez kell a gyógyító. Mindjárt idehívom,-* amikor végre vesz egy mély lélegzetet, akkor érzi meg, mennyire visszatartotta eddig. Kiegyenesedik, idegesen megrázva a kezeit, mintha ezzel lerázhatná magáról az előbbi pillanatok ijedtségét. Aztán megfordul, hogy megkeresse a szakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ijedten nyikkan, reflexből megkísérelve kirántani a csuklóját a szorításból. Másodszori nekifutásra sikerül, bár becsületére legy3n mondva, nem kezd el hátrálni.
- Nem! Egek, tényleg meg akarod várni, hogy komoly bajod essék? Valami gáz van veled, vágom, de azt hittem...- elcsuklik a hangja, ahogy egyik kezével a csuklóját szorongatja. Azt hittem, itt fogsz meghalni a szemem láttára, mondaná, ha nem lenne hirtelen gombóc a torkában. A rémület csak most kezd lecsengeni, meg kell dörzsölnie a szemét, mielőtt kicsordulna az azt elfutó könny. Sűrűn pislog, újabb levegőt véve.
- El kell mondanod valakinek, mi történik. Olyannak, aki tud segíteni vagy készenlétben lenni. Ha nem akarsz te lenni az oka, miért látja valaki a tesztrálokat életevégéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ezek a szavak a legkevésbé sem járulnak hozzá, hogy Kati megnyugodjon, inkább csak még több aggodalomra adnak okot. Helyesebben adnának, ha Zalán nem fűzné hozzájuk - tökéletes átvezetéssel - a lezárásnak odaszúrt undokságokat.
A kontár szónál a lány szeme megvillan, s apró alakja megfeszül. Egy pillanat az egész, könnyű elvéteni, ha valaki épp kézzel-lábbal próbálja tagadni, mekkora szarban is van. Alti a zsebébe nyúl, parányi üvegfiolát véve elő, amit kidugaszol és elhúz az orra alatt - a vonásai megrándulnak, s lehunyja a szemét, amíg visszacsúsztatja a helyére.
- Súgok valamit,-*s az engedélyt meg se várva hajol közelebb, egyik kezét valóban úgy kanyarítva Zalán füléhez, mintha a hangot akarná terelgetni, miközben kényelmetlenül közel hajol. A várt szavak azonban késnek, helyette néhány hosszú másodpercig arca ott lebeg a másik feje mellett, s lassú, szinte hangtalan lélegzetet vesz. Fokhagyma...határozottan. És mákonybab, haloványan. Szemét kinyitva elmosolyodik, s most már valóban suttogásra hajol.*
- Szóval álomtalan álmot szedsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ronda egy mosoly kúszik az arcára, amint elégtételt vesz a sértésért. Még úgy is megérte, hogy a srác szagát ezek után már sose vakarja ki az emlékezetéből.
A keze érintésére magától is elrántaná a karját, hátralépve. Amint a szalag rátekeredik, ijedelem helyett csak a szemét forgatja.
- Önző pixipöcs vagy, Hollósi.-*A vonásai tömény viszolygást mutatnak, a hangja jeges.*- Neked talán van jogod börtönbe juttatni mást? Szerinted ki vinné el a balhét a rosszul beadott bájitalért? Balesetért?-* sziszeg, szabad karját a gyógyító vélt irányába lendítve. Micsoda cirkusz... De a hülyék szintjére nem érdemes lesüllyedni, mert legyőzik az embert a rutinjukkal.
- Gyógyító, kérem!-*kiáltja aztán, farkasszemet nézve Zalánnal. Na most fuss, te féreg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az élet néha bizarr fordulatokat vesz.
Minden bizonnyal jobban tűrné ezt az új, kékbeszabott szerencsétlenséget, ha még mindig ácsingózna a vezetőség dicséretére, sőt, fontolóra venné, hogy jó kapcsolatot alakítson ki. Azonban háta mögött összekulcsolt kezei és könnyed léptei olyan szintű aggresszív érdektelenségről tanúskodnak, amilyet csak kiábrándult tinik képesek. Másfél-két lépéssel Zalán előtt halad, mint a macskák, amik úgy ülnek le, hogy tökéletes rálátás nyíljon tüntető ignorálásukra. A gyakorlatias magyarázat, hogy így nem kell a fiút éreznie vagy maszkot hordania, és legalább a kastély ódon, furcsán otthonos szagát kiélvezheti.
Derekán halkan csilingel a chatelaine, amin sok apró, csecsebecsének tűnő holmi ringatózik láncokon. A ritmus gondolatainak aláfestőzenéje, amint azon töpreng, mivel tudná a másikat rávenni, hogy az összes mellé beosztott járőrözését cserélje el valaki mással.
Bár ki tudja? Lehet, csak sminkelnie kellene, aztán Zalán megint nem ismerné meg - és erre a gondolatra halkan felkuncog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Altea - aki inkább Kati, mellesleg - messze nem leli annyi élvezetét Zalán kínzásában, mint amekkora örömet annak teljes abszenciája okozna neki. Sajnos, az élet nem fenékig tejfel - ezt a hasonlatot is olyan találta ki, aki életében nem ivott semmi jót - szóval marad a seggembesavanyú arcú srác és az ábrándozás.
Az öreg festmények többnyire csak a felhalmozódott por, kosz és korom szagát adják, de a hideg kövek és falak nyirkos, hallgatagon ódon illata mellett alig érződik. Azzal szórakoztatja magát, hogy a képek hátterét fürkészi és elképzeli, milyen lenne ott állni benne. Az egyik szendergő portré kezéből kiesett a virág, s ha figyelmesen nézi, szinte érzi az angol rózsákat, a tölgyfa padlót, a keményítővel kezelt csipkét. Egy másik festményen tavaszi erdő látszik az ablakon át, s máris akad egy ehhez illő emléke, tavalyról, amikor valamelyik éjjel az északi toronyban kiállt a csillagvizsgálóba... Merengéséből az zavarja fel, hogy megszűnnek a mögötte csoszogó léptek, mire kelletlenül megfordul, hátrálva folytatva a sétát.
- Egyszerre lépni, lélegezni és pislogni nem tudsz?- veti fel lehetséges magyarázatként, mert Zalán arca olyan szintű összpontosítást tükrözött, ami szinte elképzelhetetlennek tűnt. Csak nem...gondolkodik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy morzsányi igazság volt abban, hogy erős ellenszenve a másik irányába től könnyűvé tette a gonosz megjegyzéseket; ugyanakkor Zalán meg se próbálkozott a megbékítésével.
- Micsoda kegyetlenség, úgy tenni, mintha idegenek lennénk!- teátrálisan a szája elé kapja a kezeit, aztán a fájdalomtól nagyra nyílt szemek fáradt unottsággal szűkülnek össze, amint ásít egyet. Ez csak kis részben szól a helyzetnek, de ha választania kell, megossza-e fáradtsága okát vagy Zalánra kenje... Az elviselhetőbb szó azonban olyan emléket idéz fel benne, amire a legkevésbé sem vágyott, s valami furcsa, sápadt kúszik az arcára. - Lehet, hogy a picsogás másnál beválik és rohan hozzád, hogy simogassa a hátad,- sziszegi halkan, közelebb sétálva és féloldalasan felnézve a srácra, háta mögött összefont karokkal, - de erős kísértést érzek, hogy kifejezzem egészséged iránti aggodalmam a házvezetőségek felé.- Nem várta, hogy bocsánatot kérjen tőle a gyengélkedős esetért a másik, ám minimum méltányolhatta volna a hallgatását. Főleg annak fényében, hogy Kati őzikeszemei egyébként is meglágyíthatták volna annyira a férfiszíveket, hogy egész évben Zalánhoz osszák be - a pillanat hevében ennyit simán beáldozott volna a nemlétező Edictumos hírnevéből.
Aztán megfordul, s újra felhangzik a csilingelés megszokottá váló üteme, amint elfele sétál, nyugalmat erőltetve magára.
- Annyit rinyálsz, mintha eső jönne... Ha a tintát is úgy taszítod, mint a józan észt, kénytelen leszek Pokeby*-t olvasni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Alapból szokása halkra fogni a hangját, ha feszült, de most szinte azt is hallani, amint forgatja a szemét.
- Morgana, irgalmazz! Álmomban sem feltételezném, hogy aggasztana az épségem!- vág vissza, mert ez a folyamatos nyafogás idegőrlő. Lehet, a maszkokon túl állandó jelleggel kénytelen lesz valami hangszűrőt vagy füldugót hordani magával, mert a verbális zajszmog migrénnel fenyegeti.
A következő válaszra aztán megtorpan, hogy hitetlenkedve hátranézzen, mint aki - mugli közhellyel élve - szellemet látott. Vagy minimum egy háromfejű, mutáns furkászt.  
- Merlin, láss csodát! Elvétve még téged is megszáll az értelem,- magát is meglepi, de Zalán válasza - annak minden igyekezete ellenére - leginkább megkönnyebbüléssel tölti el. A lelkiismerete kínzó, tengerzajhoz hasonló mormolása enyhül a tudattól, s ezzel felenged valami, amit eddig észrevétlenül szorongatott. Ha végre be lettek avatva a tanárok, többé nem terheli semmiféle felelősség a hallgatásért, ha a fiúnak baja esne és ő megelőzhette volna.
Ami sajna nem oldja meg Ebony problematikáját, amiről szívesen megfeledkezne, ha Zalán - pechjére - nem juttatná folyton eszébe. Tekintete keresni kezd valamit, amibe beleköthetne, megakadva a kavicson.
- Mi a retkes randalórt keres az nálad?- még a kérdés felénél se jár, amikor ott terem Zalán előtt és kikapja a kezéből a temető egyik suttogó-kövét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hallott már olyanról, hogy valaki temetőből lopott virágot vigyen a barátnőjének, de merőben új gondolat, hogy egyesek esetleg elhordják a köveket is és még nekik álljon feljebb, amikor rajtakapják őket. Mire azonban idáig ér fejben, a kezében tartott kavics újrakezdi a felvett üzenetet, mivel Zalán kapkodása mellett nem érkezik zsebre tenni. A halk, fáradt-szomorú szavak azonban lefagyasztják, mert kevés hangot ismer meg azonnal, akárhol az ember, de ez pont ilyen. A szeme szinte szikrát szór, amint odakapja a fejét.
- MI A...- csattan fel, hirtelen észbekapva kiabáló suttogássá halkítva a hangját az első két szó után, hasonló gyorsasággal rántva pálcát és hátrálva. Az arca tömény undor és düh, de a tekintetén más is átsuhan. Egyedül vannak egy folyosón, az éjszaka közepén, ami eddig azt jelentette, hogy van vele valaki. A Zalán mellkasára célzó pálcahegy azonban mást mond. - Most  megmagyarázod, mit keres nálad az anyám köve.- Nincs különben..., se fenyegetés, főleg, mert fél tőle, hogy minden további szóval azt kockáztatja, hogy elveszti a hangja felett az uralmat és sikítani fog. De minimum lekáromkodja a rámát ezekről a tetves portrékról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

El kellene tennie a követ, de mint valami elromlott lemez, ismétli magát  az üzenet és nem tudja nem hallgatni; mint valami rossz álomban, talán ha elég sokáig megy, rájön az egész értelmére.
Az álomszerű bizarrsághoz nagyban hozzájárul, hogy Hollósi vádolja meg őt esztelenséggel. Hisztérikus késztetést érez - egyrészt arra, hogy nevessen, másrészt arra, hogy macedón nadály-rontást küldjön rá.
- Azért, te trolltakonyagyú bujdokrém, mert hallom. A. Hangját.- A kavicsot minden egyes pontnál megrázza, nyomatékot adva a szavaknak a gesztussal, ha már a hangerőt minimumon kell tartania. - Magyarázatot, most.- Hallani, hogy ezt már a fogai közt szűri, mert az, hogy Zalán még utasítgatja, pattanásig feszíti a türelmét. És nem, esze ágában sincs leengedni a pálcát, semmi kedve olyan mugli módszerekkel kísérletezni, mint az ágyékon térdelés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az, amint a fiú hangnemet vált, megakasztja az eddigi gondolatai torlódását - valahol, mielőtt még a gyengélkedőn elkezdte volna kioktatni őt, tényleg aggódott Zalánért. Annyit elér, hogy KAti vesz néhány lassabb lélegzetet, s nem sürgeti.
- Rokon?- kérdezi, ha nem is megenyhülve, de elgondolkodva fürkészi a fiú vonásait. Az egyentalár megnehezíti, hogy látsszon, amikor valaki gyászol, bár a másik arcán eluralkodó zavar láttán már kétli, hogy erről lenne szó. A nem jogosít fel táján megfeszül a karja, ám... szégyenszemre érzi, hogy perceg benne valamiféle egyetértés.
- Abba belegondoltál, milyen kívülről látni, hogy valamilyen rohamot kapsz? A hülye titkolózásoddal és az ilyen húzásokkal,- gesztikulál a kezében tartott kaviccsal, talán kicsit védekezően. A legtöbb ember nincs felkészülve rá, hogy valaki a szeme láttára összeeshet és meghalhat, de az a pár pillanatnyi rémület erősen megmaradt benne. Életében nem félt annyira még. Aztán életében nem alázták még úgy meg, mint akkor.
Persze, azóta a gólyák elsősnek nézték, de ez sem tudta teljesen felülírni a gyengélkedős emléket.
Hosszan nézi Zalánt, aztán lassan, meggyőződés nélkül lejjebb engedi a pálcáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az őszinteséget méltányolja - bármilyen keserű szájízt hagy is, hogy pont Hollósitól kapja ezt meg. Legalább nem csak mondja, hogy beszéljenek. Amikor huszadjára is rákezd a kavics, gyorsan beejti a zsebébe, hogy elhallgattassa az anyját.
- Hát ez az!- frusztráltan az ég felé lendíti karjait, fejét rázva. - Honnan kellett volna tudnom, esetleg szívbeteg vagy-e? Vagy bárki másnak?- Elképzelheti, Merlin borogass, igen, pontosan ez történt! Egy pillanatra megint meghűl az ereiben a vér, amint felidéződik az a töredék idő, amíg átfutott a fején, hogy Zalán esetleg agyvérzést vagy szívrohamot kapott. Neki pedig fogalma sincs az elsősegélynyújtásról. Végigfut benne a remegés, amit azóta sikeresen transzmutált sértett haraggá.
- Kibaszottul nem az,- nevet hangtalanul, leszegve fejét egy pillanatra, hogy távolabb tartsa az emléket; sötéten arra gondol, Zalán elmehetne minisztériumi sajtósnak, mert ilyen kis finomkodó elkenését komoly problémáknak arrafelé szokás látni. Összefonja mellkasa előtt a karjai, aztán felnéz és szúrósra húzódó tekintettel néz vissza. Végül türelmetlenül ránt a vállán a szótlan kérdésre, mert mi a szurkcsókszarra vár még? Buksimire, habos kakaóval? Vagy írásbeli engedélyre? Esze ágában sincs közelebb engedni magához, ám -egyelőre- nem fenyegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Hát, hacsak időközben nem tanultad meg előre megérezni, valami alapvető útmutató hasznos lenne,- mutat rá, mert az év egy jelentős részét közös munkával fogják tölteni. Vagy legalábbis egy légtérben lesznek kénytelenek tartózkodni és igazán rossz fényt vetne Katira, ha udvariatlan módon pont az ő jelenlétében találna kimúlni Zalán.
- Helyes,- vágja rá, mert nem állhatja a mártírom pasikat. Aztán a következő pillanatban már szemet forgat, bár tény, kettőből két alkalommal valóban élt a módszerrel, csak hogy valamiféle fölényre tegyen szert. Tudja, hogy az emberek javát töri tőle a hidegfrász, míg egy kisebb rész röhejesnek találja, hogy krup módjára szimatot fog. Az orrnyergét masszírozza az ujjaival, összeszorítva a szemét, mert utólag... elillant a dolog felett érzett büszkesége.*
- Csak engedd el, jó? Utálom, ha beszólogatnak, de nem épp... kellemes időtöltés.- Különösen értékelné, ha nem emlékeztetnék rá, hogy még a védelmébe is vette Ebonyt, mikor a srácnak valszeg rohadtul semmi szüksége sem volt rá. Már akkor is motoszkált benne valami, ami most kristályosodik felismeréssé, amint felnéz Zalánra. Yup. Theodore elhitette vele, hogy gondja van Hollósival, de az is parasztvakítás volt.
- És? Mihez kezdesz most?- Kérdezi, lassan megindulva tovább, ezúttal kevésbé hagyva le a fiút.