Elnyomva egy ásítást küldöm el az üzenetet, majd a talárom zsebében elsüllyesztem a felrúnázott, tökéletesen működő telefonom. Nem nagyon akarom, hogy bármi baja essen, még csak most lett kicserélve, tiszta új, a face ID gyorsabb meg már nem is lehetne, szóval ja. Jobban vigyázok rá, mint a lelkemre. Nem mintha bármi esélyem is lehetne még a mennybe kerülni, azt hiszem, azon a vágányon már elsiklottam egy ideje. Lazítok kicsit a nyakkendőn, majd, egy hirtelen elgondolás során ki is húzom belőle a fejem, ha már úgyis ott vagyok. Bedugom a fekete anyagot a telefon mellé, közben kigombolom az ingem felső két gombját. Máris sokkal szabadabbnak érzem magam. Belesimítok egy pillanatra a hajamba, kiropogtatom a nyakam, miközben befordulok a következő folyosómra. Az emberek azt hiszik, prefektusnak lenni olyan nagy előkelőség, van egy csomó extra jogod, kedvedre büntethetsz mindenkit, a vezetőség meghallja a szavad.. Valójában minden kis szarról jelentést kell írnod, koptatod a cipőd napi háromszor körbe-körbe, és nagyjából hetente új helyeket kapsz. Ha olyanjuk van a fentieknek, akkor naponta, nehogy véletlenül meg merj szokni valamit. Az egészben annyi a jó, hogy kapsz egy papírt arról, hogy az iskola életének aktív tagja voltál, egy ajánlást, ha tovább akarsz lépni ha itt befejezted a pályafutásod, amiért valljuk be, megéri. Egy jó átlag nem elég mindenhova.
És annyi mindent lehet csinálni a prefektusi fürdőben. Halvány, féloldalas mosoly jelenik meg a szám szélében. Oké, oké, nem ide illő gondolatoknak vége, befejeztem. Legalább egyszer ezt is meg kell csinálni rendesen, hát most na.
Fél kézzel a zsebemben nyitok be a következő ajtón. Őszintén, nem nagyon számítok arra, hogy bárki is lenne idebent. Nem nagyon használják ezt a helyet, pedig van annyira ""menő"", mint a kívánságok terme, vagy tudom is én. Ez a szoba is azzá válik, amit szeretnél, nem? Ki ne akarná megismerni a saját lelkét? Okay, igazából nem nagyon értem hogyan működik a varázslata a helynek, de elég jó munkát végez. Szóval vissza oda, ahonnan elindultunk, be is nyitok azzal a gondolattal, hogy nem lesz itt senki. Aztán jól meglepődök, hogy nem a szokásos látvány fogad, hanem valami más.
- Uh. Bocsi - nem mintha bocsánatot kéne kérnem azért, mert a munkám végzem, de ez mégis csak egy olyan intim légkör, amibe nem illik csak úgy berontani. Halovány dohány - na nem az a kiállhatatlan, büdös fajta, hanem a kellemes, amit már megszoktam, és valami ismeretlen és kitalálhatatlan okból imádok -, férfi parfüm, és festék illata keveredik a bentivel. Nem egészen az otthonom illata így, hogy a másik, rajtam kívül eső is benne van az elegyben, de mégis megmosolyogtat. Szeretem. Már ezt az illatot.
- Ha nincs nálad cigi, fű, alkohol, egyéb tudatmódosító szerek, szúróeszközök, és nem csinálsz semmi szabályzatba ütközőt, már itt se vagyok.
És annyi mindent lehet csinálni a prefektusi fürdőben. Halvány, féloldalas mosoly jelenik meg a szám szélében. Oké, oké, nem ide illő gondolatoknak vége, befejeztem. Legalább egyszer ezt is meg kell csinálni rendesen, hát most na.
Fél kézzel a zsebemben nyitok be a következő ajtón. Őszintén, nem nagyon számítok arra, hogy bárki is lenne idebent. Nem nagyon használják ezt a helyet, pedig van annyira ""menő"", mint a kívánságok terme, vagy tudom is én. Ez a szoba is azzá válik, amit szeretnél, nem? Ki ne akarná megismerni a saját lelkét? Okay, igazából nem nagyon értem hogyan működik a varázslata a helynek, de elég jó munkát végez. Szóval vissza oda, ahonnan elindultunk, be is nyitok azzal a gondolattal, hogy nem lesz itt senki. Aztán jól meglepődök, hogy nem a szokásos látvány fogad, hanem valami más.
- Uh. Bocsi - nem mintha bocsánatot kéne kérnem azért, mert a munkám végzem, de ez mégis csak egy olyan intim légkör, amibe nem illik csak úgy berontani. Halovány dohány - na nem az a kiállhatatlan, büdös fajta, hanem a kellemes, amit már megszoktam, és valami ismeretlen és kitalálhatatlan okból imádok -, férfi parfüm, és festék illata keveredik a bentivel. Nem egészen az otthonom illata így, hogy a másik, rajtam kívül eső is benne van az elegyben, de mégis megmosolyogtat. Szeretem. Már ezt az illatot.
- Ha nincs nálad cigi, fű, alkohol, egyéb tudatmódosító szerek, szúróeszközök, és nem csinálsz semmi szabályzatba ütközőt, már itt se vagyok.