Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem, nem és nem. Eszemben sincs minden egyes nap ezzel a kinézettel domborítani, azonban ma van itt az első napom, szóval úgy kell kinéznem, mint egy felnőtt. Kicsit uncsi, de azért egyszer nyolc órát kibír az ember. Ez a ruha szerintem soha életemben nem volt rajtam, és olyan életidegen, hogy Denis konkrétan kiröhögött. Szerintem még most is nevet, pedig megcsapkodtam miatta. De ma nekem úgy kell jól kinéznem, hogy a melleim nem játszanak főszerepet. Kihívás kihívás hátán!
De nem aggódom, mert most úgyis olyanokkal foglalkozunk, hogy szerződést kötünk, beszélek az igazgatósággal, megismerkedem a helyettessel is, bemutatnak a kicsikéimnek, megkapom az asztalom, meg ilyenek. Késve jöttem, mert nem volt könnyű elintézni a papírokat, így nem voltam itt az össznépi banzájon meg nem is tud velem annyira foglalkozni a vezetőség. De nem aggódom, mert dolgoztam én már itt pár évet diákkoromban, szóval nagyon könnyen elnavigálom magam. Ők kaptak egy talpraesett tanárkezdeményt, nekem meg helyzeti előnyöm meg nagy szám van, így nem nagyon kell félniük azon, hogy elveszett bárányként álldogálok majd a sarokban, amíg meg nem szán valaki.
A bemutatás után azonban nem zavarom a rendet, holnap majd lesz idejük kifaggatni mindenről, most azonban még be kell rendezkednem az asztalomnál. Nagyon komolyan készültem a mai napra, ugyanis hoztam egy jegyzetfüzetet, hat tollat és egy kaktuszt, de mint tudjuk, majd év közben alakul ez most. Belépve az ajtón egyetlen példánnyal találom szembe magam, és ha még nem hallott róla, hogy visszatértem, akkor azt hiszem, ez most igazán nagy meglepetés lesz neki. A hajamat hátra vetve, lendületesen sétálok felé és állok meg előtte.
- Helvey úr, azt mondták, ön tud segíteni. Az asztalomat keresem.
Ártatlan bambiként pislogok le rá a műpilláimat rebegtetve, mintha annyira ártatlan lennék, mint amennyire nem vagyok. Hogy örül-e nekem. Bah, fene se tudja, de azért remélem, nem utál nagyon. Denisnek fontos, nekem meg Denis fontos. Nem nagyon tudtunk kapcsolatot kialakítani, de most úgy néz ki, elég sok időnk lesz együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Helló.
Próbálkozom valami gyengével, de azért az ölelés jobb és megnyugtatóbb, mert hát valljuk be, az ismeretségünk döcögősen és meztelenül indult, de most egészen ruhában vagyok, szóval nem kell kínosnak lennie ennek. Így örömmel ölelem vissza, és tényleg megnyugszom, hogy mosollyal és őszinte gesztussal fogad. Fogtam magam és leléptem és Denisnek is ártottam, most meg, mintha mi sem történt volna, visszacsattogok a történetbe. Az igazság az, hogy félek. Bár nem látszik, de rettegek mindentől és mindenkitől. A reakcióktól és a véleményektől. Mondanám, hogy nem érdekel, de azért igen. Én, aki tettem egy fogadalmat, egy olyan megszeghetetlen esküt - nem azt a fajtát, csak hasonlóan komoly -, mely szerint a férjem oldalán kitartok, majd gondoltam egyet, és elmentem, hosszú időkre, idegen országba, magára hagyva őt. Nem látszik, de tényleg aggódom, hogy mit hagytam magam után és mibe lépek most bele újra, de hoztam egy döntést, amit nem akarok már megmásítani.
- Ez elég drasztikusan hangzott.
Jegyzem meg csendesen mert valljuk be, hogy a kitúrás az olyan riasztó. Eszemben sincs ilyet tenni, és bár ő az asztalra gondolt, azért egy pillanatra megáll bennem az ütő, de, ahogy látom, hogy mire gondol, elnevetem magam. Egy tipikus tanári asztal, tele mindennel. Jó lesz ez, érzem.
- Maradhatnak nyugodtan, nekem csak egy kicsi kaktuszom van.
Emelem ki a táskámból a kis, fekete edénybe ültetett zöldességet, ami olyan mintha éppen nagyon örülne a ténynek, hogy kiszabadult a táskámból. Megígértem neki, hogy csak addig kell elbújnia, amíg mindenkivel találkozom, utána megkapja a maga méltó helyét.
- Igen. Jó pár hónapja bennem van az érzés, hogy hibáztam, amikor elmentem, de nem akartam feladni a lehetőséget. Szóval azt megcsináltam és most visszavonulót fújtam, hogy Denis közelében legyek. Ő a legjobb barátom, szükségünk van egymásra.
Legalábbis ugye ezt érzem. Aztán az idő majd vagy minket igazol, vagy azt, hogy nagyon nem lenne jó döntés elmennem jósnak.
- Mi a helyzet veled? Tanárnak állsz te is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nos... igen.
Mondhatjuk így is, ugyebár. De teszem hozzá, én nem terveztem ilyen nagyot lépni, csak aztán, valahogy minden következett az előtte lévőből, és mire észbe kaptam, minden a helyére állt, én meg átléptem azt a bizonyos küszöböt és azt mondtam mindenkinek, hogy "Catherine Hope Brightmore itt van és itt is marad!". Mi a fene, ugyebár. Amúgy nem tudom, hogy hogyan tudtam ezt eltitkolni mindenki elől, néha nagyon szerettem volna elmondani. Felhívni Denist, hogy már csak hatot kell aludni, vagy Annie-t, hogy megbeszéljem vele, hogy péntekenként újra eljárunk majd vásárolni. Szépen, lassan lehettek volna elejtett mondataim, de aztán, valahogy csendben maradtam, és egyszer csak itt voltam, itt vagyok. Olyan furcsa nem, mintha természetes lenne, mégis idegen. De hozzá fogok szokni, tudom. Nekem itt a helyem, itt van dolgom. Ha csak annyi is, hogy Denis teljesen megőszüljön, akkor már nem éltem hiába.
- Ugye? Ő az első kaktuszom babája, szóval úgy gondoltam vele, hogy most már elérte az iskolás kort. Nagymama lettem.
Bár abba se nagyon szeretnék még belegondolni, hogy egy nap, a már nem is olyan távoli jövőben anya leszek. Még mindig ott az elhatározásom, hogy férfival vagy anélkül, de terhes leszek, amikor huszonkilenc leszek. Ha bármit megválaszthatnék, akkor egy gyerekem lenne, egy lányom, de mint tudjuk, azért a dolgok nem úgy működnek, hogy megálmodjuk a kicsi önmagunkat, aki egy kicsit feltuningolt és tökéletes, és úgy is lesz. De az elhatározásom olyan stabil, mint, hogy most itt állok, és a pici kaktuszt elhelyezem az asztalom azon felén, ahol már látszik az asztallap.
- Addig jó, amíg csak látod.
Mosolyodok el a kijelentésem mellé, azonban a mosolyban szomorúság csillan. Én tapasztaltam azt a sötétséget, néha fáj, néha rosszul vagyok miatta, amikor front van, de sosem mondom, mert nem akarom, hogy úgy érezze, emlékeztetem rá. Olykor eszembe jut a tekintete, ahogy ott volt, majd eltűnt, eszembe jut az, ahogy a testem kihűlt, fázni kezdtem, ahogy egyedül voltam, nagyon sok alkalommal, és a gyógyszerekhez menekültem, hogy lássam. Ahogy az orvos bátyám házában, két kisgyerek mellett, gyakorlatilag droglabort üzemeltettem. Nem vagyok büszke a múltamra, de azt mondják, még büszke lehetek a jelenemre.
- Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy sokkal aktívabb életet éltél, mint én valaha is fogok. Örülök, hogy sikerült beilleszkednek a... városba. Azt hiszem, elég rosszul játszottam ki a kártyáimat. Az apám úgy tervezte, hogy a válásom után újra férjhez megyek majd, Daróczyhoz.
És én meg is próbáltam kedves lenni vele, de az a férfi annyira nem az én világom. Amúgy is, eleve nem voltam értékes, mert szűzként kellett volna a házasságba mennem, és egy válás sem éppen jó ajánlólevél. Igazából nem is tudom, hogy milyen elvált asszonynak lenni, mert a családnevem Brightmore maradt, és semmilyen határozatot sem fogtam még a kezembe, hogy elváltunk. De biztos ide küldték valahova, Jason meg úgy eltette, hogy ő sem fogja megtalálni. Szóval most még annyira könnyedén mondom ki a válás szót, mint más a vajas pirítóst.
- Elnyertem egy ösztöndíjat, így Franciaországban tanulhattam divatot. El kellett mennem innen, hogy megtudjam, az itteni emberek nélkül képtelen vagyok élni. És egyelőre furán. Még nem szóltam mindenkinek, hogy itt vagyok, hogy itt leszek, és furcsa, hogy nem voltam. A faluból város lett, illúziómágusok vannak a környéken, de szerencsére Jolika és a maffia örök. Még mindenem dobozban van, pedig már nagyon idegesítenek, mégsem tudom rávenni magam, hogy kipakoljak. Szörnyű vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bólintok párat arra, amit Belián mond. Tudom, hogy igaza van, hogy tényleg nincs semmi, de tényleg semmi értelme annak, hogy emésztem magam, azonban mégsem olyan egyszerű ugyebár az, hogy ne emésszük magunkat. Így tehát, marad az a bizonyos nyomás, amit akkor érzel, amikor nem tudod eldönteni, hogy a tetteid következményei hosszútávon a jó célt szolgálják-e?
- Megleptem és megkínoztam. Beültem az egyik egyetemi előadására, és kényszerítettem rá, hogy úgy koncentráljon a sárkányokra, hogy közben ott vagyok mellette.
Rendben van, ez az ötletem még mindig az egyik legzseniálisabb mind közül, szóval nagyon büszke vagyok rá, hogy végül nem a vasútállomáson, a vonatfüstben megjelenő, lassított jelenet mellett tettem le a voksom, hanem inkább ezt választottam. Mert tessék, így vagyok most itt, mint egy sikert aratott nő, akinek valóban sikerült meglepni a férfit, és aki örül a visszatérésének.
- Meglepődött, de örül is. Kellett nekünk ez az egy év, úgy érzem, jóval felnőttesebben tudunk egymáshoz állni. Milyen volt addig, amíg nem voltam itt?
Mert érdekel, hogy volt-e más is, ami ide vezetett. Én csak örülök neki, hogy az életünket már nem feltétlen csak a dráma határozza meg, bár úgy érzem, hogy hamarosan ez is eljön. Mintha zsigeri szinten tapintható volna az az apró kis feszültségmorzsa, amiből a veszekedésünk kibukik. Most még minden éden kerti nyugalommal azonosítható, de ismerem magunkat, el fog jönni a pillanat, amikor ennek az egésznek vége szakad, és akkor bizony nem lesz kérdéses, hogy üvölteni fogunk egymással.
- Köszönöm, az is vagyok. És nem, nem csak te. Rendszeresen úgy beszélek hozzájuk, mint az anyjuk. Nem tudom, hogy a gyerekemmel is ilyen leszek-e majd, de ha ennyire sikerül majd a kooperatív szövetség, akkor nem is lesz kérdéses a dolog, hogy jó vagyok-e anyának.
A gyerek. Na igen, ha van sarkalatos pont az ember életében, akkor ez az. Másokkal ellentétben azonban én nem aggódom. Mert nekem erre az egyre nagyon határozott terveim vannak. Amikor betöltöm a huszonkilencet, akkor fogok terhes lenni. Denistől szeretnék, de ezt vagy nem mondom el neki, és úgy esek teherbe, hogy ne tudjon róla, vagy elmondom, ő ellenkezik, elkábítom és ellopom a mintát, és úgy esek teherbe, vagy egy random katalógus fickótól, akinek nem olyan gázos a leírása. De az a lényeg, hogy ez huszonkilenc éves koromban fog megtörténni. Ha a nemét is meghatározhatnám, nyilván egy lány mellett döntenék, de azért ennyire pontosan semmit sem lehet kivitelezni. Igazából a teherbeesést sem, de adjuk meg a lelkemnek azt a békét, hogy azt én irányítom.
- Furcsa elképzelni, hogy meditál.
Nagyon furcsa, de elhiszem neki, mert ilyennel nem viccel az ember, különösen nem olyan őszintén, ahogy ő mondja. A változások együtt járnak az idő múlásával, ahogy haladunk előre, úgy lesz minden egyre jobb és jobb. Így remélem, hogy ez a bizonyos meditálás is erre lesz majd tökéletes.
- A szerelem pont olyan, amilyennek leírtad. Ettől olyan jó. Főleg, ha jól csináljátok.
Mert lehet a szerelmet nagyon rosszul is csinálni. Kérdezzen valaki minket Denisszel. Mi igazán rosszul is tudtuk csinálni a dolgokat, rengeteg időt elvéve magunktól. Az érzéseink pengeélen táncoltak, és talán a szerencsének köszönhetjük csak, hogy nem csapott át gyűlöletbe az egész.
- Igen, taktikai. Tudod, hozzuk össze az aranyvérű családokat. De én nagyon nem illettem volna hozzá, szerintem meggyűlöltük volna egymást idejekorán. Viszont, ahogy elnéztem, a befutó korban és stílusban is olyan, aki illik hozzá, és akit megszerethet a nép.
Daróczy valahol negyven felé járhat, én meg huszonöt se vagyok. Bármennyire is megnyerő férfi, ő már élt, én még élni akarok. Hogyan is illeszkedhetne a harsány természetem az ő patyolat világába? Sehogy. A mostanival látva viszont tudom, hogy boldog lesz, mert jó őket együtt látni, nem megjátszottak, hitelesek. Szeretem az ilyen párosokat, nagyon el tudom hinni nekik, hogy igaz, amit közvetítenek.
- El. A határozatot nem kaptam meg, lehet, hogy elveszett valahol, de én aláírtam a válási papírokat, hogy Denis szabad ember lehessen, nem hiszem, hogy tétovázott volna ezzel, elvégre olyan sokszor hangoztatta, hogy csak két évig lesz a férjem, aztán vége.
Magamtól nem írtam volna alá őket, ám az, hogy tényleg ennyire sokszor mondta, arra motivált, hogy megtegyem. Mert éreztem rajta, hogy vissza akarja kapni a szabadságát, és ehhez az kellett, hogy én elengedjem őt. A szívemből képtelen vagyok, de legalább papíron ne érezze azt, hogy nem független. A kérdésre, hogy híres tervező lettem-e kuncogva bólogatok párat. Vannak saját kollekcióim, és terveztem már ruhákat menyasszonyoknak. Az utóbbi fogott meg inkább, így mindenképpen azzal szeretnék foglalkozni a jövőben. Most Liziét tervezem, aztán Liliét fogom, nagy dolog, hogy ilyenekre felkérnek, és büszkén vállalom őket.
- Nem is értem, hogy hogyan lehet egy ilyen csodálatos ajánlatot visszautasítani.
Rázom meg a fejem ciccegve, de vigyorogva, elvégre ki ne szeretne a furcsa hajú néni unokája lenni. Naugye.
- A bort elfogadom, egy jó beszélgetéssel. Csinálok majd egy vacsit, ilyen családi-baráti összeröffenést. A kipakolást muszáj leszek egyedül megoldani, mert ha az nem megy, akkor eléggé rosszul áll a szénám. A vacsiban benne vagy? Tudom, hogy jól főzöl, de lehetne egy nap, amikor téged kényeztetnek. Hozd a párod is, ígérem, kiváló fogásokkal készülök.
Az órára pillantva sóhajtok egy nagyot, mert nagyon elszaladt az idő, és el kell lassan köszönöm kaktusz-gyermekemtől és Beliántól is. Így előbbit jelzés értékűen az asztalra helyezem.
- Indulnom kell, de péntek este? Addigra összeszedem magam meg a házat teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Megemelem a szemöldökömet, miközben felé haladok, és arra törekszem, hogy az életmentő kávét ne löttyintsem ki, ez egy nagyon fontos feladat, meghatározza a napot, úgyám.
- Szerintem az Espresso-t mi tartjuk fenn.
Egy hatalmas, tripla csodát adok át neki, mielőtt a sajátomba kortyolnék. Látszik, hogy némiképp fáradtra sikerült csak pihennem magam, de hát ilyen az, ha az ember áldozatokat hoz a családjáért.
- Nem könnyű egy férfit egész éjjel lefoglalni úgy, hogy ne jöjjön rá, hogy azért teszed, mert a húga a bátyáddal sütöget, amire instant agyvérzést kap. Terveim között szerepel idővel egy saját gyermek, aki remélhetőleg Brightmore, szóval Denis egyes funkcióinak működnie kell még egy ideig.
Komolyan, a mi családjaink olyanok, mintha a Trónok Harcában lennénk. Mindenki mindenkivel, és közben mégse senki senkivel, de talán esetleg valaki lehetne valakivel. Egy nap megírom a könyvemet erről, és nem ezzel fogok sok pénzt kaszálni, hanem a kiegészítő kötetekkel, a ki kicsodákkal.
- Este csináltam sablonokat, megnézed, hogy mindegyik gyerekekre illeszthető-e?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Pedig, tegnap este felülmúltam önmagam.
Még egy büszke vigyort is megengedek, mert valóban az ilyenek közöttünk nem tabutémák, hát csak meg kell nézni, hogy milyen bonyolult az egész minket körülvevő környezet. Hozzám ebből egyértelműen Zorka áll a legközelebb. A nővérem kattant, a gyerekét is itt hagyta, a Ariana a panzióval van elfoglalva, Helena szent, Edit meg nem is tudom, hogy mikor ment férjhez, elképesztő, hogy már nagykorú, a többiek viszont még picik. Szóval egészen Zorkáig nem találtam a helyem, és ha a bátyám egy idióta, és nem cselekszik, hogy nőül vegye, akkor bizisten, hogy elválok, és elveszem én.
- Hát... én is sok jobb programot tudtam volna mára, de olyan kedves volt. Öregszem, mert néha erős vágyat érzek rá, hogy olyan nagymamásan megcsipkedjem az arcát. Ami meg a segge védését illeti, Denis túlzottan kemény vele, Annie kéri, hogy ne szóljon bele az életébe, Barni meg nem hiszem, hogy feszkót akarna, de ráparázik, amit Denis élvez, és ... miért nincsenek nekünk normális rokonaink?
Nagyon nem értem ezeket a bonyolult rendszereket, amikkel működünk. A kérdésre felnevetek, és már szólni is szeretnék, amikor reflektál, én meg egy "buh" kíséretében nézek rá.
- Hát ez az, ettől féltem. És ez már egy szűkített verzió. Kellene egy kerek fejű gyerek, de egy se rémlik most. Mindegyik olyan normális alkatú. Nem etetik ezeket a kölyköket rendesen? Szóval akkor azt ne ajánljam fel. Na és ez? Nem túl díszes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Szeretem Zorkát, olyan személyisége van, amilyet szerettem volna mindig is Jason mellett tudni. Vidám, bolond, és teljes mértékben nem normális. Ilyen kell mellé, olyan, akivel az én nagy maci bátyám jól érzi magát. Zorka tökéletes, és szeretem azt gondolni, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy összejöjjenek. Várom a következő szinteket, a házasságot, a kisembereket, akik szőkék lesznek, és hatalmas hajkoronával rendelkeznek majd. Nevetésemet a kedvesre reflektálása csillapítja, és egy kicsit megemelem a szemöldökeimet.
- Szörnyűek vagytok. Barni tök önbizalomhiányos, én nem piszkálnám azért, mert végre tököt növesztett, és tett valamit a boldogsága érdekében. Nem mondta el, mert biztos félt a kudarctól, vagy a túl erős kritikától.
Én megértem őt, legalábbis én ezekre gondoltam, amikor kiderült, hogy helyettes lett, és ezt nem mondta el senkinek. Azt nem mondhatjuk, hogy Zorka azért nem tudta, mert folyamatosan Jason-nel lóg, mert nem, hanem egyszerűen, ha az ember ezt elbukja, akkor nem szívesen osztja meg. Még mindig könnyebb eltusolni a sikertelenséget, és örülni a sikernek.
- Szereti.
Pillantok rá teljesen nyugodtan, finoman mosolyogva. Arra a lányra amúgy is rá van írva, hogy odáig van a srácért, de történetesen még el is mondta. Ahogy azt is, hogy:
- Nem akar mást, csak, hogy minden normális legyen közöttük, hogy ne azon görcsöljön Barni, hogy mi volt a múltban, és, hogy egy kis időt együtt tudjon vele tölteni. Azt mondta, hogy nem fog semmi félreérthetőt és kellemetlent tenni. Denisnek be kell látnia, hogy a húga, nos ivarérett, felnőtt nő, akinek vannak érzései és gondolatai, és aki el tudja dönteni, hogy mi a jó neki. Nem kell megmentenie, mert nem igényli. De persze, ezt magyarázhatod, nem fogja megérteni. Persze mindegyik makacs, mondhatsz nekik bármit. Az egyik fejjel megy a falnak, a másik meg követi. Nem is kell nekem gyerek, rajtuk kiélhetem magam.
Vicces? Nem, tényleg így van. Minél több Brightmore van a közeledben, annál nagyobb kedved van elővenni az anyai szigort. Sokszor szeretném megcsapkodni őket.
- Szerencsétlen Karola, te aztán nagyon kedves vagy vele. Azért neki ne mond, de értem, hogy mire gondolsz, ha jön valaki, akkor majd a feje határozza meg a mennyiséget. Nálad mit lehet csinálni kedves minimalizmus kisasszony?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Meg fogsz valaha neki bocsátani?
Mondjuk lehet, hogy Barninak ahhoz valami eszméletlenül nagy baromságot kellene csinálnia, vagy valami olyanba kellene véletlenül keverednie... óóó nem, nem szabad nekem ebbe belegondolni jobban, mert még a végén kitalálok itt valami őrültséget. Denis szokta erre azt mondani, hogy néha jó lenne, ha képes lennék megállni. De rólam van szó. Hogy én ne agyaljak? Ugyan, kérlek. De most erőt veszek magamon, és megpróbálom nem kibékíteni a testvéreket. Megoldják. Különben is, ha Jason végre összeszedi magát, és mondjuk tesz lépéseket, akkor mi mind rokonok leszünk, és ha én is közben beleavatkozom, abból lehetnek nagyon szar családi ebédek is. A célom pedig a világbéke, a boldogság, és egy csomó nyálas szépségkirálynős gondolat.
- Csak ne a gyerek előtt mondd, mert szerencsétlen teljesen kibukik. Mostanában olyan hamar jönnek ezek a hormonális hisztériák, hogy az ember csak néz, és nem is érti, hogy igazán mi a fene bajuk van ezeknek a kölyköknek. Meg ez a korai érés, komolyan mondom neked, sírba visznek.
A kettő bé még nem is, de a három a, hát komolyan mondom, a zöme tizenegy éves, de egyszerűen néha annyira zavarba jövök tőlük, hogy szívem szerint némító bűbájt tolnék rájuk. Vagy sóbálvány átkot, majd jól kihiperventillálnám magam. A múltkor is, a tizenegy éves, komolyan annyi Kustus Annamari közölte velem, hogy van jó pár szexi tanárbácsi. Mondjuk lehet, hogy az anyjától hallotta ezt, de ne. Csak simán ne. Helyette inkább nézem azt a sok mindent, amit Zorka kitalált. Hogyan van ennek a nőnek ennyi képzelőereje? Egy szemet fel is veszek, és megrázogatom kissé, így test nélkül olyan para, ahogy az a fekete karika mozdul. Pedig valljuk be, semmi köze az igazi szemekhez.
- Mi is festünk tojást? Hátha meglocsolnak. Mondjuk remélem nem vödörrel. Travis meg Will, sőt szerintem akkor Jason is benne volt, egyszer kitalálták, hogy összeterelnek minket lányokat, és akkor egyszerre kapjuk az áldást, csakhogy mi máshol vártuk őket, és apám mostani feleségét sikerült három vödör vízzel telibe kapniuk. Csóró annyira megfázott, hogy egész héten gőzölgött a füle meg az orra a bájitalos gyógyteától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nekem miért nincsenek ilyen testvéreim? Travis elvan a maga világában, Jason, Will, Milan normális, Ariana és Helena szintén. A legnagyobb ajándékot Jeannie adta, amikor betört hozzánk és otthagyta Archibaldot, mert rájött, hogy az anyaság az nem vicces.
Tegyük hozzá, hogy az elmúlt két évben nem is kérdezte, hogy én életben tartom-e a gyerekét. Természetesen igen, de ez nem segít. Kértem Jasont, hogy vesse be az ikerizéjét, és mondja meg Jen-nek, hogy kapja be, de ha meg is kapta az üzenetet, nem foglalkozott vele.
- Te Zorka, kéne kötnünk egy házassági szerződést. Archibald elveszi Karolát. Hány éves is most pontosan?
Nem baj, ha egy picit idősebb a lány, mondjuk nyilván a fiúnál szerencsésebb, mert a fiúk felnőttként is tök hülyék. Például Jason, aki most már igazán  meggyűrűzhetné Zorkát, mert ha nem teszi, esküszöm, hogy megteszem én. Apám kifutna a világból, hogy elveszít egy kiváló trófát, mert, hogy Denist annak tartja, és kíván minél több gyermeket nekünk. Ezek elképesztően mókás beszélgetések tudnak lenni, néha direkt kisebb ruhát veszek fel, vagy émelygést szimulálok, mert vicces látni a család arcát. Azt mondják, hogy addig jár a korsó a kútra.. na igen, minden esélyem megvan rá, hogy a karma arcon köp egy nap. Jen első akciója óta már a konyhába is óvatosabban megyek be.
- Remélem nálunk leszel húsvét hétfőn.
Somolygok rá, és közben abban is reménykedem, hogy Jason azt hiszi, jó ötlet Zorkát telibe locsolni. Azt hiszem, elért a változó kor, kezdek átmenni a nénikbe, akik képesek az árokparton derékszögbe állítani a padot ha kell, csak jól lássák, ahogy a Kati veri a Sanyit.
- Alkohol? Szabad a testvéred gyermekközpontú rendezvényén ezt a szót kimondani? Kétszer is.
A kijelentésnél már lehalkítom a hangom, mintha valami nagyon riasztót kérdeznék, és olyan kis butuskán nézek rá, mintha ne lenne agyam. Pedig van. Annak, akit kedvelek. Például őt.
- Kár, hogy senki se házasodik, úgy szerveznék esküvőt. Mivel már házas asszony vagyok, szervezhetek. De Edit óta senki se házasodott. Minek ennyi testvér, ha mind mamlasz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Óóó, hát láttad, hogy milyen család jár Jasonnel. De ne idegeskedj ezen, mindenkinek van házassági szerződése, mindegyik kb ugyanazt tartalmazza, ha elválsz, akkor a házasság előtti vagyonodat veheted ki, meg annak a felét, amit együtt teremtettetek meg. Kivéve a házat. Az apám mindenkinek házat vesz nászajándékba. Szóval ha nem akartok a Tündérmanó elején maradni, hanem máshová költöztök, akkor ő veszi a házat, és ha elváltok, a ház Jasoné marad. Ha nem kell a ház... hm, nem is tudom, hogy akkor mi van. Majd megkérdezzük Editet. Nekik se lett saját házuk, mert tudod, a Radetzky-k mind egy kupacon laknak.
Editnek gondolom semmi újdonságot nem jelent, de például nekem Isten mentsen, hogy együtt kéne élnem mindenkivel. Tökre élvezem azt, hogy Jason-nel meg Annie-vel vagyok. Sőt, Jason gyakorlatilag már Zorkánál lakik, nagyon ritkán látom otthon, így még kényelmesebb, egyre több a nőiesség a házban. Nem mintha eddig ne ez lett volna a divat.
- Akkor csak kicsit idősebb, teljesen belefér. Majd megbeszéljük a részleteket.
Még kacsintok is hozzá. Mondjuk a fene se tudja, hogy most mi lesz majd. Mármint, ha Andrássy asszony meghal vagy nyugdíjba megy, akkor gondolom lesz majd egy új házasságszerző. Nem mintha láttam volna nála gyakornokot. De sosem tudhatja, hogy mikor jön egy szívroham, vagy esetleg mikor öli meg az egyik jelölt a kapott pár miatt. Mai zaklatott világunkban nem mindenkinek juthat egy Jason vagy egy Denis, habár, nálunk elég necces volt az ugye, hogy mind a két fél eljut-e idáig élve, most meg olyan felnőttesek és kedvesek vagyunk, hogy gyakorlatilag hányni tudnék magunktól. Imádom!
- Miért, ha én hozom, akkor nincs?
Kacsintok és a pohár karimája felett rámosolygok. Helló helló, nem mondta senki, hogy én ártatlan vagyok. Rendben, egy fokkal jobban tartok a bátyjától, de ő a testvére, szóval neki szabad, én meg elég bonyolult, hogy végül is ki vagyok, ha végigvesszük az opciókat. Szerencsétlen Barnabás. Én azért sajnálom, nem lesznek könnyű hetei, ahogy nem is voltak azok.
- Merlin menten meg minket, és este menjünk el inni, mozduljunk ki, éljünk.
Nem mintha most ne élnénk, és nem mintha a mai nap után még kedvünk lenne bármi máshoz, mint eljutni az ágyig, és egy nagyon nagyot aludni. Egy igazán nagyot. De most koncentráljunk, mert indul a buli.