Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az utolsó vonással végezte be a megbűvölt kréta a dolgát, ami összefoglalta a táblán az elsősök éves tananyagát. Utolsó gyakorló órájuk volt a vizsga előtt és mérhetetlenül büszke volt rájuk. Kedélyesen oszlatta fel a diáksereget, de amint kitárult az ajtó, égtelen bődülés rengette meg a folyosót, amit egy hasonló volumenű káromkodás követett. A gyerekek a döbbenetet követően röhögcsélve hagyták el a termet, de a professzorasszony résnyire szűkülő szemekkel vonult ki az ajtón és csapott rá botjával a fiú fejére.
 - Fegyelmezze a nyelvét Zimmermann, ha nem akarja, hogy a szájpadlásához ragasszam! - nyekeregte ingerültem, ahogy a tollakkal tarkított köpenye árnyékot vetett a levitásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Vastagon rúzsozott ajkát csücsörítette, miközben méltóságteljesen kihúzta magát és a sétabotját maga elé támasztotta. Jól esett neki a bók, de sejtette, miért kapta, így próbálta leplezni elégedettségét.
 - Tudom kedvesem, hogy jól áll, másképp nem aggatnám magamra.
 Csendben hallgatta a fiút, de mivel a kertelésnek nem volt híve, türelmetlen sóhajjal hajtotta le fejét és pillantott át szemüvege felett.
 - Felvetésem nekem is rengeteg van. Mire alapozza a magáét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 - Feltételezem nem ebben a sorrendben történt - jegyezte meg, de hagyta, hogy a másik tovább magyarázzon. Homlokán a ráncok elmélyültek, ahogy égnek emelte a szemöldökét minden újabb mondat után.
 - Egyszerre ígéretes nyom, pont annyira, amennyire érthetetlen - rázta a fejét. - Egy portréról tűntek el azok a hangszerek, amiket én kerestem és bár lehetséges, hogy valaki matériává bűvöljön egy képet, számtalan előfeltételnek kell hozzá teljesülnie, köztük a tapasztalt igézés az egyik. Meglehetősen valószínűtlen, hogy egy harmadikos diák ilyet műveljen. Engem csak harsogó portréalakokról értesítettek, amik már nem válogatják a kereteket a kastélyban.
 Értetlen pillantását futtatta végig a diákon, majd kisvártatva újra megszólalt. - Tapasztalt maga bármilyen csendháborítást? És ha igen, akkor hol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Mivel a kastélybeli irodája meglehetősen kicsi volt - és ami hely adódott, azt is antik tárgyak és könyvek töltötték be -, a tanév során használt felszereléseknek keresett méltó helyet, legalábbis a szünet idejére. Csizmájának és sétabotjának kopogása elegyedett egy csoszogó hanggal, ami a mögötte sántikáló házimanótól volt eredeztethető. Lépteit aligha figyelte, ugyanis egy termetes, öreg bőröndöt lebegtetett maga mellett feltartott, piciny ujjával. Hatalmas szemeit féltőn düllesztette rá, de összerezzent, amikor durrogtatás ütötte meg lapátfüleit.
 Az asszonyság először ebből semmit nem érzékelt a vénséggel járó süketség végett. Ám amikor ráncos ujjait a szertárak kilincsére fonta, már ő is meghökkent, hiszen az nem volt hajlandó kinyílni.
 Bosszankodva lépett hátra és emelte a sétabot hegyét a zárhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Fény villant a bot végéből s bár a kelleténél hangosabban vágódott ki az ajtó, a végeredmény ugyanaz volt. Husszú nyakát nyújtotta az asszonyság, hogy belessen a szobába, talárja mellől pedig remegve tette ugyanazt a házimanó.
 Kakasi ajkai dühödten préselődtek össze, amikor észrevette a diákokat a szikraesőn és valami ismeretlen eredetű gőzfelhőn  keresztül.
 - Akármit is művel Jankovits, azonnal fejezze be! - dördült a tanárnő hangja, amit a bőrönd hangos püffenése követett a padlón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kissé hátradőlt a kusza magyarázat hallatán, amiből momentán alig tudott kibogozni hasznosnak tűnő információkat. Az is meglepte, hogy diákjában ekkora lelkesedés van az ügy iránt. Nagyokat pislogott és bár habozott kicsit, de kísérletet tett arra, hogy medrébe terelje vissza a beszélgetést.
 - Túlságosan egyedi ez a... története, hogy csupán véletlen hasonlóság legyen az eredendő problémánkkal. De még mielőtt bárkit meggyanúsítanék, javaslom - itt lendületesen megfordult, fekete talárja pedig valósággal repült a mozdulattól -, hogy vessünk egy pillantást a helyszínekre.
 Sétabotjának hegyével körbemutatott a folyosón, válla felett pedig kérdőn pillantott hátra azt várván, hogy a fiú segítsen neki megtalálni a hang pontos forrását, amit pár perccel ezelőtt hallottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Hallatlan - hebegte megütközve a tanerő, majd ujjaival, melyeket hatalmas, bumszli ékkövekkel berakott gyűrűk tarkítottak, megragadta köpenye szegélyét, hogy ne essen el a küszöbön, mikor belép rajta. Szerencsétlen manót sikerült is ezzel fellöknie, de most a figyelmét sokkal inkább a megvadult varázseszköz kötötte le, ami már jószerével kirepült az eridonos kezéből.
 Az asszonyság nem habozott, talárját elengedvén csavart egyet sétabotján, hogy az ébenfa nyelét precízebben tarthassa. A nagyobbik felét az egyik mellette álló diáknak dobta oda és melegen remélte, hogy az nem fogja elejteni.
 - Invito! - hadarta gyorsan és sikerült röptében elkapnia Dorián pálcáját. Amilyen esetlennek tűnt az előbb a terebélyes hacukájában, most annyira voltak határozottak a mozdulatai, pedig lett volna mitől félnie, mert a fekete tollak a nyaka körül meglehetősen gyúlékonyak voltak. Mormolni kezdett, amiből a többi szemtanú még éles füllel is csak foszlányokat lehetett képes elkapni. - Finite... fontes... magicae...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Hátrébb! - intett nagyot az asszonyság a diákoknak s úgy fordult, hogy elállja az utat az elszabadult eszköz és a gyerekek között. Kísérletett tett arra, hogy rálépjen a pálcára, de mire csizmája a padlón koppant, a megveszekedett már tovább pattant egy régi tankönyvektől roskadozó polcra. A néni szemei elkerekedtek, amint észrevette, hogy a borítók lángra kapnak.
 - Ötleteket várok, Jankovits! - mennydörögte, miután eredménytelenül sült el az újabb kísérlete, hogy eltalálja a varázspálcát, ami most a falról pattant vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Pedig ha tudná, mennyi mindent alakít véletlenek sorozata a világban... Ne becsülje alá, fiam - dünnyögte menet közben. Hangjában semminemű megrovás nem csendült, csupán némi melankólia, mintha saját tapasztalatból beszélne.
 Mikor a folyosó elágazásához értek, a tanárnő megtorpant. Tekintetét a falon futtatta végig először. Egy portréhoz fordult, de nem kellett hosszasan tanulmányozni ahhoz, hogy annak konklúziójára jusson: üres a kerete. Egyelőre semmi jel nem utalt arra, hogy a festményen keresztül járatná valaki velük a bolondját.
 - Ha megkérhetem, kedvesem - hangzott sietősen az asszonytól és pár másodperc után a fiú kezébe nyomta a sétabotját. Pontosabban annak markolatát. Lecsavarta róla az ébenfapálcát, melyet aztán úgy tartott szája elé, mintha trombitába készülne fújni.
 - Appare Vestigium - duruzsolta és valóban fújt egyet, mire a pálca hegye nyomán aranyló csillámörvény szabadult el a folyosón, beterítve mindent, ami az útjába került. Néhány ponton, mintha ragasztóba akadtak volna a mágikus részecskék és különböző formákat fedtek fel kettejüknek. A többségük lábnyomok kuszasága volt a padlón, a falnál pedig egy-egy diák sziluettje is kirajzolódott.
 Először úgy tűnhetett, mintha Kakasi elejtette volna a pálcát, de hamar egyértelművé válhatott, hogy azt szándékosan dobta le, mivel az célirányosan fúrta hegyét egy a sarokban toporgó cipőnyomba.
 - Mit tudunk ebből kikövetkeztetni? - nézett Zimmermannra olyan könnyedséggel, mintha csak órán volnának és ő már tudná a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nyakát vén madár módjára nyújtotta, hogy szemügyre vegye a nyomot ő is. Vékony ujjait megtáncoltatta a pálca felett, mire arctalan emberek alakjának kuszasága bontakozott ki térbelileg is körülöttük.
 - A sors egy biztos végpontot jelöl, de a véletlen! - itt elmosolyodott, mely a diákjai többségének ijesztően hathatott, mert ritkán csinálta. - A véletlen, Zimmermann ismeretlen változók láncolatának kikövetkeztethetetlen eredménye, ami új válaszutat nyújt nekünk.
 Zöld csizmájának kopogása vert visszhangot a falakról, ahogy járkálni kezdett.
 - Mágiára utaló jelet talált, nem feltétlenül gyanúsítottat. Ami valljuk be, meglehetősen gyakori egy varázslóiskolában. Ha a zavargás forrása egy mágiával materializált hangszer, akkor lehetséges, hogy találtunk valamit. Talán egy hölgy lábához tartozhat a nyom, ha a méretét nézzük. Egyelőre ennyivel lettünk okosabbak.
 Megperdült, hogy a fiúra szegezze most pápaszemes tekintetét.
 - Mi a következő tetthely?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Remélem hallja maga is az ökörséget, ami elhagyja a száját - sóhajtott lemondón s elkönyvelte magában, hogy ehhez a leckéhez később lesz ajánlatos visszatérniük.
 - A kóválygással egy teória után csak időt pocsékolunk, arról nem is beszélve, hogy könnyen félrevezethetjük magunkat. A Levita hálókörletet említette. Nekem pedig még a tanulószobát jelentette egy prefektus. Amit a többi helyen találhatunk, segíthet pontosabb képet adni ahelyett, hogy valakit egy mágikus lenyomat alapján vádolnánk meg elhamarkodottan. Válasszon fiam és induljunk, nem érünk rá egész nap! - legyintett sürgetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Eltekintett attól, hogy nem hallott ötleteket a megoldásra a fiútól, annyira jó meg már nem volt a szeme, hogy pontosan lekövesse a pálca cikázó fénycsóváját. Szerencséjük volt, hogy magától kezdett megnyugodni. Amint ez lezajlott, a néni az éppen kibontakozó tűzre szegezte az ébenfát, leemelt egy üres üveget a legközelebbi polcról és mintha porszívóval cuppantották volna le a papírhalomról, a lángok sebesen átvándoroltak keze tartalmába. Teátrális fordulat kíséretében dobta oda Jankovitsnak a már lezárt üveget, melyben hevesen szívta magába a tűz azt a maradék oxigént, amit még talált benne.
 - Mind a ketten tudjuk fiam, hogy maga már ura annyira az erejének, hogy ne vadmágiát használjon kifogásnak -  szűkültek össze Kakasi szemei fenyegetőn. - A pálcát, Dodi!
 A házimanó reszketve dugta elő orrát újfennt az ajtóban. Botladozva sántikált oda az egyik dobozhalomhoz, ahova utoljára pattant a pálca és szorgalmasan turkálni kezdett közöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

 - Akkor kezdhet hajlongani, fiam. -Ingerülten fújta fel magát, amikor Dorián Álmossal kezdett példálozni, ez pedig sokkal baljóslatúbbnak tűnt azzal a hatalmas köpennyel a vállán. Éppen, mikor már szembesítette volna a fiút azzal, hogy ennek az egésznek se füle, se farka, Dodi jelent meg a lábánál, feltartva az eridonos pálcáját.
 Kakasi a normálisnak mondhatónál közelebb tartotta az magához, hogy tüzetesen megvizsgálhassa. Szemüvegét megemelte, amitől szemei feleakkorának tűntek.
 Vészjóslóan lassan engedte le a fadarabot, így már semmi nem volt a látótere akadályában Dorián irányába.
 - Meg sem érdemelné, hogy ilyet adjanak a kezébe - bukott ki belőle, s a fiú orrába tolta a pálcát, hogy megmutassa, miből jutott erre a következtetésre. Annak a hegye szánalomraméltóan elkopott, szárán pedig számtalan hajszálvékony repedés futott végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Most már jobban figyel arra, miket beszél. Ez okos döntés volt. Lassan kimászott Dorián arcából, a pálcát pedig az üveggel ellentétben olyan óvatosan nyújtotta át neki, mintha a legértékesebb dolog volna a világon.
 - Nem csak a saját, de a többiek testi épségét is veszélyezteti vele, ha addig használni merészeli - mutatott körbe a jelenlévőkön, aztán hevesen legyezni kezdett, hogy kéri vissza a sétabot fejét. - Ezt egy sajnálatos balesetként vagyok kénytelen elkönyvelni, de jegyezze meg, hogy nagyban tett azért, hogy így legyen.
 Az ébenfa újra eredeti formájában virított a néni kezében. Tökéletesre polírozott felülete és hogy még ennyi év után sem hajlott meg a keze súlya alatt, arra engedett következtetni, hogy gondosan bánt vele a gazdája.
 - Személyesen kérdezem meg holnap Óvári professzort, hogy megjelent-e nála. Mehetnek - rándult feje, mintha eleve ő hivatta volna őket vizitre a szertárakba, és szemével elkezdte vizslatni az üresebb polcokat. Épp ez vert szöget a fejében, hogy ugyan...
 - Jankovits - fordult aztán újra a fiúhoz. - Mi a bánatos krupfülét kerestek maguk a szertárakban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Farkasházy? - csücsörítette ajkát elmélázva, vajon igaz lehet-e a válasz. - Azt hittem az ilyen kényes anyagokat nem a szertárakba suvasztják, ahol jószerével bárki megtalálhatja. Mire van a bájital-labor?
 Csend állt be, csupán Dodi lapátfüle súrlódott az ajtófélfának, ahogy megpróbálta a fiatalok közt kipréselni magát és újra mozgásra bírni Kakasi bőröndjét. Az asszonyság nem eresztette el a tekintetével diákjait, pedig már nagyon látszott rajtuk, hogy kereket oldanának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Tudom én, hogy kedves, de ez nem volt válasz a kérdésemre - rázta a fejét értetlenül. Látszott zavarodott pillantásán, hogy abban a minutumban nem sikerült volna felsorolnia kollégái nevét, még akkor sem, ha veritaszérumot itattak volna vele. Mi tagadás, hetven év már nem kegyelmezett a néni memóriájának.
 Dodi akkorát nyekkent a földön, mikor megbotlott rongyos ruhájában, hogy Kakasi szánakozva nézett rá és saját kezébe vette a dolgokat. Magához bűvölte a bőröndöt, ami ijesztően közel repült el a fiatalok feje mellett.
 - Adják át üdvözletemet Farkasházy professzornak - dünnyögte végül, ahogy próbált a polcok között lavírozni rakományával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A tanárnő elégedetten ült le az asztalához, miután szélnek eresztette a hatodikosait. Nem egynek közülük meggyötört ábrázata jelezte, hogy a nonverbális varázslás nem fog a kedvenc témáik közé tartozni. De mit lehet tenni? Gyakorlás kérdése és pár hét után már nevetve fogják bűvölni maguk körül a mindenséget.
 - Saint-Venant - hajolt át a papírja felett, amin az aznapi tanmenet hurkolt gyöngybetűi sorakoztak. Jelentőségteljesen pislantott a fiatalemberre, majd magához intette, hogy ne kelljen a terem túlsó végébe kiabálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Fáradt sóhajt hallatott. Ezek szerint ha nem szól, a gyereknek eszébe nem jutna, amit még tegnap vágott a fejéhez. A sétapálca, amit addig az asztalnak támasztott, most a magasba lendült, melynek nyomán egy szék lebegett a katedrára és Kakasival szemben állapodott meg.
 - Üljön le. - Utasította a levitást, majd még pár megjegyzést firkantott csendben a papírjára, aztán hátradőlt a székében. - Szeretném tudni, mi a helyzet magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kezét felemelte és úgy legyezett maga előtt, mintha el akarná hessegetni a levegőből a fiú hízelgését.
 - Az az eset Sallow kisasszonnyal. Remélem volt ideje gondolkodnia azon, mit művelt. És még mielőtt megint gyerekes mutogatásba kezdene, leszögezném, hogy itt az most nem számít, mi volt a felelőssége a másik oldalnak.
 Pápaszemeivel végigmérte a levitást, úgy tűnt a gyengélkedőn sikerült maradéktalanul helyreállítaniuk az arcberendezését.
 - Hajlandó elmondani végre, miért csinálta? Igazából miért csinálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem vágott közbe, kíváncsi volt, mennyire oldódik magától a gyerek nyelve. Meglepődött azon, milyen gyorsan és mennyire könnyen, de arcizmai egyelőre nem tükrözték a csodálatot. Csak amikor a másik befejezte, akkor tolta Lafayette arcába az ébenpálca hegyét az asztal túloldaláról.
 - Nem ezt kérdeztem, fiam. Nem érdekel, hogy mi van a családjával. Két egyszerű kérdésem volt, amiben sem az anyját, sem a nagynénjét, sem pedig az apját nem jelöltem meg alanynak. Magával mi van és maga miért műveli azt, amit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hm - a tanárnőhöz képest szokatlan, grimaszos vigyor villant meg a vastag rúzsréteg alatt. Végre kezdenek eljutni oda ahova szeretett volna. Visszahúzta a sétapálcát, egyelőre most az asztalra fektette.
 - Talán valaki közvetlenül bízta meg ilyesmivel? Vagy puszta kötelességtudat? Szeretném megérteni. - Gyűrűkkel tarkított kezét a széke karfájára fektette, mozdulatai most nyugalmat sugároztak, sőt. Mintha már tudna valamit az egészről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Badarság! - tört ki belőle megemelkedett hangon. - Maga szerint én itt lennék most, ha nagy önfeláldozásból a nyakamba vettem volna a családom minden nyűgét és arra pazaroltam volna a legértékesebb éveimet, hogy összeférceljem azt a reménytelenül rongyosra szaggatott idillt, ami a fejemben élt?
 Megintcsak elcsendesedett. Leginkább azért, hogy kifújja magát. Öreg volt már az ordibáláshoz is.
 - És ha ez így is volna. Úgy szándékozik megoldani a gondjait, hogy teszi az eszét az iskolában, hm? Rendet bont? Produkálja magát, provokálja a diáktársait?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Neeem. Maga nem az a fajta. - Most ráncos ujjaival célzott a fiúra. - Noha annak örülök, hogy értésére adtam, hogy ez nem járható út. De a probléma forrását ezzel még nem szüntetjük meg. Egy hónapot sem adnék magának, máris kezdődne előről az egész mizéria.
 Halkan nyögött egyet, de a mozdulat, amivel kikecmergett a székből, méltóságteljes volt. Felegyenesedvén a pálcájához nyúlt és finoman megkocogtatta vele Lafayette székének lábát is, hogy ő is felegyenesedjen.
 - Persze azt sem mondom, hogy egyről a kettőre meg lehetne oldani a gondját. Nézzen csak magára, pengeélen táncol a hangulata és ha nem lenne valamennyire tisztelettudó, képtelen volna elviselni, amikor egy öreg kakadu magyaráz magának. De talán tehetünk valamit annak érdekében, hogy az érzelmeit becsatornázzuk valami... konstruktívabb dologba. Vegye elő a pálcáját, kedves. - utóbbit már olyan hangon kérte, mintha megint csak órán volnának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Újabb hümmögés és vigyor volt a válasz, ahogy az eszközt szemügyre vette.
 - Érdekes - emelkedett szemöldöke a magasba, de nem fejtette ki egyelőre, mire gondolt, csak járkálni kezdett a katedrán. Már jópár lépés távolságra volt a fiútól, mikor a sétabotnak támaszkodva újonnan megszólalt.
 - Mutassa azt a pajzsbűbájt. - Jelentőségteljesen meredt Lafayettre és türelmesen várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Röpke csalódottság ült vonásaira először, ahogy összepréselte ajkait, de hamar higgadtságot erőltetett magára. És annál kétszer olyan sebesen emelkedett meg az ébenfapálca, akárcsak egy kard éle, amivel lesújtani készül. Fehér villám szökkent ki a hegyéből, egyenesen a levitás irányába. A pajzs visszhangozva kebelezte be a varázslat erejét, de ennyinél még nem állt meg az asszonyság. Kettőt lépett előre és megismételte a mozdulatot. A pajzs már vibrálva, de újfent ellenállt.
 Aztán a Lafayette annyit vehetett észre, hogy a tanerő közvetlenül előtte állt, a sétabotot merőlegesen a pajzsnak tartva. Ajka nem mozdult, de szemeiben az elszántság már előjelét mutatta annak, hogy készül egy harmadik varázslat elsütésére is. Annak nyomán a fiú bűbájának termékén hajszálrepedések keletkeztek és a pajzs szertefoszlott.
 Kakasi nem kellett, hogy megszakítsa a szemkontaktust, pontosan tudta, mi történt az imént.
 - Mennyi időbe telt megtanulnia? - kérdezte szigorú arccal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Őszinte leszek magával - bökte ki végül egy hosszú, csendes perc után. - És javítson ki ha tévedek, mert lehet meglepi, de hajlamos vagyok rá. Maga nem felelősséget vett a nyakába, hanem gátlásokat. Ez a bűbáj működőképes volt. De csak amíg a fenyegetése távolról érkezett. Nem ismeretlen... előttem sem ez a fajta hozzáállás - magyarázta vontatottan, mintha nehezére esett volna kimondania. - De abban a pillanatban, hogy az arcába toltam, maga összeroppant. Akárcsak a pajzsa. Saját maga mondta el nekem, hogy a káosz, amit maga körül teremt, az nem a tényleges gondja. Csak a felszín. Kézzel fogható, szemmel látható. Mert mindezeket maga külső szemlélőként éli át. - A pálca most a fiú mellkasára szegeződött, kontrasztot alkotva a következő szavaival. - Messziről.
 Szemei résnyire szűkültek, úgy vonta le a konklúziót. - Fél, hogy olyan lesz netán, mint az apja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mintha egész idáig feszült figyelem kísérte volna a mozdulatait, de ezen a ponton vállai megereszkedtek. A párbajnak vége lett és eredmény született. Csontos baljával Lafayette csuklója után nyúlt, hogy felemelhesse a pálcát tartó kezét.
 - Magát egy berkenyepálca választotta gazdájának. Kivételes fajta, a sötét mágia gondolata úgy pereg le róla, mint az esővíz. Olyan társat keresnek maguknak, akikben minden potenciál megvan arra, hogy a nehézségeiken úgy gázoljanak keresztül, mint veszett mantikór a gazoson. Ez a fa védelemre esküdött. És a feladatát be is kell, hogy végezze. Feltéve, ha hagyja neki. Ha igazán akarja. - Kérdőn pislogott a ki nem mondott kérdésre várva a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Állhatatos - buggyant fel belőle egy kiadós, nyekergő kacagás. El is eresztette nyomban a levitást és hátradőlt, hogy magába szívja a derűt. Még mielőtt megint felvette volna a szigorú ábrázatát. - Nos, azt nagyon is remélem. Egyelőre elmehet. Jövő hétre kitalálok valamit magának, amin gyakorolhatja az... állhatatosságát - megint mosolyra késztette a szó és visszavánszorgott az asztalához, hogy felkészüljön a következő órájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Mert az életem során elszenvedett kilenc vesztes párbajból a legelsőt ennek a nyomorult bűbájnak köszönhetem. Szilánkokká robbantották - nem nézett fel a papírjai közül, de úgy mesélte, mintha ez a kudarc nem lenne más, csak egy bosszantó, kellemetlen emlék. - Annyi idős voltam, mint most maga.
 Kezével hessegetett még egyet, mert nem akarta megvárni, hogy Saint-Venant tovább faggatózzon. Így is többet mesélt a kelleténél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A levitás orra előtt egy pad röppent el, de olyan sebesen, hogyha még egy lépést tesz előre, simán magával sodorta volna. Nem az volt az egyetlen darab, ami elemelkedett a helyéről. Kakasi tanárnő pálcája nyomán az egész terem az átrendezés kellős közepén tartott. A padok a székekkel együtt szorosan a fal mellé rendeződtek, a helyiség közepén pedig egy katedra magasságával megegyező emelvény öltött formát.
 - Azt hiszem, megteszi - dőlt hátra elégedetten az asszonyság. - Feltételezem, Ráczhalmi professzor óráin már volt ideje ismerkedni a helyzettel. Jöjjön közelebb - intett sürgetően a kezével.
 - A gyakorlati precedensek nagy részével majd ő okítja magát az óráin, de mi most másra fogunk koncentrálni. Hogy érzi magát? - fogott bele határozottan. Arckifejezése egyelőre nem tükrözött mást, mint a szokásos, tanári hozzáállást.