Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Mivel hamarosan kezdődik az új tanév, már megkaptam az engedélyt a bejárásra. Fisher kisasszonnyal, aki mostanra már Bianchi asszony mindent megbeszéltünk, mielőtt távozóra fogta volna, így most már az elméleti tudásom kielégítő. A gyakorlat? Nos, az majd adja magát. Ha meg mégsem, akkor is kihozzuk valahogy kettesre. A lényeg viszont, hogy szeretnék teljesen felkészülni és nem én lenni az a tanár, akkor a nulladik percben beégeti magát a diákok előtt, így néhány nappal az indulás előtt, amikor még viszonylag béke van, a szertáam rendezésével ügyködöm. Több féle rendszer egyvelege ez, először is, külön vannak az általános és a ritka hozzávalók, azokon belül a könnyű és nehéz bájitalok, valamint a növényi és állati eredetű összetevők, méghozzá abc sorrendben. Ez az én rendszerem, az én agyamnak megfelelő rendszer, de pontosan tudom, hogy az úgynevezett normális emberek nem így gondolkoznak. Nekik a bejárattal szembeni hosszú polcot tartogatom, ahol külön az állatiak és a növényiek vannak betűrendben. Emellett elhelyezek egy kis puskát, ugyanis az öt polcos, ajtó holtterében lévő rendszert felosztom évfolyamokra, és nem rendes méretekben, hanem bemutatócsomag jelleggel állítom össze az adott évfolyamon tanult bájitalok összetevőit. Mondhatjuk, hogy ezek a csomagok elég csinosak, gondos női kéz jelenlétére utalnak, és valóban így is van. Noha a női kéz nem az enyém, és a nő sem hozzám tartozik, hiszen hamarosan polgármesterasszonnyá avanzsálódik. Ezen éppen elmerengek egy picit, amikor megszólítanak, és ajkaimon talán egy leheletnyi idilli báj tükröződik.
- Rudolf.
Adom meg a titkot, ami nem is tudom, hogy miért titok, talán mert olyan hamar távozott a múltkor, és csak mert én tudom a nevét, nem mutatkoztam be, oedig az emberek elvárják az efféle "normális" viselkedést. Milyen unalmas. Most viszont, már tudja, hogy ki vagyok, legalábbis tudja a keresztnevem, és hogy a következő tanévtől a nyugdíjba ment nagypapája helyét veszem át.
- Jó napot, Charlotte.
Mivel köszönt, én is köszönök neki, illő, ezt elismerem, de nem vagyok az a fajta, aki minden újabb és újabb találkozásnál köszön azoknak, akikkel reggel találkozott. Sok lenne, úgy vélem.
- Haszontalan?
Furcsa, hogy a bájitalok nagy tudora éppen a farkasölőfű egy ilyen ritka példányára mondaná azt, hogy haszontalan. Kicsit összevonom a szemöldökömet, és megcsóválom a fejem.
- Nagy becsben pihent itt, arra gondoltam, hogy átviszem az asztalomra, mindenképpen több fény kellene neki, de ha visszakapnád, visszaadom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Rudolf.
András? Érdekes elgondolás, de nem hiszem, hogy én olyan Andrásos lennék. Habár ezt ugye nem nekem kell tudnom, hanem annak, aki engem lát, én hiába nézek bele az üvegbe, csak azt látom, amit mindig, Farkasházy Rudolf arcát. Bennem nem sok különleges van, sem lovagszerű nem vagyok, sem jóképű, inkább az átlagos férfit képviselem. Hogy bánom-e? A legkevésbé sem, hiszen nem magammal akarok kitűnni a tömegből, sőt, még csak kitűnni se szándékozom. Így igazán elégedett vagyok a nekem szánt fizimiskával, és a ténnyel, hogy nem kell megküzdenem azzal, aki vagyok.
- Akkor… üdv a felnőttek világában.
Pillantok rá mosolyogva, miközben két üvegcsét felemelek és a megfelelő polcra sorolom be őket. A bájitalok és alapanyagok sosem voltak olyanok, melyekkel ne tudtam volna foglalkozni, miközben beszélek valakivel. Hogy miért is hagytak el? Nos, azt hiszem, pontosan ezért. Mert nem figyeltem a másikra száz százalékosan. De megtanultam a leckét, azt hiszem.
- Bár ez is inkább hozzáállás kérdése szerintem. Én világéletemben Rudolf voltam, gyűlölöm a becézést, ellenben az egyik legkedvesebb barátnőm Lizi, és mégis felnőtt, sőt polgármesterné. Szóval, hogy hol az igazság ebben, az azt hiszem, fejben dől el.
De ezt mindenkinek magának kell megítélnie. Ha van olyan beceneve, melyet szívesen használ, akkor természetesen kész vagyok rá, hogy én is azon szólítsam, ami a szívének kedves. Nekem mindegy, nem szoktam ilyen apróságokon fennakadni, mint, hogy ki hogy legyen megszólítva, de mivel magamról tudom, hogy utálom a becézést, tudom, hogy másnak is fontos tud lenni, hogyan szólítják.
- Igen.
Nem. A helyzet az, hogy én nem igazán voltam kamasz, mert már akkor is nagyon határozott elképzelésem volt a jövővel kapcsolatban. Eridonosként meglepően nehezen szocializálódtam, így ahhoz csapódtam, aki szintén egy nehezen szocializálódó Eridonos volt, mi elvoltunk egymásnak. De nem mondhatom, hogy én nem voltam hülye kamasz, mert akkor mindenki furcsán néz rám, ezt már megállapítottam. A mandragóra történetére elmosolyodva biccentek, nem szoktam ilyen mesékkel áltatni, de ezt kifejezetten aranyosnak gondoltam, úgyhogy nem kizárt, hogy valóban ezt fogom mondani. A szívességkérésre felpillantok rá érdeklődve, de ahogy az tanácsba fordul, megint csak bólintani tudok. Nem igazán vagyok jó az emberi kapcsolatokban, de kivételesen ez egy olyan helyzet, ahol nem kell azt mondanám, hogy a bátyám kiváló pszichológus.
- Legyen ott. Más ilyenkor nem nagyon kell. Az embereknek, ha nincsenek erős kötelékeik a rokonaikkal, meg kell tenniük az apró lépéseket, hogy ez megváltozzon. Legyen ott, beszélgessen, kérdezze néha a múltról. Hogyan vette rá a nagymamáját, hogy randevúzon vele. Hogyan készültek az ünnepekre. Meséljen ön is kedves emlékeket, akár mindkettejükről, akár csak a nagyapjáról. Apró lépésekkel erősítse meg a kapcsolatot kettejük között, és legyen mellette, ameddig csak él. Én ezt tudom javasolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem vagyok híve a csendnek. Illetve, ez nem a pontos megfogalmazás. Jóideje, egy bizonyos ideje igazán kultiválom a csendet. Előtte megőrültem tőle. Mert a csend azt jelentette, hogy baj van, hogy valami nem jó. Veszekedés és kibékülés, újra csacsogás, béke. Hangos, csivitelős béke. Azóta viszont minden tevékenységet csendben űzök, és olykor megremegek egész testemben, ha egy-egy szó vagy mondatfoszlány élénken felébred bennem. Emlékszem mindenre. Éppen ez a baj. Megőrülök a gondolattól. De a csend, egyáltalán nem olyan dolog, ami meg van követelve. Tudom, hogy korábban inkább az volt a mérvadó, én is itt nőttem fel, ott fogott meg a varázs.
A változás annyi, hogy a helyet két részre osztottam, a csendben dolgozók és a beszélgetősök részére, így, amikor az egyik Móric gyerek - elképzelésem sincs, hogy melyik - azt javasolja, hogy a párja menjen oda, csak bólintok, tőlem rendben. Kendével nem lehet együtt, mert katasztrófákat nem vagyok hajlandó koordinálni, és bíróságra se szívesen járnék miattuk. Marad az, hogy láthatják egymást, de a közös őrületet a tanórám után, lehetőleg a folyosót is elhagyva kezdhetik meg. Így esett a választás Bettire, akiről viszont tudom, hogy csendesebb egyed, viszont azt mondják, hogy nem árt, ha az embert nyomásnak teszik ki.
- Okosan, és ne bántóan.
Fordulok oda figyelmeztetően, mivel pont elkapom a furcsázást, de ezen túl hagyom, hogy majd ők lerendezzék. Kamaszok, én is voltam kamasz, tudom, hogy milyen az, eszemben sincs úgy csinálni, mint, aki elfelejtette ezt. A főzetkészítés alatt sétálgatok, olykor segítek egy-egy párosnak. Elmagyarázom a pontosabb mérés trükkjeit, vagy éppen finoman jelzem, hogy nem egészben, hanem őrölve kell beletenni az adott hozzávalót. Mindenféle dráma nélkül alakulunk, igazán nagy káosz nincs a fejekben, meg az üstökben sem, szóval nem lesz katasztrófa. Habár, az egyik egészen biztos, hogy altató és nem béke elixírje lesz. Éppen arra indulok, hogy nehogy belenyaljanak, amikor meghallom azt a hangot, amitől kiráz a hideg, és hozzá a szót: bácsi. BÁCSI. Nem bácsi, maximum tanár úr. De nem mutatom, hogy belső tikkelésem van miatta, nyugodtan sétálok oda hozzájuk, és finoman beleszagolok az üstbe.
- Milyen arányban dolgoztak a fűzeten?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Új év meg új lehetőségek, ugye mindig ezt mondjuk, és ez az év most különösen jól indul a számomra, éppen ezért is vagyok olyan nagyon lendületes és nyitott arra, hogy esetleg kicsit több mindent is oktassak nekik, hogy kicsit jobban meghozzam a kedvet a bájitalokhoz kapcsolódó mester- vagy egyetemi szakokhoz. Lendületesen magyarázok, noha ezzel sosem volt problémám, mégis, a magánéletem alakulása pozitívabbá tesz minden téren. Ez az, ami hiányzott, az, hogy rendben legyek, hogy ne kétségek között őrlődjek, és hogy vele legyek. Pipa, pipa és ismét csak pipa, így mikor Zalán megszólít, mosolyogva és biztatóan nézek le rá.
- Természetesen. Viszont látásra.
Emelem a tekintetem az utolsó távozóra, egy lányra, aki az előző két tanévet cserediákként távol töltötte, és igencsak lemaradt a bájitalokban, ellenben úgy hírlik, hogy kiváló bűbájalkotó is válhat belőle.
- Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Megállok a mozdulatban, mert bár Zalánra figyeltem, azért pakoltam is közben, de úgy érzem, hogy ez az egész most egész embert kíván.
- Nincs semmi baj, nagy levegő, üljünk le.
Javaslom nyugodtan, a pálcámat felemelve odaintek egy kényelmesebb széket a tanári asztal mellé, én pedig a már meglévőbe ereszkedek bele. Szándékosan nem a másik oldalra tettem, én sem szerettem gyerekként, ha egy asztal határozta meg, hogy milyen helyzetben vagyunk a beszélgetésben. Igen, én ezen a téren elég kemény kiképzést kaptam, Felagund professzornak köszönhetően.
- Beszélgessünk egy kicsit ezekről a gondokról. Milyen természetűek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Rémálmok, vagy nem tud lejjebb menni és csak a felszínes alvás marad?
Látom, hogy nem néz rám, és tudom, hogy nem könnyű az ilyenekről beszélni. Ez egy nehéz kor amúgy is, hullámzó teljesítményekkel, első szerelmekkel, nagy csalódásokkal és pattanásokkal. Tele van az ember olyan problémákkal, melyek miatt úgy érzi, hogy romokban hever. Nem, nem ez az élet legrosszabb része, de azért nem is olyan nagyon felemelő, így én nem ítélkezem, tudom, az emberek többsége elfelejti, hogy ők is voltak ilyen korúak, de én nagyon is jól emlékszem rá.
- Vannak különféle bájitalok, amik segítik az alvást, de tudnom kell, hogy mivel állunk szembe.
Csak úgy nem adhatok neki semmit, de szeretnék segíteni, mert a tanév végén az álomtalan álom is elő fog kerülni, és nehogy azt érezze, hogy az a bájital megszólítja őt, mert nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nem volt hatásos.
Fejezem be helyette a mondatot. Az a baj az álom- vagy altatóitalokkal, hogy általánosak, és nem igazán eredményesek. Persze, van némi hasznuk, és azoknál, akik csak egy kicsit szeretnének intenzívebbek lenni ezen a téren, működik is, de amikor segíteni kell egy problémán, akkor derül ki, hogy hasztalan.
- Felmerült már a lelkieredetű probléma elnyomása?
Nekem rengeteg álmatlan vagy rémálmokkal teli éjszakám volt Nelli miatt, ami nyilván onnantól, hogy rendeződött a viszonyunk, megszűnt. Na meg persze, ha az ember testvére pszichológus, az is nagyon sokat segít, hiszen annyi gyomrost tud adni a szeretett kisöccsnek, amennyit nem sajnál, és az én végtelenül jóindulatú bátyám azért volt az, mert a szadista hajlamát rajtam élte ki. Ebben szinte biztos vagyok.
- Ez valóban nem megoldás. Ha azt mondanám, hogy egy-két éjjel megvizsgálnám, hogy milyen is ez, abba mennyire menne bele?
A diákok nem kísérleti nyulak, ezt azért mantrázom magamban a beszélgetés közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Mikor kezdődött? Mi volt az első álom?
Nem, Rudolf, a gyerekek, akik ebbe az iskolába járnak, nem kísérleti nyulak, még akkor sem, ha más házból valók, és jelenlétükkel kockázatossá válik a házkupa elnyerése. Nem azok. Viszont túl azon, hogy nem kísérleti nyulak, roppant mód érdekes az, amit mond, és fejben rögtön hat opciót jelenítek meg az átoktól a jótehetségig mindent.
- Nem hiszem, hogy a gyengélkedőn díjaznák ezt a megfigyelést. Inkább az Eridonra gondoltam, vannak üres hálószobáink.
Jó, a takarodó az egy olyan mondjuk, hogy hallott fogalom, hát a fele népem túlmozgásos meg aktív, most mit csináljak? Különben is, ha én azt akarom, hogy ne halljanak, akkor nem fognak hallani.
- Ha valakit szeretne ott tudni, a biztonság kedvéért, az is megoldható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Mindig rossz események után jelentkeztek?
Egy nagymama halála, egy apa balesete, közeli rokonok, és tapintatból azt meg sem kérdeztem, hogy az édesapja életben van-e még, pedig ez is fontos lenne, de jelenleg egy nagyon fáradt, kimerült fiút látok magam előtt, aki szabadulna, kontrollálna, bármit csinálna, csak pihenhessen.
- Adok egy fiolát, ma éjjel, lefekvés előtt, ki kellene innia a tartalmát. Nem mondom el a hatását, mert akkor elvárja, hogy az történjen. Holnap este pedig fél órával takarodó előtt várom Önt itt, rendben?
Ma éjszakára egy erős altatófőzetet gondoltam, ami ha nem is hat nála teljesen, legalább egy kis időre kiüti, csak, hogy egy kicsit kipihentebb legyen. Holnap muszáj lesz a tiszta tudat. A táskámból kiveszek egy merev, bőrrel borított tartót, amiben kinyitva és széthajtva közel ötven fiola sorakozik, más-más színekben. Egy szinte tejfehér folyadékkal telit veszek ki, és nyújtom át neki.
- Az íze olyan, mint a mézes meleg tejé. A fiolát tegye biztos helyre, de amikor megissza, már az ágyban legyen. Rendben?