Breagha
Tűpontosan érkezik. Mindenek felett odafigyel arra, hogy soha ne késsen el sehonnan. Néhány pillanatig messzebbről figyeli meg a diákját, aki legfirissebb nyomozásának célszemélye is egyben. Ravasz tervesz hegeszt fejben, melynek megvalósításába nyomban bele is kezd. Úgy határozott ugyanis, hogy késik, majd megnézi erre miként reagál a fiatal és feltűnően szép hölgyemény. Farmert visel és hozzá egy könnyű fekete inget, lábán csizmája. Haja kusza fonatba fogva, enyhe sminkben és szemüvegben várat magára a szó legszorsabb értelmében. Negyed óra, ennyi kell, majd szép ívű ajkát furmányos mosolyra húzva indul el a nebuló felé. - Üdvözlöm! Jöjjön utánam! - szólítja meg és esze ágában sincs elnézést kérni. Ezzel és hangjának arrogáns élével is csak az oroszlán bajszát húzgálja. Átható, sötét tekintetével szenvtelenül néz végig rajta, majd megindul befelé és miután mindketten termen belül vannak, megukra csukja az ajtót. Ez most privát korrepetálás lesz. - Hallgatom. Mondja miben tudok segíteni Önnek? - kérdezi kissé oldalra billentett fejjel és modorából némi lesajnálás hallatszik. Remekül mímeli azt amilyen sosem. Ítélkező, maga lóról beszélő. Mindezt teszi csak annyira, hogy kiváltsa vele a megfigyelni vágyott reakciókat. Előzetes kutatásai alapján ugyanis a kisasszony igen érdekes életutat tudhat mmagáénak, amiben a nemesi vértől a verésen át minden beletartozik. Pletykák ezek, melyek némi igazságot ugyan mindig tartalmaznak, ám Rothstein Elektra nem elégszik meg ennyivel. Neki a teljes való számít. Az őszinte megnyilvánulás. Az őszinte szándék és kinyilatkoztatás. Nem dől be rendnek-rangnak. Az ember számít, nem a cím melyet visel vagy épp hordani kénytelen. Lássuk hát Breagha ennek fényében milyen. Nem így kellene kezdenie? Talán. Mégis ezt az utat választja, ha már a nő önszántából sétált be hősnőnk kíváncsiságból és elkötelezettségből szőtt hálójába? Pontosan.