Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mielőtt elindultam ide, meglepett a hűvösség, ami az utcára lépve fogadott. Az ember júliusban nem számít rá, hogy megborzong és libabőrössé válik a csípősségtől, de olyan szépnek találom a vásárolt szoknyámat, hogy a szívem szakadna meg, ha le kellene cserélnem. Éppen ezért pálcámat elővéve csupáncsak vékony felsőm anyagát és ujjainak hosszát módosítottam kissé. Szeretem a mágiát, de nem kell azt hinni, hogy én leszek a világ legcsodálatosabb bűbájolója, én bájitalokban utazok, ám annyit elértem már az évek során, hogy legalább ne fázzak.
Vonattal érkeztem a városba, hogy megismerkedjek vele, azon egyszerű oknál fogva, hogy hamarosan ideköltözöm. Szeretnék az itt elkezdett élet első napján már otthonosan mozogni, és ha szóba kerül esetleg a település egy-egy beszélgetés során, valós információkat megosztani. Puderrózsaszín, finom arannyal átszőtt noteszem egyik lapjára a könnyen elintézhető feladatokat jegyzem fel, végighaladva a településen. Egy másik részen térképet rajzolok, egy harmadikon az üzleteket vezetem fel, míg egy negyediken az ötleteimet.
Nem tudom, hogy valaha, valaki meghallgat-e majd, de szeretnék hasznos tagja lenni a településnek, éppen annyira, amennyire a jövendőbelim is az. Tudom, hogy én elsősorban kirakat leszek, egy arc, aki támogatón áll a cselekvő mellett, de másodsorban szeretnék az lenni, aki tevékenyen él, aki valóságos, kézzel fogható dolgokat ad az itt élőknek és ide látogatóknak.
Le kell festeni a seprűtárolókat. Írom fel magamnak az igen fontos, de könnyen megvalósítható dolgok közé, mert valljuk be, pár vödör festékkel máris látványos változást lehet elérni. Emellett szerintem az előkészítő udvara nem elég vidám, azzal is mindenképpen kell valamit kezdeni. Nem szeretném szomorú helyre járatni a gyermekemet. Ez is igazán fontos szempont.
A sok eltérő vendéglátóipari-egység azonban előhozza belőlem a vágyakozót, de nem tudom, hogy hova lenne érdemes mennem. Éhes vagyok vagy csak a finom illatok keveredése miatt érzem, hogy egy nagy tál valamit meg kéne ennem? Szomjas vagyok? Igen, kellene valami, ami meleg, de hova menjek? Mivel nyár van, mindenhol hideg italok vannak, kávét pedig nem szeretnék fogyasztani. Boldog tanácstalanságban nézelődök, és még a végén egy gyermeki eccpeccel döntöm majd el, mi legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Próbálok mindent úgy rajzolni, hogy méretarányos legyen. Az azonos távolságra lévő pontok a füzeten segítenek, így ha nem is századmiliméter pontosan, de jól besaccolva adnak támpontot a város egyes helyeiről. Láttam, hogy tényleg van itt minden, vásárolhatok élelmiszert akár késő este is és van lehetőségem nővényekkel körbevenni magam. Azt hiszem, ha bármikor is bánatosnak érzem majd magam az új életemben, akkor a virágboltot látogatom meg majd, és egy-egy új növénnyel vigasztalódom. Talán lehetne egy saját kertem, erre még nem gondoltam, de most, hogy ne felejtsem el a lehetőséget, felírom. Már csak néhány napom van addig, hogy találkozzak a jövendőbelimmel, és szeretnék tőle hasznos dolgokat megtudni, mint, hogy gondja van-e a növényekkel és ha vigyázok a kezeim épségére és puhaságára, lehet-e saját kertem. De mindent a maga idejében, most először még be kell fejeznem a térképemet.
Jártam a művelődési házban, és a dekoratív kislánytól, aki ott dolgozik, kaptam prospektusokat. Megismerhetem belőlük a falu történelmét, az ismertebb alakokat, a látványosságokat. Van benne térkép, menetrend, nyitva tartások. Tényleg nagyon hasznos kezdőcsomag, ha valaki itt akar élni, de szeretem magam megtapasztalni a dolgokat. A város vezetőjének feleségeként pedig nagyon fontos, hogy mindennel tisztában legyek, ezért is rajzolok, mert így tanulok, tudom, hogy mi mi mellett van. Éppen befejezem a "teázó" feliratot, éppen csak elemelem a tollat, amikor érzem a vállamnak csapódó másik testet, és kicsit riadtan nézek fel a nálam jóval magasabb férfira. Az igazság az, hogy bujkálok Konrád elől, mert nem akarom, hogy tudja, napok óta idejárok és csak vele nem akarok találkozni. Akarok, csak nem most. Előbb még a helyet ismerem meg.
- Semmi baj.
Nem szerettem volna bemenni, de ha már így alakult, akkor egy apró fejbiccentéssel és köszönéssel lépek előre, majd mint aki csodás ötletet talált ki - mert ez a helyzet -, fordulok meg lelkesen.
- Nem szeretne csatlakozni hozzám? Hamarosan a városba költözök, de még senkit sem ismerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olykor kissé heves vagyok, mert rég nem voltam olyan helyzetben, hogy ne a családom vegyen körül, vagy ha ezt nem nézzük ott van a nyughatatlanságom, az, hogy gyorsan ugrálok a témák között, hogy hamar elunom magam. Vajon milyen lesz így egy házasságban? Van benne valami kötött, valami, amit nem tudok élvezni. Én nem tudok nyugton maradni, mert igen hamar megöl az unalom. Éppen ezért is van bennem félsz, mert nem akarok szégyent hozni sem a családomra, sem a férjemre, aki a házasságunk után az új családom lesz.
- Köszönöm.
Pillantok rá mosollyal ajkaimon, mert valóban igazán örülök neki, hogy csatlakozna hozzám, bár egy kicsit aggodalomra ad okot, hogy ő maga sem ismeri a helyet, de nem baj, ez egy közös út, egy közös felfedezés lesz.
- Kint.
Felelem habozás nélkül és már indulok is az irányba, amerre a tábla jelzi a kerthelyiséget. A természet számomra megnyugtató, csodálatos és hasznos, hiszen bájitalaim, kozmetikumaim alapjai a gyógynövények, melyek igazi csodája akkor mutatkozik meg, ha nem mesterséges folyamatnak köszönhetően nőnek. Tény azonban, és ezt nekem is el kell ismernem, van olyan eset, amikor nem tudunk mit tenni, a növényeink csak úgy nőhetnek ki, ha mi magunk is segítjük az útjukat. Vidáman lépek ki, és jólesően szívom magamba a kinti illatokat.
- Igazán kedves hely, úgy vélem, sokszor eljövök majd. Önnek melyik a kedvenc helye a településen?
Kérdezem érdeklődve, és eszemben sincs tegezésre váltani, mert bár én vagyok a nő, mégis elképzelhető, hogy ő rangban felettem áll, szörnyen illetlen lépés lenne, és eszemben sincs ily módon megsérteni valakit, aki abban a városban él, melyet a jövendőbelim vezet. Jóvátehetetlen bűn. Kiválasztok egy távolabb eső, szabad asztalt, és úgy vélem megfelelő, hogy itt foglaljunk helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szeretem azt, hogy van döntési jogom, még ha csak annyi is, hogy kint vagy bent legyünk, tudom, hogy a házasságommal új szakasz kezdődik, és a férjem határoz majd meg. Nem bánom, ugyan még nem ismerem őt, de nem bánom, mert engem erre neveltek. Szeretek szabad lenni, nem siettettem a házasságot, nem kértem, hogy házasítsanak ki, és egy alakuló kapcsolatomat se mutattam be a családomnak. Talán ezért is van az, hogy ők választottak nekem férjet. Vagy, csak mert a három nővérem is ugyanígy járt, és egyikük sem panaszkodott még, hogy nem megfelelő a választás, pedig Jadviga igazán hangosan tudott drámázni, ha valami neki nem volt megfelelő. Én éppen az ellentéte vagyok, a csendes, elmélkedő típus, akiről talán azt feltételezték, hogy vénkiasszonyként kívánja elvágni a szépen terebélyesedő családfát. Pedig erről szó sincs, csak én nem éreztem még úgy senki iránt, hogy megtartanám, és harminchárom évesen bizony itt az ideje már, hogy valaki megfogjon, illetve, hogy valakivel házasságra lépjek. Ez a valaki pedig Daróczy Konrád lesz.
- Az antikvár és a könyvesbolt nagyon jól hangzanak. Mindenképpen szeretnék ellátogatni ezekre a helyekre.
A noteszt kinyitva fel is írom őket, Belián pedig akarva-akaratlan is megláthatja akár a jegyzeteimet, melyekben a Konrádhoz intézett kérdéseim vannak, a patikanyitási terveim, vagy éppen néhány név azok közül, akikkel már megismerkedtem. Most egy új részt csinálok a helyeknek, ahova ellátogatnék.
- Elizabet.
Emelkedem meg én is egy kicsit, hogy finoman a kezébe helyezzem a kezem, és aprót megrázzam, mielőtt újra helyet foglalok.
- Ön a második Belián akiről hallok életemben. A tanodába is jár egy Belián, jó viszonyt ápol az apai unokatestvéreimmel.
Korábban nem hallottam még a nevét, nálunk mindenkit irodalmi szereplők után neveznek el. A testvéreim Jadviga, Nana és Pamína is egy-egy szereplő után kapták, és bár apának nem nagyon tetszett, de végül is a Biblia is magyarázató irodalmi alkotásnak, szóval a kétnevű unokatestvéreim is rendben vannak.
- Kevés emberrel találkoztam eddig a faluban. Egy csapat idős néni viszont nagyon faggatott, hogy kihez jöttem, mit keresek a faluban. Ők kicsit ijesztőek voltak, de azt mondták, hogy a polgármester úr nagyon szépen vigyázza a falut, így jó döntés, hogy itt tervezem a letelepedésemet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Megvallom, én inkább egyszerűen szeretek élni.
Tudom, hogy a ruháim, a családnevem, a világom nem ezt mutatja. Az, hogy mennyire kitaníttattak, hogy arra neveltek, rangos ember felesége legyek, hogy megtanultam az aranyvérű hölgyek helyes viselkedését, hogy ültömben is képes vagyok szögegyenes háttal és bokánál szorosan zárt lábakkal ülni, ezek mind-mind azt mutatják, hogy fogalmam sincs az egyszerű életről. De nem szeretem a giccset, a rengeteg aranyat, még annak a tényével is barátkozom, hogy nemsokára egy aranyszín karikagyűrű pihen majd az ujjamon.
- A családomban mindenki művész, kivéve a nagynénémet és engem, mi inkább a botanikában találtuk meg a hivatásunkat. Ő botanikus, én bájitalkészítő vagyok, de jártas vagyok a politikában és a vallástudományokban is. Egy kicsit kívülálló vagyok az Odry-k között.
Mindig is valahogy az voltam. Értem és szeretem a művészetet, festek, tehetségem is van hozzá, mégsem tudok művész lenni, mert ahhoz túlzottan racionálisan látom a világot, illetve nagyon hamar kezdem el unni a dolgokat, van, hogy egy képet éveken át festek, mielőtt a pincébe kerül. Sosem adtam el egyet sem, de a nevem ugyebár garancia lenne.
- Az Angyal lányok. Az édesanyjuk a nagynéném.
Lehet, hogy ő az, és ha ő az, akkor én tudom a titkát, mert elmondták nekem, de természetesen nem fogom felhozni. Szörnyű dolog, ami vele történt, én Odettet is sajnálom, amiért az élete felborult, még ha ő nem is így érzékeli ezt. Szomorú, és nem éppen illik egy beszélgetéshez, amikor az ember szeretne néhány ismeretséget szerezni. Különben is, mások életében vájkálni igazán illetlen dolog.
- Ennek örülök. Erőskezű és határozott vezető.
Vajon ilyen férj is lesz? Eddig hittem a magam szabadságában, de talán korai volt az öröm? Nem tudom, de látatlanban nem ítélkezem. Meg amúgy sem, ő lesz a férjem, akit szeretni, tisztelni és becsülni fogok, akinek hálás leszek azért, mert úgy gondolta, a referenciáim megfelelőek ahhoz, hogy a feleségévé váljak.
- Én hamarosan a város első asszonya leszek, nem mondhatom nekik azt, hogy foglalkozzanak a saját dolgukkal, de velük szeretnék információhiányos társalgást folytatni.
Alapból se hiszem, hogy a házasságom részleteit illő lenne kiadni másnak. Arról is, hogy polgármester feleség leszek most először beszélek, és barnáimat lesütve, zavartan olvasom inkább az itallapot, mielőtt kiszúrnék rajta valami kedvemre valót.
- Azt hiszem a vérmeggyel nem szúrhatok mellé. Ön mit iszik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Örülök, hogy így látja, és tudom, hogy ahogy én gondolkozom, az sem helytelen. Most azonban új fejezet kezdődik a számomra egy olyan életben, ahol már ketten leszünk. Ketten. A férjem és én. A férjem, akit egyetlen képen láttam csupán, de az a két valahogy megfogott. A kép alapján úgy éreztem, hogy ő tényleg lehetne a társam. Furcsa nem? Egész életünk során rengeteg ember vesz minket körül. Sokan az iskolaéveink alatt jönnek szembe, és nekem mégsem volt senki, még csak addig sem, hogy megérintsen. Nem találtam senkiben annyi kihívást, annyi szenvedélyt, amire azt gondoltam volna, hogy partnerré válhatna velem. Aztán jött egy kép, egy tekintet, egy markáns áll, és hirtelen reménykedni kezdtem benne, hogy mikor házasságot ajánlanak neki, ő is igent mond majd. Az igen okozta öröm pedig leírhatatlan. Vágyom, hogy láthassam, de félek, hogy anyám elrettentő példa lenne a számára, így a tökéletes tervem már elő is állt, álnéven jelentkeztem be hozzá, egy anagrammával, amit talán felismer, talán nem, de reményeim szerint valóban vele, és nem egy megbízott alkalmazottal találkozom pár nap múlva. Addig is, ismerkedem a várossal, aminek életében, remélem, tényleg szerepet játszhatok majd.
- Egyik különc megtalálta a másikat.
Válaszolom mosolyogva, hiszen, ha valaki, akkor ez az fiú megérti, hogy milyen is nekem. Én sokáig próbálkoztam, és hobbimként fel tudom mutatni a festést, illetve azt, hogy megtanultam hangszeren játszani, de összességében nem vagyok tehetséges művész, és talán sosem leszek. Nem bánom, félreértés ne essék, sokkal jobban vonz a gondolat, hogy bájitalokat készítsek és patikát nyissak, mint az, hogy ott feszengjek a kiállított képeim között, amiket mindenféle alakok mustrálnak. Nem, ahhoz nincs egy minimális türelmem sem, és a gondolat maga is megrémít. Na persze akkor mit mondjak arra, hogy ha valóban Daróczy Konrád felesége leszek, akkor mennyire kerülök majd kirakatba, hiszen azon a kedves, de alamuszi idős nénik már most kiszúrtak maguknak, hiszen többször láttak már a faluban ólálkodni, de tudják, hogy nem vagyok idevalósi. Nem csodálkoznék azon, ha ők előbb tudnák, hogy a polgármester házastársa kívánok lenni, mint ő maga.
- Nagyon eltérő lelkek. Brigi állandóan megfelel, a tökéletes gyerek, míg Odett a folyton lázadó, önfejű. Olyan sok galibát okozott már a családi összejöveteleken!
Hangom nem pirongtató, sőt, ami azt illeti, kihallatszik belőle a mosolygás is. Odett tényleg nagyon fafejű és makacs, nagyon lázadó, de sokkal változatosabb élete van, mint amit én magam szeretnék. Ellenben jó hallgatni, jó elképzelni az eseményeket, mintha ott lettem volna, de eszemben sincs olyan életet élni, mint ő. Nem hibáztatom, hiszen egész kisgyermek kora óta kötöttségek között élt, amihez egy lázadó szellem képtelen hozzászokni. Aztán, ahogy lehetősége volt, kitört, aminek meg lett az eredménye, de még így is, szerintem jó életet él. Szeretem, hogy vannak társai, hogy megtalálja a számításokat az életében. Ez örömmel tölt el, és már csak abban reménykedem, hogy egy nap a húga irányába is megenyhül. Nekem három nővérem van, mi mindig jó testvérek voltunk, illetve, azt hiszem, semlegesek. Mindenki a maga világában élt, majd a szüleink választása szerint házasodott és költözött el otthonról, hogy új életet alakítson ki.
- Köszönöm, de ez még titok, szóval kérem, maradjon is az. Csak egy picit még, mert vele még nem találkoztam, de egy csapat idős néni már letámadott.
Az örömtől, hogy megoszthattam valakivel a jöttöm valódi célját, nagyon boldog lettem, de szeretném, ha ők még nem tudnák meg. Egyelőre sikerült eltitkolnom, de semmit sem szeretnék a véletlenre bízni. Először Konrád, aztán mindenki más is. Arra, hogy nem gond-e a tegeződés, kuncogni kezdek, zavart mosolyom a kezem mögé rejtve, és finoman megingatva a fejem, egyáltalán nem baj. Közben rendelhetünk és a vérmeggy mellé egy túrós házirétest is kérek, mert szeretem a házias ízeket.
- Arra gondoltam, hogy ha van rá igény, akkor nyitnék patikát a településen. Láttam, hogy volt korábban, de bezárt. Nem tudom, hogy a házasságom mellett mennyire lesz lehetőségem rá, először a férjemmel kell ezt megbeszélnem. De mit gondolsz, szerinted lenne rá igény?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elképesztően furcsának tartom azt a kivitelezőt, akit anya és a jövendőbeli anyósom végül választottak, mert még most is, az utolsó simítások utáni pillanatban is jön valami bolondériájuk, valami változtatnivaló a tökéletes otthonunkon. Aminek meg kell történnie, én viszont szeretném már kint tudni onnan, és nem csak onnan, hanem Bogolyfalváról is. Minél messzebb innen, mert olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban. Nem tudom, hogy miért, talán mert ma is azon kaptam, hogy hosszú percekig fürkészte a dolgozószoba ajtaját, mintha annak titkát akarná megfejteni. Én viszont nem akarom, hogy ott legyen, és nem akarom, hogy megfejtse. Én sem akarok oda belépni, nem akarok tudni a jövendőbeli férjem dolgairól, mert nem rám tartozik. Rám a házas életünk tartozik, és annak előkészítése, hogy minden rendben legyen.
Mint minden rendes menyasszony, mostanra már én is kifogytam a ruhámból, köszönhetően a stressznek, ami ezzel az egésszel jár, így most minden bűnözés nélkül tértem be a cukrászdába, hogy ott két jókora, és természetesen eltérő ízvilágú süteményt - egy extra sajtosrolót és egy finom málna-étcsoki kombót - rendeljek, hozzá mentás limonádéval. Azt hiszem elmondható, hogy ez lesz ám az ízek kavalkádja. Alig várom, hogy hozzáláthassak, ám mielőtt még fizetnék, gyorsan hozzárendelek egy narancsos gyömbér teát is, mert a mai jelenet után kell valami megnyugtató. Az biztos, hogy ezek után nem kell már vacsoráznom, pedig Konrád olyan asszonyt kap, aki még nokedlit is tud szaggatni. Csak akkor nem, amikor teletömi magát desszerttel. Apropó Konrád, nem tudom, hogy neki beszámoljak-e a különös jelenetről, mert nem akarok veszekedést ezekben a csodálatos hetekben. Ahelyett azonban, hogy itt tépelődnék, az egyik ablak mellett foglalok helyet, és az utcát fürkészve várom a rendelésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szeretek csendben nézelődni, elképzelni azt a sok történetet, mely az utca népét azzá teszik, akik: emberek. Szeretem elképzelni történeteiket, anélkül, hogy bármelyikről is elhinném, igazak, csak úgy elmerülni. Még mindig Konrád van elmém egy kiemelkedő részét felölelve, azon morfondírozok, szóljak-e neki, és végül úgy határozok, hogy kellene. Sóhajtva nyúlok végül a telefonom után, nem, eszemben sincs telefonon elmondani neki, csak meg akarom kérni, hogy fussunk össze, mielőtt még hazaindulok. Tekintve, hogy nem élünk együtt, és a házasságunk eljöveteléig nem is fogunk, meg kell szervezni az ilyen pillanatokat. De el kell mondanom neki, mielőtt még valami baj történik, tudom, hogy az ő pozíciójában minden ilyen fontos.
Ahogy felvillan a képe, úgy borul ismét sötétségbe, ahogy egy hölgy helyet kér, és én zavartan pillantok fel rá, majd körbe, észre se vettem, hogy egyetlen pillanat alatt ennyien lettek itt. Olykor szeretek elmerülni, és teám hidegségéből ítélve, jó pár perce ülhetek itt kifelé nézve. Végül csak aprót bólintok neki, és jobb kezemmel a szembelévő helyre mutatok.
- Parancsoljon.
Vagy parancsolj? Mindegy is, majd ezt később mindenképpen megbeszéljük, mert úgy vélem, akkor már kár lenne csendbe burkolóznunk. Illendő mód, miután helyet foglalt, a kezem nyújtom felé, üdvözlésre:
- Elizabet.
Ha kezet fog velem, visszahúzom, és finoman megérintem a pincér karját, aki majdnem mellettünk áll, és ugyanazzal a kedvességgel, ahogy a hölgyre pillantok, nézek rá is, és kedvesen szólok hozzá. Nem megjátszás, engem erre neveltek, nem is vagyok biztos benne, hogy tudok kiabálni. A házasságomban minden bizonnyal ez majd kiderül.
- Megmelegítené nekem? Köszönöm.
Megvárom, amíg elviszi, őzbarna, kissé nagyobb szemeimet csak ez után fordítom újra a velem szemben ülő felé.
- Régóta lakik itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ritka neve van.
Állapítom meg ezt az érdekességet, bár én beszéljek az Elizabet-tel? Elég nagy terhet ró az emberre, ha a Büszkeség és Balítélet főhősnőjéről kapja a nevét. Ha pedig azt mondom ritka az ő vagy az én nevem, akkor mit szóljon a nővérem, Jadviga? Szegény inkább csak a beceneveiből élt, és én is inkább azokat részesítem előnyben. Főleg a Lizit, a kedves kis bohó becenevet, a Lizát kevésbé, és úgy vélem, ezt az én drága vőlegényem pontosan tudja, és ezért is használja előszeretettel. A kávészeretetre csak mosolygok, én magam nem kedvelem, a teát sokkal inkább, de nem ítélek el valakit azért, mert olyan italt fogyaszt, amit én nem. Nagy valószínűség szerint az a fajta ember vagyok, aki egy pszichopatába is végtelen bizalmat fektetne. Fun fact, már be is következett a dolog.
- Ide fogok beházasodni, néhány héten belül. Egyelőre még ismerkedem a hellyel, a helyiekkel.
Például a nénikkel, akik igazán nagy falatnak bizonyulnak, de egyelőre szépen lassan bontogatjuk a falakat lefelé. Nem zavar a kihívás, ami elé állítva lettem, szeretem, hogy tesztel a jövendőbelim, hogy terheket ró rám, hogy részt ad nekem a feladatokból. Építi a bizalmat a maga módján, és hálás vagyok neki ezért, még akkor is, ha éppen nem könnyű a rám kiszabott küldetés. Szeretem, ahova az életem tart, és szerintem ez meg is látszik rajtam. Nem felejtettem el, hogy beszélni akarok Konráddal, de gondolom, mint mindig, most is későig dolgozik majd.
- Nem bánná, ha tegeződnénk? Szerintem egykorúak vagyunk.
Vagy legalábbis egymás közelében járunk, így talán könnyebb lenne a beszélgetés is, kevésbé hivatalos, mint Belián esetében. Mondjuk ott elég hamar kiderült, hogy van közös pont az életünkben, de akkor is.
- Miért éppen Bogolyfalvára esett a választás?
Ezt a kérdést mindig felteszem, mert mindig érdekel a miért, és szeretem tudni a döntések mögött húzódó indokokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- A családom művészek egész hadát öleli fel, a keresztneveink irodalmiak.
Vagy bibliaiak, ugyebár, de a Biblia is az irodalom egy szegmense, szóval, ha azt vesszük, akkor nincs nagy különbség, különben is, első nevük lehet irodalmi. Ez amúgy sokszor vita volt nálunk, de igazából nem az az igazi vita, csak elmélkedés, mely órákon át tart. És bár én és a nagynéném kakukktojásnak számítunk, hiszen ő a gyógynövények, én a gyógykészítmények felé húzok szeretettel, mégis hozzá tudunk ehhez szólni. A műveltségünk ennek ellenére kiemelkedő, mint minden családtagunké.
- Igen, még pár hét és Daróczy Konrád felesége leszek.
Most már kár titkolni, hiszen az anyáink rendszeresen felbukkannak a városban, és mi magunk is többször mutatkoztunk már együtt, habár képtelen lennék olyan illetlenül, szemérmetlenül viselkedni vele, mint sokan itt a faluban. Nem azért, mert most még nem érhetünk egymáshoz, hanem azért, mert én ezt úgy tanultam, hogy az otthonunk falai között kell tartanunk. Hogy minden ilyesmi kettőnkre tartozik, nem kell másnak látnia, hogy milyen mélyre tudja ledugni a nyelvét. De nyilván, ahogy minden pletyka, ez is elkezdett már terjedni, akkor is, ha csak egymás mellett sétálunk. Mostanra igen sok helyen bukkantam fel, a futóversenyen, a menhelyen és az iskolában is, emellett ott vannak a nénik, akik állandóan Konrádnak küldenek panaszt, szóval szépen, lassan tény lesz az, hogy létezem, és hogy a város polgármesterének társa leszek.
- Köszönöm.
Örülök, hogy nem ellenkezik a tegeződést illetően, mert valljuk be, tényleg könnyebb úgy beszélgetni, hogy nem magázódunk. Sok hivatalos beszélgetést kellett mostanra lefolytatnom, és nagyon örülök neki, hogy mostanra akadt pár olyan alkalom, amikor önmagam lehetek. Egy kicsit elengedni magam, már amennyire én arra képes vagyok, ugyebár.
- Nem, többnyire Budanekeresden, de a családom egy része Csermelymenedéken, így igen sok időt töltöttem ott, a nagynénémmel hasonló az érdeklődési körünk, így a szüneteket mindig vele töltöttem.
Mosolyom egy kissé szélesebbé válik, szemeim csillognak az emlékekre, melyek a szemem előtt lebegnek. Nagyon szerettem ezeket az időket a Menedékben, szívesen gondolok vissza rájuk, és nyilván, már most gondolkozom azon, hogy miként hasznosítsuk a kertet.
- Nekem az egész hely a házassággal jön, de nem szeretnék ismeretlen lenni itt, ezért próbálok minél több időt itt tölteni, hogy részévé váljak ennek a különösen vonzó érzésnek. Nem tudom, hogy ezt csak én érzem-e, de nagyon szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Én nem feltételezem a rosszat az emberekben, nem érzem a jövendőbelimen, hogy ne lenne tökéletes, az feltűnt, hogy néha túlzottan is az, és tudom, hogy egy részem igen naiv, hogy a házasságnak vannak árnyoldalai is, melyek miatt nem csak apróbb veszekedéseink lesznek, hanem nagyobbak is. Okkal költözünk ide, anyáinktól távol, annak érdekében, hogy a rossz pillanatok okozóját leredukáljuk kettőre, rá és rám. Kedvelem, hogy hasonlóan gondolkozunk, hasonlóan vélekedünk, hogy amiben szeretné tudni az álláspontom, kikéri és én is kikérem. Nem mindenben, nem is hiszem, hogy elvárjuk ezt egymástól. Mivel nem feltételezek rosszat, mert minden embert jónak tekintek, addig, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik, így nincsenek vészharangok, nem érzem azt, hogy nem őszinte érdeklődés lenne, hiszen mi más volna, egy esküvő mindig nagy szó.
- Hagyományos aranyvérű családjaink vannak, így házasságszerző közreműködésével a szüleink választottak ki minket egymásnak. Jelenleg nem vagyunk szerelmesek egymásba.
Nem mindenki van tisztában azzal, hogy milyen is egy aranyvérű család értékrendje, régen sokkal több tiszta vérű család volt, akiknek számított a hagyomány. Mostanra kevesen vagyunk, mi, a házasságra érett generáció azonban tudjuk, hogyan működik ez. Felkészítettek minket, lányként gyerekkorunk óta a házasságra nevelnek minket. Nem ért meglepetésként, amikor a nővéreim kiházasítása után rám került a sor, hiába vagyok különc a családomban, minden okításon jeleskedtem, kiváló feleséget neveltek belőlem, így nem félek attól, ami rám vár, sőt, ahhoz képest mennyire nem hittem abban, hogy lesz számomra megfelelő férfi, most annyira várom, hogy ezzel a nagyszerű emberrel elkezdjem a közös utamat. Tudom, hogy egy nap majd, ha gyerekeink születnek, hasonló neveltetésben szeretném részesíteni őket, mint amilyet mi kaptunk. A házasságra másként tekintünk, mint azok, akik érzelmi alapon kötik össze az életüket, de éppen ezért, mert egymásnak rendeltettek minket, hiszem, hogy életünk utolsó percéig egymás mellett leszünk. Az pedig tudom, hogy kétes, hogy én szerelmes vagyok-e belé, azt hiszem, kezdek, és ennek a gondolatnak enyhe boldog pírral és fogadalomgyűrűm csavargatásával adok "hangot".
- Nem, én már nagyon várom. Eddig otthon éltem, mivel csak házasság révén hagyhatod el a szülői házat. Az esküvőt követően a férjem oldalán lépek be egy új életszakaszba, ami tele lesz új tapasztalásokkal, amik megrettenthetnének, de Konrád az oldalamon lesz, ő lesz a férjem, a támaszom, és érzem, hogy nem kell mellette félnem ezektől a dolgoktól. Így leginkább amit érzek, az az izgalom és a türelmetlenség.
Esetemben nem a rang miatt, az hidegen hagy, én a férjem oldalán megélt pillanatok miatt vagyok türelmetlen, hogy végre a felesége legyek, asszonnyá váljak.
- Egyedül élsz itt vagy te is valakivel költöztél ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem sok család őrzi a hagyományokat, de mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a családfáink nem fonódnak össze.
Lehet, hogy a múltban igen, vagy, hogy Konrádnak és nekem vannak közös őseink, ük-ük-ük nagyapáink, akik egyeznek. De ez a múlt, a jelenben azonban két külön család egyesüléséről beszélhetünk, ami szívderítő. Nagyon megnyugtatott, amikor ezt megtudtam, mert én félek attól, hogy a születendő gyermekeinknek valami baja lesz. Eleve nem a húszas éveinkben vagyunk, nem szeretnék egyből várandós lenni, idővel, ha minden rendben is van, a korom miatt már veszélyeztetett terhesnek fognak minősíteni, amire nyilván rá fogok parázni egy kicsit, vagyis a kelleténél is jobban oda fogok figyelni magamra. Ha legalább már a rokonok közötti házasság kizáródik, én már boldog leszek.
- Az se baj, ha nem. Ahogy a világot nézem, nagyon sok baj éppen a szerelem miatt alakul ki. Forrófejűek és meggondolatlanok lesznek az emberek, hozzánk ez nem illik. Konrád hidegfejű, következetes, meggondolt és határozott, ezeket a tulajdonságait nagyon szeretem. Én hasonló vagyok, célirányosan éltem az életem, egész életemben arra készültem, hogy egy férfi felesége legyek, örülök, hogy olyanhoz megyek hozzá, aki nem szeszélyes, nem megy fejjel a falnak, mert valószínűleg hamar elválnánk.
Vagy inkább belecsömörlenénk a házasságba, mivel a válást nem nagyon engedélyezik, nem nagyon szeretik nálunk. A gyerekeink rossz családban nőnének fel, mi magunk meggyűlölnénk egymást. Amikor Konrádra nézek, nem ezt látom, őt bástyának, kősziklának érzem, olyan embernek, akivel azért fogunk jól együttműködni, mert nem vagyunk elrugaszkodottak. Én talán szerelmes leszek belé, életünk során párszor, róla ezt nem feltételezem, nem is várom el tőle, hogy valaha is szerelemmel gondoljon rám. Szeretném, ha szeretne, és a szemében sokszor látom ennek a kezdeti szakaszát, látok ellágyulást, látok reményt arra, hogy hatvan év múlva talán egyszer azt mondja: jó döntés volt belemenni ebbe a házasságba. Nem kérek sokat, tiszteljen asszonyi mivoltomban, és én megadok neki mindent. Nálunk más ez, tudom, de nem zavar, hogy a hagyományainkhoz ragaszkodunk.
- Köszönöm, ez kedves tőled.
Örülök a jókívánságoknak, bár most még idegen a dolog, de Nana és Pamína is azt mondta, hogy ez teljesen természetes, mert még messze van az, amikor már csak néhány nap választ el a házasságtól. A húsz meg a tizennégy még rengeteg, amikor már holnapután vagy pár óra múlva lesz, akkor érzem majd mit is jelent ez. Az igaz, hogy a napok lassabban mennek, sok előkészülettel jár mégis minden, de mégsem haladunk semerre. Nem telik az idő és valószínűleg ez csak rosszabb lesz, még úgy is, hogy kis csalafintaságokkal ugyan, de mindig sikerül valahogy találkoznunk és egy kis időt együtt lennünk. A hétvége miatt izgulok, hogy milyen lesz közösen tölteni egy péntektől vasárnapig tartó időt. Erre a gondolatra kicsit megint kiszélesedik a mosolyom, ahogy a sajtroló édes-sós íze végre a számba kerül. Elképzelni se tudtam, hogy ilyen sokat fogok egy nap beszélni magunkról, de ugyanakkor vágytam, hogy megtehessem.
- Még nem, de nagyon sok időnk lesz együtt, úgyis, hogy tudom, a munkája rengeteg időt ölel fel majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólogatva értek egyet azzal, amit mond, és igen, én is ilyen okok miatt örültem annak, hogy nekünk látszólag nincsenek összeérő ágaink. Mert tényleg, valahol nem is magamat féltettem ettől, hanem már ösztönösen a közös gyerekeinkre és a férjem komoly státuszára gondoltam, arra, hogy a családomra ne hozzak szégyent. Meglepő amúgy, ha az ember tudja, hogy például kik a rokonaim, mert közöttük vannak olyanok, akik nem csak arról híresek, hogy tehetségesek, hanem kifejezetten szeretnek a botrányhősnő szerepében tetszelegni.
Ujjaimat letörölve, mert azért a roló malac egy sütemény, könnyedén lesz tőle maszatos az ember, veszem kezembe a bögrémet, és bár ártatlan a kérdés, de most először megszólal a vészcsengő. Mintha ez a téma érdekes lenne, mintha rajtam keresztül protekcióhoz lehetne jutni. Én nem leszek olyan, aki csókosokat gyűjt maga köré, nem szeretem ezt a gondolkodásmódot, de ennek nem igazán adok hangot, helyette megválaszolom a kérdést, őszintén:
- A munkájában semmiképpen, nem is szeretnék benne lenni, tudni róla. Ő egy városért felel, emberekért. Elszámolással van a tanács felé, az itt lakók felé. Ha kell, természetesen, szívesen segítek neki, de én nem vagyok politikus, és nem is szeretnék azzá válni. Inkább a magam útján járnék.
Amiről már beszéltünk korábban, de most annyi minden közbejött és olyan sok pénzt költöttünk, hogy először szeretném, ha a házasságunk kezdődne el, de még idén, az igazán hűvös időszak kezdete előtt szeretném a magam karrierjét is elindítani, a magam álmát is megvalósítani. De oly sok mindenhez mostanában, ehhez is jelenleg egy nagy adag türelemre van szükségem. Szépen lassan azonban tudom, hogy minden a helyére áll majd.
- Te mivel foglalkozol?
Teszem fel a kérdést a bögre felett átpillantva rá. Nem értem, hogy miért van egyedül, én sokáig azt hittem, hogy jó lesz nekem úgy, de ahogy azt mondták, házasságra kell lépnem, rájöttem, hogy nem vagyok teljes, hogy kell mellém egy férfi, akivel közös úton járunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Patikát szeretnék nyitni a városban. Láttam, hogy az előző régóta zárva van, szeretném, ha újra lenne, mert szerintem egy ekkora méretű településen, ahol minden korosztály megtalálható, fontos, hogy legyen.
Megvallom, nagyon neccesen indultam neki a dolognak, hiszen akkor, amikor megtetszett a gondolat - amit először tizenöt évesen vetettem fel otthon, majd szunnyadni hagytam hosszan - nem tudtam, hogy indokolt-e. Aztán elkezdtem megnézni Bogolyfalva statisztikáját, azt a rengeteg születést, a kevés halálozást. A lakosság egyszerre fiatalodik és öregedik el, ami bámulatos. Olyan jó lenne, ha néhány éven belül Kunszenilláról is hasonlókat mondanának. Nagyon aggódom, hogy egy kiváló adottságokkal rendelkező település ennyire elnéptelenedik, holott ott is él olyan máguscsalád, akik megbecsültek, és akik segíthetnének a fellendítésben. Mindenképpen beszélnem kell Bálinttal arról, hogy valamit csináljon a családja. Igen, ez a szép abban, hogy kevés máguscsalád van már csak, ismerjük egymást, hiszen azok, akiknek fontos a hagyomány, ragaszkodnak, és Nana sok unszolásra ugyan, de Bálint felesége lett. Nyilván nehezen viselte, hogy egy vele egykorúnak felnőtt gyereke van, de úgy tűnik a házasság nem boldogtalan, hiszen mostanra három gyermekük is született.
- Kísérleti ás alkalmazott bájitaltanból is diplomáztam az Academia Magicae Sopianaeiensis, a nagynénémnek hála pedig kiváló a gyógynövény ismeretem, így a képességem megvan hozzá. De szeretnék még tanulni, ahhoz, hogy tökéletesen rálátásom legyen a patika minden szegmensére.
Azt nem teszem hozzá, hogy az IQ-m magas, és ennek köszönhetően könnyen tanulok, hogy van még két diplomám, mert sem a nemzetközi mágustanulmányok, sem az összehasonlító vallástudomány nem tartozik a témához. Igazából azokat is csak azért, mert túl jó volt a tanári gárda ahhoz, hogy kihagyjam.
- Van egy saját cégem, igazából a nagynéném cégének társcége, amiben természetes alapú krémeket készítek, valamint gyógyfőzeteket. Nem öregedésre, hanem bőrproblémák kezelésére. Valamennyi tapasztalatom van, de nem elég.
Maximalista vagyok, nekem a valamennyi sosem elég, és ez nagyon nem könnyíti meg a dolgaimat, tudom, de szeretnék jó lenni. Az utolsó falatok vannak nálam is, annak ellenére, hogy meglepően sokat beszéltem, azért fogyasztottam is.
- Illetve, most sokat költöttünk a házra, az esküvőre, szeretném, ha előbb az anyagi stabilitásunk lenne meg, de az év vége felé már szívesen nyitnék.
Tudom, hogy nálunk nem igazán vannak anyagi problémák, de nem szeretek sokat költeni, és most előbb szeretnék egy kicsit szerényen élni ahhoz, hogy újra valami nagy történhessen.
- Minden elismerésem.
Ennél jobb választ nem is adhatna, hiszen nekem az életem egyik kulcsfontosságú momentuma az önkéntesség, a mások segítése. Éppen ezért találtam ki, hogy annak a két kedves idősnek, akik már nehezen mozognak, segítek, és bevásárolok, illetve főzök meleg ételt, ez a legkevesebb, amit tehetünk, hogy amire telik az erőnkből, megcselekedjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sosem voltam az a barátkozós típus, mindig leginkább a tanulmányaimnak éltem, és ha ki is jöttem valakivel, rendszerint hímnemű volt. Három nővérrel a hátam mögött nyilván nem is vágyok másra, mint, hogy ne körömlakkok és aktuális szoknyatrendek vegyenek körül, hanem tudjak beszélgetni érdekes dolgokról. Kutatásokról, tudományos cikkekről. Aztán az egyik nővérem férjhez ment, majd a másik is, és amikor már csak ketten voltunk otthon Pamínával, valahogy egyszerre voltunk összetartóak és mentünk egymás idegeire. Végül csakhamar ő is férjhez ment, és az esküvőjét követően nem sokkal engem is menyasszonnyá tettek, és akkor, amikor elkezdődött az esküvőm szervezése eszméltem rá, hogy nincsenek barátnőim. Persze, ott vannak az unokatestvéreim és sokat is segítenek, de nincs olyan, akivel titkokat oszthatok meg, akivel péntek este megihatnánk egy pohár bort. Hirtelen a szeretett magányom nyomasztó magánnyá vált, én pedig, mint szomjazó rohantam az első emberhez és szinte ittam a szavait, miközben csiviteltem.
Éppen ezért nagyon készültem a mai alkalomra, mintha egy randevúra mennék, csak éppen a másik fél nem a vőlegényem, de még csak nem is férfi. Imeldával lesz újabb találkozóm, és ki tudja, talán még azt is el tudom majd intézni, hogy odaférjen az egyik asztalhoz. Tudom, tudom, már nincs sok vissza, ilyenkor nem illik ülésrendet módosítani, de nagyon szeretném, hogy ő is ott legyen. Utolsó simítások, és már megyek is, izgatottan, még gyorsan írok egy sms-t Konrádnak, hogy később találkozzunk, mert ha már erre járok, jó lenne látni, és megbeszélni még pár dolgot. Igen, olyasmiket, hogy fehérben várom majd az oltárnál, mert pont előtte lesz egy négy napos konferencia, amire szeretnék elmenni, és szó szerint az esküvőmre jövök majd vissza. Nekem a lánybúcsúm a modernkori üstötvözetek alkalmazása a középkori főzetek megtartásával lesz, de nagyon fogom szeretni.
- Szia!
Lelkesen lépek oda hozzá, még rendelni se rendelek, csak örömmel látom, hogy itt van. Gyorsan lepakolom a táskám, a kabátom, és egy bocsánatkérő kéztartással jelzem, hogy mindjárt jövök, és gyorsan megrendelem a magam pirított zöldséges tésztáját fafülegombás csirkével és mert szépen kérem, három szem szezámmagos csípős csirkével. Utóbbinak nagyon nehezen tudok ellenállni. Ahogy kész is, már repülök is vissza, hogy leülhessek végre vele szemben.
- Örülök, hogy újra látlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Gondolni se tudok rá.
Felelem egyszerre kis boldogsággal és szomorúsággal a hangomban. Boldog vagyok, mert ha kínosan lassan is, de vánszorognak a napok, és már nincs sok ahhoz, hogy Daróczy Elizabetté váljak, ugyanakkor szomorú is vagyok, mert szeretnék foglalkozni az említett patikával. Annyi mindent megálmodtam már benne, de türelmet kell tanulnom, nekem ez a legnagyobb gyengeségem. Sokan nem értették, hogy miért is az Eridon lett a házam annak idején, mert a Levitába vagy a Navinébe jobban illettem volna, de magamban mindig tudtam, hogy miért döntött így a sámánbot.
- Az édesanyám és az anyósom egymásra hangolódtak az esküvőnk megszervezését illetően, ennek köszönhetően pedig olyan sokat fogytam, hogy lötyög rajtam a ruhám, de már nem lehet szűkebbre venni.
Ezért most idegességemben eszek, nagy adagokat, és olyan sokat, amennyit csak lehet, de természetesen egy dekát sem híztam. Ez nem szerencsés testalkat, ez extra stressz. Azt hittem, hogy nem fogok izgulni miatta, mármint Konrád nem fog nemet mondani, ott lesz velem, ott fog állni mellettem, hiszen már van egy közös otthonunk is, és terveink a jövőre nézve. Nekem nagyon fontosak a tervek, hogy azok mentén haladjak, és szeretem, hogy ő is hasonlóan előre gondolkodó ember.
- Előbb tényleg jobb lesz, ha lemegy az esküvő, utána összeköltözünk, és aztán nekiállok a tervezésnek. Egyelőre semmi másra nem vágyok jobban annál, hogy Konrád felesége legyek.
Nem csak, hogy a stressz elmúljon és a ruháim újra jók legyenek rám, hanem mert nagyon szeretném érinteni őt, szeretnék mellette kelni, és azért csak kelni, mert tudom, hogy néha olyan sokáig fog dolgozni, hogy már nem találkozunk. Szeretném érezni, hogy milyen meleg is a bőre, mennyire puhák az ajkai, és csak a puszta gondolattól is jólesőn megborzongok.
- Veled miújság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mosolyom szélesebbé válik, amikor azt mondja, hogy Konrád szerencsés lesz velem. Csakugyan az lesz? Én az utóbbi napokban rengeteg ellenérvet hoztam fel magam ellen. Először is, nagyon alacsony vagyok. Láttam más polgármesterek feleségeit, ők olyan magasak és áramvonalasak, na ezek nálam nagyon nincsenek meg. Aztán hörcsögfejem van, pufók, egy manóorral. Nem vagyok szép szőke, a szemem se nem kék, se nem zöld. Mi van, ha azt hiszik, ez csak egy vicc? Vagy, ha Konrád sosem lát majd igazán nőnek, mert nem úgy nézek ki, mint egy igazi nő? Nincsenek rövid szoknyáim, sem olyan rövidnadrágom, amiből a fél fenekem kilóg. Aztán ott van az, hogy nagyon sok mindent tudok, de félek, hogy egy idő után untatni fogom így is. És ott van az anyám, hát ki szeretne olyan anyóst, mint az én anyám? Szeretem a sárga színt, de mi van, ha ő meg utálja? Szóval jelen pillanatban az, hogy ő szerencsés, nálam nem szerepel a szótárban, mert nem szerencsés, hanem vak, aki éppen egy alacsony hörcsögfejű manóorrot készül feleségül venni, aki ráadásul eléggé magának való. Mondtam már, hogy a gardróbba szereltettem egy hintafotelt, mert olyan jó ott lenni? Ugye. Istenem, le fogja mondani az esküvőt, ha ezekbe belegondol! Na, íme az ok, hogy miért fogyok úgy, mintha muszáj lenne.
- Nagyon egyszerű, zárt. U alakú nyaka lesz, egy kicsit szabadon hagyja a kulcscsontomat. Az ujjai külső része végig csipkés, hosszúujjú. Uszályos, ami ilyen redős. Azt hiszem, van róla képem!
Tényleg, hát próbán készült kép, amin ezer wattos vigyorral nézem a ruhában magam. A telefonom elővéve gyors mozdulatokkal keresem az átküldött képeket, és elégedetten fordítom a nő felé, amikor megtalálom a képet, ami azon a próbán készült, amikor még nem fogytam ki belőle.
- Magasabb lányokra van, de magassarkúban leszek, szóval úgy rendben vagyunk. Szeretném, ha Konrádnak nem nagyon kellene lehajolnia.
Mert van közöttünk egy nem kis különbség, amire azt mondják, hogy a megfelelő helyeken kiegyenlítődik, de most az a lényeg, hogy jelenleg próbálok minél inkább a kedvébe járni, leginkább azért, hogy ne jöjjön rá, tényleg hörcsög fejem van. Ahogy felpillantok rá, akaratlan is arrébb sodródik a pillantásom, és megáll a minket néző Jolika nénin, aki a csak nyugdíjas maffiaként elhíresült helyi szervezet feje. Ők azok, különösen ő, aki jó nagy fejtőrést okoz a jövendőbelinek, és akit feladatul kaptam, csak éppen ez a feladat nem könnyű.
- Volt már összetűzésed velük?
Fordulok vissza végül, ahogy Jolika hazaindul. Még kint, az ablakból visszanéz ránk, és én úgy érzem magam, mint akit rajtakaptak.
- Konrád megkérte, hogy próbáljam megpuhítani őket, de Jolika és Bözsi néni nagyon keménynek és ellenállónak tűnnek. A bácsik Ernő és Béla nagyon kedvesek, de nem tudom, hogy Jolikával mit kezdjek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Köszönöm.
Nagyon remélem, hogy tényleg így lesz. Amikor először húztam fel, akkor az örömtől sírtam benne, most meg az idegtől, hogy egyszerűen lóg rajtam. Két hetem van visszahízni, de jelenleg úgy érzem magam, mint egy szerencsétlen, aki lassan eltűnik. Csak egyszer van egy életben esküvője az embernek, legalábbis nekem csak egyszer lesz, szóval szeretném, ha tényleg tökéletes lenne. Ez a mi nagy napunk, az igazi közös életünk első útjára külön érkezünk, de együtt távozunk majd. Imádom, hogy együtt. Már most odáig vagyok. Csakhogy vannak kihívások az életben, mint a most távozó néni, aki miatt alsó ajkamba harapok.
- Nem tudom, mármint tényleg próbálkozom, hogy hátha, de aztán amit először előrelépésnek érzékelek, az utána hátra ugrás lesz.
És a lépés meg az ugrás között nagy különbség van, szóval így csak még rosszabb a helyzet. Vannak ezzel kapcsolatban gondolataim, de nem tudom, hogy meg merjem-e osztani. Nem, nem Imeldával van a baj, azt hiszem a gondolataim olyanok, hogy nem vagyok bennük biztos. Végül mégis elnyílnak ajkaim, mert, ha neki nem, akkor ugyan kinek mondanám el.
- Tudom, azt mondtam, hogy nem szeretnék Konrád munkájába beleavatkozni, se most van egy lehetőség, ami nagyon tetszik, viszont nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha nem csak a házastársa lennék, hanem tanácstag is.
A hangom a végén kicsit lehalkul, és nem is tudom, hogy rendesen hallotta-e, de ösztönösen közelebb hajolok hozzá, hogy a nagy nyüzsgésbe körülöttünk ne hallja meg más az amúgy valószínűleg kapitális baromságot, amit kitaláltam. Jaj szegény fejem, hogy nem tudok normálisan döntéseket hozni.
- Most sokan távoznak a tanácsból ilyen-olyan okok miatt, és arra gondoltam, hogy indulnék a választásokon, mint képviselő, mert nagyon tetszik, hogy a szociális ügyekre nagyobb rálátásom lenne. Csak, ha elbukok a nénikkel, akkor tudom, hogy alkalmatlan vagyok, viszont, valahogy annyira felkeltette a vágyódásom, amikor Konrád mesélt róla, és olyan jó lenne segíteni neki, tényleg hasznosnak lenni, belelátni a dolgokba, és nem csak a feleségének lenni.
Elég idealizált kép él így is bennem a házasságunkról, arról, ahogy minden reggelt és a legtöbb estét együtt töltjük, hogy majd kicsit könnyes lesz a szeme, amikor gyermekáldás elé nézünk, de én úgy csinálok majd, mint aki nem veszi észre. Hogy mindig mondja, hogy fiút akar, de ha lányunk lesz, akkor a hercegnője lesz, ahogy az apró ujjak szorosan bújnak majd a nagy kézbe az első iskolai napon. Hogy néha magához ránt, miközben húst panírozok a vasárnapi ebédhez, és lisztes táncot leejtünk. Sok olyan kép van a fejemben, amihez az kell, hogy ne legyek láb alatt, ugyanakkor viszont...
- Láttam, hogy mennyire rosszul érinti, hogy egy jó és megszokott gárda oszlik fel, és egyszerűen az van bennem, hogy gyerünk Lizi, ezt kell csinálnod, jó lennél benne, de, mindig, amikor ránézek, elfog a félelem, hogy nem szeretné, ha a családunkat a politika határozná meg, és valahogy, ha ránézek, félek tőle, félek a reakciójától. Szerinted... elmondjam neki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jogos, amit mond, és tényleg nem szép dolog, hogy egyből leírom a megmozdulásomat, mert lehet, hogy Konrád örömmel venné, ha csatlakoznék, és segítenék. Talán a nénik egy vizsga, nem csak, hogy mint a családi tűzhely őrzője, hanem mint egy tanácstag, hogyan tudom ellátni majd a dolgokat, és talán nem is feltétlenül kell a teljes győzelem, elég, ha csak részeredményeim vannak. Elég, ha csak az elégedetlenkedés halkabbá válik, ha a nénik nem mindig vannak jelen, és talán, ha kevesebb cukorkát lop Béla bácsi. De nem tudom, ez a fele lehet, de a maximalizmus, az maximalizmus, akárhogy is nézzük.
- De ugyanakkor meg ott van az, hogy nem akarom, hogy a küszöböt átlépve munka legyen otthon. Az az otthonunk lesz, és nyilván az elején erre figyelnénk, aztán jönnének a mondatok, hogy "ugye nem felejtetted el a keddi megbeszélést", meg "hány szoctám kérvény futott be?", aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a vacsoránál a legújabb kiviteleket mustráljuk. Meg amúgy is, egy férj örül, ha a feleségével dolgozik? Szerintem nem.
De persze, ott van az, hogy csinálni szeretném, mert fontos. Én elmennék minden eseményre, ami szociális, látogatnék időseket, gyerekeket, lenyűgöz az önkéntesség és annak szociológiai és pszichológiai folyamatai is. Bár alapvetően a reál tárgyakban jeleskedtem mindig is, azért néhány szösszenet órára én is beültem, mert érdekeltek. Aztán abból lett az összehasonlító vallástudomány, például.
- Én mindig őszinte vagyok.
Tényleg, soha életemben nem hazudtam, és erre nagyon büszke vagyok. Sosem teremtettem magamnak olyan helyzetet, hogy füllentenem kellett volna, hiszen, bár nem akartam, de volt, akinek szívesen elmondtam azt is, már a korai szakaszban, hogy Konrád felesége leszek. De soha, semmiben sem hazudtam. És itt engedjük meg azt a kis megjegyzést, hogy erre légy nagyon büszke, Lizi, mert alig pár hónap, és megtudod milyen az, amikor az ember jobb, ha nem azt mondja, ami a valóság, hanem azt, ami fogyasztható.
- Megteheti, ő lesz a férjem. Amikor esküt teszünk, felvesszük a férjünk nevét, a hozományunkat, az életünket és a döntési jogunkat a férjünk kezébe adjuk, onnantól ő az, aki áldását adhatja, vagy tilthat.
Szeretem a hagyományainkat, nekem nincs bajom velük, ebben nőttem fel. Ez olyan, mint amikor azt kérdezik, hogy neked nem hiányzik mondjuk az autóvezetés, és a válasz az, hogy nem, mert sosem csináltad, nem tudod, hogy milyen az élmény, amit jelent. Szeretem, hogy meghatározza az életem, és bár kevés ember uralmát bírom elviselni - ilyen anyám is -, Konrád az a férfi, akit nekem szánt az ég. A tökéletes, akit nem csak elfogadok, de akit akarok is, hogy felettem álljon. Rá vártam, akárcsak a tündérmesékben. A családomban olyan vagyok, mint Belle, a Szépség és a Szörnyetegben, és habár Konrád nem szörnyeteg, mégis, magának valóbb, mint más férfiak, és ezt imádom.
- Szeretném, csak... Konrád!
Váratlanul ér, hogy itt felbukkan, de az eddigi aggodalom az arcomról egy pillanat alatt, és helyette a boldogság tagadhatatlan ténye kerül át, ahogy meglátom a jövendőbelimet, és meg kell állapítanom, hogy igazán jól néz ki még egy hosszú megbeszélés után is. Már éppen üdvözölném illőbben is, amikor megüti a fülem a név és a kérdés. A mosolyom eltűnik, őzike szemeimbe zavar libben, ahogy tekintetem Korádról a velem szembe ülőre, majd vissza a férfira vándorol.
- Rothstein? Mint a hölgy, aki az interjút készítette veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Azt mondják, hogy irodalmi túlzás látni azt, ahogy egy ember szemében kihuny a fény, az a tiszta, őszinte és ártatlan fény, mellyel minden ember születik. Én szinte érzem, ahogy a magamé kihuny, ahogy megszűnik csillogni, és ha a jövendőbelim éppen jókor pillant rám, akkor megfigyelheti, ahogy a kedves csillogást felváltja a mély, szomorú sötétség. Mert én hittem, én bíztam, én igazán bíztam benne. Mert szerettem volna barátokat, mert szerettem volna ide tartozni, mert nem idegenként akartam elfoglalni a nekem kijelölt helyet. Ezért vagyok képtelen megbízni a nőkben, mert nem létezik náluk olyan, hogy véletlen. Miért nem voltak soha barátnőim? Mert az ármány nem az én asztalom. Nem tudtam felmutatni egyetlen nem női rokont, aki koszorúslány lehetne.
- Nem hiszek a véletlenek közjátékában.
Felelem csendes határozottsággal, és most először ismeretségünk alatt mind a ketten érezhetik, hogy megváltozott a légkör, máshogy rezeg a levegő körülöttem. Feszült, ideges. Ahogy az ajkaim szorosan egymásnak préselődnek, ahogy érzem, hogy fogaim az alsóba harapnak, hogy ne mondjak olyat, amit megbánnék. Gyerekként folyamodtam ehhez a művelethez, amikor órákon át kényszerítettek a hangszeres zene elsajátításához, pedig mondtam, hogy nem vagyok rá képes. De megcsináltam. Mert kell. Egy úrilány legyen művelt minden téren.
- Nem éreztem szükségét.
Ami egy óriási hiba a részemről, mert azt hittem, hogy az emberek megbízhatóak. Én mindenkiben a jót látom, és bár érzem, ahogy Konrád keze a hátamon pihen, ahogy a kimondott szavak nélkül utasít, agyamban a lila ködön túli kisördög azt súgja, hogy még nem a férjem, még nem kell engednem az akaratának. Nyilván a másik hang azt mondja, hogy szeretném, ha a férjem lenne, hogy nem akarom egyetlen rossz lépéssel elbukni mindazt, amit elértünk, hogy bár hosszú és nem kevésbé fáradságos út áll előttünk, ami során meg kell tanulnunk egységként gondolkozni, jobban összeomlanék az elvesztésétől, mint azt bárki képzelné, aki ismeri, hogy hogyan is indulunk el ezen az úton. Érzem, ahogy az állam megfeszül, ahogy a szorítását érzem.
- Ha nem lenne vesztenivalóm, és ha nem kéne attól félnem, hogy a férjem megítélésére negatívan hatna, akkor te lennél az első ember a világon, akit felpofoznék. Az ilyen pillanatok miatt remélem, hogy csak fiam születik a jövőben, és nem lesz lányom.
A hideg él a hangomban talán riasztó lehet, én magam mindenképpen megijedek attól, hogy ilyenre is képes vagyok, és remélem, hogy soha többet nem hallom így beszélni magam. Most először és remélem, hogy utoljára bánom azt, hogy Konrád a közelben van, hogy emberek vesznek körül, hogy számít mindaz, amit teszek. Én tiszta szívvel nyitottam, de bár ne tettem volna. Eltolom a tányért, jelezve, hogy elment az étvágyam. Érzem, ahogy az előbbi beszívott és beharapott alsó ajkamból a vér finoman szivárog, próbálom nem mutattatni az apró sérülést. Ahogy a szerencsesütit is csak elmorzsolom, az üzenetet, mely szerint minden a legnagyobb rendben van, csak finom felhorkanással fogadom.
- Nem kívánom tovább a társaságodat élvezni.
Sosem, tényleg sosem utasítottam el senkit, és most is tudom, hogy mosolyogva kéne tovább lendülnöm, de az a Lizi, aki akkor volt, aki ott volt reggel, aki izgult a találkozó miatt, már nincs sehol. A táskámat felvéve állok fel, mókás a párosunk, ahogy Konrád mellett szinte elveszek magasságban és szélességben. Vonásaimat rendezve, emelt fővel pillantok le rá mégis.
- Nincs jogom megtiltani, hogy elfogadd a meghívást, ha Konrád szívesen lát, szívesen látlak.
Teszem hozzá még, és ha senki sem ellenzi, akkor elhátrálva a párosuktól a kijárat felé indulok, friss levegő kell, máskülönben, ha maradnom kell, maradok. Ahogy a jövendőbeli férjem jónak látja, simulékony vagyok.