37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 43 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 16. 17:06 | Link

Elektra
Lizi


Elképesztően furcsának tartom azt a kivitelezőt, akit anya és a jövendőbeli anyósom végül választottak, mert még most is, az utolsó simítások utáni pillanatban is jön valami bolondériájuk, valami változtatnivaló a tökéletes otthonunkon. Aminek meg kell történnie, én viszont szeretném már kint tudni onnan, és nem csak onnan, hanem Bogolyfalváról is. Minél messzebb innen, mert olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban. Nem tudom, hogy miért, talán mert ma is azon kaptam, hogy hosszú percekig fürkészte a dolgozószoba ajtaját, mintha annak titkát akarná megfejteni. Én viszont nem akarom, hogy ott legyen, és nem akarom, hogy megfejtse. Én sem akarok oda belépni, nem akarok tudni a jövendőbeli férjem dolgairól, mert nem rám tartozik. Rám a házas életünk tartozik, és annak előkészítése, hogy minden rendben legyen.
Mint minden rendes menyasszony, mostanra már én is kifogytam a ruhámból, köszönhetően a stressznek, ami ezzel az egésszel jár, így most minden bűnözés nélkül tértem be a cukrászdába, hogy ott két jókora, és természetesen eltérő ízvilágú süteményt - egy extra sajtosrolót és egy finom málna-étcsoki kombót - rendeljek, hozzá mentás limonádéval. Azt hiszem elmondható, hogy ez lesz ám az ízek kavalkádja. Alig várom, hogy hozzáláthassak, ám mielőtt még fizetnék, gyorsan hozzárendelek egy narancsos gyömbér teát is, mert a mai jelenet után kell valami megnyugtató. Az biztos, hogy ezek után nem kell már vacsoráznom, pedig Konrád olyan asszonyt kap, aki még nokedlit is tud szaggatni. Csak akkor nem, amikor teletömi magát desszerttel. Apropó Konrád, nem tudom, hogy neki beszámoljak-e a különös jelenetről, mert nem akarok veszekedést ezekben a csodálatos hetekben. Ahelyett azonban, hogy itt tépelődnék, az egyik ablak mellett foglalok helyet, és az utcát fürkészve várom a rendelésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 16. 18:24 | Link

Odry Elizabet részére


A sűrű napok amik mögötte álltak lassan véget értek. A lapzártát tartotta, a cikke megjelent és minden más is amin dolgozik szépen alakul. Előkészítette a terepet, megágyazott azoknak a témáknak, amikben komolyabb kvalitások rejlenek és amikkel valóban jó célt szolgálhat. Szép lassan építette és melegítette be magát újra, hogy ismét az a jó nevű firkász lehessen, aki férje és fia halála előtt volt. Azonban az élete már nem csak a sztorik hajszolásáról szól. Ott van neki Imola. Kislánya ugyan mostanság elég sok időt töltött a nagyszülőknél Elektra nem az a fajta anya, aki csak mutatóban van a gyermeke mellet. A látszat ellenére nagyon is közel állnak egymáshoz és amikor csak lehet együtt vannak. Most, hogy Elektra egy időre maga mögött tudhat jó néhány bokros teendőt, beleértve a szívének -bár sosem vallaná be- egyre kedvesebb Sándor segítését nincs egyéb dolga, mint várni haza Imolát. A kicsi lányt délután hozzák vissza a szülei és hősnőnk úgy döntött gyerkőce kedvenc fagylaltkelyhével kedveskedik neki. Ezért indult el a kávézóba miután főzött és rendet tett a munka nyomaitól még rumlis nappaliban. Laza farmer, kockás ing alatta fehér top kombinációjában teljesen átlagos nő benyomását kelti, amit a háta közepéig leérő hajfonata csak még jobban megerősít. Ma nem Rothstein Elektra a kolumnista, csak egy anya, aki édességért jött, semmi több. Nem tervezett mára más programot. El akart jönni ide, egyenesen a pulthoz akart lépni és kikérni azokat a bizonyos hideg és édes gömböket, majd hazasétálni velük. De megesik, hogy ember tervez...Persze ezt most még nem láthatta előre. A kilincs lenyomásáig sikerült is tartania magát az előirányzott tervéhez, ám ahogy orrát megcsapta a finom kávé illata menthetetlenül elcsábult. Módosítva elképzelésén úgy határoz tehát, hogy néhány percet szentel a folyékony arany imádatának. Kikér magának egy csészével a legjavából és beadja a fagylaltkehelynek szánt dobozát, hogy mikor távozik majd magával vihesse. A kávézó zsúfolt, mint általában. Mindenki igyekszik kihasználni a szép és meglehetősen meleg kora őszi időt. Elektra a megkapott csészéjével pár pillanatig hely után kutat és talál is egyet, amit megcéloz.  - Jó napot! Leülhetek? - kérdezi és kedves mosolyt küld a kiszemelt hellyel átellenben ülő fiatal nő felé. Innentől azonban már kattogni kezdenek a fogaskerekek sötét fürtökkel koronázott koponyájában. Felismerte a fiatal hölgyet és immár szánt szándékkal szeretne leülni kávézni vele szemben. Amióta kitette a lábát Daróczy irodájából rajta tartotta a szemét és a fülét a róla szóló híreken. Az új utcában építtetett házat. A munkások és takarítók épp eleget beszélgettek itt-ott arról, hogy micsoda luxusban lesz része majd az ott lakóknak. Kapcsolatai révén hősnőnk megneszelte, hogy nászra készül a város első embere és nem kellett hozzá sok riporteri rafinéria, hogy kinyomozza ki is a szerencsés arajelölt. Arra azonban nem számított, hogy épp a szabadnapjának kijelölt napon találkozik vele a sors szeszélye folytán. Erre szokták azt mondani, hogy ég adta lehetőség, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 16. 18:53 | Link

Elektra


Szeretek csendben nézelődni, elképzelni azt a sok történetet, mely az utca népét azzá teszik, akik: emberek. Szeretem elképzelni történeteiket, anélkül, hogy bármelyikről is elhinném, igazak, csak úgy elmerülni. Még mindig Konrád van elmém egy kiemelkedő részét felölelve, azon morfondírozok, szóljak-e neki, és végül úgy határozok, hogy kellene. Sóhajtva nyúlok végül a telefonom után, nem, eszemben sincs telefonon elmondani neki, csak meg akarom kérni, hogy fussunk össze, mielőtt még hazaindulok. Tekintve, hogy nem élünk együtt, és a házasságunk eljöveteléig nem is fogunk, meg kell szervezni az ilyen pillanatokat. De el kell mondanom neki, mielőtt még valami baj történik, tudom, hogy az ő pozíciójában minden ilyen fontos.
Ahogy felvillan a képe, úgy borul ismét sötétségbe, ahogy egy hölgy helyet kér, és én zavartan pillantok fel rá, majd körbe, észre se vettem, hogy egyetlen pillanat alatt ennyien lettek itt. Olykor szeretek elmerülni, és teám hidegségéből ítélve, jó pár perce ülhetek itt kifelé nézve. Végül csak aprót bólintok neki, és jobb kezemmel a szembelévő helyre mutatok.
- Parancsoljon.
Vagy parancsolj? Mindegy is, majd ezt később mindenképpen megbeszéljük, mert úgy vélem, akkor már kár lenne csendbe burkolóznunk. Illendő mód, miután helyet foglalt, a kezem nyújtom felé, üdvözlésre:
- Elizabet.
Ha kezet fog velem, visszahúzom, és finoman megérintem a pincér karját, aki majdnem mellettünk áll, és ugyanazzal a kedvességgel, ahogy a hölgyre pillantok, nézek rá is, és kedvesen szólok hozzá. Nem megjátszás, engem erre neveltek, nem is vagyok biztos benne, hogy tudok kiabálni. A házasságomban minden bizonnyal ez majd kiderül.
- Megmelegítené nekem? Köszönöm.
Megvárom, amíg elviszi, őzbarna, kissé nagyobb szemeimet csak ez után fordítom újra a velem szemben ülő felé.
- Régóta lakik itt?
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. szeptember 16. 18:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 16. 19:20 | Link

Odry Elizabet részére


Ábrándos szempár néz fel hősnőnkre annak kérdése után. Az apró biccentés is arról árulkodik, hogy nagyon elvolt belső világában a másik, amikor Elektra odalépett és helyet kért tőle. Vajon mi járhat a fejében? Vajon mennyit fed fel majd magából, ha nem tudja, hogy épp egy firkásszal beszél? Gondolkozik el Elektra, míg szóbeli választ is kap. A fő az, hogy leülhet, a többi meg majd jön magától. - Köszönöm - mondja és mosolya töretlen, ahogy elhelyezkedik, vigyázva, nehogy egyetlen cseppje is kárba vesszen a csodás illatot árasztó nedűnek. Kisvártatva megtörik a csend. Ráadásul nem is neki kell kezdeményeznie. - Imelda - fogadja el a felé nyújtott kezet, amit röviden de határozottan fog meg, majd engedi el ugyanazzal a lendülettel. Direkt második keresztnevén mutatkozik be a nőnek. Ezt kevesen ismerik és most nagyon nem lenne jó, ha kiderülne ki is ő valójában. Ezután egy pillanatig szemét lehunyva adózik imádattal a bögréjében örvénylő aromaharmóniának mielőtt belekortyolna. Nyelvén érzi a könnyed pörkölést és a fűszeres ízvilágot. Aprót biccentve nyugtázza, jól választott. A vele szemben ülő ezalatt a pincérrel társalog. Hangját figyelve őszinte kedvesség tónusát hallja, de nem ítél elsőre. Az intermezzo után az őzbarna szemek már rá néznek kedvesen. Bájos vagy csak bájolgó? Mosolya valódi-e vagy csak betanult klisé? Fut át Elektra agyán ez a néhány jogos felvetés, de egyelőre ezekben sem mond ítéletet. Sötét, kifejező lélektükreivel viszonozza a pillantást. - Elég régen ahhoz, hogy tudjam hol adják a legfinomabb kávét - válaszol mosolyogva és újabb apró kortyot elfogyasztva a nevezett italból - És ön? - kérdezi a vele egyidős nőtől, aki külleméből adódóan jóval ifjabbnak tűnik valós koránál. Szerencsés alkat. Megnyerő arc, nagy és ártatlan szemek, szép metszésű száj. Vonásai őszinteséget és nagy fokú naivitásra engednek következtetni, ha az arcisme szabályai szerint vizsgálja meg őket az ember. Hősnőnk pedig ennek a módszernek jó ismerője. Azonban minden apró jelre figyel, hogy valós képet kaphasson a majdani első asszonyról. Érdekes beszélgetés van itt folyamatban.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. szeptember 16. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 16. 19:48 | Link

Elektra


- Ritka neve van.
Állapítom meg ezt az érdekességet, bár én beszéljek az Elizabet-tel? Elég nagy terhet ró az emberre, ha a Büszkeség és Balítélet főhősnőjéről kapja a nevét. Ha pedig azt mondom ritka az ő vagy az én nevem, akkor mit szóljon a nővérem, Jadviga? Szegény inkább csak a beceneveiből élt, és én is inkább azokat részesítem előnyben. Főleg a Lizit, a kedves kis bohó becenevet, a Lizát kevésbé, és úgy vélem, ezt az én drága vőlegényem pontosan tudja, és ezért is használja előszeretettel. A kávészeretetre csak mosolygok, én magam nem kedvelem, a teát sokkal inkább, de nem ítélek el valakit azért, mert olyan italt fogyaszt, amit én nem. Nagy valószínűség szerint az a fajta ember vagyok, aki egy pszichopatába is végtelen bizalmat fektetne. Fun fact, már be is következett a dolog.
- Ide fogok beházasodni, néhány héten belül. Egyelőre még ismerkedem a hellyel, a helyiekkel.
Például a nénikkel, akik igazán nagy falatnak bizonyulnak, de egyelőre szépen lassan bontogatjuk a falakat lefelé. Nem zavar a kihívás, ami elé állítva lettem, szeretem, hogy tesztel a jövendőbelim, hogy terheket ró rám, hogy részt ad nekem a feladatokból. Építi a bizalmat a maga módján, és hálás vagyok neki ezért, még akkor is, ha éppen nem könnyű a rám kiszabott küldetés. Szeretem, ahova az életem tart, és szerintem ez meg is látszik rajtam. Nem felejtettem el, hogy beszélni akarok Konráddal, de gondolom, mint mindig, most is későig dolgozik majd.
- Nem bánná, ha tegeződnénk? Szerintem egykorúak vagyunk.
Vagy legalábbis egymás közelében járunk, így talán könnyebb lenne a beszélgetés is, kevésbé hivatalos, mint Belián esetében. Mondjuk ott elég hamar kiderült, hogy van közös pont az életünkben, de akkor is.
- Miért éppen Bogolyfalvára esett a választás?
Ezt a kérdést mindig felteszem, mert mindig érdekel a miért, és szeretem tudni a döntések mögött húzódó indokokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 16. 20:54 | Link

Odry Elizabet részére


A kávé kevés lesz ide. Ezt meg kell, hogy állapítsa már így a csevegés elején. Ezért és mert, ha már lúd, legyen kövér rendel a megmelegített teát az asztalhoz visszahozó pincértől egy lekváros fánkot is pluszban. - Legalább annyira, mint önnek - reagál a vele szemben ülő megjegyzésére és magában még hozzáteszi, hogy az Elektrára is biztosan ugyanezt mondta volna. Sokan furcsállták, hogy magyar létére ilyen furcsa keresztneveket visel, de ha elmondta, hogy felmenői közt görögök is voltak már sokkal kisebb felhördülés kerekedett. - Oh, nahát egy ifjú ara? És ki a szerencsés férj jelölt? - kérdezi kedves, valódinak ható mosollyal és hangjának tónusát is a tiszta szándékú érdeklődés festi meg. Jól leplezi valódi informáltságát. Csak az jönne rá, hogy színleli a kíváncsiságát és vidámságát, aki jól ismeri. Ha lelke mélyére tekint, valami megmagyarázhatatlan viszolygást lát és őszintén félti a vele szemben ülőt. Megérzései Daróczyval kapcsolatban igen erősek és nem épp pozitív felhangúak. Annak ellenére, hogy mint városvezetőt és politikust elismeri és érdemeit a maga firkász módján még díjazni sem lesz rest mindaddig, míg valami ártó szándékún rajta nem kapja. - Persze, semmi akadálya - egyezik bele a tegeződésbe egy csillogó szemű és hálás mosoly kíséretében. A bizalmasabb viszony kialakításának egyik alap feltétele ennek a mérföldkőnek az átlépése. Beszélgetőtársa pedig olyan fajtának tűnik, aki igen hamar teszi meg ezt másokkal. Valóban naiv és így első ránézésre szöges ellentéte a gyanakvó és hűvös Konrádnak. Hősnőnk számára Elizabet nyíltsága kapóra jön és ő nem rest kihasználni ezt addig a pontig míg nem válik visszássá. - A közelben nőttem fel - válaszol a neki feltett kérdésre éppen csak annyi igazságot elárulva amennyi mindenképp szükséges - Te is a környéken laksz? - érdeklődik immár az elé lerakott jókora barack lekvárral ízesített fánkot csipegetve. Az édes lekvár és a kesernyés kávé olyan ízharmóniát teremt, mely összetéveszthetetlen és emlékezteti a régmúlt időkre, amikor még egy zajos és nagy szerkesztőségben itta a szörnyű löttyöt amit ott kávénak csúfoltak és ette hozzá a mázas fánkokat, amik ízben meg sem közelítették a hazait. Mai szemmel nézve az a csoda, hogy nem kapott fekélyt, mert néha duplán töltötte magába a dupla kávékat, hogy a címlapon tartsa magát. Kicsit örül is, hogy ezek az idők már a múlt jótékony homályába vesztek.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. szeptember 16. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 16. 21:32 | Link

Elektra


- A családom művészek egész hadát öleli fel, a keresztneveink irodalmiak.
Vagy bibliaiak, ugyebár, de a Biblia is az irodalom egy szegmense, szóval, ha azt vesszük, akkor nincs nagy különbség, különben is, első nevük lehet irodalmi. Ez amúgy sokszor vita volt nálunk, de igazából nem az az igazi vita, csak elmélkedés, mely órákon át tart. És bár én és a nagynéném kakukktojásnak számítunk, hiszen ő a gyógynövények, én a gyógykészítmények felé húzok szeretettel, mégis hozzá tudunk ehhez szólni. A műveltségünk ennek ellenére kiemelkedő, mint minden családtagunké.
- Igen, még pár hét és Daróczy Konrád felesége leszek.
Most már kár titkolni, hiszen az anyáink rendszeresen felbukkannak a városban, és mi magunk is többször mutatkoztunk már együtt, habár képtelen lennék olyan illetlenül, szemérmetlenül viselkedni vele, mint sokan itt a faluban. Nem azért, mert most még nem érhetünk egymáshoz, hanem azért, mert én ezt úgy tanultam, hogy az otthonunk falai között kell tartanunk. Hogy minden ilyesmi kettőnkre tartozik, nem kell másnak látnia, hogy milyen mélyre tudja ledugni a nyelvét. De nyilván, ahogy minden pletyka, ez is elkezdett már terjedni, akkor is, ha csak egymás mellett sétálunk. Mostanra igen sok helyen bukkantam fel, a futóversenyen, a menhelyen és az iskolában is, emellett ott vannak a nénik, akik állandóan Konrádnak küldenek panaszt, szóval szépen, lassan tény lesz az, hogy létezem, és hogy a város polgármesterének társa leszek.
- Köszönöm.
Örülök, hogy nem ellenkezik a tegeződést illetően, mert valljuk be, tényleg könnyebb úgy beszélgetni, hogy nem magázódunk. Sok hivatalos beszélgetést kellett mostanra lefolytatnom, és nagyon örülök neki, hogy mostanra akadt pár olyan alkalom, amikor önmagam lehetek. Egy kicsit elengedni magam, már amennyire én arra képes vagyok, ugyebár.
- Nem, többnyire Budanekeresden, de a családom egy része Csermelymenedéken, így igen sok időt töltöttem ott, a nagynénémmel hasonló az érdeklődési körünk, így a szüneteket mindig vele töltöttem.
Mosolyom egy kissé szélesebbé válik, szemeim csillognak az emlékekre, melyek a szemem előtt lebegnek. Nagyon szerettem ezeket az időket a Menedékben, szívesen gondolok vissza rájuk, és nyilván, már most gondolkozom azon, hogy miként hasznosítsuk a kertet.
- Nekem az egész hely a házassággal jön, de nem szeretnék ismeretlen lenni itt, ezért próbálok minél több időt itt tölteni, hogy részévé váljak ennek a különösen vonzó érzésnek. Nem tudom, hogy ezt csak én érzem-e, de nagyon szeretem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 16. 22:05 | Link

Odry Elizabet részére


Tudja, hogy miként kell utánajárni valakinek. Gépén néhány perc alatt kiderített sok dolgot a leendő polgármesternéről, de élőben azért egészen más látni és hallani. A képek és adathalmazok nem adják vissza csillogó barna szemeit, arcának rezdüléseit és hangjának csendülését, ahogy hullámzását sem, ahogyan kiejti jövendőbelije nevét. A kötődés őszintesége kihallatszik a nő szavaiból. Ez hősnőnket nem döbbenti meg, hiszen a férfi vonzó, ez tagadhatatlan tény és nem csak a külleme, de az egzisztenciája is figyelemreméltóvá teszi. Egy a bökkenő, hogy ennek a Mr. Darcy-nak nem fog meglágyulni a szíve a történet végén. Erre Elektra akár mérget is merne venni. Azonban ennek boncolgatását ráhagyja a pletykafészekrakó kollégáira. Neki egészen más céljai vannak a mostani beszélgetéssel. Arra kíváncsi mennyire ismeri az ifjú ara jövendőbeli urát. Ezért csak csendben, fánkját eszegetve hallgatja asztaltársát. Nyílt viselkedése és közlékenysége még bajba fogja sodorni egyszer. Ezt a megállapítását azonban Elektra most inkább bölcsen megtartja magának. Helyette arcának változásait fürkészi óvatosan. Szemeinek csillogása, mosolyának egyértelmű szélesedése illetve a tekintetének öntudatlan fixálása arra engedi következtetni, hogy felidézett emlékei igaziak és valóban boldogok. - Régóta együtt vagytok már, hogy megkérte a kezed? - teszi fel ártatlanul a kérdést, mint aki semmit sem tud semmiről - Nem lesz furcsa az esküvő után egy teljesen idegen helyen élni? - folytatja a finom faggatózást. Nagyon szofisztikáltan fogalmaz és ügyel arra, hogy arckifejezése, tekintete és hanghordozása is barátságos legyen. Kávéjának negyedét itta még meg csak. Ez is egyfajta taktika. Azt az érzetet kelti a másik félben, hogy annyira rá van hangolódva a társalgásukra, hogy megfeledkezett saját cselekedeteiről. Lassú mozdulatok, tartott szemkontaktus, de csak csínján, hogy ne érződjön vájkálásnak. Elektra mindebben igen járatos, de egy laikus számára ezek a húzások fel sem tűnnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 16. 22:43 | Link

Elektra


Én nem feltételezem a rosszat az emberekben, nem érzem a jövendőbelimen, hogy ne lenne tökéletes, az feltűnt, hogy néha túlzottan is az, és tudom, hogy egy részem igen naiv, hogy a házasságnak vannak árnyoldalai is, melyek miatt nem csak apróbb veszekedéseink lesznek, hanem nagyobbak is. Okkal költözünk ide, anyáinktól távol, annak érdekében, hogy a rossz pillanatok okozóját leredukáljuk kettőre, rá és rám. Kedvelem, hogy hasonlóan gondolkozunk, hasonlóan vélekedünk, hogy amiben szeretné tudni az álláspontom, kikéri és én is kikérem. Nem mindenben, nem is hiszem, hogy elvárjuk ezt egymástól. Mivel nem feltételezek rosszat, mert minden embert jónak tekintek, addig, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik, így nincsenek vészharangok, nem érzem azt, hogy nem őszinte érdeklődés lenne, hiszen mi más volna, egy esküvő mindig nagy szó.
- Hagyományos aranyvérű családjaink vannak, így házasságszerző közreműködésével a szüleink választottak ki minket egymásnak. Jelenleg nem vagyunk szerelmesek egymásba.
Nem mindenki van tisztában azzal, hogy milyen is egy aranyvérű család értékrendje, régen sokkal több tiszta vérű család volt, akiknek számított a hagyomány. Mostanra kevesen vagyunk, mi, a házasságra érett generáció azonban tudjuk, hogyan működik ez. Felkészítettek minket, lányként gyerekkorunk óta a házasságra nevelnek minket. Nem ért meglepetésként, amikor a nővéreim kiházasítása után rám került a sor, hiába vagyok különc a családomban, minden okításon jeleskedtem, kiváló feleséget neveltek belőlem, így nem félek attól, ami rám vár, sőt, ahhoz képest mennyire nem hittem abban, hogy lesz számomra megfelelő férfi, most annyira várom, hogy ezzel a nagyszerű emberrel elkezdjem a közös utamat. Tudom, hogy egy nap majd, ha gyerekeink születnek, hasonló neveltetésben szeretném részesíteni őket, mint amilyet mi kaptunk. A házasságra másként tekintünk, mint azok, akik érzelmi alapon kötik össze az életüket, de éppen ezért, mert egymásnak rendeltettek minket, hiszem, hogy életünk utolsó percéig egymás mellett leszünk. Az pedig tudom, hogy kétes, hogy én szerelmes vagyok-e belé, azt hiszem, kezdek, és ennek a gondolatnak enyhe boldog pírral és fogadalomgyűrűm csavargatásával adok "hangot".
- Nem, én már nagyon várom. Eddig otthon éltem, mivel csak házasság révén hagyhatod el a szülői házat. Az esküvőt követően a férjem oldalán lépek be egy új életszakaszba, ami tele lesz új tapasztalásokkal, amik megrettenthetnének, de Konrád az oldalamon lesz, ő lesz a férjem, a támaszom, és érzem, hogy nem kell mellette félnem ezektől a dolgoktól. Így leginkább amit érzek, az az izgalom és a türelmetlenség.
Esetemben nem a rang miatt, az hidegen hagy, én a férjem oldalán megélt pillanatok miatt vagyok türelmetlen, hogy végre a felesége legyek, asszonnyá váljak.
- Egyedül élsz itt vagy te is valakivel költöztél ide?
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. szeptember 17. 09:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 17. 08:06 | Link

Odry Elizabet részére


Az első olyan dolgot tudta meg amit csak a pletykákból ismerhetett volna, melyekre nem ad igazán. Házasságszerző és elrendezett frigy. Szakmai szempontból érdekes ez persze csupán számára, mert hősnőnk ugyanolyan avitt és porlepte szokásnak tartja magánemberként a szerelem nélküli kapcsolatokat, akár a varázserővel mért behívólevelet a tanodába. - Ez igazán érdekes. Nem tudtam, hogy ilyesmi még létezik - jegyzi azért meg, de érzéseivel ellentétben hangjából kíváncsiság csendül ki és meglepődés. - Persze a szerelem majd kialakul - teszi még hozzá és olyan kedvesen sugárzó mosollyal egészíti ki szavait, hogy bárki azt hihetné romantikusnak tartja az egész metódust. Talán a plebsz tagjaként és olyan nőként aki igaz szerelemből ment férjhez sosem fogja megérteni igazán az efféle döntéseket, de mint intelligens és tanult ember átlátja a helyzetet és megértéssel tud fordulni azok felé aki ezt a módot választják arra, hogy asszonnyá váljanak. Ráadásul ez a nő itt vele szemben boldognak és elégedettnek tűnik. Erre enged következtetni a pír, mely arcán mint a rózsa bont szirmot és ahogy gyűrűjét babrálja. Nem látszódik rajta kényszer, sem a vonakodás más egyéb jele. Szavai pedig csak megerősítik az Elektra által látottakat. - Kívánom, hogy találd meg benne mindezeket és hosszú, elégedett közös életetek legyen - mondja ki részint őszinte szívből a jókívánságot. Annyira azért romantikára fogékony a lelke legmélyén, hogy egy szikrányi reményt érezzen azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen tisztalelkűnek tűnő nő majd képes lesz kiegyensúlyozni a komoly és rideg politikus mérlegét. Még ha csak otthonuk négy fala közt is teszi meg azt, elég lehet. Látott már furcsább románcokat is a világ. - Egyedül élek - hangzik válasza a feltett kérdésre egyszerűen és nyugodtan. Szánt szándékkal nem említi meg Imolát. Ezzel természetesen most inkognitóját védi. Elektráról ugyanis, hála a magazinoknak és életútja tragikus fordulatainak sokan tudják, hogy van egy kislánya és emellett özvegy. - Ha ilyen különleges a kapcsolatotok, akkor nem sok időt tudtok együtt tölteni még most, igaz? - tereli a szót finoman és direkt használva bizonyos szavakat. Pók módjára fonja a beszélgetés fonalát, igyekezve magáról a lehető legkevesebbet mondani, míg partnerétől a legtöbbet megtudni annak vőlegényéről. Viszont mivel a szülők rendezték el a frigyet Elektra él a gyanúperrel, hogy az arajelöltnek nem sok belátása van egyelőre a férfi életébe. Azonban, ha sikerül Elizabet-el a későbbiekben Imeldaként beszélő viszonyban maradnia, talán többet fog megtudni. Ebben bízva mosolyog és csippent ismét csak egy kis darabot a fánkból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 17. 10:24 | Link

Elektra


- Nem sok család őrzi a hagyományokat, de mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a családfáink nem fonódnak össze.
Lehet, hogy a múltban igen, vagy, hogy Konrádnak és nekem vannak közös őseink, ük-ük-ük nagyapáink, akik egyeznek. De ez a múlt, a jelenben azonban két külön család egyesüléséről beszélhetünk, ami szívderítő. Nagyon megnyugtatott, amikor ezt megtudtam, mert én félek attól, hogy a születendő gyermekeinknek valami baja lesz. Eleve nem a húszas éveinkben vagyunk, nem szeretnék egyből várandós lenni, idővel, ha minden rendben is van, a korom miatt már veszélyeztetett terhesnek fognak minősíteni, amire nyilván rá fogok parázni egy kicsit, vagyis a kelleténél is jobban oda fogok figyelni magamra. Ha legalább már a rokonok közötti házasság kizáródik, én már boldog leszek.
- Az se baj, ha nem. Ahogy a világot nézem, nagyon sok baj éppen a szerelem miatt alakul ki. Forrófejűek és meggondolatlanok lesznek az emberek, hozzánk ez nem illik. Konrád hidegfejű, következetes, meggondolt és határozott, ezeket a tulajdonságait nagyon szeretem. Én hasonló vagyok, célirányosan éltem az életem, egész életemben arra készültem, hogy egy férfi felesége legyek, örülök, hogy olyanhoz megyek hozzá, aki nem szeszélyes, nem megy fejjel a falnak, mert valószínűleg hamar elválnánk.
Vagy inkább belecsömörlenénk a házasságba, mivel a válást nem nagyon engedélyezik, nem nagyon szeretik nálunk. A gyerekeink rossz családban nőnének fel, mi magunk meggyűlölnénk egymást. Amikor Konrádra nézek, nem ezt látom, őt bástyának, kősziklának érzem, olyan embernek, akivel azért fogunk jól együttműködni, mert nem vagyunk elrugaszkodottak. Én talán szerelmes leszek belé, életünk során párszor, róla ezt nem feltételezem, nem is várom el tőle, hogy valaha is szerelemmel gondoljon rám. Szeretném, ha szeretne, és a szemében sokszor látom ennek a kezdeti szakaszát, látok ellágyulást, látok reményt arra, hogy hatvan év múlva talán egyszer azt mondja: jó döntés volt belemenni ebbe a házasságba. Nem kérek sokat, tiszteljen asszonyi mivoltomban, és én megadok neki mindent. Nálunk más ez, tudom, de nem zavar, hogy a hagyományainkhoz ragaszkodunk.
- Köszönöm, ez kedves tőled.
Örülök a jókívánságoknak, bár most még idegen a dolog, de Nana és Pamína is azt mondta, hogy ez teljesen természetes, mert még messze van az, amikor már csak néhány nap választ el a házasságtól. A húsz meg a tizennégy még rengeteg, amikor már holnapután vagy pár óra múlva lesz, akkor érzem majd mit is jelent ez. Az igaz, hogy a napok lassabban mennek, sok előkészülettel jár mégis minden, de mégsem haladunk semerre. Nem telik az idő és valószínűleg ez csak rosszabb lesz, még úgy is, hogy kis csalafintaságokkal ugyan, de mindig sikerül valahogy találkoznunk és egy kis időt együtt lennünk. A hétvége miatt izgulok, hogy milyen lesz közösen tölteni egy péntektől vasárnapig tartó időt. Erre a gondolatra kicsit megint kiszélesedik a mosolyom, ahogy a sajtroló édes-sós íze végre a számba kerül. Elképzelni se tudtam, hogy ilyen sokat fogok egy nap beszélni magunkról, de ugyanakkor vágytam, hogy megtehessem.
- Még nem, de nagyon sok időnk lesz együtt, úgyis, hogy tudom, a munkája rengeteg időt ölel fel majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 17. 21:48 | Link

Odry Elizabet részére


Bevált a firkász firnyák, mert a nő mesél, szinte csicsereg. Érdekes az ő szemén át látni a világot. Olyan hittel és eltökéltséggel beszél, hogy egy pillanatra még Elektrát is magával ragadja az elrendezett házassággal és a szerelem nem létének ellenére tartós kapcsolatról alkotott véleménynyilvánítása. Szerencsére hősnőnk gyorsan feleszmél és bár ez vonásain nem tükröződik visszazökken saját elveinek kerékvágásába. - Na igen, ha jól emlékszem a történelem folyamán elég sok baj származott abból, ha rokonok házasodtak össze - mondja homlokát töprengőn és gondolataiban kutatón ráncolva. Nem fejti ki egészen gondolatmenetét, megmarad ennyinél, hiszen továbbra is azt a látszatot szeretné fenntartani beszélgetőtársában, hogy egy átlagos és kevéssé tájékozott személy. Időközben kávéja lassan elfogy és a fánk fele is odavan már sajnos. Ha nem rendel még valamit a bűnös élvezetek tárháza hamarosan bezárul. Viszont ha túl soká csemegézik az éppúgy feltűnő lesz, mint ha folyamatosan újra rendelget csak, hogy maradhasson. Nem bukhat ekkorát ilyen jó pozícióból. Ezért úgy dönt, amikor mindent eltüntetett ő maga is csendben kámforrá válik majd. Addig azonban még van némi ideje. - Mint a város első asszonyának neked is lesz biztosan bőven részed a munkájában, nem? - kérdezi és ujja hegyéről egy kis lekvárt lenyal körbepillantva, hogy nem látta-e senki ezt a nem épp magas kulturáltságot sugalló mozdulatot. Ez nem álcája része, hanem zsigeri cselekvés. Néha elengedi magát, mert nem tud ellenállni az efféle apró lázadásoknak a világ konvencióival szemben. - Ah, biztosan izgalmas lesz belelátnod abba, ahogyan irányítja a dolgokat - lelkendezik csillogó szemekkel. Érdeklődés gúnyájába bújtatott kérdése körmönfont. Meg akarja tudni általa, hogy mennyi energiát lesz érdemes belefektetnie az Imelda alteregó fenntartásába. Szerencsére cikkei mellett sosem jelenik meg kép, így csak akkor lepleződhet le, ha együtt találkozik a  férfival és feleségével, de ezt igyekszik elkerülni. Nem ő az, aki a politikai hírekről tudósít, így az ezekkel kapcsolatos eseményeken sem neki kell részt vennie. Tehát ha jól időzít akkor egy pár találkozás erejéig meg tud maradni jelenlegi helyzetében és tovább tudja faggatni a nőt, akinek nyitottsága férje szemszögéből nézve igen veszélyes is lehet. A legnagyobb fenyegetést persze nem ő, az igazságkereső riporter jelenti, de a tényen, hogy Elizabet más emberekhez való viszonyulásán még van mit csiszolni ez jottányit sem változtat. A maga esze szerint hősnőnk egy vadidegennel sosem csevegne ilyen nyíltan. Hiszen honnan tudja, hogy nem valami bűnbanda tagjával társalog épp és fecsegi ki neki élete részleteit. Erre persze mondhatná bárki, hogy ugyan már, hiszen egy ilyen helyen nincsenek bűnözők! De az ördög sem alszik, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 17. 22:59 | Link

Elektra


Bólogatva értek egyet azzal, amit mond, és igen, én is ilyen okok miatt örültem annak, hogy nekünk látszólag nincsenek összeérő ágaink. Mert tényleg, valahol nem is magamat féltettem ettől, hanem már ösztönösen a közös gyerekeinkre és a férjem komoly státuszára gondoltam, arra, hogy a családomra ne hozzak szégyent. Meglepő amúgy, ha az ember tudja, hogy például kik a rokonaim, mert közöttük vannak olyanok, akik nem csak arról híresek, hogy tehetségesek, hanem kifejezetten szeretnek a botrányhősnő szerepében tetszelegni.
Ujjaimat letörölve, mert azért a roló malac egy sütemény, könnyedén lesz tőle maszatos az ember, veszem kezembe a bögrémet, és bár ártatlan a kérdés, de most először megszólal a vészcsengő. Mintha ez a téma érdekes lenne, mintha rajtam keresztül protekcióhoz lehetne jutni. Én nem leszek olyan, aki csókosokat gyűjt maga köré, nem szeretem ezt a gondolkodásmódot, de ennek nem igazán adok hangot, helyette megválaszolom a kérdést, őszintén:
- A munkájában semmiképpen, nem is szeretnék benne lenni, tudni róla. Ő egy városért felel, emberekért. Elszámolással van a tanács felé, az itt lakók felé. Ha kell, természetesen, szívesen segítek neki, de én nem vagyok politikus, és nem is szeretnék azzá válni. Inkább a magam útján járnék.
Amiről már beszéltünk korábban, de most annyi minden közbejött és olyan sok pénzt költöttünk, hogy először szeretném, ha a házasságunk kezdődne el, de még idén, az igazán hűvös időszak kezdete előtt szeretném a magam karrierjét is elindítani, a magam álmát is megvalósítani. De oly sok mindenhez mostanában, ehhez is jelenleg egy nagy adag türelemre van szükségem. Szépen lassan azonban tudom, hogy minden a helyére áll majd.
- Te mivel foglalkozol?
Teszem fel a kérdést a bögre felett átpillantva rá. Nem értem, hogy miért van egyedül, én sokáig azt hittem, hogy jó lesz nekem úgy, de ahogy azt mondták, házasságra kell lépnem, rájöttem, hogy nem vagyok teljes, hogy kell mellém egy férfi, akivel közös úton járunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 17. 23:35 | Link

Odry Elizabet részére


Így lesznek a szép reményekből csúf pofára esések. Elektra a kapott válaszból ezt azonnal leszűri. A vele szemben ülő nő "csak" feleség lesz és semmi több. Vak és süket, kedvesen és bájosan mosolygó biodíszlet befolyásos férje oldalán, akinek persze meglesz a saját élete, amiről azt hiszi majd, hogy valóban az övé. Még az amúgy igen édes fánk íze is megkeseredik hősnőnk szájában, ahogy rájön nem lesz mit megtudnia azután sem a nőtől, hogy összefonódnak tiszteletre méltó családfáik. - És merre fog vezetni az az út? - lötyögteti meg kávéja utolsó kortyát, majd élvezettel hajtja fel, hogy azután finom mozdulattal tegye helyére a csészét. Tányérján még két falatnyi fánk van, ezt hagyta utoljára, hogy amit nyelve hegyén érez az a lágy tészta és a sűrű lekvár zamata legyen. Mindent egybe vetve azért pár hasznos információnak mégis a birtokába jutott és ha úgy alakul, hogy újra találkoznak nem fogja sutba dobni az eddig elért kapcsolati szintet. Miközben ezen gondolkozik érkezik egy olyan kérdés Elizabet részéről, amire nagy odafigyeléssel kell felelnie. Ha hazugságot építesz, tedd úgy, hogy igazság alapokon nyugodjon. Ezt a szabályt követve nyitja szóra szép ívű ajkait. - Embereknek segítek - mosolyog őszinte csillogással a szemében és az utolsó falatot is felcsippenti tányérjáról. Igen, a riporter létet egyfajta segítségnyújtásnak szokta tekinteni. Utat mutatni, feltárni az igazságot, információkat közölni, felnyitni az emberek szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Erre törekszik és ehhez néha nem átall olyan eszközökhöz folyamodni, amik dilettantizmust sugallhatnak. Épp ezt tette Daróczy esetében. Szánt szándékkal kérdezett sületlenségeket, hogy kizökkentse a férfit nyugalmából, hogy lássa valójában milyen ember is tartja kezében a város gyeplőjét. A riport anyagát persze végül egészen emészthetőre kalapálta össze, de tisztában volt azzal, hogy hozzáértése erősen megkérdőjeleződhet a megjelenés után. Vállalta ezt a kockázatot a nagyobb jó érdekében. Kedvenc hőséről vett példát, aki szintén képes volt hasonlóan cselekedni, hogy megmenthesse az emberiséget. Elektra céljai természetesen nem ekkora léptékűek, mégsem becsülendő le elszántsága és bátorsága, amivel teszi, amit helyesnek ítél, hogy elérje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 19. 14:53 | Link

Elektra


- Patikát szeretnék nyitni a városban. Láttam, hogy az előző régóta zárva van, szeretném, ha újra lenne, mert szerintem egy ekkora méretű településen, ahol minden korosztály megtalálható, fontos, hogy legyen.
Megvallom, nagyon neccesen indultam neki a dolognak, hiszen akkor, amikor megtetszett a gondolat - amit először tizenöt évesen vetettem fel otthon, majd szunnyadni hagytam hosszan - nem tudtam, hogy indokolt-e. Aztán elkezdtem megnézni Bogolyfalva statisztikáját, azt a rengeteg születést, a kevés halálozást. A lakosság egyszerre fiatalodik és öregedik el, ami bámulatos. Olyan jó lenne, ha néhány éven belül Kunszenilláról is hasonlókat mondanának. Nagyon aggódom, hogy egy kiváló adottságokkal rendelkező település ennyire elnéptelenedik, holott ott is él olyan máguscsalád, akik megbecsültek, és akik segíthetnének a fellendítésben. Mindenképpen beszélnem kell Bálinttal arról, hogy valamit csináljon a családja. Igen, ez a szép abban, hogy kevés máguscsalád van már csak, ismerjük egymást, hiszen azok, akiknek fontos a hagyomány, ragaszkodnak, és Nana sok unszolásra ugyan, de Bálint felesége lett. Nyilván nehezen viselte, hogy egy vele egykorúnak felnőtt gyereke van, de úgy tűnik a házasság nem boldogtalan, hiszen mostanra három gyermekük is született.
- Kísérleti ás alkalmazott bájitaltanból is diplomáztam az Academia Magicae Sopianaeiensis, a nagynénémnek hála pedig kiváló a gyógynövény ismeretem, így a képességem megvan hozzá. De szeretnék még tanulni, ahhoz, hogy tökéletesen rálátásom legyen a patika minden szegmensére.
Azt nem teszem hozzá, hogy az IQ-m magas, és ennek köszönhetően könnyen tanulok, hogy van még két diplomám, mert sem a nemzetközi mágustanulmányok, sem az összehasonlító vallástudomány nem tartozik a témához. Igazából azokat is csak azért, mert túl jó volt a tanári gárda ahhoz, hogy kihagyjam.
- Van egy saját cégem, igazából a nagynéném cégének társcége, amiben természetes alapú krémeket készítek, valamint gyógyfőzeteket. Nem öregedésre, hanem bőrproblémák kezelésére. Valamennyi tapasztalatom van, de nem elég.
Maximalista vagyok, nekem a valamennyi sosem elég, és ez nagyon nem könnyíti meg a dolgaimat, tudom, de szeretnék jó lenni. Az utolsó falatok vannak nálam is, annak ellenére, hogy meglepően sokat beszéltem, azért fogyasztottam is.
- Illetve, most sokat költöttünk a házra, az esküvőre, szeretném, ha előbb az anyagi stabilitásunk lenne meg, de az év vége felé már szívesen nyitnék.
Tudom, hogy nálunk nem igazán vannak anyagi problémák, de nem szeretek sokat költeni, és most előbb szeretnék egy kicsit szerényen élni ahhoz, hogy újra valami nagy történhessen.
- Minden elismerésem.
Ennél jobb választ nem is adhatna, hiszen nekem az életem egyik kulcsfontosságú momentuma az önkéntesség, a mások segítése. Éppen ezért találtam ki, hogy annak a két kedves idősnek, akik már nehezen mozognak, segítek, és bevásárolok, illetve főzök meleg ételt, ez a legkevesebb, amit tehetünk, hogy amire telik az erőnkből, megcselekedjük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 19. 15:51 | Link

Odry Elizabet részére


Tetszik neki a vele szemben ülő jelleme. A szakmai ambíciói és ahogyan beszél róluk, mind imponálóak annak ellenére, hogy épp most készül hozzámenni a bogolyfalvi Lex Luthorhoz. Hősnőnk minden esetre el tud vonatkoztatni ettől a ténytől és csak magát Elizabetet venni górcső alá. Az objektivitás a riporter legfőbb erényeinek egyike. Elismerően biccentget az információkra miközben azokat sorban hallja a nőtől. Mosolya is elismeréséről árulkodik. Kétsége sem fér hozzá, hogy ha nem Daróczy lenne a férje, akkor ők ketten akár igazán jóban is lehetnének és jobbá tehetnék a világot, persze a maguk léptékében mérve. De a makacs tények ennek gátjai lesznek. Ebben is olyan biztos, ahogy abban, hogy ideje indulnia. Elfogyott a kávé és üres a tányérja, ráadásul még mire Imoláék hazaérnek szeretné előkészíteni a fagylaltozás kellékeit kinn a verandán. - Köszönöm - reagál egy hálás pillantással és mosollyal az ő foglalkozását méltató szavakra. Magában azért úgy érzi, hogy a nemesi gőg és rátartiság itt bukott ki a nőből. A kvalitásait sorolva. Ezen persze Elektra magában csak jót derül. Neki is megvannak a maga képzettségei és az intelligenciájára sincsen panasz, sőt az átlag felett van egy arasszal. De tartja magát inkognitójához és nem említ semmit, ami ezekre fényt vonna. Viszont, ha csipkelődni akarna - és már miért ne akarna- akkor akár azt is mondhatná, hogy benne a rellonos rafináltság az a plusz, ami Elizabetből bizony hiányzik. Szóval ezüst kanál ide, vagy oda a mostani beszélgetés is ékesen bizonyítja, hogy sosem szabad lebecsülni a plebszhez tartozókat. Mert ők is képesek átrázni a palánkon a legtanultabb nemeseket is néha. Ennek okán hősnőnk úgy ítéli a vele szemben ülővel sikeresen hitette el magáról az "átlagjani" mivoltot. - Sajnos most mennem kell - kezdi és ösztönösen üres tányérjára rakja a csészéjét, hogy a pincérnek segítsen - Remélem találkozunk még - áll fel és mielőtt a pulthoz menne átvenni dobozát, amiben a fagylaltgömbök pihennek, válla felett visszaszól - A város szerencsés lesz, hogy ilyen patikust kap - mosolyog rá még egyszer utoljára Elizabetre és már indul is tovább befejezni amit eltervezett. Belekukkant a dobozba. Minden úgy és olyan mennyiségben van, ahogy kérte. Szerény borravaló és kedves szavak kíséretében egyenlíti ki a számlát, majd elindul, hogy mindennel készen legyen, mire a szülei és kislánya hazaérnek. Léptei sietősek, de kecsesek, ahogy halad a Holdfény utca alsó vége felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. szeptember 20. 02:15 | Link

Nagybátori-Szabó Márton



Lehet, hogy mégis igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy meg kell próbálnia a Bagolykövet, mert jó lesz itt. Nembiztos, hogy könnyű, meg az sem biztos, hogy mindig jó, de nagyon sok új élménnyel gazdagodhat, amitől sokkal okosabb és ügyesebb ember lehet. Ez az egész mindig is zavaros volt a számára, hiába beszélgettek róla sokat Timi nénivel is meg a szüleivel is. Kicsit már várta ezeket az élményeket, meg az új barátokat is, de el sem tudta képzelni, hogy milyen lesz. Sosem aludt még otthonról távol a húga nélkül, akkor is csak a nagymamáig mentek. Borzasztó nehéz volt.
Szerencsére itt volt neki Marci, mint régi ismerős, aki márt a suliba, hogy egy kicsit helyre rázza az elején, amikor még egyedül volt.  Meg mert volna esküdni rá, hogy Marci után ő is a Navinébe fog kerülni, mert hogy mind a ketten zenészek, mind a kettőjüknek tökéletes abszolút hallásuk van, akkor ez biztosan egy jó kiinduló pont lesz. Nem így történt. Az Eridonban először nagyon nem érezte jól magát, az első saját felfedezésű, itteni barátai a Levitából kerültek ki. Sokáig úgy gondolta, hogy köztük érezné magát a legjobban, esetleg a Navinében Marci közelében. Most sem mindig könnyű, minden nap sokszor hiányzik neki Panna. Örülne neki, ha itt lenne vele, hogy átélje a jó élményeket, amiket megígértek neki. Mint ez a hely is, a szüleiknek feltétlenül el kell látogatniuk ide, főleg, ha ennyire lézengenek a vevők, mint most.
- Odanézz Marci, van olyan Mozartszelet, amin a violinkulcs oda meg vissza alakul basszuskulccsá! Az, az… csodás lenne. – Csapja össze a tenyerét az ámulattól. Evett már a varázsvilágban is Mozart szeletet meg csokit is, sőt még a mugliknál is, de ilyet még sosem látott. – Kár, hogy nincs más zeneszerzőről is valami elnevezve. – Sosem gondolkodott még, hogy máskoról mit lehetne, de az biztos, hogy Liszt mindegyikben nagy szerepet kapott, még ha nem is nevesítik így külön. Ravel milyen süteményt inspirálna? És Grieg? Hmm... Vannak színesztéták, kellenének sütiesztéták is, akik dolgokat süteményként elképzelnek. – Te mit ennél? Annyi klassz dolog van itt. – Alapvetően sok mindenre finnyás a lány, de a sütemények közül, amelyikben nincs olyan fura állagú zselé meg szmötyi meg trutyi meg magok azt nagyon szívesen megeszi.
Ha Marci kiválasztja a saját süteményét egyetért abban, hogy a kis csendes boxban foglaljanak helyet fizetés után. – Hogy mennek a vizsgák? Képzeld, én úgy féltem, de annyira nem borzasztóak. – Darálja megbabonázva a hangjegytől. Ez nagyon klassz. – Olyan kéne, amin kotta van és ha ráteszed a villád zenél. – Motyogja az apró villáját finoman végig húzva az elvarázsolt csokoládén, ami félig violinkulcs, félig basszuskulcs állapotban maradt. Pollika lebiggyesztett ajakkal pillant fel Marcira. Ez elromlott.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 6. 15:48 | Link

Polka
egy dal neked


Megvallva az őszintét nem vagyok valami nagy sütirajongó, de néha azért jól esik egy kis édesség nekem is - pláne, ha azt ilyen édes társaságban fogyaszthatom el. Pollika ugyan olyan, akit tudni kell kezelni, de igazából hamar rá lehet jönni minden titok nyitjára. Ha az ember türelemmel és szeretettel fordul felé, akkor szinte biztos lehet abban, hogy a kislánytól ezt hatványozottan kapja vissza majd.
- Hmm, valóban jól néz ki - értek egyet bólogatva az eridonossal. Mármint igazából minden nagyon finomnak látszik, és nehéz, hogy választani kell. - Majd ha nagy lesz, te feltalálsz egyet-egyet a többiekről is - pillantok le rá vigyorogva. Simán kinézem amúgy belőle, nem hiszem, hogy ez nagyon messze állna tőle.
Végül én is olyat választok, amelyet a kicsilány, majd miután kifizetem mindkettőnk sütijét - anya azért úriembert nevelt belőlem, vagy legalábbis próbálkozott - elindulok hátrafelé, hogy megtaláljam az ideális helyet. Hamarabb megy, mint gondoltam, így gyorsan le is huppanunk, nehogy valaki más is szemet vessen a helyünkre. Az nem lenne túl jó, mert ez itt tényleg annyira tökéletes, hogy annál tökéletesebb nem igen lehetne.
- Eddig egész jól, szerintem még mindenből átmentem. Melyik volt a legnehezebb eddig? - Kíváncsi vagyok, hogy a köztünk lévő erőteljes hasonlóság megjelenik-e a preferált tantárgyainkban is. Mert lássuk be, amúgy olyanok vagyunk belsőleg mint két tojás, csak egy kicsit talán mégis mások. Nem sokban, épp csak egy kicsivel. Időközben megérkezik a sütink is, látom, hogy elvesztettem a lányt, úgy megbabonázza a váltakozó mintázat a süti tetején. Midnkettőnk villája szinte egyszerre ér a saját édességükhöz, így a váltakozó mintázat is közel azonos időben szakad meg. - Ez jelenti azt, hogy itt az ideje enni - kacsintok rá, majd példamutatóan akkor darab sütit tömök a számba, amekkora belefér. Beleviszem a rosszba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. október 6. 22:18 | Link

Nagybátori-Szabó Márton



Marciban mindig is azt szerette, hogy úgy fogadja el, ahogy van. Fiatalabb korában többször jártak kint játszótéren meg játszóházakban, ahol nem úgy jött ki a kortársaival, ahogy kellett volna. Mugli gyerek közé nem annyira merték vinni, mert féltek, hogy a varázslólét miatt még a szokásosnál is kilóg. Az ő családja nem zárkózik el teljesen a mugliktól, de mérsékelten közösködnek velük, Tatán is csak az aurorképző miatt élnek, nem azért, mert annyira szeretik a muglikat, akik ott vannak. Abban a szomszédságban, ahol ők élnek, több varázslócsalád is él, úgyhogy viszonylag össze tudnak zárni, ha arról van szó, mégsem tűnnek teljesen elszigeteltnek. – Komolyan úgy gondolod? – Kérdi sugárzó arccal. Ezt nem is tartja rossz ötletnek, bár cukrász még sosem akart lenni, mert ott elég sok az olyan alapanyag, amitől frászt kap, mint a nyers tojás meg a zselatinlapok. Amíg Marci is eldönti, hogy mit szeretne kicsit elgondolkodik, hogy melyik zeneszerzőt milyen sütiként képzelné el. – Liszt jó alany lehetne. – Kuncog az alsó ajkába harapva. – Szerintem Vivaldi gyümölcsös süti lehetne. Mit gondolsz, Marci? – Csacsogja még mindig a fiú körül lépkedve. Annyira nem törődik vele, hogy esetleg zavarja a választásban ezzel a roppant fontos eszmecserével. – Köszönöm szépen! Legközelebb én fizetek ám.- Magyarázza mutatóujját felemelve, nagyon komoly pillantást vetve Marci orrnyerge irányába. Így fair. Látott itt egy tök jó teaházat, bár abban nem biztos, hogy pontosan úgy készítik-e a teát, ahogy ő szereti, de ha nagyon-nagyon szépen megkéri, akkor talán még az is lehet, hogy igen. Vagy nem. De meg kell kérdezni.
A helyüket elfoglalva tovább folyik az eszmecsere, amint Pollika végre képes figyelni a megbűvölt dísztől. – Szerintem én is. De Várffy tanár úr magányos lehet. – Kicsit közelebb hajol Marcihoz, mert ő ilyen diszkrét ember, nem teregeti csak úgy ki más dolgait. – Szerelmi tanácsot kért a vizsgán. – Súgja oda bólogatva néhányat, ezzel nyomatékot adva a szavának, hogy ez bizony így történt. – A sárkányos volt a legnehezebb… - Hümmögi ismét a villájával játszva. – Egy egész sárkányfajt kellett kitalálni, úgy mindennel együtt. És Neked mi volt a legnehezebb? – Érdeklődik tovább piszkálva a csokit, hátha újraindul a műsor, de sajnos csalódnia kell. Rávigyorog Marcira. Igen, itt az ideje az evésnek, ha nem működik. Először csak kis darabot kanyarít le a villájával, ügyelve, hogy jó sok menjen a marcipánból a tetejéről. Maga a piskóta és a krém nem túl édes, a zöld finomság a tetején, az teszi azzá. – Finom. – Nyugtázza immáron bátrabban, nagyobbat vágva és bekapva a szájába. – Inkább Ravel a gyümölcsös. – Valaki színesztéta, valaki meg zeneszerzősütiesztéta?




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 13. 08:12 | Link

Polka
egy dal neked


- Abszolút úgy gondolom - bólogatok komolyan. Bármi lehet belőle, ami csak akar, hiszen előtte a jövő. Csak egy kis kitartás kell részéről és némi motiváció részünkről, és akkor semmi nem szabhat határt neki. - Vivaldinak tényleg olyan gyümölcsös hangzása van - erősítem meg. Igazából nem tudom, nagyon rossz vagyok az ilyen asszociációs játékokban, holott elvileg pont, hogy jónak kéne lennem bennük, nem? Azt mondják, hogy a művészeknek ez sokkal jobban megy, mert úgy vannak beállítva. Lehet, én vagyok a kivétel éppen, nem ez lenne az első eset, hogy valamiben vagy valamivel kilógok. De igazából szeretem, hogy ennyire ás vagyok, szóval nincs okom panaszra.
Mosolyogva megforgatom a szemem az aranyos kis ígéretre. Ha lesz is legközelebb akkor is én állom a sütijét, egyrészről mert így illik, másrészről megtehetem, harmadrészről pedig szeretem Pollikát, szóval nincs okom arra, hogy ne hívjam meg.
- Ó igen, Várffy már csak ilyen - kuncogok a történet végén. Miért nem vagyok meglepve? De komolyan, csak ő lehet ilyen amúgy, és már senki. Imádom, hogy ekkora forma ez az ember. - De az tök kreatív szerintem! Nekem igazából mindegyik egyformán nehéz volt - válaszolok apró fintorral. Hát igen, ha nem tanul eleget az ember, akkor igazából mindegy, hogy hova ül be, úgyis meg fogja szívni. A gyakorlati vizsgáim sikerültek a legjobban, az átváltoztatástan például kifejezetten jól ment, meg természetesen a mugliismeret, szégyen lett volna, ha az nem megy. Ezzel szemben bájitaltanon majdnem létrehoztam egy kisebb katasztrófát, és jóslástanon is össze-vissza beszéltem. De! Átmentem. És a többi nem számít, azt hiszem. Bár féle egy kicsit, hogy idén már nem lesz szerencsém és behúzok valamiből egy bukást, de megígértem magamnak, hogy végre kicsit ráállok erre a témára, és nem hagyom magam.
A sütim finom, megétre Polliára hallgatnom ez ügyben. Magamtól lehet nem sikerült volna ilyen jól választani.
- Nem tudom, Ravel sem rossz, de szerintem Vivaldi inkább gyümölcsösebb. Ravelt inkább csokisnak képzelném - megyek bele a játékba. Bár én magam sem tudom, hogy miért mondom azt, amit, de így jobban hangzik szerintem. Vagyis nekem így jobban passzolna a zeneszerzőhöz a süti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. október 17. 15:58 | Link

Nagybátori-Szabó Márton



Marci szemöldökére bámulva hosszasan rámosolyog. Jól esik neki, hogy komolyan így gondolja. Amióta a suliba jár, igaz, hogy sok rosszat is kapott már, főleg az elején, de rengeteg ember megerősítette abban, hogy bármire képes, amit csak akar, csak dolgoznia kell érte. Még fogalma sincs róla, hogy mit szeretne, hiszen a zene, amihez legjobban ért, az vagy előadóművészet vagy pedig zenetanár, de egyik sem vonzza. – Szerinted mi illene hozzám? Milyen munka? A varázsvilágból. – Kérdi őszinte érdeklődéssel, a korábbi játékosságnak nyoma sincs a hangjában. Van egy pályaválasztási tanácsadó bácsi az iskolában, talán majd hozzá is elmegy. – Én nem szeretem úgy a számokat, mint apáék. -Forgatja szemeit sóhajtva. Hát igen, ők gazdasági szakemberek, ami tök jó, csendes, magányos munka, amit el is tudna látni, csak épp el sem tudja képzelni magának. Talán később? Ilyenkor kicsit úgy érzi, hogy semmi igazán hasznoshoz nem ért. Mert a zene szép, jó, élvezetes, de ha valaki olyan kis mimóza, mint ő, akkor nehéz megélni belőle. Meg kell erősödnie.
Mivel nem néz Marci szemébe, ezért nem veszi észre, hogy a navinés nem vette komolyan az ígéretét. Ő bizony meg fogja hívni teázni. Csak az lesz nehéz, hogy elmagyarázza, hogy hogyan készüljön és minden citromrostot ki kell belőle piszkálni, mert az fontos. Senki nem szereti a darabos citromot a szájában.
- A gyakorlati vizsgáknál úgy féltem. Pedig kedvesek voltak, csak tudod... – Tudja, egészen biztosan tudja. A fellépések előtt is zavarja a leányzót, hogy nézik, meg a taps, pedig itt nem is volt tömeg. De mégis, ha nagyon jól akar teljesíteni, akkor fél és feszeng, hajlamos butaságokat csinálni – legalábbis a pálcával, a zongorával nem.
Újabb villával kerül a finomságból a leányzó szájába, most is jó komótosan majszolgatja el a falatját. – De hogy… tudod. Ravel… Bolero… és neki van… hogy… a mugliknak ilyen italpor. Gyümölcsös. Ők is erre gondoltak? – Magyarázza kissé összefüggéstelenül. Nem jutott először eszébe, hogy honnan jött neki a gyümölcsös Ravel, de lehetséges, hogy csak az italpor ugrott be, nem is saját találmány. – Beleteszed egy üveg vízbe és… - Mutogatja a kezével rázó mozdulatot imitálva. Össze kell rázni. Nem tudja, hogy Marci ivott-e már olyat, ő egyszer kóstolta és nem szereti.





Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 31. 11:46 | Link

Polka
egy dal neked


Haladás, hogy már a szemöldökömet fixírozza és így mosolyog rám. Tudom, hogy ez már egy egészen mély bizalmi kapcsolatot jelent nála, és igazán büszke vagyok magama és rá, amiért ezt együtt sikerült elérnünk. Örülök, hogy van valaki akire számíthat mindenben és még jobban örülök, hogy ez a valaki én lehetek. - a varázsvilágból? - kérdezek vissza elgondolkodva. Számomra valahogy annyira magától értetődő, hogy később is zenével szeretne foglalkozni, hogy eddig fel sem merült bennem, hogy ő esetleg nem így látja. Számbavéve a milliónyi lehetőséget elsőre nem is tűnik olyan nehéznek ez a kérdés, de aztán rá kell jönnöm, hogy Polli sajátosságai miatt rengeteg minden kiesik. - Nem is kell feltétlenül számokkal foglalkoznod. De mivel nem tudom, mit szeretnél - és hidd el, az a legfontosabb, amit szeretnél - ezért sajnos nem tudok tanácsot adni - sóhajtok fel kicsit elkeseredetten. Mert végülis nem tudok válaszolni. Talán ha adna valamilyen támpontot, hogy mivel szeretne foglalkozni... Bár nem kell még ezzel stresszelnie magát. Ahogy én, úgy ő is teljesen ráér még a jövőjén agyalni. Közben szerencsére tovább csacsog, nem akarok leragadni ennél a témánál. Egyikünknek sem lenne jó.
- Nekem a gyakorlat mindig jobban megy, mint az elmélet... De értem, hogy mire gondolsz - bólogatok mosolyogva. Bár nem mondom, hogy nem készültem felgyújtani a termet, de végülis mindenki és minden megúszta egyben. Sokkal jobban élveztem, mint a faggatós vizsgákat, ahol mindenféle kérdésekre kellett válaszolni meg teszteket kitölteni. Még az emléküktől is a hideg ráz.
- Jajj tényleg! Az tök finom. De szerintem nem erről nevezték el. - Én legalábbis elég kevés esélyt látok rá, hogy ők is így gondolkodtak volna. Annyi féle boleró van, a tánc meg a ruhadarab hogy a zenemű már igazán csak mellékszál ezek mellett. - Te ittál már olyat? - Hülye kérdés, ha tudja hogy kell elkészíteni gondolom, hogy a válasz igen lesz. De az is lehet, hogy ő nem kóstolta meg, csak Pannának csináltak a szülei vagy ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. november 11. 01:26 | Link

Nagybátori-Szabó Márton

- Igazad lehet. Még én sem tudom... - Helyesel bizonytalanul. Annyira irigykedve hallgatja azokat, akik már biztosan tudják, hogy mit akarnak, vagy legalább van egy elképzelésük róla, hogy miben jók, mit szeretnek. Vagy ha megvan a tehetségük hozzá, akkor egészen biztosak lehetnek benne, hogy jövő áll benne és a képességeik ebben segíteni fogják. - Van aki már fiatalon tudja, hogy miben jó. Lehet többször le kéne írnom a zenét, amit érzek. De úgy utálok kottázni. - Fintorog játékosan grimaszolva. Remélhetőleg senki nem hiszi azt a cukrászdában, hogy a finom süteményre vágja ezt a fejet. Hát igen, az egy dolog, hogy hallja és érzi a zenét meg a fejében van, ott jól elszórakoztatja magát a kis szerzeményeivel, de hogy ő azt papírra vesse? Kitöltse a hangjegyeket? Neem. Lusta kisasszony.  
Bizonytalanul szétnéz a cukrászdában. Vannak, akik itt tanulnak még az utolsó vizsgákra, többen a kávézóba járnak. Néhány dolgozó is akad erre, mert egy kellemesebb helyen jobban megy a munka.  Polli biztosan egy nyugisabb helyet választana, nem pedig kijárogatna. - Te tudod már mit akarsz? - Kérdezi tekintetét ismét visszafuttatva barátja arcába. Elvégre olyan hasonlóak, lehetséges, hogy a karrierjük útja is ugyanoda fog majd vezetni. Vagy legalábbis egy ösvényen indul el.
- Szerintem jövőre többet fogok gyakorolni. Rossz, hogy év közben jöttem. - Az mondták, hogy jól teljesít, de biztosan szenvedett hátrányt abból, hogy otthon tanult meg mellette pszichológushoz járt. Aztán az is lehet, hogy ez a képességeinek a maximuma, ki tudja.
Elgondolkodva hümmög egyet. Lehetséges, hogy nem erről nevezték el. Nagyon büszke volt egy pillanatra a hirtelen jött felfedezésére, olyan jól megtalálta azokat a porokat a Sparban. - Igen, a citromos teás hasonlít a teához. Az egész finom, de a többi... eee.... - Húzza el a száját ismét fintorogva. Számára egyértelmű, hogy a tea mit jelent, hiába tud többféle fajta és ízű teáról. Nyilvánvalóan az ő teája létezik egyedül számára. - Te ittál már olyat, Marci? - Kérdi érdeklődve pislogva. Hát nem csak ő találta meg akkor a kis tasakokat. Bár furcsa is lenne, mert akkor nem árulnák, ha más nem ismerné. Kicsik, nem láthatatlanok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. november 14. 22:09 | Link

Polka
egy dal neked


- Azt hiszem van pályaválasztási tanácsadó a suliban, esetleg beszélgethetnél vele is – vetem fel az ötletet. Természetesen eszembe sem jut, hogy egyedül menjen oda, én mindenképpen elkísérném. Vagy ha nem is én, akkor megkérném valamelyik másik barátját, hogy kísérje el. Ahogy mesélte már egész sok emberrel jóban lett, aminek én nagyon örülök. Aggódtam kicsit, hogy nehezen fog beilleszkedni, de így végülis minden rendben.  – Azt te is tudod miben vagy jó, csak még azt nem, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Ez tök oké. Egyébként meg ne legyél ennyire lusta, engem például nagyon érdekelne – dorgálom meg játékosan, ajkaimon széles mosollyal. Tudom, hogy nem fogja azt hinni, hogy komolyan leszidom, ismerjük egymást annyira már. De tényleg nagyon érdekelne, hogy mi jár a fejében. Persze, gondolom alapvetően zongorára íródott kis szerzemények, de simán írhatnánk belőle akár egy duót, vagy egy versenyt is. Mindkettőnknek meg vannak hozzá a képességei.
- Zenélni. Zenélni szeretnék – vágom rá kapásból. És tényleg, egyelőre ezek a terveim. Nem vágyom másra, csak hogy zenélhessek. Másban amúgy sem vagyok éppen egy kiemelkedő tehetség, szóval nem is igazán indulhatnék el másfelé, csak maximum ha nagyon ki akarnám tanulni a lelkemet is. De hát arra meg nem vágyom, mert miért is vágynék. Nem adnám fel azt, amit eddig elértem, csak hogy valami olyat csináljak, ami mások szerint jó, de engem nem tesz boldoggá.
- Ha valamiben kel segíteni szólj nyugodtan, és megteszek mindent, ami tőlem telik – ajánlom fel. Persze, egyértelmű hogy nem én leszek a világ legjobb korrepetitora, de hátha tudok neki mutatni valami olyat, amit eddig még nem tudott. Vagy legalább gyakorolhatja rajtam a bűbájokat, az is valami.
- Még szép! Szerintem tökre finom az összes. vagyis majdnem mind, azért van amelyik annyira nem jó. – Igazából szerintem mióta az eszemet tudom iszunk ilyeneket otthon is, mert apának mániája, hogy kipróbáljuk az ilyen vackokat. Aztán van ami bejön, van ami nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 452
Összes hsz: 619
Írta: 2020. december 1. 13:11 | Link


Az utcákon megjelentek a karácsonyi díszek. Először a fényfüzérek kezdték körbeölelni a kirakatok széles ablakait, aztán megbűvölt hóemberek fakadtak dalra, és néhol egy-egy Mikulás is táncra perdült. Jellegzetes illatok terjengtek az egyébként hideg levegőben, aztán néhány napra rá én is megjelentem a kavargó tömegben, akiket elkapott a szokásos bevásárlási láz. Nézelődtem szótlanul, arcomon halvány mosollyal. Hagytam, hogy magával ragadjon a hangulat, hogy egy kis csend és nyugalom költözzön a szívembe. Valami, amire régóta vágyom. Valami, amiről azt hiszem, talán az ünnep majd megadhatja nekem.
Aztán az egyik olyan napon, amikor szabad lejárást kaphattunk a faluba, Karola elhívott a cukrászdába, hogy igyunk meg valamit. Sejtettem, hogy valamilyen céllal teheti ezt, de végül is igent mondtam. Lehet, hogy csak én gondolom túl a dolgokat. Mármint ez elég jellemző rám, de próbálok rajta változtatni. És nagyon is vágyom arra legbelül, hogy társaságban legyek, csak megszoktam már a gubbasztást. Úgyhogy felöltöztem, bár nem elég jól, így most kissé vacogósan baktatok le a Fő utczán, hogy egy lámpaoszlopnak dőlve az ő felbukkanását fürkésszem. Mindig olyan időpontban megyünk, amikor nincsenek túl sokan, és most különben is inkább vásárolnak az emberek, mint beülnek valahova találkozni. Arra ott lesz a heteken belül aktuális karácsony. Nekünk pedig a hazautazás miatt nem hiszem, hogy lesz időnk akkor összefutni. Ó, és jut eszembe, a barátaimnak még mindig nem vettem semmit... De legalább a családot letudtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. december 2. 17:12 | Link

Beni

Mióta bejött a hideg, igyekeztem egy kicsit melegebben öltözni, így ma egy farmert kaptam magamra, egy kötött fehér pulcsival, barna bakancsot húztam, sötétszürke kabátot, s végül egy fehér, kötött sapkát is felvettem, mert a füleim hamar meg tudtak fájdulni, főleg akkor, ha fújt a szél.
Benivel volt találkozóm, amit nagyon vártam, több okból kifolyólag is. Egyrészt, nagyon rég nem volt már időnk egymásra, mindkettőnknek akadtak magán jellegű gondjai, ráadásul a suli sem lett könnyebb, sőt. Megszaporodtak a teendők, a tanulni való, magam is úgy éreztem, hogy egyre többet követelnek tőlünk a tanárok, s már elmúltak azok a kis elsős évek, amikor még szemet hunytak a hiányosságaink felett.
A faluba sétálva volt mit nézni, gyönyörű díszekben pompáztak az utcák, az ablakok, s a kirakatok. Már tényleg csak a ropogó, friss hó hiányzott a talpunk alól, mellőlem meg Beni. De hol is lehet ez a fiú?
Leérve ide-oda pillantottam, míg végül egy közeli oszlopnak dőlve megláttam őt, azonnal mosoly futott az arcomra, s egy gyors körbepillantás után át is rohantam hozzá az utca másik felére.
- Sziia Beni! - két puszit is kapott az arcára, mert ki tudja, mennyi ideje várakozott már rám, bár remélem, hogy nem késtem túl sokat. - Olyan, mintha ezer éve nem láttalak volna. Na gyere, üljünk be és igyunk egy jó kis forrócsokit, közben mesélj, mizu veled? - karjába karoltam, s bizony nagyon is kíváncsi voltam rá, hogy mi a helyzet, mert emlékszem, hogy mennyire megviselte őt az, amit Theon művelt. Bíztam abban, hogy azóta már helyrejött, ráadásul a madarak is azt csiripelték, hogy tetszik egy lánynak.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. december 2. 17:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 3. 16:51 | Link


Öltözetem


Olyan furcsa érzés zsebpénzt kapni. Eddig sosem kaptam, mert nem kellet. Otthon éltem, mindenem megvolt, ha kellett valami, megvették nekem. Most egy olyan hálóteremben próbálok aludni, ahol másik három ember szuszog, osztozni kell a fürdőszobán és a privát terem csak addig privát, amíg valaki be nem jön, onnantól van egy nyitott privát terem, ami határozottan szemben áll azzal, amit eddig annak hívtam. Azonban, mivel gyakorlatilag nincstelen vagyok. Az anyám utcára tett, a keresztszüleim fogadtak be. Akik nem egy párként a keresztszüleim, de együtt vezetnek egy házat, szóval most én is ennek a háznak vagyok a tagja, és bár Damyan nem a gyámom, mégis, ő adott pénzt nekem, hogy egy kicsit nézzek körbe. Ugyan karácsonyi díszítés még nincs, de italok karácsonyi ízben már igen, szóval csak találok valamit magamnak. Remélem, hogy valóban így lesz.
Az utcán állva sokáig hezitáltam, hogy melyik hely is lesz az ideális, hiszen a cukrászdában vannak sütemények, a teaházban tea, az espressoban pedig kávé, de, hogy karácsony ízű forrócsoki hol lehet, az nagyon jó kérdés. Végül a cukrászdánál állapodtam meg, pont akkor, amikor a kezeim és a nózim már teljesen átfagytak, a teljesen alatt pedig azt értsd, hogy hiába vettem levegőt, már teljesen összeszűkültek az orrjárataim, és csak olyan picit ment át rajta a csípős hideg. Még a hideg is kirázott tőle.
Belépve azonban, a jó meleg vár, egyből érzem, ahogy a sapkám leveszem, és reszketeg ujjaimmal kicsit átmozgatom a sapkától kócossá vált hajam. Aztán jön a következő kérdőjel. Itt hogyan működik a rendszer? Vannak, akik ülnek, mások sorban állnak, megint mások kicsit arrébb téblábolnak. Aztán van, aki kezében viszi el az italt, van, aki elé a pincérnő teszi le a süteményt. Eléggé bonyolultnak tűnik. Maradni akarok, de nem akarok leülni, és beégetni magam, szóval beállok a sorba és finoman megkocogtatom az előttem álló hölgy vállát.
- Elnézést, zavarhatom?
Ha rám pillant, próbálok nem úgy mosolyogni, mint egy hibbant, és megpróbálok önálló emberi lény módjára feltenni egy kérdést. Lehet, hogy először azzal a bizonyos Ambrózy Henrikkel kellett volna találkoznom a dolog miatt, és nem rögtön belecsapni az életbe? Meglehet.
- Szeretném megkérdezni, hogy ha itt akarok fogyasztani, akkor le kell ülnöm egy asztalhoz vagy előbb sorba kell állnom?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. december 3. 21:40 | Link

Andrássy Borbála részére


Megígérte Imolának, hogy mire hazaérnek a papáékkal, pillecukor szelet fogja várni otthon. Ez az édesség attól különleges, hogy a rajta lévő habosított cukorlepkék, ha hozzájuk érnek, néhány percig, pár centire a sütemény felett elkezdenek repkedni, majd a rájuk vetett bűbáj elmúltával leereszkednek helyükre és újra ehetővé válnak. Hiába remek átváltoztatásban, ilyen kunsztokra nem képes. Így hát ahelyett, hogy elpocsékolná a karácsonyi süteményekhez szánt, jó előre beszerzett alapanyagokat, eljött a Czukorvarázsba, ahol mesterien készítik ezt a nyalánkságot is, sok más mellett. Ha már itt van, ad az érzésnek és megeszik egy szelet finomságot ő is, bár most boldogsághormon szintjét nem kell helyrebillentenie. A cukrával már más a helyzet. Azt sosem árt megtámogatnia, hogy bájos, élces önmaga tudjon maradni, minden körülmények között. Belépve megáll a sorban. Elég lassan haladnak, mert Erzsike, a Holdfény utca első számú idős hölgye épp válogat. Szerencsére hősnőnk nem siet így joviális mosollyal ajkán hallgatja az űnyölódést. Pont tenyerébe fojt egy feltörekvő kuncogást a hallott párbeszédre, amikor megkocogtatják a vállát. Jókedvűen fordul hátra - Nem zavarsz, mond csak - mosolyog az őt megszólító kamaszlányra kedvesen, majd miután a nevezett felteszi kérdését, továbbra is vidáman és segítőkészen válaszol - Ha látatlanban tudsz választani, akkor csak ülj le és kiviszik neked, amit a sütilapról kinéztél. Mondjuk, én mindig szeretem meg is nézni ezt a sok finomságot, egyik-másik olyan szép - beszél miközben a jóságos matróna végre fizet és pár pillanattal később, egy nagy doboz édes kísértéssel felpakolva, most már nagy sebbel-lobbal elhalad mellettük. - Viszlát Erzsike! - int oda neki hősnőnk, mire a hölgy szélesen rámosolyog - Minden jót Etelkám! - hangzik a kapkodó, de szívélyes elköszönés, majd az idős hölgy már ott sincs. Ekkor hősnőnk elneveti magát - Mindig eltéveszti - magyarázza a lánynak, hogy min derül ilyen jót, ha esetleg figyelt volna - A nevem igazából Elektra, de nincs szívem kijavítani - mondja, s közben mindjárt ő követezik. Az előtte álló, egymást el nem engedő ifjú párról azonban szinte lerí, hogy ez lehet maximum az ötödik randevújuk. Jó helyet választottak. Itt aztán biztosan találnak megfelelő afrodiziákumot, hisz köztudott, hogy már maga a csokoládé is annak számít. Na igen. Nehéz is a választás. Ellesznek vele ők is egy darabig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 5. 08:32 | Link



Megnyugvással tölt el, hogy nem egy nagyon morcos nénit találtam meg a kérdésemmel, hanem egy egészen kedves hölgyet, aki ráadásul nem is néz rám úgy, mint aki azt hiszi, hogy szórakozom vele. Tudom, hogy azok, akikkel most egy évfolyamon vagyok, már nagyon ismerik a járást a faluban, és remélem, hogy egy nap én is olyan leszek, mint ők: valaki, akinek nem kell a legalapvetőbb dolgokat is megkérdezni.
- És nem bánják a többiek a sorban, hogy hosszan nézelődök?
Bár annyira már leszűkítettem a dolgok, hogy valami olyan édességet ennék, amiben van narancs, mert forrócsokiban annyira nem preferálom ezt az ízt, de mégis nagyon szeretem. Szóval sima étcsokis forrócsokit fogok inni, és hozzá valami narancsosat eszek. De ha húsz féle narancsos van, akkor lehetetlenség lesz választani. Ahj, pedig Damyan megkérdezte, hogy eljöjjön-e velem! Nem kellene azt mutatnom, hogy nem vagyok elveszett, mert jelenleg ez az egész hirtelen jött kényszer szocializáció nagyon rosszul áll neki, és csak remélni merem, hogy amikor riadtan vagyok ideges, akkor a másik énem nem akar felszínre törni. Szeretném, ha a kígyót teljesen megtanulnám irányítani. Most még vannak esetek, amikor nagyon hadakozunk egymással. A pillanatnyi elmélázásból a köszönés ránt ki, a néni után fordulok, akiről úgy vélem, hogy ismert a településen, elvégre senki se haragudott rá igazán, amiért olyan sokáig válogatott. Lehet, hogy a polgármester anyukája. Igen, valószínűleg ő az.
- Nem is néz ki Etelkásan, talán majd egy hatvan év múlva.
Anya mindig azt tanította nekem, hogy a nőknek szépet kell mondani, olyat, amitől jól érzik magukat, szebbnek látják. Szerintem egy ilyesfajta bók pontosan ilyen, vagyis rendben vagyunk egészen. Én örülnék neki, ha azt mondanák, hogy még hatvan évem van, mire Etelkává válok.
- Engem Borbálának hívnak, de inkább csak Borcsa.
Nyújtom felé a kezem illendőn, hogy ha elfogadja, akkor puha kézfogással üdvözöljem. A kézfogás az egyik első, amit egy nemesi származású lánynak megtanítanak. Illetlen sokáig, keményen és erőszakosan rázogatva kezet fogni. Helyette szinte a másik tenyerébe csúsztatjuk, finoman kétszer mozdítjuk, és ugyanolyan finoman távozunk. Ha más nem is, a kézfogás mindig elárul egy lányt, akinek tradicionális aranyvérű a családja.
- Ha szeretném jobban megismerni a települést, hova érdemes elmenni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. december 5. 20:25 | Link

Andrássy Borbála részére


Erzsikén túltenni a válogatásban szinte lehetetlen küldetés. Így hősnőnk inkább csak jókat derül azon, ahogy kikészíti a pult mögött tehetetlenül tébláboló, amúgy nagyon türelmes alkalmazottat. Vannak napok, amikor nem kell sietnie és szerencsére ez pont ilyen. Ráadásul úgyis beszédbe elegyedett a mögötte várakozó fiatal lánnyal. - Ha eddig nem tört ki lázadás, akkor talán nem is fog szerintem - pillant a tini mögé Elektra, majd odabiccent néhány ismerős várakozóknak. Műsora és cikkei révén egyre többen tudják kicsoda. Jártában-keltében már rá is köszönnek néha az utcán, vagy a boltban. Hogy örül-e ennek? Természetesen igen. Elszáll-e tőle? Egyáltalán nem. Ugyanaz a nő ettől függetlenül, aki özvegy, aki a lányát egyedül nevelte mindeddig, aki egy ideje újra - őrülten - szerelmes az Eridon házvezető-helyettesébe, és aki ugyanannyira elkötelezett hivatásával kapcsolatban, mint családja és kedvese iránt. Erzsike végül választ, átkereszteli Elektrát, majd távozik derültséget hagyva maga után - Ezt jó tudni, köszönöm - mosolyog a lánykára hősnőnk, bár az ilyen bókszerűségekkel nem igazán tud mit kezdeni. Nem érzi magát különösen elbűvölőnek, vagy kivételesnek. Arcán görög felmenőinek néhány vonását viseli, melyektől arca és megjelenése inkább nevezhető, különlegesnek. Mondhatni fanyar szépség. Korához képest pár évvel pedig még idősebbnek is tűnik. Így az, hogy Etelkás csak sokára lesz inkább csak felvidítja, mint büszkeséggel töltené el belsőjét. - Örülök, hogy veled várhatok, Borcsa - viszonozza a rövid és jól neveltségről bizonyságot adó kézfogást, tartva a szemkontaktust és mosollyal toldva meg a mozdulatot. Ezalatt annyit haladtak, hogy már csak egy ifjú pár áll hősnőnk és a sütemények közt. A fiatalok azonban nem csak a pultban lévő édességekkel szemeznek. Egymás pillantásában is el-elvesznek, így nehezen haladnak a válogatással. - Ez egy jó kérdés...- mereng el egy pillanatra, míg gondolatban átfutja a lehetséges javaslatait - Nagyon szép a Boglyas tér és annak környéke. A Fő utcza is rejteget érdekes látnivalókat. Ha viszont a természetközelibb dolgok érdekelnek, akkor a város határában lévő tavat mondanám, mert az is nagyon hangulatos hely - sorolja a szerinte szóba jövő területeket. A maga részéről mindet nagyon szereti, különös tekintettel a piacra, ahol sok év múltán újra találkozott szerelmével. Viszont a játszótér már nem élvez ilyen előnyöket nála, pedig az sem épp valami leharcolt része a városnak. A csónakháztól meg inkább csak szimplán távol tartja magát, tekintettel az ott lezajlott eseményekre. - Jól sejtem, hogy nemrég érkeztél Bogolyfalvára? - kérdezi, így kezdeményezve a beszélgetés folytatását. Látszik a lánykán, hogy tétova, hogy keresi a helyét és nem csak szavai, de taglejtése és egész viselkedése ezt az érzetet kelti. Elektra pedig jó érzékkel ismeri fel ezeket a jeleket. Tanulta is miként értelmezze őket, ám ezt nem teszi folyamatosan. Viszont a rutinját nem tudja csak úgy levetni, mint egy kabátot.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. december 5. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."


Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 43 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed