37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 19. 17:30 | Link

Odry Elizabet és Daróczy Konrád részére


Ismét olthatatlan vágy ébredt benne a kínai ízek iránt. Képes ugyan elkészíteni pár fogást erről a tájról, de csuda tudja sosem olyan az eredmény, mint a nagyüzemi verzió. Ezért jött ma el otthonról kicsit korábban. A műsora csak este tízkor kezdődik és az előkészületek gyakorlott rádiós műsorvezető lévén sem tartanak soká, azonban ahhoz, hogy kényelmesen elfogyaszthasson egy menüt elég időt szán magának. Ki szeretné élvezni az ízeket, az illatokat és az aromákat. De kávét azt itt nem iszik okulva a legutóbb elé került fekete lötty borzalmaiból. Az időjárás kisebb lehűlésére tekintettel farmert, kapucnis pulóvert és felette bőrdzsekit visel. Hajának egy részét tarkójánál egy kis csattal fogta össze, a többi leomlik háta közepéig. Smink csak minimális mennyiségben van rajta, hiszen az éterben úgyis csak a hangját hallják, melyre a nyaka köré kötött vékony selyemsállal vigyáz. Imolára otthonában ügyel ma Elektra édesanyja, aki nagyon szereti a már lassan négy éves kislányt. Hősnőnk tehát teljes lelki nyugalommal és bűntudat nélkül lép be a Falatozó ajtaján. Odasétál a pulthoz és leadja rendelését, ami egy adag bambuszrügyes-gombás kacsából, fokhagymás sült burgonyából, csípős káposztasalátából és egy szerencsesütiből áll. Mellé egy üveg ribizlilevet kér és pálcikát. Szeret elbíbelődni vele. Autentikus érzetet kelt benne, hogy a botocskák segítségével fogyassza el az ételt. Ezután kiválasztja azt a helyet ahonnan egyaránt látja az érkezőket, a távozókat és az ablakon át a kint járókat, majd leül. Az étel kisvártatva meg is érkezik elé és ő elkezdi fogyasztani kissé kései ebédjét. Miközben eszik, fejben elkalandozik. Visszapörget néhány találkozást és eltervez pár másikat, mégis a gondolatai folyton visszatérnek egy valakire.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. szeptember 19. 17:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 19. 17:34 | Link

Elektra és Konrád
Ruhám


Sosem voltam az a barátkozós típus, mindig leginkább a tanulmányaimnak éltem, és ha ki is jöttem valakivel, rendszerint hímnemű volt. Három nővérrel a hátam mögött nyilván nem is vágyok másra, mint, hogy ne körömlakkok és aktuális szoknyatrendek vegyenek körül, hanem tudjak beszélgetni érdekes dolgokról. Kutatásokról, tudományos cikkekről. Aztán az egyik nővérem férjhez ment, majd a másik is, és amikor már csak ketten voltunk otthon Pamínával, valahogy egyszerre voltunk összetartóak és mentünk egymás idegeire. Végül csakhamar ő is férjhez ment, és az esküvőjét követően nem sokkal engem is menyasszonnyá tettek, és akkor, amikor elkezdődött az esküvőm szervezése eszméltem rá, hogy nincsenek barátnőim. Persze, ott vannak az unokatestvéreim és sokat is segítenek, de nincs olyan, akivel titkokat oszthatok meg, akivel péntek este megihatnánk egy pohár bort. Hirtelen a szeretett magányom nyomasztó magánnyá vált, én pedig, mint szomjazó rohantam az első emberhez és szinte ittam a szavait, miközben csiviteltem.
Éppen ezért nagyon készültem a mai alkalomra, mintha egy randevúra mennék, csak éppen a másik fél nem a vőlegényem, de még csak nem is férfi. Imeldával lesz újabb találkozóm, és ki tudja, talán még azt is el tudom majd intézni, hogy odaférjen az egyik asztalhoz. Tudom, tudom, már nincs sok vissza, ilyenkor nem illik ülésrendet módosítani, de nagyon szeretném, hogy ő is ott legyen. Utolsó simítások, és már megyek is, izgatottan, még gyorsan írok egy sms-t Konrádnak, hogy később találkozzunk, mert ha már erre járok, jó lenne látni, és megbeszélni még pár dolgot. Igen, olyasmiket, hogy fehérben várom majd az oltárnál, mert pont előtte lesz egy négy napos konferencia, amire szeretnék elmenni, és szó szerint az esküvőmre jövök majd vissza. Nekem a lánybúcsúm a modernkori üstötvözetek alkalmazása a középkori főzetek megtartásával lesz, de nagyon fogom szeretni.
- Szia!
Lelkesen lépek oda hozzá, még rendelni se rendelek, csak örömmel látom, hogy itt van. Gyorsan lepakolom a táskám, a kabátom, és egy bocsánatkérő kéztartással jelzem, hogy mindjárt jövök, és gyorsan megrendelem a magam pirított zöldséges tésztáját fafülegombás csirkével és mert szépen kérem, három szem szezámmagos csípős csirkével. Utóbbinak nagyon nehezen tudok ellenállni. Ahogy kész is, már repülök is vissza, hogy leülhessek végre vele szemben.
- Örülök, hogy újra látlak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 19. 18:15 | Link

Odry Elizabet és Daróczy Konrád részére


A vágy ugyan erős mozgatórugó Elektra életében. Nem is tudna létezni nélküle éppúgy, ahogyan nagyobb cél nélkül sem. Mégsem csak ez hozta ma ide és nem csak enni tért be a falatozóba. Örül, hogy kellemest a hasznossal alapon találkozhat a város leendő első asszonyával és patikusnőjével. Odry Elizabet, a nemesi sarj, az elrendezett nász ara része és ezeken túl egy ambiciózus és eddigi ismeretei szerint rendes ember. Furcsa fintora az életnek, hogy egészen megkedvelte. Riporter létére szimpatizál vele, akiről épp ennek ellenére az igazságot veti mindig papírra elhatározása szerint. Teljesen gondolataiba feledkezve ül az asztalnál és eszi néhány perce kedvenc kínai ételeit, amikor meghallja a köszönést. - Szia!  - pillant fel mosolyogva, tekintetén még az előzőleg látott belső film képeinek felhőivel. A felszínen határozott és nagyszájú újságírónő ugyanis lelke mélyén szinte folyamatosan érzelmi viharok dúlnak. Viselkedésével csupán ezeket igyekszik palástolni. Az érkező nővel kapcsolatban is vívódni kezd, ahogy figyeli miként adja le rendelését a pultnál. Talán mégsem kellene félre vezetnie, hiszen úgysem tud tőle információkat kicsikarni, mert a nőnek más szerepe lesz férje oldalán. Jobban belegondolva Daróczy sosem osztana meg semmi neki érdekeset a nejével és saját esze szerint ő sem tenné. Van-e ezek után értelme mégis tovább játszania Imeldát az átlagembert? Magában épp ezen tanakodik, amikor a szóban forgó visszatér. - Én is örülök - jelenti ki őszintén, mert valóban jól esik neki a társaság. Sosem volt az a csajos fajta, így barátnői sem igazán vannak. Az unokatestvérével állnak a legközelebb egymáshoz, de ő már férjnél van és messze él Bogolyfalvától. Tőle tanult meg egy kicsit hackerkedni, a zárak feltörésére viszont már ő tanította meg Klárit. Kamaszos csínyek felnőtt hasznai. Így szokta nevezni ezeket a régi dolgokat. - Hogy haladsz a patika újranyitásával? - érdeklődik figyelmesen nézve Elizabet mozdulatait és arcát. Immár teljesen visszatért gondolatainak fókusza és készen áll rá, hogy még egyszer utoljára a hétköznapi embert adja a másik előtt. Ahogy azt is eldöntötte ebben a pillanatban, hogy legközelebbi találkozásukon fel fogja fedni magát a nő előtt, vállalva annak kockázatát, hogy ígéretes jó ismerős helyett veszélyes ellenséget szerez magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 19. 19:12 | Link

Elektra és Konrád


- Gondolni se tudok rá.
Felelem egyszerre kis boldogsággal és szomorúsággal a hangomban. Boldog vagyok, mert ha kínosan lassan is, de vánszorognak a napok, és már nincs sok ahhoz, hogy Daróczy Elizabetté váljak, ugyanakkor szomorú is vagyok, mert szeretnék foglalkozni az említett patikával. Annyi mindent megálmodtam már benne, de türelmet kell tanulnom, nekem ez a legnagyobb gyengeségem. Sokan nem értették, hogy miért is az Eridon lett a házam annak idején, mert a Levitába vagy a Navinébe jobban illettem volna, de magamban mindig tudtam, hogy miért döntött így a sámánbot.
- Az édesanyám és az anyósom egymásra hangolódtak az esküvőnk megszervezését illetően, ennek köszönhetően pedig olyan sokat fogytam, hogy lötyög rajtam a ruhám, de már nem lehet szűkebbre venni.
Ezért most idegességemben eszek, nagy adagokat, és olyan sokat, amennyit csak lehet, de természetesen egy dekát sem híztam. Ez nem szerencsés testalkat, ez extra stressz. Azt hittem, hogy nem fogok izgulni miatta, mármint Konrád nem fog nemet mondani, ott lesz velem, ott fog állni mellettem, hiszen már van egy közös otthonunk is, és terveink a jövőre nézve. Nekem nagyon fontosak a tervek, hogy azok mentén haladjak, és szeretem, hogy ő is hasonlóan előre gondolkodó ember.
- Előbb tényleg jobb lesz, ha lemegy az esküvő, utána összeköltözünk, és aztán nekiállok a tervezésnek. Egyelőre semmi másra nem vágyok jobban annál, hogy Konrád felesége legyek.
Nem csak, hogy a stressz elmúljon és a ruháim újra jók legyenek rám, hanem mert nagyon szeretném érinteni őt, szeretnék mellette kelni, és azért csak kelni, mert tudom, hogy néha olyan sokáig fog dolgozni, hogy már nem találkozunk. Szeretném érezni, hogy milyen meleg is a bőre, mennyire puhák az ajkai, és csak a puszta gondolattól is jólesőn megborzongok.
- Veled miújság?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 19. 19:47 | Link

Odry Elizabet és Daróczy Konrád részére


Elizabet szavait hallgatva, mert áradnak belőle ahogy várta, saját esküvője jut eszébe. Kicsi volt de csodálatos eseményként gondol rá vissza mindig. Ahol férje elegáns és megnyerő, ő maga pedig fehérben pompázó szépség volt, aki a világ legszerencsésebb nőjének érezte magát. Örök hűséget és szerelmet fogadtak egymásnak, míg a halál el nem választ mondattal zárva esküjüket. Vak hittel tették mindezt. Ma már jól tudja, de keserű és nagy árat fizetett ezért a tudásért. Az ember azt hiszi örökké él és míg nem éri veszteség fel sem fogja szavai valódi súlyát. Tőle a sors elvette a férfit, akit tisztelt, becsült és mindenek felett szívből szeretett. Mint nő a nőnek, lelke mélyén azt kívánja a vele szemben ülő soha ne tudja meg milyen az, ha már nincs vele akinek az életét egykor a kezébe tette. Legyen az Bogolyfalva Lex-e vagy épp az ő Zoltánja a lényegen nem változtat. Ha meghal akit szeretünk, egy részünk meghal vele és visszavonhatatlanul megváltozunk. Tekintete egy másodpercre elfelhősödik a szomorú emlékektől, de ezt a csevegésben vehemens nő valószínűleg észre sem fogja venni, ha mégis hát Elektra majd a csípős káposzta erejére fogja. - Szerencsés ez a mi polgármesterünk, hogy ilyen elkötelezett és odaadó nő lesz a felesége - jegyzi meg mosolyogva és gondolatban nem tudja nem hozzá tenni kissé élcelődve, és hűen bájos önmagához, hogy csak nehogy a szolgájává váljon bálványának ez a kedves és naiv nő, mert akkor a történet csúnya véget is érhet - Milyen lesz a ruhád? - teszi fel a minden arából a legjobbat kihozó kérdést, hiszen ki ne szeretne áradozni a fehér viselet szépségéről, anyagáról, díszítéséről. Eldöntötte nem fog semmi olyat kérdezni, ami a férfira vonatkozna. Csak beszélgetni fog vele, mintha tényleg barátnő szerűségek lennének. Nem bánta meg, hogy az elején faggatta, de a lelkiismerete és igazságérzete annál fejlettebb mint, hogy olyan ajtókat verjen be ököllel amik mögött semmi érdemlegeset nem talál. Az pedig nőként mégis csak érdekli egy egész kicsit, hogy mit fog látni a lapokban még azelőtt, hogy a képek egyáltalán megjelennének a menyegzőről. - Semmi érdekes, csak mennek a napok egymás után én meg igyekszem lépést tartani velük - válaszol a neki feltett kérdésre egy újabb Elektrás féligazságot. Mert valóban nincs igazán említésre méltó dolog az életében, illetve aki van is, róla csak gondolataiban mer elmélkedni, ahogy tette éppen azelőtt is, hogy Elizabet megérkezett volna. Emészti magát a férfi miatt a szíve mélyén, de erről sem az illető, sem senki más nem tud, és tesz róla, hogy ez így is maradjon. Ebben szerencséjére erős akarata és konok természete segíti.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. szeptember 19. 20:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 19. 21:14 | Link

Konrád


Mosolyom szélesebbé válik, amikor azt mondja, hogy Konrád szerencsés lesz velem. Csakugyan az lesz? Én az utóbbi napokban rengeteg ellenérvet hoztam fel magam ellen. Először is, nagyon alacsony vagyok. Láttam más polgármesterek feleségeit, ők olyan magasak és áramvonalasak, na ezek nálam nagyon nincsenek meg. Aztán hörcsögfejem van, pufók, egy manóorral. Nem vagyok szép szőke, a szemem se nem kék, se nem zöld. Mi van, ha azt hiszik, ez csak egy vicc? Vagy, ha Konrád sosem lát majd igazán nőnek, mert nem úgy nézek ki, mint egy igazi nő? Nincsenek rövid szoknyáim, sem olyan rövidnadrágom, amiből a fél fenekem kilóg. Aztán ott van az, hogy nagyon sok mindent tudok, de félek, hogy egy idő után untatni fogom így is. És ott van az anyám, hát ki szeretne olyan anyóst, mint az én anyám? Szeretem a sárga színt, de mi van, ha ő meg utálja? Szóval jelen pillanatban az, hogy ő szerencsés, nálam nem szerepel a szótárban, mert nem szerencsés, hanem vak, aki éppen egy alacsony hörcsögfejű manóorrot készül feleségül venni, aki ráadásul eléggé magának való. Mondtam már, hogy a gardróbba szereltettem egy hintafotelt, mert olyan jó ott lenni? Ugye. Istenem, le fogja mondani az esküvőt, ha ezekbe belegondol! Na, íme az ok, hogy miért fogyok úgy, mintha muszáj lenne.
- Nagyon egyszerű, zárt. U alakú nyaka lesz, egy kicsit szabadon hagyja a kulcscsontomat. Az ujjai külső része végig csipkés, hosszúujjú. Uszályos, ami ilyen redős. Azt hiszem, van róla képem!
Tényleg, hát próbán készült kép, amin ezer wattos vigyorral nézem a ruhában magam. A telefonom elővéve gyors mozdulatokkal keresem az átküldött képeket, és elégedetten fordítom a nő felé, amikor megtalálom a képet, ami azon a próbán készült, amikor még nem fogytam ki belőle.
- Magasabb lányokra van, de magassarkúban leszek, szóval úgy rendben vagyunk. Szeretném, ha Konrádnak nem nagyon kellene lehajolnia.
Mert van közöttünk egy nem kis különbség, amire azt mondják, hogy a megfelelő helyeken kiegyenlítődik, de most az a lényeg, hogy jelenleg próbálok minél inkább a kedvébe járni, leginkább azért, hogy ne jöjjön rá, tényleg hörcsög fejem van. Ahogy felpillantok rá, akaratlan is arrébb sodródik a pillantásom, és megáll a minket néző Jolika nénin, aki a csak nyugdíjas maffiaként elhíresült helyi szervezet feje. Ők azok, különösen ő, aki jó nagy fejtőrést okoz a jövendőbelinek, és akit feladatul kaptam, csak éppen ez a feladat nem könnyű.
- Volt már összetűzésed velük?
Fordulok vissza végül, ahogy Jolika hazaindul. Még kint, az ablakból visszanéz ránk, és én úgy érzem magam, mint akit rajtakaptak.
- Konrád megkérte, hogy próbáljam megpuhítani őket, de Jolika és Bözsi néni nagyon keménynek és ellenállónak tűnnek. A bácsik Ernő és Béla nagyon kedvesek, de nem tudom, hogy Jolikával mit kezdjek.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 19. 21:57 | Link

Odry Elizabet és Daróczy Konrád részére


Szép ruha. Állapítja meg Elektra. Tiszta vonalai és szabása illik ahhoz a fajta nászhoz, melyen a vele szemben ülő viselni fogja. A sellő szabás kiemeli az alakot és ha az nem tökéletes akkor az összhatás romba tud dőlni. Szerencsére az arának ezzel nem lesz gondja. Nemrég járt hősnőnk műsorában egy esküvőszervező, tőle tudta meg ezeket a dolgokat. Egykor az ő ruhája váll nélküli volt, finoman ráncolt derék és csípő résszel, oldalán masnival, combközéptől átlósan ívelve, A-vonalú szoknyával és kis uszállyal rendelkezett és az egész ruhán pezsgőszín hímzés díszelgett. Arcát fátyol takarta, haját csak részben tűzték fel így látszott hosszúsága és méltón keretezte arcát. Ha Elizabet tudná róla az igazat ő is meg tudná mutatni neki, mert a pénztárcája egyik rejtett zsebében őrzött néhány kép egyikén meg van örökítve benne, de így inkább csak bólint és mosolyogva hallgatja őt tovább. - Biztosan nagyon szép leszel benne. Illik hozzád ez a letisztult elegancia - mondja biztatóan a képet és a nőt nézve, de arra megint nem reagál inkább, amit Daróczy hajlási görbéjének és a ruhához viselni szándékozott cipőjének egyenesarányával kapcsolatban mond. Hősnőnk és elhunyt férje közt nagyjából fél fej volt, azzal pedig, akinek az árnyékában manapság néha állni szokott, megvan majd egy egész fejnyi magasságkülönbség is, de eszébe sem jutna csak amiatt magassarkúban imbolyogni, hogy neki ne kelljen lehajolnia hozzá. Talán sosem fog persze, de ha mégis megtörténne sem ezen múlna...Ráadásul amióta anya lett amúgy sem hord sűrűn öt-hat centisnél nagyobb sarkú cipőket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tette vagy nem tudná felvenni akár most is, ha arról lenne szó, de a döntés az övé kell legyen és az ok is a saját igényéből kellene, hogy fakadjon. Az elv itt a lényeg. - Velük? - pillant abba az irányba, ahová Elizabet az imént nézett - Ugyan, dehogy - mosolyog és magában teszi hozzá, hogy az egész faluban ezek az idős emberek a legjobb informátorai a maga fajta firkászoknak. Szemük és fülük mindenütt ott van és mindenről mindent mindig tudnak. A riporterek álmai, akiknek érdemes odafigyelni a szavára. Persze akadnak köztük, akik néha köpönyegforgatók vagy kiszínezik a híreket és olyanok is, akik áskálódnak, de neki eddig még szerencsére nem voltak rossz tapasztalatai velük. - Szerintem mindegyikük szívéhez meg fogod találni az utat - mondja két finom falat közt és megint csak belső hangján teszi csak hozzá, hogy ha nem akkor a férje biztosan nem lesz elragadtatva. Neki könnyebb dolga van. Egyrészt olvas az arcokról, másrészt ott van Imola. Ezeknek az időseknek a többsége szeretik a gyerekeket és amikor a boltban összefutnak mindig csevegnek kicsit. Például Erzsikével is a múltkor váltottak pár szót a befőzni való őszibarack felett, aki a legkedvesebb idős asszony a Holdfényben.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. szeptember 22. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 20. 13:27 | Link

Elektra


- Köszönöm.
Nagyon remélem, hogy tényleg így lesz. Amikor először húztam fel, akkor az örömtől sírtam benne, most meg az idegtől, hogy egyszerűen lóg rajtam. Két hetem van visszahízni, de jelenleg úgy érzem magam, mint egy szerencsétlen, aki lassan eltűnik. Csak egyszer van egy életben esküvője az embernek, legalábbis nekem csak egyszer lesz, szóval szeretném, ha tényleg tökéletes lenne. Ez a mi nagy napunk, az igazi közös életünk első útjára külön érkezünk, de együtt távozunk majd. Imádom, hogy együtt. Már most odáig vagyok. Csakhogy vannak kihívások az életben, mint a most távozó néni, aki miatt alsó ajkamba harapok.
- Nem tudom, mármint tényleg próbálkozom, hogy hátha, de aztán amit először előrelépésnek érzékelek, az utána hátra ugrás lesz.
És a lépés meg az ugrás között nagy különbség van, szóval így csak még rosszabb a helyzet. Vannak ezzel kapcsolatban gondolataim, de nem tudom, hogy meg merjem-e osztani. Nem, nem Imeldával van a baj, azt hiszem a gondolataim olyanok, hogy nem vagyok bennük biztos. Végül mégis elnyílnak ajkaim, mert, ha neki nem, akkor ugyan kinek mondanám el.
- Tudom, azt mondtam, hogy nem szeretnék Konrád munkájába beleavatkozni, se most van egy lehetőség, ami nagyon tetszik, viszont nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha nem csak a házastársa lennék, hanem tanácstag is.
A hangom a végén kicsit lehalkul, és nem is tudom, hogy rendesen hallotta-e, de ösztönösen közelebb hajolok hozzá, hogy a nagy nyüzsgésbe körülöttünk ne hallja meg más az amúgy valószínűleg kapitális baromságot, amit kitaláltam. Jaj szegény fejem, hogy nem tudok normálisan döntéseket hozni.
- Most sokan távoznak a tanácsból ilyen-olyan okok miatt, és arra gondoltam, hogy indulnék a választásokon, mint képviselő, mert nagyon tetszik, hogy a szociális ügyekre nagyobb rálátásom lenne. Csak, ha elbukok a nénikkel, akkor tudom, hogy alkalmatlan vagyok, viszont, valahogy annyira felkeltette a vágyódásom, amikor Konrád mesélt róla, és olyan jó lenne segíteni neki, tényleg hasznosnak lenni, belelátni a dolgokba, és nem csak a feleségének lenni.
Elég idealizált kép él így is bennem a házasságunkról, arról, ahogy minden reggelt és a legtöbb estét együtt töltjük, hogy majd kicsit könnyes lesz a szeme, amikor gyermekáldás elé nézünk, de én úgy csinálok majd, mint aki nem veszi észre. Hogy mindig mondja, hogy fiút akar, de ha lányunk lesz, akkor a hercegnője lesz, ahogy az apró ujjak szorosan bújnak majd a nagy kézbe az első iskolai napon. Hogy néha magához ránt, miközben húst panírozok a vasárnapi ebédhez, és lisztes táncot leejtünk. Sok olyan kép van a fejemben, amihez az kell, hogy ne legyek láb alatt, ugyanakkor viszont...
- Láttam, hogy mennyire rosszul érinti, hogy egy jó és megszokott gárda oszlik fel, és egyszerűen az van bennem, hogy gyerünk Lizi, ezt kell csinálnod, jó lennél benne, de, mindig, amikor ránézek, elfog a félelem, hogy nem szeretné, ha a családunkat a politika határozná meg, és valahogy, ha ránézek, félek tőle, félek a reakciójától. Szerinted... elmondjam neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 20. 16:11 | Link

Odry Elizabet és Daróczy Konrád részére


Mint egy rózsa az esőtől. Megnyílik, kitárul és virágában pompázik. Csak itt ezek éppenséggel szóvirágok. Elektra sem veti meg a beszédet alap esetben, azonban most inkább csak hallgat és figyel. Radarjait a nő apró rezdüléseire irányítja és úgy érzi, hogy tényleg több van a másikban, mint elsőre gondolnák. Minden nemesi és hagyományőrző kliséje után most először mond olyasmit, ami tabudöntögetően hangzik és újfent felkelti hősnőnk riporteri érdeklődését. - Ha valamit ennyire szeretnél én a helyedben nem hezitálnék. A férjed pedig, ha látja, hogy elkötelezett vagy és ez nem mond ellent a bevett szokásaitoknak, minden bizonnyal támogatni fog, de legalábbis nem tesz ellene semmit. - mondja most először csempészve némi firkászi éleslátást szavaiba. Daróczy Konrád nem egyszerű eset és akkor most nagyon finoman fogalmazott, de a feleségével talán csak nem bánna el és nem törné derékba ambícióit. Ha azonban jottányit is hasonlít arra, akinek mostanában hősnőnk nevezi magában, akkor erre nem merne azért teljes lelki nyugalommal mérget venni. - Mond el neki szerintem. Egy házasságnak az őszinteségre kell alapulnia - folytatja, de szavai megint árulkodóak. Elizabet felfedezhet bennük olyan fajta csengést, hogy Imelda talán tapasztalatból beszél - Mit teszel, ha mégis mondjuk megtiltja? Megtehet ilyet a tradícióitok szerint? - kérdezi kíváncsi fénnyel sötét szemeiben. Bár van némi fogalma a dologról azért ennyire mélyen még nem ásta bele magát a varázsló nemesség szokásrendjébe. Kutatási energiáit jelen pillanatban másra koncentrálja éppen, de amikor eljön az ideje bele fogja ásni magát ebbe a témába is, mert nagyon is egybecseng a muglik világára érzékenyítő cikksorozatával. Az elrendezett frigyek és hasonlók nagyon is hasonlítanak a varázstalanoknál is előforduló érdekházasságok módszertanára. Még sem különbözünk annyira, nem igaz? Ha Elizabetnek elmondaná az igazat magáról, talán még segítene is benne. Talán mégsem kellene tovább húznia és színt vallhatna, hogy nyíltan beszélhessenek. Ezen jár az agya míg a vele szemben ülő válaszát várja, a keze és a szája pedig egyelőre a tányérján lévő étel elfogyasztásán munkálkodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. szeptember 20. 18:07 | Link

Elizabet és Rothstein kisasszony

A Tanács megbeszélése egész egyszerűen nem tűrt halasztást, mivel egyik pillanatról a másikra rengeteg kérelem érkezett be, hogy telket vásároljanak az új utcában, ezen felül a Minisztérium újabb ellenőrzést rendelt el látva, hogy a város milyen ütemben fejlődik. Minden bizonnyal úgy vélték, fekete pénz lehet a dologban, ám a helyzet épp ellenkezőleg zajlik: a férfi elődei annyi pályázatot hagytak figyelmen kívül, ennek tetejében pedig olyan kevés változtatást eszközöltek, hogy másuk sincs, csak erőforrásuk, ráadásul a telekadók és vételárak összegéből lassan két új utcát is felhúzhatnának. Ha ez nem volna elég, Machay kisasszony állapota továbbra is stagnál, Fisher kisasszony pedig menyasszonyként és jövendőbeli feleségként férjével tart Olaszországba, így lemond eddigi tisztségeiről. Finoman fogalmazva is fejfájást okoznak így Konrádnak, s a papírmunka a legkisebb kellemetlenség jelen pillanatban, hiszen új embert kell találni e két posztra. Az, hogy Adrian már időtlen idők óta tulajdonképpen nincs jelen, csupán Mesternek köszönhetően nem feltűnő, aki a szociális ügyek mellett az egészségügyet is rendkívüli módon menedzseli. Abban már megállapodtak, hogy posztváltások lesznek, s már van is olyan jelentkező, illetve lehetséges jövendőbeli tanácstag, akire mindannyian egyetértően bólintottak.
Még tartott az ülés, mikor Elizabet írt neki egy SMS-t, hogy találkozzanak, ő azonban nemes egyszerűséggel ignorálta azt, egészen a tanácskozás végéig. Ekkor elolvasta, s mivel még csupán húsz perc telt el annak érkezése óta, így azzal a szándékkal, hogy kiszellőzteti fejét, megindul az étterem felé. Különben sem reggelizett, mivel égetőbb a munka egy pár falatnál, így legalább ihat egy kávét és ehet valami apróságot.
A vendéglátó egységhez érve könnyed mozdulattal nyitja ki az ajtót és különösebb keresgélés nélkül pillantja meg menyasszonyát és a jelenleg még neki háttal ülő nőt, akit egyből nem ismer meg. Egyik kezét zsebébe mélyesztve sétál közelebb és egy kedves mosolyt küld jövendőbelijének, hogy az asztalukhoz érve egyik szemöldökét kérdőn megemelje. Tekintete először Elektrára, majd Lizire vándorol, ám egyelőre nem kiolvasható belőle semmi, csak az, hogy találkozásuk kezdete nem a legjobb pont a mai napon. Úriemberként kiveszi az eddig nadrágjában pihentetett kezet és kedélyes, szinte már szívélyes mosollyal ajándékozza meg mindkét nőt.
- Kedvesem, Rothstein kisasszony - biccent egyet, hiszen bemutatkozniuk már nem kell, túlságosan is jól ismerik egymást. - Csak nem egy újabb izgalmas interjú? - Konrád mosolya kedves, mégis kifürkészhetetlen, s bár sokan gondolnák, hogy kérdése csöpög a szarkazmustól és rosszindulattól, akik jobban ismerik, tudják, hogy úriember. Az persze nyilvánvaló, hogy ő maga fricskának szánja, azonban amíg sem hangján, sem testbeszédén nem érződik, ugyan ki mondaná meg az igazat? Tán Elektra a földöntúli érzékeivel? Ugyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 20. 19:12 | Link

Elektra és Konrád


Jogos, amit mond, és tényleg nem szép dolog, hogy egyből leírom a megmozdulásomat, mert lehet, hogy Konrád örömmel venné, ha csatlakoznék, és segítenék. Talán a nénik egy vizsga, nem csak, hogy mint a családi tűzhely őrzője, hanem mint egy tanácstag, hogyan tudom ellátni majd a dolgokat, és talán nem is feltétlenül kell a teljes győzelem, elég, ha csak részeredményeim vannak. Elég, ha csak az elégedetlenkedés halkabbá válik, ha a nénik nem mindig vannak jelen, és talán, ha kevesebb cukorkát lop Béla bácsi. De nem tudom, ez a fele lehet, de a maximalizmus, az maximalizmus, akárhogy is nézzük.
- De ugyanakkor meg ott van az, hogy nem akarom, hogy a küszöböt átlépve munka legyen otthon. Az az otthonunk lesz, és nyilván az elején erre figyelnénk, aztán jönnének a mondatok, hogy "ugye nem felejtetted el a keddi megbeszélést", meg "hány szoctám kérvény futott be?", aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a vacsoránál a legújabb kiviteleket mustráljuk. Meg amúgy is, egy férj örül, ha a feleségével dolgozik? Szerintem nem.
De persze, ott van az, hogy csinálni szeretném, mert fontos. Én elmennék minden eseményre, ami szociális, látogatnék időseket, gyerekeket, lenyűgöz az önkéntesség és annak szociológiai és pszichológiai folyamatai is. Bár alapvetően a reál tárgyakban jeleskedtem mindig is, azért néhány szösszenet órára én is beültem, mert érdekeltek. Aztán abból lett az összehasonlító vallástudomány, például.
- Én mindig őszinte vagyok.
Tényleg, soha életemben nem hazudtam, és erre nagyon büszke vagyok. Sosem teremtettem magamnak olyan helyzetet, hogy füllentenem kellett volna, hiszen, bár nem akartam, de volt, akinek szívesen elmondtam azt is, már a korai szakaszban, hogy Konrád felesége leszek. De soha, semmiben sem hazudtam. És itt engedjük meg azt a kis megjegyzést, hogy erre légy nagyon büszke, Lizi, mert alig pár hónap, és megtudod milyen az, amikor az ember jobb, ha nem azt mondja, ami a valóság, hanem azt, ami fogyasztható.
- Megteheti, ő lesz a férjem. Amikor esküt teszünk, felvesszük a férjünk nevét, a hozományunkat, az életünket és a döntési jogunkat a férjünk kezébe adjuk, onnantól ő az, aki áldását adhatja, vagy tilthat.
Szeretem a hagyományainkat, nekem nincs bajom velük, ebben nőttem fel. Ez olyan, mint amikor azt kérdezik, hogy neked nem hiányzik mondjuk az autóvezetés, és a válasz az, hogy nem, mert sosem csináltad, nem tudod, hogy milyen az élmény, amit jelent. Szeretem, hogy meghatározza az életem, és bár kevés ember uralmát bírom elviselni - ilyen anyám is -, Konrád az a férfi, akit nekem szánt az ég. A tökéletes, akit nem csak elfogadok, de akit akarok is, hogy felettem álljon. Rá vártam, akárcsak a tündérmesékben. A családomban olyan vagyok, mint Belle, a Szépség és a Szörnyetegben, és habár Konrád nem szörnyeteg, mégis, magának valóbb, mint más férfiak, és ezt imádom.
- Szeretném, csak... Konrád!
Váratlanul ér, hogy itt felbukkan, de az eddigi aggodalom az arcomról egy pillanat alatt, és helyette a boldogság tagadhatatlan ténye kerül át, ahogy meglátom a jövendőbelimet, és meg kell állapítanom, hogy igazán jól néz ki még egy hosszú megbeszélés után is. Már éppen üdvözölném illőbben is, amikor megüti a fülem a név és a kérdés. A mosolyom eltűnik, őzike szemeimbe zavar libben, ahogy tekintetem Korádról a velem szembe ülőre, majd vissza a férfira vándorol.
- Rothstein? Mint a hölgy, aki az interjút készítette veled?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 20. 20:31 | Link

Odry Elizabet és Daróczy Konrád részére


A kínai étel lassan elfogni látszik tányérjáról, ahogy a ribizlilé felét is megiszogatta már, enyhítendő a csípős káposzta szeretett marását. Míg a másik beszél figyel rá, de kezében ott van a szerencsesüti, amit babonából mindig csak az étkezés végén bont ki és olvassa el a beleírt, sokszor csacskaságnak tűnő szöveget. - Szerintem egy olyan intelligens pár mint ti vagytok képes az ajtó előtt letenni a munka terheit és nem becipelni a hátán, mint egy csomagot - mondja mosolyogva. Mert az tagadhatatlan tény, hogy a felek módfelett birtokában vannak az említett tulajdonságnak. Míg megosztotta nézetét oda sem pillantva bontotta ki a csomagolást és törte ketté a kis kekszet. A bele írt szövegen egy pillanatra elgondolkozik. "Akit szeretnek, abban lennie kell szerethetőnek" Valami hasonlót mondott egyszer a Mulder ügynököt megformáló színész is, villan be hősnőnknek. Tekintete a cetlitről a vele szemben ülőre siklik. Ha ez a nő képes ennyire hinni és bízni Daróczyban, akkor lennie kell benne valaminek, ami erre okot ad neki. Tűnődik tovább. Nem lehet elvakult. Ennyire nem. Hiszen okos nő és bár naiv, megvan a magához való esze. Ezalatt sok dolog elhangzik Elizabet szájából, amiktől mint teljesen más környezetben szocializálódott és nevelkedett embernek megakad Elektra gondolatmenete. Elizabet lemond a nevéről, ez még hagyján, bár ő anno kötőjellel vette fel férjéét. De hogy lemondjon a döntési jogáról? Egek, ez nem a XIV század! Mégis tiszteletben tartja az elhangzottakat és nem fakad ki mint ékesszóló szüfrazsett. Nem egyformák és ezt el kell fogadnia. Nem ítélkezhet. Ahogy ez végigfut agyán szinte a homlokához kap, persze keze nem mozdul meg, az túl feltűnő volna. Óriási hibát vétett és erre csak most jött rá ebben a szent minutumban. Riporterhez és úgy egyáltalán emberhez méltatlan módon a róla keringő pletykák, saját megérzései és rossz első benyomása alapján sikerült teljesen démonizálnia magában a leendő polgármestert. Hová tűnt az objektivitásod Elektra?! Kérdezi magában és már a megoldáson jár az esze. Tiszta lapot kell nyitnia a férfinak, jut döntésre néhány másodperc alatt. Ez lesz a helyes döntés, elvégre még a szerencsesüti is erre utalt, amit ökölbe szorult baljában tart. - Remélem, hogy támogatni fog, mert veled a város csak nyerne - szólal meg végül és sötét szemeiben őszinte biztatás fénye csillan meg. Már épp folytatnák a beszélgetést, amikor asztaluk mellett megáll Konrád és kedvesen rájuk mosolyog. Hősnőnk ereiben megfagy a vér, de nem azért mert bármit feltételezne a mosoly mögött rejleni, hiszen épp az imént döntötte el, hogy lesöpri negatív megítélését és új esélyt ad magában a város vezetőjének, hanem mert a szóban forgó személy egyetlen mondatával zúzta porrá álcáját. Eljött hát az igazság pillanata. - Jó napot Polgármester úr! - köszönti a férfit és egy halvány, de valóban kedvesnek szánt mosollyal az ajkán néz fel a nevezettre. - Valójában csak beszélgetünk - folytatja és igyekszik a lehető legkisebb sebeket ejtve Elizabeten felfedni alteregója mögött lévő igazi valóját - Igen, Rothstein Elektra Imeleda, a riporter, aki civilben szeret kávézni és kínait enni, és aki a véletlenek összjátéka folytán ült le a város leendő első asszonyának asztala mellé - néz a nőre bocsánatkérően. Hazudott, igaz. Az elején csak érdekből cselekedett bár ezt a másik nem tudhatta. Először tényleg csak faggatni akarta, de rájött nem olyan mint amilyennek hitte és meg is kedvelte. Most meg csupán remélni meri, hogy a másik nem érti majd félre a helyzet látszatát. Úgy tűnhet az elmondottakból, hogy Elektra egyszerűen arra vágyott, hogy civil lehessen egy kicsit és ez részben valóban igazzá is vált, hála a nőnek. Érdekes volt az élmény, hogy van egy barátnőszerűsége, akivel beszélgethetett mindenféléről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. szeptember 20. 20:50 | Link

Elizabet és Rothstein kisasszony

Valamiért Konrádra és Elizabetre tekintve egy kedves mesefilm jut eszembe, a Lecsó. Ahogy Rémi, a főszereplő mesél bátyjáról és apjáról, így jellemzi őket: "Ő itt Emil, a bátyám, könnyű lenyűgözni... Ő pedig az apám. Semmi se nyűgözi le." Valahol Ők ketten pontosan ilyenek: a naiv, mindenben csodát lelő nő, aki nyitott szívvel fordul a világ felé és az érzésektől teljes mértékben mentes, hideg számításokat végző férfi, akiből elismerést közel lehetetlen kicsikarni. Talán ezért is van az, hogy mikor megérkezik, menyasszonya teljesen megdöbben a hallottakon, ez pedig egyértelműsíti Konrád előfeltételezését is, miszerint Elektra becsapta és nem fedte fel valós kilétét. Érzékeli, ahogy Lizi hatalmas, barna, őzike szemeivel mellette áll, válaszra várva néz fel rá, mintegy esdeklően kérve, hogy mondja azt, csak viccelt. Mert csalódott. Annyira kiszámíthatóak az emberek, oly könnyű olvasni bennük, főleg az ilyen angyalarcú, szelíd teremtésekben, akik képtelenek rosszat feltételezni másokról. Hát persze, elhitte, hogy amit lát, valós, meg sem kérdőjelezte. Ez az első dolog, amin villámgyorsan csiszolniuk kell, ugyanis a férfiben azonnal felmerül a kérdés: mit kotyoghatott ki ebben a nagy barátnői csevejben?
- Oh, hát be sem mutatkoztatok egymásnak rendesen? - kérdőn, teljesen ártatlanul kanyarintja kezét a nő hátára és mosolygósan pillant le rá, szinte már szeretettel telve, hogy aztán Elektrára nézzen és kifejezéstelen arccal hallgassa meg a magyarázatot.
Véletlen. Hogy is ne! Annyi bizonyos, hogy Konrád sem tudhat mindent, de igen magas összegben merne fogadni arra, hogy firkászunkat nem pusztán kedves szellő sodorta Elizabet mellé, mi több, busás hasznot remélt eme ismeretségtől. Valahol mélyen belül teljesen logikusnak is tartja a döntést, hiszen onnantól kezdve, hogy ágyát, házát és magánéletét megosztja valakivel, lényegében sebezhetővé válik: lesz egy rés a pajzson, mert nem lehet mindig a felesége mellett, nem mondhatja meg, mit szabad elmondania és mit nem. Nem szabhat gátat semminek, ami hatáskörén kívül esően történik, így számolnia kell azzal, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek bizony elő fognak fordulni.
- Akkor bizonyára jó barátnők lettek. Én sem hiszem, hogy szánt szándékkal vezetett volna meg - pillant Elizabetre. - Esetleg, ha ilyen jóban vagytok, elhívhatjuk az esküvőnkre is. Tudja, ez egy kis összejövetel lesz, kerüljük a felhajtást - ezúttal ismét Elektrára emeli tekintetét és menyasszonya hátát némiképp megszorítja a lapockánál, csak annyira, hogy éreztesse, ne rendezzen jelenetet. Akkor sem, ha akar, márpedig akarni fog, mert az igazságérzete és az őszintesége töretlen, így bizonyára nem állja majd meg szó nélkül az incidenst. Ami pedig a meghívást illeti, ismerjük a mondást: tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. szeptember 20. 23:15 | Link

Elektra és Konrád


Azt mondják, hogy irodalmi túlzás látni azt, ahogy egy ember szemében kihuny a fény, az a tiszta, őszinte és ártatlan fény, mellyel minden ember születik. Én szinte érzem, ahogy a magamé kihuny, ahogy megszűnik csillogni, és ha a jövendőbelim éppen jókor pillant rám, akkor megfigyelheti, ahogy a kedves csillogást felváltja a mély, szomorú sötétség. Mert én hittem, én bíztam, én igazán bíztam benne. Mert szerettem volna barátokat, mert szerettem volna ide tartozni, mert nem idegenként akartam elfoglalni a nekem kijelölt helyet. Ezért vagyok képtelen megbízni a nőkben, mert nem létezik náluk olyan, hogy véletlen. Miért nem voltak soha barátnőim? Mert az ármány nem az én asztalom. Nem tudtam felmutatni egyetlen nem női rokont, aki koszorúslány lehetne.
- Nem hiszek a véletlenek közjátékában.
Felelem csendes határozottsággal, és most először ismeretségünk alatt mind a ketten érezhetik, hogy megváltozott a légkör, máshogy rezeg a levegő körülöttem. Feszült, ideges. Ahogy az ajkaim szorosan egymásnak préselődnek, ahogy érzem, hogy fogaim az alsóba harapnak, hogy ne mondjak olyat, amit megbánnék. Gyerekként folyamodtam ehhez a művelethez, amikor órákon át kényszerítettek a hangszeres zene elsajátításához, pedig mondtam, hogy nem vagyok rá képes. De megcsináltam. Mert kell. Egy úrilány legyen művelt minden téren.
- Nem éreztem szükségét.
Ami egy óriási hiba a részemről, mert azt hittem, hogy az emberek megbízhatóak. Én mindenkiben a jót látom, és bár érzem, ahogy Konrád keze a hátamon pihen, ahogy a kimondott szavak nélkül utasít, agyamban a lila ködön túli kisördög azt súgja, hogy még nem a férjem, még nem kell engednem az akaratának. Nyilván a másik hang azt mondja, hogy szeretném, ha a férjem lenne, hogy nem akarom egyetlen rossz lépéssel elbukni mindazt, amit elértünk, hogy bár hosszú és nem kevésbé fáradságos út áll előttünk, ami során meg kell tanulnunk egységként gondolkozni, jobban összeomlanék az elvesztésétől, mint azt bárki képzelné, aki ismeri, hogy hogyan is indulunk el ezen az úton. Érzem, ahogy az állam megfeszül, ahogy a szorítását érzem.
- Ha nem lenne vesztenivalóm, és ha nem kéne attól félnem, hogy a férjem megítélésére negatívan hatna, akkor te lennél az első ember a világon, akit felpofoznék. Az ilyen pillanatok miatt remélem, hogy csak fiam születik a jövőben, és nem lesz lányom.
A hideg él a hangomban talán riasztó lehet, én magam mindenképpen megijedek attól, hogy ilyenre is képes vagyok, és remélem, hogy soha többet nem hallom így beszélni magam. Most először és remélem, hogy utoljára bánom azt, hogy Konrád a közelben van, hogy emberek vesznek körül, hogy számít mindaz, amit teszek. Én tiszta szívvel nyitottam, de bár ne tettem volna. Eltolom a tányért, jelezve, hogy elment az étvágyam. Érzem, ahogy az előbbi beszívott és beharapott alsó ajkamból a vér finoman szivárog, próbálom nem mutattatni az apró sérülést. Ahogy a szerencsesütit is csak elmorzsolom, az üzenetet, mely szerint minden a legnagyobb rendben van, csak finom felhorkanással fogadom.
- Nem kívánom tovább a társaságodat élvezni.
Sosem, tényleg sosem utasítottam el senkit, és most is tudom, hogy mosolyogva kéne tovább lendülnöm, de az a Lizi, aki akkor volt, aki ott volt reggel, aki izgult a találkozó miatt, már nincs sehol. A táskámat felvéve állok fel, mókás a párosunk, ahogy Konrád mellett szinte elveszek magasságban és szélességben. Vonásaimat rendezve, emelt fővel pillantok le rá mégis.
- Nincs jogom megtiltani, hogy elfogadd a meghívást, ha Konrád szívesen lát, szívesen látlak.
Teszem hozzá még, és ha senki sem ellenzi, akkor elhátrálva a párosuktól a kijárat felé indulok, friss levegő kell, máskülönben, ha maradnom kell, maradok. Ahogy a jövendőbeli férjem jónak látja, simulékony vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2020. szeptember 21. 07:35 | Link

Odry Elizabet és Daróczy Konrád részére


Adós, fizess! Itt a törlesztés ideje! Elektra látja a nő szemében lejátszódó változást, ahogy a bizalom fénye kihuny és átveszi helyét a csalódottság üressége. Ez igazság szerint lelke mélyén elszomorítja, de ennek tanújelét nem adja egyelőre. Hagyja, hogy a férfi kérdését majdani neje válaszolja meg. Valóban csak keresztneveiket mondták bemutatkozáskor. Amikor belekezdett ebbe az egészbe, ott a kávézóban és Imeldaként mutatkozott be, vállalta a kockázatot, hogy akár ilyen fordulatot is vehetnek az események. Talán ha ő mondhatta volna el az igazat és nem lebuktatják másként alakultak volna a dolgok. De már így történt és ebből kell a legjobb végkifejletet kihoznia. A maga részéről hisz a véletlenekben és a Deus ex machina elvben. Saját életén tapasztalta hatásukat. Erre a szituációra is ezek szüleményeként tekint. Csendben figyeli a felek közti kommunikációt és a hozzá intézett szavakat, de csak azután reagál rájuk, hogy némi szünet áll be bennük. - Az irántam érzett haragod teljesen jogos, de nem olyannak ismertelek meg eddig, mint aki nem képes más nézőpontjából is megvizsgálni egy adott helyzetet - mondja Elizabetnek és hangján hallatszik, hogy őszinte meggyőződéssel teszi mindezt - Bárhol a városban, ha meghallják a nevemet azonosítanak a hivatásommal. Riporter vagyok. Ez igaz, és sohasem szégyelltem egy percig sem. Ugyanakkor ember is vagyok, ezt viszont a legtöbben elfelejtik - utal ezzel arra, hogy épp úgy jól esett neki is egy kicsit csak nőnek lennie, még ha nem is így indult fejben a dolog. Ha csak pár órára is, de Clark lehetett és levethette a piros-kék gúnyáját és ezért hálás Elizabetnek és erre, bízik benne a szóban forgó is rá fog jönni egyszer. Ezután Konrád felé fordul, felnéz a magas és északi isteneket idéző küllemmel megáldott városvezetőre. Valós érzelmeket, főként keserűséget olvashat ki tekintetéből a másik, ha veszi erre a fáradtságot - Köszönöm a szíves invitálást, de a sajtó képviseletében nem tisztem részt venni, civilként pedig tiszteletben tartom Elizabet érzéseit és esküvőjük szűkkörű mivoltát. Ez az  ő és az ön legszebb napja - miközben beszél maga is felkel az asztaltól és teljesen odafordul a nő felé, aki az előbb felállt és már menni készül - Sajnálom - ezt az egyetlen szót mondja ki olyan mélyről a szívéből, hogy azt bárki megértené és sötét, kifejező szemeiből őszinte szomorúság sugárzik. A nevezett távozása után ő sem szívesen maradna már tovább, így felveszi holmiját - Előzetesen is sok boldogságot kívánok önöknek. A jövendőbelije igazán nagyszerű ember - intézi szavait Konrádhoz és a helyzet fanyarsága ellenére egy halvány mosolyt mégis megenged magának  - Viszont látásra Polgármester úr! - búcsúzik és kisétál a falatozóból. Az utcán már nem látja a majdnem barátnőjévé vált nőt ezért egyenesen a rádió épülete felé veszi az irányt. Innentől minden Elizabet nemes jólelkűségén múlik. Amit eddig megtudott róla az alapján van egy cseppnyi hite a megbocsátásában, de ha mégsem kapja meg, azt is el fogja fogadni. Ha a nő képes lesz az ő szemén át és helyzetéből végiggondolni a történteket, talán megérti miért Imeldát a hétköznapi nőt ismerte meg és nem Elektrát a riportert, akit úgy az első alkalom, tehát a kávézó után jórészt teljesen háttérbe vonultatott magában. Míg munkahelye felé halad csak az jár a fejében, hogy aki kockáztat az néha veszít. Ez is a csomag része.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. október 10. 23:25 | Link

Ráhel





Rég nem találkoztam már Ráhel barátnőmmel, egy ideig úgy alakult, hogy a sors más utakat szánt nekünk. Azonban nagy meglepetésemre kaptam tőle egy baglyot, hogy találkozzunk a Falatozó Gyorsétteremben, aminek kifejezetten örültem. Megetettem a cicust, meg kapott innivalót is, aztán nekiálltam a készülődésnek. Egy Disney ruhás hacukát választottam magamnak, mert a mai napig bírtam ezt a stílust, ami manapság elég menőnek számított, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Amikor beléptem a gyorsétterem ajtaján kiült az arcomra a csodálkozás, ugyanis teljesen máshogy nézett ki, mint amikor legutóbb itt jártam. Nagyon modern lett, a helyiség színei is kellemesebbek lettek így belülről nézve, szóval teljesen rendben volt az egész, már ami engem illetett. Leültem az ablak mellé egy szimpatikus helyre, ahonnan látni lehetett a kinn történő eseményeket, majd a kezembe vettem az étlapot. Bizony, az is megújult... legnagyobb örömömre. Egy garnélás salátát rendeltem narancslével. Miközben vártam, hallgattam a kellemes zenét, ami a háttérben szólt. Közben azon agyaltam, hogy mostanság mennyi minden történt velem, örültem volna, ha a gyámság folyamata gyorsabban alakul, de egyelőre még várnom kellett vele. Reméltem, hogy Nathan segítségével a fotózásban jobban fogok jeleskedni, hiszen az volt minden vágyam, hogy abban nagyobb előrelépésre tegyek szert. A fiú segítsége pont kapóra jött, én pedig azon voltam, hogy minél sikeresebb legyek ezen a téren.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2020. október 11. 00:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 13. 23:22 | Link

Szössz


Azt megtudtam, hogy Szössz itt van, és őszintén szólva, olyannyira megörültem a hírnek, hogy leszarva a tényt, évekig nem is hallott felőlem, megbombáztam a szokásos bagollyal, a szokásos olvashatatlan betűimmel. Hogy eljön-e, abban nem vagyok biztos, azért is hívtam ide. Ha egyedül is maradok, legalább eszek egy jót.
Belépve viszont megnyugszom. A szőke hajzuhatagot bármikor képes vagyok kiszúrni, főleg, hogy Szössz nem cseszte el a haját, és a jellegzetes kis hullámok benne maradtak.
- Hát ez mennyit nőtt? - nem érdekel, ha ráhozom a frászt, muszáj a kezembe vennem, és jobban megnéznem a tincseit. De mosolygok, még akkor is, ha leülök szembe vele.
- Rendeltél már? Én rohadt éhes vagyok - igen, a semmiségek, ezek a töltelék dumák. De egyszerűen nem tudom, mit is mondhatnék. Bocs, hogy felszívódtam, de rendbe kellett tenni az életem? Az túl drámai lenne, és nem is volt ennyire drasztikus a helyzet. Jó, persze.. akkor én mindent katasztrófaként éltem meg, csak hogy legyen miért sajnáltatni magam, így nem meglepő, hogy ennek is nagyobb feneket kerítettem. Ahogy az se, Dante akkor képen röhögött.
- Azért ám... - vigyorogva döntöm oldalra a fejem, ahogy végignézek rajta.
- az évek rajtad is meglátszanak - szomorúan sóhajtok, mert valóban... az idő sajnos nem áll meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. október 15. 20:31 | Link

Ráhel




- Jó sokat - mosolyogtam a lányra csillogó szemekkel. Nagyon örültem, hogy végre alkalmunk nyílt találkozni. Nem sokat változott külsőre az elmúlt évek alatt, ugyanaz a vagány csaj volt, mint akit utoljára megőriztem az emlékeimben.
- Igen, rendeltem. Garnélás salátát eszem narancslével. Te mi jót fogsz enni? -toltam elé az étlapot, amit nemrég tanulmányoztam át, elég jó volt a kínálat, ráadásul italból is volt dögivel.
- Az idő senkit sem kímél. Sajnos fiatalabbak nem leszünk már, de azért kihozhatjuk magunkból a legjobbat. Úgy látom, rajtad viszont nem fogott az idő vasfoga - feleltem neki mosolyogva, még mindig nehezen tudtam felfogni, hogy itt ül velem szemben. Nagyon hiányzott már a társasága, szóval iszonyú boldog voltam, hogy végre újra beszélgethetek vele. Ő mindig is megértett, bármilyen probléma esetén meghallgatott, ráadásul remek tanácsokkal látott el. Emellett mindig jól elhülyültünk, azt pedig említenem sem kell, hogy számíthattunk egymásra.
- Na, és mi történt veled, mi újság? Rég találkoztunk, mesélj! - mondtam a barátnőmnek lelkesen. Persze kíváncsi voltam rá, hogy miért tűnt el oly sok időre, de nem akartam erőltetni a témát. Reméltem, hogy azért valamit megoszt velem, ami az elmúlt időszakban történt vele, emellett beértem azzal, hogy csak azt ossza meg velem, amit szeretne. De ezt mondanom sem kellett, hiszen ismert már annyira, hogy tisztában legyen ezzel a ténnyel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleanora Savannah Vila de La Rosa
KARANTÉN


Queen of Poisons
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. október 21. 09:07 | Link


gyóntass, te állat | outfit

Mindenki, aki csak egy hangyányit is ismeri, pontosan jól tudja, hogy egyáltalán nem istenfélő. Épp ellenkezőleg, az a végtelen hosszú sor, ami a pokolba vezet, megnyílik előtte, mint a tenger Mózes előtt, ahogy jó kedélyűen kárhozatba vonul. Éppen ezért teljesen jogosan teheti fel bárki azt a kérdést, hogy mégis mi a lópikulót keres az Édenkertben.
A válasz az új tulajdonos személyében keresendő, aki pap ugyan, ám egy felsőbb hatalom igencsak jól bánt vele. Ilyen külsővel azért nem áldanak meg minden születendő gyermeket. Persze Nora egyelőre csak pletykákat hallott, hogy a szexi atya mennyire dögös és hirtelen mindenki végtelenül bűnösnek érzi magát, csak kerüljön a kezei közé. Mondanom sem kell, hogy a bűnben senki sem jár oly aktívan élen, mint a nő, hiszen a paráználkodást már annyiszor megtette, hogy a bűnbocsánathoz ezer miatyánk is kevés lenne. Erről persze nem kell tudnia senkinek, hiszen ha jól sejti, csak valami vicc akar lenni, hogy valóban egy pap dolgozik itt: mégis ki az a marha, aki a csodás testét eltékozolja és önmegtartóztatásra ítéli saját magát? Nos, amennyiben Balázs ilyen, hát fel kell kötnie a gatyáját, mert Nora társaságában a cölibátus örökkévalósága villámgyorsan percekké rövidülhet.
Belépve az új vendéglátó egységbe azért egy kicsit elbizonytalanodik. Eléggé vallásosnak tűnik, szóval nem kizárt, hogy valóban egy pappal van dolga. Még jobb! Sohasem rontott még meg hívő embert, épp itt az ideje, hogy elkezdje. A pulthoz lép, s lévén kevés a vendég, így merészen felkönyökölve, haját hátravetve fordul a neki épp háttal álló férfi felé.
- Elnézést, Balázs atyát keresem. Esetleg itt van? - aki hallja ezt a kérdést és végigtekint a nő egyébként teljesen elegáns és ízléses, mégis végtelenül dögös szettjén, hozzácsapva az enyhe sminket, mely kiemeli szemét és ajkait, nem feltétlenül arra asszociál, hogy isteni közreműködésben reménykedik. Nem is. Isteni beavatkozás a cél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
INAKTÍV


Balázs atya
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 118
Írta: 2020. október 22. 23:21 | Link

Nora
vagy te engem | kinézet

- Igen igen, lesz alkalom arra, hogy bővebben is beszélgessünk a témáról. Hetente háromszor a művelődési házban, oda tessék majd jönni, és ezekre tényleg igazán nincs szükség - kedves mosollyal próbáltam hárítani Bözske néni adakozását, aki kapásból öt üveg lekvárt tolt a karomba, mintha ezzel megválthatná útját a menyországba.  Egyébként tényleg kedves gesztus volt tőle, hogy ennyi mindent hozott, bár nem voltam híve annak, hogy az emberek ajándékokkal halmozzanak el, én sosem szerettem ezt. Vissza is akartam adni a lekvárokat, Bözske néni azonban hajthatatlannak tűnt.
- Nem adhatja vissza, ez mind nagyon finom, és jó szívvel hoztam magának, jó helyre megy ám, mert maga jó ember, áldott egy lélek fiam. Magára nézve is látszik ez, jajj hadd ölelgessem már meg - csak úgy koccantak az üvegek, ahogy Bözske néne megpróbált magához szorítani, még szerencse, hogy nem ejtettem ki a kezemből a lekvárokat. Tényleg kedvesek voltak az itteni lakók, bár egy kicsit már kezdtem besokallni ettől, hogy mindenki megrohamozott. S ha csak végig néztem a pulton, ahol már tojástól kezdve virágcsokron át süteményhalmokig minden sorakozott, úgy éreztem, hogy illene kitennem a zárva táblát. Pedig még csak délután négy volt.
- Jó, akkor nem adom vissza Bözske néni, itt kirakjuk, és a ház vendégei fogyaszthatnak majd belőle, vagy megkapják a gyerekek. És jövő héten várom, most viszont…sajnos, muszáj dolgoznom kérem - elnézést kérő mosollyal lepakoltam a lekvárokat a pultra, s finoman kiterelgettem őt az étteremből, majd bezárva az ajtót, szusszantam egy nagyot, s kipattintva az ingem legfelső gombját beletúrtam a hajamba, aztán visszatértem a pult mögé, s elkezdtem átnézni a rendelt készleteket.
Éppen az üdítőket pakolásztam fel a legfelső polcra, mikor megütötte a fülemet egy női hang, s bár még nem fordultam meg, az atya szó hallatán máris volt bennem némi félsz, hogy vajon most miféle holmival jött kedveskedni az idős korosztály egyik gyöngyszeme.
- Igen, i….ttt - a szemöldököm egész biztos, hogy felszaladt, mert mindenre számítottam, csak nem egy ilyen, nagyon is csinosan felöltözött fiatal hölgyre. Pillantásom akaratlanul is végig futott rajta, s emiatt este dupla imát is mondhatok, de hát, tényleg szép volt, s azt hiszem, Ádámot is efféle Éva kísérthette meg azzal az almával.
- Szóval igen, én lennék Balázs atya, vagyis Nemes Balázs, a hely tulajdonosa, de atya is egyben - adtam végül kissé hosszú választ, s már nyújtottam is a kezem kézfogásra. - Benned…Önben kit tisztelhetek? - vajon ő is amiatt jött, hogy megkérdezze, mikor gyóntathatnám meg, vagy netán az étterem miatt érkezett. Nem láttam a kezében tálca sütit, a nyakában sem fityegett kereszt, így talán nem is volt hívő, vagy lehet, hogy mégis? Egy dögös, akarom mondani jól öltözött. Igen, jól öltözött hívő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV


#Barázdabillegető
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
Írta: 2020. október 26. 18:11 | Link

Nath-nek címezve

Napokig tűnődött, hogy álom volt-e vagy valóság. A láz gyakorta játszik a naiv elmével, hogy csalfa illúziókba ringassa vágyott vagy féltett találkozókról, elsuttogott szavakról, érintésekről. Nehéz megkülönböztetni az igazságot a téveszmétől, mikor még álomképnek is túlságosan szürreális az emlék. De egy kérdésre se lázzal, se nélküle nem tudott feleletet adni; melyiknek örülne jobban? Csalódott lenne, ha kiderülne, hogy talán soha nem kap kielégítő válaszokat a feltett és fel nem tett kérdésekre egyaránt? Szüksége van-e egyáltalán rájuk, hogy magában nyugtázhassa a történteket vagy csupán önzőségéből adódóan szeretné kifaggatni Alfredet? Bármelyik opció is legyen a megoldás, az tény, hogy túl sok a kérdőjel húzódik a férfi őszinte szavai mögött. Mert ezt a tényt nem vonhatja kétségbe; vele őszinte volt.
Ahogy csitult a láz és tagjaiba visszatért az erő, úgy nyert bizonyosságot minden; megtalálta a borítékot asztalának fiókjában. Óvatosan vette kezébe és még óvatosabban nyitotta ki, hogy némán, aggodalomtól és kétségektől barázdált homlokkal olvassa el újra és újra a gyermekded vonalak által kreált mondatokat. Fogalma sincs, hogy csupán perceket vagy esetleg órákat ült e a lap fölé görnyedve, míg lelkének háborgó tengere szelíd, tiszta víztükörré simult. Tudja, hogy helyes, jó szándék vezérelte tetteit és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy egy család boldogságban élhesse tovább a hétköznapok monotonitását. A szándék helyes volt és talán nemes is, de mégis... mégis ítéletet mondott egy ismeretlen fejére, egy olyan ember által, akiről nem tud semmit. Mert lehet, hogy nem az ő keze lett piszkos, de ő irányította a kezet a megfelelő személy ellen... Tudnia kell a válaszokat.

Tekintete ismét, még utoljára a tömör üzenetre vetül, majd az órájára siklik. Korán érkezett, még úgy is, hogy igen nagy kerülővel ért az épület elé. Ki kellett szellőztetnie a fejét, mielőtt leül Alfreddel szembe. A levelet összehajtva csúsztatja a zsebébe és néz még egyszer körbe, vizslató tekinteteket keresve. Talán paranoidnak tűnhet, de folyamatosan azt várja, hogy Alfred egyik embere felbukkanjon az egyik sarkon, kilépjen a vele szemközti robosztus ajtón és ismét kellemes fogadtatásban részesítse. Sóhajtva dörgöli meg  kisvártatva orrnyergét és engedi el a nyomasztó gondolatokat.
- Maradj velem, Odin - leheli maga elé a szavakat, majd azokból bátorságot merítve nyomja le a kilincset és határozott léptekkel terem beljebb. Kékjeit végigjáratja a helyiségen, majd megakadnak az ebédpartnerén. Egy pillanatnyi időt engedve magának indul el és foglal helyet vele szemben.
- Azt hallottam, hogy az Úr vacsoráját mindenképp érdemes itt kipróbálni. De gondolom nem emiatt választottad ezt a helyet - mondja kellemes, nyugodt hangon, ahogy tekintete Alfred arcára vetül.
- Köszönöm, hogy önerőből érkezhettem - teszi hozzá, egy kis mosollyal a szája szegletében. Kékjeivel nem ereszti a másikét. Ha már lehetőséget kapott, nem akar lemaradni egy mozzanatról sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 28. 19:42 | Link

L A F A Y E T T E  B É L I V E A U
“Even the Devil
was once an Angel”

Bogolyfalva, look at me

Többször is megkérdezték tőlem, miért? Valamikor csak utalgatásokat kaptam el, hogy nem értik mire jó ez, mi értelme van, miért teszem? A kérdésekre nem kaptak választ, nem is érdemlik azokat. Egy idő után megelégedtek azzal, ahogy némaságba burkolózva jéghideg tekintetemet emeltem rájuk. Azonnal elhallgattak és visszatérhettem agyam rejtett zugaiba a válaszokért kutatva. Mert én sem tudtam őket. Ujjaimmal kopogtattam az asztalon, gyűrűimet szuggeráltam minduntalan, hátha kipattan a szikra, ami elégedetté tesz, és megérthetem saját döntésemet. Miért hívtam el? Miért mondott igent? Miért vállaltam fel, hogy válaszolok a kérdéseire? Tele van kockázattal az egész, mégis úgy döntöttem, hogy eleget teszek a kérésének, annak ellenére, hogy hónapokkal ezelőtt beszéltük meg. Hónapokkal ezelőtt történt, de napról napra jutott eszembe akaratlan az ígéret, amit tettem neki.
Az üzenet rövid volt és tömör. A hely neve és egy időpont. Lóránték helyezkedtek el úgy az étteremben és annak környékén, hogy Sébastien véletlen se vehesse őket észre, mert megígértem neki. Csak ő és én, azonban sajnos ekkora rizikót már nem vállalhatok, így is sokkalta túlléptem ezzel a saját magamnak is megszabottat. Még akkor is, ha ez most nem rólam szól. Veszélyes lehet, ha velem látja bárki. Tisztában vagyok azzal, hogy a rám eső felét a kikötéseknek megszegem, de nekem nem érdekem, hogy Sébastiennek bármi baja is essen miattam. Lehunyom kékjeimet, ahogy elszakítom őket az óra mutatójáról. Vajon eljön? Botor hiba lenne azt hinni, hogy ígérete ellenére nem jelenik meg, mégsem tudnám érte hibáztatni. Szemtelen mosoly kerül fel ajkaimra, ahogy meghallom.
- Szeretem az ironikus dolgokat, és ennél mi lehetne jobban az? - tárom szét karjaimat töretlen mosollyal. - Köszönöm, hogy eljöttél - mély hangom simogatóan tölti meg a körülöttünk lévő levegőt, miközben Sébastien foglal helyet velem szemben. Ahogy ő, úgy én sem mozdítom el tekintetem róla.
- Bevallom, kezdtem eljátszadozni a gondolattal, hogy nem jelensz meg - kezdek bele szelíd mosollyal ajkaimon. Felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat. - De végül győzött a kíváncsiságod. Érthető - bólintok egy aprót, meg nem szakított mosollyal ajkaimon. Megilletődve tapasztalom, hogy valójában még piszkos kékjeim is mosolyognak. Őszinte lenne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes Balázs
INAKTÍV


Balázs atya
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 118
Írta: 2020. október 31. 19:16 | Link

Thomas
Egy szép délutánon


Egyedül nem volt olyan egyszerű egy éttermet megnyitni, vagy egyáltalán rendbe hozni, nem beszélve arról, hogy egy ideig zárva volt a hely, a régi alkalmazottak pedig felmondtak. Nem igazán tudtam kire támaszkodni, alkalomadtán megfizettem egy-egy szakembert, de a munka jó részét egyedül kellett megoldanom. A hely persze már szinte majdnem tökéletes volt, mégis akadt még bőven teendő. Odabent el kellett rendezni az asztalokat, a székeket, alaposan fel is kellett takarítani, lehúzni az új ablakokról a fóliát, felszerelni a dekorációt. Ehhez jól jött volna egy-két ügyes kéz, de mivel még nem régóta éltem Bogolyfalván, így ismerős sem volt túl sok, akire támaszkodhattam volna. Asztridot nem akartam leterhelni, neki meg volt a maga baja most, hogy elveszítette az édesapját. A húgomra megint nem számíthattam, vele nagyon sok gond volt. Mácsai meg...nos, nem hinném, hogy épp ő lett volna az, aki a szabadidejét velem töltötte volna. Emiatt is döntöttem úgy, hogy elkezdek alkalmazottak után kutatni. A helyi újsághoz egyelőre nem sikerült elmennem, az üzlet ajtajára, oldalára, s még néhány üres felületen elhelyeztem egy álláshirdetésről szóló szórólapot, remélve azt, hogy előbb vagy utóbb valaki csak betér hozzám. Addig is, mivel munka mindig akadt bőven, most épp odakint tevékenykedtem.
Egy létrát húztam a bejárathoz, majd felmászva arra, megpróbáltam egy halászhálót elhelyezni dekorációként a faburkolaton úgy, hogy az kívülről tényleg úgy tűnjön, mintha egy bárka lenne. Ez a munka viszont nem volt olyan egyszerű, meg is izzasztott a nagy nyújtózkodás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. október 31. 23:01 | Link


állásinterjú


Nem is olyan rég volt az, hogy megújult ez a hely és bár nem voltam törzsvendég, de az egyik elég kínos „randim” itt történt, még tavaly, amikor is a srác annyira izgult, hogy nemhogy a nevem sem tudta, de beszélni sem. Aztán kibökte végül, hogy az exét szereti, és úgy voltam vele, ne kínozzuk egymást, végül egy jót ettünk, majd azóta is simán beszélünk, sőt mi több, én adtam tippet neki, mit vegyen a barátnője szülinapjára. Néha nem minden válik rosszá, ami úgy kezdődik. A lelkem se sérült, eleve nem is vettem túl komolyan, és tessék, lett egy egész jó barátom. Csak így tovább!
Most azonban nem randi miatt jöttem el idáig. Igazából, nem is elsőre jöttem. A nap elején láttam, hogy munkaerőt keresnek, nekem pedig, mivel nem lóghatok örökké anyámék tárcáján, jobb lenne, ha elkezdenék kicsit önállóbban létezni. Legalább annyival, hogy ne kelljen extrát kérnem, ha mégis valamire szükség van, de Zsófival elköltöttük előtte valami szépre. Így kerek. Így visszasiettem a kastélyba, hogy mint ahogy azt már tanultam, egy fehér ingbe, fekete nadrágba bújtassam magam, felülre a kabát alá egy egyszerű kardigán kerül és hajamat feltűzve induljak vissza, mintha nagyon komoly álláskereső nő lennék. Ezt is kell gyakorolni, plusz, mivel hallottam, hogy valami hívő ember vette át a helyet, nem hiszem, hogy kivágott felsőben illik ilyet meglépni. Szóval, előre mentem a dolognak kicsit, legalább ezzel és higgadtan állok meg a Bárka előtt. A neve fura, de az előbb említett ténnyel kezelve nem annyira, szóval elengedem. Nagy levegő és belépek.
- Hű – nem bírom ki, hogy ne nézzek nagyot. Ez nagyon megváltozott, ha tengeribeteg lennék, a hangok miatt talán már fordulnék is ki. Lassan engedem el a kilincset, majd beljebb sétálva veszem le kabátom és akasztom karomra. Akkor most kellene megkeresni a tulajt, de csak egy férfit látok, akire ráillik, hogy itt dolgozhat. Fogalmam sincs, hogy néz ki a vezető, de ha ilyen férfiak dolgoznak ott, mint ő, már remélem alá is írhatom a szerződésem. Kellemes mosollyal lépkedem felé.
- Elnézést kérek. Nemes urat keresném, az állásügyben. Segítene? – mert én idősebbre tippelek, már csak a hit miatt is, nem tudom. De na, van szemem. És most jót lát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
INAKTÍV


Balázs atya
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 118
Írta: 2020. november 1. 16:31 | Link

Emma
kinézet


- De mi az, hogy el kell menniük? Éppen most? Még nincs befejezve a pult mögötti polcrész, azt még meg kellene csinálni. Ne már, kérem, maradjanak még, kifizetem - hiába kérleltem ezeket a munkás embereket, valami nagyon fontos munka került nekik előtérbe, mert egyszer csak felálltak, hogy nekik már pedig most menniük kell, és majd jövőhéten visszajönnek, s befejezik, amit elkezdtek. Nekem viszont nem volt egy plusz hetem, a raktár már fel volt töltve alapanyagokkal, a helyet pedig a napokban meg akartam nyitni, így mindenképp be kellett fejezni a munkálatokat. Ám hiába, ezek az emberek csak úgy leléptek.
- Istenem, mit tegyek? Álljak neki én, igaz? - felpillantva, halkan kértem a tanácsát, szerettem hozzá beszélni, mert úgy éreztem, hogy bárhol is vagyok, mindenütt meghallgat. Végül úgy döntöttem, hogy magam próbálom meg befejezni a polcot a meglévő alapanyagok segítségével. Szerencsére volt fűrész, kalapács és szeg is, így tényleg csak egy kis ügyesség kellett hozzá, meg némi mérnöki precizitás. Az sajnos nem voltam, de apám ács volt, s gyerekkoromban láttam, hogyan készít dolgokat. Ezt a tudást hívtam elő, s neki álltam a polcok felszerelésének.
A munkában ki is melegedtem, így az ingemet ledobva, atlétában folytattam tovább a melót, s kicsit meg is izzadtam, mire végeztem a legfelső polc felszerelésével is . Már tényleg csak az italok hiányoztak onnan, hogy igazán mutatós legyen a dolog.
A homlokomon törölve egyet, meg is indultam, hogy behozzam az első rekesz italt, amikor nyílt az ajtó, s megláttam rajta betévedni egy fiatal kisasszonyt. Észre véve őt, azonnal felé vettem az irányt, s kedves mosollyal köszöntöttem.
- Áh, az állásügy, nagyon jó! Már nagy szükség lenne itt segítségre - olyan lelkes lettem, hogy megérkezett az első jelentkező, hogy azonnal mosoly futott az arcomra, s el is felejtettem bemutatkozni a fiatal lánynak. Csak ezt követően jöttem rá, hogy valami mégis csak kimaradt.
- Oh, tényleg, elfelejtettem. Nemes Balázs vagyok, a hely tulajdonosa - kezemet beletörölgettem gyorsan a nadrágomba, hogy ne legyen poros, s ezt követően nyújtottam kézfogásra a lánynak.
- Kérem, fáradj beljebb és tegeződjünk szerintem - mivel nem volt nálam idősebb, úgy éreztem, könnyebb a fiatalokkal úgy beszélni, ha megvan a bizalom, s mivel magam sem ragaszkodtam a magázódáshoz, így inkább a tegeződést választottam.
- Ülj csak le, megkínálhatlak egy kávéval vagy egy pohár vízzel? Addig is, elmondhatnád, hogy melyik állás érdekelne, mert szükség lenne egy szakácsra,  egy pultosra, pincérre is, és takarító személyzetre - közben ha kért, hoztam neki inni, ha nem, akkor magam is helyet foglaltam vele szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2020. november 5. 21:43 | Link

Nemes úr
Munka | Outfit

Nem szoktam izgulni a dolgokon, most mégis kicsit összeszorult a gyomrom ahogy a falu felé sétáltam. Nagyon kellett az a meló, és mivel a szüleim tudtak a dologról, nem bukhattam el. Életem végéig hallgatnám a dolgot. Ahogy Lídiától is, hogy még munkát keresni se vagyok képes. Aztán lassan talán egy lakás is jól jönne a faluban, hiszen már nem vagyok kényszeres hazajárni a szünetekre, nem kell egy levegőt szívnom az otthoniakkal, csak ha kedvem van hozzá. Aztán ahhoz is kell a pénz. Már csak, hogy önellátó lehessek.
Még a sarkaim kopogásától is ideges lettem, pedig az általában megnyugtat és magabiztosságot ad. Nem is tudom, mi lett azzal a hatalmas energiámmal és önbizalmammal. Nagy izgalmamban talán kicsit sok sminket pakoltam az arcomra, a pálcámat pedig majdnem a kastélyban hagytam.
Nagyot nyeltem, ahogy beértem a vendéglátó negyedbe. Csak egészen kicsin múlt, hogy nem tapostam el egy macskát, aki átrohant előttem. Inkább félre húzódtam, és kifújtam kicsit magam. A táskámból elővettem a kistükröm, és ellenőriztem az arcom. Azt rendbe szedve picit nyugodtabban indultam tovább.
Amint beléptem, nyugtáztam, hogy megtaláltam a helyet, hiszen nem csak a külső, a belső is visszaadja a Noé Bárkája nevet. Kihúztam magam, és minden önbizalmam összeszedve a tulaj keresésére indultam. Eddig csak bagollyal kommunikáltunk, nem tudtam, hogyan néz ki. Iroda után nézve indultam el. Közben alaposan megvizsgáltam az éttermet. Rendesen átalakította az új tulaj, és annak ellenére, hogy sokkal egyszerűbbnek képzeltem a helyet, izgalmas látványvilágot kaptam.
Körbejárva csak a mosdót találtam, irodát nem, így megálltam a bejárat mellett, hátha felbukkan valaki, aki majd segítségemre lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. november 7. 21:53 | Link

Balázs
[zárt] || kinézet

Szorosabbra húzom magamon a kabátomat még úgy is, hogy már csak pár percnyire vagyok az étteremtől és hamarosan már a remélhetőleg melegben élvezhetem az elkövetkezendő egy órámat. Este nyolc múlt kicsivel egy csodás és hideg péntek este, így elméletben az étterem már nincs nyitva, de valószínűleg ha az összes alkalmazott nincs is már itt, páran még igen. Bízom benne, hogy egyelőre teljesen nem zártak be és legalább az az ember ott tartózkodik, akihez én ma jöttem. Nem jelentettem be a jövetelem, még csak utalni sem utaltam rá régebbről, így egy hatalmas meglepetés vagyok ma. Remélhetőleg nem rossz meglepetés.
Az ajtó előtt megtorpanok egy kicsit, mert általában előbb zárnak, minthogy végezzenek az összes benti munkával, de azért megpróbálkozom. A kilincs könnyedén nyomódik le a kezem alatt, amit egyszerre rosszallok és meg is könnyebbülök, mert akkor nem feleslegesen gyalogoltam le a faluba, és belépek. Kellemes meleg fogad, az ajtót halkan csukom be magam mögött, majd rögtön körbe is pillantok, emberek után kutatva. Hirtelen senkit nem látok, a falon lógó növények azonban azonnal szemet szúrnak. Végigsimítok a lelógó leveleken, ezzel együtt az elememmel egy kis életet is lehelek beléjük. Elégedetten nézem, ahogy a növények némileg felébrednek és a szememben sokkal élettelinek tűnnek. Csodálom még őket pár pillanatig, aztán tovább lépdelek az étteremben, sálamat közben kibontom a nyakamból.
- Hahó? – szólok bele a csendbe, és az asztalok között szlalomozva közelebb bátorkodom a pulthoz. Egyelőre sehol senki, de már így is konkrétan betörtem ide, hiába volt nyitva az ajtó, úgyhogy hátra már igazán nem akarok menni, hátha valaki reflexből rám hívja az aurorokat. A pultot ott hagyva elindulok a boxok felé, közben kieresztem a mágiám, az étteremben emberek után kutatok és sikerrel is járok. Van még itt valaki. Több hangot nem adok ki, csak hátat fordítok a pultnak és a falakon függő történeteket kezdem el tanulmányozni, míg várom, hogy észrevegyék a jelenlétem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV


#Barázdabillegető
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
Írta: 2020. november 10. 00:32 | Link

Nath-nek címezve

Melyik vagyok én? A vad vagy a vadász?
A kérdés akaratlan szövi hálóját gondolatai köré, ahogy kékjeit szinte elnyeli Alfred őszinte tekintete, amiben folyamatosan jelen van valami megmagyarázhatatlan sötétség, ami észrevétlenül mereszti égnek a karján a pihéket. Beleveszik a pillanatba, ahogy a kérdés körbe jár válaszok után kutatva. Évekig tetszelgett az üldöző szerepében, élvezettel falta az ezzel járó kiváltságokat és szégyelli bevallani, de bizony a fejébe is szállt az ezzel járó hatalom. Egyre többet és többet akart, mígnem élete folyamán egyetlen egyszer vált ő az áldozattá és mire feltűnt neki, már rég túl késő volt visszaállítani a szerepeket. Mégis szüksége volt rá, minden fájdalom ellenére, hogy rálelhessen valódi önmagára és a helyes utat taposhassa a tucatnyi sötét, ingoványos ösvény helyett. Ha visszamehetne az időben sem változtatna semmin. De mégis melyik szerepbe csöppent, mikor helyet foglalt Alfreddel szemben? Ki ő, a vad vagy a vadász?
Az elmúlt években egyiket se követelte magának. Mindig van lehetőség a változtatásra, csak fel kell fedezni a lehetőségeket. Sebi volt ezidáig a kerítés, ami tiszteletet kiváltva, óvón magasodott a vad előtt, oltalmába fogadva azt, míg a vadászé lehetett a csöpp területen kívül az egész világ. Jót akart cselekedni mindannyiszor, mikor a munkájának szentelte életének hosszú óráit, hogy ezáltal is vezekelhessen a múlt hibáiért. Ki ő most? A vad, a vadász vagy a kerítés?
- Mert csakis önmagadban hiszel, nemde? - kérdi kissé játékos visszhanggal a hangjában. Sokkal fesztelenebb, mint a korábbi alkalmakkor. Talán a nyilvános hely teszi, talán az, hogy most épp nem nehezedik rá egy ember sorsa sem, míg Alfreddel társalog. Most csak a kérdések és az azokra érkező válaszok számítanak. Semmi más.
Aprót biccent csupán, ahogy kissé előredől. Könyöke az asztal szélén pihen, kézfejét a semmibe lógatja. Szemöldöke enyhén megemelkedik a feltételezésre, arcáról eltűnik egy törékeny pillanatra a mosoly. Most került volna a vadász hálójába?
- Nem szoktam megszegni az ígéreteimet, Alfred. Még úgy sem, ha nem is emlékszem, hogy valóban elhangzott-e - arcvonása enyhül, ahogy a mondat végére ér, szája szegletében apró mosoly bujkál.
- Apropó... - hangja határozottan szeli át a közöttük húzódó centimétereket, hogy kellő izgalmat csempésszen a várakozással telő, feszült másodpercekbe. Kékjeit elszakítja Alfredről, ahogy a vizeskancsóért nyúl és megtölti poharát, hogy végül kettőt kortyoljon belőle. Nem kapkod, minden mozdulata tökéletes nyugalmat áraszt magából. -...véleményem szerint a neveknek jelentésük van, az egyén számára másképp, mint a köztudat számára. Nálam a Lafayette képviseli a múltat, a Sébastien a tiszta lapot. Melyik vagy Te éppen Alfred Nathan Declaire? - Ahogy tompán koppan az asztalon az üvegpohár, úgy talál rá tekintete ismét a férfiére, fogjuk ejtve a piszkos kékeket. Az elmúlt évtizedben sosem szeretett volna vadász lenni. Soha, eddig a pillanatig.
Utoljára módosította:Sébastien Lafayette Béliveau, 2020. november 10. 00:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 10. 18:58 | Link

L A F A Y E T T E  B É L I V E A U
“Even the Devil
was once an Angel”

Bogolyfalva, look at me

A helyzet hétköznapisága és egyszerűsége valami különösen kellemetlen érzést idéz elő mellkasomban. Nem feszültség ez, hiszen egyáltalán nincs rá okom, valami azonban mégis megtelepszik minden porcikámban, ahogy Sébastien arcát fürkészem. Kiszolgáltatott nem vagyok, hiszen majdnem minden sarkon egy emberem áll, kerülve a feltűnést, hogy még véletlen se lehessen probléma abból, hogy velem látják. Elgondolni sem tudom, mi lehet bennem, ami ilyen gondolatokat idéz elő. A megszokottság hiánya lenne? Lehetséges. Túl régen volt az életemben egy olyan nap, amikor mindenféle kötelezettségek nélkül csak leültem valakivel beszélgetni. Mindegy, hogy az előttem ülő éppen minden mozdulatomat megfejteni kívánja, és mindössze azért jött el, hogy kielégítsem a kíváncsiságát, mert attól még itt ül, és nem munkaügyről beszélünk. Ő rólam kérdezget, engem igyekszik megérteni, amit tudom, hogy meg fog bánni, amint megteszi. Elmondhatom, hogy ebben a helyzetben talán ez jobb most, mint később.
- Olyan nagy hiba lenne ez? - mosolyodom el kellemesen, ahogy most én igyekszem megfejteni fesztelenségének okát. Vajon miért már most, mint eddig? Érezhetően más az én drága rúnamesterem, de hajlandó vagyok ezt betudni a helynek. Írjuk a hely javára, az a legegyszerűbb. - Más nem adott túlzottan sok lehetőséget arra, hogy higgyek magamon kívül bárkiben is - elég csak a múltamat nézni. Mégis kiben hihettem volna magamon kívül, amikor minden körülöttem lévő embernek kellettem valamire? Kinek erre, kinek arra, de mindenki a hasznot látta bennem, egészen addig, amíg ki nem törtem ebből, és már én láthatom a hasznot másokban. Meg is teszem.
Jobb szemöldököm ráng meg aprón. Méghogy nem emlékszik. Akkor lényegében a nekem tett ígéret felfedése hasztalan volt, és azzal, hogy eleget tettem neki, magam alatt vágtam a fát. Szemeimet lehunyva nevetek fel halkan, amely egyre csak erősödik, de így sem lesz bántó a fülnek, megtartja mélységét és őszinteségét. Mit ne mondjak, régen húztak csőbe. Főleg ekkorába. Kékjeimet nyitom ki, arcára szegezem őket, ahogy megszólal. Türelmesen várom meg, amíg iszik pár kortyot, majd elhangzik a kérdéssel vegyített tisztalap részéről. Őszintén mosolyodom el, ahogy elkapja kékjeimet.
- Jelenleg? - kérdezek vissza kissé rekedtes hangon, pillantásomat szakítom el róla, szinte már zavartan sütöm le azokat, ahogy a mosoly is halványabb lesz. - Képmutatás lenne szétválasztani a múltamat és a jelenemet. A múltamnak köszönhetően kaptam meg azt a jelent, amiben most élek. Alfred Nathan Declaire vagyok, ahogy az irodában is az voltam, akivel először találkoztál - visszaemelem rá tekintetemet, a féloldalas mosoly nem lankad. - De, hogy a kérdésedre is válaszoljak… - kapom el az engem fürkésző kékeket, amiket nem eresztek. Mostantól, félek, hogy soha többet. - Alfred Nathan Decalire, kockázatelemző és bártulajdonos. Döntsd el te, melyik nevem hova illik - ezért jött, nemde? Hogy felfedjem a lapjaimat, hogy megtudhasson mindent, amire csak kíváncsi. Azonban, ha a kérdésre nem tudok tisztán felelni, felróható nekem, hogy nem is teszem meg? Így a legszebb, nemde?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV


#Barázdabillegető
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
Írta: 2020. november 13. 17:54 | Link

Nath-nek címezve

Képes volt minden aggodalmát, feszültségét és óvatosságát, amik nőttön-nőttek a hetek, sőt, hónapok folyamán, az étterem küszöbén kívül hagyni. Gondolatai közé ugyanúgy bekúsztak az Alfreddel kapcsolatos tucatnyi kérdés és kétes érzés, mind a szürke hétköznapok szabad perceiben, mind a lázas munka közben. Időről-időre azon kapta magát, hogy hideg fut végig a hátán, ahogy az az őszinte, mégis valami sokkal többről árulkodó félmosoly megjelent lelki szemei előtt. Szavainak tiszta csengése és a mögöttes tartalmak szerteágazó vonulatai kényszerítették megállásra, hogy lehunyt szemekkel, mély lélegzetvételekkel taszítsa ismét az egyának egy távoli szegletébe azokat.  Háromszor találkoztak csupán, mégis, mintha minden egyes nap Alfred árnyéka felcserélte volna a sajátját.
Válaszokat akar, megismerni, ha nem, megérteni a férfit. Meglelni mi van a mosoly mögött, a zavarba ejtően őszinte mosoly mögött, ami mégis folyamatosan valami kellemetlen ízt hagy maga után. És pontosan tudja, hogy erre csakis úgy lehet képes, ha nincs benne félelem a lehetséges változók miatt, ha nem bocsátkozik idő előtt feltételezésekbe, hanem ugyanolyan elszántan és nyíltan állja Alfred tekintetét, mint amit ő szeretne elérni vele szemben. Aggódni ráér később, miután útjaikat ismét megszakítva, mindenki elindul a maga kis ösvényén… az étterem küszöbén túl.
- És te megadtad nekik a lehetőséget, hogy bizonyíthassanak? - szemöldöke kissé megemelkedik, miközben kellemes félmosolyra húzódnak ajkai. Adódhat a kérdés, hogy ő kapott-e bármilyen isteni sugallatot, bármit, ami alátámasztja hitét? A válasz egyszerre igen és nem. A rúnákban rejlő, földöntúli képességek végtelen tárháza az, ami épp elég indokot ad neki a hitéhez.
Kékjei azonnal elszakadnak Alfred arcáról, ahogy melléjük lép a pincér. Kedves mosollyal és az étlapra rá se pillantva adja le a rendelését; Az úr vacsorája. Kellemes tölteléke lesz a délutánnak.
Ahogy ismét kettesben maradnak, némán, odaadó figyelemmel hallgatja Alfred minden egyes szavát. Óvatosan emeli el ismét a poharat az asztal lapjáról és emeli ajkaihoz egy elnyújtott korty erejéig, hogy elrejthesse mosolyát, mi akaratlanul kúszik arcára.
- Igazán diplomatikus válasz - biccent is egyet mellé, alátámasztva szavait. Az üveg halkan koppan, ahogy ismét elfoglalja a neki szánt helyet az abroszon. - Akkor azt hiszem a múltad iránt kéne érdeklődnöm, hogy utána megválaszolhassam azt, hogy ki vagy most - hangja kellemes lágysággal ereszkedik kettejük közé, amit egy legyintéssel oszlathatna semmivé Alfred, ha akarná. Nem szokott mások életében vájkálni, tiszteletben tartja mindenki magánéletét és titkait. Így most is ott a ki nem mondott lehetőség a választásra; a figyelmen kívül hagyásra.
- Viszont úgy érzem, hogy valami még hiányzik… hogy a felsorolásból kimaradt egy igen fontos részlet... - homloka ráncba szalad, ahogy kékjei a terítékre szegeződnek. Pár elnyújtott másodperc múlva találnak vissza a férfi arcára és mélyeszti őket az őt fürkésző szempárba. - az, ami miatt engem az irodádba vitettél. - hangja halkan, mégis kellő erővel állapodik meg kettejük között. Aggódni ráér később, most a magabiztossága a fegyvere. Mást nem engedhet meg magának az őszinte, mégis kettős érzéseket kiváltó mosollyal szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed