Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Júlia úgy morrant Marinara, mintha nem ő húzta volna be a szertárba egy pillanattal ezelőtt. Ez pedig éppenséggel nagyon nem tetszett a barnának, de hiába. Jobban lekötötte a vár látványa, mint Júlia modora, így a legegyszerűbb cselekedetsort mutatta be, hozzá egy instrukcióval. Ám a határozott elutasítás - és az elé álló test - miatt hátrahőkölt.
- Miért nem? - pillogott rá értetlenül.
- Én öhm... nem - nézett a sebre hahotázva. Tudta, hogy csak idő kérdése, hogy lebukjon, de nem gondolta, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Márpedig ha Júlia rájön az igazságra, akkor bizony meg fogja vele keseríteni az életét, ahogy eddig is tette minden gyengepontjával.
- Jobban jársz, ha az ispotályba mész. Elkísérlek, hogy nehogy elájulj menet közben. Vagy... van egy ismerősöm ott, idehívhatom - jött hirtelen az ötlet, és nadrágja zsebeiben kezdett kutakodni. A baj csak az volt, hogy elvarázsolta őket, hogy minél több dolog beleférjem, így könyékig elmerült benne, de így se találta meg az a telekommunikációs eszközt. Vagy ahogy Roland tanította neki, telefont.
- Jó, lehet, hogy nincs nálam a mobil, de találj mást - szólt zavartan a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Látta, hogy a másik szenved. Tudta, hogy valahogy segítenie kéne, de egyszerűen képtelen volt bevallani, hogy nem tud. Hogyan is lenne rá képes, ha még csak érdekelné, csak-csak de így biztos nem. Az óráira is éppen csak bejár, mert muszáj.
De Júlia csak kéri, és kéri, még ígérget is neki. Sőt, saját stílusához képest szépen is kéri, szóval tényleg rá van szorulva Marina segítségére. A barna összeszorította a száját, toporgott egy kicsit, de kész, ennyi volt. Nem bírta tovább visszatartani a nyelvét.
- Nem segíthetek, mert nem tudok. Az egész iskolában nem találsz még egy olyan rossz gyógyítót mint én - bökte ki végül. Egyszerre volt megalázó, és felszabadító az igazság. Még a tanárai se értik, hogy mit keres azon a szakon. Amikor az első órán meglátták, majdnem lefordultak a székükről a meglepettségtől.
- Értsd meg, hogy bármennyire szeretnék segíteni, nem tudok - fújta ki a mellkasában tartogatott levegőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Ritkán vágták a fejéhez, hogy hazudik. Pedig néha szokott, de nagyon rossz benne, szóval inkább az egyenes utat követi. Vagy nem mond semmit, az könnyebb. De Júlia olyan gyorsan biggyeszti rá a hazugság bélyegét, mint amilyen gyorsan leég a Főnix hamvadó napján. Marina eltátotta erre a száját, és mint egy halacska tátogni kezdett, ahogy összeszedte a gondolatait.
- Nem, én tényleg nem. Nem vagyok gonosz - védekezett erőtlenül. Érezte, hogy a mellkasa összeszorul, mert bár Júliával soha nem volt jóban, azért azt hitte ennyire rosszakat gondol róla a szőke. Pláne úgy, hogy nem is adott
rá okot.
- Hogy.... - szaladt ki az összes levegő a tüdejéből egy pillanat alatt, és szemét azonnal elárasztották a könnyek. - Én nem... - szűkölt a lány, és arcán potyogni kezdtek a könnycseppek. Az utóbbi napok összes felgyülemlett feszültsége benne volt azokban a krokodilkönnyekben, mintha csak ez lett volna az utolsó csepp, amit el tudott viselni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Kezével agresszívan sodorta le a könnycseppeket az arcáról, mintha nem is Júliára lenne mérges, hanem arra, hogy szomorú. Lehet, hogy valaki azért sír, mert sír? Ha igen, akkor Marina Darikkal épp ez történik. Az ő világában valahogy minden annyira más, mint máséban.
- De igazad van. Képtelen vagyok egy egyszerű varázslatra is. Egy pillanat alatt kicsapnak a gyógyítóiról - magyarázott, miközben kezeivel folyamatosan a szemét dörgölte, mert folyton elő-előbuggyantak a könnycseppek.
- Én nem akartam. Én nem akarok gyógyítani - hüppögött, ahogy a mellkasa zakatolni kezdett fel-alá. - És Loki is... Loki meg.... - fúlt megint vígasztalhatatlan sírásba. Ki se tudta mondani a szót, pedig igaz volt. Elhagyta. És még csak nem is szólt róla neki. Annyira igyekezett elfogadni, hogy igazán nem is fogta még fel, hogy ő maga mit érzett. Pedig legmélyen olyan kétségbeesett volt, mint abban az animációs mesében a medvebocs, amit Ádámmal néztek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Eltört a mécses a lánynál. Darabjaira, mintha minimum a tizedikről dobták volna ki a csetrest. Júlia pedig mintha most próbálta volna összekapargatni a kis darabkákat. Nem is edényről volt itt szó, sokkal inkább Marina lelkéről, ami mostanában farkasok áldozata lett.
Szipogva engedte a szőkének, hogy megemelje az állát, és belenézett azokba a megnyugtató kék szemekbe. - Oké - biccentett aprót, és keze már nyúlt is az övéhez, hogy a pálcatartót kipattintva előhúzza a mélyzöld fadarabot. Nagy vöröslő szemeivel Júliára nézett.
- Oké. Mit csináljak? - kérdezte, és arcáról lerítt, hogy milyen komolyan kezeli a helyzetet. Tényleg segíteni akart, és mellette bizonyítani is. - Azt a varázsige mondása közben pálcámat végig kell húznom... végig a seb mentén, mintha cipzáraznék - próbált visszaemlékezni mindenre, amit megjegyzett, majd félve Júliára nézett. Talán megint azt mondja, hogy buta. Hogy menjen el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Egy halvány mosoly játszott az ajkán, ahogy Júlia megdicsérte. Talán ez volt az első kedves szó, amit hallott tőle ismeretségük alatt, és eddig nem is mert ilyesmiben reménykedni. És habár tudta, hogy a szőke csak azért mondta neki, mert szüksége van rá, mégis örült neki.
Egész addig, amíg nem kezdett el furcsán viselkedni. Marina gondolkodás nélkül fogta meg lány karját, és derekát. Lassan, gyengéden segített neki a földre ülni, és hátát a polcnak vetette.
- Júlia, Júlia kérlek... segítened kell. For helvede! - sziszegte Marina, és remegő kézzel túrt bele a hajába. Mély levegő be, mély levegő ki. - Kom nu, Marina. Du kan gøre det! Gyerünk, Marina. Meg tudod csinálni! - biztatta saját magát.
- Ne add fel - simította meg Júlia arcát baljával, jobbjában a pálcát a kötés felett tartotta, aztán lassan leválasztotta róla az anyagot. Aranyosan hullt alá a koszos vér, és Marina tétlenkedés nélkül érintette a még épp felülethez a pálcája végét. Hippo.... hippo... mi a szar lehet az a varázsige. És mintha csak Odin segítette volna meg, hirtelen bevillant neki.
- Hippokrax - mondta ki erőteljesen, határozottan, mintha csak tudná mit csinál. Lassan húzta a sérülésen végig a pálca hegyét, ami kissé vörössé vált tőle, de a nyílás lassan elkezdett beforrni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Maga se hitte el, hogy tényleg képes volt megcsinálni. De ahogy húzta a pálcát, úgy zárult össze egyre inkább a seb. A vér lassan elfogyott, és már csak a körülötte elmosódott vörösség adott tanúbizonyságot arról, mi történt. Meg egy heg. Hiába koncentrált Marina majdnem annyira, mint az okklumencia gyakorlatok során, mégse tudta teljesen sikeresen végrehajtani a varázslatot. Ujjai megsimította a vörös csíkot, és lassan leeresztette a lány mellé karját.
Elmosolyodott, talán egy kis hang is kijött a torkán, miközben szeme Júlia nyugodt vonásain járt körbe. - Aludj csak... - mondta elhúzva a száját egy pillanatra. Aztán felállva leengedte karján a talárját, és összegyűrve azt óvatosan Júlia feje alá illesztette. A kis helyiség másik felében nekidőlt a falnak, és felrakta a fejesét, amiből megint elkezdett Lizzo üvölteni. Abban a pillanatban valami másra vágyott. Gondolatai egy régi melódia után sopánkodtak, és a lejátszó egy pillanat alatt váltott. Harry Styles lassan kezdett énekelni a felébe, és ő csak Júliát nézte. Olyan más volt így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Amint Júlia lehunyta a szemeit, Marina agyában a fogaskerekek elkezdtek pörögni, hogy szinte félő volt a nagy kattogás és zsizsegés felébreszti a szőkét. Egy picit csak nézte a másikat a falnak dőlve Marina, hallgatva a fülébe morajló balladát, majd pillantása a polcokra esett. Egy pillanat alatt felmérte mekkora nagy káosz uralkodik körülötte. Nem volt rendmániás, sőt. Szobatársai gyakran panaszkodtak rá, hogy mindenfelé szerte szórja a cuccait, viszont nem volt jelenleg jobb dolga. Így fenekét riszálva, halkan hümmögve nekilátott a szortírozásnak.
Meglepő módon rengeteg dolog volt ott, ami nem működött, vagy eltört, de míg Marina a gyógyító varázslatokhoz cseppet se konyított a javítás egész gyorsan ment neki. Adódik abból, hogy gyakran eltör dolgokat. Szóval szép lassan átpakolt mindent. Eleinte még le is porolta őket, de arra gyorsan ráunt, illetve rájött, hogy nem lenne a legjobb, ha a pici szoba levegőjét telerakná apró porszemekkel, aztán Júlia belefulladna. Aztán megint kiabálna vele, mint pár órája.
A takarításból egyedül a hirtelen mozgás zökkentette ki, amitől annyira megijedt, hogy hirtelen a kezéből is kiejtette a könyvet, amit nézegetett. Kezét a szíve fölé helyezte, miközben hatalmas levegővel együtt engedte ki a félelmet.
- Huhh... megijesztettél - szólt, kicsit talán hangosabban is a kelleténél, hiszen még a fülén fent volt a fejes, amit csak ezután tolt lejjebb.
- Jobban vagy? Jajj, mit csinálsz? Inkább el kéne menned a gyengélkedőre, vagy találni valakit... vagy... - térdelt le Júlia mellé, és aggódva nézte a lány tevékenykedését. Biztos nem lenne szabad hagynia, hogy ezt csinálja. Ha egy picit jobban figyelt volna az óráin, talán most tudná mit tegyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Marina egész lénye olyan ártatlanságról tett tanúbizonyságot, amelyről a magyar emberek azt hiszik nem is létezik. Beszélhetünk itt az évszázados múltról, az emberekbe ivódott keserűségről, szembeállítva a dánok híres hygge-ével. De a Darik lány egyszerűen tényleg nem tudott hosszú távon haragudni senkire sem. Júlia megbántotta őt, többször mint bárki más az életében, mégis olyan aggodalommal nézte a másik ténykedését, ahogy Kendét is lesné.
Az ajkaira szorított ujj végül tényleg eléri a hatását, egy pillanatra még levegőt is elfelejt venni a barna. Ajkain még pillanatokig érezte az érintés okozta bizsergést, ahogy immáron halkan, reszketegen próbálja szavaival megállítani a másikat.
- Mégis mivel buknánk le? Miért nem mehetsz gyengélkedőre? - tette fel újra a kérdéseit, aztán széttéve a sarkait beült a kettő között kihagyott részbe, és óvatosan megfogta Júlia kezét.
- Várj, segítek - szólt szomorúan. Talán azért, mert nem mondta el a másik. Talán mert nem fogadta meg amit mondott. Ujjai határozottan fogták meg a kis szemcséket, játszi könnyedséggel találva rá az átlátszó tárgyakra a bőr felületén. Igyekezett nem nagyon mozgatni a sebben, hanem gyorsan, hatékonyan eltűntetni azokat, és a mellettük lévő polcra helyezni, hogy véletlenül se tenyereljenek bele újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Csendben szedegette a darabokat, talán még soha nem volt ennyire nyugodt és szótlan egész életében a lány. Most nagyon koncentrált. Rosszul érezte magát, amiért az elején olyan lassan lehetett rávenni, hogy segítsen. Hiszen sikerült neki. Igaz, életében először, és nem is lett olyan szép, mint az összes többi társának lett volna. De megcsinálta.
- Madame Lykke mindig azt mondja azok a legjobb dolgok, amiket nem kötelességből teszünk - válaszolta Marina rá sem nézve Júlia arcára. Miközben szedegette a darabokat nyelve kikandikált ajkai között bal oldalra, és ficeregve próbálta megtalálni a legjobb szöget, hogy a gyér fényben is meglássa az összes kis darabkát.
- Így ni. Nem a legszebb, de... - vonta meg a vállát, ahogy újra megszemlélte a munkáját. - Tényleg nem vagyok jó gyógyító, sajnálom - pillantott vissza a lány arcára. Most annyira más volt, mint ahogy szokott lenni, hogy kedve lett volna több időt vele tölteni. Addig, amíg nem vált vissza. Félt, hogy ha most elmennek, megint minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Egy apró mosolyt elengedett a visszakérdezésre. - Madame Lykke a... hogy is mondjátok... házvezetőnk. Gyakorlatilag ő nevelt fel a nagyival - magyarázta meg Marina hozzá képest nagyon lerövidítve a történetet. Talán Júlia a koncentrációjának még hálát is adhatott, mert ha egyszer elkezdi, akkor estig ott maradnak, miközben mesél. Mármint nem az otthoni dolgokról, arról annyira nem szeret, legalábbis nem olyan szabadon, mint másról. Valószínűleg egyik mondat követte volna a másikat, és már megint arról szólt volna a fáma, hogy miért van Marinának viking vére.
Kicsit talán elpirult. Igen, ebben a fényben nem látszódott jól, de bizony elöntötte a pír az arcát, nem volt hozzászokva, hogy ő legyen a nap hőse. Sőt, általában őt kell megmenteni valakitől, valamitől vagy épp saját magától.
Nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Júlia olyan gyorsan darált, már csak arra lett figyelmes, hogy megint fenyítik. Összeráncolta a szemöldökét, és értetlenül rázta meg a szemöldökét.
- Nem akarlak megzsarolni. És nem is akarok tőled semmit olyat - mondta ki lassan a szavakat, még mindig bambán pislogva. - Milyen ember lennék, ha itt hagynálak eszméletlenül? - ingatta tovább a fejét már sokkal hevesebben. A takarításról inkább nem szólt semmit. Júlia már így is furcsán nézett rá, mi lett volna, ha beavatja abba, hogy milyen furcsán működik. Helyette ujja elkezdte a másik ujját megérinteni egyesével, egymás után, aztán vissza. - Amúgy is szívesen maradtam - vont vállat. - Amikor alszol egész kedves vagy - jegyezte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Felszisszent, ahogy hirtelen ujjai csak a levegőt bökték meg a bőrfelület helyett. Júlia néha olyan volt, mint egy süni. Megijedt, és gombóccá alakulva kitette a tüskéit, hogy megvédje magát. Pedig Marinától éppen nem kellett volna tartania. Ha volt ember a földön, akiben minden ellenére túltengett a naivitás és a pozitív látásmód, akkor ez az a lány.
Nagy szemekkel nézte Júlia ténykedését, hirtelen nem értette mi rosszat mondott. Csak az igazat állította, hát ezt a szőkének is be kell vallania.
- Minden ember kedvesnek születik, csak van akit elrontanak a körülmények - vonta meg a barna a vállát egyszerűen. - Néha visszatalálnak, néha nem. Például Brightmore prof. Na ő tutira nem talált vissza a kedvességhez - fújta fel egy pillanat alatt a pofiját Marina, már a férfi gondolata is elegendőnek bizonyult, hogy mérges legyen. Dühösebb, mint Júliára, amiért megríkatta. Sőt, mint Lokira. - Annak az embernek nem kéne tanárnak lennie, én mondom. Versenyt csinál abból, hogy megkeserítse az életemet - sóhajtott fel teátrálisan Marina. Végül más eszköz híján a saját kezével kezdett el babrálni.
- Akkor jók vagyunk? - nézett fel félve a szőkére. Ő sose akart rosszban lenni. Sőt, első pillanattól kezdve pozitívan állt a másikhoz, nem is értette, hogy miért olyan ellenséges vele. Mármint de, mert nem ő az első ember, aki azt mondja rá, hogy idegesítő, de mégis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Marina kicsit meglepődött Júlia reakcióján. Elvégre éppen panaszkodik, nem kéne ezen nevetni. A válaszra pedig szimplán felhúzta az orrát, és ujjával megmasszírozta, mintha csak le akarná törölni róla Júlia ujjlenyomatát.
- Egyikőtöknek se kéne ebből versenyt űznie - morogta a bajsza alatt a barna. Még szerencse, hogy nem egy sértődős fajta. Vagyis nem haragtartó, igen, ez a pontos megfogalmazás, így egy pillanattal később már boldogan vette, hogy Júlia nem ad neki harapós választ. Sőt, ami azt illeti az eddigi legjobb beszélgetésük zajlott le.
- Ami azt illeti... - pattant fel a barna is ültéből, és az egyik polcon kezdett el kutakodni. - Nem tudtam, hogy az a te pálcád, de tudod nem ez volt az egyedüli amit találtam, szóval összeraktam őket egybe, és, és, és.... remélem tudod hogy melyik az - nyitott fel egy kisebb dobozt, amiben olyan hat pálca csücsült gazdájára várva.
- Elég hihetetlen milyen gyakran veszítik pálcájukat a diákok a szertárban. Mármint gondolom ez hosszú évek alatt gyűlt fel, de akkor is. Mikor jönnek vajon rá, hogy elhagyták? Meg amúgy is, vesznek helyette másikat? De az meg nem olyan - elemezgette, miközben kezében tartva a dobozt várta, hogy Júlia kitalálja melyik illik hozzá. Olyan volt ott a szertárban, mint valami eladó. Még annyit is beszélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Onnan lehet tudni, hogy Marina már egészen komfortosan érzi magát Júlia közelében - az elmúlt évek összes gonosz megjegyzése ellenére -, hogy megint elkezdett mindenfélét beszélni neki. Csak mondta és mondta, mintha soha nem lenne vége, egészen addig, amíg a lány mondata meg nem állította. Feje kissé hátra hőkölt, szemöldöke összeszaladt egy csíkba.
- Minek kéne egy egész pálca doboz? Nem tudod melyik a tiéd? - ámult el a barna egyszeriben. Hát ő aztán soha nem tudná elfelejteni a mélyzöld szépséget, ami most is a tartójában pihent. Annyira a kezére állt, és amúgy is volt rajta egy folt, ami az egyik Lokival közös "projekt" alkalmával került rá.
- Esetleg kimehetünk az udvarra, és megpróbálhatod őket. Akkor aztán tuti biztos lehetnél a dologban. A többit meg visszaraknánk, hátha még visszajönnek érte - szögezte le Marina. Még hogy kell az összes, hát másnak is szüksége van rá, lehet a gazdája még arra lófrál valamerre, csak nem tudja hol kéne keresnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Na jó, ha eddig Júlia cseszegette azzal, hogy nem elég figyelmes, és jó tanuló, akkor itt az ideje visszaadni. Vagyis megtenné Marina, csak most épp jóban vannak, szóval nem fogja. De ha megtenné, hogy megtehetné. Érted. Szóval hogy mi az, hogy valaki nem tudja milyen a pálcája.
Nyílik a szája, kérdezne, de megakad. Fél teljes órába? Vagy egy egészbe? Akkor az most fél, teljes, vagy egész. És mi a teljes meg az egész között a különbség? Legszívesebben azonnal fordulna ki, hogy megkeresse Lokit, és megkérdezze ennek mi értelme van, de se Loki nincs már, se nem fogja Júliát otthagyni.
Keze erősebben markolta a dobozt, ahogy érezte másik oldalról a nyomást. Gyanúsan nézett fel a szőkére, egészen rosszat sejtett. - Nem akarod megtartani őket, ugye? - adott végül hangot félelmének. - Bármelyiknek visszajöhet még a gazdája - szólt figyelmeztetőleg. Ő is nagyon kiakadna, ha valaki elvinné a pálcáját. Akkor is, ha saját hibájából is vesztené el. Meg különben sincs semmi joguk más cuccait elvenni. Ez nem egy dán hozzáállása. Ez nagyon magyar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Nem sok elve volt Marinának, legalábbis csak néhány, amiről tudott. És az egyik ilyen, az a mások birtokának elbecstelenítése volt. Dániában megbüntettek azért, hogy átmész a piros lámpán, mikor egyetlen autó se közeledik. Kint hagyják a bolt előtt a csecsemőket a babakocsiban, mert senki nem viszi el őket. Olyan mélyen gyökerezett ez az életérzés Marinában, hogy mikor a Roxfort első évében ellopták az egyik füzetét, képes volt az igazgatói irodáig feltrappolni miatta. Most ugyanazokat a vibe-okat vette fel Júliától, mint akkor Ashleytől.
- De... - nézett a lány ártatlanul fel Júliára. Hirtelen elfogytak a szavai. Már nem volt a szőke olyan kedves, talán aludnia kellett volna még egy picit. De végérvényben Mae keze engedett, és szó nélkül hagyta, hogy a másik kisajátítsa a kis dobozkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Ha azt mondanánk, hogy szenvedett, akkor épp csak gyenge eufémiával fejeznénk ki azt, amit Marina végzett az udvar padján. Körülötte két három könyv volt szélesre tárva, egyikből rondább képek meredtek az elhaladóra, mint a másikból. Nem volt mit tenni, ilyen ez a Ragálytan.
- Szóval a magiofil.... aaaaa... - Fél szemmel belelesett a könyvbe. - ... bájitalok, átkok, lények és mágikus entitások által terjesztett fertőzések, amelyek.... - nézett újra az agyon gyötört lapokra. - ...csak akkor kötődnek a szervezethez, ha abban pezseg a mágia - bólintott magának a végén, büszke fejjel, csak hogy utána egy pillanat alatt lehervadjon róla. Nem fog menni. Utálja a gyógyítóit. Nincs ember a földön, aki képes lenne beleverni ezt a fejébe.
Sóhajtott egyet, és kétségbeesetten nézett maga köré, hogy találjon valamit, ami eltereli a negatív gondolatait. Felvette a padról a rágóját, és bevett egyet. Aztán még egyet. Meg még egyet, hogy a végén már akkorára dagadt az arca, mint egy jól lakott mókusnak, és csámcsogni kezdett. Vajon mekkorára tudja felfújni a rágót?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Épp csak megfogalmazódott a gondolat a fejében, a szájában már próbálta is kis gömbőccé, majd lapos amorf figurává gyúrni a tömérdek mennyiségű rágót. Nehezebbnek bizonyult, mint előre gondolta, pláne amikor fújni is elkezdte. Túl kicsi ehhez a szája, pedig ő is tudta, hogy amúgy a kelleténél nagyobb. Na de a lényeg, hogy végre megindult a lufi. Szép lassan kezdte el felfújni, egyrészt, hogy ne szakadjon ki azonnal, másrészt mert nem is tudta nagyon gyorsabban. Remélte, hogy felfúvódik akkorára, mint a feje. Akkor tuti lő egy képet Kendének, biztos büszke lesz rá. Rómában... Nem, inkább nem küldd képet. Csak elkészíti. Aztán megmutatja, ha visszajött. Meg elküldi Rolandnak, hogy jót röhögjön. Igen, vannak más barátai is, nem csak Kende meg Loki.
Ahogy egyre vékonyabbá vált a rágó, úgy nehezedett a feladata, hogy ne durrantsa ki. Óvatosan, már akkora volt, mint egy jól megtermedt pomelo, de még fújta, és tette volna ezt tovább, ha nem kezdik el üvöltözni a nevét. Hirtelen úgy megijedt, hogy nagyot fújt a lufiba, ami szétpattanva beterítette a fél arcát, a lány meg behúzva nézett a hang irányába.
- Júlia? - kérdezte félőn. Sose tudott kiigazodni a szőkén. Évekig utálta, pedig legjobb tudása szerint nem adott rá indokot. Aztán hirtelen sütit sütött neki, meg vigyáznia kellett a nyulára - amit olyan komolyan vett, hogy még Srtut is megsértődött rá. Most meg megint üvöltözik.
- Milyen dahabok? - kérdezte értetlenkedve, félig még összeragadt szájjal. A kezével próbálta óvatosan lehámozni az arcáról a ragacsot, miközben aggódva nézett a navinésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Marina sose volt egy gyors ember, és ezt tudta magáról. De most az volt az érzése, hogy nem egyszerűen lassú, de hiányoznak bizonyos információk, amikre szüksége lenne. Az "ez az" pedig nem nagy segítség ennek megfejtésében. Közben meg a feje tiszta rágó, és lassan már mind a két keze is hozzátapad a másikhoz, ahogy a nyúlós anyag teljesen körbe tekeri.
- Ki hazudik? Rólad? - tette fel a kérdéseket, amíg belekente az egyik jegyzetfüzetébe a rózsaszín csomót. Fenét érdekli most a ragálytan, majd ráér ezen a mozdulaton siránkozni, ha megbukik.
Keze és arca még itt-ott rózsaszín, de már legalább képes kinyúlni a lány kezében ide-oda himbálódzó, zizegő újságért.
- Jaaaa, hogy színdarab. Az Operaház fantomját néztük - bólintott Marina. - Tudtam, hogy Amélia szereti, mert amikor Párizsban voltunk belógtunk a Rómeó és Júliára. Igaz, a világítás mellől néztük, félig a színészek feje felől, mert nem volt jegyünk, és oda bújtunk - válaszolta a lehető legártatlanabb módon a barna. - Miért, te is szereted őket? Én főleg azt szeretem, amiben ének is van, nem csak monológ. Főleg, ha ilyen régi magyarul van, az nehéz - beszélt tovább Marina, és felhúzta az egyik lábát, hogy kényelmesen elhelyezkedjen. Még örült is, hogy Júlia rárontott, így nem kell tanulnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Már épp elhitte volna, hogy a nehezén túl van, mert hogy végre kiderítette, hogy miről van szó, amikor Júlia újra felcsattant. És ezúttal minden szavát tökéletesen értette Marina.
- Hey! Amélia nagyon jó barátom, szóval ne mondj rá ilyeneket. Igenis szép lány, más különben nem legyeskedett volna körülötte Loki éveken keresztül - dobbantotta le a lábát Marina mégis a földre felháborodottan. Móric sajnos olyan ember, aki nagyon hiú. Magát, és a környezetét nézve is. Szóval az, hogy Csibét összeszedte anno a könyvtárban, meg utána mindenhol a kastélyban, az bizony jele annak, hogy egy szép nőről van szó. - Ha meg nem szereted a színházat, akkor nem kell menni. Nem értem most hirtelen mi bajod van - nézett nagy csodálkozó szemekkel a másikra a barna. - Most megint haragszol rám, mint... mint tavaly? - nézett sajnálkozón Marina, és még ajka is lefele gördült a kétségbeeséstől. Olyan volt, mint egy szűkölő kutyus, aki meg van ijedve, hogy a gazdája elhagyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Egy pillanatra tényleg megijedt. De aztán Júlia visszavett. Wow, Júlia visszavett csak miatta. Ez nagy dolog elnézve az utóbbi éveket. Ezek szerint tényleg jó barátok.
- Ki? Én meg Amélia? - nézett hitetlenkedve Júliára Marina, aztán visszaereszkedett a padra, félig ráülve az egyik tankönyvvére. - Neeeem, ugyan már. Amélia totálisan... mi is a szó? Pedig tudtam... - csapogatta meg a homlokát Marina, hátha ettől rájön. - Szóval csak a fiúkat szereti. Meg mi amúgy is csak barátok vagyunk - válaszolta, aztán elkezdte tördelni a kezét. Júlia olyan más volt, mint más lányok. Még is meg kellett valakivel próbálnia. Meg akarta beszélni, de Kende nem valami jó az érzelgős témákban. Talán Júlia sem. Fene tudja. - Viszont... van egy lány, aki... aki nekem tetszik - bökte ki lassan, majd gyors ütemre váltott. - Nem szoktam elmondani még olyan sok embernek, mert vannak, akik nagyon furcsán állnak hozzá, de ha már így rákérdeztél azt hiszem neked elmondhatom, hogy én nem csak a fiúkat, hanem a lányokat is szeretem, és nem, még nincs nagy gyakorlatom benne, rendes kapcsolatom se volt lánnyal, de azt hiszem tényleg mind a kettő... néha azt hiszem, hogy csak próbálgatom magam, meg csalódok, máskor meg nem, de igen. Azt hiszem ezt biszexuálisnak hívják. És igyekszem normálisan kezelni, mert mindenki olyan megértő és elfogadó, mintha ez semmiség lenne, de nekem furcsa, és... sajnálom, nem akartam ezt rád zúdítani. Tényleg nem tudom hogy kéne ezt normálisan csinálni - nézett félve a szőkére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Marina aztán tééényleg mindent megtett, hogy ne legyen annyira furcsa. Vagyis nem, mert az egészet magában is tarthatta volna, és amúgy azt is hitte, hogy ennek az lesz a vége, hogy Júlia feláll és ott hagyja, vagy minimum közben elhallgattatja. De nem. Valami sokkal hihetetlenebb történt. Júlia úgy kezdett el magyarázni, ahogy ő szokott. Még a két szép szeme is kitágult Marinának, hát ennyi szót összesen nem hallott még a lánytól. Na jó, de. Amikor tavaly szidta, mikor közös projektet kellett csinálniuk. De azon kívül biztos nem.
- Öhm... hát azt se tudom, hogy neki tetszenek-e a lányok, vagy nem - húzogatta jobbra meg balra a száját Marina. - Lehet olyan mint Amélia, nem tudom. Meg nekem is csak tetszik, nem.. nincs szó igazi szeretetről. Annyit még nem beszélgettünk - vallotta be a barna. Még a végén kiderül, hogy Júlia tényleg lányos lány, akivel az ilyesmit meg lehet beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Wow, tényleg soha nem gondolta volna, hogy majd Júliával beszéli meg a.. nőügyeit, de ez most megtörténik. Ráadásul még csak nem is olyan furcsa. Ahogy a szőke visszakérdez, még Marinának is megjön az önbizalma, hogy még inkább beavassa a lányt.
- Jajj nagyoon - nézett mélyen a szemébe, hogy lássa, tényleg nem hazudik. Hát van szeme az ilyesmihez. - Kicsit magasabb, mint én, de nem zavaróan. És hosszú göndör haja van, ami nagyon szépen csillog a naplementében. Tudod olyan vöröses hatást keltve. Ha tudnék rajzolni, azt mondanám vászonra való, de nem tudok - osztotta meg a problémáit Júliával. - Azon gondolkodtam, hogy elhívom valahova. Hogy ne csak ilyen... szóval asszem valami randifélére. Csak neki nem árulnám el, hogy az. Vagy lehet jobb lenne, ha én se venném annak - gondolkodott el, ahogy szépen elterelődött a jelen világ számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Hihetetlenül jól esett végre kimondania. A lánynak a megismerkedésükkor amúgy is kinyilvánította, hogy tetszik neki, de akkor nagyon részeg volt. Szóval hihette azt is, hogy nem igazi a vonzalma. Aztán a második-harmadik alkalommal meg extrán hülyén viselkedett, szóval a csaj azt is hiheti, hogy gyogyós. És mivel Kende spanja, neki nem merte elmondani. Júlia az első, akinek beszél róla. Talán az utolsó is, ha nem sikerül. De lehet mégsem. Másodpercenként változtatja meg a gondolatmenetét.
- Nem randi randi. Oké, és honnan fogja tudni, hogy randi. Vagy mikortól lesz randi a nem randi? - kérdezte Marina aggodalmasan.
- Hát... eleinte arra gondoltam elviszem a csillaglesőbe, mert lesz az a hullásos izé. De ha nem randi randi, akkor egy koncerttel csak nem lövök mellé, nem? Ott... ott bármi megtörténhet. Meg semmi sem, ha úgy akarja. Nem tudom mit tegyek Júlia - kesergett Marina, és ahogy ficergett még egy könyv a földön végezte, hangos csattanással. - Borka annyira magabiztos, és határozott, hogy mellette tiszta süsü vagyok - panaszkodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Szemei azonnal a könyvre esnek, és már épp megköszönné Júliának, amikor megáll az élet. Mármint a könyv, a szőke, és hát ő is, mert nem tudja mi történik. Talán egy pillangó, aki nem vette figyelembe egyedül a növekvő drámát, és szépen elrepkedett a kettősük körül, de ezen kívül még az idő múlását se lehetett besaccolni. Aztán Marina felsikkantott, és az arca elé húzta a kezeit, hogy csak azt találja el a könyv. Hülye gyógyítói, már nem csak lelki, de fizikai fájdalmat is okoz neki.
- Júlia, ez fáj... mié... - kezdte volna, de a navinés teljesen kikelt magából. Nagy bociszemei csak úgy meredtek a forrongó lányra, és hirtelen nem tudta mitévő legyen. - Én nem értem, most miért mondasz nekem ilyeneket. Én azt hittem támogatsz, és meghallgatsz, és nem is vagyok szoknyapecér, Ádám óta nem volt senkim sem. Ennyire nem akarod, hogy boldog legyek? Vagy... én nem értelek Júlia - hebegett-habogott a barna, és keze, amin a könyv nyoma már most lilássá festette a bőrt, kinyúlt a másik kezéért, hogy ha engedi, megnyugtassa az érintésével.
- Megbántottalak valamivel? Én nem értem mi történt... - tette hozzá. Néha elsiklanak felette dolgok. Meg az is lehet, hogy mégsem érti olyan jól ezt a nyelvet, mint ahogy gondolta, és valami bunkót mondott. A franc tudja. De ez így nem volt jó valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Íme, itt az új év, ő meg alig haladt valamit az egész okklumencia bigyójával. Szóval most magabiztosan eldöntötte, hogy addig nem áll fel a padtól, amíg rendesen el nem tervezi azt a bizonyos emlepalotáját. Vagyis elmetérkép, mert hogy a prof jobban szerette ezt a megnevezést.
Egy lap fölé görnyedt, úgy második órája, és csupán egy szedett-vedett rajza volt meg csupán. Mellette listával, amiket hol kihúzott, hol újraírt, meg átírt, és átnyilazott, szóval egy kész káosz volt, mint maga a lány. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy a délutánja óramentes volt, illetve a termet sem foglalta be ilyen random diáksereg, akiknek fogalmuk sem volt róla milyen nehéz ennek a képességnek a megtanulása. Szemei fürkészték a lapot, és gondolkodott. Mélyen. De amint meghallotta Júlia félénk hangját, az összes problémája kiment a fejéből, és csak azt tudta, hogy minden figyelmét leköti a szőke.
- Júlia, pont akire szükségem van - köszöntötte hatalmas mosollyal a barna. - Képzeld, éppen arra gondoltam, milyen jó lenne, ha valaki meglátogatna, aki kreatív, és szerintem ez illik rád. Meg az se hátrányos, ha elvisel - jegyezte meg, ismerve a saját képességeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

A barna őszintén nem gondolta, hogy ennyire meg fogja fagyasztani Júliát. Hát nem csinált semmit. Most tényleg. Legalábbis nem tudta, hogy tett volna valamit. Szóval csak várta nagy bociszemekkel, hogy a szőke kinyögje a választ. Ami számára nagyon nagyon nagyon hosszúnak tűnt. Közben minimum hat dolog eszébe jutott, amit meg akar osztani a lánnyal, és ebbe bele se tartozott a legfontosabb, ami jelenleg ott hevert előtte.
Aztán ő nézett bambán. - Amnézia? Aranyhal? - kérdezett vissza értetlenül, aztán végre megfejtette. Hát persze, mások nem lépnek olyan könnyedén túl a dolgokon, mint ő. Júlia meg pláne nem szokott. Hiszen vagy három évig haragudott rá isten tudja miért. Csak azt tudta, hogy amíg a kezét meg nem gyógyította - kinda -, addig mindig morcosan és bunkón beszélt vele. Ahhoz képest ez most egészen kellemes.
- Oh, ja igen. De ez olyan... ne vedd sértésnek, de te elég sokszor haragszol rám, szóval a kiabálást már egészen megszoktam. De ha szeretnéd haragudhatok - ajánlotta fel totál ártatlanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Ha igenlő választ kapott volna, akkor bizony kiabált volna Júliával, meg eljátszotta volna a sértett nő szerepét nagyon szívesen. De a szőke nemet mondott, bár nem úgy csinált, mint aki tényleg ezt akarja. Mindegy. Marina aggodalmai csak addig tartottak, amíg meg nem pillantotta a csoki csomagolásán a kedvenc férfinevét.
- For satan, Toms! - kapta fel a csomagot hitetlenül, aztán Júliára meredt, és szinte a gyomráig olvadt a szíve a meghatottságtól. Felállt, és kérdés nélkül megölelte a másikat. - Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - lelkesedett, aztán ahogy visszatottyant a székébe, el is kezdte kibontani a csomagolást.
- Kérsz? Ugye megkóstolod? - kérdezte izgágán, mint egy totyogó gyerek. Nem volt mérges, de ha az lett volna se lenne már, az tuti biztos. Letört egy darabot és a szájába kapta.
- Mmmmmm.... - szólt ki belőle az elégedett dán. - De mégis hogyan? Ide nem is szállítanak. Csak Dániától északabbra van. Nem elég nagy a gyár, hogy ennyi embert kiszolgáljanak, én már csak tudom, tavaly nyáron voltam ott. Amikor jött a mugliőrületem. Hihetetlen milyen szerkentyűk vannak ott - jegyezte meg, bár sejthette volna, hogy ez rohadtul nem érdekli ám Júliát. Mindenesetre az orra alá tolta a csokit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Csak még boldogabb lesz a dán, hogy Júliának is ízlik a csoki. Mert persze tökéletesen tudja, hogy ez az ő szavajárásával bizony ezt jelenti. Hihetetlen, de egész jól olvassa a lányt.
- Nem, nem, nem, nem , nem - nyúlt azonnal Júlia keze után, mielőtt az egyáltalán elhagyhatta volna az asztalt. - Ha már ilyen lelkes vagy a tanulmányim miatt, igazán segíthetnél. Az a helyzet, hogy okklumentálni tanulok, és ki kell dolgoznom az elmetérképem - mutatott a katyvaszos rajzra. - Van még pár rész, amiben nem vagyok biztos. Például szerinted a Single Ladies vagy a Baby Shark szóljon háttérzajnak a fejemben? Előbbi jobban illik rám, utóbbi meg irritálóbb. Főleg a remix verziója - magyarázta Marina, aztán szeme megállapodott AZ eszközön.
- Vagy tudod mit? Ne válaszolj, csak.. nézd meg. Megmutatom neked a fejem - lépett a hatalmas homokóraszerű tárgyhoz. - Ez egy elmetervező, és így mind a ketten be tudunk menni. Megteszed nekem? - kérdezte félve Marina. Nem mindenkit engedne be. Talán három-négy embert összesen. De Júlia mostanában egészen közel került hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Baby Shark it is. Kivéve persze a Wannabe challenge-nél, de arról majd később beszámol Júliának. Gyorsan kihúzta a papírkáján a Single Ladies-t, és a zsebébe gyűrte a feljegyzéseit.
- Hát bizonyos embereket igen. De... de neked szívesen megmutatom - szólt Marina, és zavarában a tarkóját kezdte el vakargatni. Kezét megpihentette a nyaka oldalán, miközben a tárgyat fixírozta.
- Olyan, mint egy zsupszkulcs. Megfordítjuk, és elvisz minket az elmémbe. Addig leszünk ott, amíg le nem pereg a homok, szóval nem valami sokáig. És biztosan tudod, hogy nem ragadsz ott - vigyorgott Marina a szőkére. - És csak plusz jó, hogy a normális idő nem telik közben, szóval észre sem fogják venni, hogy eltűnünk - nyomatta tovább a marketingszöveget a barna. Tényleg szerette volna, hogy Júlia segítsen neki. Illetve... hogy egyáltalán megbízzon benne ennyire. Nem is igazán értette maga sem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire. Kicsit talán ideges is volt miatta. De közben meg izgatott, és eltökélt.