A lány furcsa öltözékét csak most figyelem. De ő is és a stílusa is bejön. Talán, barátság lesz ebből? Sóhajtok egyet és reagálok gyorsan, mert elkalandoztam.
– Szóval… – Sóhajtok egyet, és folytatom. – Szuper, felfedezni a környéket indultál? – Kérdezem, majd folytatom. – Körbe vezethetek ha gondolod. Amúgy én éppen gyakorlatoztam. – Válaszolok a kövi kérdésre.  – Mindegy majd később elmondom oks? – Mondom, és ajánlom fel a lánynak. – Bár azt nem tudom, hogyan kivitelezük ki, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy összebariztunk.

 – Gondolkodom. Majd azt mondom, csak megkérdezted, mit merre találsz, és ezért körbe vezetlek. – Ez jó lesz. Akkor megyünk? Csak menjünk először a házunk felé, hogy letehessem a szereket. És átöltözhessek.
– Mondom neki, mert ebben a ruhában nem szeretném körbe vezetni. – Akkor megyünk? Vagy maradjunk még? – Érdeklődöm a lánytól mi legyen, mert nekem teljesen mindegy.  Elkezdem össze pakolni a cuccokat és a vállamra teszem a karikát és a táskát. Elindulok, de gyorsan megállok. – Akkor menjünk a klubhelyiségben, ezt a táskát megfognád kérlek, mert a karikával együtt kicsit sok. – Odaadom neki. – Bírod? – Kérdezem. – Próbálok lassabban menni, hogy ne maradjon le a lány. De lassítanom kell a sétámat, mert megszoktam, hogy gyorsan megyek. Látom rajta, hogy nehéz neki. – Várj itt a pálcám, tedd le a táskát! – Mondom neki, és előhúzom a saját pálcámat. – Nálad van a varázspálcád? – Kérdezem. – Tanultad már a lebegtető bűbájt? – Kérdezem. – Ha nem, akkor meg tanítom neked gyorsan. Megmutatom, azért. – A varázsige: Vingardium Leviosa. Az O-t nyomd meg. Helyesen, Vingardium LeviOsza. – Kimonom és felemelem az egyik kisebb táskát. – Megpróbálod, azon a  táskán? - mutatok egy még annál is kisebb táskára.

Egy bólintással jelzem, hogy örülök, hogy benne van.
 – Nyugodtan kérdezz, ha valami érdekel, vagy nem értesz. – Biztatom, mert lerítt róla, hogy minden érdekli. Saját önmagamra emlékeztet Sarolta. – Hogyan szólíthatlak? – Mert ez kicsit még zavar. – Szuper, gyere! – Mondom. – Oké. Szólj, ha megálljunk. – Próbálom bíztatni, hogy mondjon bármit, ha úgy gondolja.

Ahogy leteszi a táskát, látom rajta, hogy megkönnyebbül. A pálcáját előhúzza és befordítja  helyes irányba a kezében lévő pálcát. – Milyen kecses, ez hasznos a varázslásban, és nagyon szép a pálcád. Megnézhetem? – Kérdezem érdeklődve, mert nagyon érdekes pálca. Megpróbálja a varázslatot, de nem sikerül.
– Ne aggódj, senkinek sem sikerül elsőre. Próbáld meg még egyszer. – Bíztatom. – És próbáld meg nem ennyire menyomni, Nézd, Vingárdium Leviósza! – Mondom ki hangosan és tisztán. – Semmi probléma, próbálkozz meg vele még egyszer. Ha gondolod néha taníthatlak pár varázslatra. Csak beszéljük meg, hogy mikor ki és hogy ér rá. – Ajánlkozom, hiszen, látszik, hogy kell még gyakorlás neki, és én szívesen gyakorlok vele, ha van időm a tanulás mellet. És ez jó ürügy, hogy találkozzunk, én ezért is szeretek tanulni, főleg másokkal, mert akkor össze tudunk jönni és beszélgetni. Szerintem ez egy szuper időtöltés. – Akkor majd megbeszéljük, mutasak valamit karikával? – Igy szólok, és felkapom a karikát és felpattanok. És dobok egyet és teszek alatta egy sötnét.

– Értem, és igen engem Nonónak. – Amikor átnyújtja a pálcát, a tapintás és  annak mágiája átjár engem. – Furcsa, olyan mintha a pálcában nagy lenne magától is a mágia. Ki próbálhatom? – Csak azért, mert van szerintem egy különleges ereje – intek a pálcával és csinálok egy lebegtető varázslatok – Hűha! Nem is mondtam semmit, de lebegett. Nagyon szuper ez a pálca. – Visszaadom a pálcát a lánynak. – Biztos nagy volt a kapcsolat a pálca és a nagymamád között. Hogy hívják a nagymamádat? – Kérdezem.
– Ügyes vagy! Nagyon szép volt! – Dicsérem azokat a szavakat amiket a tanárok szokták a diákokat. – Szívesen.
– Örömmel, majd megdumáljuk, mikor. Majd összeegyeztetjük, hogy mikor ki ér rá. – Mondom. Megpróbálok olyat amit esetleg ő is elsajátíthatott már.
– Oké – a torkomra helyezem a pálcát és ezt mondom: – Sonorus. – Na ez így néz ki. – Beszélek és a hangom mint egy ogre – Most Halkítsuk, – Tacito! – És a hangom olyan mint volt. – Megpróbálod valamelyiket? – ezeket neki is el kell, hogy tudja sajátítani. Megvárom, amíg gratulál és megpróbálja, ha akarja. – Segítsek? melyiket szeretnéd megpróbálni. Amúgy gyakorolni is segíthetek majd. – Mondom. Remélem sokat tanul majd tőlem… Szeretnék jó tanár lenni neki. – Folytatjuk? – Kérdezem. Belegondolok, hogy én is itt kezdtem. És kicsit el is elkalandozik a figyelmem.

A külvilág megszűnik egy pillanatra és csak azután térek magamhoz, hogy a lánynak visszaadom a csodás pálcát. – Nagyon jó vele varázsolni. Biztos így könnyebbek neked az órák – elmosolyodom. – Nagyon tökéletes. Bárcsak ilyen pálcám lenne! – álmodozom. – Akkor biztos nagyon fontos neked a pálcád, Vigyázz rá nagyon! – ajánlom. Mesél mesél, és csak azon agyalok, milyen lenne, ha nekem lenne egy ilyen “tökéletes” pálcám. – Bocsi, mit is mondtál, elkalandoztam megint. – Hűhha, vagy nagyon fáradt vagyok, vagy csak… Nem az biztos nem, na mindegy. Nem is tudom. Miért kalandozok el folyton? – gondolkodom ilyen gondokon. Mire, feleszmélek, hogy a lány elkezdett valamit. – Na akkor folytassuk, nagyon bocsánat most Saci, fogalmam sincs mi van velem. – Nagyon ügyes vagy! – Meg is tapsolom gyorsan. – Milyen varázslatot mutassak még? – Kérdezem, mert nem jut hirtelen eszembe semmi. Valamiért kikapcsolt az agyam. Eszembe jutott egy ötlet hátha attól kicsit vissza jön a figyelmem. – Ha nem bánod, gyakorlok egy kicsit, hátha a figyelmem megjavul. – Feldobom és bukfencezek alata egyet aztán ugrókötelezek a karikával, utána pedig feldobom és át fordulok allata. – Igy sokal jobb már. Folytathatjuk szerintem. – Mondom rá egy fél órára. – Akkor, gyere és mutatok még egy varázslatot ha van kedved. Milyet mutassak? – Kérdezem a lánytól, mert biztos rengeteg varázslat érdekli, de még nem volt alkalma kipróbálni őket, mert félt. De most egy “tapasztaltabb” boszival van együtt, így talán nem fél annyira kipróbálni új dolgokat. Ezt abból szűröm le, hogy én amikor elsős voltam, nem mertem annyira kipróbálni varázslatokat egyedül, csak ha volt mellettem egy nagyobb és tapasztaltabb boszorkány vagy varázsló.