Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sharlotte


Élvezem a napsütést, lazán kicsit a nap felé fordítva az arcomat. Tudom, hogy ilyenkor vigyázni kellene a nappal, hiszen könnyen leéghet az ember és meg is fázhat, hogyha nem figyel de úgy vélem, hogy itt az udvaron nem fúj annyira aszél és egész szépen idesüt a nap, nem is kell attól tartani, hogy megfázik az ember. A leégéstől már annál inkább, de szerencsére a fák lombjai kicsit szűrik a napsugarakat, úgyhogy azt hiszem elég sokáig kellene itt ücsörögni, hogy meg is látszódjon. Na meg persze nekem szerencsém van, hiszen az ingemet csak feltűrtem, ahogy beborítja az egész hátamat, max. a nyakam van kint. A fejemet a nap sugarai felé tartom, ezért nem is nagyon figyelek fel arra, hogy valaki közeledik. Csak a cipőkopogásra leszek figyelmes, hiszen annyira nem kapcsolom ki az érzékeimet, hogy ne halljak semmit. Hamarosan a kopogáshoz hang is társul, így kinyitom a szememet és egy gyönyörű, szőke hölgyeményt pillantok meg közeledni felém, majd helyet is foglal a padon. Végignézek rajta és egy apró mosoly jelenik meg az ajkamon, hiszen felismerem őt.
- Szia Sharlotte! - köszöntöm a leányzót és szélesebben elmosolyodom, hiszen ismerőssel van dolgom. Ő is kviddicsezik, így lehet, hogy ő nem nagyon emlékszik rám, én viszont tudom, hogy Navine-es és talán harmadikos? De lehet, hogy csak másodikos. De végül is ez nem is nagyon számít. A kérdésére lazán hátradőlök és megvonom a vállam.
- Van egy kis szabad időm és élvezni akarom a napsütést. Örülök, hogy már ilyen jó idő van. Imádom a természetet és a friss levegőt. Hát te? Te is sétálgatsz egy kicsit? Vagy találkozód van valakivel? - fordulok a leányzó felé és amíg válaszol, addig kicsit végigmérem. Egészen csinos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sharlotte


Kényelmesen ücsörögve a padon élvezem a napsütést, ahogy a nap meleg sugarai bizsergetik az arcom. Nem sokáig hunyom le a szememet,hiszen hamarosan társaságom akad egy csinos Navine-s személyében, akit a kviddics pályáról ismerek. Habár nem sokat beszélgettünk még és nem is sokat tudok a lányról - tán csak a nevét és a házát - mégis örömmel tölt el, hogy egy "ismerőssel" hoz össze a sors és nem egy vad idegennel. Habár szeretek ismerkedni, mégis jobb szeretem az olyan embereket, akivel már beszéltem legalább néhány szót. Elég sokan vagyunk itt az iskolában, bőven akad még olyan ember, akit nem ismerem. Habár szerencsére a kviddicses játékomnak köszönhetően engem többen ismernek, mint ahány embert én ismerem és ez bizony büszkeséggel tölt el. Bizonyára a lány is így van ezzel. A kérdésemre a leányzó egyszerűen válaszol: ő is sétálgat a kellemes napsütésben. Egy mosollyal nyugtázom a dolgot és a lány szemébe nézek, kicsit oldalra döntött fejjel.
- Na igen, hosszú volt a tél. - borzongok meg, ahogy a hideg, havas télre gondolok.
- Durva, hogy nem régen olvadt el a hó és máris olyan, mintha nyár lenne. - gondolkozom el és igazából nem is a lánynak mondom a dolgot, csak úgy magamban elgondolkodom és hangosan mondom ki a szavakat. Majd megcsóválom a fejemet és ismét Sharlotte-ra pillantok és megvonom a vállam. Hátratámaszkodok a padon és az arcomat ismét a nap felé fordítom. A kérdésre elvigyorodom.
- Király! -mondom a napfénybe, de hogy ne legyek pofátlan a leányzó felé fordulok.
- Elég jó, habár kicsit többet kell tanulni, de élvezem. Van külön tornyunk, és kaptam egy külön szobát is. - vigyorodom el és lazán megvonom a vállam.
- Most már én is a "nagyok" közé tartozom. - vigyorgok.
-Te mikor végzel? Hanyadikos vagy? Kettő, három? - kérdezek rá konkréten, hiszen az én memóriám sem lehet tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sharlotte

A kellemes időt eléggé kitárgyaltuk, így valami izgalmasabb téma kerül szóba a Mestertanoncság. Elmesélem a leányzónak, hogy én baromira élvezem a dolgot, habár igaz, hogy kicsit nehezebbek az órák és a tananyag, mint amik eddig voltak. De hát az hiszem, hogy ez nem is annyira meglepő, hiszen ez már Mesterképzés, jó hogy itt többet kérnek számon és nehezebben, mint az alap fokú képzésnél. De azt hiszem, hogy meg fogok tudni birkózni vele, hiszen a vizsgáimat igen szép teljesítménnyel tettem le, talán csak az SVK az, amit rejtegetnek kell, de az nem is annyira izgatott és nem is készültem rá annyira, hogy abból tényleg kiváló eredményt érhessek el. Az igazat megvallva tényleg elég furák lettek a vizsgáim, de büszke vagyok magamra, hiszen egyszer sem buktam és van, aki még eddig sem jutott el.
- Oh, akkor ezek szerint kétszer buktál? Az nem gáz ám, egy csomóan buknak. Volt olyan ismerősöm, aki előbb kezdte a sulit, mint én és még mindig a másodikat csinálja. Illetve csinálta, mert abbahagyta az iskolát és elment valami művészeti suliba. - vonom meg a vállamat és eszembe jut Mercédesz, hiszen ő volt az, aki nem volt valami frankó a mágiából, és inkább a táncba fojtotta a tehetségét. Szóval bátorítóan mosolygok a leányzóra és érzékeltetem vele, hogy itt nem gáz, hogyha valaki megbukik, hiszen nem sok ember van, aki egyből,bukás nélkül végzi el az 5 évet. Én mondjuk pont olyan vagyok, de hát ez kit izgat?
- Aha, lehet. 93-as születésű vagyok, most júniusban leszek 20. Várjál? - mondom, majd kezdek számolgatni és végül elnevetem magam.
- Igen, annyi. - vigyorgok és egy kicsit talán el is pirulok, hiszen elég ciki, hogyha az ember nem tudja, hogy hány éves.
- És amúgy tudod, hogy mit akarsz majd magaddal kezdeni? Te is maradsz MT-nek, vagy esetleg máshol folytatod a tanulmányaidat? Én sem akartam itt maradni, csak aztán megtetszett a kviddics tehetségkutató program és végül maradtam. Aztán remélem, hogy lesz is belőle valami... - vonom meg reménykedő tekintettel a vállamat és kicsit meg is csóválom a fejemet. Elég ciki lenne, hogyha elvesztegetnék itt 3-4 évet még pluszba és nem sikerülne semelyik csapatba sem bekerülnöm.
- Tényleg, milyen poszton is játszol? - teszek fel egy kérdést, ami lehet, hogy fura lehet, de igazából a pályán nem nagyon szoktam beazonosítgatni az emberkéket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sharlotte

- Ne is hagyd abba. Nem éri meg. És tényleg iszonyatosan jó dolgokat lehet tanulni és azért hogyha kicsit is odafigyelsz az órákon, akkor azért át lehet csusszan a vizsgákon. Én az a jó, hogy egy csomó érdekes tárgy közül lehet választani. Én mindig is imádtam fényképzeni és mikor elindult a fotós óra, hát egyből felvettem. És örülök neki, mert nagyon élvezem! - lelkendezek egy kicsit, hogy bátorítsam is egy kicsit a lányt. Látom, hogy nincs elkenődve, amin nem is csodálkozom, hiszen tényleg elég sokan halasztanak, vagy buknak és itt ez nem ciki, senki nem dörgöli a másik orra alá, hogy "én még egyszer sem buktam, te mennyire béna vagy". Úgyhogy ha nem is emelt fővel, de azért elég normálisan és bátran lehet viselni azt ,hogyha valaki évet ismétel.
- Loise, az egyik hajtónk mondta - tök jóban vagyunk és sajnálta volna, ah elmegyek - hogy bukjak meg, csak hogy még egy évet maradjak. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet.
- Persze nem buktam meg, inkább itt maradtam Mestertanoncnak. Büszke is volt rám és örült nekem. - mosolyodom el lágyan és eszembe jut, hogy régen beszélgettem már a szöszivel.
- De tudod, hogy milyen szakok vannak, nem? - kérdezem meg Sharlotte-tól a dolgok és komolyan pillogok rá. Azért azt nem árt tudni, hogy milyen szakok vannak, hiszen hogyha abszolút nincs olyan, ami érdekelné a leányzót, akkor felesleges itt maradnia.
- Én még a régészet felé is tekintgettem, habár soha nem voltam jó Mágiatörténetben. - nevetem el magam és vonom meg a vállamat. Hiszen annak az egyik fő alapja a történelem, amit valahogy soha nem szerettem.
- Azt hiszem, hogy a pocsék memóriám a gond, mert abszolút nem tudok évszámokat megjegyezni. Szívás. - fintorgok, majd elvigyorodom.
- Őrző? Az király. A Főnixekkel? Ja, igen, elég frankón megvan a csapat. bár most kicsit lanyhultunk, mert a vizsgaidőszakban nem voltak edzéseink, de azt hiszem, hogy Lenna be fog erősíteni és hamarosan elkezdünk edzeni a következő idényre. De igen, azt hiszem, hogy tényleg frankón megvagyunk, hiszen elég sokan már 2-3 idényt is lejátszottunk együtt. Már eléggé összeszoktunk. - válaszolom mosolyogva a leányzónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Idén is eljött a gyereknap és az igazat megvallva nagyon izgatott vagyok emiatt. Már bőven nem tartozom a gyerekek közé, habár a harmadikosokon felül már szinte senki sem. De mindegy is. Amikor megláttam, hogy lesznek fordított órák is, méghozzá Reptan is, nem gondolkoztam sokat. A megadott időben indultam a seprűmmel a pályára és kíváncsian vártam, hogy mi is fog ebből az egészből kisülni. Habár hallottam már Niki nevét, még nem volt szerencsém találkozni vele, így legalább két legyet üthetek egy csapára.
Amikor a pályára érek, látom, hogy néhányan már várakoznak és ott van a tanárnő, Niki is. Elmosolyodom, és odasétálok a hölgyeményhez.
- Jó napot tanárnő! - köszöntöm egy kacsintással és pajkos vigyorral a hölgyeményt. Talán két, vagy három évvel lehet fiatalabb nálam, ami azért elég vicces. Megállok előtte és kíváncsian szemlélek körbe. Egy egyszerű sport együttes van rajtam, fekete melegítő nadrág, sport cipő és fehér póló. Nincs hideg, de azért a derekamra kötöttem a melegítő fekete felsőjét is, hátha odafent a levegőben hidegebb lesz és magamra kell vennem. Ki tudja, hogy mit tervez a hölgyemény. Kíváncsian leskelődök, hogy vajon kik érkeznek rajtam kívül, miközben helyet foglalok az egyik kis padon. A seprűmet lerakom a lábam mellé, nem tudom, hogy kapunk-e esetleg furfangosan megbűvölt seprűket, vagy használhatjuk a sajátunkat is. Kíváncsi leszek erre az egészre...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hamarosan újra kezdetét veszi a kviddics idény, és amúgy is nem árt néha gyakorolni. Így hát melegítőben, egyszerű fekete-szürke nadrág, fehér póló és szintén szürke-fekete melegítőfelsőben sétálok ki a pályára kezemben a seprűmmel. Egy egyszerű labda van nálam, ami azért picit nehezebb, mint egy átlagos gumilabda. A seprű a hónom alatt, a labda az egyik kezemben a másik kezemben pedig egy nagyobb táska van, benne egy törölköző, ital meg mi egymás. A pálcám például. Hiszen nem ért, hogyha még edzésnél is nálam van. Ki tudja, hogy kinek jut eszébe szemétkedni velem, vagy ilyesmi. Bár rosszul járna, de ezt hagyjuk is. Kicsit meglepődtem, hogy Kiva lett a CSK, de kíváncsi vagyok a lányra, hogy hogyan is fog teljesíteni. Belegondolok, hogy az elsős csapatból szinte már csak én maradtam meg, a többiek mind elmentek, talán még Lenna az, aki itt van a suliban, de úgy hallottam, hogy már ő sem játszik. Vagy ki tudja, soha nem lehet hinni a pletykáknak. Ezeken pörög az agyam, mikor megérkezem a pályára és megállok a padok előtt. Szép lassan lepakolok, a seprűmet becsúsztatom az egyik pad alá, a táskát lerakom a padra, és a tetejére helyezem a labdát is, ami szerencsére nem mocorog, nem akar legurulni, megszökni. Néhány nyújtást végzek, majd megindulok, hogy bemelegítésként kocogjak néhány kört a pálya körül. Hiszen az edzések is így kezdődnek, nem? Szerencsére most nincs olyan hideg, és érzem, hogy hamar be fogok melegedni, talán még melegem is lesz a felsőmben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Valóban nem hajtom magamat, nem ki akarom futni6köpni a tüdőmet, csak azt szeretném, hogyha az izmaim bemelegednének. Egyszerűen csak kocogok néhány kört a pálya körül, ami azért nem olyan kicsit, szóval nem gáz, hogyha férfi létemre csak kettőt, hármat futok. De úgy tűnik, hogy most annyit sem, mert amikor az első kört lefutom, Loise sétál oda hozzám és széles vigyorral köszönt.
- Nahát, Loise! Szia! - jelenik meg a széles mosoly az én arcomon is, és kicsit sután, lihegve ölelem meg a lányt, majd nyomok két (vagy három?) puszit az arcára. Valóban régen beszélgettünk már a lánnyal, valahogy a viszga időszakban nem volt rá alkalom. De hát már ő is ismer, hogy olyankor igencsak be vagyok gubózva a szobámba és a könyveim közé, szóval annyira nem vagyok társasági lény.
~Ennyit a mai edzésről.~csóválom meg gondolatban a fejemet, de ami meglep, hogy egyáltalán nem bánom, hogy az edzés helyett Loise-szal "kell" beszélgetnem. Inkább örülök a lány jelenlétének és ezen én magam is meglepődöm. Habár mióta csúnyán elváltunk, megbeszéltük a dolgokat mégis úgy érzem, hogy soha nem fogunk olyan jóban lenni, mint a legelején, ismeretségünk kezdetén. Persze ki tudja... Lehet, hogy majd most megváltozik a dolog. Kósza reményeke ezek, de éltetik bennem a lángot, hogy egyszer megint olyan jóban leszünk a lánnyal és talán az is lehet, hogy egyszer újra megpróbáljuk... Talán... Egyszer.
Az öröm kiül az arcomra és habár kicsit lihegek, ami nem túl szexi, örülök a lánynak. Lassan a padhoz sétálok és le is ülök egy kicsit és remélem, hogy ő s csatlakozik hozzám.
- Edzeni jöttél te is? Vagy csak megláttál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Meglepődök, ahogy Loise-t itt látom, de nem is nagyon értem, hogy miért. Ez egy nyilvános kviddics pálya, természetesen bármikor ki lehet jönni ide edzeni, és Loise is a csapat tagja volt egykor, úgyhogy... És persze egész ügyes is volt mind terelő, mind hajtóként. Remélem, hogy idén lesz egy fiú hajtópárom, vele lehet, hogy igazán erőteljesek és elsöprőek lehetnénk, de már régen nem ringatom magam ilyen magas vágyálmokba, hogy fú terelő társam legyen. Már várom az idény kezdetét, és habár vannak a házon belül edzések, mégis úgy érzem, hogy a vizsgaidőszak stresszét muszáj ledolgoznom egy kis edzéssel. Amit Loise sikeresen meg is zavar, így csak a futásig jutok el, de igazából ez annyira nem is izgat. Örülök a lánynak, talán kicsit jobban, mint kellene. Mostanában olyan sok ismerős arc tűnt el nyomtalanul, mindenki végzett, vagy egyszerűen csak itt hagyta a sulit, a Főnixek pedig csak szaporodnak és alig ismerek ott valakit. Ilyenkor mindig kellemesen megdobban a szívem a régi ismerősök láttán. Loise pedig egy igen közeli régi ismerős... Nem akarok ebbe belegondolni, mert úgy érzem, hogy az emlékek, melyek között van jó és rossz is, elveszik az újralátás örömét, így le is zárom az agyamat és az emlékek viharát. Mélyen a lány szemébe nézek és mosollyal és puszival köszöntöm őt.
- Azt hittem, Te is gyakorolni jöttél ki. Mi van veled meg a kviddics-csel? Csapat tag leszel idén is? - kérdezek rá a dologra, hiszen még nem nagyon néztem, hogy kik is az új csapattagok. Biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog a régi Lenna - Hayline - Loise hajtósor, Gwen az oldalamról. De legalább az aprócska fogónk megmaradt, aki már nem is olyan aprócska. Döbbenetes, hogy milyen gyorsan nőnek ezek az Eridonosok. Loise is már hopp, itt van végzősen. Vagy nem?
- Hogy sikerültek a vizsgák? Végzős lettél? - kérdezek rá a gondolatomra és remélem, hogy nem fogom megsérteni ezzel, vagy akármi, de sajnos itt elég sokan buknak. Nem is tudom, van-e valaki rajtam kívül, aki még egyszer sem bukott meg. Én erre baromi büszke vagyok, és tudom, hogy ezt a két évet már fél lábbal is kbírom. Főleg, hogy olyan tanulok, amit mindig is szerettem volna.
- Nem, dehogy zavarsz. Igazából... - enyhe pír jelenik meg az arcomon, és lesütöm a szememet, hogy aztán ismét csillogón fúrjam Loise szemébe - szívesebben beszélgetek vele, mint hogy edzzek. - vonom meg a vállamat és elmosolyodom.
- Hogy velem mizujs? Hát... Sikerültek a vizsgáim, úgyhogy most már másodéves MT vagyok. - vigyorodom el szélesen.
- Amúgy meg tanulgatok. Most épp kétségbe vagyok esve, mert rájöttem, hogy tök kevés Főnixet ismerek, kicsit el voltam bújva a vizsgaidőszakban, meg minden. - húzom el kicsit a számat.
- Viszont Te megint P betűs vagy? - pöckölöm meg a jelvényt a lány mellénél, és bele sem gondolok, hogy milyen fura érintés lehet ez...Mosolygok, de a mosoly nem annyira őszinte, mint szeretném. Remélem, hogy a lány ezt azért nem veszi észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Alina


Habár nem vagyok valami nagy meserajongó, azért engem is felvillanyoz ez az egész fantasztikus rendezvény. A helyzet az, hogy az egész napot sajnáltam erre szánni, hiszen tanulnom kell, hamarosan jönnek a vizsgák és nem szeretnék pont az utolsó évemen megbukni. Még egy riportot is készítettek velem az Eridonos újságba, úgyhogy elég kellemetlen lenne, hogyha tényleg nem jönne össze a dolog és jövőre itt koptatnám még a padot. Bár gyanítom, hogy akkor nem fejezném be az iskolát... Amit persze a szüleim nem engednének, de hát már leadtam a jelentkezésemet az angliai csapatba, a következő szemesztertől már muszáj lesz ott játszanom. Nem sok ötletem volt a jelmezre, és igazából nem is nagyon akartam kikenni magamat, úgyhogy egy minimalista figurát, Tarzant választottam. Néhány barnás cuccot aggattam magam, eltakarva a fontos részeket. Ádámkosztümben mégsem jelenhetek meg, nemde? A karom és a fél mellkasom még így is szabadon marad, úgyhogy látszódnak szálkás izmaim. Egy fogas nyakláncot akasztottam a nyakamba, a bőr karkötőmet pedig magamon hagytam, egész jól illik a jelmezhez.
Hogyha Alina nem ír levelet, lehet, hogy eszembe sem jut ide eljönni, de úgy voltam vele, hogy miért is ne? Egy este kikapcsolódás kell és legalább a lánnyal lehetek, hiszen hamarosan el kell búcsúznunk egymástól, és fogalmam sincs, hogy mikor láthatjuk újra egymást. Persze az ígéretemet betartom, és elmegyek majd hozzá Pécsre, hogy megnézzem egy táncát. Már alig várom! Amikor elkészültem, még egyszer átfutottam a levelet, és mosolyogva próbáltam kitalálni, hogy mi köze a cipőinek - melyek most az ágyam mellett álltak - a jelmezéhez. Persze hamar beugrott Hamupipőke története, de nem tudtam, hogy a mostani cipőjét kellene keresnem, vagy a régieket elvinni neki. Végül úgy gondoltam, hogy nem viszem el neki a cipőit, mert állati hülyén néznék ki a kezemben a cipőivel, majd ha kell, akkor egyszerűen egy Invitoval magamhoz varázsolom őket. Az úgy megfelelő lesz.
Amikor elkészültem a jelmezzel, megindultam lefelé a rétre, a dárdámat szorongatva, igyekezve ügyelni arra, hogy fekete szoros alsógatyám ne nagyon látszódjon ki a lenge ruhadarab alól. Jót röhögnének a lányok, az biztos. Leérkezve a rétre elámulok, hogy mennyire jól feldíszítették és gondolatban elismerősen biccentek a DÖKnek. Nagyon beindultak most és tök jó programokat szerveznek, úgyhogy megérdemlik. A dárdámat magam mellett fogva, azon támaszkodva sétálgatok körbe-körbe elveszett üvegcipellőt keresgélve...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nagyon élvezem ezt a kis rétes kiruccanást, és habár tudom, hogy ma sokáig fent leszek vélhetőleg, hogy még tanuljak egy kicsit, nem zavar. Számos humoros jelmez van, kitettek magukért az iskolatársaink és a helyzet az, hogy nekem is tetszik mind Lina jelmeze, mind a sajátom. Természetesen Hamupipőke cipőjét is megtaláltam mint a hercege, úgyhogy minden simán ment.
A hőballonok várakoznak a rét szélén, hogy repüljünk velük egyet, így hát nem is váratjuk soká őket, hamarosan beugrunk az egyikbe és már repülünk is felfelé, egyre följebb és följebb a rét, az iskola és a város fölé. Élvezem, ahogy a kellemes szél a hajamba kap és simogatja az arcomat, de inkább Alina közelsége érdekel, hiszen mögötte állva karolom át a lányt, és úgy támaszkodom a korlátnak. Kicsit féltem őt, bár sejtem, hogy van már annyira nagylány, és talán nem olyan béna,hogy egyszerűen kiessen a kosárból. Azt hiszem, hogy mindig is kicsit féltő természet voltam akár a hugommal, akár a párjaimmal, így hát nem csoda, hogy enyhén felmegy bennem a pumpa, mikor megtudom, hogy Alinát zaklatta valami idióta alak a sétányon. Megfeszülnek az izmaim és gyors kérdések áradatát zúdítom a lányra, hogy mit keresett ott olyankor, ki volt az az alak és mégis mit csinált. Lágyan szembefordítom magammal a lányt és várakozóan nézek rá, ám a válaszok nem késnek, Lina hamarosan mesélni kezd.
- Hát ez a szerencséje... - szűröm a fogaim között a szavakat arra, hogy nem bántotta a lány. Furcsa dühös remegés fut át rajtam, de igyekszem lenyugodni. Végtére is nem esett baja a lánynak.
- Legközelebb ne estefelé indulj el felfedezni a várost! Kérlek - szólalok meg erőteljesen és határozottan, majd a végére biggyesztem kicsit lágyabban a kérlek szót.
- Szívesen megmutatok neked mindent, de nem szeretném, hogy este, sötétben a városban kószálj egyedül úgy, hogy azt sem tudod hol vagy. Bármi történhetne veled és még csak meg sem tudod védeni magad - kicsit kiakadok, de azt hiszem, hogy sikerül elég lágyan és aggódom (és nem őrült módjára) kiadnom a feszültséget. Egy puszit nyomok az ajkaira, majd hogyha hagyja, lágyan mellé lépek, ezzel őt is arra késztetve, hogy megint kifelé nézzen.
- Igen, kicsik. Innen elég nagyot lehetne zuhanni, azt hiszem... Nézd, ott a vízesés! - mutatok el egy másik irányba és elmosolyodom.
- Imádom azt a helyet. Régen nagyon sokat jártunk oda szórakozni -mesélek picit néhány szót a varázslatos helyről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Alina

Azt hiszem, hogy egészen jol alakul ez a rendezvény, főleg ezekkel a ballonokkal. Tetszik az ötlet, így hát lelkesen szállok be Linával a ballonba, hogy aztán máris emelkedjünk és suhanjunk a rét, a tisztás, a birtok és a falu fölött. Élvezem a kellemes időt, a tökéletes kilátást, és azt, hogy itt lehetek a lánnyal. Egészen addig, amíg Alina el nem meséli a sétányos kalandját. Attol kicsit felmegy bennem a pumpa és érzem, hogyan feszülnek meg az izmaim, ahogy meséli a lány, hogy mi történt vele. Kiráz a hideg, ahogy belegondolok, hogy bármi megtörténhet a lánnyal azon a sötét sétányon, de szerencsére úgy tűnk, hogy - egyelőre - nem valami pedofil mutogatos bácsival találkozott össze a lány. Kicsit megemelkedik a gyomrom a pedofil gondolatra, hiszen közöttünk is nagyon sok év van, de igyekszem elfojtani ezt a furcsa gondolatot. Hamarosan elterelődik a figyelmem, bár azért még érzem, hogy ideges vagyok, örülök, hogy a lány igyekszik segíteni, hogy lenyugodjak. Mellé sétálok, és mesélni kezdek a vízesésről, meg a kedvenc helyeimről. Jot nevetek a vizes gömbös tréfán és megcsoválom a fejemet.
- Igen, ilyenek nálunk is voltak. Sőt, egyszer befagyasztottuk a vízesést, és csúszdáztunk. De persze nem tartott sokáig nyár lévén - jut eszembe egy másik tréfa is. Jot mosolygok az emlékre, miközben hallgatom a lányt.
- Hát, a legtöbb évfolyamtársam, akikkel joban voltam, nem jöttek mesterre, hanem elballagtak. Aztán kicsit leültem, meg volt egy rossz időszakom... - harapom el a mondatot, mert erről nem nagyon szeretnék beszélni. Egy picit elrévedek a távolba, majd érzem, hogy a ballon ereszkedni kezd, és hamarosan földet is érünk.
- Ez tetszett, élveztem! - mosolygok, majd kisétálok a ballonbol, és a kezemet nyújtva segítek a lánykának is kiszállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Látom, és érzem, hogy Alina jól érzi magát, hiszen folyamatosan mosolyog, és ez engem is jobb kedvre derít. Örülök, hogy jól érzi magát velem a lány, hiszen ez azért jelent valamit. És a legjobb a dologban az, hogy én is jól érzem magam vala és kedvelem őt. A ballonos kirándulás nagyon érdekes, izgalmas és szép volt, gondolatban adózom az ötletelőnek egy nagy köszönömmel. Sajnos a témák nem a legderűsebb irányba haladnak, de hamar túl leszek a gonosz, titokzatos esti kísérőn, és immár kellemesebb, derűsebb témákról esik szó. Mesélek egy picit a régi kalandjainkról, ami úgy tűnik, hogy Linának is tetszik, és bennem is kellemes, mókás emlékeket idéz fel.
- Nem, akkoriban még nem voltak ennyire kemények a szabályok. Vagy csak a megfelelő prefektusokkal voltunk jóban, nem tudom - nevetek fel és pajkosan a lányra kacsintok. Még mesélek néhány szót a rég életemről, majd felsejlik bennem "az a bizonyos" időszak, amiről nem akarok mesélni sem most, sem később. Szeretném elfelejteni egyszer s mindenkorra, hogy voltam olyan is, habár tisztában vagyok vele, hogy segített a jellemfejlődésemben. Örülök, hogy Alina nem firtatja a dolgot, habár pillantásából látom, hogy észrevette az elharapott mondatot, mégsem kérdezett rá, amiért hálás vagyok. Ezt egy néma pillantással köszönök meg, amit vagy vesz, vagy nem. Talán még nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy ennyiből is megértsük egymást, de talán majd idővel... Lassan a ballon ereszkedni kezd, és talpunk immár földet ér. Lágyan kisegítem a lányt a kosárból, aki a gyönyörűen kivilágított lampionok felé indul.
- Azt hiszem Kínában van ennek nagy hagyománya - gondolkozom el hangosan, majd közelebb érve leakasztok kettőt és a lány kezébe adom az egyiket.
- Mit kívánsz? - kíváncsiskodom kisfiús, kíváncsi mosollyal.