36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 7. 23:22 | Link

Leo...



Előre dőltem, megtámaszkodtam a térdeimet, majd hallgattam a mondanivalóját. Tényleg szórakoztató alak volt, és egyáltalán nem bántam, hogy követtem. Sőt nagyon is jól jártam vele.
- Rendben - mosolyodtam el most én is, amikor felajánlotta a segítségét. Nagyon is örültem ennek, mivel elég elveszettnek éreztem magam itt, mivel nem volt senkim, aki segített volna nekem.
- Nem hinném, hogy unalmas lennél - mondtam végül, oldalra döntve a fejemet, és a fogammal kezdtem piszkálni a piercingemet. Általában ezt akkor csináltam, ha zavarban voltam vagy ideges. Most épp az előbbi állt fent, de próbáltam nem törődni vele, már csak azért sem, mert nem értettem miért is volt ez.
- De miről szeretnéd, ha mesélnék? - kérdeztem végül. - Elég mozgalmas gyerekkorom volt - mondtam, meg sem várva a válaszát. Tulajdonképpen volt miről magyarázni. - Ír vagyok, a szülőapámat nem ismerem, anyám író, modell voltam, van egy két éves húgom, akit imádok, meleg vagyok, tizenéves korom óta dohányzom, drogproblémáim is voltak, nevelőapám van, aki ügyvéd, éltem Írországban, New Yorkban és most Rosenheimben lakom a családommal, bár jelenleg itt vagyok, ahogy az látszik is - foglaltam össze nagy vonalakban a tényeket. Hát igen, alapvetően ez vagyok én, és mindent fel merek vállalni belőle, az elejétől a végéig. Szép is lenne, ha nem tenném ezt meg. Milyen ember lennék akkor? - Szóval mit részletezzek? - vigyorogtam végül Leora, akire most már felnéztem, mivel ő már felállt a szökőkút pereméről. Késő lehetett ugyan, elég sötét volt idekint, de mi még bőven elbeszélgettünk és azt hiszem, nem most lesz vége a társalgásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 7. 23:53 | Link

Keith Y.

 Sajátos lelkesedéssel álltam a segítség dolgához, de hát, ha egyszer most nem akartam tirpáknak tűnni, nem tudtam legyűrni. Valahogy most igaz az, hogy hiába akarjuk eldugni az érzéseinket, és való énünket, nem lehet. Pedig én igyekeztem, de már mindegy. A beleegyezésébe és mosolyára bólintottam egyet, hallgattam tovább, majd mikor felhozott engem, mint nem unalmas alakot, megingattam a fejem.
- Na azt meglátjuk, hogy tényleg az-e. – néztem rá, ahogyan piszkálni kezdte a piercinget. Fura kis játék, sosem gondoltam komolyan arra, hogy nekem is lehetne-e egy. Nekem csak a színes sárkány figyel az alkaromon, eltűntetve a régi emlék maradványát, amit ifjú és bolond fejjel varrattam oda. Nem haltam abba bele, jó volt tőle végérvényesen megszabadulni. Azóta pedig egészen megszerettem a színes kis mintát a helyén.
- Tök jól néz ki a bogyó. Nem fájt? – böktem végül a piercing felé, érdeklődő fejjel, majd kezemet visszapakolva hallgattam el, vagyis hallgattam volna, ha nem jön a kérdés.
- Minde.. – be se tudtam fejezni, hiszen magától belekezdett. Így, félig tátva maradt ajkaim összecsukódtak, figyeltem inkább arra, mit mondott. Tessék, már izgalmasabb a gyerekkora, mint nekem. Mondom én, hogy unalmas vagyok, de nem kattogtam tovább a témán. Szép lassan jött fel minden, a származása, a családja. Én csak ácsorogtam csendben, a bagó dolog nem lepett meg, magam is egy időben rabja voltam, mostanra már kevesebb ragad a kezemhez, kifejezetten akkor, amikor elpattan a húr, vagy olyan a közeg. De, átugrottam valamit.. Eddig magam elé tekintettem, de lassan fordítottam felé, arcomon ne kevés meglepődéssel. Figyeltem én a többire is, de valahogy egy apró szócska ragadt meg bennem. Vajon miért.. Viszont igyekeztem meglepettségemet leplezni, megrázva a fejem, nagyjából a monológ végére össze is szedtem magam, rendeztem vonásaimat, és lassan ereszkedtem vissza mellé, lehuppantam vissza mellé a peremre.
- Ühm.. – akadtam el kissé, én a nagy szószátyár, de szusszanva egy aprót, felé fordultam. Hát akkor, játszunk.
- Osztrák vagyok, anya és apa együtt, évtizedek óta, egyszer mentek szét pár napra. Van egy nagy, hatökör bátyám, aki nálam hatszor rosszabb, amikor olyanja van. Fogjuk rá, hogy nem dohányzom, a drogokkal sosem éltem, mert nem nekem való, és én is me.. – csuktam össze ajkaimat, tarkóm vakarva hallgattam el kissé, inkább nem folytattam, amit akartam.
- Voltam New Yorkban, az exem miatt, soha nem akarok oda menni többé, de amúgy Graz-ban éltem mindig. Milyen modellkedni? Olyan, mint aminek látszik? – és hát nagyszerűen másfelé tereltem a szót. Most nem volt poén, sem vigyor, csak komoly arc, ami nem tud mit kezdeni a dolgokkal. De hé, még semmi nem jelent semmit, szóval le kéne lőni magam. Néha túlságosan bele tudom lovalni magam a dolgokba, azok után is, amik történtek. Pedig, akkor megfogadtam, hogy soha többé, senki sem.. Nem akarok csalódni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 8. 20:28 | Link

Leo...



Amikor a piercingemet kezdtem el piszkálni zavaromban, a beszélgető társamnak is feltűnt, hogy ott a fekete kis tüskécske. Hosszú évek óta megvan, már nem is tudom hány éve, bár eredetileg nem ez volt benne. Asszem egy karikát rakattam be, de már erre sem emlékszem. Azt a korszakomat gyorsan kinőttem, és rájöttem, hogy mennyire hülyén néz ki az úgy. Azután jött ez a kis tüske.
- Nem volt éppen kellemes, de elviselhető - feleltem megvonva a vállamat. - Mintha valaki megharapott volna - hasonlítgattam, hogy legyen elképzelése Leonak is róla, bár egyáltalán nem biztos, hogy harapdálta volna bárki is a száját. Az enyémet jó párszor, és fene tudja miért, még szerettem is. De sosem erőltettem másra, nem szoktam akkora paraszt lenni, maximum, ha ittam. Sokat. Akkor nincsenek határaim.
Aztán belekezdtem a mondókámba, és igazából nem lepett meg, hogy megakadt a közepénél egyetlen szón. A szexuális beállítottságomat ugyanúgy felvállaltam mindenki előtt, ahogy azt is, hogy X évig modellkedtem és jelenleg is pöfékelel, aránylag sokat is. Persze a társadalom nagy rész ezzel szemben elég elutasító. A homofóbia keményen begyűrűzött az emberek közé. Talán a régi AIDSes dolog miatt. Vagy másért. Fene se tudja, engem nem is érdekelt. Ha valakinek ez nem szimpatikus bennem, az ezer másik rendkívüli tulajdonságom mellett, akkor nem kell beszélgetnünk. Hittem a Sorsban, és nekem ez is benne volt a pakliban.
És akkor jött Leo. Őszintén, először szimplán, azt hittem, hogy csak kinéz, mert előbb bújok ágyba egy másik sráccal, mint egy lánnyal, de aztán kénytelen voltam rájönni, hogy nem ez a baja. Sőt, valószínűleg, sikerült kényelmetlen helyzetbe is hoznom ezzel, hogy én hangosan kimondtam.
- Nem néztem ki belőled - jegyzetem meg, csak úgy mellékesen, és elmosolyodtam. - Mármint... ezt ne vedd rossz néven, nem azért mondtam! - mentegetőztem, amint rájöttem, milyen hülyén is jött ki ez az egész. Mindegy. Talán, ha eddig nem utált meg, most sem fog. Aztán eltereli a témát, én pedig nem erőltetek semmit sem, végül is az egyetlen ismerősöm, akivel az ideérkezésem óta, tisztességesen tudtam beszélgetni. Nem állt szándékomban elrontani a dolgokat.
- New Yorkot szerettem. A menedzserem is jó fej volt. Tulajdonképpen kicsit hiányzik is az az életforma, de hát... anyám jogosan rángatott el, amikor rájött, hogy a "barátaim" összehoztak a kokainnal. Akkor már füveztem is. Szóval... nem egy olyan kisgyereknek való az a környezet, mint amilyen én is voltam - mondtam, először nem igazán a kérdésre válaszolva, aztán folytattam: - De amúgy nem annyira csillogó dolog ez. Szép és jó, egy darabig. Amíg szeretnek a tervezők, és egy cápa az ügynöke az embernek. Nekem ezekkel szerencsém volt. De jó pár, velem egykorú, srácot és lánykát láttam csúnya állapotban. Alig voltam akkor tizennégy, mikor az egyik bemutató után összeesett egy fiú. Csúnya volt, eléggé megijedtem... - sóhajtottam egyet, és elhessegettem a gondolatot. Nem szerettem erre az esetre gondolni. Egyáltalán nem. - Na, de mindegy. A lényeg, hogy nem olyan, mint amilyennek elsőre tűnik, de nem is olyan rossz, ha nem csinál az ember nagy hülyeséget. Én aránylag jól kijöttem belőle - fejeztem végül be és egy pár pillanatig hallgattam, majd visszahelyezkedtem az előbbi pozíciómba, amikor már Leo is a szökőkút peremén üldögélt újra.
- Tudod, azért örülök, hogy itt nem vagyok egyedül - jegyeztem meg egy szégyenlősre sikerült mosoly kíséretével, miközben felé fordítottam a fejemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 8. 23:10 | Link

Keith Y.

  Nem tévedtem nagyot, vagyis, lehetségesen eltúloztam a megítélést, miszerint milyen is lehet egy piercing belövése. Mivel még fülbevalóm sincs, nem tudom az érzést, hiszen más a tetoválás, de más, ha egy bizonyos ponton szúrják át az ember bőrét. Annak idején gondolkoztam extrémebb, vagyis extrémnek számító nyelvpiercingen, de végül nem mertem. Valahogy, nem értem meg rá, meg, mire rá is vettem volna magam, tárgytalanná vált. Túl sokat rágódom megint azon, mit tettem, vagy mit akartam megtenni érte, pedig nem kéne. Nem érdemli meg és ezt nagyon is jól tudom. Szóval, akkor figyeljünk csak rá.
- Hát, akkor nem nagy dolog. Én is akartam, de aztán mégsem jött össze. Jó nekem így is. Megharapni? Attól függ, hogy hol van az a harapás. – na ez elég kétértelműre sikeredett, le is esik, koppan is és csak akkor röhögöm el magam, persze csak visszafogott stílusban, amikor leesik, mikre utalhattam.
- Vagyis na.. mármint.. valahol egész kellemes, valahol meg borzalmas. Jó, ezt már nem tudom megmagyarázni jobban.. – sóhajtottam egy nagyot, miközben mulattam a saját hülyeségemen, amit összehordtam. De na, valóban más és más dolog, na meg más érzés. Mindegy. Főbb az, hogy már a komolyabb témák vizére eveztünk. Most kell összeszedned magad.. Sosem ítéltem el senkit sem, akárhogy is néztük. Bőrszín, származás, vérminőség, vagy a beállítottsága. Én sem voltam tökéletes, nem abba csöppentem bele. Fiatalon kezdtem, ezt belátom, nagy hévvel, sok érzelemmel és mára, már ha akarnám sem változtatnám meg. Elfogadtam mindent és megtanultam élni vele, ahogy ahhoz is, hogy nagyon sok idő után, egyedül néztem szembe a világgal. Nem volt jó, mivel évek múlása sok dolgot ragasztott az emberre, a megszokás, hogy volt mellettem ő, ott voltunk egymásnak. Elmúlt, és furcsa volt a világ. Más, de, talán kellemesebb. Így, a fiú dolgait sem ítélem el. Nem vagyok én senki, hogy megítéljem, hogy mi helyes neki és mi nem. Az ő élete, ahogy hallottam, már változtatott azon, ami rossz, így, már gond nincs vele. Meglepetés, ez ragadt rám, ezt ült ki arcomra, nem az elítélő, gyűlölködő felem éledt fel. Sose volt, nem is kell. Nem igazán volt értelmes gondolatom erre, inkább csak csendben ültem, megemésztve a dolgokat. Ő bátrabb, mint én. Én elvonultam, csendben voltam, nem ejtettem ki a számon, csak azon kevesek tudták, akik valamilyen úton-módon rájöttek maguk is, és elfogadták. Továbbra is féltem, tartottam attól, mit mondanak, hogyan néznek majd rám és, így már nem említettem fel senkinek. Ezért esett nehezemre még Neki is kimondani, illetve, saját magamnak hangosan mondani. Nem azért, mert nem bíztam benne.
- Mármint? – értetlenkedtem egy sort, hiszen túlságosan elbambultam, de mosolyát elnézve próbáltam magam is, egy őszintét és minden gátlásomtól menteset produkálni. Következő szavai mutattak rá, mire célzott, kaptam észhez, hogy mit feszegettünk. Na igen, senki sem gondolta sosem, ez mindig az én kis személyes meglepetésem volt. Nem tudom, hogy későbbre kellett volna tartogatnom, vagy, jó, hogy így, az elsők közt böktem ki. Ajh..
- Jaaa… izé. Hát, én nem nagyon hangoztattam eddig, ehhez már nincs akkora szám. Meg, nem is akartam egy jó ideig emberi közegben lenni, szóval a falnak meg felesleges volt ecsetelnem. – vakartam meg a karom, hiszen tény, sokáig nem szocializálódtam, vagy ha emberek közé mentem, nem akartam vegyülni, vagy bármi mást. Akkoriban kellett a romokból várat építeni. Viszont a múlt helyett ismét ráfigyeltem, hiszen tématerelésemre válasz érkezett. Figyelmesen hallgattam, bólogattam aprókat, amikor egy-egy infó elhangzott és próbáltam vizualizálni, elképzelni, hogy milyen lehet élesben az, amit mesél. A téma sötétebb felénél szisszentem fel, hiszen nem épp a legjobb dolgokhoz nyúlt és számat húztam, amikor a fiú felemlítésre került. Kis belátást kaptam a kulisszák mögé, melynek egy része már gondolataimban is felmerült, na meg, elég ijesztőnek hangzott.
- Hűű.. tényleg nem az volt. Jól tette, a szülők valahogy mindig nagyon jól tudják, mikor kell azt mondani, hogy itt ennek vége, ne csináld tovább, mert nem fogod bírni. És, ha még egy hangyányit is tiltakozol, akkor addig hajtanak, amíg azt nem mondod, hogy oké, akkor itt vége. Mindig is gondoltam, hogy a sok szépnek ára van és árnyoldala, ahol már semmi sem csillog. No, nem, mintha én olyan modellalkat lennék.. – tekintettem gyors magamra, majd még a gondolatot is elhessegettem és ismét a számat húzva gondoltam vissza a fiúra, akiről mesélt.
- Igen, nem lehet örökké senkit hajtani. Addig bírta. Remélem volt esze és felhagyott a dologgal. Értem, akkor olyan… is-is. Valakinek megy minden rossz nélkül, valakiknek nem. Ez teljesen átlagos, valamennyire konyítok a mugli dolgokhoz, néha jobban le is kötnek. – gondoltam itt a tv-re, vagy bármi másra, amivel valaha elszórakoztam. Amolyan kettős volt a dolog nekem mindig is, mind a két világban jól érzem magam, valahogy, a kettő közt akarok majd boldogulni. A szavaira felfigyelve söpörtem el a jövőt, mosolyodtam el, most már könnyedebben, és bólintottam. Tényleg jó, ha nincs egyedül az ember.
- Az a legrosszabb, akárki akármit mond. Legalábbis nekem. Egy ideig azt mondtam oké, megleszek én egyedül, még barátok nélkül is de ááá, nem lehet. Egy hülye miatt nem éri meg. Szóval, tudd, sosem vagy egyedül, csak, maximum nem lesz rá azonnal a jó társaságra. – pillantottam rá, miközben épp, nagy bölcs próbáltam lenni. De való igaz, ez velem mindig is így volt, és azt hiszem, így is lesz.
Utoljára módosította:Leonard Harris, 2013. április 8. 23:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 9. 20:32 | Link

Leo...



A válaszára akaratlanul is elnevettem magamat. Jól jött ki, hogy ilyen kétértelműen sikerült válaszolnia, és kicsit kellemetlenül is érintette talán, én pedig semmi esetre sem kinevetni akartam, de ez volt az, amit az ember nem bír ki legalább egy széles vigyor nélkül. Ráadásul én pont az a fajta voltam mindig is, aki nem bírta ki röhögés nélkül a helyzetpoénokat. És ez egy nagyon jó volt, a sok közül.
- Teljes mértékben egyetértek - kacsintottam Leora, továbbra is szélesen vigyorogva. Őszintén megkedveltem a srácot, már csak a személyisége miatt is. Hasonlított rám, talán éppen ezért vonzott annyira és ezért követtem. Elképzelhető. Vagy lehet, hogy csak a Sors. Mint már említettem, hittem benne, talán az egyetlen dologban magamon kívül, és ami azt illeti eddig minden rendesen működött is, úgy, ahogy kellett neki.
Amikor kiderült számomra is, hogy a beállítottságunk nagyon is hasonló, rá kellett jönnöm, hogy az imént nem a "tömegből való kinézést" láthattam a mellettem ülő tekintetében, sokkal inkább a meglepettséget. Igazság szerint, valahol szerettem is megdöbbenteni az emberek. Modellkarrierem utolsó éveiben előszeretettel keresték fel Colint az olyan új tervezők, akik meghökkentő, kirívó vagy épp lehetetlen ruhakölteményeket álmodtak meg és készítettek el. Sokan engem választottak. Állítólag elég karakteres volt a cuccokhoz az arcom. Ez már annyira nem is érdekelt, míg ők fizettek a menedzseremnek, én pedig megkaptam a hetven százalékomat. Anyám miatt. Neki akartam jót, most is azt akarok és ez mindig is így lesz. A legtöbb kamasz ki nem állhatja a szüleit, ellenben nekem jó ideig nem volt senkim, csak édesanyám, és ekkor főleg hozzánőttem.
Az értetlenkedésén újfent csak mosolyogtam. Azt hiszem, annyira nem ködösítettem, hogy ne lehessen kitalálni, miről beszélek, és valóban pár pillanat múlva leesett neki is. És ami azt illeti megértettem. Én sem hangoztattam sokáig, mert úgy voltam vele minek. Aztán az egyik bulin, amit az egykori menedzserem rendezett, már mindegy volt, hogy titkoltam-e vagy nem. Nem volt kellemetlen, sőt... de kiderültek a dolgok. Ott valahogy fel sem tűnt.
- Értem. New Yorkban fel sem tűnik az ilyesmi, és már hozzászoktam, hogy nem kell véka alá rejtenem semmit - mondtam, csak úgy, mellékes apróságként, majd magam elé bámultam és hallgattam mit mondott. De rá kellett jönnöm, hogy nem voltam ez esetben elég világos, mert félreértett. Nem szerettem arra gondolni, mi lett azzal a sráccal, már csak azért sem, mert ismertem, jobban, mint bárki más. Másnál volt, Colin többször próbálta megszerezni is, de nem hagyta el a menedzserét. Egyik legrettenetesebb pillanata volt az életemnek, amikor láttam összeesni. Akkor fogadtam meg, hogy sohasem tépek be, mielőtt színpadra lépnék. Szerencse, hogy a sajtó nem látta a történteket, az komoly probléma lett volna a szakmának.
- Félreértesz... - ráztam meg végül a fejemet. - Az a srác összeesett és nem kelt fel. Túladagolta magát - tulajdonképpen ez valahogy a modellekhez tartozik, de akkor is sokkolt. Sosem fogom elfelejteni azt az üres tekintetet. Megráztam a fejemet, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Nem akartam ilyesmiket agyalni. Jó rég volt, elmúlt. "A múlt egyetlen varázs az, hogy múlt."
- Egyébként nem lennél olyan rossz "alapanyag" - ahogy Colin mondogatta az új embereknek -, mármint a modellkedéshez - pontosítottam, csak úgy, a rend kedvéért, majd egy mosolyt küldtem Leonard felé. Nem akartam, hogy a Halál beüljön közénk. Sosem szerettem az elmúlásról beszélni, én még fiatalnak tartottam magamat ehhez. Majd 70-80 évesen, amikor a nyugdíjamból fogok élni, akkor esetleg.
- Igen, az így van - sóhajtottam, és kicsit már el is vesztem a gondolataimban. Ami azt illeti, nehéz volt. Németországban valahogy máshogy kezelték a dolgokat és jó ideig újra hallgatásba kellett burkolóznom a személyiségemről, mert nem volt annyira egyszerű, mint New Yorkban. És otthon ugyanez volt. Anyám tudta, neki muszáj volt elmondanom, amikor még senki másnak nem mertem. Viszont Klausnak fogalma sincs róla. Anyám biztos nem mondta el a nevelőapámnak, mert ez az én dolgom. Kérdés persze, hogy mikor kerül erre sor. Bár nem igazán akartam erről beszélni vele, valahogy nem volt olyan a viszonyunk.
Egyedül lenni pedig mindig is utáltam. És itt ez súlyozottan volt igaz, mert nem  tudtam csak úgy hazaszaladni, nem volt Colin, nem voltak a többiek, nem volt anyám vagy épp Misha. Az egyetlen kapaszkodóm jelenleg Leo volt. És azt hiszem, ha az utolsó mondatát más szituációban hallottam volna meg, most nem csak gondolkodnék. Persze kérdés, hogy egyáltalán szabad, vagy elutasítana. Végigpillantottam rajta, halványan mosolyogva. Eddig valahogy fel sem merült bennem ilyesmi, de mindegy. Honnan jövök én ahhoz, hogy egy most megismert emberkét befűzzek? Álmos vagyok, ez lehet a probléma.
- Amúgy mit lehet errefelé csinálni, ha éppen nem órán unnám a fejemet? - kérdeztem végül. A csend egy rövid időre ránk telepedett és jó társaságban ezt nem szerettem. Leo pedig nagyon is jó társaság volt számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 13. 20:50 | Link

Keith Y.

 Hát, sikerült szerencsétlenkednem egy sort, de nem bánom, egye kukac. Legalább jót nevetett a dolgon, utólag én is nevettem csak, vagyis magamban, amúgy pedig, vigyoromat vettem elő. Nagyon furán fogalmaztam és még magamnak is feltűnt, ott pedig, már akkor kicsit gondok is vannak, de sebaj, túl lehet élni. A gondolataim átmentek, amik a fejemben cikáztak a szó hallatán. Furák, de igazak.
- Huh, akkor jó.. reméltem, nem csak én vagyok ezzel így, megmutatva a mazoista felem. – a kacsintására csak néztem őt, tovább vigyorogva, minta most úgy maradt volna az arcom, és, mintha nem is akart volna változni. Egészen jól érzem magam, holott csak egy kis fogócskának indult az egész. Néha még mindig fura és jó dolgok történnek velem.
Valahogy nekem még mindig a szócska kavargott a fejemben, mintha megakadt volna a lemez. A saját számon nemigen csúszott ki a dolog, emlékeim szerint csak egy embernek meséltem róla életemben, úgy igazán, igazi szavakkal, önszántamból. Egynek, aki akkor vált a legjobb barátommá, de sajnos már nincs az iskolában. Az, hogy a többiek idővel rájöttek vagy csak kikövetkeztették, más. Merőben más, mintha én állnék eléjük a dologgal. Még magamnak is csak akkor vált egyértelművé a dolog, amikor elcsattant az első csók. Fura, mindig is azt hittem, hogy az ilyen dolgok szép sorjában tárulnak az ember elé, de nem. Képes egy egész másodperc úgy alakítani a dolgokat, hogy arra amúgy soha nem is gondolt az ember. Ez a múlt, a jelenem és a rizsa. A fiúra tekintve kapaszkodok vissza a valóságba ismét, a szavaira koncentrálva. Arra nem volt tippem, nálunk, a városban hogy fogadnák az ilyet, nemigen próbálkoztam anyámékon kívül másnak megosztani a dolgot, ők is csak akkor tudták meg, amikor hazaállítottam és furcsán viselkedtem. Egy ideig még lepleztem, de aztán nem tudtam. És, mindennek a teteje: jól fogadták. Apa nem annyira, de mégsem száműzött. Ennek azért örültem.
- Szerintem is jobb, ha nem rejtegeti az ember. Igazán nagyon vicces dolgokat bír hozni a dolog. Engem például egy lány megcsókolt, ami után rájött, hogy valami nincs rendben. Kellemetlen volt a dolog, mert akkor ugyan csak kisebb balhé volt, de az összeveszés csak ezután érkezett. Nem akarok olyan többé, baromi kínos volt. – ráztam meg a fejem, visszaemlékezve a teremben történtekre, majd arra, hogy az újság megjelenése után, a kedves mit művelt. Nagyon nem volt kellemes, amikor mindenfélét az orrom alá dörgölt. Na mindegy is, már vége.. szerencsére. Arra, hogy valamit félreértettem, csak meglepetten, és kíváncsian pislogtam. Nem hittem volna, hogy ebben lehet mit félreérteni, de nekem sikerült. Na igen, másfele kavarognak a gondolataim nagy része, így megesik. Pedig nem akartam, figyeltem.
- Óóó… ne haragudj. Akkor részvétem, csak reméltem, hogy nem tragédiába fulladt. – nem tudtam, milyen lehet az, eddig csak képernyőn szembesülte a dologgal, de úgy is eléggé rémisztő és szörnyű volt. Mindennek ára van, azoknak pedig főleg, maga az élet az, ami a játék tárgyává válik és megszakadhat. Ezért sem vágyom azokra a szerekre, soha. Valahogy félek tőlük, hívhat akárki gyávának. Az vagyok.
- Hmm, ezt sose gondoltam volna. Akkor annyira nem vagyok selejtes. – nevettem a dologra, majd, kihúzva magam, egyszerűen bepózoltam a hecc kedvéért, játszottam, végig vigyorogva. Előreengedve magam, végül visszahelyeztem testtartásom abba az állapotba, amiben eddig voltam és leálltam. Nem akartam a fejemet sem játszani, vagy bármi más, de a poén kedvéért ez jól jött ki, na de mindegy is. A sóhajtására nem reagáltam, már csak bólintottam. Ebben nem nehéz egyetérteni a másikkal, bár vannak, akiknek viszont az a jó. mindegy is, nem megyek bele, hogy kinek mi jó és mi nem, elmenne vele az egész éjszaka, meg a nappal is, mindenki más, maradjunk ennyiben. Inkább elhessegettem a dolgokat, és elgondolkozva forgattam gondolataim között a kérdését. Tény, hogy sok dolog van amit lehet, kérdés, melyikhez mennyire van kedve. Na de ezt majd ő mérlegeli.
- Aludni, az egyik legjobb. Akkor vannak a termek, mint példáuuul.. az a zenés, művészetes terem, meg ilyenek. Van alagsor, kínzókamrával, ööö.. konyha, terasz, bazinagy udvar, és el ne felejtsem, ott a falu is. Ott meg minden van szinte, amit akar az ember. Szóval császkálni lehet, iszogatni, enni, vásárolni, színes a felhozatal. Ez mondjuk tetszik a dologban.- foglaltam össze dióhéjban a dolgot, megemlítve párat, csak hogy tudjon róluk, és kiszemelve egyet, jobban érdeklődjön. Ha akar.
- A falut is megmutathatom majd, vannak ott jó pub-ok, meg kajáldák. – hoztam fel végül a dolgot, magamat is meglepve ezzel, de nem érdekelt. Ismerkedni szabad, jó társaságot élvezni pedig.. kimondatlanul jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 13. 21:42 | Link

Leo...



Végül már ő is vigyorgott a dolgon, én pedig továbbra is remekül szórakoztam ezen a nyelvbotláson. Még mindig úgy gondoltam, hogy nagyon jól sikerült ez a mondata, és szerencsére nem az a fajta volt, aki mindenáron próbálta kimagyarázni magát, helyette még inkább elviccelte, amire én is vigyorogtam egy sort. Igaz mondjuk az is, hogy átfutott az agyamon, hogy vajon mennyire mondta komolyan. Már csak úgy kíváncsiságból is izgatta a fantáziámat a dolog, de aztán a válaszával visszarángatott a pillanatba, én pedig leszidtam magamat, hogy már ilyen dolgokon kezdtem el gondolkodni, ahelyett, hogy Leora figyeltem volna.
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem kerültem már hasonló helyzetbe - feleltem egy mosoly kíséretében. - De szerintem a legtöbb esetben ez fennáll - tettem hozzá, vállat vonva. Igen, elég valószínű, hogy a legtöbb homoszexuálisnak volt már kellemetlen perce egy nővel, aki nem vette a lapot elsőre. De ház ez már csak ilyen. Inkább egy csalódott lány, mint a hazugság, nem igaz?
Az a bizonyos srác, sajnos, nem volt kivétel a sok közül. Én meg azért nem tartoztam a sok közé, mert nem is igazán kezdtem el a narkózást és azt hiszem, ez az én nagy szerencsém, meg hogy anyám elhozott onnan, akármennyire is ő keresett először modellmunkát nekem. Colin meg kiszúrt, s nem volt megállás. Néha még visszahúz a szívem, mert hát ott nőttem fel, a menedzseremmel és a többi kifutómodellel, de azért tisztában voltam vele, hogy milyen veszélyei lennének mindennek. És én nem akartam összeesni egy bemutató után.
- Előbb-utóbb mindenki elmegy, csak az időpont és a mód más - mondtam végül fanyar mosollyal az arcomon. Rossz emlék, talán kár is volt felhozni, igaz, most már mindegy.
- Nem, semmiképpen nem vagy selejtes - feleltem szélesebb mosollyal az arcomon, majd a pózolására újra elvigyorodtam. Szórakoztató emberke volt Leo, örültem, hogy egy ilyen embert sikerült megtalálnom, mert hát nyilván nem mindenki színfoltja ennek az iskolának. Ő ilyen volt.
- Ha jól értem, akkor szeretsz aludni - hangomban benne volt a bizonytalanság is, de mégsem kérdés volt. Elég egyértelműnek tűnt, de ha még csak akkor majd kijavít.
- Örülnék, ha majd körbekalauzolnál a faluban is - feleltem mosolyogva, bólogatva és őszintén reméltem, hogy valóban lesz egy ilyen utunk. Egyrészt, mert ha már itt voltam, akkor legalább ismerjem meg a környéket, másrészt meg, szívesen ütném el az időmet Leoval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 13. 22:11 | Link

Keith Y.

 Kellemes és kellemetlen dolgok, válogathat belőlük az ember dögivel. Főleg, a mi esetünkben. De jelenleg csak egy mondat volt, kinek ez, kinek az. Nem volt vészes, így, miután kellően kimulattam magam, lapoztam egyet fejben és elléptem a dologtól. Megóvtam magam, meg kissé őt is, hogy olyan irányba tereljem a gondolatokat, amik nagyon nem ide kellenek, na meg, nem most. Megvan mindennek a határa, ahogyan ennek is, a többi pedig majd alakul, ahogyan alakulnia kell. Ez csak azon múlik, hogy viszonyulunk a dolgokhoz, meg a többi. Kiderül. Megértettem, hogy került már ilyen helyzetbe és még átérezni is át tudtam. Hogy is ne, szerencsére azonban, én már kerültem az ilyesmiket, valahogy azóta óvatosabb vagyok. Nem akartam senkit sem tévhitbe keverni, mindig is visszafogtam magam, hogy ne történhessen semmi. Eddig működik, elég jól.
- Igen, mert azért a lányok néha tudnak felfogni úgy dolgokat, ahogyan nem kéne. Vagyis, egyes gesztusokban többet látnak, mint ami. Vagy nem tudom, nem értek a lányokhoz. Hajaaj. – tényleg bonyolult nekem a dolog, hogy mit és hogyan gondolnak, tesznek, de sosem törtem magam azon, hogy meg is értsem. Felesleges, amennyit kell tudni, azt tudom, a többi pedig olyan toldalék, amiket annak kell jobban ismernie, akinek jobban foglalkoznia kell a dologgal. Az pedig, nem ebben az életben leszek én. Hol itt a gond? Sehol.
Sajnáltam az ismeretlen srácot, hiszen senkinek nem kell így végeznie, de sajnos, ezen már nem lehet változtatni. Nem vigyázott, és megkapta érte a „büntetést”. Ennyi, semmi több. Szerencsére Keith-nek nincs már ilyen gondja, ahogyan hallom, észhez térítették, visszalökték arra az útra, ahova kell. Nem tudom, én hogyan éltem meg volna hasonlót. Lehet, hogy nem bírtam volna, lehet, hogy meg sem érintett volna, nem tudom. Attól függene, hogy akkor, ott, abban a pillanatban, hogy és miként élek, mi van bennem. Nem tudom ebből a távlatból sem elképzelni sem lepörgetni magam előtt a helyzetet, de nem is baj. Vele kell törődnöm, nem a rosszal.
- Ez igaz, nem lehet kikerülni. Na de ne firtassuk. Majd a nyugdíjas otthonban ráér. – söpörtem el a témát, mert, ahogy láttam, neki sem volt róla könnyű beszélni, és nekem se épp a kedvenc témám volt. Igazándiból a dolog riaszt engem, és gondolni nem akarok rá, nem is baj. Inkább törődtem azzal, hogy hogyan ítélt meg. Erre már elmosolyodtam, jó, ha más valóban nem lát annak, és nem azért, mert az egóm növelné. Csak.. jó. jól esik.
- Köszönöm. – nyögtem csak ki ennyit, mintha zavarban lennék, de nem voltam. Csak szimplán nem tudtam értelmesebbet kinyögni. Na jó, lehet, hogy abban voltam kicsit.. De csak éppen hogy. Inkább fordultam a víz felé, persze még mindig figyelve rá, és kezemet a vízbe mártva szórakoztam kicsit, pacsáltam, mint a gyerekek.
- Az nem kifejezés, a legjobb hobbi. – vigyorogtam a témára, majd, frissítésképp, az arcomat vizeztem be kissé, túrtam bele tincseimbe vizes kézzel, hátratűrve azokat. A hátam már megszáradt úgy-ahogy, nem is éreztem, hogy vizes lenne, vagy, hogy fázna. El is felejtettem, hogy mi történt azzal, annyira lefoglalt a társasága és a téma. Hű. Kiegyenesedtem végül, visszatekintve rá, bólintottam a dologra. Nincs ellenemre, hogy vele menjek, sőt.
- Simán. Amikor csak jó neked, mehetünk. Én ráérek, na nem mindig, mert edzés van, meg órák, de az időm nagy része szabad, szóval mehetünk a faluba is. Csak előbb intézzük el neked a szobát. – hoztam a kis vázlatot a dolgokat illetően, hiszen előbb a gólyalakból jusson ki, aztán azt meg is lehet ünnepelni a faluban. Na, egész jó terv, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 15. 20:12 | Link

Leo...



- Majd talán a húgom miatt egyszer megértem a nőket, de addig nem sok esélyt látok erre - jegyeztem meg egy széles mosoly kíséretében, miközben eszembe jutott a világosbarna hajó kislány, aki még csak most tanult meg beszélni. Persze ez erős túlzás, de nekem úgy tűnik. Nagyon gyorsan megnőtt, és valahogy örülök, hogy ő a kisebb és nem én. Nem szeretnék nagyobb testvért, valahogy elnyomva érezném magam, legalábbis azt hiszem. Szerencsére ez sosem jött ki a kapcsolataimban, volt már fiatalabb és idősebb emberkével is dolgom. Igazság szerint nem tudtam volna eldönteni melyik a jobb, mert mindegyik exemmel más volt. Máshogy jó.
- Ez mondjuk hátulütője New Yorknak, mert - és ez nem titok - a legtöbben biszexek. És valamiért a csajok nehezen értik meg, ha velük nem akar ágyba kerülni az ember. Ilyen szituációba sikerült többször belefutnom, bár csak egy volt nagyon kellemetlen - mondtam végül, majd megvontam a vállamat. Ez is elmúlt. Az éjszakázások és a hihetetlen bulik, egy-egy jó fej tervező konfekcióruhájában. Volt abban valami egyedi, ha az ember egy ilyen bulin egy különleges darabban jelent meg. Akkor különösen figyeltek rá a többiek. Kétszer tehettem ezt meg, vagyis inkább rajtam múlt, mint másokon, de ez részlet kérdés. Van még valahol, otthon a szekrényemben pár olyan cucc, amilyen biztos nincs senki másnak. De ezek a szekrényben is maradnak, mert a tervezőjük jelentett is valamit. Ki így, ki úgy. Ebbe nem igazán kell belemenni.
Visszatérve a gondolataimból újra Leora fókuszáltam, aki közben már a következő válaszomra reagált, én pedig csak bólintással nyugtáztam, hogy igaza van. Semmi értelme ezen rágódni. Neki főleg, nekem meg szintén. Nem fog megváltozni a múlt. Mi élünk, és én szeretek élni. Valóban élni, nem csak létezni.
Azt hiszem, sikerült némiképpen zavarba hoznom a modellkedős megjegyzésemmel, de mivel nem kezdett el idegesen ficeregni és magyarázkodni, nem kezdtem el én sem tovább fűzni a dolgokat. Az is megfordult a szőke hajas buksimban, hogy egyszerűen csak nem volt mit mondani. Tulajdonképpen ez jogos. Dicsértem és pont. Hova kéne ezt ragozni. A pózolós bemutatója éppen elég volt már, persze nem rossz értelemben.
Szórakozottan figyeltem, ahogy bevizezi az arcát, aztán a hajába túr. A sötét tincseken megállt néhány kósza vízcsepp. Pár pillanatig talán el is bambultam, nem tudtam biztosan, csak azt, hogy a hangja térített észhez. Kezdtem fáradni valószínűleg, de túl jól szórakoztam.
- Igen - bólintottam végül mosolyogva. - Még azt is ki kell találnom, hogyan hálálom meg a segítségedet - jegyeztem meg, miközben újra rágcsálni kezdtem az ajakpiercingemet belülről. Zavarban is voltam meg talán kicsit ideges is, bár nem tudtam volna megmondani miért is igazán, mert ebben nem volt semmi extra. Vagy mégis? Talán még szerettem is volna, ha van... Vagy nem? De mindegy is, a kérdés az, hogy: van?
- Egyébként milyen edzés? - kérdeztem végül elterelve a témát. Úgy éreztem, jelenleg ez az egyetlen kapaszkodóm, mielőtt kínossá válnának a dolgok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 13:23 | Link

Sharlotte

Csodálatos idő van és azt hiszem, hogy már régen sétálgattam csak úgy, gondtalanul a birtokon. Most szerencsére éppen nincs órám és edzenem sem kell, úgyhogy egy kiadós ebéd után érkezem a Fénylő Lelkek Udvarához. Mindig is szerettem ezt a helyet, kellemes nyugodtsággal tölt el. Az idő is gyönyörű szép, úgyhogy nincs is jobb, mint sétálni egyet a birtokon. Egész nagy kört tettem, de végül ide érkeztem, hiszen tényleg szeretem ezt a helyet. Mostanában nem nagyon élek társasági életet, élvezem, hogy bizony Mestertanonc lettem. Habár kicsit fárasztóak az órák, sok tanulnivalóm akad, azért baromira élvezem, hogy immár "nagy" vagyok. A vizsgáim is egész jól sikerültek, a szüleim is büszkék voltak rám. Hiszen - igaz, hogy tanulok tovább, de - elvégeztem egy alapfokú iskolát és nem is akár milyet, hiszen azért a Bagolykőnek elég nagy hírneve is van. Jó, persze nem egy Roxfort, de nem marad le tőle nagyon sokkal. Szeretem ezt a sulit, mindig is szerettem, és örülök, hogy itt tanulhatok első éves koromtól fogva. Zsebretett kézzel sétálok az udvar felé, ahova gyönyörű szépen besüt a napfény és megcsillan a kúton, ami az udvar közepén van. Egy egyszerű fekete farmer van rajtam, egy zöld ing, alatta egy fekete pólóval és egy sima sportcipő. Szeretem a lazaságot, szeretem kényelmesen érezni magam. A szememre egy napszemüveget is biggyesztettem, kezemen pedig ott van a bőrkarkötőm, amit még anno Mercédesztől kaptam. Eszembe jut a lány csinos arca, és elgondolkozom, hogy vajon mi lehet vele és hol lehet? Azért kicsit hiányzik, hogy nem látom, de hát... Sajnos ezt hozta a sors. A lányon gondolkodva leülök az egyik padra úgy, hogy a támlájára ülök, a lábam pedig az ülő részen van. A térdemre hajolva támaszkodom és lazán ücsörögve élvezem a napsütést és nézem a kutat, ahogy halkan csobog bele a víz.

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=79641993
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 21. 13:44 | Link

Caius
ruha

Néha napján azért neki is akad szabadideje, még ha mostanában elég sok dolga van, extra feladatok, a házimunka, meg persze a tanulás, ami nagyon az alap dolgok között van. De ha már hétvége, és végzett mindennel, akkor miért ne térhetne vissza egy kicsit régi énjéhez, és kezdhetne csak úgy sétálni, mint régen?
Ruházata egyszerű, rövidnadrág, fekete felsővel, a magassarkú, ami elengedhetetlen, de most nyitott, szandálszerű, darabot viselt, a jó időre és a napsütésre tekintettel pedig a napszemüvege is elengedhetetlen kellék. Haja csak úgy össze-vissza állt, nem foglalkozott vele, csak ment. A faluba annyira nem akart, ott ilyentájt elég sokan vannak, meg olyan hely sincs, amire ő vágyott. Azt tulajdonképpen nem tudta, mit akar, csak valami mást, mint a megszokott, éppen ezért indult el a kastély felé, és útja szépen lassan a Fénylő Lelkek udvarára vezetett. Meglepetésére nem volt egyedül, de nagyon ismerős volt neki a fiú, csak először nem ugrott be, honnan. Megszokottan mosolyogva közeledett, ahogyan gondolkodott, ki is lehet, majd aztán beugrott, hogy kviddicsezik, és talán Caius lehet a neve, de ebben nem volt biztos. A különös ülőpozícióval nem sokat foglalkozott, hiszen annyira nem meglepő.
- Heló! - köszönt pár méter távolságból, persze egyre közeledve, majd ahogy a padhoz ért, a másik oldalára ugyanúgy feltelepedett, mint a másik, könyökével térdén támaszkodva, és fejét felé fordította.
- Mi járatban erre? - tett fel egy eléggé közvetlen, de furcsa kérdést. Abban sem volt igazán biztos, hogy a fiú tudja, hogy ő kicsoda, még hogyha ő maga már tisztában van vele, hogy a mellette ülő az bizony terelő a Főnixeknél. A játékosokat csak megjegyzi még, akkor is, ha elég sok embert kell memorizálni a kinézetre és névre mostanság. Ennél többet egyelőre nem kívánt kérdezni, közölni, vagy bármit csinálni, mert az már rajta áll, hogy vevő-e a beszélgetésre, akar-e társalogni, vagy bármi, mert akkor majd folytatja természetesen, de addig csak vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 13:52 | Link

Sharlotte


Élvezem a napsütést, lazán kicsit a nap felé fordítva az arcomat. Tudom, hogy ilyenkor vigyázni kellene a nappal, hiszen könnyen leéghet az ember és meg is fázhat, hogyha nem figyel de úgy vélem, hogy itt az udvaron nem fúj annyira aszél és egész szépen idesüt a nap, nem is kell attól tartani, hogy megfázik az ember. A leégéstől már annál inkább, de szerencsére a fák lombjai kicsit szűrik a napsugarakat, úgyhogy azt hiszem elég sokáig kellene itt ücsörögni, hogy meg is látszódjon. Na meg persze nekem szerencsém van, hiszen az ingemet csak feltűrtem, ahogy beborítja az egész hátamat, max. a nyakam van kint. A fejemet a nap sugarai felé tartom, ezért nem is nagyon figyelek fel arra, hogy valaki közeledik. Csak a cipőkopogásra leszek figyelmes, hiszen annyira nem kapcsolom ki az érzékeimet, hogy ne halljak semmit. Hamarosan a kopogáshoz hang is társul, így kinyitom a szememet és egy gyönyörű, szőke hölgyeményt pillantok meg közeledni felém, majd helyet is foglal a padon. Végignézek rajta és egy apró mosoly jelenik meg az ajkamon, hiszen felismerem őt.
- Szia Sharlotte! - köszöntöm a leányzót és szélesebben elmosolyodom, hiszen ismerőssel van dolgom. Ő is kviddicsezik, így lehet, hogy ő nem nagyon emlékszik rám, én viszont tudom, hogy Navine-es és talán harmadikos? De lehet, hogy csak másodikos. De végül is ez nem is nagyon számít. A kérdésére lazán hátradőlök és megvonom a vállam.
- Van egy kis szabad időm és élvezni akarom a napsütést. Örülök, hogy már ilyen jó idő van. Imádom a természetet és a friss levegőt. Hát te? Te is sétálgatsz egy kicsit? Vagy találkozód van valakivel? - fordulok a leányzó felé és amíg válaszol, addig kicsit végigmérem. Egészen csinos.
Utoljára módosította:Caius Randy Woodrow, 2013. április 21. 13:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 21. 14:19 | Link

Caius


Kissé meg is lepődött a lány, hogy Caius is tisztában van vele, mégis kicsoda, amire szinte természetesen el is mosolyodott, miközben közeleddett, majd elhelyezkedett a padon, utána még egy kérdést intézve a fiúhoz. Végül is majdnem ugyanaz az ok, amiért itt vannak, a jó idő.
- Igen, én is imádom ezt a jó időt, a természetet, de leginkább sétálni. Hogy szabadidőm is van egy kicsit eljöttem otthonról - válaszolt őszintén. Az otthonról szó lehet egy kicsit furcsa, mert hát a faluban lakik, de ha érdekli miért van, biztosan meg is kérdezi majd a fiú. Idő közben azonban ahogy gondolkodik újabb információk jutnak eszébe a másikről, méghozzá, hogy eridonos, meg az is, hogy elviekben ő ezévtől mestertanonc. Nos, egy remek téma, meg érdekli is a dolog.
- Milyen mestertanoncnak lenni egyébként? - hangzott következő kérdése. Boztos jó a szabadság a szabályok terén, meg hogy ők azok a bizonyos "nagyok", és még ha neki ez messze is van, azért kíváncsi, mások hogy állnak hozzá a dolgokhoz. Amíg pedig a választ várta, végre volt ideje végigmérni játékostársát úgy igazán, mert eddig tekintete mindig másfelé futkározott. Vagy a szemkontaktust kereste, vagy az eget kémlelte, de most már megnézhette. Nem egy csúnyaság, sőt, viszont ő maga már foglalt, tehát minden ilyesfajta gondolatát próbálta félretenni, és a bal karján nyugvó motívum társgazdájára koncentrálni. Sokszor találkozik helyesebb egyedekkel, de ez nem jelent semmit, neki ott van a francia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 14:29 | Link

Sharlotte


Kényelmesen ücsörögve a padon élvezem a napsütést, ahogy a nap meleg sugarai bizsergetik az arcom. Nem sokáig hunyom le a szememet,hiszen hamarosan társaságom akad egy csinos Navine-s személyében, akit a kviddics pályáról ismerek. Habár nem sokat beszélgettünk még és nem is sokat tudok a lányról - tán csak a nevét és a házát - mégis örömmel tölt el, hogy egy "ismerőssel" hoz össze a sors és nem egy vad idegennel. Habár szeretek ismerkedni, mégis jobb szeretem az olyan embereket, akivel már beszéltem legalább néhány szót. Elég sokan vagyunk itt az iskolában, bőven akad még olyan ember, akit nem ismerem. Habár szerencsére a kviddicses játékomnak köszönhetően engem többen ismernek, mint ahány embert én ismerem és ez bizony büszkeséggel tölt el. Bizonyára a lány is így van ezzel. A kérdésemre a leányzó egyszerűen válaszol: ő is sétálgat a kellemes napsütésben. Egy mosollyal nyugtázom a dolgot és a lány szemébe nézek, kicsit oldalra döntött fejjel.
- Na igen, hosszú volt a tél. - borzongok meg, ahogy a hideg, havas télre gondolok.
- Durva, hogy nem régen olvadt el a hó és máris olyan, mintha nyár lenne. - gondolkozom el és igazából nem is a lánynak mondom a dolgot, csak úgy magamban elgondolkodom és hangosan mondom ki a szavakat. Majd megcsóválom a fejemet és ismét Sharlotte-ra pillantok és megvonom a vállam. Hátratámaszkodok a padon és az arcomat ismét a nap felé fordítom. A kérdésre elvigyorodom.
- Király! -mondom a napfénybe, de hogy ne legyek pofátlan a leányzó felé fordulok.
- Elég jó, habár kicsit többet kell tanulni, de élvezem. Van külön tornyunk, és kaptam egy külön szobát is. - vigyorodom el és lazán megvonom a vállam.
- Most már én is a "nagyok" közé tartozom. - vigyorgok.
-Te mikor végzel? Hanyadikos vagy? Kettő, három? - kérdezek rá konkréten, hiszen az én memóriám sem lehet tökéletes.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 21. 14:44 | Link

Caius

Nos, igen, ahogy a jó időre terelődik első sorban a szó, felmerül, hogy nemrég még tél volt, azaz elvileg tavasz, csak az időjárás máshogy gondolta. Most pedig, valljuk be, nyárias idő van, még ha egy kicsit a szél fújdogál is, de nem ott, így  elég meleg a levegő. A gondolatokkal teljes mértékben egyetért, éppen ezért csak mosolyog, majd elég hamar másfelé is tereli a témát, méghozzá a mestertanonc létre kérdez, milyen az. Találkozott, és beszélgetett már tanoncokkal, de valahogy ez a téma még ha egy kicsit fel is merült, annyira nem jött át neki. A laza, de lényegre törő beszámolót hallva pedig tényleg úgy érzi, hogy jó lehet. Igaz, hogy a saját torony, saját szoba dolog annyira nem fogja meg, hiszen a majdnem saját ház az ugyanilyen érzés lehet, de tovább mosolyog, ahogy azt a fajta életformát elképzeli.
- Most kezdtem a harmadikat, bár már nem itt kellene tartanom, az az igazság - vallja be az igazat, bár nem teljesen, azt nem teszi hozzá, hogy végzősnek kellene lennie. jó, bukott, ez akkor nem érdekelte, meg most se igazán, ez olyan mellékes dolog, a kora attól nem változik. - Igazából a végzős évemet kellett volna kezdenem... - tette még azért hozzá, hogy képben legyen, de mindezt boldogan, hiszen nem bánta meg, és véletlenül sem akarja, hogy bárkinek ez legyen a véleménye. Az pedig, hogy ki mit gondol erről, az már annyira nem izgatja.
- Tehát igazából csak egy év van köztünk, vagy annyi se - vonta még le azt a bizonyos dolgot, ami úgy szembetűnő lehet a fiúnak is. Azt nem tudta pontosan mennyi idős lehet, ennyire azért nincs tisztában minden kis részlettel, de ha már tanonc, akkor 18 lehet, vagy annál idősebb.
- Tényleg, mennyi idős vagy? - kérdezett is aztán rá, nem csak a sablon kedvéért, hanem ha már így elgondolkodott rajta, eljutott odáig, hogy érdekelje is. Az is igaz, hogy ez egy eléggé lényegtelen információ, de más most nem igazán jutott eszébe, talán majd jön az, csak kicsit később.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 14:54 | Link

Sharlotte

A kellemes időt eléggé kitárgyaltuk, így valami izgalmasabb téma kerül szóba a Mestertanoncság. Elmesélem a leányzónak, hogy én baromira élvezem a dolgot, habár igaz, hogy kicsit nehezebbek az órák és a tananyag, mint amik eddig voltak. De hát az hiszem, hogy ez nem is annyira meglepő, hiszen ez már Mesterképzés, jó hogy itt többet kérnek számon és nehezebben, mint az alap fokú képzésnél. De azt hiszem, hogy meg fogok tudni birkózni vele, hiszen a vizsgáimat igen szép teljesítménnyel tettem le, talán csak az SVK az, amit rejtegetnek kell, de az nem is annyira izgatott és nem is készültem rá annyira, hogy abból tényleg kiváló eredményt érhessek el. Az igazat megvallva tényleg elég furák lettek a vizsgáim, de büszke vagyok magamra, hiszen egyszer sem buktam és van, aki még eddig sem jutott el.
- Oh, akkor ezek szerint kétszer buktál? Az nem gáz ám, egy csomóan buknak. Volt olyan ismerősöm, aki előbb kezdte a sulit, mint én és még mindig a másodikat csinálja. Illetve csinálta, mert abbahagyta az iskolát és elment valami művészeti suliba. - vonom meg a vállamat és eszembe jut Mercédesz, hiszen ő volt az, aki nem volt valami frankó a mágiából, és inkább a táncba fojtotta a tehetségét. Szóval bátorítóan mosolygok a leányzóra és érzékeltetem vele, hogy itt nem gáz, hogyha valaki megbukik, hiszen nem sok ember van, aki egyből,bukás nélkül végzi el az 5 évet. Én mondjuk pont olyan vagyok, de hát ez kit izgat?
- Aha, lehet. 93-as születésű vagyok, most júniusban leszek 20. Várjál? - mondom, majd kezdek számolgatni és végül elnevetem magam.
- Igen, annyi. - vigyorgok és egy kicsit talán el is pirulok, hiszen elég ciki, hogyha az ember nem tudja, hogy hány éves.
- És amúgy tudod, hogy mit akarsz majd magaddal kezdeni? Te is maradsz MT-nek, vagy esetleg máshol folytatod a tanulmányaidat? Én sem akartam itt maradni, csak aztán megtetszett a kviddics tehetségkutató program és végül maradtam. Aztán remélem, hogy lesz is belőle valami... - vonom meg reménykedő tekintettel a vállamat és kicsit meg is csóválom a fejemet. Elég ciki lenne, hogyha elvesztegetnék itt 3-4 évet még pluszba és nem sikerülne semelyik csapatba sem bekerülnöm.
- Tényleg, milyen poszton is játszol? - teszek fel egy kérdést, ami lehet, hogy fura lehet, de igazából a pályán nem nagyon szoktam beazonosítgatni az emberkéket.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 21. 15:10 | Link

Caius

A srácnak is elég hamar leesett, hogy bizony kétszer bukott, a megnyugtató szavai viszont a lányra szinte semmiképp sem hatnak, hiszen nem igazán tudja érdekelni. Bár az, hogy szerinte ez nem probléma, talán egy kicsit megnyugtatja, hogy mégse az az első gondolata mindenkinek, hogy ezt mégis hogyan csinálta, vagy csak szimplán szerencsétlen? Nem, csak egyszerűen nem volt az a tanulós fajta.
- Azért én abbahagyni nem fogom. Ha idáig eljutottam már végigcsinálom - tette azért még hozzá, mert ez az igazság. Ha már anyjának nem is bizonyíthat, legalább apja legyen vele tisztában, hogy megváltozott. Azaz, tartsa legalább fent ezt a látszatot, mert az igaz ugyan, hogy változott, csak nem a jó irányba.
Következő témaként felmerülhet a kor, vagyis ahogy gondolkodik, muszáj megkérdeznie, majd a válaszon az eridonossal együtt nevet. Nem azon, hogy nem tudná, mennyi idős, csak így jött ki, és ahogy ő nevet, szinte kényszeresen érzi, hogy neki is muszáj.
- Konkrétan fogalmam sincs, milyen szakon, de maradni szeretnék MT-ként. Vagyis ez a mostani véleményem, aztán majd lesz valahogy - válaszolt teljes nyugodtsággal, továbbra is mosolyogva. Végül is, aztán lehet, hogy mint bátyja, elég lesz neki elvégezni ezt, de legalább csinálja végig, ez az elsődleges szempont. - Amúgy szerintem nincs miért aggódnod, jó terelő vagy - mosolygott tovább. Ezt nem csak a sablon kedvéért mondta, amennyit látott a fiú játékából, arról tényleg csak pozitívat tud mondani, persze mindenkinek van hova fejlődni, neki is, elképesztően sokat, de most tényleg nem csak úgy magyaráz a semmibe.
- Őrző vagyok, ettől az idénytől már főállásban - válaszolt, csak nem a legtömörebben. Lerendezhette volna egyetlen szóval, de azért még hozzá tett pár információt. Azt bizonyára tudhatja, hogy hol, vagy ha nem, majd kérdez bizonyára.
- Jól kijössz a többi Főnix-szel? - hangzott egy alapvető kérdés, vagy annyira mégsem tán. Mindenesetre őt sok minden érdekli, ami lehet, hogy fura néhány embernek, de például hogy az ember milyen viszonyban van a csapattársaival, az annyira nem is meglepő dolog, ha felmerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 15:25 | Link

Sharlotte

- Ne is hagyd abba. Nem éri meg. És tényleg iszonyatosan jó dolgokat lehet tanulni és azért hogyha kicsit is odafigyelsz az órákon, akkor azért át lehet csusszan a vizsgákon. Én az a jó, hogy egy csomó érdekes tárgy közül lehet választani. Én mindig is imádtam fényképzeni és mikor elindult a fotós óra, hát egyből felvettem. És örülök neki, mert nagyon élvezem! - lelkendezek egy kicsit, hogy bátorítsam is egy kicsit a lányt. Látom, hogy nincs elkenődve, amin nem is csodálkozom, hiszen tényleg elég sokan halasztanak, vagy buknak és itt ez nem ciki, senki nem dörgöli a másik orra alá, hogy "én még egyszer sem buktam, te mennyire béna vagy". Úgyhogy ha nem is emelt fővel, de azért elég normálisan és bátran lehet viselni azt ,hogyha valaki évet ismétel.
- Loise, az egyik hajtónk mondta - tök jóban vagyunk és sajnálta volna, ah elmegyek - hogy bukjak meg, csak hogy még egy évet maradjak. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet.
- Persze nem buktam meg, inkább itt maradtam Mestertanoncnak. Büszke is volt rám és örült nekem. - mosolyodom el lágyan és eszembe jut, hogy régen beszélgettem már a szöszivel.
- De tudod, hogy milyen szakok vannak, nem? - kérdezem meg Sharlotte-tól a dolgok és komolyan pillogok rá. Azért azt nem árt tudni, hogy milyen szakok vannak, hiszen hogyha abszolút nincs olyan, ami érdekelné a leányzót, akkor felesleges itt maradnia.
- Én még a régészet felé is tekintgettem, habár soha nem voltam jó Mágiatörténetben. - nevetem el magam és vonom meg a vállamat. Hiszen annak az egyik fő alapja a történelem, amit valahogy soha nem szerettem.
- Azt hiszem, hogy a pocsék memóriám a gond, mert abszolút nem tudok évszámokat megjegyezni. Szívás. - fintorgok, majd elvigyorodom.
- Őrző? Az király. A Főnixekkel? Ja, igen, elég frankón megvan a csapat. bár most kicsit lanyhultunk, mert a vizsgaidőszakban nem voltak edzéseink, de azt hiszem, hogy Lenna be fog erősíteni és hamarosan elkezdünk edzeni a következő idényre. De igen, azt hiszem, hogy tényleg frankón megvagyunk, hiszen elég sokan már 2-3 idényt is lejátszottunk együtt. Már eléggé összeszoktunk. - válaszolom mosolyogva a leányzónak.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 21. 16:34 | Link

Caius - zárás

Legutoljára talán a tanulmányai folytatására vonatkozó lelkesítést apjától hallott, és az nem volt a kedvence, nem ösztökélte semmire, ez azonban merőben más volt, mint az. Saját elhatározása is volt ugyan, de ha már egy másik diáktársai jó véleménnyel van róla, akkor rossz nem igazán lehet.
- Loise? Őt ismerem - egészítette ki. Vagyis már amennyire, látásból is, meg összefutottak már a folyosón is, beszélgettek, de azért annyira mégsem. Ettől függetlenül nevetett a fiúval együtt, ahogy belegondolt a dologba. Jelenleg olyan ember számára nincs, akit ilyenre kérne, de talán lesz majd, vagy ki tudja.
- Persze, tisztában vagyok, hova mehetnék majd, csak dönteni nem tudok. A kviddics is érdekel, a fotográfia - bár azt még nem tanulom -, esetleg a riporter szak, meg még egy csomó más is ezek mellett, de remélem mire oda jutok sikerül választanom - magyarázta igazán lelkesen, mármint a helyzethez késpest. A fiú következő szavai azért egy kicsit megnyugtatták, nem csak ő olyan, hogy több dolog is érdekli, aztán a tudás a visszatartó erő is lehet. Mondjuk nála ez annyira nem lenne fontos, ha valami érdekli, akkor abból összeszedi magát, az biztos.
- Nekünk mostanában volt edzésünk, és ugyan még csak a tavalyi idényben csatlakoztam hozzájuk, azt kell mondjam mi is jól megvagyunk. Talán ha van két ember, akit edzéseken kívül nem ismerek, de mindenkivel jóba vagyok, és habár annyira nem, mint ti, de kezdünk összeszokni, főleg az újakkal - reagálta le egészen egyszerűen. Velük is olyasmi a helyzet, mint a Főnixekkel, tehát úgy igazán ezt kiegészíteni nem tudná. Az az igazság, hogy nem is akarná, nem jut eszébe semmi, meg kicsit mintha olyan érzése is lett volna, hogy mennie kell, ennyi elég volt, eltelt az idő. Egy határozott mozdulattal állt fel ott a padon, majd úgy csinált, mintha leporolná magát, persze feleslegesen. Ugyanolyan lazán ugrott is le, majd 180 fokos fordulatot véve nézett ismét Caiusra.
- Azt hiszem én most megyek. Remélem még összefutunk. Szia! - köszönt el mosolyogva, kissé hirtelen. Azzal sarkán fordult el ugyanúgy, ahogy előtte, és indult is  viszonylag lassan. Talán hat-hét méteres távból nézett még egyszer vissza, jobb kezével intve egyet, majd eltűnt, és indult haza, remélve hogy a két jómadár nem művelt semmi katasztrofálisat a házban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. május 18. 02:31 | Link

Vani



* Micsoda csuda klassz  dolgok történtek vele mostanában! Megjött Keith, aki valami nagyon mókás fiú, meg persze, ami legjobb, itt van LETTIIIIIIIIIIIIII! Annyira vicces volt, amikor éppen játszottak Kami bácsival és akkor kopogtak, az ajtó kinyílt és ott állt Letti! Egyből el tudta dönteni, hogy nem Vivien az, pedig sokan nem tudják megkülönböztetni őket. Ő bizony nem mondja el a titkot, hogy mi alapján lehet.  Először azt hitte, hogy csak látogatóba érkezik, viszont kiderült, hogy itt maraaad! Nagyon furcsa, hogy nem unikornisos lesz, hanem szfinxes. Riri unikornisos akar lenni, mert akkor az anyukája csomó unikornisos titkot elárulna neki, amitől ő lenne ott a legokosabb gyerek. Az iskolában is egész jól teljesít, már tud szótagolva olvasni. Azt mondta a tanító néni, hogy pár hónap múlva már úgy fog menni, mint a nagyoknak. A mai napra is elég sok leckét kaptak, át kellett másolni 10 szót, amiben” j” és „ly” volt, hogy megtanulják, hogyan kell ezeket helyesen írni. Az egyik buta fiú a vajat képes volt leírni ly-vel, pedig a tanító néni elmondta rögtön az elején, hogy a tejtermékeket nem úgy kell írni. De Milán akkor sem figyelt, csak játszott a kisautójával. A számolás sem nehéz, igazából nagyon tetszik neki az iskola, de olyan rossz, hogy nem alhatnak napközben. Még szerencse, hogy kimehetnek az udvarra játszani, mert ha nem lenne így, hát megőrülne. Azért büszkén hordja az iskolatáskáját, mert már nem óvodás, hanem elsős nagylány.
Ma a leckeírás után Letti sajnos nem ért rá játszani vele és az anyukájának is valami halaszthatatlan értekezlete volt Kahi bácsival, így megengedték neki, hogy kimenjen az udvarra játszani. Vitt magával krétát, a kedvenc labdáját meg egy rongybabát, úgyhogy biztos nem fog unatkozni. Ania babát nekitámasztotta a szökőút oldalának, rögtön mellé rakta le pöttyöst. Először rajzol egy édes kis házikót a kőre, majd mellé jó nagy felhőket meg napocskát is. Ezt hamar elunja, lebiggyesztett szájjal keres valami jó szórakozást. A nagyok mind elrobognak mellette, senki nem jön játszani vele. Sóhajtva felpattan és a szökőkút mélyére bámul, ami telis tele volt érmékkel. Neki sem kellett több, rájött, hogy mit fog játszani. Fogja a fehér krétáját és egy jó nagy négyzetet rajzol, majd elé kettőt, az elé egyet, megint kettőt és ezt addig folytatja, amíg 10 nem lesz belőle. Ugróiskolaaaaaaaa, ez az! Szépen, pontosan beleírja a számokat, ahogy tanulta, majd csípőre tett kézzel megcsodálja a művét. Nem is sokszor lett görbe a vonal, ez nagyon szép lett.  Kihalászik egy érmét a kútból, majd fél lábbal megáll az egyes számot viselő négyzet előtt és eldobja. Az érme a 4-esen landol, úgyhogy kicsit inogva, de elugrál a hármasig, majd lehajol érte, ami még inkább kibillenti az egyensúlyából,de csak talpon marad. Szépen visszaugrál a kiindulásig, majd újra eldobja a pénzérmét.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 19. 18:23 | Link

Szotyi

  Elindultam, az udvarra valami elfoglaltság után kutatva. Nagy nehezen eltekeregtem a kertig, ahol sok ember nyüzsgött. Megindultam a szökőkút felé, ahol egy kislány állt az újonnan rajzolt ugróiskolája mellett. Odaléptem hozzá.
  - Szia! Vanília vagyok. Téged hogy hívnak? - mondtam neki mosolygósan. - Úgy látom nem játszik veled senki. Játszhatok veled?
  A szökőkút szélére ültem. Reméltem nekem se meg neki se kell egyedül lenni itt kint ezen a szép napon. Ültem és a kezemet a vízbe lógattam.
  - Elsős vagy az iskolában? - kérdeztem tőle. Nagyon aranyosnak tűnt és az is. Nem volt olyan pici ezért gondoltam, hogy már iskolás. - Majd ha Bagolyköves leszel melyik házba szeretnél kerülni?
  Kihúztam a kezem a vízből és leráztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. május 26. 01:33 | Link

Vani



* Szeret ugróiskolázni, de sajnos egyedül nem olyan izgalmas, mint amikor az osztálytársaival játsszák az iskola zsibongó udvarán.  Ismét lendít egyet a karján és eldobja az érmét, ami ezúttal a hetes számon landol.  Újra fél lábra áll az egyes előtt és határozottan elkezd a pénzecske irányába szökdécselni. A hatosnál egy kicsit meginog, amikor le kell hajolnia, de végül nem kenődik fel a betonra, diadalittasan fordul meg is ér vissza a rajthoz, amikor meglát egy szőke leányzót maga felé közeledni. Kedves arca van, hátha ő játszani szeretne. Mikor egyértelművé válik számára, hogy hozzájön a szőkeség vidáman rámosolyog. Még szélesebbre húzza a vigyorát, amikor a nagylány kedvesen ráköszön és bemutatkozik.* - Szia, de aranyos neved van! * Válaszol halkan tapsolva egyet. A csoki után a vanília a kedvenc fagyija, sokszor együtt kéri őket. Már persze akkor, ha épp nem gyümölcsöset, mert azokat is nagyon szereti. * - Viktória vagyok, de Ririnek szoktak hívni! * Feleli határozottan a lány kérdésére. Sokan Vikinek hívják vagy ilyesmi, végül azzal sincs baja, mert az iskolában a tanító néni szerint a Viktóriákat így szokás becézni. A Ririt még az apukája találta ki rá amikor babakorában játszott a nevével és ez valahogy rajta is maradt.* - Sajnos nem, mind egymással játszanak. De jó, mit szeretnél? Szoktál ugróiskolázni? * Kérdi fellelkesülve szinte csicsergő hangon.  A nagyok sokszor csak egymással foglalkoznak, nem szeretnének a kicsi lánnyal foglalkozni. Azért jó neki, hogy ott az iskola, mert ott játszhat a kortársaival is. A nagyok sokszor nem értik, hogy mi miért jó és miért úgy van, amikor vele játszanak, és annyira rossz újra meg újra elmagyarázni nekik.
Ő is követi a lányt és leül mellé a szökőkút szélére. A lábával egy kicsit megbökdösi a szökőkút tövénél lévő babáját, majd újra a lányra mosolyog. * - Igen, most kezdtem. *Feleli büszkén kihúzva magát. Már nagyon sok mindent megtanultak ott, ahhoz képest, hogy még csak pár hónapja jár oda. Az óvoda jobb volt azért, mert ott nem adtak fel házit, de a sulival sincs nagy baj.* - Úú, én az unikornisosba! Anyukámé az unikornisos ház és akkor ő lenne a házvezetőm. *Válaszolja izgatottan. Az anyukája szerint ő inkább a főnixesbe való a jelleme alapján, de azt ő annyira nem akarja. Mondjuk Kahcsi bácsi aranyos meg Keith és Leonie is ott van. Ott is egész biztosan jól érezné magát.* - Te melyik házba jársz? Szeretsz odajárni? * Kíváncsiskodik, miközben a kezébe vesz a hosszú, barna hajú babáját. Ezt még Lengyelországban vette neki a nagymamája a piacon, amikor egyszer elmentek sétálni. Ania az egyik kedvenc játéka az összes közül!* - Te is elsős vagy, mint én? Anyu azt mondta, hogy itt már nem számolást meg ilyeneket tanultok. *Kérdi a baba haját tekergetve és a lábát lóbálva. A múltkor itt találkozott az indián bácsival, akkor jól eláztatta a Sawa hercegnőt, Ania kisasszonyra vigyázni fog.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheilah Frewen
INAKTÍV


Sheli
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2013. június 23. 20:07 | Link

Tiffany, Charles


  Csalódottan nyitom ki szemeimet, ahogy a nap sugarai betörnek a csikólak ablakán. Na neee, olyan szépet álmodtam, minek kellett felébrednem?!? ÁÁÁ, nem akarok felkelniii....most mégis mit csináljak, fél kilenckor?? Ilyenkor vasárnap épeszű ember nincs ébren...
  Kikászálódom az ágyból, s az első, amit felülés közben észreveszek, hogy szeretett bazinagy gyíkom, aki még annyira új, hogy neve sincs,  ( 30 cm )nagyban fel próbál mászni az ágyamra. Erre elröhögöm magam, s felsegítem az ágyra. Turkálni kezdek a bőröndömben kánikula-ruha után mindjárt megfulladok, komolyan. Egy félórányi gondolkodás után előhalászom a fehér-zöld kockás rövid gatyám, meg egy lehetőleg hozzá nem illő toppot, a nyakamba akasztok néhány hosszú-rövid nyakláncot, aztán hirtelen megakad a szemem az éjjeliszekrényen levő szemüvegemen...bleah, maradjak inkább vak, minthogy ezt felvegyem...de tök jól néz ki a kerete..forgatom a kezemben a narancssárga-zöld keretes szemüveget, majd egy hirtelen megfontolásból kipattintom a két lencsét a keretből. Na, így már klassz Büszkén teszem fel immár lencse nélküli szemüvegemet, majd kissé gyorsan kifésülöm a hajam, fogat mosok, s mikor teljesen elrendeztem magam, visszaülök az ágyamra a gyík mellé, aki most meg a száját nyalja éhessége kifejezése érdekében. Most mi legyen? Talán sétálnom kellene egyet...kivihetném ezt a balféket is kaját szerezni, meg egyáltalán kitapasztalni, hogy mit szokott enni...de hova menjek? Hisz alig ismerem a kastélyt..ÁÁÁ, megvaan: megyek a kedvenc helyemre, a fénylő lelkek udvarába, klassz Újonnan feldobódva sétálok ki a kastélyból egyenesen a kedvenc helyem fele, szatyromban a gyíkommal ( hhú, ki kéne találni neki egy nevet...) Mikor odaérek, egyből a szökőkút peremére ülök le, és belelógatom kezeim a vízbe. Húúú, hátha van benne bééka..Azzal kotorászni kezdek a békanyál alatt, míg a balfék gyíkom vidáman ugrándozni kezd a fűben, hogy: ÁÁÁ, szabadsáááág!

 
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. július 2. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alig  várom a napfelkeltét. Milyen jó lenne, ha holnapra kiderülne az ég!:)
|elsős|színjátszós|Gyík|életművész
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 20:33 | Link

Sheilah, Charles


 A vöröske örült, hogy újra kijöhetett a lakrészükből. Nem volt semmi baja, de azért még is csak jobb a friss levegőn, mint összezárva 16 emberrel. Kint kánikula volt, így egy egyszerű feket toppot és rövidnadrágot vett, majd kibontott hajába tűzött egy masnit. Nem rajongott kimondottan az ilyen hajba bügyükért, de ezt nemrég kapta, és egészen elnyerte e tetszését.
 Nyugodtan sétálgatott a kastély falai közt, nem igazán figyelve, hogy hova jut. Hamarosan friss, nyári szellő csapta meg, és vízcsobogás hangját vélte hallani. Azonnal arra vette az irányt, és megállapította, hogy valószínűleg annál a valamilyen Lélek Udvarnál kötött ki. Hallott már rólla, de még sosem volt errefelé. Ahogy megindult a forró napon, a piha füvön keresztül hirtelen valami mászkálni kezdett a lábán. Tiff azonnal megállt, és jéghideg tekintettel nézett le a földre, mintha ölni tudna csak egy csúnya pillantással. Egy hatalmas gyík-szerűséget vélt felfedezni. Felemelt szemöldökkel a farkától fogva a magasba emelte a hidegvérűt, majd ugyan olyan sértődött tekintettel körbe pásztázta a területet, hátha talál valakit vagy valamit, akire ráfoghatja, hogy a tulajdonosa az állatnak. Gyorsan csípte el a nyugodt lányt a kútnál, és nagy, dübörgő léptekkel indul meg felé, majd megállt előtte.
-Ez...khm... a tied? -kérdezte amolyan gyilkos mézédes mosollyal. Nem zavartatta magát, hogy egy 30 centis gyík van a kezében, hisz sosem írtózott a hidegvérűektől, sőt, ijesztő kötődést lehetett felfedezni közte és a csúszómászók közt. De azért lehetőleg senki se mászkáltassa az állatkáját közterületen. Ha rálépett volna szegény párára, na az lett volna vicces. Így még a lány meghálálhatná Tiffnek, hogy megtalálta még mielőtt valaki kilapítja.

Ruci
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 23. 20:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Charles Wingbell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 21:20 | Link

Tiffany, Seilah

~Jézusom, mekkora ez az iskola?!~ Mondtam magamban, miközben már második órája keringtem az udvaron.
-Fentről sem látok semmit.- repült mellém hű barátom, Robert.- De két lány van egy szökőkút mellett, nem messze innen. Menjünk oda, hátha lesz egy kis medencés birkózás.
Igen, ő az én papagájom, és sajnos folyékonyan tud beszélni. Mióta talált egy férfimagazint, csak az ilyenekre tud gondolni, ezzel pedig szégyenbe hoz engem. Mostanában próbálom lenevelni róla, szóval most is ezt kell tennem.
- Na, ezt nem kellett volna, most nem kapsz uzsonnára kekszet!
- Jól van, jó leszek, de menjünk oda!
Elindultunk, vállamon robbal, és beléptünk egy udvarra, ahol egy fekete pólós lány, nagy léptekkel odasietett a szökőkút mellettihez, és valamit lóbált a kezében.
-Ez...khm... a tied?- Olyan hangsúllyal, hogy azt hittem, hogy jobb lenne inkább menekülni.
-Hölgyeim, mondják el kérem, hogy mi a probléma, és majd megoldjuk.- A madár hangsúlya ás beszéde azt sugallta, hogy egy zakkant perverzzel van dolgom, de valójában csak egy bolond papagájjal, aki fel akar csípni két hölgyet.
- Te bolond tollas Casanova, nem megmondtam, hogy ilyeneket nem csinálunk úri hölygyek körében?!- csaptam fejen, amire ő egy fülcsípéssel kontrázott.- elnézést a zavarásért, de most jöttem az iskolába, és eltévedtem. Segítenétek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheilah Frewen
INAKTÍV


Sheli
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2013. június 23. 21:37 | Link

Tiffany,Charles


  Épp csak, hogy belelógatom a kezeim a szökőkútba, egy lány megáll előttem, kezében Gyíkkal, nem túl barátságosan, s kérdezi, hogy az enyém-e...
 -Öh, igen, bocsesz, ha bántott...- motyogom, csúnyán nézve az említett állatra. Szép finoman kiveszem a lány kezéből.
 - Na és...hogy hívnak?- próbálok barátságos lenni, s ahogy felemelem a fejem, meglátom a természetes vörös mögött épp hozzánk szóló srácot is egy bazinagy papagájjal a vállán, mire gyorsan hozzáteszem: - titeket... - Még egyszer végigpásztázom a lányt,hú, mintha ismerném valahonnan majd hirtelen eszembe jut, hogy nekem is be kéne mutatkozni.
-Ja, amúgy a nevem Sheilah nézek mindkettőjükre, majd felállok a szökőkút támlájáról, hogy megmozgassam elgémberedett tagjaimat, és hogy kényelmes pozícióba helyezzem Gyíkot az ölemben.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. július 2. 18:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alig  várom a napfelkeltét. Milyen jó lenne, ha holnapra kiderülne az ég!:)
|elsős|színjátszós|Gyík|életművész
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 21:49 | Link

Sheilah, Charles, Gyík és Robi


-Legfeljebb én bántom őt...-adja át a kapálózó állatot. Ahogy hangokat hall a háta mögül tesz egy 180 fokos fordulatot, hogy szembe találja magát a beszélőkkel. Nem veszi figyelembe a festett vörös bemutatkozni vágyó felhívását, inkább felemelt szemöldökkel az érkező fiúra, és színes papagájára tekint.
-Gratulálok. Nekem is sikerült már. Nem nagy szám. -vonja meg a vállát a fiú bejelentésén, miszerint elveszlődött. Azon gondolkodik, hogy talán a fura állatok tulajdonosainak találkájára csöppent be, vagy talán ezek azon vannak, hogy állatkertté alakítsák a kertet.
-Na mindegy -fújja ki a levegőt- Máskor vigyázz rá, mert még valaki kilapítja, és szerintem nem leszel tőle túl boldog. -néz végig a lányon. Nem figyelt oda, így nem igazán emlékszik a nevére, de nem zavarja, hogy amolyan ismeretlenekkel van körülvéve, hisz több, mint valószínű, hogy úgy sem találkoznak soha többet, akkor meg minek töltse a memóriáját lényegtelen információkkal?
-Ha arra kimész, majd jobbra, megint jobbra, majd balra, az előcsarnokba jutsz -ad gyors magyarázat félét a tétova szőke fiúnak, és beszélő madarának, majd csatját megigazítva hajába megindul. Nem tudja, hogy hova akar menni, de itt elkezdett unatkozni. Csak valami igazán izgalmas tudná felkelteni a vöröske figyelmét, s meggyőzni őt, hogy még is maradjon még egy ideig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Charles Wingbell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 22:27 | Link

Tiffany, Seilah

-Hmm, éhes tettem.-kilátott rob, és egy pillanat alatt felszállt a levegőbe, és megtámadta a lány kezében lévő gyíkot.
- Jössz azonnal vissza te anyaszomorító?! Bár ejtettek volna le tojáskorodban! Engedd el, engedd már el!- odafutottam, és elkezdtem ráncigálni a lábánál fogva a
- Nem segítenél légy szíves!- fordultam felé kétségbeesetten. fojtattam a hadakozást a tollas rémséggel, és próbáltam a többieket is cselekvésre bírni a többieket is. Már nem is tudom, ,miért kértem a tizenkettedik szülinapomra papagájt.
Utoljára módosította:Charles Wingbell, 2013. június 23. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheilah Frewen
INAKTÍV


Sheli
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2013. június 24. 08:36 | Link

  
  Tiffany, Charles

  Épp elmélyülten gondolkodom azon, hogy vajon honnan ismerem én ezt a csajt, na meg azon, hogy hogy lehet annyira barátságtalan, hogy csak úgy hátat fordít, miközben épp hozzá beszélek, és a szavamba belevágva , unottan magyaráz a fiúnak. Már állnék fel, hogy ,mégis mit képzel ez magáról, minek néz engem, amikor  majdnem szívbajt kapok, mert a fiú papagája, huzigálni kezdi Gyíkot, hogy megegye. Én visszarántom, kevés sikerrel, úgyhogy kezdek kétségbe esni.
 -Hééé  hagyd békén a gyíkom te óriásmadár!!! Azzal nagyot rántva sikerül kiszabadítanom balfék hüllőmet a madár csőréből, ami látszólag gazdáját is megizzasztotta. A baj csak az, hogy a nagy erejű rántással hátrabukom, és telibe fejelem a szökőkút második támláját. Kissé elszédülve állok fel, és veszem tudomásul hogy tiszta víz vagyok. Na meg mérhetetlenül fáj a fejem. Áuu, na ezt nem követem el még egyszer.. Viszont önsajnálat helyett eszembe jut, hogy a táskámban van egy alma...ha még ép. Kutatni kezdek, és szerencsére meg is találom a csak egy kicsit kilapított almát. Odanyújtom a papagáj elé:
 -Tessék, nem tudom, szereted-e, de minthogy Gyíkot edd meg,inkább odaadom.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. július 2. 18:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alig  várom a napfelkeltét. Milyen jó lenne, ha holnapra kiderülne az ég!:)
|elsős|színjátszós|Gyík|életművész
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 24. 08:46 | Link

Sheilah, Charles


Már éppen fordulna be az épület hűvös falai közé, mikor ricsaj csapja meg a fülét, majd egy segédkiáltás, neki címezve. Lassan fordul meg, de ahogy szeme elé tárul a látvány nagyba elröhögi magát. A két diák és állataik kiselőadása mérhetetlenül jól hatott a lánynak -összegörnyedve próbált levegőhöz jutni, de ez mint kiderült nem túl könnyű nevetés közben. Mire sikerül valahogy kiegyenesednie, szétszedték már a gyíkot és a papagájt. Egy félmosollyal sétál vissza hozzájuk, és megsimogatja a madár fejét.
-Vicces a papagájod -közli a fiúval, habár inkább a tollasnak címezve. Ha prefektus lenne, akkor most mindenképpen az lenne az első dolga, hogy elküldené a festett vöröst a gyengélkedőre, de mivel ő nagyon jól meg van egyszerű diák ként esze ágában sem áll segítséget nyújtani.
-Hmm...Alma -csillan fel a szeme, és mikor a kiscsaj előszedi az almáját, és felkínálja eledelnek, Tiff azonnal kikapja a kezéből, és jóízűen beleharap.
-Rég nem ettem almát -jelenti ki, és tovább falatozik a gyümölcsből. Közben megunja az áldogálást, és ő is leül a kút szélére, habár tisztes távolságba a másik kettőtől. Talán sikerült elijesztenie őket. Másra sem vágyott, mint kicsit sütkérezni a napon, és egyedül, csendbe egész kellemes lett volna. De úgy tűnt, hogy az állatbarát gyerekek ezt nagyon nem akarták, hogy megvalósuljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék