Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Annak ellenére, hogy a napjaim nagy részében egy rohadék dög vagyok, vannak egész kedves pillanataim is, és igen, olyan kedves pillanataim is vannak, amikor nincs oda Damy. Jellemfejlődés, hölgyeim és uraim, valami ritka pokemon, amire a családtagjaim azt mondták, hogy esélytelen, hogy birtokoljam. Ha pokemon GO-ztál már életedben, tudod, hogy van pár esélytelen példány, mert kellene, de mintha nem is lenne belekalibrálva a játékba. Na nálam ez a bizonyos jellemfejlődés ekkora misztikum pont, és akkor lehet jönni itt azzal, hogy biztos ezért van apakomplexusom, meg alakult ki a hőskomplexumom akkor, amikor kicsit meghaltam az erdőben. Amúgy azóta tök jól vagyok, pedig még pszichológushoz is elküldtek. Hát komolyan mondom... nem is mondom inkább.
Na de a lényeg, hogy nekem tervem van. Egy olyan terv, amihez szükségem van a szépfenekű Henrikre, szóval túl azon, hogy egész óra alatt meg a popóvizit, gondolkodok is ám, mert igen, erre is képes vagyok. Csengő szól, Odett ugrik, és kivételesen nem én vagyok a leggyorsabb gepárd a csapatban, sőt, ami azt illeti, ahelyett, hogy kiözönlenék a folyosóra, áthelyezem a székhelyem, méghozzá a gyönyörű szemű asztalára.
- Csókolom, kérdezni szeretnék egy hajmeresztőt.
A lábaimat szépen keresztbe teszem - úrilány vagyok, a szoknyám meg azért elég rövidre lett "véletlenül" szabva -, és még lopva a kezét is megsimítom, hát az is milyen szép neki. Bevallom, amikor láttam őket Damy-vel összemosolyogni a kviddicspályán, hát én is elmosolyodtam egy picit a fejemben lejátszódó gondolaton, de ilyeneket tanárral állítólag nem szabad megosztani. Nekem jó volt, párszor, az a lényeg, nem?
- Nem is kertelek meg nem udvarolok. Egy csomó könyvet végigböngésztem, de eléggé ellentétesen írnak erről a témáról, meg belemennek ilyen lélekhasításos dolgokba, amiktől a frász is kijön rajtam. Szóval figyeljen.
Amikor az utolsó ember is kimegy, és kulturáltan becsukja maga mögött az ajtót - na lesz ebből még pletyka, csak szólok -, komolyabb hangnemre váltok, mintha nem is én lennék. Sose mondtam, hogy normális vagyok.
- Létezik-e bármilyen mágia, akár okkult vagy fekete, amivel a stílusomat kicserélhetem valaki máséval, úgy, hogy az alap lényem megmaradjon? Szóval én egy eléggé spontán és nyitott ember vagyok, ezt szeretném átadni valakinek és cserébe megkapni az ő letargikus búskomorságát. Vagy akár csak egy részét. Mondjuk, ha csak egy része cserélődne, az király lenne, de ha az egész, azzal sincs baj. Szóval, érti, hogy mit szeretnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Túl azon, hogy hivatalosan Dante a padtársam, megesik az a rémes eset, hogy nincs közös óránk vagy ő éppen nem jelenik meg rajta. A padtárs a fizetség azért, mert nem a farkasölőt szedem, hanem az ő kísérleti bájitalait. Hát most na, vérfarkas vagyok, szóval idő kérdése, hogy elpatkoljak, így aztán a dolog egy érdekes orosz rulettbe csapott át. Ma túl éltem, de mi lesz holnap? Rendesen izgalmas játék, és azt hiszem, hogy nem vagyok normális.
Ahogy az sem teljesen van rendben - hű, de szép a magyarom ma is -, hogy ennyire vonzódom Ambrózy tanár úrhoz. Mondják, hogy sokat akar a szarka, mert hát ugye az én Volkovom megvan még nekem rendesen, de, hogy mellé még egy Ambrózy-m is legyen, na az már elég nagy luxus. Viszont elméletben érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ez a két szép szál...
- Mit írtál a kettesre?
Egy hosszú pillanatig lehunyom a szemem, és kezdem azt sejteni, hogy alkatilag gyenge vagyok én az ilyen Henrik-féle férfiakra, és igen, köszönöm, a pszichológusom éppen most épít medencét a kezeléseim árából, szóval nem kell azt mondani, hogy talán pszichológushoz kellene fordulnom. Persze, a kérdést kicsit hangosabban teszem fel - hát nem tanítottak meg suttogni, jó! -, így naná, hogy vagy nyolc szempár, köztük Henrik is ránk szegeződik, én pedig nem félve tőle, érdeklődőn vonom fel a szemöldökeimet, miközben ajkaim közé veszem a tollat. Ő járkál tovább, én meg végre foglalkozhatok Daryával.
- Szóval...
Próbálom csendesebben, de hát na, én pont annyira vagyok navinés, mint Kazanov, mármint nem ő, hanem az idősebb verziója. Talán ezért is nincsenek annyira jóban, pedig én imádnám, ha olyan apám lenne, mint amilyen neki van. Isten bocsássa meg az irigységem, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nem valószínű, de igazából nem is ez a lényeg.
Vagyis, hát azért de, mert nem ártana tudni, hogy létezik-e ilyesmi, vagy mondjuk teljesen esélytelen a dolog. Nagyon szeretném, hogy ne az esélytelen kategóriába sodródjon a beszélgetés, viszont tudom, hogy nincs sok időnk, így sem akarom az egész szünetet elrabolni tőle.
- Igazából, ha ez lehetséges, szeretném, ha megcsinálná.
Állom a tekintetét, mert elszánt vagyok, és mert azt szeretném, ha tudná, ez nem egy kislányos hóbort, nem egy hirtelen jött fellángolás, nem valami, amit most éppen nagyon vagánynak gondolok, aztán később hisztériás rohamot kapok tőle.
- J. E. Ellison szerint van rá mód, hogy lényünk egy részét emlékek nélkül átültessük egy másik emberbe, oly módon, hogy egy ugyanakkora darabot kihasítva belőle, saját magunkba fogadunk be. Nincs emlékezetromlás, módosulás és átadás, de mégis a másikban élünk úgymond tovább. Ez a darab hatással lesz a másikra, ahogy a másiktól kapott lénydarab is ránk.
Utánaolvastam én rendesen a feladatnak, noha ez a könyv a tiltott részlegen van, de ha kell, bármit megszerzek, így teljes nyugalommal olvastam ezt is a könyvtárban, csak akkor volt egy kis bűntudatom, amikor a tekintetem Kazanovéval találkozott.
- Én meg tudok küzdeni a depresszióval és a szomorúsággal, de az, akiből ki szeretném venni ezt nem. Őt gátolja, pedig egy nagyon okos ember, akire szüksége van a világnak, rám nincs, én nem tudok semmi olyat adni, amivel fejlődne az emberiség, de Belián igen. Csakhogy, ahogy engem is, őt is vérfarkassá tették, elveszítette a világát, én odaadnám neki azt, még ha úgy is, hogy erőt adok neki, hogy elfogadja azt, aki, és meglássa az élet szép dolgait.
Annyira furcsa erről beszélni, főleg neki, de mégis megteszem, mert túl azon, hogy beskatulyáztattam magam az ostoba szőke celeb kategóriába, nagyon is van eszem, meg szívem, de ezt nem igazán hirdetem. Szusszanva pillantok rá.
- Nézze, tudom, hogy ez egy túlmisztifikált dolog az emberek jelentős részénél, de hiszem, hogy Isten okkal adta nekem Damyan-t, és ezt szeretném úgy meghálálni, hogy megmentem Beliánt. Kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Vicces azért úgy jóban lenni egy apa-lánya párossal, hogy ők nincsenek jóban, de ez az ő dolguk. Igazából haragudtam anno, amiért nem engedték, hogy a Rellon berkein belül folytassam a tanulmányaimat, de lássuk be, jobb nem is történhetett velem, mint az, hogy Kazanov felügyelete alá raktak. Azt hiszem, enélkül nem ismertem volna meg azt az oldalát, amit most kapok, és ahogy Damyan, úgy ő is nagyon nagy, már-már jellemformáló erővel bír rám. De nem beszélünk róla, megértettem, amikor Darya nyomatékosan mondta, hogy nem, és hát valljuk be, nekem ő a második igazi lány barátom, szóval nem nagyon szeretném elveszíteni. Kicsit olyan, mintha belőle és belőlem született volna Norina, az első lánybarátom, aki szeret bulizni és szereti a könyveket, meg a tanulást.
Lassan már a pótlapot is teleírja, én meg írtam valamit mindenhova, csak ezt a kettest nem fogja most az agyam, de hát nem is kell, mert majd ő jól megmondja. A második sokkal halkabb után rá is emelem kékjeimet, ő meg olyat mond, hogy megemelkedik a szemöldököm, és kitör belőlem a nevetés, amit próbálok két tenyeremmel tompítani, mert valljuk be, ez most csak várakozáson felüli lenne, ha a professzor elvenné, és azt nem szeretném. Elég nekem, hogy gyógynövényes család sarjaként pont a gyógynövénytan nem megy kiválóra. Nem értem, hogy ott mit blokkol az agyam, mert minden növényről tudok mindent, de nem ott is nem akkor. A nevetés végén könnyezek, és próbálom bénán köhögésnek álcázni. Ki fog zavarni, pedig ma különösen nagyon szexi.
- Szerinted szándékosan egy számmal kisebbek a nadrágjai vagy ilyen feszes fenékre nem kapható nadrág? Állítólag simán szét tud törni egy diót is a popójával.
Közben elkezdem lejegyzetelni a választ is, olyan Odettesen. Szóval megszáll a démon, rájön, hogy nem igazán kiadó a kéró, mert van már itt elég baj, de azért a cimbi befogadja, nekem meg nem szól, hogy itt felezzük a lakbért. Aztán a béna kis démon lebukik, és rájövök, hogy nem szóltak róla, jön a pap meg tolja a nagyöreggel a szeánszot és végül iszunk. Még azt is odabiggyesztem Ambrózy professzornak, hogy "ön mit inna meg velem?", hogy érezze, mennyire törődök vele. Már a második kérdésnél flörtölök, hát az eszem megáll magamtól.
- Oké, tételezzük fel, hogy Henrik kiesik. Ki a második legszexibb tanár?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ah, mit meg nem adnék, ha dolgozna velem a farmunkáján. Vagy csak rajtam.
Még egy hosszan kiengedett sóhajt is megeresztek, és Dary-val szemben, nekem eszemben sincs úgy tenni, mint aki a dolgozatával és nem Henrik fenekével foglalkozik, így amikor rá néz, akkor valószínűleg azt láthatja, hogy én oldalra döntött fejjel a fenekét, valamint a fordulásából adódóan a férfiasságát nézem elnyílt ajkakkal. Hát most na, állítson össze hosszabb kérdéssort, nem köthet belém, a várakozáson felüli mindenképpen megvan. Én meg aztán egészen biztosan nem fogok extra lapokat kéregetve kint pózolni, mint évfolyamelső. Kérlek, nem illik a profilomba, nekem ez az elevickélek és huszonhárom évesen itt szórakozok azzal, hogy iskolába járok, teljes mértékben elég. Különben is, többet keresek néha mint a szüleim ketten együtt és garantáltan már csak éveim vannak hátra, most mit aggódjak azon, hogy mi lesz, ha már nem tudok dolgozni?
- És ahogy már mondtam, csak ajánlani tudom Damyan khm korrepetációs csomagját.
Huh, de még mennyire, és ha kipróbálná, megértené, hogy miről beszélek. Imádom Damy-t, és tudom, hogy nagyon sok emberben felmerül, hogy miért nem, de mi ketten nem vagyunk azok a kapcsolatban lévő típusok, ami égi áldás, mert sajnálnám elveszíteni, akár nála, akár nálam kattan el a dolog. Na nem mintha hat év együttlétet nem lehetne annak hívni, de nem szeretnék ilyen szinten frászt kapni a ténytől, én nem vagyok az a leköthető típus. Tudom, tudom, szörnyű egy felfogás, de lapozzunk.
- Húú, neki a keze iszonyat szexi. Olyan nagy és emlékezetes.
Lehet ilyet mondani egy kézre? Emlékezetes. Na mindegy, hát én se vagyok az udvarlás istennője az is igaz már, de ez ilyen kis részletkérdés, tényleg, igazán, csak engedjük el, ennél már csak rosszabb jöhet. A lényeg, hogy nagyon adom a Keserű professzornak járó harmadik helyet. Simán megérdemli, hogy ott csücsüljön Henrik és Damyan mellett.
- Idén meg ott van az a kisfiú, Sébastien. Egy jó tíz… tizenöt év múlva ő lesz itt a legdughatóbb tanár.
Csak addigra mi már nem leszünk itt, kivéve akkor, ha Henrik sorozatosan megbuktat vagy tíz éven át, mert akkor de, nem lesz jobb dolgom, mint itt rohadni vagy menet közben elpatkolni az átváltozásaim során. Mondjuk még mindig foghatnám magam, örökbe fogadhatnék egy hatévest, aztán mire éppen jó korban lenne, mehetnék Bastit megdolgozni a jobb jegyért. Szép jövőkép, mi? Mondjuk eléggé el tudom képzelni ezt, de csak elméleti szinten. Az én ízlésemnek az ilyen korombeliek nagyon gyerekek, sosem gondolkoztam bennük. Harminchárom alatt nincs olyan, hogy férfi, szóval bocsi mindenki, én így lettem összerakva.
- Várffy.
Még bólintok is egyet a névhez, mert ő nekem annyira nem szimpatikus, de amikor kilátogattam egy-egy meccsre, el kellett ismernem, hogy nagyon élte az önéltetést. Szerintem a suli is úgy szerzi a pénzt, hogy őt löki az oroszlánok elég.
- Az igazgatóhelyettes azt hitte, hogy sztripper vagy?! Aztaaaa! Hogyan?!
Elnyíló ajkaimat most Darya-nak ajándékozom, és úgy nézek végig rajta, mint aki keresi a nyomait annak a ténynek, hogy sztrippernek néz ki. Én nem vonzódom a lányokhoz, maximum Ravenhez, de valljuk be, drága barátnőm azért okozhat kisebb zűröket a férfiaknál.
- Na és pörögtél neki a rúdon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hm. Lehet, hogy át kéne mennem a Levitába.
Nem mintha ne lenne nekem jó az apjával, de nyilván nem vagyok ostoba, nem fogom éppen neki azt mondogatni, hogy mennyire jó meg szép ember az apja, hogy mennyire vonzó. Mert vonzó, de valahogy az ő esetében van egy olyan érzésem, mintha tényleg az apám helyett az apám lenne. Kicsit azt hiszem félrement a nevelésem szülői részről, és most először életemben találtam egy férfit, aki nem mint férfi vonz, hanem mint ember. Amúgy is furcsa lenne, nem? Összejönnék az apjával, és akkor ő lenne a barátnőm és a mostohalányom egy személyben. Mondjuk nem hiszem, hogy utána nagyon szeretne még velem barátkozni.
- Darya Mikhaila Kazanova, te most leöregeztél engem?!
Felcsattanok, mert hát fel vagyok háborodva. Két év van közöttünk, nem huszonkettő, szóval na, azért a pofátlanságnak is van egy olyan határa, amit én nagyon nem lépnék át a helyében, ő meg még kuncorászik is előtte. Hát nem hiszem el, de komolyan! Minek nekem ellenség, ha ilyen barátom van, nem igaz? Rápillantok Ambrózy professzorra a hosszú pilláim alatt, mert nem akarom, hogy kiküldjön, pedig nagyon érik már a dolog. Jól van szexim, kiküldhetsz, csak előbb hajolj ide közel, hogy lássam azokat a szép szemeidet.
- Szerintem a hat egy tök ideális. Mármint általában annyi szokott lenni nem? Mert a fiúk később érnek, meg efféle okosságok. Szóval most hat év, hát nem gáz. A mi korunkban. Mestertanoncként felszedni egy elsőst, na az már furcsa.
Pedig, ha azt veszik az ember, ott is pont ugyanannyi a korkülönbség. Az elsősök tizenhárom - tizennégy évesek, a hatodévesek meg tizenkilenc-húsz év körül mozognak, szóval nem lenne akkora nagy difi és mégis az. Furcsa egy világ ez. Mondjuk én egy szót sem szólhatok, az én szeretőm túl van a negyedik ikszen is, csak nem látszik rajta. Mocsok mázlista.
- Ez azért elég durva, mintha tök természetes lenne, hogy a diákok a tanárokkal szexelgetnek.
Pedig ennek annyira nem kellene rendben lennie, de kevés tanár van, akit nem környékezett meg már diák, és meglepően sokan vannak, akik ajánlatot tettek vagy ajánlatot kaptak. Ki gondolta volna, hogy iskolába járni ennyire durva.
- Alig várom, hogy megismerjem. Nyáron talán csökken a korlátozásom, és eljutunk odáig, hogy ne csak két emberrel hagyhassam el a sulit és a falut, hanem mehessek szabadon. Akkor vigyázzon a világ, na meg Ivan, mert jövök.
Még egy vigyor is belefér, ahogy kicsit billegek a széken, de végül csak keresztbe fonom a lábaimat, és kissé felé fordulok.
- Tudod mi jutott eszembe? Ha téged orosz táncosnak nézett, akkor a kastélyba rendszeresen feljárnak hivatásosok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Én sem. Nem tudom, hogy mit kezdenék vele.
Már harminc alatt se nagyon tudom, hogy mit kezdenék egy-egy emberrel, nem, hogy valakivel, aki a huszonhármat se töltötte be. Félelmetes még csak az elképzelés is. A nagy helyzet az, hogy valahogy mind a ketten apakomplexussal küzdünk, a ciki mondjuk az, hogy én az apát az ő apjában megtaláltam, de Isten mentse Daryát, hogy az én apámba találja meg a maga apját. Valahogy nem tudom elképzelni. Bár biztos büszkébb lenne rá, mint rám, mert hát okos is, meg tehetséges is. Én tudok énekelni, és ennyi. Nyilván Darya jobb gyereke lenne, mert szorgalmas és nálam sokkal tisztelettudóbb.
- Képzeld el a párkapcsolatodat, amiben a pasid tizennyolc-húsz éves. Hát félelmetes. De mondjuk szerintem abban van élvezet és izgalom, ha egy tizennyolc-húsz éves lány van együtt egy Henrik korabeli férfival. Hogy is mondják?
Jaj, annyira rossz, amikor hirtelen nem jut eszembe a szó. Ott van a nyelvemen, és egyszerűen, mintha hirtelen stroke-om lenne, képtelen vagyok kimondani.
- Nem kordában, hanem, tudod, lendületben, na... megfiatalítja.
Nem tudom, hogy mi a szó, és annyira rosszul érzem magam tőle, de komolyan, hogy már szinte üvölteni tudnék, de nyilván Henrikre se fogok ráüvölteni, hogy "mondd már meg, hogy mit éreznél, ha egy húsz évessel járnál!" Eléggé furcsa eset és olyan sok büntetni való pont van emögött a mondat mögött, hogy most nem szeretném kijátszani. Terveim vannak az estére, és ha itt megbüntetget, akkor nem tudom a kisbarátját elcsábítani nudizni.
- Nem, ez tényleg nem az. Én is csodálkoztam rajta, hogy ennyi összekavarás van.
Hozzáteszem, hogy tudom, pont én beszélek, de Damyan az életem része volt már jóval azelőtt is, hogy a szüleim úgy gondolták, hogy attól majd megjön az eszem, ha iskolába járok. Az fel sem merült bennük, hogy az amúgy se jó tulajdonságaim a vérfarkas léttel csak fokozódtak. Pedig ennyi a titka a dolognak.
- Amikor Damy kitalálta, hogy ő most tanítani fog, meg házat vezetni, akkor volt egy beszélgetésünk arról, hogy az iskola szabályai szerint kellene egymáshoz viszonyulnunk nyílt téren. Neki fontos a kviddics, fontos a tehetséggondozó, nekem meg ő a fontos, így bármennyire is nehéz, de betartom a játékszabályokat.
Sőt, talán csak mi, akikről számos cikk jelent meg, és a bulvár fel-felkapott kedvencei vagyunk, csináljuk ezt az egész tanár-diák viszonyt a legfeltűnésmentesebben. Mindenki más olyan nyíltan, hogy néha én is csak nézek.
- Mondjuk a szexi és izmos jól hangzik. Bevallom, szeretem nézni a fiatalabbakat.
Csak kezdeni velük nem igazán az én asztalom, de már látom is a lelki szemeim előtt a képet, ahogy egy kanapén elnyúlva figyelem a megfeszült izmokat.
- Mondjuk ez durva, úgy megnéznék egy sztrippert végigmenni a folyosón. De akkor ezek szerint Várffy ideálja úgy néz ki, mint te. Elég jó ízlésű fickó, csak nekem túl egoista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót megrázom a fejem, amikor a szavakat sorolja, és elképesztően bosszant, hogy nem jut eszembe. Ha neki sem, akkor tudom, hogy a nap további részében kattogni fogok rajta, és majd este, amikor már a kényelmes kis pozitúrámban aludni kívánok, akkor lesz az, hogy babaálmosságban lehunyom a szemem, és bumm, bever a szó egy akkorát, hogy fél éjjel ébren leszek, és szidni fogom a világot, mert pont akkor és ott jut eszembe.
- Egy jó sugar daddy sosem rossz.
Osztom meg vele a bölcseletemet, és valljuk be, ez akár az életem mottója is lehetne, hiszen hát akik nekem vagy éppen Dary-nak tetszenek, erősen ebbe a kategóriába sorolandó egyedek.
- Teljesen, meg tudod a mostani tinik... hát őszintén, se nem férfiasak, se nem intelligensek.
Én - bár valljuk be, se a kinézetem, se a hétköznapi viselkedésem nem utal erre - nagyon szeretek intellektuális beszélgetéseket folytatni olyan emberekkel, akik partnerek ebben. Tény, és nem is tagadom, hogy az olyan tanárok, mint Henrik megszexualizálása is a napi kommunikációs témaköreim részei, de ugyanilyen nyíltan tudok beszélgetni életről, halálról, Istenről vagy éppen arról a tényről, hogy a hülye kis Radetzky hogy megszívta, hogy az apja mágiaügyi miniszter lett.
- Fúj. Mármint, köszönöm az esetleges utalást és ajánlatot, de nem élnék a lehetőséggel, az egoista pöcsök nem illeszkednek a nárcisztikus személyiségemhez. Én szeretek irányítani és nehezen fogadom el a kritikát.
Nem is értem, hogy miért nem amúgy, mert nyilván sokan rámásznának Várffy-ra, ahogy sokan rámásznának Damy-re is, és mind a ketten híresek és elismertek, ráadásul kviddicsesek, mégis, valahogy én nem tudom elképzelni, hogy nála pörgök a rúdon.
- Komolyan? Ne csessz fel, de hát Tánya piszok normálisnak tűnik. Beverte a fejét? Vagy talán kényszerítette? Tuti zsarolta valamivel csóró nőt.
Sajnálom is érte, mert nem értem, hogy lehetett együtt járni vele. Aztán meg lehet, hogy ő is azt hitte, majd megváltoztatja és akkor kiderül, hogy igazából kedves és hűséges. De valljuk be, nem azok.
- Van kedved ellógni a délutánt? Lemehetnénk a faluba, úgyis csillagos hetest írtál már ennek a félistennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Kitörő dühét?
Pillantok rá hitetlenkedve, úgy, mint aki nem tudja, hogy elmentek-e neki otthonról, vagy elmentek-e neki otthonról. Kazinak nincs kitörő dühe, ő a világ legjámborabb embere. Komolyan, még sosem mondta ki, hogy "Angyalom", úgy, hogy megálljon az ütő is bennem, emellett nagyon jól esik beszélgetni vele és nagyon jó az ölelése is. De ezeket persze nem hozom fel a védelmére, mert nem akarom, hogy félreérthető legyen, vagy, hogy Darya-nak rosszul essen, hogy én ilyen emlékeket őrzök az apjáról. Mikhail Kazanov különleges figura, de elképzelni se tudom, hogy esetleg dühkezelési problémái lennének. Nekem ez az egész olyan lehetetlennek hat.
- Az biztos. Neki is kéne valami normális fickót találni. Vagy, lehet, hogy éppenséggel ő lesz a mostohaanyukád.
Szerintem mondjuk nem járna rosszul vele, de azért tegyük hozzá, hogy egy piszkos kis mosoly ott pihen az ajkaimon. Én csípném, ha lenne egy ilyen egyesülés a navinéban, tök jól összeillenek. Darya összejönne Matyi bá-val, nekem ott van alapból Damy, és akkor elmondhatnánk, hogy mindenki boldog és Várffy mentes. Hát nem lenne mesés? Dehogynem! Mondjuk akkor már a nagy összehozásba keríthetnénk valakit a szépszeműnek is, aki megint felénk pillant, és meg olyan szépen nézek rá, hogy attól képtelenség, hogy ne olvadjon el a szíve. Valahol mélyen szeretném azt hinni, hogy szeret, de legalábbis nem csak agyérgörcsöt kap tőlem.
- Ez a beszéd!
Elégedetten sóhajtva pillantottam le a lapra, ami egy határozottan várokozáson felüli tudásról árulkodik. Ha még tanultam is volna, akkor lehet, kiváló is lehetnék, de mivel végigpofáztam a vizsgát, ezért csak elfogadható lesz valószínűleg.
- De előbb megengedem, hogy leírd azt, amit leszerettél volna még a lapra, addig a tekintetemmel megerőszakolom Henriket, utána mehetünk.
Legyen neki is jó, nekem is jó. Fontos a barátságunkban az egyensúly, és senki se mondhatja, hogy nem teszek meg mindent az ügy érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Sosem tudhatod.
Mondjuk engem nem zavarna a dolog, mondhatjuk, hogy házon belül marad az ügy, és jobb, mintha egy olyan nő veszi el az apja eszét, aki miatt nem akar már mondjuk velem sem kedves lenni. Tudom, hogy én az ő korosztályát favorizálom, de őt tényleg, csak mint apa szeretem. A saját szüleimmel sosem jöttem ki, mert eleve bűnnek tartottak, aztán lázadónak, aztán hibának, aztán jött ugye a farkaskor, a tény, hogy Damyan-nel komoly az ügy, utána az, hogy nem vettem be a farkasölőt és megszöktem teliholdkor, úgyhogy nem nagyon tudom, hogy milyen az egészséges apa-lánya kapcsolat, ezért élem meg ezt az ő apjával, ami megint nem biztos, hogy szerencsés.
- Nem.
Ahogy Darya, úgy én is felpillantok Henrikre, és egészen addig nem szólok semmit, talán még kicsit meg is ijedek a mosolyától, amíg Várffy neve el nem hangzik. Ki van zárva, én biztos, hogy nem megyek annak az embernek a közelébe, Darya-t meg nem engedem, hát kurvának nézte az Isten szerelmére! Olyan határozottan ellenkezem, hogy észre se veszem, ültömből megemelkedve kicsit, a padon támaszkodom meg én is. Nos, ha Darya megakarja írni a dolgozatát, akkor most nézés helyett írnia kell ezerrel, tekintve, hogy gyakorlatilag lefoglalom Henriket.
- Talán érzékeny pontra tapintottam a tanár-diák kapcsolattal, hogy ennyire felkapta a vizet?
Teszem fel a kérdésemet érdeklődve, anélkül, hogy ellépnék a padtól. Nem fogok elmenekülni, de ha már lúd, legyen kövér. Túl szép lenne. Amikor Damy-t kérdeztem, csak annyit felelt, hogy Henrik nem olyan, aki egy diákjával kezdene, és úúúgy mondta, tudjátok, hogy ne is álljak neki nyomulni rá. Kár érte, pedig szívesen megtettem volna, és hoppá, hát azért, ha őszinték akarunk lenni, akkor csinálom is. A testtartásom, ahogy az iskolai szabályzattól eltérő nem térdig, hanem csak combközépig érő szoknyámban billegek, ahogy eggyel több gomb van kigombolva, mind üzenetet közvetít neki, ahogy még a mímelt lebiggyesztett ajkaimmal is üzenek neki. Jöjjön tanárbá és büntessen meg.
- Vagy, az is lehet, hogy maga olyan típus, aki inkább a lányok fenekét nézegeti. Még szerencse, hogy én elől-hátul kompatibilis vagyok.
Ezzel a mondattal pedig lépek egyet, majd még egyet hátra, gyakorlatilag a sarokig hátrálok, és ott a falnak dőlve kidugott popóval fordítok neki hátat.
- Akkor ezek szerint nem igaz, hogy a volt csapattársával gyakorlatozik? Vagy maga sunyibb, mint ahogy egyesek hiszik, és az egész csak alibi, és igazából egy vagy több diáklány élvezi magát?
Hogyan is üssük meg a bokánkat úgy, hogy fájjon, húzogassuk az oroszlán bajszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha ez lenne az első eset, hogy beszélek az óráján, akkor azt mondom, oké, akadjon ki egy kicsit, de én általában beszélek az óráján szóval nem értem, hogy ez most mitől másabb, mint az, amikor csak úgy beszélgetek. Talán tényleg csak pletyka, hogy kielégültek a mindennapjai és azért feszült, de hát azt meg ne rajtam vezesse le... vagyis de, csak ne így. De azért elindulok a sarok felé, hát ha annyira akarja nézni a fenekemet, akkor nézze, most ezzel nem tudok mit kezdeni, de azért a számat se tudom befogni. Nem én lennék, ha nem küzdenék körömszakadtáig. Bár, pár hónapja emiatt a forrófejű, meggondolatlan stílusért cserébe egy picikét meghaltam, és ha Nia nincs ott halott is lennék, szóval lehet, hogy el kellene gondolkoznom azon, hogy szűzies életet éljek. Hahaha... mármint... ugyan, akkor a világ elpusztulna, ha ez bekövetkezne.
- Maga is tudja, hogy az más.
Pillantok rá bosszúsan, mert pont ez a lényeg, attól még, hogy tudja, nem érti. Mindenki csak azt látja, hogy Damyan a tanárom, azt valahogy mindenki elfelejti, hogy hat évvel ezelőtt nem volt az, sőt, egy évvel ezelőtt sem. Nem kviddicsezem és nem vagyok rellonos, a kérésének megfelelően tartom tőle az illő távolságot, és akkor mindenkinek, még neki is az jön le, hogy ez egy tanár-diák viszony. Nem az. Megfeszített állkapoccsal nézek rá egy hosszú pillanatig, a szememben látszik és talán érezhető is, hogy megváltozik a harcos vibrálás, kihuny a tűz és a helyét átveszi a féltés. Mert féltem Damyan-t, mert félek attól, hogy miattam mindent elveszíthet. Mert tudom, hogy nem véletlenül kérte a távolságot úgy is, hogy korábban nyíltan felvállaltuk, hogy több van közöttünk, mint barátság, hogy még a szüleim sem ellenezték. Én nem élek addig, hogy megháláljam neki azt, amit ő adott nekem, amiért formált, védett. A kérdésre végül aprót megrázom a fejem.
- Maga nem aljas ember.
Azonban még ha nem is az, ezzel a fenyegetéssel mégis olyanná vált. Azt hittem hogyha tudja is, ő megérti, hogy ha csak egy ember is van, aki érti, hogy miért másabb ez, mint a jobb jegyért kefélő diáklányok, akkor nagy baj nem lehet. De nem érti, és valahol mélyen a szívem szakad meg. Túl érzékeny vagyok erre a témára, így amíg Darya hozzáteszi még az okosságát, és a fal felé fordulva lopva letörlök egy könnycseppet, mert odabent egy olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, amitől és aminek a következményétől rettegek, bármennyire is logikus lenne, talán még most is túl önző vagyok hozzá, pedig ha valami, az igazán Damyan érdekét szolgálná.
- Akkor sem vagyok hajlandó Várffy közelébe menni.
Jelentem ki durcásan a falat fixírozva. Tőlem levonhat ezer pontot is, de akkor sem. Mondjuk akkor lehet már mínuszba menne át a ház, szóval Kazanov is csalódna bennem, csodás lenne, de tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kellemesen ellazulva, szusszanva emelem kékjeimet a nap felé, mely ragyogón, sőt egyre melegebben csiklandozza a bőröm. Még csak alig van március, és tessék, máris elkel a napszemüveg. Az enyém meg... totál tavalyi. Nem voltam én arra felkészülve, hogy már ilyen korán villantani kell. Így hát, csak reménykedni tudok abban, hogy nem az egyik divatlap vagy szennylap következő kiadásában jelenek majd meg, hogy kicikizzenek. Mert amúgy minden patent rajtam, Damy viccesen meg is jegyezte, hogy valóban nem a szerelem, hiszen ő fizette ki a számlákat, amire csak annyit reagáltam, hogy ha jól emlékszem, tegnap természetben rendeztük a lakbért, egymás után négyszer. Amire fájdalmasan felnyögött. Szegény, szegény vénember.
Ahogy most is, mikor elváltunk egymástól, és most azt hiszem jogosan tette, mivel az elmúlt két és fél órát kő kemény kviddiccsel töltöttük. Én magam sem az állapotom, sem a nyíltan vállalt kapcsolatunk miatt nem lehetek egyik csapat tagja se, nehogy részrehajlással vádolható legyen, de szeretek játszani, így ilyenkor kicsit minden is vagyok. Leginkább terelő. Édes Merlin, milyen jólesőn fog ez fájni hamarosan. Imádom az izomlázat, mert tudom, hogy akkor megdolgoztattam magam. Ugye senki se hitte, hogy az énekléstől van ilyen testalkatom? Rengeteget eszek, ha nem edzenek keményen, már gurulnék. Szóval a zuhany után elköszöntem tőle, mert még volt egy kis elintéznivalóm. Pontosabban egy harmadikos forma elintéznivalóm. Ehhez pedig az kellett, hogy nyugodtan legyünk. Vizsgaidőszakban pedig nincs ennél nyugodtabb hely.
Azt mondják, hogy hasonlít rám. Amire képzelem, hogy milyen fejet vághattam, mert gyorsan hozzátették, hogy kicsit hasonlít. Én nem vállalom fel, hogy vérfarkas vagyok, de aki jó megfigyelő, kitalálhatja, ő ellenben igen. A családom véleményével sokszor szembementem már, de ártani nem akarok nekik, hiszen ott van a Menedék, ami az életmunkájuk, és amit a húgom és az ő leszármazottjai örökölnek majd. Ott vannak a gyógynövényes felfedezéseik, ott van Lizi, aki a polgármesterhez ment hozzá, és tudom, hogy mennyire érzékeny a makulátlanságára. És ott van a zene, amitől akár el is tilthatnak, ha elkezdenek félni tőlem.
Lepillantok a tetoválásomra, melyen az első negyed ma a legerősebb. Lassan itt az újhold, érzem, ahogy az életerőm egyre csak nő. Elmosolyodom, és újra a nap felé fordítom a fejem, hogy még többet süthesse. Kicsit olyan vagyok, mint egy nép matriarchája. Meginvitálom egy találkozóra a bebocsátást kérőt. Egy vidám vérfarkast. Valakit, aki állítólag hasonlít rám. A gondolatra halványan felfelé görbül az ajkam, és már-már érzem, hogy izgalommal tölt el a gondolat, hogy megjelenik előttem. Bevallom, izgatja a fantáziám. Nagyon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Olyan mint én... érdekes gondolat, mert, ahogy jön felém, valóban magamat vélem felfedezni benne. Vagy talán csak elültették a bogarat a fülemben. Az a baj az egésszel, hogy Zina miatt már így is túlcsordult bennem az a bizonyos anyai érzelemköteg, ami azt sem tudtam, hogy létezik bennem, és most ha van még egy kölyök, akire azért illik odafigyelni, akkor szó szerint végem van. Ráadásul egyidősek. Komolyan mondom, sosem láttam magam kamaszlányok anyjaként, de most van ez a megfoghatatlan érzés, hogy az vagyok. Vajon, ilyen hatással van az emberre, ha tényleg majd húsz év van élete férfija meg közte? Hozzáöregedtem Damy-hez, ha én ezt elmesélem neki! Mondjuk lehet, hogy az "öreg" szó nélkül, még a végén megsérteném a férfiúi önérzetét.
- Szervusz.
Nyújtom én is a kezem felé, bár egy kicsit meglepett a... ó nem, hát eridonos, min lepődjek meg? Édes Merlin! A mosoly nálam is megvan, de persze nem olyan vadul vigyorgó vadalma módon, mint az övé, és hellyel kínálom, amikor ő az időjárásról kezd el beszélni. Oké, tehát zavarban vagyunk, a mosolyom hirtelen szélesebb lesz, ahogy a gondolat eljut az agyamig, és mielőtt bárki kiakadna ezen, én annyira vagyok navinés, mintha azt mondanák, hogy Cipzár Masa rellonos. Szóval igen, én ezt nagyon élvezem.
- Igen, reméljük, hogy a sok depressziós arc végre csinál valami élettel telit, mert nyomasztóbb a hangulat a kastélyban, mint tömegmészárlás után.
A napszemüveget feltolom a fejem tetejére, és kékjeimmel jó alaposan, és mocsok mód lassan végigvizslatom a lányt. Családtag lesz, vagyis, nyilván már az, mivel én senkit sem hagyok hátra, és bár tudom, hogy Zina féltékeny lesz, idővel megbékél majd. Belián pedig... nos, ő jelenleg a depressziójának él, szóval mire kilábal belőle, már nem is fog emlékezni a Villő nélküli éjjelekről. Erre még ki kell találnom valamit, hogy kicsit felrázzam, mielőtt valami hülye miatt kinyírja magát. Nálunk nem nagyon lehet húsz napon túl depressziós az ember.
- Nem foglak megenni, nyugi. Csak érdekelsz.
Igen, mind a két kijelentés teljesen valid, mert tényleg nem fogom bántani, ráadásul örülök, hogy nem egy mélybánatban szenvedő valaki, hanem olyan, akinek ez a helyzet nincs ellenére, plusz valóbab érdekesnek tartom, érdekel, hogy valóban megtalálom-e magam benne. Minden szentnek maga felé húz a keze.
- Szóval, kisfarkas, mit érdemes rólad tudni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bogolyfalva-Bagolykő-Pest-Bagolykő. A lépésszámlálóm már valamikor délelőtt tízkor kiakadt, és már ott csipogott, hogy milyen ügyes vagyok, megtettem a tízezer lépést. Hogy azóta hol tartok, fogalmam sincs, de nem is nagyon van nekem most időm ilyenekkel foglalkozni. Idegesen mászkálok a kastélyban mindenütt, keresem a férfit, akiről senki se tudja, hogy hol van, Tányát meg nem találom, hogy megkérdezzem, hogy hol van a házvezetőm. Óóó édes Merlin, hogy baaa... MIKHAIL!
A tekintetem úgy villan oda, ahol a férfi felbukkan, mint gyorskajafüggő gyerek feje, amikor papírzacskó zizzenését hallja. Komolyan mondom, senki mást nem lennék képes jelen helyzetben ilyen gyorsan kiszúrni. Órák teltek el. Mit órák! Egy nap is már, hiszen alkonyodik. Én meg olyan ideges voltam egész nap, hogy nem is ettem. Óóó Darya, ha felépülsz, egy hónapig etetned kell, az is biztos, és az sem érdekel, ha ezért súlyos hitelt kell felvenned. Oké, tegyük félre most a kaja gondokat, hiszen van más bajunk is.
- NA VÉGRE!
Kiáltok fel úgy, mint valami zsörtölődő feleség, akinek ura végre haza méltóztatott érni, és a dugó miatt csak pár percet késett, de egészen biztosan tudom, hogy ez a pár perc elég volt ahhoz, hogy legalább két szeretőjénél járjon. De az ilyen felkiáltásokra az ember akkor is megáll, ha a másiknál nincs sodrófa, és nálam az nincs.
Jöttét az egyik emeleti ablakból szúrtam ki, vagyis ma már olyan hatodik alkalommal kezdem meg a masszív futást, igen, én, méghozzá tűsarkúban. Hogy miért nem voltam képes arra, hogy lecseréljem a cipőmet? Mert én csak magassarkúban vagyok képes gyorsan mozogni, laposban olyan vagyok, mint egy részeges kacsa. Sőt, futni csak olyankor szoktam, amikor Damyan rákényszerít, a színpadon kívül maximum farkasbőrben, szóval ez a mai nap minden szempontból különleges. Ahogy a látvány is az lehet, ahogy Pamela Andersont megszégyenítő képességekkel és adottságokkal futok a férfi felé szoknyában, tűsarkúban, mindenfelé lobogó hajjal, és ahogy elérem a domb alját, ahol szerencsétlen elhelyezkedik, elszámolva magam, szó szerint belecsapódok a mellkasába, pedig esküszöm, igyekeztem megállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szeretem a jó illatú férfiakat, szóval két másodperc bódult örömet kérem mindenki engedjen meg. Utána menne minden tovább a tervek szerint, szépen elmondom, hogy mi van, szólok arról, hogy Viktor is ott van, meg a nem jegyes jegyességről, és már rendben is van minden, suhanhatunk tovább. Csakhogy, jön a gondolat, amit kimond a száján, én meg nézek rá, mint valami bugyuta liba újabb két másodpercig, és valamikor itt történik a baj, az új információ miatti információvesztés, pedig amúgy esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem vagyok ostoba. Csak szeretem, ha játszhatom a bajos csajokos értelmi szintet. Szóval, ahogy kifejti az álláspontját, úgy pillantok le én is, és kapcsolom össze a miérteket.
- Nem, én, nem. És meg sem vertem senkit, és be se szóltam senkinek, és... ma tök jó voltam!
Persze, főleg azért, mert nem is voltam itt, és igazából azzal, hogy nem voltam itt, hanem Somogyinak ugráltam, mint a nikkelbolha, elértem azt, hogy úgy megbuktam okkultizmusból, mint a huzat. Meg... hát, ragálytanból is. Óóóó, hogy az a hülye... ez mondjuk nem az ő hibája, mert a baleset történt nagyon rosszkor, de mindegy, nem is érdekel. Az a nagy helyzet, hogy nem csak én buktam, hanem mind buktunk, szóval teljesen rendben lesz a tény, hogy jövőre újra együtt leszünk. Biztos nagyon örülnek nekem majd. A kis gerlepár.
- Az van, hogy én egész nap magát kerestem, de sosem volt ott, ahol én voltam. És a dolgokat azért mondom fordítva, mert tudom, hogy az utolsó mondatrészen ki fog akadni, és ezért elmondom, hogy mit kell csinálnunk, hogy aztán automatikusan megcsinálja.
Nem, őt sem nézem ostobának, szó sincs róla, csak tudom, hogy milyenek az emberek, egy pillanat alatt jön a lila köd. Ezért mielőtt elrohanna, elmondom, hogy hova kell rohannia. Én meg hova rohanok majd utána. Szeretném azzal áltatni magam, hogy a farkaslét gyorsabbá tesz, de nem, ez sajnos nem igaz, most megint a tűsarkúban rohanási rekordomat kell megdöntenem. Ma hatodszor.
- El kell mennünk a hopponálási pontra, át kell mennünk Nekeresdre, onnan pedig a Szent Margit Kórházba, mert Darya tegnap éjjel balesetet szenvedett, de stabil. Jöjjön.
Valami elmaradt? Óóó igen, és az a valami ott vár majd minket a Szent Margitban, bocs Viktor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Az első gondolatom nem túl szép, de igazából én se vagyok kedves, szóval, miért is tartsam magamban? Naugye. Az első gondolatom nem más, mint az, hogy jelen pillanatban Villő a legférfiasabb a csapatban. Ez a kézfogás... majdnem, hogy a Zuramon is túltesz, pedig azért neki is igen erős keze van, szép, nagy tenyérrel, és... eltértünk a tárgytól. Tudom, tudom, Belián is férfi, de jelenleg a béka popója alatt van, és szenved egy gyökér miatt, akit lehet, hogy tanácsos lett volna kibelezni, hogy biztosan ne tudja bántani a Bubút. Akár... nem, nem lenne illendő, viselkedj kisfarkasom.
- Nyugodtan beszélj, nincs rossz válasz.  
Villantom meg farkasmosolyom, mert valljuk be, a kór ide vagy oda, engem bunkó fejjel áldott meg az Isten, de legalább nem kell sűrűn elnézést kérnem azért, amit mondok, vagy, amit gondolok. Bár, ez a kettő az esetek jó 97,5 százalékában megegyeznek, mégis, vannak alkalmak, amikor még én is tudom, hogy sokkal kedvesebb gondolatokat és észrevételeket kell közvetítenem, mint, amiket először gondolok. Például, Beliánnak se mondtam azonnal, hogy kitépném a beleit annak a nyomorult vélaivadéknak, hanem azt, hogy keressen magának egy hozzá jobban illőt. Főleg azért, mert nem kizárt, hogy a fehérhajú vére borítja majd a bundám. Húúú, de mérges vagyok, és ez eddig fel se tűnt.
- Szóval, akkor Verébnek hívjalak, rendben, ez egy aranyos becenév. Én nem szeretem az Abigélt, de az Odettet, illetve annak becézéseit igen.
Ez így nem pontos, mert szeretem az Abigélt, csak mindent, amit például azon a lemezen énekelek, ami az "Abigél álma" címet viseli, nem érhettem el, és nem is érhetem el, és az Abigél különleges jelentéssel bír a számomra, így azt inkább a nagyon privát életemhez kötöm.
- Mi? Jesszusom, dehogy! Nem öltem meg még senkit, vagyis, egyszer egészen biztos, hogy megöltem egy haldokló állatot. A vérszag az vérszag, ettem a húsából, aztán napokig hánytam tőle.
Mivel a nyers húst, hiába állatként esszük meg, ugyanúgy nem tudja feldolgozni a szervezetünk, mintha teljesen emberek lennénk. Akkor nem tudtam nemet mondani, de megtanultam a leckét.
- Viszont erős a vérszomjam, ami azzal jár, hogy kétféle bájitalt kell szednem, nem csak azt, amit nektek, de még így is vannak bizonyos kockázati tényezők. Akaratlanul is lehetek vehemensebb.
Eleve a személyiségem olyan, ehhez jött a farkas, és valljuk be, ez nem mindig egy jó kombináció, azonban szerencsére a duplázással tudok már-már angyalian - hahahaha - bájos is lenni.
- Vega. Ühüm. Azt se szereted, amikor mások húst esznek? Csak azért kérdezem, mert én rendszerint nagy kajálásokat szoktam tartani a hold előtt, meg után...
Meg ugyebár egy átlag kedden is, de ez most mellékes.
- ... ott szoktak lenni a többiek is, mivel rajtunk kívül még két diák kóros, viszont, ha nem szereted, nem szeretnélek belekeverni. A természetet megértem, a családomé az Angyali Menedék Csermelyen, nem tudom, hogy mennyire ismered, egy kert... vagyis... inkább egy fél falu. Mindenhol ritka és köznapi növények keverednek, esküvőket szerveznek oda, de van elvonulás is, amikor a természettel kerülhetsz kapcsolatba, stresszmentesítés. A családom egy része irodalmár, a másik fele gyógynövényes. Az édesanyámnak, az unokatesómnak is van saját gyógynövényes márkacsaládja, sminkek, krémek, sőt, az unokatesóm csinálja a patikát a faluban, felesben a házvezetőddel, szóval, ja, megértem a természetrajongást. Ha nem lett volna a kór meg a
zene, valószínűleg a gyógyítás irányába megyek el én is.
Ezeket a dolgokat ritkán mesélem el, ahogy azt is, hogy kvázi egy Odry leszármazott vagyok, pedig ez a nagy harci helyzet. De itt, a lelátókon, Verébbel, úgy érzem, ezek a mondatok teljesen rendben vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Érzem a feszültségét, és nagyon megmosolyogtat. Szívem szerint azt mondanám neki, hogy ne fosson, nem fogom megenni, sem most, sem az első holdtöltekor, de azt szokták mondani, hogy soha ne mondd, hogy soha. Szóval inkább hallgatok, mert ha meg véletlenül kinyírom, akkor tök ciki a helyzet. Szóval na, megpróbálom azért persze, és természetesen nem áll szándékomban.
- Inkább az Odie. A Detti nem illik hozzám. Szóval jó, vagy az Odett is, vagy nem tudom, nagy fehér farkas. Viccelek, tényleg jó az Odie.
Zina szólít így, én meg tök jó fej vagyok, mert nem haraptam le a fejét neki sem, sőt, imádom a gyereket, és imádom azt is, ahogy szólít. A gyerek tényleg megváltoztatja az embert, én például sokkal türelmesebb, és olykor undorítóan kedves lettem. Hát ilyen ez. Anyának lenni. De semmiért sem cserélném el a bébifarkasomat. Szeretem azt, akivé miatta lettem.
- Örülök, hogy nem tekintesz kannibálnak, azt hiszem, ez nagyban megkönnyíti majd a csapattá kovácsolódásunkat.
Mosolygok, sőt, hangomból vidám kis nevetés is kihallatszik, és még rá is kacsintok. Oldódj fel kislány mást amúgy sem tehetsz. Hosszú út áll most előttünk, hiszen Beliánnal és Zinával is sokat dolgoztunk azon, hogy egy szoros egységet alkossunk, és tudom, hogy egy ennyire szoros összetartást nagyon nehéz megnyitni egy újabb személy felé. Azonban, abban egészen biztos vagyok, hogy meg akarom nyitni.
Villő, vagyis Veréb, egy nagyon édes lány, olyan, mint én, nagyon sok mindenben emlékeztet rám. Vidám, lelkes, nyitott, a személyisége kibalanszolja az egységünket. Lenne két fiatal és két idős, két csendesebb és két harsányabb. Nem hiszem, hogy le akarna dominálni, de úgy vélem, hogy ha egy nap nem lennék elég erős ahhoz, hogy az átváltozást kibírjam, akkor ő lenne az, aki továbbvinné az örökségemet. Egyben tartaná a másik kettőt, és reméljük, hogy mikor ez bekövetkezik, akkor tényleg csak a másik kettőről lesz szó, nem pedig másokról. Egyelőre nem tervezek sehova se menni, de tény, hogy a tanév végével falulakó leszek, kevesebb időt töltünk majd együtt, addig kell megoldanunk nagyon sok mindent. Nem késlekedhetünk.
- Szóval, ha így áll a dolog, szívesen látlak a holdköszöntő zabapartikon. Vannak teljesen húsmentes fogások is, és a vérközösség jófej arcokból áll. Amúgy… um… igen.
Rendben, most már muszáj elnevetnem magam, ert azért valljuk be, a világon a legédesebb reakciók egyike volt most ez. Azt hittem, hogy nyilvánvaló neki, de nem, viszont, ahogy láttam, hogy leesik neki, az minden pénzt megér. Hát van ennél édesebb, de komolyan? Nincs. Vagyis van, persze, de az egyik legédesebb volt most ez a jelenet. Imádom. Rendben, nagyon imádom ezt a lánykát.
- Szóval, mit is akartam? Ja igen. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamit enni, édességre vágyom, közben meg mesélhetnél nekem erről a te mágiádról. Nagyon érdekel, hogy mit is tudsz, Kisveréb. Ami pedig az Angyal Odett létet illeti, itt most csak Odie vagyok, rendben?
Jóban leszünk, efelől kétségem sincs, felkelve nyújtózom egy picit és ásítok egyet, mert teljesen elgémberedtem ezen a lelátón. Mehetnékem van, és remélem, hogy van kedve csatlakozni hozzám.